Azért ez rohadtul elszomorító. Basescu, akire eddig még a gyimesközéploki asszonyok is jó szívvel adták a szavazatukat, hogy lám, van olyan román politikus is, aki nem a magyar kártyával akar plusz két százalékot szerezni, és lám, van, aki képes értékes választópolgárként tekinteni a sajnos már csak alig 1,2 millió erdélyi magyarra, most teljesen kifordult önmagából. Illetve ki tudja, mi volt Basescu eredeti önmaga, itt nem is erről lesz szó.
Hanem arról az elszomorító tényről, hogy száz meg száz kisebbségjogi charta és nyálas ígéret után, abban az Európában, amelyben már a pedofiloknak is több joga van (lásd: a gender mainstreaming ideológia szerint a pedofília csak generációk közti szexuális közeledés, ne tessék már diszkriminálni...), mint egy erdélyi magyarnak, szóval abban a túlvilágosult Európában megeshet, hogy nacionalista-soviniszta alapon megtiltják a szabad véleménynyilvánítást. Basescu államfőnek ugyanis csípi a szemét a magyar kormánypolitikusok jövés-menése, és kiállása a székely autonómiáért. Csípje, de mi köze hozzá? Sajnáljuk, hogy nem akar többé Orbán Viktorral parolázni a tusnádi pulpituson, és a tavalyi politikai pofonokat egy kis jól bevált magyarozással akarja kiheverni, de milyen alapon tiltja meg, hogy az erdélyi magyarok a saját szülőföldjükön, elvileg jogállamban, elvileg a szólás- és véleményszabadság mannáját élvezve attól a politikustól és olyan véleményt hallgassanak, amilyet csak akarnak?
Orbán Viktor, Tőkés László és a többi tusványosi előadó otromba lepofátlanozása politikai kultúra kérdése. Igaz, ez a stílus itthon csak a kurucinfón menő. De spongyát rá, legyünk megértőek a kifinomult dákoromán közízlést illetően. A fő kérdés: mit képzel magáról Basescu, hogy egy karlegyintéssel betiltaná a magyarság egyik legfontosabb önépítő, útkereső eseményét, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet? Ami ráadásul a kelet-közép-európai rendszerváltás egyik szimbóluma is. Minek képzeli magát ez a vigyori pofa? Egy jogállam köztársasági elnökének, vagy valami csetnik hadúrnak a délszláv háború legszörnyűbb éveiből?
Megint sorolhatnánk, hogy hol van ilyenkor a homályos tekintetű Tavares, aki háta mögött az Európai Parlamenttel „súlyos aggodalmát” fejezi ki, most nem a magyar, hanem a romániai "demokráciával és az alapvető jogok érvényesülésével kapcsolatban"? Hol van Kim Lane Scheppele amerikai alkotmányjogász? És a demokratikus ideológiai kisdedóvó hazai nagyágyúi? Mondjuk Heller Ágnes, vagy Konrád György? Ám ez a kérdezősködés, tudjuk, nem vezet sehova. A magyar jobboldalnak (mióta a világ mindenkori baloldala rátette a kezét a kommunikáció összes ütőerére) hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy mindig is rosszabb lesz a PR-ja a mókuséhoz képest, és magas tudású nemzetközi véleményguru érte/értünk szavát soha nem emeli.
De mégis! Meddig kell még tűrni a megaláztatást? Meddig kell még lenyelni, hogy (Robert Ficótól Basescun át, a visszamaradt értelmi képességű ukrán egyenruhás hülyegyerekekig) minden identitászavaros környező nép akarnoka kedvére az ezer éve a szülőföldjén élő magyarokba törölje a lábát? Hogyan lehetne ezeknek a baromarcúaknak elmagyarázni, hogy épp annyi joga van a rozsnyói, vagy szabadkai magyaroknak Orbán Viktorral csűrdöngölniük, mi több, akár Vona Gáborral bepálinkázniuk és Mesterházy Attilával vörös csákót ragasztaniuk, mint valami jöttment, vagy nem jöttment szlováknak, szerbnek, románnak kiélnie magát a saját vidékén. Ha Orbánék mondjuk a színromán Hátszegen hergelnék a helyieket (mint Basescu tette most a székelyföldi román táborban), az már necces lehet, de pusztán erkölcsi szempontból. Ám Bálványoshoz és Tusnádfürdőhöz Basescucám neked nagyjából annyi közöd van, mint Vlad Tepesnek trubadúrköltészethez.
Őszintén, mi a megoldás a történelmi Magyarországot lenyúló komplexusos hülyék kezelésére? Tanuljunk meg kicsik lenni? Vagy lőjük szét egymás pofáját, mint a délszlávok? Mennyivel egyszerűbb lenne megtanulni elviselni egymást! Ám megint úgy tűnik, erre van a legkevesebb esély...
