Nehéz
megmondani, pontosan hogyan kezdődött. A Barátok közt szerelmi sokszöge ehhez
képest egyszerű, mint Török Zsolt. Szóval, röviden összefoglalva: A nyolcvanas
évek végén járunk. Ferenc és Gordon rögtön az egyetem után összebarátkoznak,
fizetik egymás sörét, később munkatársak, még később a privatizáció nyertesei
lesznek. Gordon és János évekkel később barátkoznak össze, még ezt megelőzően
Gordon András munkatársaként működik. A kétezres évek közepe felé protekcióval és korábbi főnöke megpuccsolásával
magas állásba került Ferenc megkéri Gordont, hogy dolgozzanak együtt, de Gordon
maga helyett akkor még Jánost ajánlja. Ferenc és János közösen intézik a cégügyeket, a nagy cégnél, melynek
részvényesei János szerint hazánk állampolgárai. Kisebb gáz van, amikor a
részvényesek a hamisított után a cégvezetés valódi beszámolóját is hallhatják,
de ekkor már 4 évre újabb mandátumot kapott a csapat.
Közben,
még mindig a kétezres évek közepén János cége és Gordon együtt üzletelnek, a
biznisz végén vevőként ciprusi offshore cégek állnak. Később Gordon Ferenc egy másik
ajánlatára igent mond, és ő, János meg Ferenc együtt dolgoznak. Aztán Ferenc
egy harmadik ajánlatára Gordon barátja András főpénzügyes lesz, András helyére
a multinál Péter kerül. Andrásról a kétezres évek végére kiderül, hogy offshore
vagyona ugyanazon a szigeten volt elhelyezve, ahol a János és Gordon biznisze
által érintett cégek üzleteltek. Péter, aki Andrást váltotta a multinál,
adóoptimalizálási tanácsokat ad. Tudjátok még követni?
Telnek
az évek. Ferenc rosszul vezeti a céget, távozása után munkáját az a Gordon
végzi el, akit Ferenc protekciójával vesznek fel. Gordonnak András ajánlja
Pétert a cégbe kispénzügyesnek, akit Gordon fel is kér. Utóbbinak meló közben
furcsa mondatai vannak, a cég részvényeseit lebetegezi , ráadásul még korábban magát szanitécnek nevezi. Egy barátja szerint az a fixa
ideája, hogy neki meg kell mentenie a céget. Gordon a vállalati vezetés megbízatásának végén nem megy el állásinterjúra,
mikor a munkahelye megtartásához erre lenne szükség. Attila, aki új fiú, elmegy
helyette az állásinterjúra, de csúfosan leszerepel, pedig Ferenc egy korábbi
munkatársa, a szintén álláspályázat nélkül döntéshozói szintre került Viktor
segíti. Viktor az Attilának való segítség előtt és után is Gordonnal dolgozik.
Gordon
kezdettől fúrja hivatali utódját Péterrel egyetemben, közös munkájuk
dicséretére emlékkiállítást hoznak létre, a szerénység jegyében zajló
próbálkozást Viktor segíti. András közben ott tesz keresztbe Gordon utódjának, ahol tud, és bár munkáját elvileg
a baráti kör befolyása nélkül kellene végeznie, felveszi segítségül Róbertet,
aki korábban Ferenccel dolgozott. Robi közben Attila csapatába is belép, emiatt
úgy tűnik, hogy sérül András vállalatának imázsa, de András úgy nyilatkozik,
hogy nem tudott Robi párhuzamos kapcsolatáról. Robi felmond, de Attila cégénél
legalább biztos a helye. Péter cége közben pénzt ad János és Ferenc cégének. Ja,
ööö. bocsika, mert közben, bár korábban egy munkaügyön összezörrentek, Ferencés János azért újra együtt fialtatja a lóvét .
Ferenc
a kétezres évek második felére kanyarodva előbb Robival különbözött össze, majd
Viktorral váltak szét útjaik, később talán kicsit Gordonnal is, de az emlékek
miatt kicsit sem bántják a másikat. András állítólag korábban le akarta
mondatni Ferencet a cégvezetésről. Andrásnak jóval később aztán lejár
határozott idejű munkaviszonya, ekkor Robi már felmondott, de András így is
Ferenc módszereivel dolgozik. Kábé itt tartunk most.
Napjainkban
pedig a távozó Simor András nyilatkozik az Inforádiónak. Egyszerű a technika,
nagyjából annyi, hogy a menthetetlen teljesítményről beszélve annyit elismer:
nem volt hibátlan. Egyszerű veszteségminimalizálás folyik. Egyetlen hibáról
beszél, a devizahitelekről, hogy ők mint jegybank nem szóltak elég hangosan.
Majd magát dicséri, mert ő legalább bevallja a hibát. Bezzeg az a gonosz elit.
Idézet:
„Még akkor is mondom ezt ha, a Nemzeti Bankon kívül sok mindenki nem szólalt
meg a devizahitelezés ellen a válság előtt. Se a mostani kormányoldal, se a
mostani ellenzék nem szólalt meg. Se más fogyasztóvédelmi szervezetek, se
kutatók, se elemzők kellő eréllyel, de ez nem ment fel bennünket.” Rendben,
akkor nézzük a figyelmeztetéseket, csak a Fidesz honlapján van vagy harminc
(2006-os, vagy azelőtti):
„A kormány a lakáshitelek kamatait megemelve,
illetve adókedvezményeit drasztikusan csökkentve szétverte elődje, a polgári kormány
otthonteremtési programját. Az emberek így vagy nem tudnak lakást vásárolni,
vagy a sokkal kockázatosabb devizahitelekkel próbálnak otthonhoz jutni.” (Mádi László 2006. 01. 25.)
„A költségvetés összeomlásával párhuzamosan
gyengülő forint a devizahitelek törlesztő-részleteinek jelentős emelkedését
idézi elő.” (Fidesz gazdasági kabinet
2006. 04. 13.)
Ha
az MNB nem a kormány hitelességét, hanem az inflációt szeretné leépíteni,
azonnal gátat vetne a devizahitelek további növekedésének. Előírná a megfelelő
méretű banki tartalékokat, aminek következtében a forint- és a devizahitel
közötti kamatkülönbözet eltűnne, az infláció lassulna, az MNB szépen
csökkenthetné az alapkamatot, és a költségvetés föllélegezhetne. De hát mint
tudjuk, az MNB független, ami a magyar gyakorlatban azt jelenti, hogy azt tesz
velünk, amit akar. (Róna Péter, Népszabadság 2008. 05. 21.)
Bonyolult
dolog ez az internet, a jegybankelnöknek lehet, hogy 5 percbe is beletelt volna
utánanézni, hogy voltak-e ellenzéki figyelmeztetések.
Simor
semmivel sem különb Gyurcsánynál. Hogy is volt? Gyurcsány lebukott az őszödi
beszéddel. Első reakció: ő 16 év bűneiről beszélt, ő csak az elit bűneit mondta
ki, de ő legalább végre kimondta. Mind emlékszünk a felelősség szétkenésére.
Ócska elitellenességre játszott, amely súlyosan ártott a magyar demokrácia
hitelének. Most Simornál ugyanezt láthatjuk pepitában.
De
hát miért is várunk mást? Láttuk fent, ez egy csapat, egy vállalatvezetői kör,
egy mentalitás, egy ajánlás. És valahol ott a legelején az első haveri sör.
Aztán Együtt ’89, Együtt ’94, Együtt ’04, Együtt ’06, Együtt ’08, és aztán
Együtt ’14. Egészségünkre!