Helyzet van, Elftársak! Nem elég, hogy ez a Orbán Kimdzsongun rádobta az atomot a magyar alkotmányosságra, még a TEK-kel is lehavaztatta az országot, meggátolva alapvető jogunk, a gyülekezési szabadság gyakorlását! Most csatát nyertek, de nincs miért szégyenkeznünk! Ha ilyen idő lett volna 48’-ban, akkor e sorokat most németül osztrák államnyelvül írnám Hoffmann >>antiangliánus<< Rózsa legnagyobb örömére. Használjuk ki az időt és, mint egy RTS-ben két támadás között, nyomjunk rá a reinforments buttonra és rendezzük sorainkat!
Félretéve a
Töredelmesen megvallom:
alkotmánnyal érdemben utoljára mintegy 15 éve foglalkoztam, amikor az azóta
megszállt, majd a megszállást később felszabadulásként ünneplő teremben
küszködtem a Rohadt Nagy Sárga és a Rohadt Nagy Kék könyvvel. Lehet nem pont
abban a teremben, de ez most lényegtelen. És ha sok nem is maradt meg bennem,
de egyfajta bullshitfelismerő-receptorral talán még bírok, és hát sokszor
kezdett bizseregni a bal fülcimpám az negyedik módosítást övező őrület nemegy’
megnyilvánulásának olvasása közben.
Itt van rögtön ez az Európa
Tanácsnak becézett Velencei Bizottság, amelyeknek a magától értendőnek
tekintett Európai Bizottsággal való ekvivalenciája pont akkora bullshit, mint
amekkorát Hoffmannak rikoltott a hülyegyerek. A Velencei Bizottság egy NGO. A
KK-európai demokratikus átalakulás mellett jött létre, hogy tanácsaikkal megtámogassák a
szovjet uralomtól megszabaduló népek önálló alkotmányozási folyamatait,
ha már e népek maguktól annyira hülyék, ugyebár. A tanácsadás meg tanácsadás, csak. Hasonlóan a krumplis tésztához, ami meg csak krumpli tészta. Így azzal érvelni, hogy nem nyújtották be idejében a VB-hez a módosítást véleményezésre,
és emiatt a módosítás illegitim - nettó hülyeség. Eddig stimm?
Ha már a tanácsadásnál tartunk,
az sem mindegy, hogy kitől fogadjuk azt. Például kedvenc jogvédő szervezetünk
elnöke, Perseus
Piton, aki a gonosz alkotmányozás kivédése varázslatot tanítja a facebookon,
bizony elég sűrűn csúsztat. A negyedik módosítás ugyanis nem érinti sem a
közjogi méltóságok, sem a törvényhozó hatalom (parlament) szerepét. Nem bővíti
őket egyéb „független” intézmények kárára, így a hatalommegosztás elvének további
sérüléséről, és az autoriter berendezkedés felé megtett még egy lépésről
szintén nettó hülyeség értekezni. Természetesen mindenkinek a szíve joga minden
bokorban a felcsúti diktátor hatalomvágyát látni és ezzel közös nevezőre
helyezkedni az A-típusos szocialista kisnyugdíjassal, ugyanakkor ezzel ellövi a
független és tekintélyes civil szervezet prefixet.
Az iménti két példa viszont még
egy halk sóhajt sem indokolna az „alkotmányellenes alkotmánymódosítás” - tematika
mellett! Lehet alkotmányellenes tartalmat beleírni az alkotmányba?
Formállogikai képtelenség! Nem kéne megfeledkezni arról az apróságtól sem, hogy a negyedik
módosítás az úgynevezett Alaptörvény átmeneti rendelkezéseiben már egyszer megszövegezett és elfogadott
részeit az Alkotmánybíróság nem tartalmi kifogások miatt meszelte el, hanem jogtechnikai okból. Szóval nyugodtan
bekerülhetnek az Alkotmányba alkotmányellenes részek, ugyanis azok abban a
pillanatban alkotmányosak lesznek. Csak és kizárólag alacsonyabb rendű
jogszabályokról lehet alkotmányellenességet megállapítani. Nemzetközi
szerződésekkel megerősített jogelvekbe ütközhet egy alkotmánymódosítás elméletileg,
de akkor legyetek szívesek ezzel érvelni. És az érveket alá is támasztani
tényekkel!
Úgy ánblokk’ nyilván nekem sem
ezzel a „fideszes” Alkotmánnyal Alaptörvénnyel dobban ritmusra a szívem,
az én ízlésemhez képest meglehetősen túl van írva és olyan területeket
szabályoz, amelyeknek nincs helye egy legmagasabb jogforrásban, ugyanis
ezzel – amellett, hogy megkötik a következő kétharmadig a parlamenti többség
kezét – pont a lényegét veszíti el. Egy Alkotmánynak valóban csak azt a
minimumot illene tartalmaznia, amivel – leszámítva a szélsőségeket – minden politikai
erő és a a társadalom többsége egyetért.
De ilyenkor jön a de.
Magyarországon az Alkotmánybíróság gyakorlata rendkívüli módon befolyásolta a
jogalkotást, a hatalommegosztás tankönyvi változatához képest is. A láthatatlan
alkotmányra hivatkozva, messze az ideális felett kotyogott bele a dolgokba, semmibe véve a parlamentalizmust,
a népfelséget. Remek példa erre a Bokros-csomag AB által elmeszelt kétharmada
(mindig ez a kétharmad). Az Alkotmánybíróság gyakorlatilag felülírta a
költségvetést, amiről a világ összes jogállamában kizárólag a parlament dönt. E
jelenség kényszerítette rá a tulajdonképpen a Fideszt, hogy az uborka
görbületéhez hasonló mélységben alkotmányozzon. Mi csak tapsolhatunk a
szereplőknek, mint Rio Ferdinand a
tökhülye Cuneyt Cakirnak.
Az alkotmánybíráskodás leginkább
a bibliaértelmezésre hasonlít. Ugyanabból az egy (két) könyvből se sikerült még
egy katolikusnak és egy ortodoxnak ugyanarra a megfejtésre jutnia, miért is várnánk
el ezt az alkotmánybíráktól? Ha majd egy ortodox pópa és egy katolikus papnak
véleménye egybevág a szeplőtelen fogantatásról, akkor én is elfogadom, hogy a
szabad helyváltoztatáshoz való jogot nem korlátozhatja a köztulajdon
magántulajdonhoz hasonló védelme. Az Egyetemes Zsinat határozatait meg pláne ne
értelmezze saját felfogása szerint egy ortodox pópa, mert abból tényleg lesz koherenciazavar.
Ha az elmúlthúszévbe’ az legváltozatosabb összetételű Alkotmánybíróságok a
hangsúlyokat és a cikkelyek közti réseket nem saját maguk ízlése szerint egészítették
volna ki, hanem felkérik a parlamentet a megfelelő értelmező jogszabályok
megalkotására, ad extremum casum alkotmányozásra, akkor most tényleg lehetne
söralátétnyi alkotmányunk, amiből én csak a fegyvertartáshoz való jogot
hiányolhatnám.
Nincs nagy baj, várok megint 20
évet.