2013. január 31.

Mi járhat most Karácsonyék fejében?







A soron következő választásokig szűk másfél év van hátra. Ennyi ideje lenne az Orbán-rezsim bukását a majákat megszégyenítő magabiztossággal megjósoló baloldalnak, hogy programot írjanak, szavazókat szerezzenek, úgy általában és alapvetően politikai párt(ok)ként viselkedjenek. Mégis, az ellenzékről szóló híradások többségét nem ez uralja, nem a most regnáló kormánypártok alternatívájaként beszélnek róluk, hanem a saját, egymás közötti viszonyrendszerük permanens forradalmáról.

A bennünk mélyen megbúvó politológusi közmegegyezés az LMP-ét sokáig az újrázásra stabilan esélyes pártként kezelte. A rendszerváltozás óta fel-és eltűnt pártok közül messze kiemelkedett a viszonylag jó erőkből (nem levitézlett SZDSZ-esekből) álló politikusi gárdájával és az első blikkre koherensnek, megvalósíthatónak látszó programjával. Ez, és az LMP iránt érzett megmagyarázhatatlan (Szabó Tímea) vonzalmunk miatt mégiscsak megér még egy posztot a hét meglepetése (szarkazmus), a magát ökopártnak becéző trutyiformáció szétesése.



Az LMP Jávor-Karácsony fémjelezte belső ellenzékének kiválása a Schifferre kiadott balos excommunicatio óta eldöntött kérdés. A Kosh nagykövetként mutatkozó, de Alfred Besterként politizáló Bajnai csak egy-egy lakossági fórum vagy tüntetés alkalmából képes a pártok és egyéni érdekek felett lebegni. Számára, és a mögé befaroló Millának, az inkább többségi, mint arányos választási rendszer miatt vissza kellett nyúlniuk a baloldal régi hagyományaihoz és beleverni a jégcsákányt Trockij Schiffer András fejébe. A nincs alternatíva Fideszre utaló gúnyszövege hirtelen rögvalósággá lett és az LMP leszalámizása nyugodtan tekinthető a Milla vs. MSZP rangadó előtti bemelegítésnek. Persze, csak ha nem vagyunk annyira naivak, hogy minden külső behatástól mentesnek véljük a válást.
 

Az összefogni (kiválni) kívánó elempéseknek előtt két lehetőség nyílt Schiffer kiátkozása után. Az egyik, hogy egy nagyobb, sikeresebb projekthez igazolnak, mint az összes idegenlégiós az Arsenalból, ezzel magukra haragítva a szurkolókat és a nagyobb, sikeresebb projekt számára értéktelenné válnak, ugyanis nem hoznak, hanem visznek szavazókat. A második lehetőség az önálló pártba menekülés, amely a szabad gyökeit nyugodtan odakötheti a legtöbbet kínálónak. A szurkolók megmaradnak, hiszen csak még hitelesebben képviselik azt a valamit, amit eddig is képviseltek, kompromisszumok nélkül, valamint a kérő számára is értékesebb a hozomány, azaz a politika Bossman-szabálya, a kiválás ellenére elegánsan megtartott mandátum, ha az nincs megterhelve potenciális szavazatveszteséggel. Karácsony Gergelyék most ilyesmi álmokat kergethetnek. 


Ám az LMP-ből kiváló, kormányt dönteni akaró tótumfaktumok eddigi eredményessége hiába idézi fel a John Brown-féle abolicionista mozgalmat, melynek legnagyobb hadisikere 3 kansasi néger (pc kisbalták repülhetnek) felkoncolása volt, értékük Bajnaiék számára megkérdőjelezhetetlen. A volt kormányfő formációja, az Együtt 2014 messze nem hozza a neki megelőlegezett számokat, a túlbecsült Facebook részvények mélyrepülésére hasonlító közvéleménykutatási adatokra reagálni kellett, mielőtt az MSZP végleg átveszi a kezdeményezést. Ennyi csupán a Karácsony-Jávor-trükk háttere. Ha máshogy nem megy, igazolnak egy, az elmúlt 20 évet hitelesebben meghaladó pártot, illetve esetünkben annak csak egy részét. Ráadásul az Összefogásnak végre nem kell összefognia senkivel (DK, MSZP), a hátralévő szűk másfél évre (egy kétes hírű nagy öreget idézve) ugyan az ex-LMP-sek hátán bogáncsként bejutva, de immár van parlamenti képviseletük.




Tovább..

2013. január 30.

Jávorék ültek fel a süllyedő hajóra


Elmentek azok, akik máshonnét jöttek és máshova tartanak - így összegezhető a baloldali minipárt, az LMP hétvégi szétesése.

Jávor, Karácsony és Szabó úgy tűnik, véglegesen belehergelte magát a Bajnai-kultuszba: megérkezett a megváltó, vagy ővele, vagy senkivel sem. Röpköd a kétharmadról szóló duma, ki tudja, hol áll meg, helyre kell állítani az alkotmányos jogállamot, és szövetkezni kell együtt, közösen, mert csak az összefogás ébresztheti fel az országot a rémálomból, sorolják az érveket, de ez az érv könnyen megbukik.

Ez a társaság a számokat állítólag nagyra becsüli, hát lássuk a számokat! A legfrissebb medián-felmérés szerint, a Bajnai megjelenésével hirtelen fölbukkanó remény-faktor összeomlott: a novemberi 12-14 százalékról két hónap alatt leküzdötték magukat a parlamenti küszöbre.

Szegény Schiffer András jávorszarvas-bakot lőtt. Ez majdnem olyan, mint amikor szegény Szabó Rozáliát teljesen agyonbaszta a villám...

Mivel színre lépésekor senkit sem tudott a Bajnai-társaság a kebelére ölelni, és az indulásakor is heterogén baloldali tömörülés többször is kínos össze-vissza beszédbe keveredett, a remélt csoda elmaradt. Bajnai nem volt képes tömegeket megszólítani, inkább csak az elárvult SZDSZ liberálisai találtak utat hozzá. Az LMP novemberben már kikosarazta a nagy technokrata csapatot, így egyre inkább igazzá vált a jobbról jövő, ironikus megjegyzés: Egyedül 2014.

Az akkori stratégiákból is jól látszott, Bajnai Gordonnal való közösködésre nem sokan vevők még a baloldalon sem. Az MSZP jelenlegi vezetése arcát adta a kétharmad elleni politikai harchoz, de nem csupán 2012 végétől, hanem akkortól, amikor Orbán a földbe döngölte a posztkommunista baloldalt. Ezek az arcok joggal mondogathatták egymás között: rendben van Gordon, hogy most megjött a harci kedved, de hol voltál a 2010-es bukta után? Miért nem álltál velünk a lövészárokban?

Szóval visszatérve a számokra, a jobboldali kétharmadot eltörölni kívánó ballib újrakezdés kifulladt. Még a  Medián (hö-hö) pártatlan felmérése szerint is hónapról-hónapra egyre kevesebben támogatják az Együtt2014-et.

A dolog érdekessége, hogy a számmisztikában jártas, Karácsony és Jávor jellemezte ifi-technokrata csapatnak ez nem számít: annyira belelovalták magukat az Orbán-pszichózisba, hogy most hétvégén jegyet váltottak a süllyedő hajóra. Ez a hajó azonban nem csupán süllyed, politikai értelemben nincs is semmije: Bajnainak van egy alapítványa, egy szakértő networkje, a Millának van százezer követője a Facebookon, a Szolidaritásnak pedig a legtöbb településen van 3 ex-, vagy egészen alkoholista korai nyugdíjas rendőre, akik semmiféle vonzerő kifejtésére nem képesek az átlagválasztó felé. Tömegek azért nem fognak kormányváltást és kétharmadot követelni, hogy adjuk vissza a nyugdíját azoknak, akik éveken keresztül szétbírságoltak bennünket, majd a nagy szolgálat leteltével csak bebaszva láttuk őket a faluban.

Lehet, hogy Bajnaiéknak nem is az LMP, vagy Karácsonyék kellettek, hanem az LMP-hálózat egy része, a maga pártszervezeteivel - a hétvégi események ismeretében csak újra egybeforr, ami egyébként is összetartozott.
Tovább..

És ezt így most hogy? - HaHaHa IMF!



A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint túl sokat költ a kormány oktatásra, ezért fog elszaladni a 2013-as hiány. Egészen a legutóbbi napokig viszont mást sem lehetett hallani a független és befolyásmentes hallgatói-oktatói-hálózati szervezetektől, hogy több pénzt az embereknek, több pénzt az oktatásnak. „És ezt így hogy?” – kérdezhetnénk tornóczkyanitásan

Azt írja legfrissebb jelentésében az IMF, hogy „a hiány 2013-ban várhatóan eléri a GDP 3,25 százalékát. A magasabb hiányt (részben) az oktatási kiadások magasabb mértéke okozza”. Elkezdek gondolkodni. Eszembe jutnak a tavaly decemberi sorozatos diáktüntetések, a hirtelen gombamód a földből kinövő, a hallgatókat önjelölt módon képviselni akaró hálózatok. A Humán Platform, a Hallgatói Hálózat, az Oktatói Hálózat, a Hálózat a Tanszabadságért, a Szülői Hálózat, a Diáklázadás a Nemtoménmiért – ennyi hálózat az összes le Carré-kémregényben nincs, nem hogy egy közepes méretű európai országban.

És a végén mindenki összeáll majd egy péppé...
És a követeléseik, hát persze! Azok is eszembe jutnak! Hiszen a vélemények nyílt és kontrollált elnyomására építő orbáni rezsim „lakájmédiája” beolvasta őket élő, egyenes adásban. Azokat a tüntetők elmondhatták a Fővám tértől kezdve az Astorián át a Kossuth térig – hiszen a szabadságjogokat lábbal tipró narancsuralmi diktatúra biztosította a gyülekezéshez és vélemény-nyilvánításhoz való szabad jogot. „Harmadszor: állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat!” – szólt a dörgedelmes követelési lista egyik hangsúlyos pontja, melyek mellett olyan, előbbihez hasonlatos „konkrét, jól megfogható” követelések is szerepeltek, mint pl.: „követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját!” Az volt a baj – persze azon kívül, hogy egyáltalán jobboldali kormány van hatalmon –, hogy túl kevés pénz jut köz- és felsőoktatásra. Hogy az állam csak elvon és forrást kivon. Az persze nem számított, hogy a kormány megkezdte az oktatási intézmények adósságrendezését, a különböző kapcsolódó pályázatoknál az uniós önrész átvállalását, a számos egyetem által korábban teljesen ráfizetésesen megindított PPP-konstrukciók felülvizsgálatát. Nem számított az sem, hogy a 2012. évihez képest 24 milliárd forinttal több  fog jutni felsőoktatási 2013-ban. Az sem, hogy végül csak sikerült (rész)megállapodni a hallgatók legitim érdekképviseletével, a HÖOK-kal és lesz mindenhol államilag finanszírozott férőhely – összesen legalább annyi, mint 2011-ben, azaz minimum 55 ezer. Nem. Csak az volt a fontos, hogy alteros-’68-as, lázadós pozícióból basztassuk a kormányt. Ha ehhez még rendelkezésre állnak Soros Györgyhaverjainak  kommunikációs tanácsai – annál jobb.

Erre jön az IMF és azt mondja, hogy túl sokat költünk oktatásra, ejnye. Nyessünk meg, csökkentsünk, mert ez így túl sok! Kezdem úgy érezni, hogy jelen esetben a kormány a viccbeli nyuszika, mert ha van rajta sapka, ha nincs… Ugye ismerős? 
Tovább..

2013. január 29.

A Hálózat – The new generation



Mintha újraíródna a történelem. A Hallgatói Hálózat (HaHa), a Klubrádió kérdésére elismerte, hogy bizony Amerikából tolják a szekerétHa valaki még nem ismerné a HaHa fantázianevű szervezetet, annak emlékeztetőül: a tavalyi diáktüntetések legradikálisabb, szervezetlen csoportjáról van szó. Ők azok, akik a legális érdekképviselettel megbízott, egyébiránt baloldali tagokból álló HÖOK-kal (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával) szemben, egyáltalán nem akarnak senkivel sem megállapodni. Még akkor sem, ha minden követelésüket teljesítené a kormány. A szálak ráadásul a Magyar Nemzet szerint Soros György pénztárcájáigvezetnek. Liberális Deja vu!

Kóbor Andrea, a HaHa egyik aktivistája, a Klubrádiónak azt mondta, „egy civil mozgalom adott a hétvégén tanácsot nekik, amiről a Magyar Nemzet is beszámolt, miután megszerezte a fiatalok belső levelezését. A kormányközeli lapban leírtakkal ellentétben azonban szó nincs politikai elfogultságról, mert elismert oktatókról van szó.” Á, dehogy! Politikáról szó sem esett...

Az amerikai „oktatók”, a Civil Kollégium Alapítvány szervezésében, szombaton, egy négyórás tréninget tartottak a HaHa aktivistáinak. A résztvevő magyar diákok olyan gerilla módszereket sajátíthattak el, amelyekkel a kormányellenes tüntetéseket hatékonyabbá tudják majd tenni. De persze „politikai elfogultságról” szó sem lehet. A HaHa nyilvánosságra került belső levelezése szerint február 11-én újra utcára fognak vonulni. Függetlenül attól, hogy a HÖOK addig megállapodik -e a kormánnyal.

A HaHa tagjai, HA jártak történelem órára, HA valóban tanultak az iskolapadban, akkor emlékezhetnek az utolsó érettségi tételre, a rendszerváltozásra. Pontosabban annak egy részére. Miszerint a liberális, „ellenzéki” értelmiségiek, 1988. május 1-jén megalakították a Szabad Kezdeményezések Hálózatát (röviden: Hálózat), melynek alapító okiratát kb. kétszázan írták alá. Novemberben már Szabad Demokraták Szövetsége néven jelentkeztek a Jurta Színházban, majd a következő évtől az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásokon. Soros György alapítványának pénzügyi segítségével, illetve az akkori amerikai nagykövet (Mark Palmer) politikai támogatásával.

Most egy második HÁLÓZAT indult útjára. Ellenzéki, vállaltan liberális ideológiájú, kozmopolita és egyelőre hasonlóan szervezetlen módon működő, mint egykori névrokona. Nagy testvére. Mögötte is ott állnak az amerikai demokrata párt érdekképviselői, illetve a világ egyik leggazdagabb embere: Soros György. 

Nomen est omen. A név intő jel...


Tovább..

2013. január 28.

Az égig érő vadkender - flasztermese

Van egy régi mondás, mely szerint Amerika a korlátlan lehetőségek hazája. Kis mesénk, melyben a nevek és szervezetek, meg úgy az egész a képzelet műve, vidám cáfolata ennek a hülyeségnek. Élt egyszer valahol Közép-Európában, Budapesten egy átlagos fiatalember, nevezzük Péternek, mondjuk Jé Péternek, aki élte kortársainak szokásos életét. Jó családba született, képességeivel nem tűnt ki a többi közül, egy közepes főiskola kommunikáció szakát sikerült elvégezni, majd telemarketinggel kezdett foglalkozni. Hogy mikor kezdett el füvezni, azt csak ő és a barátai tudhatják, de 1996-ban bukott le egy nagyobb adag mariskával, melyet Hollandiából hozott be.
Félelem és reszketés Las Vegasban - Johnny Deep magyar hangja... Na ki?
Ennek a nem túl izgalmas körülménynek fontos szerepe lesz a későbbiekben, történetünk alakulásában. Az akkori törvényeknek megfelelően a csekély mennyiség felső határának számító 10 gramm hatóanyaggal, avagy THC-val rendelkező zölddel dőlt meg, ami olyan 100 gramm, azaz porciócska marihuánának felel meg nagyjából, de erre nagy bölcsen nem emlékezett soha pontosan. Nem állítja senki ugye, hogy ezt kereskedelmi céllal hozta be a fapapucsos, coffeeshoppos országból, miért is tette volna, hiszen az időtájt 300 forint körül lehetett arrafelé grammját megvenni és Magyarországon 2000-et kapni érte…

Minden esetre a fránya bíróság hét évig tökölt az ügyön és Péterünknek az a nagy ötlete támadt, hogy kéne már csinálni egy Kendermag Egyesületet, mert mégiscsak kelleni fog az az embereknek, mint a pofa sör az egyszeri melósnak. Akkor 2002 volt a naptárakra írva… Persze Péterünk dolgos ember lévén a civil szervezet mellett, a civil melóban is haladt. A Budapest Banknál osztályvezetőségig vitte az Isten a dolgát, majd saját céget alapított és 30 emberével már több banknak végzett tele és marketingtevékenységet. Az évek alatt több cége volt, de ezek mindig megszűntek, mert Péterünk mindig eltűnt a színről. De hát kit is érdekelt a pénz, a találkozók, mikor igazi underground médiasztár vált hősünkből.  2003-tól egyre nagyobb rendezvényeket szervezett a Kendermag, feltűnt mellette a TASZ is, de nem szabad adni a rossz nyelvek pletykáira, melyek az SZDSZ felől sejtettek pénzt csorogni az ügybe, hiszen végül is mindenki spanglit szív, kivéve a vén proli álkeszeket. JéPé is igyekezett olyan boltokat nyitni, melyekben az otthoni fűtermesztéshez lehetett magokat, lámpákat, szerkezeteket, cigipapírokat, pipákat kapni, de ezek hamarosan mindig becsődöltek, mert Péterünket nem érdekli a pénz…

JéPének még a spanglicsavaró versenyből sem lett gondja. Ennyit ér a TASZ-os oltalom




De izgalmas időszak is volt a kétezres évek közepe! Lehetett a bíróságra menni tárgyalásra másfél méteres vadkender növénnyel és nem történt semmi, legfeljebb pár koros jogász csóválta a fejét. Lehetett vizeletmintát küldeni a Gyurcsánynak tiltakozásul a diszkókban történt drograzziák miatt, de megint csak nem történt semmi. Tüntetések, koncertek, rendezvények, spanglicsavaró verseny /gyengébbek kedvéért: olyan verseny, ahol cigit kell csavarni időre és a külalakját, hatékonyságát pontozza a zsűri a kész füves ciginek/ szervezése és nincs itt semmi gond. Mindezt persze akkor már bevételek, cég és munka nélkül. Nagy lakást bérelt a Falk Miksa utcában, a sajátját felemésztette a nagy üzleti zűrzavar, hat cége szűnt meg, egyik a másik után, kávézóba kezdett a Nagymező utcában, a tervek szerint szintén a fűtermesztés, fűszívás összes kellékét lehetett volna kapni, de valahogy elúszott… És mégis, Péterünk valahogy csak megélt, autót tartott, jött-ment, szervezkedett. Nem mondanám én, hogy esetleg valahonnan pénz csorgott volna, nem én…

Az élet változik és az ember is. A Kendermag Egyesület kezdett szép lassan elfogyni, de akkor jött az új lehetőség, romagyilkosságok történtek abban az országban, ahol addig leginkább a marihónaalja legalizálásért kellett kemény harcot folytatni. Irány Borsod, itt az új civil meló, melyet persze önzetlenül, pártsemlegesen és pártok pénze nélkül végez az ember.  JéPénk, aki addig a drogokról tudott többet bármely addiktológusnál és rendőrnél, most a cigányügyek szakértőjeként bukkant fel a tévében. Adott tanácsot vidéki iskoláknak, magyarázta a felzárkózás lehetőségeit, tiltakozott a kisebbségeket ért minden valós és vélt diszkrimináció ellen. Senki nem szólt, hogy nézd már a füves csávó, aki otthon magának termeszti és szívja erősen, már cigányügyi előadó is, mert jól volt az úgy.  A TASZ-nak is. Békített cigányok és iskolák, önkormányzatok és a rendőrség között, mint Jimmy Carter a Közel-Keleten. A TASZ-nál dolgozott hivatalosan 2009-ben. Na abban az évben legalább van mire fogni a kendermag árát. Mert élni kell valamiből és a karate tanfolyam is pénzbe kerül, megmondta a Ford Fairlane is. 


A hivatalos változat szerint a Milla egy civil beszélgetés folyamán öltött testet egy vendéglátóipari műintézményben, ahol koccantak a poharak és a civil szerveződéseket kellett mederbe terelni, mint Vásárhelyi Pálnak a Tiszát. Majd hamarosan az új médiaszabályozás ellen kellett tüntetést szervezni 2010. december 20-ára és innentől egyenes út vezet a civil létből az Együtt 2014 mozgalomig, melyben már Bajnai Gordon és Kónya Péter, JéPé társai. Péter nemrégiben azt mondta, nem ambíciója a képviselőjelöltség 2014-ben, de bármire hajlandó, ha ezt várják tőle. Szerény. És nemrég még civil volt. Persze ne gondoljunk továbbra se a pénzre.  Péter se gondol rá.  "A barátaim tartanak el, amiből eszünk, az kölcsönpénz" mondja három gyerekkel, kutyával, menyasszonnyal és egy nagyobb lakással. 

Rossz az, aki rosszra gondol. Az hagyján, hogy egy kis marihuánacsempészetből hogyan vezetett az egyenes út addig, hogy politikai tényezővé váljon, nagyjából bohóckodva Péter Magyarországon. Ámérika a lehetőségek hazája, ezt mind tudjuk. De a nagy kérdés, hogy ki fizette a révészt?

Ezt Gróf Balázs oldaláról halásztuk: grofbalazs.hu

Tovább..

Ó Kapitány, Kapitányom!


Jó kis sztori kerekedett a szocialista nemzetpolitika 180 fokos, kopernikuszi fordulatából. Miközben Mesterházy Attila Kolozsváron bocsánatot szavazatot kért a határon túli magyaroktól, a miskolci szocik arra szólították fel Kriza Ákos polgármestert, hogy készítsen listát az erdélyi születésű önkormányzati dolgozókról.  Hátha ezzel zűrzavart és gyűlöletet tudnak kelteni Miskolcon. Most ugyanis ellenzékben vannak és ezt nem nagyon tudják elviselni. Kriza erdélyi gyökerei nyilvánosak. Születési alapon listát készíteni viszont náci módszer. Itt az ideje, hogy Mesterházy Attila elhatárolódjon a miskolci szocialista alapszervezettől. Így talán hitelesebb lenne bocsánatkérése a határon túli magyaroktól.

Erdélyben nem felejtenek


A nemzetpolitikai fordulat, melyben élen járt a Mesterházy-Ron Werber páros, nem is olyan váratlan esemény. Ha még nem kopott ki a hosszú távú memóriánkból az a fajta mentalitás emlékezete, amely a szocialisták politikáját az elmúlt évtizedben jellemezte, akkor érthető: most is hazudnak. „Reggel, éjjel, meg este”. Ahogy Gyurcsány Őszödön mondotta. Ahol egyébként jelen volt az „új arcnak” tartott Mesterházy is. (Nem utolsó sorban Gyurcsány vette először szárnyai alá, még a sportminisztériumban... Nem semmi, ha valakinek Gyurcsány a mestere és Ron Werber a tanácsadója!)

Most, a szocik tudomásul véve, hogy mégiscsak demokrácia van, és nem utolsó sorban, hogy a határon túli magyarok is szavazati joggal fognak rendelkezni: átruccantak hazudni Erdélybe is. Ahogy az egykori mentor, Gyurcsány mondta: „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet”. Most majd végighazudják az elkövetkező másfél évet. Erdélyben is. A nemzetpolitikáról.

De az erdélyi magyarok és a székelyek, nem tűrik a hazudozós embereket. Ők az őszinte szavak hívei. Nem is fogadták hagyományos vendégszeretettel a Kolozsvárra érkező, az MSZP erdélyi tagozatával, az RMDSZ-szel alkudozni kívánó szocialista vezetőket. Kifütyülték, alig akarták beengedni őket a városba. „Nem felejtünk” táblákkal emlékeztették őket arra az aprócska tényre, hogy amikor még a határon túli magyaroknak nem volt választói joga, akkor a 2004-es, a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson nemhogy csak NEM-mel, hanem gyűlölettel kampányoltak ellenük.

Tehát a hazug szavazatszerző kampány érthető, bár nehezen elfogadható. A miskolci szocialisták fasiszta ügyködésének tükrében viszont kissé szürreális. A múltbeli politikájukat tekintve pedig igencsak kellemetlen magyarázkodásra szorul. Amit Mesterházy, Ron Werber tanácsára, nem is vállalt. Inkább szólt a pártbéli ellenlábasának, Szanyi Tibornak (becenevén a józan életű Szanyi Kapitánynak), aki a legutóbbi elnökválasztáson is ellenfele volt, hogy ugyan vigye már el a balhét. Aztán Mesterházy fogta magát és elrepült Washingtonba, nyalni kicsit a demokratáknak. 


Szanyi Kapitány pedig kapott az alkalmon. Nem törődve a témában rejlő csapdával, végigturnézta a magyar médiát A-tól Z-ig. Ő lett a kopernikuszi fordulat szóvivője. Amolyan prolis módon. Nem is tudott igazán kibújni bőréből, hisz elis szólta magát egy facebook-s bejegyzésében, ahol „barmoknak” nevezte azokat az erdélyieket, akik megemlékeztek a 2004-es szocialista gyűlöletkampányról.

Szanyi Kapitány végül visszatért az eredeti alapvetéshez. A határon túli magyarok proli-szerű gyűlöletéhez. A szocialisták valódi, Miskolcon is jól látható arcához. Hiába fordult hát Mesterházy Szanyihoz, Walt Whitman örökbecsű, a „Holtköltők társasága” filmben agyonidézett szavaival: „Ó Kapitány, Kapitányom! / Szörnyű utunkat már teljesítettük”. Most te következel! Szanyi valószínűleg nem olvasta végig a verset (ha egyáltalán olvasott valaha verset), mert akkor tudná, hogy a végén, minden győzelem dacára, a kapitány meghal, mielőtt kikötne a hajó.

Tovább..

Bajnai, a nyugdíjcsökkentő



Bajnai Gordon vagy nem tudja, hogy mit akar, vagy csak megint nem mond igazat - ezúttal nyugdíjügyben.   Tavaly októberben az Indexnek arról beszélt, hogy a mostani kormány a magánnyugdíj-pénztárak államosításával „2,5–3 havi nyugdíjat vett el a majdani nyugdíjasoktól”. Bajnai idén januárban már úgy nyilatkozott, hogy az Orbán-kormány „a ma aktív generációtól, a mai nyugdíjasok gyerekeitől már másfél havi nyugdíjat elvett”. Ezzel szemben érdekes, hogy Kun János, a Bajnai-kormány főtanácsadója már egy 2009 őszi konferencián a magánnyugdíj-pénztárak államosítása, vagy legalábbis kötelező jellegük megszüntetése mellett érvelt: „A magánnyugdíjpénztárak évente 500 milliárd forinttal növelik a költségvetési hiányt, s legjobb lenne megszüntetni őket”. Mégsem olyan rossz az az Orbán-kormány? Vagy csak ellenzékből nézve az?

Anno Bajnai-kormány egyébként az 52 éveseknek, vagy annál idősebbeknek három hónapra megnyitotta a visszalépés lehetőségét a magánnyugdíj-pénztárakból az állami nyugdíj felé. Emlékszünk rá, óriási volt a botrány, sokan ugyanis egyértelműen buktak a haveri magánpénztárak rendszerén. A rendszer fenntarthatatlanságát tehát már Bajnaiék is érzékelték. Ennek jegyében szüntették meg többek között a 13. havi nyugdíjat, és el akarták halasztani az éves nyugdíjkorrekciót is 2010-ben, csak hogy el ne felejtsük!

A Bajnai-kormány egyfajta „végső megoldásként” a magánnyugdíj-pénztárak privatizációját tűzte ki célul: a pénztárak zártkörű részvénytársaságokká alakultak volna, a tagok pedig tulajdonosok helyett mindössze ügyfelek lettek volna. Az Alkotmánybíróság később megsemmisítette az erről szóló törvényt. (Egyébként ennyit a jogállam helyreállításáról, kedves Együtt 2014.) A fent említett ellentmondásoknak több oka is lehet. Vagy nincs kiérlelt nyugdíjkoncepciója Bajnai Gordonnak, vagy a volt miniszterelnök csak arra összpontosít, hogy a saját kormánya egyhavi, letagadhatatlan nyugdíjcsökkentésénél nagyobb számot kommunikáljon. Ő volna az acsarkodó politika felett álló feddhetetlen szakértő, az önzetlen "rezsimváltó"! Ez kell nekünk?
Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger