Egyre több jel mutat afelé, hogy
korábbi
posztunk jó eséllyel indul a Szürke
Kardigán Díjért. A Bajnai-projekt él, lélegzik, köztünk jár, a
Mesterházy meg messze nem olyan okos és ambiciózus mint azt hittük vala és a
helyzet már-már annyira egyszerű, mint egy szerződéselmélet. Eldöntetett: itt már nincs
helye az egyénieskedésnek, csak az összefogásnak, mert a legfőbb jó
tulajdonképpen egyenlő a legfőbb rossz elkerülésével, ami nem más, mint az Orbán-rezsim fennmaradása. A
2014-ben a választás már nem a különféle elképzelések és víziók versengése és
megmérettetése lesz, hanem egy végső háború, az utolsó nagy csata, egy
apokaliptikus küzdelem, ahol a kormányzati hatalomban testet öltött Legfőbb Rosszal (Summum Malum) szemben a Legfőbb Jó (Summum Bonum) áll. A gonosz Kaiju nem politikai ellenfél, hanem legyőzendő és elpusztítandó ellenség, és ebben a küzdelemben félre kell tenni a belső vitákat, félre kell tenni azt, hogy tulajdonképpen
már az alapfeltevéseknél sem értenek egyet semmiben az ellenzéki összetevők, hiszen a legfontosabb a Köztársaság exorcizálása a gonosztól.
***
De semmi buzulás! Buzulás az nuku! – szólt oda anno Karácsony Gergely az MSZP-nek, de persze csak torrentei értelemben. Mert mint kiderült, ettől még kiverhetik egymásnak. Csak, hogy oldják a feszültséget, amíg várnak a kormányváltásra, mert ez a legrosszabb az ellenzékidemokrata szakmában. A várakozás, hogy történjen valami. Nincs mese: le kell tolni a gatyát és előkapni az ellenzéki szerelem attribútumait, hogy kezdetét vehesse a Nagy Októberi Szoci... Nagy Ellenzéki Összefogás. Mert nem csak az unalmat, hanem az Orbánt is űzni kell, a demokráciát meg fel helyre kell állítani! Ez most a legfontosabb, még a Nagy Elmélet alapján megvalósítandó liberális földi paradicsom pontos meghatározása is másodlagos!
Azért férfiasan bevalljuk, hogy
nekünk is kicsordult egy könnycseppünk, ahogy Marverick és Iceman
összeölelkezett a Top Gun végén ahogy Mesterházy és Bajnai összefogott. J.
Michael Straczynski is megfogalmazta a Babylon 5-ben, hogy az értelmes lét
harmadik feltétele az önfeláldozás képessége. Bajnai és Mesterházy is beáldozta
a személyes ambícióját (hehe), azaz hogy egymagukban tolják a szakadékba Orbán
rendszerét, és összefogtak a Nép és a Jogállam érdekében. Bajnai ráadásul
magával hozta a dagadt buzikat a zöldeket, hiába nem szeretik őket
ebben az utcában. Zöldek, liberálisok, szocialisták, szociáldemokraták és
kommunisták, neobokrosisták együtt Orbán ellen, és csak azért mert ők úgy akarták! Hejj!
Elméletben rendben is vagyunk, de
hogyan fog ez kinézni a gyakorlatban? (A baller oldalon mindig itt kezdődnek a bajok) Közös kampány, közös jelöltek, közös
miniszterelnök jelölt. Az elsőt viszonylag zökkenőmentesen meg lehet
valósítani. Felírják néhány papírlapra, hogy az Orbán egy geci és
kiplakátolják. Done. A közös jelöltekkel már lesznek bajok, mert túl sok erős
emberre jut túl kevés listás hely, ráadásul helyi jelöltet ellenzéki sikerrel kecsegtető
választókerületben is csak a jól beágyazott MSZP adhat. Wannabe millás,
párbeszédes, hahás ellenzéki jelölt Budapest belső kerületein kívül sehol nem
nyerhet. De inkább még ott sem. És az összefogókat azon a listán kellene
kompenzálni, ahova alapból nagyobb (szocialista) túljelentkezés van, mint az
ELTE bölcsészkarára. Érdekes kérdés, hogy hogyan lesznek meggyőzve az Orbán elleni Nagy
Ellenzéki Összefogás történelmi szükségszerűségéről a listán
parlamentbe vágyakozó szocialistákat, és EP mandátummal sem lehet mindenkit
megvigasztalni.
A harmadik tétel, a közös
miniszterelnök-jelölt, még izgalmasabb kérdés. A tutiblog belpolitikai
műhelyének álláspontja szerint az a rendkívül vicces helyzet állt elő, hogy erről
a kérdésről Orbán fog dönteni. Amennyiben tényleg sikerül érzékelhető mértékben
elmozdulni a gazdasági holtpontról, valamint a túlzottdeficit-eljárást
megszünteti az Európai Bizottság (és nem kér
egy másik rekettyést), akkor Bajnai válságkezelői tudására
felépített blöffkampány a tökéletes érdektelenséggel találkozna. Ekkor
léphetne a színpadra Mesterházy, aki nyíltan felvállalhatná politikai kormányzást, és az úgynevezett jogállami helyreállítás nevében a Fidesz minden
szintről történő kitakarításának ígéretével kampányolhatna.
Nyitott kérdéseket mind a két forgatókönyv tartalmaz. A legfontosabb az: hogyan lesz ebből többség? Mert hiába jött létre a Jobbik által is szorgalmazott technikai nagykoalíció, amiből pont az ötletadó széljobb maradt ki, továbbra sem látszik esély a győzelemre. Egy-két kivételtől eltekintve a haladás-ellenes erők sorban nyerik az időközi helyhatósági választásokat, sőt, a többséget a még 2010-ben is szocialista erődítménynek számító helyeken is simán hozzák. És habár a Fidesz roppant előzékenyen mindent megtesz az ellenzéki sikerért, a hülye magyarik csak nem akarják jobban kedvelni az ellenzéki olajfát adó pártokat és pártocskákat. Noha szívesen nyernénk némi pénzt azon a fogadáson, hogy egy esetleges Bajnai miniszterelnökség esetén a ciklus felénél már meg lenne gyurcsányizálva a névadó, jelen állás szerint ebből még ellenzéki győzelem sem lesz.