Korábbiírásomban nem akartam belefolyni Kishantos tartozásának részleteire, mert erről sokat lehet olvasni a neten. IronMémem „olvasói vendégposztja” bebizonyította, hogy két cikket sikerült is elolvasnia az említett témában, aminek végtelenül örülök. Ahhoz a lényegi kérdéshez mégsem jutott azonban közelebb, amire én eredetileg utalni kívántam (leegyszerüsítve lásd a bekeretezett részben), azaz kell –e nekünk, jó –e nekünk egy ilyen mintagazdaság. Egyes esetekben ugyanis néhány kulcsszó (pl. Ángyán) a gondolat és az értelmezés szabad áramlásának képes olyan gátat emelni az egyes elmékben, ami miatt a végső megértés áradata nem terülhet szét a tudatban…
Számomra a konzervatív, keresztény értékrend azt jelenti, hogy
megpróbálom annak szűrőjén keresztül különválasztani az értékeset az
értéktelentől. Kishantos kapcsán, e gondolkodás mentén haladva, írtam a
kezdeményezőkész, álmokat álmodni merő magyar kisvállalkozókról,
kistermelőkről, családi gazdálkodókról, akiknek teremtő munkálkodásán a jövő
Magyarországa nyugszik. Kishantos 20 évvel ezelőtt ezekért az emberekért jött
létre. Azért, hogy legyen hol tapasztalatot cserélniük, tanulniuk, naprakész
információkat szerezniük a boldoguláshoz. Az elképzelés a jobboldal
gazdálkodókról vallott elképzeléseitől sem áll távol, ezért is tartom
Kishantost megmentésre érdemes, értékes kezdeményezésnek, és ezért szólaltam
fel a védelmében.
A kezdeményezőkészséggel
ellenben szemben áll egyfajta beszűkült, politikai beállítottságtól függetlenül
létező kisszerű gondolkodás, ami a begyöpösödött, fantáziátlan, de
agyonfizetett bürokráciában csúcsosodik ki. Ennek a típusú gondolkodásnak a
jobboldali megfelelője az az ember, aki napjait olyan problémák megfejtésével
tölti, hogy tetszett neki a Gyűrűk Ura, de akkor még nem tudta, hogy a Göncz
fordította le, meg kell -e gyónni. Vagy egy jobbikosnak a Radnóti „Nem
tudhatom…” című versének értelmezése. És most újabban Kishantos, amiről nem
szabad jót gondolni, mert a MagyarNemzet is megírta, hogy Ángyán kommunista, a
nevét hozzáláncolta Kishantoshoz, ezért aztán mehet a Duna fenekire. Én viszont
őszintén leszarom, hogy az Ángyán József kommunistabérenc -e, vagy sem, van -e
delfinje, vagy szeret -e rágózni. Kishantos egész egyszerűen másról, többről
szól ennél…
A Kishantosi polémia iskolapéldája az
említett kisszerű gondolkodásnak, és annak, miféle károkat tud okozni az állami
hanyagság egy alapvetően jól működő intézménynek. IronMémem tudásszomját
kielégítendő, idézzük fel tehát a kishantosi tyúkper előzményeit, feltéve, ha el
tudunk szakadni Ángyán rémképétől, nomeg attól, hogy ha valaki igaz jobboldali,
akkor feltétlenül gyűlölni kell a Kishantost. Az említett 27 milliós tartozás
története Kishantos indulásának idejéből származik. A mintagazdaság megindulása
három ország összefogásával (Német, Dán Magyar (!!!)) indult. A magyar állam
akkor nem tudott pénzt belerakni a fejlesztésbe, ezért kedvezményes földbérleti
konstrukciót ajánlott fel. Értsd: Magyarországnak két másik ország épített egy
mintafalut, és az akkori magyar vezetés támogatásnak merte nevezni azt, hogy
kedvezményes bérleti díjjal adja mellé a földet. A magyar állam ráadásul azt is
kikötötte, hogy a továbbiakban mennyi pénzzel kell a külföldi partnereknek
támogatni Kishantost, különben a nagyvonalú kedvezményes földbérleti szerződést
felmondja. Logikus nem? Ennek analógiájára létrehozhattak volna olyan kórházat,
amihez mi kedvezményes bérleti díjjal adtuk volna az épületet, azzal a
feltétellel, hogy a továbbiakban is fönntartják azt nekünk a külföldiek. Ha nem
lesz pénz, mehetnek a betegek, amerre akarnak… A kishantosiak érezték a
pofátlanság elrettentő erejét, és miközben próbálták ezt valahogy
lekommunikálni a külföldi partnerek felé, kérték a magyar államot akkor
képviselő APV Rt.-t, hogy törölje a kötelezően megszabott mértékű külföldi
támogatásról szóló kitételt a szerződésükből. Ígéretet kaptak, de a módosított
szerződést a bürokraták nem készítették el időre. És amikor nem érkezett a
szerződésben megszabott mennyiségű külföldi támogatás, az ÁPV Rt. a teljes bérleti
díjat kiszámlázta büntetésként a kishantosiaknak. Tehát a magyar állam
megbüntette azt a magyar mintagazdaságot, amire mások adtak neki pénzt, mindezt
azért, mert a külföldiek nem adtak további, a magyar állam által nekik
megszabott forrást. A bünti akkor 9 mill. HUF volt. A kishantosiak persze perre
mentek, én is ezt tettem volna, ha így szopatnak. 10 év (SIC!) elteltével végül
a bíróság kimondta, hogy nincs igazság, de mivel az ÁPV Rt. helyét időközben
átvevő NFA az erősebb kutya, annak van igaza. Addigra lett a 9 millióból 27, a
kamatokkal együtt… Kemény, nem? 27 milka büntiből… Amit különben a
mintagazdaság azóta rendezett. Tehát NINCS TARTOZÁSA!
Ez tehát a történet… Most, hogy mindenki
okosabb lett, még egyszer fölteszem a kérdést: Valóban ez a lényeg, vagy az,
amit Kishantos szimbolizál? Ha valaki meg kíván ragadni az értelmetlen
ángyánozós szájkaraténál, javaslom követelje továbbá azt is, hogy a rendőröktől
vegyék el a lovakat szántani, a Balatont ültessék be rizsával és azt is osszák
szét, valamint hogy azon városokban, ahol Ángyán járt, tegyék a földdel
egyenlővé, és szórják be sóval. Akkor lesz igazság…
Én maradok azon az állásponton, hogy
Kishantos az összefogás és a kezdeményezőképesség, az egymás segítésének és az
élhető, fejlődő, zöld Magyarországnak az egyik jelképe. Ha viszont bezárják,
akkor a gyökér magyar bürokráciának és a kisszerűségnek lesz intő példája, és
akkor várhatjuk, hogy támogatást adjanak valamire, amit szeretnénk, de nem
lenne rá pénzünk.
Eközben persze a szegény keszegekről végképp
teljesen megfeledkeztünk…
