2015. február 1.

Lusta Dick és a német nyelvlecke


Van egy hendikeppes tippem: Budapest szerte, abban a pár sörözőben, kocsmában, ahol éjszaka összegyűlnek a magyari amerikaifoci fanok a Super Bowl miatt, nagyobb élet lesz, mint a mai hatalmasnak képzelt, de mindössze 1500 embert megmozgató kormányellenes tüntetésen. És ez nem véletlen. A Seattle Seahawks – New England Patriots sokkal, de tényleg sokkal érdekesebb, izgalmasabb, érdekfeszítőbb lesz, mint a „beastmodba” kapcsolt Hellerágnes, amint próbálja kitalálni, hogy miért is gyűltek össze.

Végül is jogos. Mert mi is csak ezt kérdezgettük egymástól. Kik tüntetnek és miért. Más kérdésünk nincs.

Azzal kezdődött, hogy a Piréznek feltűnt, hogy megint van tüntetés. Pedig ő mindig legoingolja az ilyeneket a Facebookon. Ez a hobbija. Más állatkertbe jár majmokat nézegetni, ő tüntetéseken figyeli meg természetes környezetükben a félkegyelmű komcsikat. Gyorsan körbe is kérdezett mindenkit a Toronyházban, ki mit tud erről, és neki miért nem szóltak, hogy akció van, de senkinek nem volt ötlete, és ez nem csak a meredekre sikerült szombat este miatt volt. Eljutottunk oda, hogy ezeket a parlamenten kívüli, tüncizgetéseket szervező formációkat már nem bírjuk követni.

Olyan ez a tüntetősdi, mint a régi zenekarok, amiben a frontember marad, egyébként meg egy szcénán belül nyolc banda cseréli egymás közt ugyanazt a húsz tagot. Egyszer csak megunják egymást, és mindenki egy bandával arrébb igazol (lásd Metallica-Megadeth, Slayer-Exodus). Hogy most épp ki játszik a színpadon, az mindegy, a metál mindig jó.


De indíthatnánk egy új kvízjátékot: ki jósolja meg a legpontosabban, hogy legközelebb kik tüntetnek, és mit mondanak.

A nap egyetlen tanulsága, hogy lusta Dicknek kár erőltetni a német nyelvet. 
Tovább..

2015. január 30.

Házmesterék levele


Szép magyar szokás a feljelentősdi. Minden tévhittel ellentétben egyébként nem a Kádár rendszer vetette el a magvait a magyar társadalomban, szerettünk mi pörölni meg mószerolni előtte is, de a '49-'89 közötti időszak népbetegítésének köszönhetően lett csúcsra járatva a dolog, szóval nyugodtan tekinthetünk rá a poszt-kádári deficitként.

Két alapvető fajtája van a feljelentőnek. Az első a kiállhatatlan szomszéd (alias Pattoghy Úr), aki beperli/feljelenti az összes szomszédját, meg amúgy mindenkit vélt vagy valós sérelmei miatt. Átlóg a faág, laza a kerítés, 10 centivel odébb a postaláda, 22:01-kor már hívja a rendőrséget a zene miatt, jelenti, ha késik a postás, stb. Ha a politika világában keresünk rá példát, akkor csak nézzünk körül a genderelméletes feministák, vagy szegregáció-ellenes bozótharcosok környékén. Onnan ismerni meg őket, hogy van egy nagyon határozott elképzelésük az őket körülvevő világról, és egy alapvetően hibás elképzelésük arról, hogy annak hogyan kéne működnie. Ezt tudják patologikus szinten hisztérikusan művelni,

amikor már ott is hibát keresnek, ahol nincs.

A második fajta a házmester és családja. Ők azok, akik a nekik nem tetsző dolgokra úgy reagálnak, hogy keresnek egy lehetőleg külső és nagyon gyakran vélt autoritást, akinél mószerolhatnak. Párttitkár, pártbizottság, Moszkva, Brüsszel, Washington, akárki. Magyar közéleti előfordulása a nyílt levelet hivatásszerűen aláíró közíró/értelmiségi/civil/szakértő/jogvédő/stb. Most éppen a MostMi nevű civil izé mószerolna Merkelnél, mintha egyébként Angéla azért jönne Budapestre, hogy teljesítse Schilling Árpiék három kívánságát (Fékegyensúlyokat, Bázisdemokráciát, Orbántakarodást!).

Egyébként érthető Schillingék frusztráltsága. Klasszikus toposz ballibéknél, hogy Orbán meg úgy az egész Fidesz mucsai és nem szalonképes a fejlett nyugaton, és teljes elszigeteltség van, amiből csak akkor tudnak kilépni a magyarik, ha haladó demokraták vannak kormányon. Erre jön Merkel. Orbánhoz. Kénytelenek rászólni Merkelre, hogy itten nincs demokrácia, szóval jobb, ha tudja, kivel is ül le kávézni.

Akkor most következzék az én nyílt levelem:

Kedves MostMi!

Ha nyílt levelet írtok Angela Merkelnek, akkor azt érdemes németre lefordítva elküldeni neki, mert nem valószínű, hogy titeket nézeget, ha nagyritkán fellép a facebookra.

Tisztelettel,
Megalomán Mongúz
Tovább..

2015. január 28.

Dolgozzál, te helóta g***!


Vörös csillagot választottak maguknak a görögök a hétvégén a Sziriza (Radikális Baloldal Koalíciója) képében – mindenki a szélbalos párttól rettegett Európában, hát most megkapta Európa. Illetve nem rettegett mindenki, mert az európai radikálbal egymás ujjába harapva ujjong a Sziriza győzelme láttán.

A magunkfajta nem tudja, melyik álláspontra helyezkedjen, mert osztja ugyan a Sziriza euroszkepticizmusát, meg osztjuk Európa értelmesebb felének „görögszkepticizmusát”, azaz mi se látjuk értelmét bent tartani őket az eurozónában. Amúgy a legfrissebb hírek szerint, ők egyelőre maradnának, de elegük van az EU-s, IMF-es megszorítósdiból, és némi adósság-elengedést szeretnének, amiről meg a németek nem akarnak hallani.

Mindenesetre a széttartó Európára jó példa a görög út, akárhogy pattognak a németek, azzal fenyegetve a görögöket, hogy az eurózónás tagságukat veszélyeztetik. Éppenséggel veszélyeztessék csak. Épeszű ember se gondolhatta komolyan annak, idején, hogy a német és a görög életmód megfér közös valutaégbolt alatt. Borítékolható volt, hogy a németek neheztelni fognak a „naplopó” görögökre.

A görög válságnak egyébként vannak magyar vonatkozásai is, nem is akármilyenek: talán emlékszünk még a Király András jobbikos politikus szépen ívelő pályáját kettétörő botrányra, amikor a 2010-es választások hevében felkerült a netre a videó arról, ahogy Thesszaloniki központjában azt kiabálta az utcán a magyar hazafi: „dolgozzál, helóta geci!” Nos, a történelem igazságot szolgáltatott Király Andrásnak: kedves és idejekorán elhangzott figyelmeztetésére nem hallgattak a görögök, rájuk köszöntött hát a válság.

A másik magyar vonatkozás a magyar baloldal nyomokban létező reakciója: a Szirizát ünneplő alterbalosok ugyanis győzelmi mámorukban elfelejtették megjegyezni, hogy igazából csak a szavazatok 36,3 százalékát szerezte meg (2,2 millió szavazat), és így abszolvált 149 széket a 300 fős parlamentben – ami ugye csak két fő híján nem abszolút többség. Ja, amúgy a majdnem tízmillió regisztrált választóból 6,3 millióan szavaztak, szóval az arány – ahogy ilyenkor a magyari vesztesek mondani szokták – még nemdemokratikusabb. Eleve többen nem szavaztak, mint amennyien a Szirizára voksoltak! A magyar baloldal mégsem tiltakozik, nem tüntet, nem kifogásolja a görög választások antidemokratikusságát.

Koalíciókényszer ide vagy oda, valahogy nem kezdtek el pattogni a Fidesz többségét kritizáló magyar balosok azon, hogy a Szirizának is osztott győzteskompenzációt a görög választási rendszer – ezek szerint a győzteskompenzáció mégiscsak demokratikus dolog, illetve mégsem csak a Fidesznek kedvez. Utóbbira egyértelmű bizonyíték, hogy a győzteskompenzáció ellenére a Fidesznek egy mandátuma nem keletkezett a görög választásokon. Ahogy igaz ez az egy forduló esetére is, hiszen a görögök csak egy vasárnapot szánnak rá a szavazásra, ami olyan fárasztó, hogy az iskolai nebulóknak négy nap szünet jár utána – pedig ők nem is szavaznak. Sőt, azt sem vetették itthon Alexisz Ciprasz szemére, hogy putyinista – márpedig az.


Most se lett könnyebb a magyari ballerek élete…
Tovább..

2015. január 27.

Kurvák a Szüzességért


"Annak érdekében, hogy csaknem két és fél évtizeddel a rendszerváltás után Magyarországon a korrupció ellen érdemben lehessen tenni, a Transparency International Magyarország, a K-Monitor Egyesület és az Atlatszo.hu oknyomozó portál korrupció elleni minimumprogramot dolgozott ki. A célunk az, hogy a 2014-es választáson induló pártok és képviselőjelöltek kötelezettséget vállaljanak a leginkább égető korrupció kockázatok kezelésére. Tovább a projekt honlapjára." Az átlátszón!

Ezt sikerült a héten kiköhögnie magából a magyar demokratikus ellenzéknek. Megírtuk mi már a magunkét erről az egész metafizikai korrupció témáról. Arról, hogy mennyire képtelenek vagyunk megemészteni ezt a teljesen retorikai szinten turbózott korrupció-bullshitet, az köztudott. Most arról írogatni, hogy kurvára kezdhetnék magukon a korrupció felszámolását, miután az Ökotársos haverok még a thai masszázst is elszámolták a vikingeknél legalább kétszer, illetve az Átlátszó kb. olyan viszonyt ápol Soros Gyuri bá seggével, mint a pancsoló kislány a Bambis üveggel, lassan már unalomba fullad. Most ne beszéljünk legutóbbi, általunk szintén megregélt trükkjükről, amikor képesek voltak „Európa legkorruptabb politikusáig” korruptkodni a saját korrupt kamuszervezetükkel a Kaiju-t.

A „Kurvák a Szüzességért” projektnek nagyobb a létjogosultsága mint ennek a szarnak alaphangon.

Most emeljünk egy picit a téten, és gondolkodjunk el azon, hogy tulajdonképp hogyan lett bevezetve ez a „korrupció” téma a népnyelvezetbe. Van ez a Noam Chomsky nevű figura. Ő amolyan baloldali-liberális próféta. Ő a new yorki csodarabbi, aki akkora bölcsességeket tol immár 40 éve, hogy őt nem ismerni átlagos liberális körben felér azzal, mintha mucsai kubikos lenne az ember. Nos, ő egy nyelvész. Nagyon remek tanulmányai és publikációi vannak, átlag bölcsész nem ússza meg a szigorlatait nélküle. Az egyik legjobb munkája a „Manufacturing Consent: The Political Economy of the Mass Media” című mű, ami szabad fordításban „A beleegyezés legyártása: a tömegmédia politikai gazdaságtana” Igen, lehet hüledezni, hogy fúj mekkora marcista cím ez már, mert valóban az, a csávó egy hiperballer. Az azonban érdekes, hogy a tanumány megjelenési dátuma 1988, azaz a Reagan korszak vége, amikor a jó öreg Ronald a Hidegháború utolsó éveiben épp maxra járatta a propaganda fegyverzetet.

Nos ha az 1988-as könyv egyéb iránt kemény megállapításait, amik ismétlem: a Hidegháborús Amerika legdurvábban nyomuló propaganda-frontvonalát írják le, a mai napra vonatkoztatjuk, szinte azt érezzük, hogy mintha a mai helyzetet olvasnánk benne vissza. Ismerjük hát meg ezt a művet picit. Először is érdekes, hogy maga Chomsky munkájának címét Walter Lipmann-tól kölcsönözte, aki 1922-ben, a fasiszta mozgalom térnyerése kapcsán mondta meg azt, hogy a média és a nagy tömegek „véleményének” mesterséges alakítása mennyire fontos és erős eszköz a politikai vezetők számára, hogy olyan célokat is meg tudjanak valósítani, amihez alaphangon tuti nem kapnák meg a többségi támogatást.

Például ahhoz, hogy offenzív háborút indítsanak.

Ugye, ha úgy mennénk neki, hogy „Srácok, mi lenne, ha ledúrnánk Oroszországot a térképről, így bele a Tundrába, ozt csá? Ledobnánk rájuk az atomot, megerőszakolnánk azt a sok szép szőke csajt, meg elvinnénk az olajukat tőlük. Na? Csapassuk?” Mivel ez a dolog konkrétan lehetetlen, ezért törvényszerű, hogyha én mégis ezt szeretném, és már remeg az ujjam a ravaszon, meg kell teremteni azt a hangulatot, hogy a mögöttem álló hátország megadja nekem az erkölcsi támogatást lövöldözni, és szemet hunyjon, ha épp túlkapás történik.

Lipmann idejében ez a dolog tökéletesen működött, és a második világháború szinte tökéletesen példázta, hogy megfelelő propaganda révén a német lakosság 7%-a képes volt arra, hogy nekizúzzon Oroszországnak meghalni, az otthon maradók meg mintegy mellesleg kiirtsanak 6 millió zsidót.

Ez tehát Chomsky kiindulási pontja a fogalom alkalmazásakor, és ezt viszi tovább 1988-ra, amikor a Csillagháborús propagandát elemzi. Nézzük hogyan!


1. pont: Méret, tulajdon, és profitorientáció

A médiát cégek uralják, amelyek mögött politikai és nem kevéssé gazdasági érdekek vannak. A domináns tömegmédia nagy cégek kezelésében van (lehet Közgépezni, Simicskázni, Szélesgáborozni is, ettől nem fogunk padlót fogni.) Ezeket a cégeket egy dolog érdekli: a profit. A tulajdonosok pénzügyi érdekeit gyakran a vállalatok közvetlenül gyakorolják, vagy bizonyos ellenőrző befektetőkön keresztül érvényesítik. A cégek méretéből szükségszerűen következik, hogy a technológia, amivel dolgoznak a lehető legszélesebb, tömeges közönséget célozza be. Ezen a ponton amikor azt mondjuk „Soros-média” akkor a Világ egyik legnagyobb ilyen média-kézivezérlő cégéről beszélünk.

Persze ebben a magyar „Fox”, a Simicska Empire sem különb, de ha elvonatkoztatunk a jelenlegi helyzettől, azt látjuk, hogy mára – beleértve a Foxot is – tulajdonképp a Világsajtóban van kb. 5 ilyen, elsősorban liberális ízlésű cég, amely meghatározza a „mainstream médiát” Az úgynevezett „alternatív médiumok” száma, pártállástól függetlenül, alapvetően elenyésző.

2. pont: A Hirdetés: Jogosítvány

Mivel a legtöbb bevételt a nagy médiumok reklámból állítják elő és nem az értékesítési vagy előfizetési oldal tartja el őket, a hirdetők "de facto engedélyező hatósággá" alakulnak. Ha van hirdetés van pénz, ha nincs, mehet mindenki a levesbe. Erről szólt mellesleg Menyhárt Doki eszmefuttatása az „eltóbiásosodásról”, miszerint a jobboldal érdeke is az, hogy jobban elossza a hirdetéseket, ne pedig egy orgánumba tolja őket. A médiumok ugyanis nem életképesek a hirdetők támogatása nélkül. A Média a hírek révén tehát fedezi a hirdetők politikai előítéleteit és kifejezi gazdasági vágyait. Például hatalmas cikkek a palagázról, ha azt a Hirdető a piacra akarja dobni. Hatalmas korrupció-ellenes offenzíva, ha a Főnöknek ez a heppje.

Ugye? Összeáll a Soros-outlet, tulajdonképp annak három résztvevője, és rögvest „korrupciellenes egységfrontként” adja el magát, és a gondolatot, mert a Főnök ezt tolja épp a Balkántól –Oroszországon át egész Közép Európáig, és vajh mi által? A „lakájmédia” hathatós segítségével befolyásolva a tömegeket.

3. pont: A Hírek forrásainak meghatározása

Herman és Chomsky azt állítják, hogy "a nagy bürokráciák, tehát az Állam, a nagy politikai pártok és érdekszférák, médiacégek, olyan szinten birtokolják a tömegtájékoztatási eszközöket, hogy átvehetik azok hozzáféréseit magukhoz a hírek forrásaihoz. Ennek van üzleti haszna is, hisz ezáltal csökken a „beszerzési költség” már ami a hírek előállítását illeti, hisz ha széles lenne a disztribúció, valójában elképesztő pénzt emésztene fel valóban megismerni a világ híreit. Így lesz olyan „téma”, ami eleve hír, és lesz olyan, ami soha nem lesz az. A Charlie Hebdo hisztéria közepén ezt a vak is látja: egy párizsi szerki felrobbantása nem hogy hír, hanem egyenesen vezető téma, míg akár több ezer ártatlan asszír csecsemő halála egyszerűen nem jut tovább a pandamacik születési rátájáról szóló jelentés szintjén. A nagy „szervezetek”, amelyek uralják a médiát, egyfajta "rutint" építenek a hírforrások köré, és innen engednek eleve témát meríteni. Melegházasság, Közel-kelet, Ukrajna, és a kis színesbe egy kis nemi erőszak a napi borzongás végett, esetleg valami feminista siránkozás a gender alapú elnyomatásról.

A nem „rutinszerű forrásokból” származó információkat eleve el kell kerülni, nem beszélve arról, hogy van hír, ami nem hír.  Chomsky és Herman  „kapuőröknek hívja ezeket a „láthatatlan kezeket”, akiknek az önkényes döntése meghatározza, hogy például a „korrupció” téma legyen, de mondjuk a gazdasági összeomlás, klímaváltozás, szegénység, stb. csak blogok „konteo osztagai” által csámcsogott ostobaságok maradjanak.

4. pont: Golyóállók és végrehajtók

A "Flak" egy kifejezés, aminek a jelentése eredetileg golyóálló mellényt jelent. Ezek elsősorban negatív válaszok az adott média megnyilatkozásaira. Például levelek, panaszok, perek, vagy egyéb jogalkotási intézkedések kapcsolódnak ehhez. Annak, aki nem 1995 után született, tehát megélte az úgynevezett „médiaháború” napjait, ezt felesleges ecsetelni. A mai jobbos médiafölény tulajdonképp a „flak” jelenségének szülötte, amikoris az emberek egyszer csak elvesztik bizalmukat a mainstream média képviselőiben, és az alternatív források felé fordulnak. Amerikában 1988-at követően a „flak” az addig jobbos médiát balra tolta, csakhogy most épp azt lehet látni, hogy a folyamat megfordul: a The New York Times sokadik plágiumbotránya, és a „mainstream média” számtalan torzítása magát a mainstream-et tolja „jobbra” már ami Amerikát illeti.

A „Flak” ugyanis költséges lehet, ha az adott médium túl sok reklámbevételt veszít, és olvasók híján működése tulajdonképp okafogyott lesz. A „vélemény” önmagában, tényleges bevétel nélkül ugyanis lószart se ér – Chomsky mester szerint. A Flak jelenségét ismerve ezeket a szemlélet-váltásoka is meg tudják szervezni az erős, saját befolyással rendelkező csoportok (pl. agytrösztök). A flak helyzetbe betett „végrehajtók” visszafoghatják a folyamatot, sőt adott esetben a javukra is fordíthatják azt újfent bizonyos fajta tények és vélemények megmutatása, mainstream-be lökése révén.

5. pont: Antikommunizmus

Ez a kitétel az 1988 kiadásban szerepelt, ami a Reagan-éra alatt íródott. Chomsky később úgy érvelt, hogy mivel a hidegháború (1945-1991) az antikommunizmus jegyében telt, ezért az antikomcsi „parát” a kétezres évek elején felváltotta a "War on Terror",  tehát az iraki és afganisztáni hisztéria. Mert a legfontosabb – Chomsky szerint – maga a „para” folyamatos létezése. Az antiszemitizmus a náciknak, a burzsoá-ellenesség a komcsiknak, a komcsiellenesség az amcsiknak, és most az „oroszellenes hangulat” vagy épp a metafizikai korrupció elleni harc mozgatórugói elengedhetetlenek, hogy működtessék ezt a nagy társadalmi kontroll-mechanizmust.

A demokrácia, a létezés, az emberi élet, maga a Világ van veszélyben, ami ellen az egyetlen megoldás, a politikai mozgósítás, ergo a „tünti”. Az aktivizálódás, természetesen azok mellett a témák mellett, és azok mellett az ügyek mellett, amikkel szemben már elnyerte a Média a mi „egyetértésünket” amit 5 lépcsőben felépített.


Szóval korrupció? Aha…. 
Tovább..

2015. január 26.

Értelmiség útja az osztályteremnyi hatalomhoz avagy ismét összefújta a szemetet a szél


Két társaságban vagyok teljesen tanácstalan annyira, hogy halvány elképzelésem sincs, miről beszélgetnek. A nagyfülű kamaszgyerekek közt, mikor azok a hétvégi WoW partyra készülnek és tervezik meg, ki lesz a tank meg a mittoménmicsoda a raidben, és a másik, amikor összegyűlnek a baloldal krémjei, a kelet-európai értelemben vett értelmisik és nekiállnak bizottságosdit játszani.

Ezeknek a liberálisnak és közszereplőnek hívott önmarketing-menedzsereknek kb. a 20. század eleje óta az a becsípődésük, hogy nekik kell kivezetni a magyarikat a sötét középkorból, a feudális viszonyrendszerből, az akármiből. Mert ők egyszer eredetiben olvastak Marxot, Engelst és még néhány szerencsétlen königsbergi filozófust (itt jelzem: Európa nagy szerencséje, hogy végül a szovjetek annektálták Poroszországnak azt a részét), tehát alanyi joguk van itt-ott papírra vetett elméletek alapján fényt gyújtani az éjszakában, majd - természetesen - a sorok elejére ugorva irányítani a Nagy Menetelést a Szebb Jövő felé.

Ennek a recipiálás-mániának nélkülözhetetlen előfeltétele a betegország percepciója. Ugye, ha nem lenne beteg, akkor nem kellene gyógyítani, pláne nem olyan kísérleti vagy méltán elfeledett gyógymódokkal, melyekkel a világ boldogabbik felében már senkinek eszébe nem jutna játszadozni. Orvosfilozófusra meg különösen nem volna szükség, akkor meg kárba veszett egy élet munkája. Hajjaj… Ez a „beteg társadalom terméke a Fidesz” szöveg konkrétan el is hangzott a Herényikarcsikától. Értsük helyesen: nem a Fideszre kell haragudni, mert ők csak következményei a társadalom ostobaságának. Ezúton is gratulálunk Antal József egykori pártjának a remek „személyzeti politikájához”, mivel egy konzi nemhogy beteg társadalmakról nem beszél, hanem úgy általában társadalomról sem igen, ahogy a fizikusok sem súllyal mérnek, hanem tömeggel.

A világot akarják megváltani, ha kell, ha nem…

Utat tévesztettünk, mert a Viktor hatalomra jutott. Ennyi önreflexió szorult a teljes balliberális értelmiség elitjének elitjébe, hiába régi hagyomány azon a részlegen az önkritika. Nyilván a nagyobb őszinteséghez, a komolyabban vehető „belátáshoz” – hagyományaikhoz híven – munkatáborba kellett volna szállítani néhány családtagot, csak hát az valódi nemdemokráciát igényelne, nem egy olyat, amivel szemben most ők kockázatmentesen akarnak fellépni. Ebben tulajdonképpen egyetértünk velük, mi is innen küzdünk az Iszlám Állam ellen, nem Bászrában…

Pedig valahol tényleg utat tévesztettek, de egyrészt sokkal korábban, másrészt mai napi boldogan taposnak előre rendíthetetlen magabiztossággal. Ha valamit végre el kellene lesni a fejlettnyugattól, az nem más, mint az ő értelmiségi-felfogásuk. Ha lebasszuk Orbánt, mert nekiállt illiberálisozni, miközben tudjuk jól, hogy az általunk követendőnek tartott (beléptünk, nagy többséggel szavaztuk meg, eldöntött tény) nyugat-európai politikai hagyományban az mit jelent, akkor kénytelenek vagyunk a mi kis k-k-európai értelmisieinket is lebaszni. A fejlettnyugati értelmiségi ugyanis nem akarja megváltani a világot. Nem hoz létre bizottságokat, nem keresi a "progresszív jövőképet" (ó, anyám), hanem elvégzi a munkáját. Könyvet ír, repülőgépet tervez, kocsmában mesél arról, hogy erről már az ókori görögök is azt gondolták. Aztán ha mindezzel végzett és még maradt benne tettvágy, akkor nekiáll sollenezni politikusként.

És majd a választó eldöntik, hogy alkalmas-e a feladatra vagy sem. De semmiképpen sem kerülgeti jobbról-balról a népakaratot, amire állandóan hivatkoznak minden egyéb esetben.
Tovább..

Hoz-e Merkel selyemzsinórt?


Régóta találgatások tárgya, hogy vajon milyen ajándékot hoz Angela Merkel német kancellár februári látogatásakor Budapestre. Baloldalon imádnak selyemzsinórt vizionálni, mintha Merkel tulajdonképpen a Német-Római Birodalom császárnéjaként jönne leteremteni ide a „renegát herceget”, az „európai normáktól” való eltérés, az oroszokkal szembeni közös európai frontból való kilógás vagy a német cégek cseszegetése miatt. Persze eltekintve attól, hogy IV. Bélát mentesítette a pápa Frigyinek tett vazallusi hűségesküje alól, mivel az említett germán úriember sem tartotta a szavát a mongol (nem tatárok) imperialisták elleni közösségi fellépés során, tehát Magyariföld nem része a Birodalomnak…

Ehhez képest – mint azt Orbánék hangsúlyozni szokták – a szankciókat betartjuk, most pedig éppen Merkel az, aki kibeszél a közös politikából. Az orosz-európai szabadkereskedelmi övezettel átitatott mézesmadzag, amit elhúztak Putyinék orra előtt az ukrán válság közös rendezésének esetére kb. úgy néz ki, hogy fogta a középső ujját és feldugta Obama orrába. Ha ez megvalósul, akkor – ahogy azt természetes is volna – a világ központja ismét visszatér Európába, illetve Eurázsiába, de ez picit 1984-es kifejezés, így hát mellőzzük.

A szankciók éppenséggel a németeknek sem tesznek jót, tehát várható volt ez a finom kis utalás arra, hogy van lehetőség a helyzet normalizálására. És nemcsak a közmondásos gazpromos mezek miatt. Az Egyesült Államok viszont jól jár vele, az utóbbi időben erősen növekedett is az USA-export az „észak-eurázsiai birodalomba”.

Mert hát a zacskós tej is csak addig létezik, ameddig van aki megveszi.

Emellett Merkel mégsem legyinthet csak úgy az Európai Néppárt egyik legerősebb nemzeti pártjára és jelentős frakcióbeli csoportjára. Valószínűleg az európai értékek emlegetése maximum egy odavetett, „Viktor, csináld óvatosabban!”, illetve "Próbálj meg kevesebb marhaságot beszélni, inkább figyeljenek arra, amit csinálsz!" -szerű megjegyzésben fog kimerülni, és az ideológiavezérelt balos ideálok helyett egy szentszövetségi alapú, hagyományos, pragmatikus diplomáciai tárgyalásra kerül sor. Orbán is, Merkel is sokat látott, vén róka, nem fognak összeveszni holmi európai értékeken, inkább érdekeket néznek majd.

Mert eközben éppen fogyatkoznak Merkel szövetségesei az unióban, a vele egy oldalon álló Cameron euroszkeptikus húrokat penget, a szomszédban az erőtlen, balos Hollande van hatalmon, aki nem kedveli kifejezetten a német kapitalizmus-felfogást, a görögök most választották maguknak vöröscsillagot meg a bellacsáót, szóval figyelmeztető jelek vannak bőséggel, hogy ostor helyett most a cukorka ideje jött el a periféria országai felé.

Meg kell becsülni a megmaradt szövetségeseket.


Selyemzsinórt tehát tutibiztos, hogy nem fog Merkel hozni egy zajos, de végső soron megbízható szövetségesnek, akinek úgyis magas a legitimitása, a következő években ott fog még ücsörögni 14 embere az Európai Néppárt frakciójában. De egyáltalán hogyan is képzelték ezt a selyemzsinórt? Idejön Merkel, találkozik a Demokratikus Kerekasztal lovagjaival, az asztalra csapnak, majd az Orbán–Merkel-találkozón közli Orbánnal, hogy te, tényleg mondjál már le március 15-ig, és add át a kormányfői tisztet Bajnainak, Bokrosnak Lovas Zoltánnak?
Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger