2013. június 29.

Szivárgás, buzgár, szenzáció!

Oknyomozás a Tutkóblogon! Megszereztük az eredeti példányát Bajnai pártjának elutasított névválasztási kérelmének. Mindennemű változtatás és szerkesztés nélkül olvashatják alább!



„Tisztelt Fővárosi Bíróság!

Az Együtt 2014 Alapítvány, ami nem Alapítvány, így direktbe, ahogy a Wallis sem offshore, ugya értik, mert valójában Haza és Haladás, pontosabban Center for American Progress, szóval Soros vagy mi, ami Szadesz, de mi nem vagyunk azok. Szóval, mi a Milla, de tulajdonképen az sem, mert ők civilek de nem úgy, ahogy a CÖF-ösök, hanem máshogy, és bár nem mindannyian szeretik a Gordont, de a Viktort meg pláne nem, szóval ők is így mi vagyunk informálisan. Tetszenek érteni, na szóval MI akik EGYÜTT vagyunk, 2012 óta, bár 2013. van, de a nevünk 2014, ez ilyen jövőre nézve van kitalálva, mégse lehet 2001, pedig az Űrodisszea, kár hogy elmúlt, és akkoris az Orbánék voltak, na mindegy, szóval mi így azzal fordulunk a Fővárosi Bírósághoz, hogy ismerje el szervezetnek. Na. Szövetségnek. Pártnak. Egyesületnek. Közhasznúnak… na jó, szóval korszakváltónak, demokratának, menőnek, nyertesnek, győztesnek ezt a dolgot. Szóval izé, így minket.

A kabalaállatunknak pedig ismerje el a Bajnai Gordont- --- nem, bocsi. Szóval miniszterelnöknek vagy mi. Mert ő nem mi vagyunk, mert mi akik vagyunk, az nem ő, ő így független, akit mi függesztünk. Na jó, szóval mi nem a Gordon vagynuk, mert ő nem MI vagyunk, hanem Ő az akit mi, az Együtt 2014-…. Nem ez így nem jó. Elmondjuk akkor: Szóval ennek az izének, ami itt, szóval nekünk a nevünknek, így együtt elismerni legyen kedves a Tisztelt Bíróság azt, hogy Korszakváltó Gordon. Mert ezt találta ki a Bence, mert valahol benne kell legyen, hogy Együtt, meg Gordon, meg Korszakváltó. Nem, nem az a Bence, aki az LMP-s Bence, hanem egy másik, akit biztos nem tetszenek ismerni, mert most jött a Szadeszból. Persze, tudjuk mi, hogy nincs már Szadesz, nem mi vagyunk ők, csak nyúltuk a kreatívjaikat. Vagy most mégis ő volt? A Jávor találta ezt ki? Basszus így tökre kiesett, hogy ki találta ki, de végülis tök mindegy, mert a lényeg, hogy most ezt így szeretnénk Bíróság bácsi, hogy mi legyünk a Korszakváltók.

Mert rendszer, meg szisztéma, meg fülkeforradalom, meg jóléti, meg szóval az összes így le volt már stoppolva, de mivel nagyon váltani akarunk, így ki kellett ezt találni. Szóval arra kérnénk a Tisztelt Bíróságot, hogy elismerjen minket Korszakváltóknak. Mert szóval bár így kommunisták vagyunk, mert velünk van a Heller Ági aki az, meg szólalt fel nálunk a TGM is, aki szintén, de nem vagyunk így marxisták direktbe, hanem inkább liberálisak sem vagyunk úgy, mert az meg a fodorgabi. Zöldek is részben talán esetleg, de azt meghagyjuk a Jávoréknak, mert mi ilyen kicsit szocialista, de valójában liberális-zöld-konzervatív, izé balos de azért a csalódott Fideszeseknek is alternatívát nyújtó szóval ilyen nem is tudom mik vagyunk. Na jó: az Orbánt rühelljük, mint a seggünkön a kelést. Tudja, azt, ami kicsit bent van, és viszket, és nem tudja kinyomni, mert akkor elfertőződik, de ülni se lehet rajta. A Gergőnek nőtt ilyen a Pártnapon az árvíz alatt ami volt azon, aztán próbálta kenni ilyen kenőccsel, persze nem száradt le, eldurrant, és tök szar volt neki, ott sírt a két méteres kisovodás, nagyon gáz volt. Na szóval ennyire utáljuk a Viktort, aki szerintünk egy rohadt geci. De szóval ezt nem mondhatjuk párnévnek, értik Tisztelt Bíróság, szóval az így nem lehet, hogy „Együtt 2014 – Orbántrühhelők Pártja” Na szóval kell valami ,ami úgy pozitív, hogy nem üzen semmit, szóval ezért a Bence (most már tényleg nem tudom melyik) kitalálta ezt a Korszakváltót.

Szóval kérjük a Tisztelt Bíróságot, hogy legyünk mi a Külön 2014. Korszakizé. Ja, mert közben a Mesteházy beszólt, aztán én személy szerint őt is rühellem, bár nem annyira, mint a seggen a kelést, hanem mondjuk mint a reggeli turhát. Szóval ha rajtam múlik, akkor most így nem hivatalosan, de várjanak ezzel az Együtt dologgal is, mert ha most így nekem a Mesterházyval kell, akkor inkább megyek vissza civilkedni, mert nekem nem kell az a barom. Ja, jól hallották, az egy faszfej, nekem az ne ugasson. Na mindegy hol tartottam? Mi? Ja igen, szóval kérjük a kedves édes szexi bírónőt. Remélem bírónő… De ha nem akkor a tisztelt Bíróságot, hogy szóval így ismerje el, hogy győzni fogunk. Ja. Voltunk fórumokon. És jött a Gordon, mi meg a backstageben betéptünk, és állat volt. Ja… őőőő nem téptünk be! Tisztelt bíróság (most komolyan, az ilyen leveleket olvassák a rendőrök? Megmutatják neki, meg ilyenek? Remélem nem) Szóval Tisztelt Bírónő, Szexi Bíróság a nevünk: Külön 2001 Űrodisszea – a Kendersodró Korszakváltó Pártok Szövetségének Választói Egységesülése, Csakrikus Karmikus Egységben Lévő Energiahullám. Na. Szóval akkor ismerjétek be, hogy mi állatkirály szuperjófejek vagyunk, és ez a nevünk.

Tisztelettel és világbékével:

Juhász Péter fogalmazó társelnök, jegyző, és szellemi vezér" 
Tovább..

2013. június 27.

Strasbourgi stalking




Tedd vagy ne tedd, de semmiképpen ne kísérd szoros figyelemmel helyzet alakulását! – mondta Yoda mester az ifjú Skywalkernek, miután megvitatták a mocsárban ragadt iksz szárnyúról készített a jelentéstervezetet. Mert azt már eleink, réges-régen egy messzi-messzi galaxisban, is tudták, hogy nincs olyan, amikor a káposzta jól lakik, de a kecskenyáj szűz marad.

"Kérek egy ki-kk-ki-ki..., jó lesz, baszd meg, a zsömle is!"

Aggályos a magyar jogállamiság helyzete, de mégsem indítanak monitoring-eljárást. Lesz helyette szoros figyelemmel kísérés. Politikai stalkingolás Strasbourgból. Ilyen se volt még, most meg lesz. Le sem lehet tagadni a haladást, hiába olyan, mint egy hátramenés. Szóval hurrá, de akkor ennyit az Európa Tanácsról, jöhetnek a munkagépek! Mert ez pont az a kérdés, amiben nem szabadna, nem lehetne kompromisszumos megoldásra jutni. Most vagy veszélyben van a demokrácia Magyarországon és van monitoring-eljárás vagy nincs veszélyben és és nincs monitoring-eljárás. Még egy bölcsészkaron is menne ez a feladvány, nem éppen egy regresszió-analízis. Ehelyett a vannak fejlemények, amelyet talán, meg így is-úgy is, legfőképpen izé és tulajdonképpen hátha. Dugni is akarunk, de szüzek is maradnánk? Ez esetben a Bravo magazinnak tessenek jelentéseket írni inkább!

Az Európa Tanács, amely a II. Világháború után létrehozott rengeteg teljesen felesleges államközi és interparlamentáris gittegyletek egyike volt, új esélyt, célt és értelmet kapott a Szovjet Birodalom bukása után. Az atlanti-típusú demokratikus berendezkedést, a nyugatias politikai kultúrát kívánta terjeszteni a földrészen a szovjet gyarmati státuszból kiszabadult közép-kelet-európai régió országai és a kivált szovjet tagállamok között és – mindenféle irónia nélkül mondom – szükség volt rá. De azóta eltelt 20 év és ez a szervezet is a voluntarista mozgalmárkodást idegbajjal kombináló eurokraták - korunk hősei - játszóterévé degradálódott. A tényekkel nem foglalkozó vagy azokat hisztérikusan lesöprő, a valóságban nem létező ideáltípusos, tökéletes intézményekkel tökéletesített, európai liberális demokráciától való távolságot méregető, az attól való eltávolodást büntetni kívánó akarnok idióták (liberálisok) gyülekezőhelye lett az Európa Tanács (is). Ahol az elmélet botozza a valóságot. Megszoktuk, de tényleg kurvára unalmas már. Ezek még Zápor utcában se tudnának lejönni a neomarcizmusról és a tézis-antitézisről.

Mitől s' miért szaporodnak az euroszkeptikusok? Az ilyen fogyatékosok (vagy kihívásokkal küszködők - nem akarok senkit megsérteni) vezette európai intézmények miatt. Ennyire tényleg nem ér rá már senki, hogy ezekkel a teljesen felesleges, de annál idegesítőbb bürökráciákkal hadakozzon napról napra. Mindig van mááááásik! – suttogja a fülünkbe a mögénk settenkedő eurokrata zenebohóc, amikor éppen megszabadulunk a túlzottdeficit-eljárástól, és már dugná is – ezúttal - a demokrácia-eljárás ujját vissza a seggünkbe. Ne fészkelődjünk  annyit alapon.

Annyi produktivitás van bennük, mint egy sáskajárásban.

De mi történt volna, ha tényleg megindítják a monitoring-eljárást? Semmi, azon túl, hogy néhány meghatározhatatlan nemű, Szomáliában még nőnek született, muszlimként nevelkedett, azóta ateistává lett, de az ezotériában feltétlen hívő svéd állampolgár néhány évig a mi kontónkra itt kotlik valamelyik sokcsillagos szállodában, néha odaáll valaki mellé a szorosnál is szorosabban és megnézi, hogy mit csinál. Ez rántotta? igen! És ezt reggelized? Igen! Aha... – és felírja egy füzetbe. Majd javaslatokat tesz, hogyan kellene a demokratikus alapintézményeinket, a fékeket és az ellensúlyokat az európai feng-shui szerint elrendezni. Jobb sarokba, hogy érje a napfény, az alkotmánybíróságot, a médiahatóságot meg a kredenc mellé toljuk. Virágot (függetlenített értelmisit) pedig mindenhova kell rakni, de csak kéket vagy vöröset. Esetleg zöldet. Persze, az összes intézmény pont olyan legyen, mintha most lépett volna ki egy IKEA katalógusból, elvégre a kreativitásnak, önálló megoldásoknak nincs helye itt a homályzónában! Ahhoz, mi magyarik, túl sötétparasztok vagyunk!

De tökmindegy, mert ez nem az a jelentés, aminek bármi tétje lett volna. Ez egy máááááásik!

Aminek tétje is van, az nem más, mint az Európai Parlamentnek az állampolgári jogokkal, valamint bel- és igazságügyi kérdésekkel foglalkozó szakbizottságának a jelentése, amit egy Rui Tavares nevű fogalmatlan portugál idióta (liberáliskommunistazöld) készített. Persze azt, hogy tétje van csak udvariasságból mondom, mert konkrétan annyi esélye van, hogy az a jelentés végigfusson eljárásrendileg és eljussunk a lisszaboni javító megapack 7.1 telepítéséig, mint Lex Luthornak a győzelemre kriptonit nélkül egy Superman ellen vívott szkanderezés során. Vagy, mint cucc nélkül  Armstrongnak a Tour de France-on.

De ez akkor sem az a jelentés és nem az a vita, mint azt a magyar sajtóban elsőként, nekem kell megállapítani. Arról majd a jövő héten fognak vitatkozni a másik homokozóban, az EP-ben. Ez a jelentés most csak arról szólt, hogy a magyar szar vajon büdösebb-e, mint az európai szar. Eldönteni nem sikerült, további (szoros) megfigyelést igényel.


Tovább..

2013. június 26.

Übercivil ungabunga Szárszón

A „happening” szó eredetileg egy nyitott, sokszínű, művészeti eseményre utal, ahol mindig valamilyen meglepetés történik. Nos, Szárszón a meglepetés elmaradt, de igen tarka-barka kortárs művészeti esemény zajlott le. Politikai happening volt a javából! Volt humoros jelenet, kabaré, voltak Orbánt gyalázó montázsok és voltak furcsa képzőművészeti performance-ok is. De leginkább szembetűnő volt a szómágia. Hisz a saját magukat civil és független közéleti szereplőként, tudósként, íróként aposztrofáló személyek tolták az ellenzéki összefogás igencsak lassú szekerét.

Az idős és elkoptatott szoci és szadesz politikusok zsíros helyekre alkudoztak. Akadt néhány fiatalabb is, akiknek a megújulásra tett kísérletük – Gyurcsány, Bajnai és persze Lendvai, vagy Kovács László árnyékában – eleve kudarcra ítéltetett. De ez őket csöppet sem zavarja. Csak fontoskodni és pénzt keresni szeretnének. Jöttek aztán a politikával korrumpálódott művészek. Akiket mindig is kapcsolataik dobtak a kultúra kétes csúcsaira. Maga a főszervező, Farkasházy Tivadar méltón szimbolizálja ezt a szarrágó típust. Mert kérdem én: hogy lehet képernyőn egy humorista, akinek egyetlen jó vicce sincs? Akinek már megjelenése is kellemetlen? Ráadásul beszédhibás. Nem a játék kedvéért, hanem mert tényleg ilyen ócska és szánalmas ripacs. (Egyes pletykák szerint sokat csúfolták és verték osztálytársai – ezért lett csúnyasága mellett gonosz is)


És jöttek a szolgalelkűen éljenző értelmiségiek. Kik közül sokan érték-, vagy pártsemlegesek. Függetlenek. Legalábbis így jellemzik önmagukat. Most még nem nagyon tudják eldönteni, hogy Mesterházynak, vagy Bajnainak tapsoljanak. Egyben viszont biztosan egyetértenek: Gyurcsánynak soha többé. Eléget nyalták a fenekét őszöd és a 2006-os rendőrterror után. Az ex-miniszterelnök ma már vállalhatatlan. Ráadásul semmit sem hoz a konyhára. Függetlenség ide, pártsemlegesség oda: ciki lett őt követni. Esetleg még egy a kulisszák mögötti agresszív és vulgáris viselkedése miatt mindenből kihagyott Vágó István... Ennyi maradt. Mindkettőjüknek. Ásó, kapa!

Akadt azért idealista költő, autonóm író, vagy pártokat megvető színész, akik biztosították a nagyérdeműt, hogy Szárszón bizony az okos civilek és tettre kész politikusok találkoztak. Mert az egész happening céljai közt – a hatalom szétosztásán kívül – ez is benne volt.

Na de volt annak is egy csöppnyi, semmiképpen sem diszkrét bája, mikor az autonómiájukra oly büszkén ügyelő politológusaink is feltűntek a Farkasházy által összekolompolt szárszói gittrágáson. Ahol a fő témák közt az ellenzéki összefogást, az Orbán-kormány legyőzésének stratégiáját és a leendő kormányzati helyek elosztását találhatjuk. Ha a 2014-es választási győzelem esélye egyelőre igen kicsi is. Mert elment Szárszóra, hisz hívták, a 2012-ben visszatérő Somogyi Zoltán. Aki, miután 2010-ben stratégiai tanácsadója volt a Bokros Lajossal kistafírungozott egykor szebb napokat látott MDF-nek, a történelmi bukás után visszavonult. Mekkora égés volt ez neki! Most pedig két éve szidja az Orbán-kormányt, mint politikai elemző. Helyesbítek, mielőtt beperel Somogyi: „pártsemleges elemző”. De jelen volt Ágh Attila is, aki a Corvinus Egyetem Politikatudományi Doktori Iskola vezető professzora. Akinek úgy jó tíz évvel ezelőtt volt szerencsém (?) egy „díszelőadását” meghallgatni a rendszerváltásról. Ahol olyan szakmaiatlan dicshimnuszt hallhattam a rendszerváltásban hősként szereplő Kádár-rendszer reformkommunistáiról, hogy aznap este szódabikarbónára volt szükségem – hányinger ellen. Aztán inkább leittam magam és kerestem egy... Ez talán már nem ide tartozik!

A makulátlan civilek (például a Bajnaiékhoz áááásemmiköze székházfoglaló HaHa-civil Misetics Bálint) a baloldali társadalmi elit, sokkal őszintébben tennék, ha megvallanák kötődésüket. Ha nem burkolóznának a függetlenség takarójába, amikor szocialista és liberális politikusokkal ungabungáznak a Balatonnál. Talán több tiszteletet is kaphatnának a jövőben.

Bár lehet, hogy ez a hajó már rég elment. Valahol a balatoni naplementében.


Tovább..

2013. június 25.

A vörösingesek Horn utcát akarnak


Nincs mit tenni, Horn Gyuláról utcát kell elnevezni. Legalábbis ezt mantrázza mindannyiunk kedves Fletója, aki újabban megint képzi magát ideológiailag, ezt láthatta bárki a Nagy Imre évfordulón előadott szabadon választott gyakorlatából. A DK szerelmes levelét megírta Tarlós főpolgármesternek, hogy kell nekik az a névtábla, mint a sör az egyszeri munkásőrnek. Indokolták is a kérelmüket, hiszen azért a DK sem kapkodna annyira, ugyanakkor: „elvileg nem értett egyet annak rendelkezésnek az eltörlésével, hogy bárkiről csak huszonöt évvel a halála után lehessen utcát elnevezni. Ha viszont már eltörölték, akkor Horn Gyulánál kevesen méltóbbak arra, hogy nevüket közterület viselje a fővárosban”, így gagyog s ragyog. A vörösingeseknek úgy hiányzott egy kihűlt Horn Gyula, mint a jobboldalnak egy jó író a szimpatizánsok közé. 

Íme, a mi példaképünk, gondolták a lányok és fiúk, így szinte biztosan a Farkasházy-féle vörösbulin is utcákat kerestek a nagyúrnak a fröccsök és a mozgalmi dalok mellett.  A prolik Teddyje szépen odaselypítette Marx Károly mellé a könyvespolcra Gyula bácsi alapkönyvét, a Cölöpöket, miközben a Fel vörösök című dalt zümmögte az orra alatt. Érezte, hogy megvan, akit kerestek, Károlyi gróf utódja, a magyar baloldal nagyura Horn Gyula lesz. Könnyes szemmel kereste elő a régi képeket, néha felkiáltott: jé, itt józan! A fotóknál, amikor a nagyúr drótkerítést vág az osztrák-magyar határon, vagy MZ/X fejpántban rendőrökkel jattol, elmosolyodott, tudván, hogy ez kell a népnek. Még hogy Nagy Imre, hagyjuk ezt elvtársak, amikor itt van a mi Gyulánk. 

Már csak egy jó utca kéne. Gyula bácsi angyalföldi proligyereknek írja le magát, lehetne Hornföld a neve, a Nyugati tér lehetne a Horn-fok, az egykori Lenin körút pedig lehetne Horn Gyula körút. A vattával bélelt, orosz típusú téli felsőruházati viselet is használhatná az ellenszenves pufajka név helyett Gyula bácsi nevét. A Margitsziget is felvehetné a Gyula bá nevét és egészen jó ötletnek tűnik, hogy valamelyik olcsóbb pálinkánkat Hornitalnak kereszteljük. 

Egy biztos: filmet kéne forgatni az életéről, hiszen olyan küzdelmes és példaerejű volt. Belső vívódásairól szóló drámánkat az Alföldi rendezhetné, a Stohl pedig mindenképp adott hozzá. Felépítjük újra magunknak a nagy kirakatembert, ez utoljára az ötvenes években ment olyan jól. Az Utcát Gyula Bácsinak mozgalom pedig utat mutathat, nem csak nekünk, hanem gyerekeinknek, unokáinknak is. 
Tovább..

2013. június 23.

Jól alszik Viktor!




Viktor jól alszik. Sőt, Szárszó után, ahol teljes seregszemlét tartott a honi baloldal, egészen kitűnően. Mert hiába fújta össze a szemetet a szél jött össze egy teambuildingre a demokrata hazafiak krémje, egyetlen értelmes momentumot nem lehetett feljegyezni a jegyzetfüzetbe a Miért kerüljenek ezek hatalomra? kérdés alá. Nem azért, mert a válaszaikat nem tartanám elég meggyőzőnek. Nem! Azért, mert ilyen kérdés fel sem merült. 

Eltelt 10 év az utolsó szárszói találkozó után, de ugyanaz az a kádárizmussal impregnált, savanyú hónaljszag kering, amelyik magát a Modern Magyarország képviselőjeként akarja meghatározni, de csak a pisaszagú városligeti majálisok megidézésig jut mindig. Majdnem ugyanaz a társaság, csak öregebbek és fáradtabbak lettek 10 évvel. Majdnem, hisz voltak "fiatalok", bár inkább ne lettek volna! Árok, Kónya és a Milla farvizén odacivillkedett néhány újgenerációs szoci a szociknál is szocibb lett. Annyi frissességet hoztak ők, mint a délnyugati szél az erdőszéli dögkútról. Pozíciók, stallumok osztása gondolatban (vö.: gondolatban baszni), az intimpistáskodás, és a hosszan szorongatott kezek, távolról odakiáltott szevaszok világa ez. Európai és modern. Aha. 

A várva várt Bajnai-Mesterházy összecsapás is elmaradt. A szárszói egyetlen valódi kérdése, amire a megjelentek szerettek volna választ kapni, az a baller fővezér neve. A nagyívű, valaha Magyarország, de minimum a baloldal jövőjével foglalkozó tanácskozásokból a jelenre primitív kortesbeszédek lettek, a 400 meghatározó baloldali politikusból, értelmiségiből, újságíróból pedig szurkoló vagy egyszerű házalóügynök, aki a Mesterházy vagy a Bajnai márkajelű terméket akarta a mellette állóra rátukmálni. Szánalmas. 

Gondolat nincs, kampány van és Viktor jól alszik!


Tovább..

Beszarás: Vona a filozófuskirály!


Pénteken söröztem néhány jobbikos és néhány nem-jobbikos barátommal. Pár korsó után megindult a bennfentes duma: „Vona Gábor megörült!” „Király akar lenni” „Buddhista vonalon mozog” „Belehülyítették az ezotériába.” „Küldetéstudata van” „Bárkivel összefog a hatalomért.” Na mondom: ennyi barmot egy helyen! Mindenki olyan „jólinformált”, hogy az már gyanús! Szokványos kocsmapolitikai műfaj ez. Nem is csodálkoztam, inkább szürcsöltem tovább a sörömet. „Akkor miét dolgoztok neki?” – szegezte a bennfenteseknek a kérdést egy nem annyira jobbikos fiú. A válasz, az esti részegség homályában elmaradt...

Másnap, másnaposan, bármilyen bizarr is: levettem a polcomról Vona legújabb könyvét. Fekete bárány, fehér holló. (2900 forintért, dedikálva, postán...) Már két hete, hogy olvastam, de nem sok maradt meg belőle. Sok-sok összedobált közhely, régi és új írások, pici zsidózás, pici ősmagyarkodás és öntömjénezés. Interjúk, beszédek – benne a szokásos jobbik tartalom: „Gyurcsány Orbán egy kutya”. Ezenkívül személyes vallomások és félelmek. A csernobili katasztrófa idején előjött kiütésektől, a portás munkája során fenyegető maffiától, vagy a tévében szereplő Tamás Gáspár Miklóstól. Küldetéstudat és hataloméhség. Az esti részegség zavaros gondolataiból azonban valami más is szöget ütött a fejembe. „Ezotéria!”. És lásd és olvasd: valóban! Eddig elsiklottam felette. De vajon honnan ered ez az álfilozófiai ezoterikus okoskodás, ami végigkíséri az egész könyvet?

Vona kedvenc filozófusai: Julius Evola és René Guénon. Mindketten a metafizikai tradicionalitás létszemléletének legismertebb gondolkodói. Minden értékes elméletük mellett, az előbbi, a Rudolf Steiner által alapított, ezoterikus-jellegű, lélekvándorlást hirdető antropozófia követője. Az utóbbi pedig egy iszlámra áttért katolikus filozófus, aki később Egyiptomba költözött, ahol haláláig a szufi misztika mestere volt. Mellékesen két szabadkőműves páholy tagjaként a katolikus egyház kérlelhetetlen kritikusa is volt.

A fennevezett filozófusok jelenkori fordítója Baranyi Tibor Imre, aki véletlenül Vona Gábor személyes tanácsadója.  Na így már tisztulni kezdett a másnaposságtól homályos kép! Baranyi Tibor Imre egyébként annak a László Andrásnak a tanítványa, aki valóban „buddhista vonalon mozog”, mint filozófus. Aki nem mellesleg egy náci pártot alapított 1993-ban, Pannon Liga néven, amely igen hamar összeomlott az ideológiai viták súlya alatt. Aztán egyház alapítással is próbálkozott Pantholokatholikus Tradicionalista Egyház néven. És ezekben az okkultizmust követő és náci szervezetekben követője volt Baranyi Tibor Imre, Vona Gábor tanácsadója, vagyis udvari-filozófusa.

Vona könyvéből egyébként tényleg süt a küldetéstudat, amely mindezek fényében igencsak ijesztőnek tűnik. Ezt írja: "Fehér holló vagyok, nyugodt és titokzatos; és fekete bárány, bátor és céltudatos. Így együtt elég veszélyes elegy. Nagyon nehéz dolguk lesz velem, mert a szellemet megidéztem, én már másodlagos vagyok”. Vona (született Zázrivecz) Gábor annyiban tényleg „fehér holló”, hogy miközben a keresztény erkölcsiségről papol, egyházellenes filozófusokat idézget; illetve miközben nemzeti értekeket követel, májusban Leonyid Ivanovics Kalasnyikovval tárgyalt, aki az orosz Kommunista Párt nemzetközi- és gazdasági kapcsolatokért felelős titkára. Nem mellesleg a Munkás Újság főszerkesztője. Hogy is van ez? Vajon miről beszélgethetett a Jobbik elnöke az orosz kommunista párt egyik vezetőjével Moszkvában?

Az öntömjénező Vona által létrehozott új facebook profil: a már címével is sok kacagást sejtető „Vona Gábor idézetek” tovább erősíti a filozófus-pártvezető képet. Mintha egy bölcs vallási vezetőtől olvashatnák klasszikusnak számító mondatokat. Az ezoterikus filozófiával átitatott Vona könyvnek egyébként szép reklámot csinálnak ezen az oldalon is. Na meg a kuruc.infón is, amihez persze a Jobbiknak az ég világon seeeeemmmi köze...

Így – annak ellenére, hogy sok már megjelent írás van a kötetben – szépen fogy. Pedig az egyik legdurvább mondatait csupán azután lapoztam fel, hogy a facebook-on megláttam, klasszikus idézetként. „A magyar államforma kérdésében a királyság melletti állásfoglalást kell egyértelműsíteni. El kell kezdeni a köztársaságnak és a hozzá kapcsolódó liberális demokráciának, mint megkérdőjelezhetetlen tekintélynek, szisztematikus eszmei lebontását, tudományos és ismeretterjesztő kritikáját, valamint a királyság gyakorlati megvalósításának társadalmi vitáját.”

Azt hittem az előző esti ivászat delíriumában szenvedek. De nem! Ez tényleg így áll a könyvben. Fehéren-feketén. Beszarás: Vona tényleg király akar lenni!


UPDATE:  Mint olvasónk felhívta rá a figyelmet, a posztban említett facebook-oldal nem Vona Gáboré, hanem egy random rajongói oldal. Olyan, mint a Coelho-idézetes és legalább annyira tartalmas.
Tovább..

2013. június 21.

A nagy Jobbik-LMP földblöff


Ángyán József az új földtörvény elfogadásával egy időben otthagyta a Fideszt. Kár érte. Ő volt az, aki 2006-ban a végtelenségig elkeseredett és kisemmizett gazdák élére állva farkasszemet nézett Demszky Gábor ostoba traktoros tábláival, és megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélyként szólalt fel újra és újra a Kossuth téren. Ő volt az, aki elmagyarázta mindannyiunknak, hogy mit veszít az egész ország, ha a szocialista-liberális akaratnak megfelelően hatalmas agrár-monopóliumok alakulnak ki. A földből élő százezrek pedig vehetik a sátorfájukat, és nincstelenként beköltözhetnek valamelyik városba, vagy kvázi agrárrabszolgaként, zsellérként, megalázó fizetésért művelik az (Ángyán kedvenc szavával élve) hatalmas latifundiumokat. Elmagyarázta, hogy ha ez megtörténik, nem lesz többé gazdája a tájnak, egy évezredes kultúra tűnik el visszavonhatatlanul a magyar vidékről. És Ángyán volt az, aki Budai Gyulával 2009-ben  hatalmas botrányt kavart, amikor a szocialisták - a biztos bukásra készülve - gátlástalanul és fillérekért le akarták nyúlni a nemzeti földvagyon még megmaradt sok tízezer hektárját. Sikerrel, hiszen az MSZP-s kormány - tartva a retorzióktól - végül visszalépett.

A mai szakításhoz hosszú út vezetett. A Fidesz-KDNP-kabinetben államtitkárként debütáló idealista professzort felőrölte az államigazgatás, és talán személyes konfliktusok és sértődések egész sora fogja most a Jobbik, vagy az LMP, netán a bajnaista Párbeszéd Magyarországért karjába lökni. Még egyszer, nagy kár érte.

Csakhogy Ángyán szelleme ettől még ott van az új földtörvényben. Ahogyan Piréz írta az előbb a fészen: "Pesti gyerek vagyok, tehát a földtörvényről annyi fogalmam van, mint a Poincaré-sejtésről. Az viszont kiütötte a szememet, hogy az egyetlen valóban gazdálkodással foglalkozó spanomnak tetszik, a mezőgazdasági gépeket csak az autópályán elsuhanva megfigyelő ismerőseim pedig hőbörögnek miatta". 

Lehet, hogy az új földtörvény nem tesz végső igazságot a "kicsik és a nagyok háborújában", nem daraboltatja fel az összes nagybirtokot, és nem feszítteti keresztre az ország mezőgazdasági nagyvállalkozóit, viszont ténykérdés: minden téren helyzetbe hozza a magyart a külföldivel, a helyit a jöttment felvásárlóval, és a kis-, illetve családi gazdálkodót, ökológiai gazdaságot, az agrárcsászárokkal, zöldbárókkal szemben. Magyarul bár nem veri szét a agrár-GDP jelentős részét adó mezőgazdasági nagyvállalatokat, de a velük folytatott versengésben esélyt ad a gazdáknak. Miközben a zsebszerződésekkel meggondolatlanul, hektáronként sokszor néhány tízezer forintért külföldiek kezére játszott termőföldet a törvény és a hatóság teljes szigorával visszaadja az eredeti tulajdonosoknak, ezáltal is csökkentve Magyarország főleg nyugati részén nagyon is jellemző földéhséget. 

"Földrablás helyett földosztást" - lobogtatja ma a parlamentben  a transzparensen Szél Bernadett közgazdász és Osztolykán Ágnes bölcsész az LMP-ből. Lengyel Szilvia (aki legalább agrármérnök) pedig azt üvölti a megafonba, hogy „adják vissza a gazdáknak, ami igazság szerint az övék! Adják vissza a földjeiket, mert föld tartja el őket és családjukat." Közben a kormány három év alatt (a Nemzeti Földalapkezelő adatai szerint) 2900-ról 7100-ra növelte az állami földeken gazdálkodók számát és közel kétezer új haszonbérleti szerződést kötött. Hogy a gazdák, vagy az agrárcsászárok pártjára állt-e a kabinet, jól mutatja az a szám is, hogy három év alatt az átlagos kilencven hektárról huszonnyolc hektárra csökkentették az állami haszonbérletek átlagos méretét. Ráadásul a Földet a gazdáknak! program csak most kezd dübörögni: olyan pofátlan, a szocialista kormányok idején pályáztatás nélkül kiprivatizált állami gazdaságok hatalmas birtokait osztják most ki a fiatal- és családi gazdálkodók között, mint a Hód-Mezőgazda Zrt. (itt négyezer hektárt adnak a helyi gazdálkodóknak), a Mezőhegyesi Gazdaság (innen háromezer hektár kerül a kicsikhez) és a Komáromi Agrárgazdaság (ahonnan négyezer hektárt pályáztatnak újra). Összesen 106 ezer hektárt (!) vesznek vissza a "zöldbáróktól" és adják át a kisgazdáknak. Mi ez, ha nem földosztás, kedves flaszterparaszt, a magyar agrárium gondjait a közösségi tetőkertészkedés elvei mentén megoldani próbáló LMP?
.
"Hazaárulás, hoppon maradt helyiek, külföldiek szabad rablása" - mondja a Jobbik, amelynek botrányhős képviselői lassan csúnyább hisztériákat adnak elő, mint az átlag HaHás, ha nem Marxot húzza a szigorlaton. Csak válaszolnák már meg a Novák Elődék, hogy akkor hogyan kell értelmezni az új törvény következő sorait:  "A vevő vagy az elővásárlási jogosult mostantól kizárólag akkor köthet földtulajdonszerzésre irányuló szerződést, ha megszerzi a bizottság támogató nyilatkozatát. E támogató nyilatkozat hiányában a hatóságnak kötelező elutasítani a földszerzési kérelmet. Az új testület településenként 3-9 főt számlál majd, és a helyi gazdálkodók maguk közül választják majd a tagokat." Talán a kormánynak köszönhetően mégsem fognak rabolni a külföldek, és mégsem maradnak hoppon a helybeliek?
Tovább..

Tutihírek a nagyvilágból




A Tutkóblog írása közben egy halom olyan történéssel találkozunk, melyek rendkívül mulatságosak, de önálló posztot nem érnek vagy nincs kedvünk írni róla. Ezentúl az ilyesmit Tutihírek a nagyvilágból taggel kinyomjuk egy bejegyzésben.

TutiNews Újabb turisztikai rajzfilm készült azoknak, akik mindig is szerettek volna diktatúrát látni, de Észak-Koreához rövid a pénztárcájuk. Ebből kiderül, hogy a mi Kaijunk a harmadik leggonoszabb ember a Földön, Rupert Murdoch és Silvio Berlusconi mellett ő a legnagyobb médiaelnyomó. Most az, hogy Murdochnak és Berlusconinak saját médiája van, nem pedig elnyomja azt, az lényegtelen. Reméljük a következő részben a világ legveszélyesebb munkahelyeit birtokló kapitalista kizsákmányolók között Alma főnöke, a Muskátli presszó tulajdonosa is dobogós helyet kap!

TutiNews Állítólag szar a Superman, de mi ezt nem hisszük el.

TutiNews A KDNP közleményben szólította fel Gyurcsány Ferencet, hogy vonuljon ki a közéletből. Mi ezt nem szeretnénk és nem értjük miért akarja a honi katter-kurzus politikai pártja folyamatosan eltüntetni, betiltani a legmulatságosabb jelenségeket. Több Ferenc, több nevetés!

TutiNews Reding cáfolta a Billerbeck csoport éves közgyűlésén és csapatépítő tréningjén állítólag elhangzott, neki tulajdonított mondatokat. Szerinte gonosz módon olyasmivel vádolják, amit nem követett el. Szar ügy, velünk kb. két éve ezt csinálja.

TutiNews Az esztergomi fidesz frakció tévesen nyomott gombot egy szavazáskor. Ez marha vicces, ilyen még nem történt soha. Majdnem. A valóságban ez mindennapos, a demokráciák meg a következőképpen működnek: a frakciók előre eldöntik,  hogy bizonyos kérdésekben miként szavaznak és a szavazásokat levezénylő frakciópódiummester pedig a megfelelő időben mutatja a feladatot. Néha meg elkúrják. Jellemző: a progressziót hátramenetelként bemutató honi baloldal simán képes letagadni a parlamentalizmus egyik legalapvetőbb mozzanatát is, ha jópofa, a Fideszt cinkelő cikkeket lehet írni. Az viszont tényleg gusztustalan a történetben, hogy a nyilvánvaló bénázás ellenére Esztergom polgármestere nem volt hajlandó ismételten szavazásra bocsátani a kérdést. Ezt pedig a nemzetközi összehasonlító demokratológiában antidemokratikus tempónak nevezik. Nem meglepő módon a hazai demokraták ujjonganak Tétényi Éva tettén. Nagy jövője van neki a baloldalon!

Tovább..

2013. június 19.

Horn Gyuláról igazat, vagy semmit!


De mortuis nil, nisi bene! (Halottról jót vagy semmit!) – mondták a rómaiak. Habár félrefordításról van szó, mert a „bene” jelentése „jól”, azaz „helyesen”. Pontosabb, ha azt írjuk, hogy „igazat, vagy semmit!” Mert az elhunyt ember jogilag már nem védekezhet. Így tartották az ókori Rómában.

81 éves korában, hosszan tartó betegség után elhunyt Horn Gyula. Részvétünk! Bajnaival szemben, aki „államférfinak” nevezte, mi tartjuk magunkat a rómaikhoz: „igazat, vagy semmit!”

Horn Gyula a rendszerváltozás utáni Magyarország harmadik miniszterelnöke. Az MSZP-SZDSZ koalíció vezetője. Az „igazat, vagy semmit!” 1956 októberétől november elejéig – állítása szerint – nemzetőr volt, 1956 decemberétől 1957 júniusáig az MSZMP KB felkérésére viszont a karhatalmi őrszolgálatnál, a pufajkásoknál volt állományban. 1957-ben megkapta a Munkás-paraszt Hatalomért Emlékérmet, az „ellenforradalom” leverésében fontos szerepet játszó személyeknek járó magas kitüntetést. Az „igazat, vagy semmit!”

Horn Gyula politikusi életútja tipikus szocialista karrier. Miután kinyilvánította a Kádár-rendszer iránti elkötelezettségét (a pesti srácokkal szemben, fegyverrel a kezében) Bulgáriában és Jugoszláviában dolgozott a magyar nagykövetségeken. Szép lassan lépdelt előre az MSZMP ranglétráján. Igazi hithű kommunista volt. 1985-ben visszatért a Külügyminisztériumba, ahol államtitkár lett. 1987-88-ban tagja volt a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának, majd 1989-ben a Németh-kormány külügyminisztere lett. A vasfüggöny lebontása neki is lehetőséget adott, hogy megmutassa hirtelen jött reform-érzelmeit. Kényszerből, vagy felismerve az „új szelek járását”, 1989-ben átengedte az NDK-s állampolgárokat az osztrák határon. Ezzel alapozta meg későbbi karrierjét.

A rendszerváltáskor az MSZP alapítója, majd vezetője lett. A kamikaze Antall-kormány alatt pedig egy új szocialista prototípust jelenített meg. Százezreknek mutatta meg, hogy lehet demokrata egy volt kommunista. Hogy lehet békében továbbélni mindenkinek, aki az egykori diktatúrát építette és fenntartotta. Az egykori bűnösöknek megbocsátanak – szimbolizálta. Amikor rákérdeztek az 56-os forradalom leverésben játszott szerepére, csupán egy „na és?” volt a válasza...

Ráadásul – a mögötte álló liberális médiával – sikeresen építette fel magáról azt a képet, hogy ő az egyedüli szakértő. A jobboldal nem ért a kormányzáshoz, a baloldalon viszont, kisebb-nagyobb bűnök ellenére, azok vannak, akik el tudnak kormányozni egy országot – sugallta. És sokan elhitték neki.

Alternatíva nélkül, 1994-ben óriási győzelmet aratott. Az MSZP akkor akár egyedül is kormányt alakíthatott volna, mégis bevette az SZDSZ-t. Két oka volt erre Horn Gyulának. Egyrészről a nemzetközi legitimitást akarta így megszerezni. Hisz, ha az egykor a leginkább antikommunista liberálisok támogatják, akkor az elfogadható a Nyugatnak is. Másrészről a kétharmados többség miatt.

Miniszterelnökként leginkább a törvényes mederbe terelt rablóprivatizációról, illetve a Bokros-csomag népnyúzó és az ország pénzügyi mutatóit végül nem is javító, hanem rontó intézkedésiéről ismert az utókor számára. Mert „halottról jót, vagy igazat!” Emberként pedig nyugodjon békében!
Tovább..

Akik csalással bizonyítanák a csalást



Egy a jelszó, tartós béke. Ennek garantálására törekszik a mélyen tisztelt érópai elit a maga jól ismert progresszív módján. Az élcsapat két fénylő csillaga, Reding és Barroso akar erről gondoskodni, ki-ki a maga módján.

Reding asszony, az unió Marion Cobrettije elment fontoskodni-konspirálni a kiváló paplanosok éves gyüldéjére, ahol állítólag szóba hozta Magyarországot is. Nem tudjuk, valóban megtörtént-e, mert a Bilderberg afféle „informális” találkozó, ahol minden bizonnyal likőrben fürdenek a fontosemberek, Rockefeller trágár szavakat suttog Reding fülébe, Kissinger pedig félmeztelenül párnacsatázik a legnagyobb hadiipari beszállítókkal. Nincs itt semmi látnivaló. Tegyük fel azonban, hogy így történt, és a tiszteletreméltó nemzetközi összehasonlító alkotmány szakértő asszony valóban a jövő évi választások illegitim mivoltára bazíroz, így jó előre. Azaz, csalással (hazug kampánnyal, amit majd külföldről pénzelt nem kormányzati szervek, meg a jófiú-könyvelő Gordonka segítenek majd) akarják „bizonyítani”, hogy Magyarországon az emberek félnek voksolni. A bolsi klasszikusoktól jól tudjuk, hogy „helyes az, ami jó a mozgalomnak”, tehát ez stimmel.



Legalább a helyzetfelismerése kiváló. Jelen állás szerint az ellenzék akkor sem tudna kormányra kerülni, ha Bajnai Guiness-rekordot dönt jólfésültségben. Csakhogy a szabad választások célja épp az lenne, hogy akár kerülhet is. Azon ugyanis a zemberek döntik el, ki vezesse az országot. Ez nem valamiféle üdvözítő recept, és akár még jobb ötleteink is lennének – propelleresen leszarjuk az agyonszajkózott és félremagyarázott churchilli bon mot-t –, de ha már ez a játékszabály, akkor annak kell megfelelni. És az a kurva nagy helyzet, hogy a megválasztott vezetők felelősek is az őket megválasztók felé. Reding, és az egész paplanos gittegylet pedig nem felelős. Így hát szigorú legitimációs szempontból nyugodtan mondhatná az egyszeri magyar, hogy egy taliga aprómajom basszon meg titeket, semmi közötök hozzá. És még igaza is lenne. Ha a világ úgy működne, ahogy kéne neki, azt üzennénk Redingnek, hogy vigyázó szemét Texasra vesse, ahogy elmeháborodott elei Párizsra. Ezen túlmenően persze van valami pikantériája annak, hogy a csaló akar csalással vádolni. Megöntözött öntöző.

A koronaékszert a Bizottság elnöke tette föl a minap azzal, hogy „reakciósoknak” nevezte az európai filmeseket. Ez még konkrétan glasznoszty és a peresztrojka előtti időszak retorikája. Meglepődni nincs min, hisz Barroso tényleg a „forradalmár akartam lenni, bürokratává váltam” archetípusa.

És akkor magyar parasztként, aki köpködi a szotyihéjat a meccsen, böfög a sörtől, és részegen trágárkodik a villamoson, azt kérdem: ez az elit? Ezek vagytok ti, és ti akarjátok megmondani nekünk, merre hány óra? Ti akarjátok ellenőrizni, minden rendben működik-e az országban? Akik csalással akarják bizonyítani a „csalást”, és akik az Úr 2013. évében „reakciósoknak” minősítitek azokat, akik egy dogmatikus faszság ellen érvelnek? Ezen túl pedig kiválóan tudjátok szabályozni a tyúkketrecek méretét és a banángörbületet? A magyar paraszt ennél másnaposan, a budin szenvedve is többre képes.

Mindez persze csak feltételezés, talán semmi sem igaz belőle.

Az a szerencsétek, hogy a világ mégsem úgy működik, ahogy kéne neki. Szerencse, hogy van Bizottság, meg Bilderberg-csoport, mert ha nem lenne, Reding iktatóként dolgozhatna maximum a taktaharkányi hivatalban, Barroso pedig egy elkötelezett, de tehetségtelen felszopófiú lenne a Portugál Társadalomelméleti Kollégiumban, akit még a komenista pajtásai sem vesznek komolyan.
Tovább..

2013. június 18.

Barroso esete a reakciós művészekkel


Az hagyján, hogy sosem kedveltem Jose Manuel Barrosót, az unió kormányának elnökét, de most már biztosan tudom, hogy olyan hülye, hogy felfelé sikít a hullámvasúton. Ráadásul olyan alagútba ment be, hogy a baloldali és a liberális értelmiségiek is erre az egyszerű következtetésre fognak jutni. 

Ez a Jose gyerek egyszerűen "reakciósnak" nevezte az európai és a nemzetközi művészvilág nagyjaitméghozzá az amerikai-európai szabadkereskedelmi egyezménnyel kapcsolatban. Nagytudású Barrosónk szerint Franciaország és Olaszország kormánya mellett reakciós ötezer filmrendező is, köztük Roberto Benigni, Bernardo Bertolucci, Pedro Almodóvar, Ken Loach, Aki Kaurismäki és David Lynch is. Csak mert védenék az európai művészfilmeket az amerikai pite négytől, vagy a rambo hetvenháromtól.

Egyébként számomra John Lukáccsal együtt szimpatikus szó a reakciós, mert nincs jobb kifejezés arra, ha valaki a baloldalhoz képest ellentétes állásponton van, de utálja is egyben a szélsőjobbot. A tiltakozó értelmiségiek, művészek, filmesek úgy gondolják, hogy az európai és amerikai film- és médiapiac eltérő nagyságrendű, teljesen más üzleti szabályrendszer alapján működik. Véleményük szerint az audiovizuális szolgáltatások esetleges "amerikai módra történő" liberalizációja veszélyt jelenthet az európai kultúrára és véglegesen megsemmisítheti az európai filmszakma hagyományos értékeit.

Erre érkezik sebbel-lobbal az Európai Bizottság elnöke, tudjátok, aki annyi kedveset mondott már rólunk is. De most nem a távoli és gyanús magyaroknak szólt be. Nem bizony. Két nagy európai országnak és a kortárs művészet nagyjainak. Képzeljük már egy pillanatra a reakciós Benignit és a reakciós Bertoluccit, amint éppen egymás mellett reakcióskodnak. De tényleg. Azután leül melléjük Almodóvar, rendel egy bort, majd összehajolnak és a baloldalt, a melegeket, a kommunistákat és a szabadművészetet szidják. Egyre hangosabban, miközben a szomszéd asztalnál egy flaska mentes víz mellett Barroso csóválja a fejét, előveszi Orbán Viktor fényképét a tárcájából és félszemét becsukva nézi a hasonlatosságokat Almodóvar és a magyar miniszterelnök között. Idegesen előveszi a belső zsebéből Mao Ce-tung Vörös könyvét és egy jól megköpdösött tintaceruzával a jegyzetek rovatba felírja a reakciós filmesek nevét, hogy venné el tőlük Vlagyimir Iljics örökre a kamerát.

A franciák persze elküldték az immáron nyilvánvalóan teljesen elmebeteg Barrosót melegebb éghajlatra, részükről nem adják fel saját kultúrájuk védelmét. Jose Manuelünk védelmében Olivier Bailly, az Európai Bizottság szóvivője egy brüsszeli sajtótájékoztatóján emelt szót, mondván hogy Barroso nem is Franciaországot bírálta, hanem csak azokat a csúnyarossz fiúkat, "akik személyes támadást indítottak ellene, illetve gyakran erőszakos és alaptalan vádakkal élnek a Bizottság ellen". Ilyen jól utoljára a mi jó Kerényink magyarázta saját esetét a buzibárral.  Én a mai naptól magasról teszek az Európai Bizottságra, mely pont olyan, mint az egyszeri hal, tehát fejétől büdös. Esetleg remélhetem, hogy az Európai Bizottság olyan lesz, mint az egyszeri tonhal a konzervben, tehát fejnélküli. Addig is lenézően legyintek a Barroso név hallatán.

Tovább..

2013. június 16.

A Kulturkampf Sztálingrádja: Tormay

Most jött el az a pont, amikor népünk, nemzetünk, hazánk, magyarságunk és minden ami Szent nevében fel kell szólítsuk szeretett Pártunkat és Kormányunkat: azonnal fejezze be a Kulturkampfot, és a nemzet s meg sem született unokáink boldog jövője érdekében legyen drága visszahívni Kerényi Imrét a csapatok éléről. Különben bajok lesznek. Nem vicc.




Dezertálni persze nem fogunk, de hamar az „iraki veterán” pszichológiai kórképét fogjuk felmutatni, ha életünket és vérünket egy értelmetlen háborúban, olyan ügyek mellett kell ontanunk, amikben nem hiszünk. Annak, akit ez érint, azt üzenjük: nem hiszünk se Nyirő Józsefben, se Tormay Cécile-ben. De ez utóbbiban aztán végképp nem.

Wass Alberttel úgy vagyunk igazából, hogy bár emberileg nem tartjuk feltétlenül példaképnek, a Farkasverem után egy hétig nehezen ment az alvás. Ha egy regénynek megírása után majd 100 évvel ilyen hipnotikus ereje van, akkor az írója tudhat valamit. Lehet, hogy bolond picit, lehet, hogy végletes, de neki szabad. Mert művész, vagy mi. Szóval bár nem tetszik feltétlenül az a fajta nacionalizmus, amit ő művelt, írói tehetsége méltatlanul lett elfeledve, s megérdemli, hogy újra a kánon része legyen. Még ha a kultikus szektárius Wass-imádat kelt is némi visszatetszést bennünk, igazából simán esztétikai alapon védhető amit művelt, nem beszélve arról, hogy őt lenácizni kb. olyan szintű baromság, mint lekommunistázni Hemingwayt.

Nyirővel már inkább úgy vagyunk, hogy egyfajta két világháború közötti „one hit wonder”-nek tartjuk. Ha popzenész lett volna, ő az, aki az egy darab nyári slágerével haknizik. A Krisztusfaragó ember megírása után valójában érthető módon állt be a „politikai hakniba”, hisz soha nem volt képes felülmúlni önmagát. A háttércsápolás abban az időben épp Szálasit jelentette, így rácseszett. Az a fajta tehetség, aki egy alkalommal eléggé ráérzett a dologra, írt egy jó könyvet, de már karrierje delén elindult a lefelé ívelés. Nyírőnek már jóval azelőtt vége volt irodalmi szempontból, hogy egyáltalán jelentsen bármit, hogy ő épp Szálasival turnézik. Szánalmas volt, ártalmatlan, naiv és idióta. Önmaga árnyéka.Tehát Nyirőt szánjuk picit, és bár túlspilázni (sem alábecsülni) nem szeretnénk a benáculását, de a hatalmas hype körülötte se politikai se kulturális oldalról nem volt alátámasztva. Nyirőtől félni, mint antiszemitától kb. annyira nevetséges, mint őt dicsérni, mint nagy székely írót. Miért kell ekkora felhajtás egy közepes írónak, aki írt egy jó könyvet anno? Szóval őszintén ez a Nyirő-ügy sem volt nekünk akkora dolog.

Na de Tormay Cécile. Most így komolyan. Ezt mégis mire vélje az ember fia? Kiadni Tormay Cécile-t 2013-ban? Kinek? Minek? Ezennel közlöm: nem vagyok hajlandó olyan sorokért műveltségem áldozni a Kulturkampfban, mint hogy „A lucskos szél hidegen fordult be a Dunáról a pesti házak közé.” Nem és nem. Nem vagyok hajlandó kiállni amellett a nő mellett, aki úgy próbált bevágódni a harmincas évek politikai vezérkarának, hogy Mussolininél is fasisztábbnak vallotta magát. Amúgy be is jött neki a cucc, hisz mivel gyakorló leszbikus volt, így perbe is fogták. Harmincas években vagyunk, és bár Berlinben már varrják át az első transzneműt, azért az ilyen nyílt coming out nem volt akkor divat. Hála azonban a jó kis politikai kapcsolatoknak, a Kormányzó Főméltóságú személyesen sikálta el az ügyet, ráadásul az általa „felszarvazott” férjre varrtak másfél év börtönt, hogy aztán annak elvált feleségével vonuljanak fel a Mátrába kicsit kipihenni a megpróbáltatásokat. Szép. Kerényi Generalissimus szerint amúgy a Nemzeti Színház nem a „buzikról fog szólni”, a Nemzeti Könyvtárra azonban ez már nem vonatkozik, hisz Cécile néni három grófnővel is kavart. Külön szép, hogy a „bújdosó lakja” most Hotel Ózon Residence név alatt fut, kapott is bele szobrot a hatalmas írónő. Kérdés, hogy vajon mikor készítik el Kerényi javaslatára a gróf Ambrózy-Migazzi Lajosnéval közös szobrukat? A sok büszt meg heroikus portré után lenne pár tippünk egy komplex Pallavicini Eduardinát és Francesca Orsay-t is tartalmazó négyes kompozícióra is. (Hiába: Cécile néni hozzánk hasonlóan szerette a mediterrán csajokat…)

Félreértés ne essék: nem vagyunk homofóbok. Tényleg nem. Pláne a leszbikus témában az esztétikai érzékünk is kifejezetten fejlett. Csak valahogy a nemzeti-keresztény vagánykodás, a politikai benyalás, és a tehetségtelenség keveréke sehogy se fér bele nálunk egy olyan kor irodalmi életének taglalásakor, ahol azért Radnótik művelik a neoklasszicizmust, Szerb Antalok irogatnak irodalomtörténetet, Rejtő Jenők képviselik a „ponyvát”, de valahogy rájuk nem terjed ki a Kormányzó Őfelségének védelmező karja, hogy elsikálja azt a kis „makulát” körülöttük. Kettős mérce táririmm. A leszbináci ponyvaírónő tehát épp szerencsés pillanatban távozott el az élők sorából (1937-ben, egy évben a „zsidó” Karinthyval) ahhoz, hogy ne tudjon fullra úgy benáculni, mint szegény Nyirő aki legalább EGY könyvet képes volt olyan kínos mondatok nélkül megírni, minthogy „Maradjon fenn könyvemben az, ami velünk vész el: egy halálra szánt faj legboldogtalanabb nemzedékének a kínja és becsülete. És lássák meg benne az utánunk jövők, hogy a megpróbáltatások esztendejében mi sajgott át a némaságra ítélt, elgyötört, vérig alázott magyar lelkekben.” Zacsit kérek.

Tehát így nem. Még akkor sem, ha igazából vágjuk, hol kellene nekünk megtalálni valamifajta mával kapcsolatos üzenetet a Budapesten hömpölygő, jelszavakkal behülyített népek közt ténfergő magányos Írónő narrációjában. „Halottak napjára készült a város és a ködben fehér őszirózsákat árultak az utcák szegletén. Bódult, fekete tömeg sodra vitte magával a virágokat. Ez évben nem marad belőlük a temetőknek. Magukra tűzdösik az élők azt, ami a halottakat illeti.” Vágjuk, hogy ez egy metafora. Sőt ilyen allegória. „Temetővirágok, elmúlások, fehér őszirózsák. Sírvirágos város a nagy, reménytelen ég alatt.”



A kötelező irodalmak közé felvenni kívánt, és Kerényi által személyesen kiválasztott könyvben amúgy valóban elég élesen van leírva 1918-1919 magántörténete. Ez a giccses patetikus szar nagyon fekszik a jobber alvilágban, ahogy Sasvári Sándor és Beregszászi Olga, meg a Barackdal. De Cécile nénikének (szemben a pusztán az agysejtekre káros giccsel) van egy másik, sötétebbik oldala, és valahogy sehogy nem lehet kikerülni az olyan passzusokat még ebben a „Nemzeti Könyvtáras” könyvben sem, hogy „ „Túl a Dob utcán a Rombach utca tájékára értem. És a budapesti gettó zsivajogva nyüzsgött körülöttem. Senki se szabta ki az özönlő zsidóságnak ezt a városrészét. Elmúltak már azok az idők, mikor Buda és Pest területén nem hálhatott meg zsidó, nem lehetett saját neve alatt se háza, se üzlete. Ötven év alatt birtokukba vették, a várost.” Ja. Zsivajgó zsidók akik ellepik a várost. Amúgy kár volt parázzon a vén nyanyának: a halála után páran „kezükbe vették a problémát”. Ez tetszik akkor Kerényinek? Ez így kell a Fidesznek? A nemzeti giccs rehabilitációja a jó kis interwar úri zsidózást is magában foglalja? Mert Cécile néni gondoskodik a nemzeti giccs és a galíciaihordázás csodálatos kombójáról:  „A zsidó faj ereje és szerencsétlensége, hogy sohase csodálkozik semmi felett és nem hisz abban, amit tesz. Képzeletemben ekkor már világosan láttam a termet, melyben egykor Tisza István; a nagy kormányos nemes alakja küzdött annyi tomboló viharban, és felrémlettek hirtelen azok is, akik csak az ő holttestén át juthattak be oda. Tetemrehívásra mentek. Nem tudták és mégis tetemrehívásra mentek. És szavuk nyomán ki serkent a vér az ország tátongó sebeiből és kiserkent a megaludt vér a geszti sírboltban is.”
Epic.

Szóval bocsánatot kérek, de Kulturkampf ide vagy oda, ez a fajvédő Tormay dolog nálam sehogy se fér bele. Egy tehetségtelen zsidózó giccsőrnél engem semmi sem vesz rá, hogy felmelegítsem az emlékezetem akkor sem, ha valóban„lerántja a leplet” Károlyiról, akit meg a ballerok hájpolnak.

Amúgy a saját földjeit a banki elidegenítést követően elosztogató, a feleségét de facto kurvaként futtató Károlyiról nem azzal fogom lerántani a leplet ha leírom, hogy „A rabbinusok fiának: Karl Marxnak, eredeti nevén: Mardochajnak kommunista kiáltványa pedig a zsidó világuralom programja. Ha megvalósul, elpusztul Magyarország és utána az emberiség kultúrája.” Ezután pedig, hogy  „Egyelőre Károlyi az ideiglenes hadügyminiszter, de látni való, hogy mögötte a szociáldemokrata Böhm Vilmos, a kis zsidó villanyszerelő áll, aki nem rég a vezetékeket és az írógépeket javítgatta a minisztériumban.” Károlyi akkor is egy féreg lett volna, ha fajtisztább egy hannoveri vizslánál.

Szóval ez azért nem a HVG Gerlóczyjának a parája. Ez most nem a szokásos ballib hiszti. Tormay Cécile egy antiszemita tehetségtelen ponyvaszerző giccsőr volt. Közepesnek is gyenge, ahogy amúgy Szerb Antal is ezt szépen érzékelteti nekrológjában, amit 1937-ben írt róla. Tormay lapjában kezdte karrierjét a katolikus, ám zsidó származású, s ezért később legyilkolt Etalon. De minden jobbos troll szellemi példaképe, az Ostrom alatt éhenhalt Szabó Dezső csodaszépen küldte el már 1923-ban Cecile nénit:…Ön, akinek annyi fogalma sincs és nem is lehet a magyar lélekről, mint nekem a hottentotta nőegyletek mai financiális viszonyáról.” Amúgy kb. ez Kerényiről is elmondható.



A most a Nemzeti Könyvtárba rakott írása a nyanyának meg szimplán szar. Elég történelmi tény áll rendelkezésre ahhoz, hogy Károlyit ne kelljen a zsidók bábjaként mozgatott idiótaként ábrázolni, valamint egyéb iránt zsidó gyökereitől már rég elszakadt, és evangélikusként felnevelt ateista Marxot „lezsidózni”. Ezen az egész Európai közbeszéd kb. 50 éve túl van, és nem sokat lehet hozzátenni egy olyan diskurzushoz, ami már az elején gáz volt. Faj meg minden. Károlyi nem lesz jobb arc, de Horthy semTormay meg nem lesz jobb a megyei liga másodosztályának kispadon ülő cserejátékosánál. Tormay-t kiadva Radnóti sem értelmeződik át, s nem lesz se kevésbé katolikus, se rosszabb költő, akárhogy tolják szegényt balra holtában. Szerb Antal vagy Böhm Vilmos, Kun Béla vagy John Lukács sem lesznek kevésbé „zsidók.” Ezen felfogás szerint akkor jön majd a „jó zsidó versus rossz zsidó” válogatás? Az szép lenne.

De mi a célja a kultúrpolitikai vezetésnek, és Kerényinek azzal, ha kiad egy olyan könyvet, ami giccses szívfacsarással kombózza a harmincas évek később eluralkodó legbrutálisabb gondolatait? Mire megyünk Tormay következtetéseivel? Semmire. Arra, hogy egy idő után ott vagyunk, mint az amerikai hadsereg Irakban. Lövünk, a nem tudni kire, és védjük a nem tudjuk mit, miközben évszázados sebeket tépünk fel puszta foggal. Rohadtul nem kéne ezt csinálni. Pláne nem kéne a nemzeti, polgári irodalmi és művészeti kánont egy olyan elátkozott mágusra bízni, aki a Nemzeti Giccs átkát hordozva képes bármit, festményt, alkotmányt, irodalmi művet, színházat, egyhetes, romlott, szalmonellás habrolóvá változtatni. Tormay Cécilért meg mindenkitől bocs, a zsidóktól, de még a balosoktól is. Főleg azonban azoktól a kevésbé kritikus jobbosoktól kell elnézést kérni Kerényi nevében, akik most azt próbálják kitalálni, miért jó nekik szar könyveket újraolvasni. Nekik üzenném: nem jó. Jó könyveket újraolvasni azonban annál inkább. A Kulturkampfról pedig azt mondanám:
























Update:

Nyirő Józsefnél egyrészt elfeledkeztünk az Uz Bencéről, másrészt rögtönzött szerkesztőségi ülésünkön kollégáink meggyőztek arról, hogy messze nem beszélhetünk úgy róla, mint egykötetes szerzőről. Nyirő Tamási és Benedek mellett a nagy erdélyi hármas tagja. Mea culpa!
Tovább..

Tutiblog Gy.i.k.

Gyakran ismétlődő kérdések és válaszok




- Miért nem arról írtok, hogy****?
- Csak.

- Igaz, hogy buzik vagytok?
- Csak a férfiak.

 - A sört szeretitek vagy a bort?
 - Igen!

- Mennyit fizet nektek ezért a szarért a Fidesz?
- Bejegyzésenként 3 trafikot kapunk. Kivéve Megalomán Mongúzt, mert őt egerekkel és gyíkokkal eteti Rogán Antal kézből, ha posztolt.

- Miért nem a saját nevetek alatt írtok?
- A saját nevünk alatt írunk. A telefonkönyvben szerepelünk az álnevünkön.

- Szerintetek viccesek vagytok?
- Nem, de legalább jóképűek vagyunk.

- Pettingeztem a barátommal, terhes leszek?
- Igen! És rákot is kapsz!

- Tényleg a Magyar Hírlapnál gyakornokoskodtok?
- Hülyeség. Soha egy percet nem dolgoztunk egész életünkben. Nem is akarunk.

- Antiszemiták vagytok?
- Nem, izraeli ügynökök vagyunk.

- Hisztek a télapóban?
- Igen.

- Nektek fizetnek ezért a szarért vagy ennyire hülyék vagytok?
- Igen.

- Dugtatok már kecskével?
- Még nem, de akarunk.

 - Ti csináljátok a grafikákat is?
 - A jókat igen.

 - Van csajotok?
 - Hogy nézel ki?

 - A bloggerkedésen kívül mit csináltok?
 - Többnyire dubai-ozunk. Kivéve Pirézt, mert ő szakállas és zsidó, ezért nem kedvelik az arabok.

 - Ha megmutatom a nunimat, te megmutatod a kukidat?
 - Igen.

 - Kire fogtok szavazni?
 - Igen.

 - Ti hisztek az összeesküvés-elméletekben?
 - Igen! Többnyire mi is a részesei vagyunk!

 - Szerintetek létre lehet hozni a tökéletes társadalmat?
 - Emberekkel sajnos nem, de mi a zergek pártján állunk.

 - Ti hisztek a demokratikus fejlődésben?
 - A kérdést sem értjük.

 - Mikor fogjátok kivenni a nyelvetek Orbán Viktor seggéből?
 - Soha!
Tovább..

2013. június 15.

Hogy hívják a nevedet?



Van egy kis hercehurca az E2014 körül a bírósági bejegyzés kapcsán. Tordai Csaba, az egyelőre kérdéses nevű és kérdéses formátumú szerveződés jogi képviselője, próbál valami értelmeset összehozni a témában, próbálja megmagyarázni a közröhejt és értelmet adni az értelmetlennek, de nehezen megy. Nekem rögtön három dolgon akadt meg a szemem. Címszavakban: Név, vagyonmérleg és a másik Együtt 2014. Kezdjük az utóbbiakkal!

Tordai Csaba azon sír egy keveset, hogy vagyonmérleget kell készíteni. Pedig szerinte új pártnak nem kell, csak ha egyesületből alakul. Merthogy „nincsenek követelései vagy kötelezettségei, így elvben mérlege sem lehetne". Aztán az E2014 honlapján mi szerepel a csatlakozó szervezetek résznél (lap alja)? Ja, hogy Egyesület? Pech! Vagy itt van a saját együttműködési megállapodásotok. Ott mi van Gordonka neve alatt? Ott is Egyesület. Vagy nem is vagytok egyesület, de szerződéseket köttök egyesületként? Ebből böri lesz, gyerekek, ha így folytatjátok... Viszont elárulok egy apró titkot. Azért kell vagyonmérleget készíteni, mert hónapok óta kampányoltok! Óriásplakátok, szórólapok, rendezvények, tüntetések, stb. Vagy azt gondoltátok, hogy a bírósági bejegyzésig eltapsoltok pár forintot, aztán amikor bejegyzik a pártot, szépen belemosolyogtok a kamerába, hogy „akkor most indulunk nulla Forintról, sziasztok többiek!”? Hogyne.

Ami a másik E2014-et illeti, amit Tiner György volt szoci önki képviselő és Bódás Bianka ex-MSZDP szóvivő jegyez. Nem, nem azért alapították ők ketten ezt a formációt, „hogy egy kormánypárti meghackelés elől foglalták le a nyilvánosság előtt Bajnai Gordonhoz kötődő nevet". Titeket magyar szocikat és libbencseket más anyagból gyúrtak. Ilyen a jellemetek, ahogy kiváló kollégám írta két napja. Ne lepődjetek meg, ha Tiner elvtárs és Bódás kartársnő majd "egyszer kérni fog maguktól valamit" (Virág et. és Pelikán et. most nem játszik). Mondom, mert ti így működtök!

Aztán mi nem sikerült még Szegény Gordonéknak? Szerettek volna Szövetség is lenni, de azt a gonosz magyar bíróság nem hagyja. Most kénytelenek Együtt - a Korszakváltók Pártja néven bejegyeztetni magukat. Zseniális név. Korszakváltók. Srácok! Nem túl megalomán ez így? A szerény kis 10%-os támogatottsággal elirigyeltétek a nevem? Mert én enyhén ambiciózusnak érzem a névválasztást. Miért nem egyből Együtt 2014 Győztes Párt? (Persze ha utóbbi mellett döntenétek, én azonnal csak gyépéseknek hívnálak titeket. Így marad a kápé.) Még egy oldalrúgás persze belefér a Fidesz felé, miszerint "bezzeg ők 2003-ban felvehették a Magyar Polgári Szövetség nevet, de mi nem. Brühühü." Azt persze elfelejted hozzátenni, hogy a Fidesz a kezdetektől szövetség volt. Fiatal Demokraták Szövetsége! Rémlik? Ha időközben nem döglik meg végelgyengülésben a Szabad Demokraták Szövetsége, akkor is kettős mérce lenne?

Amúgy miért nem hívjátok magatokat Együtt 2014 Bence Pártnak? Úgyis épp az a legnépszerűbb név Magyarországon. Ti meg szerettek simulni. 
Tovább..

Írtam egy baloldali cikket!!!!



Orbán Viktor csatakos ipsummal tortor  demokráciát. Bajnai ment, véd, segít, visszaállít. Orbán Viktor betilt, letilt, verheti, betiltja, megszünteti, feloszlatja dignissim. Visszaél, túlkap, sérteget, gyaláz mocskol pellentesque lacus! Bajnai remény, szeretet, összefogás.

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Gyalázat! Integer eget tortor libero, a convallis erat. Tipor. Curabitur aliquet urna ac est volutpat eget facilisis lectus viverra. Sed et tortor odio. Nulla et erat nisi. Etiam pellentesque lacus fideszes csapatai non quam mollis lobortis sodales sem dignissim. Trafikmutyi Fusce interdum sem velit, vel tincidunt sapien. Donec malesuada nibh vel turpis malesuada nec tincidunt neque sodales.

Duis pharetra arcu eu mauris betiltott kiállítás blandit pretium. Donec rutrum, est nec blandit fringilla, neque nulla venenatis ipsum, eget pretium massa eros eu est. „Buzizott” Praesent ac leo vitae quam semper condimentum. Antiszemita Aenean dolor mauris, elementum at vulputate ut, tempor non arcu. Nullam varius tempor leo, fasiszta id suscipit erat lacinia ut. Lorem Kerényi MMA ipsum dolor sit amet, brutális consectetur adipiscing elit. Sed congue interdum vestibulum. Aenean rhoncus, lorem sed luctus volutpat, kegyetlen lacus massa ullamcorper velit, példátlan eget commodo massa augue vel neque. Pellentesque eget aliquam nunc. In sit amet mauris vel lectus consequat pulvinar non sed tortor.

Fusce a sem at purus rutrum lobortis sed id libero. Donec dolor libero, semper non convallis sed, consequat dictum magna. Vészkorszakot idéző Donec libero diam, elementum ut dictum in, pellentesque sed elit. Suspendisse potenti. Suspendisse consectetur fringilla posuere. Nam felis odio, varius in fringilla demorkáciaellenes sed, adipiscing eget elit. Donec vulputate venenatis ipsum vel feugiat. Túlkapások Fusce volutpat odio vel eros gravida ultrices fermentum nulla ullamcorper. Rendőrállam mauris elit sapien, tincidunt quis pulvinar ut, elementum sit amet nulla.

Nunc venenatis civil tüntetők ellen lectus id nisi iaculis rhoncus. Flashmob Integer et turpis ligula, et iaculis libero. Phasellus scelerisque ligula ut nulla volutpat eu ultrices ligula porttitor. Donec placerat kivágja metus at quam posuere eldózerolja imperdiet. Donec venenatis eleifend lectus, feloszlatja non tincidunt nunc iaculis sed. Betiltja Sed ac malesuada mi. Terror Sed risus velit, elementum eget tristique ut, consectetur a neque. Fusce sit amet nibh enim, ac posuere sem. Donec vel félelem commodo ligula. Curabitur hendrerit, metus in malesuada reménytelen elementum, nisi augue tincidunt lectus, mocskolódik ut ornare erat est eu quam. Ut quis dolor a magna suscipit commodo. Fusce sed est sed neque scelerisque mattis. Homofób pellentesque hendrerit molestie lacus et volutpat. In orwelli et ipsum magna. Sed malesuada velit in lacus lobortis sed tempus turpis semper.

Cum sociis elnyomás natoque penatibus tagadja et magnis dis parturient montes, nascetur ridiculus mus. Nulla a mollis elviselhetetlen odio. Sed dolor metus, consectetur id condimentum in, consequat a dui. Integer turpis urna gyűlölet, tincidunt ut congue nec, euismod sed augue demokrácia. Fusce condimentum elit in nunc congue dignissim. Szabadság Bajnai Etiam blandit orci fringilla mi elementum pharetra. Integer baloldal jóság mattis luctus turpis összefogás remény at sollicitudin. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Donec id massa diam. Testvériség Sed lobortis rutrum szolidaritás Gordon sem quis dictum. In luctus mollis dolor ut laoreet. Sed ornare tempor massa vitae tempor. Donec eget tortor enim Attila és Gordon jó. Vestibulum et ligula eget erat auctor suscipit quis at sapien.

Együtt.
Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger