Kezdjük azzal, hogy Matolcsy György nem bukott, hanem győztes ember. Bő egy éve még, amikor a világ pénzügyi machinátorai térdre akarták kényszeríteni Magyarországot, egy rozsdás garast nem adtam volna a sikerére. Borzasztó hangulat volt, úgy tűnt, tényleg nincs más út, mint beállni a sorba, nincs más választás, mint követni a pénzügyi diktátorok és azok különféle nagy nemzetközi szervezetekbe beépített ügynökeinek az ukázait, és örülni, hogy luk van a seggünkön. A világosi fegyverletétellel ért fel, amikor Orbán Viktornak be kellett jelentenie, hogy újra az IMF-hez fordulunk segítségért. Aztán egy kockázatos vezércsellel elkezdődött valami. Egy folyamat, amely a miniszterelnöké mellett Matolcsy nevéhez köthető. A vezércsel ugye az volt, hogy bár tárgyalunk az IMF-fel, de csak a mi feltételeink szerint. Mire az érintettek rádöbbentek, hogy csőbe lettek húzva, a magyar kormány egérutat nyert az államcsődre játszó hiénák elől.
Azóta eltelt egy év és két hónap, és ma már nem csak mi, hanem felkent nyugati elemzők is úgy vélik: Orbán Viktor és Matolcsy György győzött, vagy legalábbis sikeres. A Gyurcsány-Bajnai-kormányzat által megduplázott és javarészt a mostani kormányra testált brutális államadósság immár a piacról is finanszírozható, mitöbb, olcsóbban, mint például a tengeri kikötők privatizációjáért és a szociális háló szétszaggatásáért Romániának most odavetett IMF-hitel költsége. Miközben az IMF és a mögötte álló nemzetközi pénzoligarchák lassan kénytelenek beismerni tévedéseiket, és a nemzetközi mentőcsomagokkal megsegített-megzsarolt országok mind a padlóra kerültek, itthon már szó sincs államcsődről, katasztrófahelyzetről. Hiába tervelte ki Veres János, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon olyan ördögien, hogy ők minden feltételt vita nélkül elfogadva felnyalják a 20 milliárd euró IMF-pénzt, el is költik serényen, utánuk az özönvíz, a visszafizetés nagy részével megterhelt polgári-nemzeti kormány meg majd jól belebukik. Aztán jöhetnek a nagy visszatérők, a harctéri szanitécek, a válságkezelő zsenik, és ott folytatják (a pénzszórást), ahol abbahagyták...
Nem jött be, jelentjük, a kormány nem méltóztatott megbukni. És elnézve Bajnai Gordon egekbe törő népszerűségét 2014 sem tűnik az amerikai álmokban megénekelt diadalmenetnek - a válságzseni számára.
Dávid tehát legyőzte Góliátot és bár tudom, hogy ez a kijelentés egy platina fokozatú trolletetéssel ér fel, de attól még tény: Dávidot ebben a sztoriban Matolcsy alakította. Na nem, Góliátot nem Bajnai, ő csak Góliát kispályás helytartója.
A másik helytartó pedig a most távozó Simor András jegybankelnök, akinek a helyére pénteken minden bizonnyal Matolcsy Györgyöt jelöli a kormányfő. Bár most az egész Aczél György által kreált egykori "demokratikus" (majd szadesz-charta-milla, stb.) műellenzék Simorért visong, sőt, Mihancsik Zsófiának, az említett kaszt utolérhetetlen szellemi fölényét világítótoronyként láttató Galamus.hu papnőjének már odáig gurult a gyógyszere, hogy így ír: "sem élni, sem hivatalt vállalni nem érdemes és nem szabad másként, csak úgy, ahogy Simor András tette", nos attól még Simor egy moral insanity, középpályás hazaáruló, aki nagyon sok kárt és szenvedést okozott Magyarország népének.
Ha a szekértáborok vitájától kissé eltávolodva meg akarjuk érteni, hogy ki hol áll ebben a sztoriban, emlékezzünk csak arra a pillanatra, amikor az IMF képviselői 2010. július 17-én, egy forró vasárnap délután sértve távoztak Budapestről. Matolcsy Györggyel a legfőbb vitájuk arról szólt: ne csökkentsék Simor András fizetését (és ne vessenek ki bankadót.) És múlt nyáron, amikor annyi civódás, szabadságharc, majd kiegyezési kísérlet után újra asztalhoz ültek Christine Lagarde asszony szürke gúnárai, a legelső probléma, mit tesz isten, megint csak a nemzeti bank függetlensége és a banki ügyletek megadóztatása lett. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) tehát úgy látja: egy állam hitelképességének legfőbb fokmérője, hogy ott mennyire érzik magukat felhőtlenül a bankok és a bankárok.
Mi ebből a konklúzió? Az, hogy Simor András az IMF legfontosabb lieblingje! És mit sem számít kamat, fedezet, a sikeres küzdelem az államháztartási hiány letöréséért (a Gyurcsány-Bajnai-féle majdnem tíz százalékról három alá), meg miegymás, ami minden normális esetben egy állam hitelképességének a fokmérője lenne, csak az, hogy Andráska haja szála ne görbüljön. És Simor nem csak az IMF-féle nemzetközi bankárkaszt libelingje, hanem (életpályáját megvizsgálva) az Apró Piroskától Medgyessyn és Gyurcsányon át Bajnaiig terjedő hatalmi hálózaté is. Amely hálózat most minden erejével a volt liberálisokhoz, mint legitimációs forráshoz dörgölőzik. Mennyire nem-meglepő, hogy a Simor első civil útja (mindjárt megbízatása lejártának másnapján) a volt SZDSZ-esek klubjába vezet, "kibeszélni a kibeszélni valókat"
Nem túl valószínű, hogy a szadesz-nyuggerek az adócsalás-gyanús ciprusi off-shore buliját, az államcsődveszély körüli mesterkedéseit, (az alapkamat egekbe emelésével és a jegybanki tartalék gigantikus méretűre duzzasztásával) az államkassza kivéreztetését, vagy a nagy bankokkal folytatott bűnös kis összjátékát, netán a devizahitelezés elősegítését feszegetik majd nála.
Mi viszont nem árt ha tudjuk, hogy ki jön és ki megy. És ha Simort, az erkölcsi hullát Matolcsy György váltja a jegybank élén, annak csak örülhetünk. Még ha a mi opálos tekintetű gazdasági miniszterünk időről-időre kabarészínészként (is) tündököl, ténykérdés, hogy a balliberális hiénák által lesajnált és körberöhögött gazdasági szabadságharcban diadalt aratott. Ezt kell megismételnie a jegybank élén is.
