Gyűrűzik a baloldal hatalmas
emberijogista kampánya. Miközben a Napoleon-szindrómás dildófejű Bajnai a
politikai szobafogságra ítélt Mesterházyval már aláírásokat gyűjt, hogy a
stadiongempát átutalhassa a beteg kisgyerekeknek (azért ez már szint emberek!) addig a
DK-trollok, az ex-LMP-és kretének és a feminista brigád a „családon belüli
erőszak” fedőnevű kampánytémát feszegeti. Balogh személyében kezdik kibontani
az allegóriát az „asszonyverő fideszesekről”. Csakhogy mindenkinek a saját
szarát kéne elébb eltakarítani, mielőtt másét elemezgeti. És ilyen szarból van
bőven a balosoknak.
Mondanunk sem kell, vérgáz, hogy
ez a Balogh nevű baromarc nem a börtönben, hanem a parlament padsoraiban
üldögél. Nekünk, a toronyház lovagjanak (elsősorban Jolietnek és Boogieman-nek
ezesetben) mindegy, hogy a Fidesz elhatárolódott, kirúgta, megkövezte, és már a
parlamenti folyosón sem köszönnek a vén szivarnak. Nincs párt, vagy politikai
hovatartozás akkor, amikor valaki gyereket, vagy nőt bántani mer. Az ugyanis a
mi erkölcsi kódexünk szerint többé nem méltó az „ember” megnevezésre. Az
ilyeneket fellógatnánk, kibeleznénk. Férgek ezek, de ez sértés a féregre nézve,
akiből lehet még pillangó, de ezekből csak egy rakás szar lehet. Olyan, ami
mindenkit bemocskol, aki ismeri, akinek köze van hozzá, s így a Fideszt is. Meg
kell tehát szabadulni minden asszonyverő, gyermekbántalmazó rohadéktól, mert
mocskos kórságot terjesztenek. Ezért igazából minden kevés egy picit, hisz a
méltó büntetést az Európai Unió jogszabályai sajnos nem teszik lehetővé. A
baloldal – tudva a téma rejtette csapdát - hihetetlen erkölcsi erővel támad
neki az asszonyverő, brutális, családon belül verekedő Baloghnak, s igyekszik a
kampányt úgy alakítani, hogy a Balogh-féle szart lehető legszélesebb körben
kenhesse rá az egész fideszes társaságra. Lazán felskiccelték az „ezek asszonyt
vernek, mi meg tiszteljük a nőket” politikai törésvonalát.
A dolgot némileg bonyolítja, hogy
a jobboldal alapjaiban ódzkodik a demonstratív, semmitmondó jogszabályok
elfogadásától. A jobboldal ugyanis – amúgy érthető módon – vonakodik minden
baloldali sarkító jogi megoldástól, hisz a családon belüli erőszakot törvényi
úton elég nehéz megoldani. Alapállás eleve fals: elvégre ki állapítja meg, hogy
mi számít „erőszaknak” a családon belül? Válasz: az, aki az antiszemitizmust, a
rasszizmust és az összes földi rosszat meghatározza, tehát a baloldal. Nagyon
be kéne avatkoznia ugyanis az államnak az emberek magánszférájába, ami egyrészt
liberális, másrészt konzervatív alapértékeket sértene. A baloldalnak persze
ezzel szemben sincsenek túlzott aggályai, ujjcumizós álmaikban az apjuk ellen
valló gyerekek, a férjeiket börtönbe záró asszonyok képe sejlik fel. Ezen túl –
baloldaliak lévén – sajnos túl mélyen vannak meggyőződve arról az ostobaságról,
hogy a törvényhozás révén minden rossz e Földön kiküszöbölhető: huss a háborúnak,
huss a szegénységnek, huss az erőszaknak, wellcome to the Brave New World.
Természetesen eme „baloldali identitást” az összefogás mellé meg is kéne
teremteni, az csak nem járja, hogy az egyetlen összetartó kapocs köztük a pénz,
a kolonc és a hatalomvágy.
Az erőszak-ellenesség ügyében végre az aktív,
kezdeményező, és hihetetlenül igazságos oldal szerepében tetszeleghetnek.
Mondanunk sem kell, hogy ez most sem igaz, a családon belüli erőszak égető
gondjának megoldását közel s távol nem hordozza magában az, amiért és ahogyan
most a baloldal erkölcsi és értékalapú egységfrontot akar létrehozni. A
megoldás egyedül az, hogy ki kell vágni az élő testből a rákos kelést: minden
asszonyverő, gyerekverő mocskot azonnal ki kell löknie a társadalom egészséges
immunrendszerének. Ezen bevezető után joggal kérdezhetjük: birtokában van-e
ennek az erkölcsi fölénynek, tisztaságnak az a társaság, aki most számon kéri
az egyébiránt azonnal soraiból a férget eltávolító Fideszt? Válasz: nincs. Sőt!
1979 szilveszterén Demszky Gábor
betörte az orrát éppen aktuális nőjének. Különös és furcsa véletlen, hogy a
rettenthetetlen ellenzéki vezért, akire ezek után teljes nyugalommal
használhatjuk a legutolsó féreg, a szarkupac, a gyáva pondró kifejezéseket,
Kádárék azon rendőrsége, ahova ekkor még bőszen jöttek be a jelentések, folytak
a megfigyelések, lehallgatások, mégsem ítélte el súlyos testi sértésért. A
büntetés mindössze pénzbírság volt. Asszonyverésért. Szóval ki kinek a cinkosa?
Ki mocskolja be magát? A Fidesz? Az SZDSZ, a későbbi liberálisok tehát többször
is egy asszonyverő brutális állatot, egy vakkomondoriánus férget, egy nő orrát
beverni képes szutykot választottak elnöküknek. Nem az asszonyverésbe bukott tehát
ő se bele, s most is tetszeleghet a berlini értelmiségi pózában, könyveket írogathat,
és publikálhat azokban a lapokban, akik most bőszen asszonyverőznek. Hogy is
van ez? Ja úgy.
De lássuk hány büdös retkes féreg
van még az erkölcsös baloldalon, akiktől félnie kell Vadai Áginak, Szabó
Timcsinek, hogy egy óvatlan pillanatban beverik az arcát? Ott van rögtön Kékesi
Tibor egykori szocialista képviselő. Ő nem is családon belül, hanem kívül volt
nőverő pondró. Képes volt ez a giliszta a szomszédnőjét bántalmazni, amiért az
rá mert szólni, hogy a „képviselő úr” ne állja már el a közös garázs bejáratát.
Az esetet ráadásul videó is rögzítette, s anyja bántalmazását végig kellett
néznie a nő tízéves gyerekének. Ezt a rohadékot aztán annak idején
körömszakadtáig védte a most Balogh ellen tüntető szocialista párt, nem hogy el
nem határolódtak, nem hogy ki nem rúgták, nem hogy történt volna bármi:
kussolás. Az erkölcs felkent bajnokai egy asszonyverő, brutális állatot
védelmeztek. Mit is kell ilyenkor mondani? Vétkesek közt cinkos aki néma.
Na de menjünk kicsit feljebb a
táplálékláncban! Magda Sándor szocialista képviselő, Gyöngyös egykori
polgármestere, parlamenti képviselője 2003 adventjén bántalmazott egy tanárnőt a nyílt utcán, a saját
városában. Eközben azt üvöltötte a nő gyerekének, hogy „a k… anyádat! Fogják meg! Megöllek!” Szintén nem voltak szigorúak
Földi Gyulával, Erdőkövesd szocialista polgármesterével sem annak idején,
amikor a polgármester úr többször is brutálisan bántalmazta a feleségét.
A szocialista párt és a vele
koalícióban lévő SZDSZ annak idején nem látta szükségesnek, hogy
elhatárolódjon, netán követelje ezen politikusok távozását a közéletből. Nem
követelték, hogy visszaadják a mandátumukat, és nem serénykedtek, hogy szigorú
törvényt alkossanak a családon belüli erőszakról. Miért is nem? Ja, kettős
mérce. Tudjuk. Annál is szebb ez, mert AZ a szocialista párt, aki akkor
hallgatott EZ a szocialista párt, aki most hisztizik, meg összefog, meg meg van tisztulva úgymond. Nem lehet
azonban azt mondani, hogy a „megújulás és
megtisztulás” azt eredményezte volna, hogy ezek a pondrók, ezek a szutyok,
ez az utolsó féreg-szarok, ezek a retkes kelések az emberiség testén
éppenséggel ne ma is az Összefogás-fanok élvonalában készülnének arra, hogy „eltakarítsák az orbáni mételyt”.
Kis felsorolásunkban emlékezzünk
meg Baranya mocskos korrupt Francijáról, Wekler Ferencről, aki annak ellenére,
hogy egy idő után nyílt titok volt, hogy szisztematikusan veri a feleségét,
azon túl, hogy Don Corleone hozzá képest egy cserkészfiú, távozását mégsem
tartották szükségesnek. Előbb szűnt meg maga a párt, semhogy Franciba
belekössenek. A manapság liberális körökben népszerű kifejezéssel élve: Ez az
igazi kettős mérce! A demokrata ugyanis biztos a feleségét is úgy veri, hogy az
az érdekét szolgálja. Weklerné is biztos megérdemelte a pofonokat, hisz egy
demokrata alapvetően nem veri az asszonyt, ha meg mégis, akkor sem úgy, mint
egy jobboldali. Akarunk még kifogásokat? Érdekel ez minket? Nem. Weklernek
börtönben lenne a helye nem csak korrupciós ügyletei miatt, hanem mert a Wekler
Haciendán csak úgy hemzsegtek a vak komondorok, talán ő volt az egyik
legbrutálisabb szemétláda az összes között. De pártja és a szocialisták akkor
is csudamód kussoltak, védték, mosták, sikálták a
védhetetlent. Más portája körül söprögetnek, miközben a tényt, hogy képtelenek
megújulni, és ezt „összefogásnak” álcázzák, nem szabad hagyni, hogy elfedjék.
Hagyján, hogy soraik közt tűrik a
bukott Gyurcsányt és kompániáját, de csakúgy az összes korábbi asszonyverő
szemétládát. Mint például Székesfehérvár egykori SZDSZ-es alpolgármesterét, dr.
Szelier Andrást, aki szintúgy brutálisan összeverte a feleségét, aki emiatt
bírósághoz is fordult. Persze: mily meglepő: a Gyurcsány érában visszatértünk
1979 Kádári posványába, hisz az ügyet eltussolták. Az a sajtó, aki most
sikítozik az emberi jogokért, mindvégig kussolt róla. Azok a konkrét
képviselőtársak is kussoltak, akik most Balogh – egyébként nálunk a
toronyházban kifejezetten támogatott - nyilvános kivégzését követelik.
Mondhatjuk ezek után: a tisztelt baloldal elébb takarítsa el a saját mocskát,
mielőtt azt újra az összefogás csillogó sztanioljába csomagolva próbálná
letolni az ország torkán. Köszönjük szépen, de nem vagyunk szarevők, és talán
épp ezért örülünk annak, hogy Balogh karrierjének vak komondorostul vége.
Nálunk ő nem sztár. Mint mondjuk náluk Demszky…
