2013. április 30.

Bokros Lajos in da house



Lehet-e betelni azzal a múlt heti hírrel, hogy pártot alapított a csomagos. „Őszinte politizálás” szlogennel, Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) néven. Az egykoron Horn Gyula jobbkezeként, a magyar családok nyakát szorongató Bokros Lajos, Pusztai Erzsébettel, a renegát MDF-es képviselővel; Cselényi Lászlóval, a Duna TV korábbi, pénzeket elsípoló elnökével; a volt MSZMP-s, ma brüsszeli alkalmazott Kajdi Józseffel; és az elbutulás jeleit mutató Pálfy G. István újságíróval vágott bele ismét a politikába. 

A szocialistából szabadelvű konzervatívvá átvedlett hazaáruló kissé meglepő lépésre szánta el magát. Bár amióta az MDF megszűnt, a jogutód JESZ pedig lapátra tette, egyfolytában azon agyalt, hogy miként lehetne helyzetben maradni. De mégis: Miért pont konzervatív pártot alapított? Hogy talált ehhez hűséges pincsi kutyákat? Egy ilyen „terhelt” nevű alak mit keres egyáltalán ma a politikában? Ki fog erre szavazni?

Bokros jogilag az Európai Parlament MDF által bejuttatott képviselője. Bár érthetetlen, hogy mikét lehet az, mikor az MDF már nem létezik. A jogutód JESZ pedig arra kérte, hogy adja vissza a mandátumát. Amit bajszos-Bokros, elveire hivatkozva, nem tett meg. Mert a mandátum Európában is a személyhez kötődik. Így az őt kijuttató párt, vagy annak jogutódja, hiába szeretné visszahívni, nem tudja. Szép kis színjáték ez. Veszi fel az eurót, miközben mocskolódva szidja az Orbán-kormányt és a pártja már rég kizárta.

Legutóbb odáig vetemedett, hogy az Európai Parlamentben, a Konzervatívok és Reformerek nevű jobbközép frakció nevében azt merte mondani, hogy „a Fidesz a kommunista alkotmányfelfogáshoz tért vissza”. Miközben a tét az, hogy vajon számíthat -e a közeljövőben politikai, vagy gazdasági büntetésre Magyarország az unió vezető intézményeitől. Hazaárulás a javából. 

Miért gondolják úgy, ha nem is sokan, hogy Bokros Lajos lesz a megfelelő politikai vezető, aki arra hivatott, hogy a szabadelvű konzervativizmust képviselje Magyarországon?! Habár a mellette ülők sem most jöttek le a falvédőről.

Pusztai Erzsébet mindig ügyesen helyezkedett. Megfelelő időben lépett be az Antall József vezette, amúgy kiállítható „nő hiányban” szenvedő MDF-be, majd jó érzékkel hagyta ott őket 1996-ban, hogy alapítója legyen az MDNP-nek. Aztán az Orbán-kormány idején vissza az MDF-be, meg sem állva az egészségügyi minisztérium államtitkárságáig. Aztán mélyrepülés a széteső pátjával együtt. Dávid Ibolyával, hol szemben, hol mellette – ahogy az éppen az érdeke megkívánta. Talán most dönt először rosszul a mindig jól helyezkedő politikusasszony. Mert Horn Gyula egykori minisztere mellett lojális alelnökként egyelőre nem számíthat nagy politikai karrierje. Hacsaknem – ahogy a folyosói pletykák szintjén már hallható – Bajnai összefogása felé tartanak.

Cselényi László művészember. Filmrendező. Ilyetén módon, mikor a Gyurcsány-kormány idején kinevezték a Duna TV elnökévé, érthető, hogy nem foglalkozott a pénzzel. Csak az érdekelte, hogy minél több minőségi műsor készüljön. Hogy a produkciókat legyártó külső cégek telephely nélküli alvállalkozókat bíztak meg, akik újabb fantomcégekkel szerződtek és hogy az így kialakult láncolatban elillant majdnem 1 milliárd forint – nyilván szintén elkerülte figyelmét. Hisz az ő aláírása csak az első szerződéseken látható. Cselényi csak naivan örült a legyártott műsoroknak, miközben az adófizetők pénze folyt ki a Duna TV ablakán. Persze, mi meg nyilván majd elhisszük neki. Mint ahogy azt is, hogy csak az ő nagyvonalúságának köszönhető, hogy nem érvényesítette a Gyurcsány-kormány időszakában született munkaszerződésének egyes részleteit, így csupán 50 milliós végkielégítéssel mondott le, nem sokkal azután, hogy egy Fideszes kurátor lenyomozta az elfolyó pénzek nagyságát 2010-ben. 

De ki tudja, hogy hová tette az eszét az a Pálfy G. István, aki mostanság nemcsak újságíróként, hanem egyetemi tanárként is tevékenykedett, mikor Bokros mellé állt? Néhány hónapja még a Népszabadság hasábjain hiányolta a Fideszből a szabadelvű konzervatív ideológiát, most meg Bokros Lajosban talált rá? 

Talán Kajdi József a legkevésbé kakukktojás a történetben. A jogász 1989-ben még az MSZMP-t képviselte a Nemzeti Kerekasztal Tárgyalásain. Alkotmányossági ügyekben. Ma pedig Bokros Lajos fizetett alkalmazottja Brüsszelben. Azaz megélhetése múlik a bajuszos politikus karrierjén.

Nagy kérdés, hogy ki fog még Bokros mellé állni? És persze talány az is, hogy ki a fene fog szavazni arra, aki egykori csomagjával milliókat tett tönkre? Ki támogatja azt, aki a Horn-kormány tagjaként, a forint 9%-os egyszeri leértékelésével próbálta az importot felpörgetni, aminek következtében történelmi mértékben csökkent az átlagbérek reálértéke? Akinek köszönhetően egy évig valóban volt Magyarországon tandíj. Aki megszüntette a fogászati ellátás ingyenességét. Aki gyermekgondozási segélyre, családi pótlékra, gyermeknevelési támogatásra jogosultak körét szűkítette, majd minden családtámogatást lenullázott. És aki valóban felemelte a nyugdíjkorhatárt.

Talán csak azok, akik látták nemrég a bunkó Hajdú műsorában táncikálni...

Tovább..

2013. április 29.

Hát ez fantasztikus!


Annyi stressz, annyi álmatlan éjszaka után végre Közeledtek! A baloldalra amúgy sem jellemző (Elvtárs! Segítsd a lebukottakat!) széthúzás most végre megszűnni látszik! Hála Istennek Marxnak, végre rádöbbentek a mi kedves vezetőink, hogy sokkal fojtogatóbb a barna esők ólmos szele, sokkal borzasztóbb a rémálom, hogy egészen kis hazánk neve még négy évig Orbanisztán marad, és sokkal könyörtelenebb a vízió, hogy még 2015-ben sem vehetjük meg azt a régóta kiszemelt Rolls Royce-t / budai villát / luxusyachtot, minthogy holmi szappanoperába, vagy alternatív westernfilmbe illő féltékenység, hovatovább valamelyik gyámolító amerikai nagybácsink pártossága éket verjen közénk!

Szerencsére időben figyelmeztetett benneteket a sok ideológiailag képzett BBC Pravda-kompatibilis elvtársunk, Mester Ákostól Vicsek Ferencig, Bojtár B. Endrétől Tamás Ervinig, hogy baj lesz, ha nem fogtok össze! Hogy Joker kacajaként fog végigfutni a mi drága fővárosunkon (ó, te szép és dekadens Budapest, már három éve, hogy karvalyok uralkodnak fölötted) Orbán Viktor kárörvendő nevetése (szegény fejünk!), ha az egyénieskedés miatt nem sikerül legyőzni a démont.

De végre, végre, végre: Közeledtek! Mesterházy Attila barátságos és meleg tekintete Bajnai Gordon zseniálisan vibráló kocsonya tüzes nyíl tekintetébe fúródott! Baloldali kéz szorított baloldali kezet! Hát felmelengette a tavasz a szíveket! Szebb ez, mint amikor Isaura először dobta oda zsenge ágyékát Leonciónak, vagy mint egy varrógép és egy esernyő találkozása a boncasztalon. Egység elvtársak, egység! Ez a lényeg, a koncon majd idejekorán megosztozunk!


Tovább..

2013. április 28.

Maffia módszerekkel…


Mindannyian emlékszünk, amikor Orbán Viktor a választások előtt felvetette, hogy „maffia módszerekkel” lopják az EU-s pénzeket Bajnai Gordon miniszterelnöksége alatt. Erről Bödőcs Tibor is megemlékezett a szebb napokat látott Showder Klubban, miszerint Bajna Gordon fiktív válasza erre annyi lehetne, hogy nem maffia módszerekkel. Nem is sejtettük, mennyire igazuk volt mindkettejüknek. Mert ahogy telik az idő, napról napra látnak napvilágot az MSZP-s kormányok piszkos ügyei és még a fenti paródia is új értelmet nyer. Mert bizony a demokrácia egyetlen hazai letéteményese, a Magyar Szocialista Párt nem riadt vissza maffiamódszerektől sem.

Jól példázzák ezt a Laborc-Portik ügy minap nyilvánosságra hozott részletei. Tehát, hogy tisztán lássunk, Laborc Sándor akkori titkosszolgálati vezető és Portik Tamás címeres maffiózó közösen szervezkedett az akkori ellenzék, a Fidesz ellen. Olyan ez, mint valami amerikai nyomasztó pszicho-thriller. Az a fajta, amit csak vasárnap este 11 óra után adnak. Hogy gyerekek semmiképp se láthassák. Csak hát ez a rémálom nem egy film volt, hanem a szocialista kormányzás nyolc éve. Itt éltünk benne minden nap, mi felnőttek, gyerekek, csecsemők, idősek. Már önmagában eredmény hogy valahogy túléltük.

Vicces látni, ahogyan az MSZP és az egész ellenzéki „kvázi” összefogás a demokrácia utolsó mentsváraként tünteti fel magát a feudális, antidemokratikus, „uram-bátyám” világot visszahozó, horthyfasiszta Fidesszel szemben. Közben annál, feudálisabb, antidemokratikusabb lépést nehéz elképzelni, mint ami Laborc és Portik között történt. Mintha Károly Róbert összefogott volna valamelyik kiskirállyal, hogy a többi kiskirály hatalmát megtörje. Hogy mondjuk Aba Amádé megtarthatja hatalmát, ha segít eltenni Csák Mátét láb alól. Hogy értsük: egy modern demokratikus államban elképzelhetetlen, hogy a regnáló hatalom, az állam rendjének letéteményese összálljon ennek a rendnek az aláásójával, hogy saját hatalmát megőrizze. És ők a demokrácia letéteményesei. Ez nem demokrácia, ez összeesküvés, bűnpártolás, megkockáztatom hazaárulás.

És ők akarnak visszajönni a hatalomba, hogy a jogállamot helyreállítsák Magyarországon. Ha számukra a törvénytelenség a jogállam, akkor még egy jó okunk van megakadályozni őket ebben. Mindez talán a régi kommunista múltból eredeztethető. Az „élcsapatnak” mindent szabad. A mozgalom az első, azért lopni, hazudni, ölni nemhogy szabad, hanem egyenesen kötelesség. Nem változtak sokat az idők, és erről a szocialisták tettek ismét tanúbizonyságot.

És mindenki, aki velük bármilyen közösséget vállal. Az Együtt 2014 („nem maffia módszerekkel”), a DK,  a PM, a Szolidaritás, a Milla. Ők ugyan az az élcsapat, akiknek a mozgalomért mindent szabad. Ha végignézem a „demokratikus ellenzék” sorait, akarva akaratlanul Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című verse jut eszembe. Mert a zsarnokság ott van a Portikban, a Laborcban, Bajnaiban, a Mesterházyban, a Gyurcsányban és a Juhász Péterben. És a Portik-Laborc féle jegyzőkönyvben különösen.
Tovább..

2013. április 27.

Ferenc pápa versus Ferenc, a pápai



Elsőként is vallomással tartozunk címünk lopás. Egy, Ferenc barátunk minapi nyilatkozata alatti kommentből származik. Rég volt, tán igaz se volt, amikor a jelenleg épp a totális politikai megsemmisülés szélén álldogáló Ferink írt egy levelet ErdőPetinek, hogy legyen „szeplőtelen” és dobja fel a pedofil papokat.

Nos kb. leszarnánk a legújabb pedofilpapozást, ha Bajnai kolléga minimumplusszos barátai, és az egyre inkább a depresszió örvényébe keveredő Tóta W. ne épp megint ezen járatná a száját. A politikai üresjáratok, valamint két közvéleménykutatás között szemmel láthatóan úgy érzik, hogy a katolikus szódás pedofil lovát érdemes rugdosni. Talán felnyögünk egy picit, és megmondjuk nekik megint, hogy nemár. Nos, megkapják amit akarnak: Nemár. Innen csak az olvassa, aki tényleg kíváncsi arra, vajh mi magyarázhatja (szerintünk) azt, hogy úgy mennek neki ennek a témának hatszázezredszerre is, hogy tulajdonképp nem is akarnak változást. Sőt! Igazából tökmindegy, ha az Egyház tesz bármit is egy létező probléma orvoslására, hisz ha a Pápa személyesen égetné el máglyán a pedópapokat, akkor meg az lenne a baj. Mint Orbán Viktor és a betiltott tüntetések esete: ha van rajtad sapka az a baj, ha nincs akkor meg az. Kereszténynek lenni tehát sosem lesz kúl, ebbe bele kell törődni mindenkinek, akinek a píszí „nagyszerű tanító volt” szint fölött izgalmas Jézus személye.

Az egy dolog, hogy kb. ezerszer megírták (megírtuk mi is), hogy illendőségből a keresztényezést legyenek kedvesek buddhistázással meg zsidózással is párosítani, hisz az ilyen ex cathedra megaszondásnál ez így dukál, s akkor elkerülhetik azt, hogy lekettősmércézzük őket. Ami biztos nagyon fájhat nekik, hisz az utóbbi években a jobboldalnak meg ez a kedvenc gumicsontja: a Világ igazságtalan, és amíg a balosok kedvükre trollkodhatnak, minekünk azt se szabad. Amúgy tényleg nem: ezért is gondoljuk azt, hogy mi „jobb” oldal vagyunk, mint ők, de ez legyen másik poszt témája. Mert ez az a lemez, amit deafultból feltesz minden jobbos, meg konzervkatter, tehát sokkal előrébb nem jutunk Feri és baloldali barátainak lelki világába. A „kettősmércézésnek” – azon túl, hogy naponta tudunk öt posztot írni róla -.túl sok értelmét ezúttal nem látjuk, pedig a komcsizás után ez a kedvenc hobbink, főleg féltotálon a kocsmában hangoskodva. Valljuk be: ahogy egyesek erre a posztra kapnak epeömlést, mi is egyfajta perverz mazochizmusból olvassuk el politikai ellenfeleink agymeneteit. Valahol elismerés Árpinak, hogy szívesebben ekézzük őt, mint magasztaljuk a rezsicsökkentést és nagyszerű publicitást adunk Ferinek is, akinek lassan érdemesebb lenne inkább közhasznú alapítványként bejegyeztetni a DK-t, hátha akkor kap 1%-ot. 

Ferenc pápa rabok lábát csókolja
És – bizony ez a gyónás helye – néha szívesebben röhögünk TeCső videókon, mint megyünk le a sarki templomba, és alszunk be a pap defaultban puffogtatott közhelyein. Ezen túlmenően, ha csupán tartalmilag elemezzük Feri vagy Árpi cikkeit a pedópapoktól, hasonlóan bármi emberi szennyhez, mi is igazán, mélyen fel vagyunk háborodva a dolgon. Ha úgy tetszik bizonyos antiklerikális szólamok nem is csengnek túl idegenül, hisz egymás közt mi is szépen elküldjük a pedópapokat a csúnyábbik égtájra. Nem „szeretjük” a papokat olyan túlzottan mi sem, érezzük az Egyház válságát, a hanyatlás szagát, érezzük, hogy Jézus valószínűleg nagyot nézne, ha látná egyesek mit művelnek a nevében. De ezek ellenére nem általánosítunk: Böjte atya, Ferenc pápa, és még pár hasonló ember bőven elég arra, hogy érezzük: nincs minden veszve. Ezek ellenére azonban egy másodpercig nem fordul meg egy ehhez hasonló nyílt levél, nyilatkozat, mém olvasása közben a fejünkben, hogy Ferenc vagy Árpád „hozzánk szólna” és célja a fájó igazság kimondása vagy a fennálló helyzet jobbítása lenne.

Abban kiegyezhetünk, hogy a mi kereszténységünk alapjait nem a pedópapok felől szereztük, és nem is fogadjuk el jelenlétüket se az Egyházban, se az életünkben jobban, mint mondjuk Gyurcsány Feri. És itt vége is a dalnak, bár ezen a ponton kapjuk az első értetlen fejet baloldalról: hogy nem juttok el oda, hogy ezt a szégyent látva azonnal megtagadjátok hitetek, összeomoljatok és öklötöket a Nemlétező felé rázva omoljatok először magatokba, és természetesen ezt követően a társadalmi világmegváltás tanának prófétáihoz: Gyurcsány, Bajnai, illetve eme szekuralizált szekta bármely kis tanítójának karjaiba. Mert hát ugyanis mi a cél? Téríteni, megújulni, újabb és újabb „híveket” szerezni. Épp erről van szó. Mert – kiélezve, sarkítva –bár úgy tűnik, hogy végtelen számú lehetőségünk van (antiklerikalizmusunk következménye akár kegyes buddhizmus is lehetne) valójában egy „igen-nem” jellegű kérdést tesznek fel, melyben – kb. a XVIII. század óta folyamatosan – a nyugati féltekén ők, azaz a politikai baloldal állnak az egyik oldalon, míg a kereszténység, a vallás és tradícionális kultúrák hagyományaihoz meg a másik oldalon. Tertia - ebben a kétosztatú politikai térben - non datur.


A XVIII. századtól, tehát a mai baloldal szellemi alapjaitól eredeztethető a katolikus egyházzal szembeni kitüntetett gyűlölet. Voltaire és a felvilágosodás antiklerikalizmusa közismert. A Nagy Francia Forradalom sem épp egyház-barátságáról volt híres. Ez a vonal végigvonul az európai baloldal egész történetén. Már a kontinentális Szabadkőműveseknek az angliai Nagypáholytól való elszakadása (bizony, volt ilyen is) a körül körvonalazódott, hogy megengedett-e az ateizmus, az antiklerikalizmus, az egyházellenesség és a nyílt politizálás, Marxnál a „nép ópiuma” lett a vallás, és ez így vonul végig 2013-ig, Tóta W. Árpád pedópapos agymenéseiig.

A szabadkőműveseknél az angol-amerikai szárnyban (melynek fő páholyában ma is a királyi család egy tagja, a yorki herceg elnököl) nem volt engedélyezve a politika. A francia-spanyol szárnyban meg külön téma volt az antiklerikalizmus és az, hogy bizonyos baloldali politikai ügyeket nyíltan támogassanak a tagok. A történelmi tények közé tartozik tehát, hogy ez a kis harc az európai baloldal és a katolikus egyház között nem épp mai keletű. Mielőtt belegabalyodnánk a szabadkőműves összeesküvés kusza szálaiba és jól megkapnánk a magunkét, hogy hát sok agyunk bizony nincs, célunk pusztán az ezzel, hogy szemléltessük: egy alapjaiban „antidemokratikus” szervezet, és az iránta való lojalitás, sőt már magának ennek a hierarchikus abszolút monarchiának a puszta léte is, több mint szálka a demokrácia, egyenlőség, többségi elv, jövőbeli földi paradicsom tanítóinak szemében. Ezeken a fentebbi tanokon egész létük alapul, tehát a vallás, főleg a katolicizmus a legdurvább elhajlás ami csak létezik, ehhez képest egy kis hippi-Jesus, vagy valami „végtelen gomolygó létenergia” totál ártalmatlan. Egy olyan rendszer, ahol minden nevén van nevezve, és amiben olyan dolgokra is kész válasz áll rendelkezésre, amiről ők még azt próbálják kitalálni, hogy micsoda. Le vannak maradva na, és ez frusztráló tud lenni valljuk be.

Sajátos és elég friss fejleménynek tűnik, hogy a Jób könyvére és Mózes törvényeire hivatkozó zsidók, a Korán ezen passzusaira hivatkozó muszlimok és a Szent Pál tanításait követő keresztények épp mostanában sodródnak egy platformra a melegjogok és egyéb liberális huncutságok miatt. A politikai baloldalról érkező folyamatos szekuralizációs nyomás (a muszlimok fejkendő-mizériája, és a katolikus intézmények összeurópai vegzálása egyidejű történetek) egyre jobban erősíti ezt az egymásra találást olyan vallások képviselői és követői között, akik korábban évszázadokon keresztül egymással szemben határozták meg önmagukat, sőt egymás ellen harcoltak is sokszor. A „természet rendjébe” vetett közös hitük azonban korábban nem látott egységet teremt közöttük. Ferenc pápa ennek az összefogásnak szimbolikus alakja már most, pápasága elején, és mivel fogást nemigen talál rajta a baloldal, ráadásul a fiatalok körében kifejezetten népszerű is, a pedópapozás mondhatni létérdekké válik.

Ez a sajátos 21. századi új platform még csak formálódóban van, s nem lehet tudni meddig jutunk benne, de úgy tűnik az antiklerikális-egyház és vallásellenes front kiváltja ezt a közeledést. Természetesen a jobboldalon, azon belül is a politikai közösségek közül a legtartósabbnak tartott értékkonzervatív alapokon szerveződik ez az „új szövetség”. Ez egyre inkább sürgeti a másik oldalt is arra, hogy lehetőleg a bizonytalan, vallásos környezettel nem rendelkező fiatalok körében minél szélesebb saját térítő munkát végezzen, s megnyerje őket saját felekezete számára: „Ne kövess ostoba szabályokat, ne hagyd, hogy beleszóljanak a papok az életedbe (különben is pedofilok). Nézd, mi kúlak vagyunk, trendik, jófejek, lazák, tőlünk azt csinálsz, amit akarsz, miközben közénk tartozik a kedvenc popsztárod is.” Szóval politikai beetetés folyik, aminek az első lépése bármiféle intézményes vallás rendszerétől való elidegenítés. Az, hogy a vallás, a hagyomány eleve „rossz válasz” legyen, és már a kérdést is úgy tegye fel az egyszerű honpolgár, hogy arra csakis az ő válaszait lehessen megadni. Ez után már mindegy melyik hagyományos intézményt tagadja, hisz második lépésben „végtelen univerzális energiává” maszatolódik bármiféle Isten, aztán meg is szűnik, majd elkezd körvonalazódni egy új, „egyéni” boldogság eszménye, aminek terjesztésében a Pantone skála minden színében lehet találni, értelemszerűen baloldali pártot.


Igazából a dolog visszafelé is működik. Ha megnézzük a „társadalmi igazságosság” baloldalának az elmúlt pár száz évét, a fő különbség, hogy míg nálunk Böjte Csabák, Ferenc pápák, Teréz anyák vannak, náluk csak Marxok, Leninek, Sztálinok, Károlyik, Rákosik, Kádárok, Gyurcsányok vannak. A felkínált alternatíva tehát igazából egyáltalán nem „szeplőtelenebb” mint amilyennek a pedofilpapos egyházat Feriék látják. Ha nekem álmatlan éjszakákat kellene okozzon az a tény, hogy csupán pár áttét választ csak el egy kisfiúkhoz nyúlkáló állattól, akkor igazából egyetlen baloldali sem alhat nyugodtan, amikor tömeggyilkosokkal, szatírokkal, pszichopatákkal, elmebetegekkel és maffiózókkal van egy platformon. Letudhatnánk hát a mai estét azzal, hogy édes álmaink annyira zavarják a pedópapok, mint Tóta W.Árpád álmát Sztálin. Ez azonban úgyse gátolja meg őt se abban, hogy tovább csinálja azt, amit évek óta. Bevallhatjuk, minket sem fog kizökkenteni életünk eddigi jól megszokott kerékvágásából az újabb szembesítés. Ami meg Ferencet (ezúttal a pápait és nem a pápát) illeti: ha legközelebb rázendít egy antiklerikális szólamra, legalább csapja fel a szótárt és nézze meg mit jelent a „szeplőtelen” kifejezés, mielőtt tovább égeti magát a „többszöri bérmálkozással” és a zsinagógában emlegetett Megváltóhoz hasonló baromságaival. Bár... Arra a kis időre, amíg őt látni lehet, én már tartós tejet se vennék.
Tovább..

2013. április 26.

Oligarcha Gordon kegyet gyakorol



Egyszerű a képlet: aki a Haza és Haladásnak, vagy az Együtt 2014-nek zsetont ad, az nem oligarcha. Aki nem ad zsetont, az bizony oligarcha, legalábbis Bajnai szerint. Bajnai oligarcha Gordon az Amerikai Kereskedelmi Kamara előtt tartott beszédében múlt hétvégén az oligarchákat okolta az ország szerinte rossz iránya miatt. Napokkal korábban a Haza és Haladás kihozta a támogatói névsorát, és ez alapján igen díszes kis oligarcha-válogatott készül a nagy közös bizniszre a jó Gordonnal.

Euró-, és dollárszázezrek építik a pártprojektet, a világ leghírhedtebb spekulánsa, a több államban közellenségnek számító Soros György például 200 millió forintnak megfelelő összeggel támogatja a hazai liberális progresszió életben tartását.

De vannak itt további nevek szép számmal, akik bevásárolták magukat a nagy közös, és közösen remélt országrablásba: az ex-Wallisos Winkler Gyulának, Gordon bizalmasának 7 milliót ért a befektetés a progresszióba. Oszkó Péter, az offshore-banditizmus legismertebb hazai képviselője, a legnagyobb oligarchák adóelkerülési trükkjeinek pápája 8 millióval ugrott be a buliba, ennyivel vásárolta meg magának a befutónak remélt listás helyet és a mentelmi jogot.

Szigetvári Viktor kommunikációs fikaevő-bajnok atyaúristen amerikai megoldásokat egy az egyben másolgató kopipészt men is adakozott a jó ügyért: ő 2 millióval biztosította be a Haza és Haladásban szerzett részvénypakettjét, hogy kommunikációs fikaevő-bajnok, szuperguru lehessen egy Bajnai-kormányban.

Azóta az is kiderült, a Hajdú-Bét termelőinek tönkretevője, Nagy György is nagylelkű az oligarcha Gordonnal, mert óbudai irodakomplexumában irodákat biztosít ahhoz, hogy Gordon nyugodt körülmények között beszélhesse át oligarcha-társaival a bizniszt.

A buliba beszállt az OTP is, Gordon pedig gyorsan kijelentette: Csányi nem oligarcha.

Ha Bajnai Gordon mondja, akkor biztosan nem az.



Tovább..

2013. április 25.

A gázos motoros esete a fütyikével


Nem gondoltam volna, hogy a mai napon valami képes lesz így feldobni, de tényleg. A hazai internet világa boldogan lubickol a latextangás főmotoros egyedülálló képein melyen rudat és brét egyaránt políroz a szerencsétlen. Kettős az öröm, mert a szerencsétlen Jeszenszky Sándor főmotorosnak nyilván annyi és egy bambi (ha van gusztusotok hozzá, nézegessétek csak a bránerverős képeket az itteni linkeken), az egyszeri szemlélőben pedig erősödhet a régi gondolat, mely szerint ezek a szélsőjobbos, kamunáci egyedeknél az agyi torzulás hátterében a szerencsétlenül alakuló nemi élet állhat. Vidáman tesszük majd emlékezetünk polcán a pornós gárdista kiscsaj mellé daliás testalkatát és a női latexbugyiban is csak sejthető kis fütyikéjét. Sanyikám, te már biztosan nem leszel háromlábú suszterszék a rosszabikos névjegyzékben

Valószínűleg motorozni is a szivárványmotorosokkal fog a közeljövőben, mert a jóravaló nemzeti motoros nyilvánvalóan egy macsó, aki most ugyanúgy csapkodja a térdét a röhögéstől, mint bármelyik rabbi, amikor kiderült a jobbikos alelnök Szegedi Csanádról, hogy zsidó. Ám ezzel nincs vége. A hab a tortán első része megérkezett hozzánk, Jeszenszky magyarázza a tangát és a táncosrudat. Miközben izzadó felsőtesttel várjuk a nagytestvér Jobbik közleményét (mert mégiscsak a Jobbikkal szoktak vonulni a gázosok, meg azért a főmotoros is elnök volt náluk Újbudán), idézzük a Jeszenszkyt: „Kérem azokat a nemzeti érzelmű embereket, és akik régóta ismernek, vegyék észre, mi a célja a lejáratóknak ezzel a jogsértő akcióval: szisztematikusan levadászni a becsületes és elkötelezett embereket. Azokat, akik potenciális veszélyt jelenthetnek számukra. Rajtunk múlik, hogy sikerrel járnak-e.” 

Egyfelől láthatjuk a képeken, hogy potenciális veszélyt nem fog jelenteni, másfelől érdemes elképzelni a nemzeti érzelmű emberek reakcióit. Szerintem turánista tangákra és árpádsávos swinger klubbokra lenne szükség. Gyártani kéne arcra csatolható nyolcasgolyókat is Vona Gábor képével. Esetleg valaki megírhatná végre, hogy a nemzetközi háttérhatalom hogyan tette szexháziállatává ezt a jobbik sorsra érdemes derék hazafit. A szebb jövőt köszöntést szex jövőt üdvözlésre kéne cserélni, amúgy is fogyóban van a magyar. Kovi felnőtt filmet forgathatna a témában, valamelyik valóvilágos gyerek biztosan jól tudná hozni ezt a tangás-motoros –magamhoz nyúlok formát. Daniel Cohn-Benditnek mindenképpen el kell küldeni ezeket az izgi fotókat, hadd lássa ő is, valójában mennyire lazák és nyitottak mindenre a hazai szélsőjobbos figurák. Mi pedig átlagemberek nyugodtan hátradőlhetünk. Mert balról a gengszterekkel üzletelők, szélsőjobbról meg Szodoma és Gomora mosolyog ránk. Lehet sírni is, de egyszerűbb teli szájjal röhögni. Egészségünkre.

Jeszenszky Sanyi, itt éppen ruhában. A moci ezek után nyilván mehet a garázsba... :)))))))

Tovább..

2013. április 24.

Alakul a Bokros-Bajnai koalíció



Megalapította új pártját Bokros Lajos. A Bajuszkirály többek között olyan embereket vett be pártja elnökségébe, mint Cselényi László: ő az, akinek több gyanús ügylete is akadt a Duna Televízió elnökeként. Például százmilliókat akasztott le a tévéről több műsorra, amiket végül egy harmadik céggel készíttetett el az ár töredékéért. Bokros – aki korábban MSZP-tag volt és továbbra sem számolt el a plágiumgyanús szakdolgozatával  – az ATV vasárnap esti műsorában bevallotta, hogy egyetlen ellenzéki vezetővel tudott egyeztetni a pártalapítás előtt.

„Bajnai Gordonnal tudtam beszélni egyedül.”mondta Lajos a Szabad Szemmelben. Ha jobban belegondolunk, számos hasonlóságot találunk a 95-ös Bokros-csomag és Bajnai kormányprogramja között. Mindkettőjük meg akarta adóztatni a családi pótlékot, amit végül csak az Alkotmánybíróság semmisített meg (ennyit a jogállam tiszteletben tartásáról). Mindketten szűkítették a GYES vagy egyéb családi támogatásokat. Mindketten csökkentették a közszféra béreit. Mindketten felemelték a nyugdíjkorhatárt. Bokros bevezette a tandíjat, Bajnai pedig csak szerette volna. És a sort még lehetne folytatni.

Ha mindez nem volna elég, idézzük fel Szigetvári Viktort, aki többek között azt mondta az ATV Start című műsorában hétfő reggel, hogy „ő biztos, hogy nem látna ellenséget Bokros Lajosban”. Senki ne lepődjön meg tehát, ha Bokros Lajos hamarosan Bajnai mellett fog mosolyogni a színpadon. Elvégre neki szánják a „rendes jobboldali” szerepét, akinek az Együtt 2014-re szüksége van. Nincs tehát új a nap alatt; végül mindig összenő, ami összetartozik.
Tovább..

2013. április 23.

A baloldal és a maffia tehát ugyanaz


Én azt tudom ígérni, hogy nálunk nincsen pardon, se ügyész, se – ha mondjuk van, van – mit tudom én – ha olyan bíró, aki … tehát eléggé, tehát hogy is mondjam, nem független, hogy is mondjam, a külső befolyásolástól. (…) Mondom, nincs pardon nálunk - nehéz, nagyon nehéz eldönteni, hogy a Laborc-Portik találkozók most feldobott lehallgatási jegyzőkönyveiben melyik az mondat, amit már tényleg nem lehet überolni, de alighanem ez az. Ízlelgessük csak egy kicsit: Laborc Sándor, aki a Gyurcsány-Bajnai-kormányzat idején a magyar titkosszolgálat feje volt, ezt ígérte a pesti Menza étteremben Portik Tamásnak, a magyar alvilág egyik legveszélyesebb figurájának. Cserébe azért, hogy Portik kompromittáló ügyeket kreáljon fideszes politikusok, polgármesterek körül. 

2008 nyarán járunk, a kormány körül egyre fogy a levegő, jól jönne egynéhány botrány, ami eltereli a figyelmet a baloldal ezernyi ügyéről és balhéjáról. Megint csak Laborcot idézve: "Kábszerrel, … bármivel, médiafelülettel, akár kupiba elvinni." Portik amúgy rettentően hálás, amiért egy ilyen nagy ember - ahogy fogalmaz - felemelte őt a szintjére és bármire kész. "Nem hiszem, hogy tudnak olyat kérni, amit ne tennék meg." A bögrés kommerbloggereknek üzenjük így mindjárt az elején, hogy kár hárítani, nincs olyan élő baller politikus, aki ezek után kiáll Laborcért és egykori főnökéért, Szilvásyért. Tessék csak olvasgatni a Bajnai mögött lázasan kamingáutoló Népszabóságot: jelentjük a két vitéz Fletóval egyetemben már el van küldve a levesbe. Egyszóval a jegyzőkönyvek hitelesek és egyértelműek, minden párt megismerhette a megtalálásuknak és keletkezésüknek a körülményeit a parlament Alkotmányvédelmi Bizottságában.



Tehát, boncolgassuk csak tovább, miről trécselt a KGB-főiskolán végzett (Gyurcsány számára ezért is nyilván a legkiválóbb) titkosszolgálati főigazgató a maffiafőnökkel: fideszes polgármestereket kupiba csalni, kábszerrel gyanúba keverni (emlékszünk még a Hír Tv elleni haveri kutyás, később totálisan megdőlt akcióra?), médiafelületeken lejáratni, provokálni (aki végigolvassa a jegyzőkönyveket, kibogozhatja, hogy Gyárfás Tamás fősportemberre, mint kiváló kapcsolatra is utalgatnak bőven). Szó esik még korrupciógyanúba keverésről és minden elérhető fideszes információról is. Ezért cserében Laborc Sándor, aki nyilván akkoriban is viselte a Nemzetbiztonsági Hivatal turulos jelvényét, rajta a "haza minden előtt" jelmondattal, nos Laborc megígéri az olajos bűncselekményekkel, merényletekkel, a Fenyő-gyilkossággal és egy sor más véres leszámolással összefüggésbe hozható (végül tavaly nyáron letartóztatott) Portik Tamásnak, hogy igen, Tamás, mi is tudunk segíteni. Ügyész, bíró nem akadály, ha a narancsveszély elhárításáról van szó.

Tudjuk, a bűnös megbeszéléseken szőtt tervek részben valósággá is váltak, amikor Kósa Lajost, Debrecen polgármesterét megpróbálták korrupciógyanúba keverni, csakhogy az érintett válllakozó, mint kiderül a Heti Válasz januári cikkéből, egy youtube videóban bevallotta, hogy Portik megzsarolta, ezért vádolta hamisan Kósát. A két jegyzőkönyv egyébként sokkal durvább, mint az néhány idézettel sejtethető. Laborc a világ legtermészetesebb módján beszéli végig a maffiózóval, hogy milyen "fideszes" rendőröket kellene eltávolítani az útból, melyik konkurens bűnözőt kellene egy kicsit megmogyorózni, melyik bíró megvesztegethető. Portik például elhenceg azzal, hogy tudja (sőt nem csak tudja...) kik csinálták az 1998-as, a jobboldali politikusok (Szájer József, Torgyán József) megfélemlítését célzó robbantásos merényleteket. Bravó, Laborc úr, az ilyen információ ugyebár semmiféle intézkedést nem igényel, ha már minden létező jogszabályt megszegve, főigazgató létére személyesen tetszik tárgyalni a maffiával?

Máskülönben édes, hogy Mesterházy Atit megdöbbentette a jegyzőkönyvek tartalma. Roppant meggyőző! Azért csak ne felejtsük el, hogy Mesterházy Attila és Bajnai Gordon ugyanannak a kormánynak volt tagja, amelynek Laborc közvetlen főnöke, Szilvásy György is. És amelyik szövetséget kötött a véres kezű maffiával, hogy lejárassa a politikai ellenfeleit. Ezek után erkölcsi, sőt szervezeti értelemben maradt-e különbség a magyar baloldal és a maffia között? 
Tovább..

2013. április 22.

Gordon mondja: o-li-gar-cha


Meghökkentő pikantériája az életnek, ha kiélt madame-ok a gondos gyermeknevelésről vagy az erkölcsös életről, az élethosszig tartó szerelemről papolnak: Gordon a hétvégén az Amerikai Kereskedelmi Kamara rendezvényén oligarcházott egy hatalmasat. Bajnai Gordon - teljes joggal - kiemelt szereplője az Átlátszó-portál kis oligarchahatározójának, hiszen a hazai oligarcha-paletta meghatározó résztvevője ő. Feketén-fehéren le van ott föstve, hogy csak az első milliót ne firtassuk, a többi meg már történelem. 

Az Átlátszó így ír róla: "Bajnai Gordon az ország legjobban álcázott oligarchája. Egy törékeny alkatú "kedves srác" a nagyok között, egy "halk szavú úriember", egy kisfiús mosoly az ádáz vigyorok árnyékában, aki joggal mondja, hogy vagyona nem mérhető az első százhoz és úgy tesz, mintha nem lenne az, ami. Gyarapodása azonban – kicsiben – éppen úgy a rendszerváltás utáni átmenet zavaros évtizedéhez köthető, mint oligarcha-társaié. Az egykori ifjúpolitikus üzletember lett, vagyont halmozott fel, majd megint politikusi pályára lépett – mi ez, ha nem kelet-európai oligarcha-sors?" 

Na most ehhez mérten Gordon hétvégén az Amerikai Kereskedelmi Kamara rendezvényén már megint az ország sorsa felett aggódott, mondván, az irány az oligarchák miatt rossz. Biztosan saját magára gondolt, a Creditumos, Wallisos, Dataplexes seftes ügyeire, és a legfrissebbre: Bajnai Gordon házi oligarchája, a Moszkvában még az ántivilágban kommunista közgazdaságtanra pallérozott Nagy György Wallis-alapító és a libásokat tönkretevő Hajdú-Bét vezérének birtokában lévő irodaházban székel a Haza és Haladás Egyesület, az Együtt2014 párt háttérintézménye. Bizonyára abszolúte véletlenül. 

Ahogy azért is csak a merő véletlent lehet okolni, hogy a Haza és Haladás Egyesület támogatói között kis-, és nagyobb oligarchák, Csányi Sándorok, Wallis exvezérek, Soros Györgyök, pénzügyi befektetők és strómanok köröznek keselyű módjára: jól látszik, bevásárolta oda magát mindenki, akinek bizniszelhetnékje van a "rezsimváltókkal". Kíváncsian várjuk, hogy miután fölsorakozott az oligarcha-válogatott színe-java, az alig-oligarca Gordon mit ajánlott az urak pénzéért cserébe.
Tovább..

2013. április 20.

Mikor fáradnak bele a fasisztázásba?



A napokban került napirendre, hogy a Zsidó Világkongresszus Budapesten tartja következő ülését. Ennek okaként felhozták, hogy Magyarországon terjed az antiszemitizmus. Ez azonban egész egyszerűen nem igaz, s csak az ország rossz nyugati sajtója nagyította fel a problémát, köszönhetően a Jobbiknak és a kirekesztő magyar baloldalnak.

Ismerjük mindannyian azokat a lózungokat, amelyek arról szólnak, hogy Orbán Viktor antiszemita és fasiszta, miközben a hős baloldal kiáll a kisebbségekért. Itt kapóra is jön Paul Lendvainak és társaságának a Jobbik és a Magyar Gárda, hiszen minden alap nélkül mossák össze őket a Fidesszel, mint azt a filmjében is láthattuk.

A magyar kormány többször és egyértelműen elhatárolódott a szélsőségektől. Ez az, amit nem lehet letagadni, elhallgatni azonban sajnos nagyon is, mint látjuk. Orbán Viktor a parlamentben is felszólalt az ügyben, Gyöngyösi Márton kijelentésénél pedig markánsan lépett a Fidesz. A Kuruc.info nevű, Amerikában sajnos szabadon működő újnyilas portálhoz, illetve a Jobbikhoz közel álló "nemzeti" motorosok provokatív és gyomorforgató felvonulásának megakadályozásáért - mint a végrehajtó hatalom feje - kétszer is személyesen intézkedett a kormányfő. Előtte Áder János személyesen látogatta meg az utcán megtámadott korábbi főrabbit, Schweitzer Józsefet, legutóbb pedig Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és Pokorni Zoltán Fidesz alelnök emlékeztek meg közösen a Holokauszt magyar áldozatairól.

Eközben a baloldal szinte naponta kijátssza az antiszemita kártyát, mind hazai, mind nemzetközi színtéren. Ennek rengeteg példáját láthattuk, főleg a kormányváltás óta. Nyugodtan szemezgethetünk a felháborító kijelentésekből, politikusoktól és más közéleti szereplőktől, „értelmiségiektől” is. Hogy ne vesszünk el a részletekben, csak egy írást emelnék ki, amely az állatorvosi lova az ilyen gondolatnak. A Magyar Narancsos Ara-Kovács Attila februári írása arról szól, hogy aki jobboldali Magyarországon, annak szükségszerűen meg kell tűrnie maga körül a rasszizmust.

A beteg magyar baloldal egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy képtelen kiszakadni a pártpolitikai árkokból, s mindenáron ragaszkodik ahhoz a dogmához, hogy a jobboldal egyenlő a fasizmussal. Nem ismerik fel, hogy például Gyurcsány Ferenc senki által nem kért, önjelölt ripacskodása árt a lehető legtöbbet a kisebbségek ügyének, mert épeszű ember nem áll oda, ahol a bukott Gyurcsány a "húzó név". Igazuk van akkor, amikor azt mondják, hogy a kirekesztés elleni küzdelem nemzeti érdek. Csakhogy ezt nem a fő-fő kirekesztőknek kellene hangoztatnia.
Tovább..

2013. április 19.

Amcsi szteroid hizlalja a Bajnai-pártot


Bullshitszagú közlemény esett be a szerkesztőségek postaládáiba a napokban. Bajnaiék az átláthatóság és a transzparencia jegyében közzétették a Haza és Haladás - az E14 szellemi hátországát finanszírozó egyesület - támogatóit és a befolyt összegeket. Az önbevallás harakirivel ér fel: Bajnai maga vallja be, egyesületét és mozgalmát döntően külföldről finanszírozzák.

Bizony a politika pénzbe kerül, ugyanúgy, mint minden az életben, a gyereknevelés, az ablakmosó-folyadék, meg a lakásfelújítás. A politika világában fénymásolót, irodát, embereket kell finanszírozni, és ez bizony pénzt követel.

Magyarországon a jobboldal szereplői számára vastörvény, hogy a jobboldali pártok működését biztosító forrásokat meghatározó mértékben hazai pénzekből kell előteremteni, vagyis döntően magyar forrásokból kell a magyar pártokat finanszírozni. Ez szuverenitási kérdés a jobboldalon: a jobboldali közvélekedés egyik sarokköve, hogy akkor lehetünk függetlenek és szabadok, ha anyagi értelemben is azok vagyunk. Ez nem egyszerűen nemzetieskedés vagy magyarkodás, hanem szorosan kapcsolódik a politikai legitimáció és a demokrácia alapkérdéseihez: milyen céllal, és kit képvisel egy bizonyos párt, és a kapott felhatalmazást mire használja?

Ha egy magyar politikai szervezet ekkora mértékben külföldről fogad el anyagi segítséget, mint Bajnaiék egyesülete, az több szempontból is hibádzik. Nem önmagában a segítségnyújtás elfogadása, hanem az arányok a problémásak. A Haza és Haladás coolnak tartott önbevallásában az a megdöbbentő, hogy kiderül belőle: magyar forrás alig van a projekt mögött, zöldhasú és euró azonban százezernyi. Egészen pontosan 200 millió forintnyi külföldi pénz áll szemben 30-35 millió forintnyi hazai adománnyal.


Politikai legitimációs problémát azért vet fel ez az ügy, mert ugyanez a szervezet szavazatokat belföldről, magyar állampolgároktól kíván szerezni, magyar választóktól akar felhatalmazást és legitimációt nyerni tervei megvalósításához. Ha egy párt ilyen mértékben külföldi adományokból finanszírozott, mit tesz abban az esetben, ha összeütközésbe kerülnek a külföldi finanszírozók érdekei és a pártra szavazók érdekei? Kit választ? A választóit, vagy a finanszírozóit? Kinek felel meg?

Mindannyian ismerjük a köznapi bölcsességet: aki a muzsikát fizeti, az rendeli a nótát is.

A napokban a Haza és Haladás egyesületről és az Együtt 2014-ről visszavonhatatlanul kiderült: külföldi, döntően amerikai pénzen fölpuffasztott mesterséges brandek: amerikai szteroid növeszti az ex-SZDSZ törpepártját, az E14-et. A Haza és Haladást életben tartó lélegeztetőgép irányítópultjánál tehát amerikai kezek matatnak: az egyesület és Bajnai politikai léte az amerikai szponzorok jóindulatától függ. Rálátással a politika világára és a hatalom természetrajzára, biztosak lehetünk abban, az amerikai finanszírozók a pénzükért cserébe el is várnak majd valamit: üzleti megbízásokat, közbeszerzési győzelmeket, amerikai vállalatok helyzetbe hozását, és így tovább.

Ingyen-bizniszpolitika sehol a világon nincs, különösen ott nem, ahol amerikaiak a segítőkész nagybácsik.

A Haza és Haladás önleleplező harakirije óta a napnál világosabb: Bajnaiék pártprojektje egy döntően külföldi finanszírozású, tisztázatlan hatalmi célokat érvényesíteni kívánó üzleti klikk, mely a politikai felhatalmazás palástja mögé rejtőzve a politikai hatalmat a döntően külföldi barátaival történő üzletelésre használná fel.

Mint mindig, amikor kormányrúdhoz kerülnek.


Tovább..

2013. április 18.

Atyaúristen, merre tart Európa?



Ismét a magyar Alaptörvényt köpködték az Európai Parlamentben. Alapvető kérdés ugyan, hogy mi köze az uniónak egy tagország alkotmányához, illetve hogy mikortól sértik meg egy állam szuverenitását, most mégis  minden efféle aggályt sutba dobva tolakodtak előre a már jól ismert gyűlölködök – egy kis beleugatás végett. Viviane Reding, Európa bulldogja; Daniel Cohn-Bendit, az unió pedofilja; a hazudozós szoci Swoboda; a bajszos hazaáruló Bokros Lajosunk; a zöldek és a kommunisták, közös erővel igyekeztek rövid távú politikai haszonszerzésre felhasználni a negyedik alkotmánymódosítást. Ugyan csak egy órájuk volt Strasbourgban, mégis beleadtak apait-anyait. Ki tud nagyobbat mondani – akár az óvodások a homokozóban.

Először Viviane Reding igazságügyi biztos kapott szót. Saját bevallása szerint az Európai Bizottság nevében beszélt. Mit beszélt? Gyűlölködve fröcsögött! A Bizottság és a Velencei Bizottság ugyan csak júniusra lesz kész a negyedik alkotmánymódosításról szóló jelentésével, de a gyönyörű csíkos ruhájában megjelenő politikusasszony már most ítélkezik. Jó demokrataként, minden hivatalos jelentést megelőzve kritizál. A legfőbb gondja ezúttal az Országos Bírósági Hivatal ügyáthelyezési joga, a politikai hirdetések közzétételének újraszabályozása, illetve a különadók kivetése volt. Európai buldogját egyáltalán nem zavarta az az aprócska tény, hogy Navracsics Tibor éppen ezekben az ügyekben nyújtott be módosító javaslatokat. Figyelembe véve Barroso kéréseit. A különadók esetében pedig igencsak kilóg a lóláb. Vajon van-e anyagi érdekeltsége, illetve kára a magyarországi multiadók kivetése miatt Reding asszonynak? Miért fáj neki a hazai bankadó?

A biztosasszony egyébként nem először él erkölcstelen eszközökkel. A minap például, a kabinetjéből szivárogtatták ki azt a hazug információt, miszerint a Fideszt ki akarják zárni az Európai Néppárt csoportból. Állítólag egy Dubrovniki vacsorán merült fel ennek lehetősége. Nos, Kosztasz Szaszmatszoglu, az Európai néppárt szóvivője már másnap cáfolta a hírt. A közleménye szerint „Joseph Daul, a néppárti képviselőcsoport vezetője, Antonio López-Istúriz White, a párt főtitkára, és Viviane Reding, a konzervatív európai pártcsaládhoz köthető, alapjogokért, igazságügyért és állampolgárságért felelős unós biztos nem tartott olyan vacsorát, amelyen a Fidesz jövője lett volna a téma.” Antonio López-Istúriz White, a párt főtitkára egyébként ott sem volt a horvátországi Dubrovnikban tartott ülésen. Érthetetlen, hogy a biztosasszony környezete miért szivárogtatott téves információkat.


Visszatérve az uniós parlamenti vitára, aki hiányolta volna a biztosasszony beszédéből az antiszemita kártyát, annak csupán Hannnes Swoboda, szocialista frakcióvezetőre kellett várnia. Nem sokáig. A bírók korai nyugdíjba küldése mellet a legnagyobb fájdalma az volt, hogy az ELTE egyes oktatóinak táblájára, egy ismeretlen hülye diák zsidózó matricákat ragasztott. Ebből szerinte levonható a tanulság: a Fidesz-kormány miatt erősödik az antiszemitizmus. Ja, és mielőtt még elfelejtenénk: Swobodának is fáj a különadó, amely szerinte az uniós értékek ellen való.

Az antiszemita vádakra Szájer József gyorsan reagált. Külön engedéllyel tehette fel kérdését a hápogó Swobodának, miszerint tud -e arról, hogy az alkotmány módosítása miatt van ma Magyarországon arra lehetőség, hogy a miniszterelnök kérésére betiltsák a nyíltan antiszemita „Adj gázt” motorostüntetés. De a kérdés megválaszolatlan maradt. Jött inkább Daniel Cohn-Bendit!

A 68-as nemzedék, egykor marxista érzelmű fenegyereke is elemében volt. Már a vitát megelőző este pörgött, mikor erőszakkal elvette a Lánchíd Rádió riporterének diktafonját, majd meg is fenyegette az újságírót. Pusztán azért, mert a sajtó képviselője a „magyar ügy” apropóján kérdést szeretett volna feltenni neki afolyosón. Ne felejtsük el: Cohn-Bendit legutóbb a sajtószabadságot féltette az Orbán-kormánytól. A szerdai vitanapon pedig az volt a legnagyobb problémája, hogy szót adtak Szájer József képviselőnek is, mikor az előre meg sem volt beszélve. Frusztráltan ordibált. Szép kis demokrata...

De bizonyos szempontból érthető neurotikus kirohanása, hisz igen zűrös heteken van túl. Több német szervezet és politikus is tiltakozott, amikor a Theodor Heuss-díjra jelölték. A német Alkotmánybíróság elnöke le is mondta a közös megjelenést. Nem akart egy színpadon szerepelni egy pedofillal. A tiltakozók szerint a kitüntetés nem egyeztethető össze „vörös Dani” múltjával, hisz a róla megjelent életrajzi könyvben elfogadhatatlan módon nyilatkozott a felnőttek és a gyerekek közötti szexuális kapcsolatokról. A múltban játékboltban dolgozó Cohn-Bendit ötéves kislányokkal került intim kapcsolatba. Saját bevallása szerint nadrágján keresztül hagyta magát simogatni. És most ő próbálja erkölcsi magaslatról pellengérre állítani a magyar kormányt...

A liberális frakcióvezető, a bunkó belga, Guy Verhofstadt sem volt rest ismét belerúgni a magyar alkotmányba. A magyargyűlölő hírében álló, bukott belgaminiszterelnök ezt a ziccert nem hagyhatta ki. Szerinte az egyik legnagyobb gond, hogy a család fogalmát heteroszexuális párként jellemzi a magyar alkotmány. Pedig a melegeknek is kell gyermekvállalási jog. Verhofstadt újra a hetes cikkely alkalmazásával, azaz Magyarország uniós szavazati jogának felfüggesztésével fenyegetett. De úgy tűnik kezdeményezni senki sem meri. Hisz van benne némi kockázat. Például az, hogy az eljárás során a magyar kormány álláspontját is meg kellene hallgatni. Arányos időben. Ezt pedig nem akarják a „véleménynyilvánítás szabadságának” élharcosai.

Üde színfoltként tűntek fel még a vita során a zöldek. A médiatörvény kérdését húzták újra elő, amely európai szinten már rég lezárt ügy. Teljesen érthetetlen módon, jókora fáziskéséssel utaltak egy megnyugtatóan megoldódott problémára. Hacsak nem az értelmetlen vádaskodás volt a céljuk ezzel.

A csattanó azonban a végére maradt. A Konzervatívok és Reformerek nevű jobbközép frakció nevében felszólaló ex-MDF-es Bokros Lajos szerint „a Fidesz a kommunista alkotmányfelfogáshoz tért vissza”. Aki egy nem létező magyar párt nevében, amelynek jogutódja többször megpróbálta mandátuma lemondására késztetni, nyilatkozott ismét hazaárulóként. Egyébként nagy talány, hogy miként lehetséges a már nem létező MDF nevében okoskodni Európában?

A vita ugyan csak egy órás volt. A megszólalók személyét, illetve a kritikák tartalmát szemlélve azonban joggal merül fel az épeszű európai polgár fejében a kérdés: te atyaúristen, merre tart Európa?
Tovább..

2013. április 17.

Árpika nem érteni Unió


A hvg.hu és Gordon házicicája, a százmilliós gyermekmeséket készítő Tóta W. Árpád nem érti az összefüggéseket. Minden EU-s megszólálás orbánozós epeömlést vált ki szegénynél. Árpika szemét elhomályosítják a Fletótól felmarkolt húszezresek kötegei. Szerdai publijában újra teljes arzenállal kelt ki Orbán ellen, "Európa büntet, újra büntet" címmel. Miniszterelnököt megvédeni nem kell, derekasan és férfiasan állja a próbát, inkább csak arra mutatunk rá, hogy miért ostobaság, amiről Árpika beszél. 

Árpika tolla nagyon egyfelé lő: Orbán rossz, Ajrópa jó. Ez igen kifinomult csőlátásra vall, és nem tudunk elvonatkoztatni attól, hogy Árpikának igencsak megvastagodott a bukszája, amíg a Gyurcsány tolta az idiótaságot: százmilliókat markolászott fel a köztévés propaganda-gyermekmeséért, amelyben neoliberális dogmatizmust hirdettek. Most meg ez a csúnya Orbán van, és hát az Árpikának ez nem tetszik, ezért ha valamelyik EU-s főokos elböffenti magát, Árpika megírja a konklúziót: mucsaifasiszta Orbán. 

Árpika, buta vagy, mint a tök! 

Az EU-ban a ‘68as nemzedék tombol vezetői pozíciókban. DanielCohn Benditék és eszmetársaik osztják az észt a megfellebbezhetetlen liberalizmusról, a liberális dogmákról. Aki nem úgy gondolkodik mint ők, vagy nem úgy tekint a demokráciára, mint a felkentek, azok körön kívül vannak, kizáratnak a klubból. Ezek a liberálisok pont olyanok, mint a magyar liberálisok: vagy úgy gondolkodsz a világról, ahogyan a magyar liberálisok, vagy egy aljas fasiszta vagy. Ezek a liberálisok pont olyanok, mint te, Árpika, ezért is vagy a szószólójuk. 

Az EU egy hatalmi konglomerátum. Inkább gazdasági, mint kulturális. Mint hatalmi konglomerátum, vannak benne egyéni érdekek, célok és ambíciók. Ilyen ambíció például a harcos Redingé, aki elhatározta, hogy Barroso után mindenképpen ő lesz a Bizottság, azaz az EU kormányának az elnöke. Ő most ezért személyes kampányt folytat, és ostobaságokat rikoltozik az éterbe: megszűnt a jogállam, a demokrácia, a szólásszabadság. E személyes kampány az oka, hogy Magyarország ellen elindult a hiszticunami. 

A hölgy maga mögött akarja tudni az európai szocikat is, ezért tolja ennyire: kell az a pozíció, ilyen ez a szemét politika. Tágabb összefüggései is vannak a hisztinek, de nem untatunk vele, nézz utána: 2010-ben a hiánycélt tartani kellett, és nem ment másként, csak a különadókkal. Ha a zemeberktől vette volna el a zorbán, akkor mi lennénk a kontinens szegényháza. Biztosan imádnád, hiszen "jól megkapta a buta nép a megszorítást, éljen a közgazdasági ortodoxia!". Számtalan más összefüggés is létezik Árpádka, a gazdaságiaktól kezdve, kulturálisokon át, hatalmi és személyes érdekekig, nem csak az a gonosz Orbán.

Persze azt is tudjuk, van az a százmillió, ami elhomályosítja az éleslátásodat, és van az a bajnaismúzolás, amitől bekorpásodik a fejed. 

További kellemes csőlátást Árpád, Bajnai Gordon hátsójának odvában mindig süt a nap (6%)!
Tovább..

Valar Dohaeris? - kiegyezést Merkellel!


Németországnak nincsenek barátai vagy ellenségei, csak érdekei – parafrazálhatjuk nyugodtan Henry Kissingert. Mert teszik, nem tetszik: Magyarország a német érdekszféra része. Európa (-i Unió) kis El Salvadorjai, Panamái és Nicaraguájinak egyike Magyarország, pont ugyanannyi mozgástérrel és önállósággal. A demokrácia, a jogállamiság, az önálló nemzetállamok közös Európájának ködös ideájával magyarázott rendreutasítások csak szervilis véleménycikkekben és még szervilisebb politikai alakulatoknál jelentik azt, hogy valóban a demokráciánk állapota miatt aggódnának német rajzfilmeseink tanítómestereink. A színfalak mögé nézve valójában az a fontos, hogy ne terjedjen tovább az orbáni unortodoxia vírusa, pont úgy, ahogy Reagen idején a szovjetizálódást kellett minden eszközzel megállítani Közép-Amerikában. Minden eszközzel. Az ugyanis tejesen nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaságpolitika „függetlenedési törekvései” nincsenek összhangban Németország alapvető érdekeivel. A bankadókkal, telekomadókkal és a közmű-szektort érintő izmoskodásokkal bizony ráléptünk Berlin tyúkszemére. Tulajdonképpen még örülhetünk is, hogy a mi germán geopolitikai alfa-hímünk a közelmúlt árnyéka miatt az intervenció egy finomabb formáját alkalmazza, mint az USA Közép-Amerikában, és nem csinál az V. kerületből El Mozotét.

Demszky berlini számüzetése ösztöndíja a vájt fülűek számára már elég konkrét jelzés lehetett volna, hogy Németország fenntartja a jogot Magyarország (bel)politikájának formálására. Ahogy az Egyesült Államok fél emberöltővel ezelőtt az iráni sahot, úgy Németország is befogadja érdekszférájának szarháziait bukott politikusait. És persze nyugodtan siránkozhatunk a rengeteg méltánytalanságról, amelyek a németek részéről értek minket (kezdve Horn Gyula indokolatlan és roppant bosszantó körülrajongásától), de azt azért észre kell vennünk: német részről nem (csak) az ideológiai káderelvtárspajtások támadják a Fideszt (és támogatják az ellenzéket), hanem a kormányzó CDU/CSU koalíció is, amely ugye haverspanságban van pártcsaládilag a Fidesszel. Elméletileg. És mindez ugye Európai Unióként is megvan, amiben Magyarország érdekeit pont annyira veszik számításba, mint Mexikó véleményét a NAFTA migrációs kérdésekben.


Nálunk meg persze (jó szokás szerint) vannak patrióták és lojalisták, és csak ebben a térben vagyunk képesek értelmezni a külföldről érkező „támadásokat”. A lojalistáinkra most ne is vesztegessünk túl sok karaktert, mindenki ismeri a weyerbélázó, faggyúmirigyeiket minden idegen érdekhez szívesen odadörgölő liberálisainkat, akiknél már az is előrelépésnek tekinthető, hogy bukásuk pillanatában nem a (teljes) aranykészlettel a bőröndjükben vágtak neki az emigráció dicstelen hétköznapjainak. A patrióta társaság sokkal izgalmasabb. Egy gyarmati függetlenségi háborúban a lövészárkok egyértelműek. Vannak a vörös (fehér, kék, stb.) kabátosok, akiket le kell lőni és vagyunk mi, a jófiúk, akik lelövik őket. Ugyanez kevéssé értelmezhető egy „gazdasági szabadságharc” esetén. Kire lőjünk és legfőképpen miért? Egyáltalán megéri lövöldözni? Megint csak két lehetőség közül választhatunk, mint a történelmünk során számtalanszor? Van a bukásra ítélt, de erkölcsileg helyes oldal, tudomást nem véve a geopolitikai realitásokról vagy a realitások primátusát hirdetve, erkölcsi integritásunkat feladva meg kell fognunk a gazdaságpolitikai bokánkat. Vagy van harmadik lehetőség is, valami kiegyezésféleség?

Szeretném hinni, hogy van. Az egyik opció ugye mentálhigiénés okok miatt kizárva, a másik meg nem biztat sok sikerrel. Mert kereshetjük a lehetőségeket a gazdasági mozgásterünk növelésére és joggal kifogásolhatjuk a gyarmatira hajazó gazdasági státuszunkat, de ha a valóságot figyelmen kívül hagyjuk és belelovaljuk magunkat egy megnyerhetetlen banánháborúba, akkor ugyanolyan nevetséges ködgépek vagyunk, mint az Occupy mozgalom koszos hippijei a Wall Streeten. Vannak adottságaink, melyek adottságok. Így: önmagával magyarázva, mert az, hogy a német gazdasághoz nemhogy ezer szál fűz, hanem gyakorlatilag a részesei vagyunk, az egy adottság. Az országot mégsem lehet odébb rakni, teszemazt' Kína mellé.


Bármennyire is hatalmas patrióták vagyunk, Németországgal és csatolt szervével, a United Fruit Companyval az Európai Unióval vívott többfrontos (gazdasági)háborút nem nyerhetjük meg. Bőghetünk, mint a neveletlen hülyegyerek a játszótéren, de a vége úgy is az, hogy hazamegyünk anyuval megenni a főzeléket. Magyarország előtt egyetlen lehetőség a kiegyezés, és ahhoz azért nem árt némi tárgyalóképességet felmutatni. Tárgyalóképesség alatt nem a görnyedt tartást, és a cuki pislogást értem, mint amitől a lojalistáink vélik származni a sikert, hanem az erőt. Például egy élő, lélegző Visegrádi Együttműködést, amihez adott esetben a balti államok is hozzá tudnak csatlakozni. De semmiképpen nem a túlfeszülést és a lényeglátást.. Közös érdekekre felfűzött közös politika a német érdekeket szem előtt tartó Európai Unióban (és akár azzal szemben). Bármennyire is lehetetlennek hangzik, még mindig több esély van a megvalósítására, mint hogy mi legyünk „Kína Európai elosztóközpontja”, mert az Hamburg. És Hamburg Németországban van.

Öröm az ürömben, hogy a Viktátort felváltani kívánó exploitation mozgalmak várható élettartalma (kormányzása) a nullához esne legközelebb, mivel az ő gazdaságpolitikájuk a józan észtől is beláthatatlanul távol esik, nem csak a német érdekektől. De még jobb volna, ha a mi patriótáink végre elérhető célok érdekében küzdenének. És nem a jogos, de céltalan küzdelem jogáért! 


Tovább..

2013. április 16.

Miért téved a baloldal?



Olvasgatva egy a Népszabadságban megjelent cikket – amit az E14 honlapja is közölt – az ember sokadjára is elgondolkozik azon, hogy mi is jár egyes baloldali "értelmiségiek" fejében. A korábban még bicskanyitogató feltételezések mára inkább gyengécske próbálkozásokká silányodtak, de megmutatják, hogy a magyar baloldal képtelen a XXI. század kihívásainak megfelelően gondolkodni.

Mint az említett cikk is mutatja, képtelenek elszakadni egy negyedszázados sémától, s így természetesen nem is érthetik az Orbán-kormány működése mögött húzódó logikát. Próbálják a már meghaladott keretekbe beleerőltetni a belpolitikai események értelmezését, s ez szükségszerűen vezet ahhoz, hogy teljesen elszakadnak a valóságtól. A sajtószabadság és a jogállamiság megszüntetéséről beszélnek – szabadon a közmédiában. Eközben nem tudnak egyetlen érdemi választ sem adni a hétköznapi polgárok problémáira, így egyfelől marad szokásos rettegő szólam, másfelől pedig az ígérgetés.

Ha összehasonlítjuk az elmúlt évtized szocialista kormányait és az Orbán-kormány munkáját látványos a különbség. 2006 után a pillanatnyi túlélés logikája dominált. Előbb a Gyurcsány-kormány ámokfutásában az őszödi  beszéd után: állandó kapkodás, újabb és újabb ötletek, amiknek a végrehajtása rendre kudarcba fulladt. A 2009-ben a hatalomra került Bajnai-kormánynak pedig már a puszta léte is csak a szocialista klientúra egy évvel hosszabb élősködését segítette.

Velük szemben a jobboldali kormánynak a történelem legnagyobb világválságait megidéző helyzetben kellett helytállnia, és így is képes volt egy víziót felfesteni, s annak megvalósításához fogni. A kormányzás vezérvonala a munka becsületének helyreállítása, s az erkölcsében megrontott ország talpra állítása. A munkára és az erkölcsre épülő társadalom a jövő sikerének a kulcsa. A Nyugat, és különösen Európa nem azért torpant meg, mert eljárt fölötte az idő. Csupán azért, mert az elmúlt évtizedekben elkényelmesedett, s megfeledkezett azokról az erényekről, amik sikeressé tehetik.

A munka értéke, becsülete és az innováció az, ami sikeressé teszi a társadalmakat. Európa ennek köszönhette az újkori sikereit, s ez az, amit ma a Kelet kezd felfedezni. S miközben a magyar baloldal a múltban rekedt, a mai magyar kormány képes jövőképet is festeni.
Tovább..

2013. április 15.

Miért is nem vagyunk bezzegország?

Szeretném előre leszögezni, hogy a GDP arányos államháztartási hiány egyáltalán nem az egyetlen releváns mérőszám, amely egy ország gazdaságát jellemzi. Mégis, a pénzügyi válság kirobbanása óta az Európai Unión belül a költségvetési hiányszám lett az a leginkább fetisizált mutató, amely megmutatja, hogy egy adott tagállam mekkora bajban van.  Ez az elsődleges szempont annak vizsgálatakor is, hogy egy ország ki- vagy bekerül a túlzottdeficit-eljárás alól, illetve alá.

Mindezek tükrében lesz igazán érdekes a hír, mely szerint a magyar hiány korábban soha nem látott szintre, 2,1%-ra csökkent. Ez nemcsak Magyarországnak jó hír, hanem egész Európának. Akkor, amikor egyre aggasztóbb hírek érkeznek Ciprusból  és Szlovéniából (hogy Spanyolországról és Olaszországról ne is beszéljünk), akkor az EU-nak szüksége van arra, hogy felmutasson pozitív példákat is; márpedig hazánk a költségvetési fegyelem szempontjából az eminensek közé tartozik a 2010-es kormányváltás óta. Elsőre furcsának hathat, hogy az az ország, amely a fősodrú média híradásai alapján folytonos konfrontációban áll Brüsszellel, folyamatosan jelesre vizsgázik a legfontosabb kérdésben, de kezdjünk barátkozni a gondolattal.
 
Tény, hogy a mostanában Brüsszellel egyre jobb kapcsolatot ápoló szocialisták kormányai alatt Magyarországnak egyszer sem sikerült a mágikus 3% alatt tartani a hiányt, annak ellenére sem, hogy a regnálásuk jelentős részében rég nem látott növekedés volt mind Európában, mind a világ többi részén. De most az egyszer ne legyünk túl szigorúak a nemrégiben  Martin Schultzcal is elvtársi csókot váltó Mesterházy Attila vezette párttal, a tagállamok nagy részét ugyanis jobban érdekli, hogy Magyarországon a médiatörvény korlátozza-e a bloggereket (nem), vagy hogy az Alaptörvény tényleg kirekeszti-e a melegeket (nem), mint hogy sikerül-e leszorítani a saját költségvetési hiányukat. Ezt látszik alátámasztani, hogy 2009 óta az EU tagállamok összesen 75 alkalommal nem tudták tartani a 3%-os hiánycélt (az elméleti maximum 108 alkalom), ezzel szemben a kormányváltás óta a Fidesz-KDNP kormány minden általa végigvitt költségvetési évben sikeresen teljesítette a feladatot.

Nem kell független értelmiséginek lenni, hogy az ember átlássa, könnyebb a fasisztaelnyomótekintélyelvű magyarok ügyével foglalkozni, mint otthon lenyomni a választók torkán a kiigazításokat, de szögezzük le: a példa mindenki számára adott. Magyarországon úgy sikerül folyamatosan csökkenteni a hiányt (és ennek megfelelően az államadósságot is), hogy a költségek jelentős részét a kereskedelmi bankok és más, korábban extraprofitot termelő cégek fizetik meg különadó formájában. Persze ismerjük el, egy Ciprushoz hasonló országban, ahol a nemzeti össztermék többszörösét teszi ki a bankok által kezelt pénzállomány, a hitelintézetek komoly nyomást gyakorolnak minden velük kedvezőtlen szabályozással szemben.
 
Ez nemcsak a nemzetállamok szintjén igaz, ne lepődjön meg senki azon, hogy a legutóbbi uniós makrogazdasági elemzés Magyarországgal kapcsolatban elismeri, hogy bár csökkent az államadósság és a költségvetési hiány, de rögtön ki is fejezi a szörnyülködését a bankokat és multikat terhelő különadók miatt.
 
Tovább..

2013. április 13.

Kierkegaard, Marx és a három áruló



Nagy talány, hogy miről is tud vitatkozni Heller Ágnes és Bauer Tamás Paul Lendvaival. Illetve, hogy mennyi szót érdemel mindez. De mivel mindenki hosszasan hozta e nagy hírt, mi sem mehetünk el mellette.  Szóval: miről tudnak ezek vitatkozni? Talán, hogy melyikük tud gyalázatosabb hazugságot mondani Magyarországról. Vagy versenyezni abban, hogy ki gyűlöli jobban szülőhazáját. Mindenesetre Bécsig kellett annak menni, ki élőben is meg akarta hallgatni, hogyan válik ismét hazaárulóvá három igencsak kétes megítélésű balliberális (vagy mifene) figura. Nem mellesleg ez ma Gyurcsány Ferenc szellemi holdudvara.

Össze is hordtak hetet-havat. Megmondták a tutit. Volt itt „hidegháborút folytató Orbán”, diktatórikus berendezkedés, vagy éppen „leválthatatlan párt”. „Horthy-rendszerhez hasonlatos” diktatórikus Orbán-rendszer. És persze hülye, becsapott, manipulált, agymosott magyar polgár, aki most is a regnáló kormányra szavazna. Ja és ne feledkezzünk meg a szokásos meséről: sok a rasszista és az antiszemita magyar.

Heller Ágnes múltja és jelene jól ismert. A filozófusasszony, (aki néhai férjét is elárulta, csakhogy mentse a bőrét), gyakorlatilag havonta pocskondiázza Magyarországot. Máskor pedig a magyar embereket alázza meg, vélt rasszizmusuk miatt, valamelyik európai liberális napilapban. Fel sem lehet már sorolni botrányos megszólalásainak számát. Emlékezetes és említésre méltó viszont, mikor az Európai Parlamentben, szemrebbenés nélkül letagadta a 2006-os rendőrterrort, amiben legkedvesebb ex-miniszterelnöke Gyurcsány felelőssége is felmerült. „Senkit nem lőttek meg” – bagatellizálta a 2006-os politikai rendőrattakot Európa nyilvánossága előtt. Pedig egy filozófus Platón óta az igazságot tartja a legfontosabbnak.

De hát nincs itt min csodálkozni! Milyen filozófus is az, aki Kierkegaard Vagy-vagy című könyvéhez 1978-ban írt előszavában a polgári társadalmak válságáról ír. „Immár majd százötven esztendeje itt helyezkedik a választás: Kierkegaard vagy Marx; vagy-vagy”. – írja. Szerinte a liberális-polgári demokráciák ideje lejárt, és csak két történelmi választás maradt. Ő pedig – a 70-es években – egyértelműen Marxot választja. Az 1994-es kiadásban viszont már így szól ugyanennek a könyvnek, ugyanazon előszava: „Én már vagy húsz esztendeje lemondtam némi rezignációval a nagy elbeszélésről, és ezzel (Marx után) Kierkegaard-t választottam”. Ez aztán pálfordulás! Marxistából liberális, majd mára a demokrácia leghangosabb bajnoka. Röhej, egy igazságot kutató filozófustól!

A boszorkány egyébként, ha éppen nem az ország lejáratásán ügyködik, manapság Gyurcsány rendezvényekre jár... Seprű nélkül ugyan, de sokat repül ezért mostanság Budapestre. Folt a zsákját – tartja a mondás.

Az est másik főszereplője, Bauer Tamás, nagy terhet hordoz lelkében. A család és a neveltetés terhét. Apja, Bauer Miklós, az egykori ÁVÓ és ÁVH kínzótisztje volt. A körömletépéseiről volt hírhedt. Marosán György már 1962-ben „körmös-Bauernek” nevezte egy nyilvános beszédében. Ismert volt továbbá újító szellemisége, kreativitása – mármint a kínzások területén. Például a fejre csöpögő víz, vagy a fejen elhelyezett és gumibottal vert, visszhangzó vödör, melyek őrületet okoznak. Ezek mind az ő szellemi termékei voltak. (Copyright Bauer) Habár felelősségre sohasem vonták (jellemző a rendszerváltásra) több szemtanú is különösen kegyetlen, szadista emberként jellemezte. Ráadásul megállapítható felelőssége Ries István, egykori igazságügy-miniszter halára kínzásában is. Kíváncsiak vagyunk: járt -e a kis-Bauer apa „dolgozójában”?

Mondják: a gyermek nem felelős apja bűneiért. Mindenesetre olyan nagy feszültség azért nem lehetett közöttük, hisz az emberkínzó Bauer Miklóst saját fia hozta össze Eörsi Mátyás párttársával, a rendszerváltás után, akik ezután közös ügyvédi irodát nyitottak. Furcsa, ugyanakkor jellemző és jelképes történet ez. Eörsi Mátyás az emberi jogok védelmére létrehozott Európa Tanácsban tevékenykedett Gyurcsány megbízásából, miután közös vállalkozást irányított az embereket kínzó állami terrorszervezet egykori tisztjével. De ez legyen az ő lelkiismeretének problémája.

Bauer Tamás egyébként szintén az MSZMP-ben kezdte politikai karrierjét. Az állampártból az abortuszról vallott megengedő nézetei miatt zárták ki 1974-ben. Szerinte a kádárizmusban túl szigorú volt a terhességmegszakításról szóló törvény. Így lett ő nagy liberális ellenzéki....

A rendszerváltás után szép karriert futott be Bauer a szadeszben. Parlamenti képviselőként jelentős szerepe volt abban, hogy 1994-ben a liberálisok összeborultak az egykori kommunistákkal. Elárulva ezzel a rendszerváltást és a demokráciát. Bauer Tamás egyébként, amikor éppen nem a szülőhazáját gyalázza, Gyurcsány alelnöke a Demokratikus Koalícióban.

Paul Lendvait, a bécsi rendezvény vendéglátóját, szintén nem kell bemutatni. Orbán-utálatánál csupán a saját kényszeres személyiségzavara a legszembetűnőbb. Úgy szégyelli, hogy magyarnak született, mint azok a skizofrén emberek, akik egy napon arra ébrednek, hogy férfiből nővé akarnak válni. Vagy fordítva. Aztán milliókat költenek hormonokra és operációkra. Paul Lendvai már évek óta igyekszik átoperáltatni a lelkét. És milliókat költ Ausztriában, Magyarország lejáratására.

Bécsben gyalázkodott most Gyurcsány szellemi holdudvara. Nem először és valószínűleg nem is utoljára. Jó kis este volt ez, talán csak Gyurcsány udvari bolondja, a bértollnok Debreczeni József hiányzott. De csak egy kicsit...

Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger