Egy celeb számára a negatív hír is
hír. Mindegy milyen formában, miről, csak szóljon. Nem úgy a politikában! Ahol
bizony meredeken zuhan a népszerűség, ha – egy ex-miniszterelnököt idézve –
„elkúrnak” valamit. Épp ezért tűnik első blikkre bődületes böszmeségnek Victor
Ponta meghívása. Még akkor is, ha egész modern, mondjuk ki, amerikai-stílusban nyomták az
öreg komcsik a kampányt. Ekkora hülyék lennének Ron Werberék? Aligha. Akkor
vajon mi volt a célja a Ponta-parádénak?
Tagadhatatlan, hogy az elmúlt héten
az ellenzéki bénázások uralták a közéleti diskurzust. Tagadhatatlan, hogy nem
először lőttek politikai öngólt az önsorsrontó szocik. Tagadhatatlan, hogy
közröhej tárgyává váltak a személyiségi és szerzői jogokat sértő, Ron Werber
által komponált Magyarország Ma című kampányfilmjükkel. Most meg idehívják a román miniszterelnököt évet értékelni? Nooormális?
Az egykori román ralibajnok, a plágiumügybe keveredő Ponta ezidáig nem éppen a magyar kisebbség barátjaként
viselkedett Romániában. Többször kifejtette, hogy nem fogad el semmiféle
autonómiatörekvést az erdélyi magyarok részéről. A székely zászlókkal
kapcsolatban is világossá tette elutasító álláspontját. Most meg felszólal
Budapesten, és történelmi megbékélésről beszél? Bicskanyitogató! Aki ennyire rángatja a pofonfát, könnyen úgy jár, mint az egyszeri pesti, aki azt hitte a sófalvai kocsmában, hogy miután megnyerte a pálinkaversenyt már dirigálhat is. És azóta is tartozik egy élettel az utolsó pillanatban a késes legényeket feltartóztató barátjának...
Érthetően a Jobbik, néhány
civilszervezet és a Békemenet is tüntetést szervezett Ponta ellen. Aztán az
utóbbi titkosszolgálati információkra hivatkozva lemondta a megmozdulást. Nem
véletlen. Attól tartottak ugyanis, hogy provokátorok fognak harcot, véres utcai jelenetet kezdeményezni a rendőrökkel, maszop-szimpatizánsokkal. Megjósolhatóan erőszakba torkollik majd a felvonulás, így
könnyen hitelét vesztheti az eddig valóban békés civil kezdeményezés.
De sem Ponta, sem az MSZP nem
visszakozott. A román miniszterelnök jött és Mesterházyval barátkozott. Igaz, volt
ott minden más, „mi szem szájnak ingere”. A szájhős nőgyűlölő Dopeman papa, az
egyperces sztárocska: Gáspár Laci; és ezúttal nem az internacionáléra, hanem a
Mátrix zenéjére bevonuló politikusok... Szóval dolgozik Ron Werber, látszik az
amerikanizmus. A celeb-politizálás. Csak a nézők a régiek. A fogsorukkal
játszadozó vén-komcsikat Ron Werber még nem tudta lecserélni.
Mindezekből úgy tűnik, hogy az
ellenzék, és itt nem a Jobbikra, hanem a Werber-Szigetvári tandemre, azaz az MSZP-E14-koktélra gondolunk, ki akarja kényszeríteni az utcai erőszakot. Ha az utcán vér folyik,
akkor ismét tele lehet hazudni Európát, hogy Magyarországon Orbán diktatúrát
épít. Akkor tovább lehet riogatni az elbizonytalanodó polgárokat. Hisz pánikot
lehet kelteni. Ez a fő célja az ellenzéknek. Ez a célja a két, egymással is versenyben lévő
választási gurunak.
Másrészről máig piszkos foltként
csúfítja a 2006-os rendőrterror az egész baloldali politikát. Egy kiprovokált
rendőrségi erőszak ugyan nem mosná tisztára sem Gyurcsányt, sem a kormányában
szocializálódott Bajnait, vagy Mesterházyt (egy tőröl fakadnak, mert abban
a bizonyos „nyolc évben” alapozták meg mindannyian a politikai karrierjüket).
De azért mégis: kissé kihúznák a máig velünk élő botrány méregfogát.
Szerencsére most sem sikerült. Hiába szerették volna, hogy az utca csatatérré változzon. Kicsit
hőzöngtünk, nagyokat kiabáltunk, szidtuk a betegesen magyargyűlölő Ponta „oláh
anyját”, de aztán nyugodtan hazasétáltunk. Majd holnap, fél négykor a székelyekkel, a román nagykövetség előtt. Méltóságteljesen. Az MSZP nemzetpolitikájáról pedig
megmaradt a véleményünk...