2013. július 31.

A lány esküvője…



Pártunk és Kormányunk bölcs Vezére úgy döntött, a boldog hírt a Blikk újságírói révén osztja meg a Néppel. Mi, a Bosszúért és Aknamunkáért Felelős Minisztérium ügynökei a Tutiblog felhőkarcolójában csalódottan vettük tudomásul, hogy bár propagandában egymás sarkára taposva szolgáljuk a Pártot, mégsem minket méltatott arra Gazdánk, hogy közhírré tegyük Orbán Ráhel házasságának örömhírét, hanem a Blikk számára adott exkluzív lehetőséget, hogy belépjen a felcsúti kolbászfüstölőben berendezett kommunikációs szobába és  tájékoztassa a Népet a lagzi részleteiről.

Hiába, be kell vallani (talán a csalódottság keserűmanduláját morzsolgatva) hogy a kétharmados Fidesznek az egyik hátulütője lett, hogy az egykori diákvezérből népvezér lett, s ezért beindult az ehhez kapcsolódó kommunikációs gesztusok tömeges áradása is. Pózolás a Bestnek, nyilatkozás a Blikknek, hogy megmutassuk mennyire emberközeli is a Miniszterelnök. Nem mintha hasonló demagógiát bármely oldal miniszterelnöke ne követett volna el, emlékszünk mi Totó kutyára meg az elveszett kislányra is, aminél fogtuk a fejünket, hogy micsoda bulvárkodás már ez. A tömegdemokrácia egy ilyen popszakma.

A balmédia azonban újra kimutatta a foga fehérjét, mert nem hagyja szegény Ráhelt élni. A Blikk beszámolóját követően sorra fejezik ki „örömüket” a nász iránt, és hozakodnak elő undorítóbbnál undorítóbb dolgokkal. Kezdjük ott, hogy a hajadonként valószínűleg egy utolsó jót bulizó Ráhelt jól lekapták amint volt pofája nem karót nyelve vigyázzban ülni a Balaton Soundon, hanem mórikálni magát és táncolni. Szítsuk fel a jó kis „micsoda szégyentelen ez a lány, pedig vőlegénye van” érzéseket a komcsi mari nénikben, és a „sunáznám” faktort a sárgafogú szakmunkástanoncokban, mert jó is az. De ez nem gáz, csakhogy a HVG és a „mérvadó” tényfeltárás tényfeltárta, hogy bizony itt a Fidesz-maffia beltenyészete történik, „úgy házasodnak ezek egymás közt, mint valami maffia vagy királyság vagy ilyen”. Mert kiderül: felcsúti a vejkó, Orbánék barátjának a fia. Megkérdezném alaphangon: ha mondjuk valaki házasodik, nem full normális, hogy baráti családok gyerekei „nőnek össze” szerelemben? Törvényszerű lenne, hogy vadidegenekkel kell összeállni? Csak kérdem, mert pláne egy konzervatívabb életvitelű nagycsaládban ez a szokványos, és az utóbbi pedig a nem szokványos. Tehát a sztori mondhatni átlag, pláne, hogy kb. későkamaszkoruk óta „járnak” is. Nade a tényfeltárás azon túl, hogy jól bemutatják mennyire hogyan „barátok” Orbánék és Tiborczék között?

Megismerjük Tiborczékat a HVG kedves kis írásából. Az egyébiránt orvos örömapa két bekezdésen belül lesz kulák, helyi kiskirály, természetkárosító, és energiaguru, valamint alles zusammen Közgépes maffiózó. Csodálatos. Már látjuk is lelki szemeink előtt, ahogy az elsötétített szobában cicát simizve ül a reluxánál Viktor, előtte az elburjánzott csollányos történetét meséli Tiborcz papa, hogy aztán Viktor intsen a sötétben várakozó Illés Zoltánnak, s „elintézze” a természetvédelmi terület fáinak kivágását. A háttérben szól a cigányzene (megtudtuk, hogy Viktor ehhez ragaszkodott.) illetve valahol a végtelen Tiborcz hacienda hátsó pajátájban szendvicstáncolnak az Orbán lányok. Természetesen szanaszét Fideszes kötődik mindenki mindenkivel, a Közgépes meg dolomitbányász „middleman”-ek meg kétpofára tömik magukba a zserbót.


A HVG elképzelése szerint ugyanis úgy lenne illő, ha Orbán és az ő lánya az alapvető szocializáció, a normális élet szabályait felrúgva valamiféle reprezentáló biorobot funkcióban élnék életüket. Két dimenziós papírmasé lényekként, akik nem buliznak, nem házasodnak, nem élnek, nem mozdulnak, csak vannak, de inkább az sem. Ne fideszes vállalkozók vagy emberkék udvaroljanak, amin azért – megjegyzem - marhára csodálkoznék, ha nem így lenne, lévén Orbán Viktor lányának valószínűleg nem Bajnai Gordon vagy Gyurcsány Feri valamelyik gyermeke fogja a szelet csapni (Habár micsoda Romeó és Júlia történetet faraghatna belőle a Blikk - természetesen exclusive...). De szemmel láthatóan a HVG-nek tökmindegy, hogy ki is Tiborcz István, kis Orbán Ráhel. Nekik nem szent senki magánélete, senki boldogsága. Megszégyenítés, lejáratás, maffiázás a lényeg. Elgondolkodtató amit a HVG és a baloldali lapok Orbán Ráhel kapcsán művelnek. Pár napja még a „megerőszakolt 15 éves részeg lány” kapcsán nyomták a „slut shaming” bélyegét mindenkire, aki nem velük értett egyet az ügy kapcsán. Egy héttel később egy teljesen normális, és valójában tök átlagos huszonéves lányt szégyenítenek meg országos fórumokon, tolnak róla cikinek magyarázott videókat, maffiózózzák le a szerelmét, akihez hozzámenni készül csupán azért, mert a vezetékneve Orbán. Szerintem ez gusztustalan. Sőt. Undorító. De mindegy… Nem ért túl nagy meglepetés.

Ennek ellenére, és amellett, hogy drukkolunk, sőt – ha olyanok vagyunk – imádkozhatunk  is házasságának sikeréért, azt is szeretnénk megjegyezni innen a távolból, hogy nem lennénk Ráhel helyében. Valószínű, hogy Orbán Ráhelnek lenni nehezebb dolog lehet, mint Orbán Viktornak. Mert Orbán Viktor akarattal, önszántából választotta azt az utat, hogy a nap 24 órájában, a hét 7 napján osszák neki az ívet. Ezúttal tényleg azokra a mocsok ballerokra gondolunk, mint pl. a 444, a HVG, vagy Szanyi Tibor. Mert Orbán Ráhel, pontosabban a húga  „ellve” volt, ha Szanyi kapitány híres blogbejegyzésével kezdjük a sort. Ő, mármint Ráhel és tesóinak bármelyike nem ember. Damien jobb nála, pedig ő az Omenben nem volt épp pozitív hős. Aztán, ha Ráhel sorsára gondolunk, gyerekként ő volt leginkább az, aki kapta Apuval együtt a szörnyűségeket. Iskolába nem mehetett, bulizni nem bulizhatott, szörnyű élete lehetett, mindehhez volt egy olyan apja, aki mivel épp az országgal, és igen, valahol mélyen velünk is törődött, csinált nekünk Kossuth teret, meg irányított minket, kb. 2 milliónyinkat, így rá, Ráhelre nem biztos, hogy jutott elég idő. Cikizték a neve miatt is biztos, lezsidózták párszor csak a rend kedvéért, és emellett kaphatta mindazt, amit a hozzá hasonló szemüveges megszeppent lányok szoktak. Mintervertigheistgefühl...

Aztán jött a kamaszkor, amikor Apa épp maga volt Hitler reinkarnációja. Nem tudott úgy kimenni az utcára, hogy ne Apa legyen a téma. Komolyan: hogy randizzon így az ember lánya? Honnan tudhatja, hogy kiben bízhat, ki az akinek valóban Ő kell, és nem „az Orbán lánya”? Az Orbán lánya, hogy megalázhassa, vagy az Orbán lánya, hogy beférkőzzön Apa legbelső köreibe? Aztán, túl mindezen a tortúrán végre jön ez a Tiborcz gyerek. Helyes is, jó fej is, meg is lehet benne bízni, és azt mondja, szeret. Hozzámegyek – gondolja Ráhel. És akkor majd ő megvéd engem, és leszarjuk ezt az egészet végre és élünk boldogan, mert már ránk fér. Erre jön a HVG, és rögvest lemaffiózózza szerencsétlen srácot, Ráhelről meg tolja a paparazzi-szarságokat. Tehát nincs vége… Folytatódik az egész. Az esküvő előtt még feltolnak egy balatoni videót, nem volt elég a szakdolis baromság.

Szóval Ráhel, nem ismerünk, de itt a Tutiblog szerkesztőségében konkrétan mind veled vagyunk. Értjük, vagy legalábbis érteni véljük min mész most át, és min kell átmenned évek óta. Azt is tudjuk, hogy Apát is nehéz lehet elviselni, mert biztos „mindig mindent jobban tud” meg „főnökösködik”, ráadásul kolbászszaga is van, meg ki akar cipelni a Puskás Ak.. (Piréz megtiltotta névbitorlás megerősítését - a szerk.) a Felcsút meccsekre. De hidd el: van, hogy valaki sok mindent jobban tud, mint mi, pl. nekünk beismerni, hogy Apa okosabb nálunk kifejezetten szarul esik. De az, ő ilyen. És tudjuk, hogy főnökösködik, de akkor is ő az egyik legjobb főnök. Tényleg. Mindenki más szarabb nála, de szerintem ezt te is tudod. Most itt van Isti, és – már amit a képen látni – egész jófejnek tűnik. Sok boldogságot.
Tovább..

2013. július 29.

Exmenek Budapest felett



Konrád György, Per Nyhlom, és Tomás Sedlacek arca megereszkedett az elmúlt napokban. Nem ment nekik a fogalmazás. Amit késő éjjelig virrasztva összeraktak, reggelre kelve merő zagyvasággá változott. Hát hogy lesz ebből Európai Charta? Ráadásul álmatlanságban is szenvedtek. Per Nylom péládul arról panaszkodott, hogy álmában megjelent az Orbán Viktor, és kiharapdálta a demokratikus mondatokat a szövegből. A Konrád is a Viktorral álmodott, csak ő azt látta, hogy az ország burkoltan faszista miniszterelnök szalonnát szeletel az okiraton és összezsírozza azt. A Szedlacsek meg álmában egy méhecske volt, de aztán jött az Orbán az összegöngyölt kartával, és le akarta őt csapni. Ennek a fele sem volt tréfa… Nincs még veszve minden, csapott a homlokára Per, és majdnem magára öntötte a kávét. Szólítsuk Európa szuperhőseit, az Exmeneket!

José Manuel Barroso épp rendes évi szabadságát töltötte. Ilyenkor hazautazott Liszabonba az anyukájához, és Mao Ce Tung műveit olvasgatta. Ám hirtelen a mellkasára tetovált vörös csillag bizseregni kezdett. Azonnal tudta, mit kell tennie, hisz ő csak a hétköznapokban volt az Európai Bizottság elnöke, valójában ő volt Anarchoid 1.0 Béta, az EXMEN. Mikor anyukája belépett a szobába, hogy Józsikám, készen van a buritó, már csak hűlt helyét találta.

Daniel-Cohn Bendit épp Berlin egyik parkjában üldögélt, galambokat etetett, és vágyakozva figyelte a játszadozó gyermekeket. Váratlanul furcsa, szorító érzés tört rá alhasi tájékon, ami csak egyet jelenthetett. Ő ugyanis csak a szürke hétköznapokban volt az Európai Szabad Szövetség társelnöke. Valójában azonban ő volt Greenpower Man (a barátainak csak Spanky Boy), az EXMEN, és Európának szüksége volt rá. Gyorsan keresett egy kindergartent, ahol átöltözhetett…

Viviane Reding el volt keseredve, mert a hétvégén elmaradt a titkos találkozó a Bildberg-fiúkkal, és feleslegesen púderezte ki magát. Már majdnem felsóhajtott - megint minek vettem szexi fehérneműt, ha senki nem tépi le rólam - de akkor megcsörrent a metszőfogába épített jeladó, és háromszor egymás után leadta a Family Frost szignálját. Vivi ugyanis csak a hétköznapokban volt a Jogérvényesülés, Alapvető jogok és Uniós Polgárság Bizottság alelnöke. Mert valójában ő volt Frau Supa-Euro, az EXMEN.

A három jóbarát már a három Napnyugati Fogalmazó előtt állt, akik afféle irányítótestület szerepet töltenek be az Exmeneknél, gondolatokkal látják el őket, mikor megérkezett a csoport negyedik tagja, a titokzatos barát, aki egy idegen kontinensről érkezett. Ő volt IMF-Men. Valódi arca még Redingék előtt is ismeretlen.

Szabad Piac! – köszöntötte őket Szedlacsek. Fékek és Ellensúlyok! – zengték kórusban a szuperhősök. Küldetésünk van a számotokra! Orbán Viktor országa veszélyezteti a kartát! Cselekednetek kell! Volna néhány jó tanácsom… - kezdte volna Konrád, de gyorsan leintették, mert a hangja olyan megint olyan álmosító volt, mint amikor saját felolvasásában elhangzó önéletrajzi hangoskönyve több tömegbalesetet okozott.

A négy szuperjóbarát elrepült hát a Magyarországra, ahol a pusztán találkoztak egy gémeskút mellett álldogáló magyar hülyeparaszttal. – Szabad Piac! – zengte Anarchoid – Jól hallottuk, hogy maguknál nincsen demokrácia? – Há’ nállam momentán nincs egy darab se – nyúlt a zsebébe az ostoba magyarparaszt – talán a nemzeti dohánybótba tessék megkérdezni, ahol ni, a szürkemarha mögött, a mangalicáktól egy kicsit még idébb. – Mondta a műveletlen magyar bukóparaszt.  Spanky Boy már a 18-as karikán megbotránkozott, de amikor meglátta a boltot belülről, így kiáltott – Barátaim! Itt csak három euró egy doboz cigi, a burzsoá édes anyjukat ezeknek a magyaroknak… Ne szívd mellre, adok rá kölcsön! – mondta IMF-Men hazafelé menet, de Spanky Boyhoz nem lehetett szólni.

- Valóban szörnyű a helyzet - mondták a bölcsek - de van rá megoldás. El kell árasztani Orbanisztánt demokráciával. Végre bevethetjük titkos fegyverünket, az Instant Demokrácia Port! Mi hárman itt beszélni fogunk, kántálni, szónoklatokat intézni a növényekhez és az erre kószáló őshonos állatokhoz. A demokráciáról. Illetve, mivel nagyon szeretnünk beszélni, mindenféléről, de érinteni fogjuk a demokráciát is. És, amikor már habzani látjátok a szánkat, fogjátok föl a nyálat, amelynek buborékjain ott csillog majd a szivárvány, és abból elkészíthetitek a Demokrácia Instant Porát! – mondták. És így is lett! - Csak egy kicsit káposztaízű - mondta Anarchoid - és hirtelen úgy megkívántam a zsírszegény, gluténmentes német kamamber lájtot. Mégsem lesz ez így jó… Frau Supa-Euro – vonták kérdőre a szupernőt - maga porította! Nem kevert még bele valamit…? Ezerszer Megmondtam már, hogy szupa-ojro, nem EURO - ordította Frau - ezt ez az egész rohadt ojrópa képtelen helyesen kiejteni. És fogadja el Anarchoid, hogy enélkül a káposztaíz nélkül a mi Ojrópánknak lőttek…

Tanakodtak egy sort, és fölosztották a feladatokat, hogy mindenkinek megérje. Az egyik ország legyártotta, a másik csomagolta és raktározta, a harmadik meg a saját üzletláncaiban árulni kezdte. IMF-Men meg adott rá kölcsön. Így jutottak el Európa termékei Orbanisztánba, telis-tele a liberális nyálból készült instant demokráciával. Volt ott Demokrácia-Kolbász Németországból, és Demokrácia-Lightmargarin Németországból, és Demorkácia-Ömlesztett sajt Németországból, és Demokráciadinnye Portugáliából. Sőt volt még Együtt2014 párosvirsli is egy idegen kontinensről, importárú felirattal. Húst nem tartalmazott.

A négy szuperjóbarát pedig boldogan körözött a demokratizált Orbanisztán fölött, sőt a már cseppet sem durcás Spanky Boy még néhány Európa alakú jóságpor-felhőt is púzott az égre. A Három Napnyugati Bölcs azonban még azóta is a Karta megírásának gondjától szenved. Mert amit késő éjjelig virrasztva összeraknak, reggelre kelve merő zagyvasággá változik.
Tovább..

A slut shaming és az uborkaszezon




Történt egyszer, hogy volt egy buli, meg van egy facebook. Nos, ment mendegélt négy állat, nevezzük így őket. 18 és 19 évesek, és eljutottak egy buliba, ahol önkívületi állapotban találtak egy 15 éves kislányt, akit ketten közülük gyorsan meg is erőszakoltak (tudniillik önkívületben leledző leányokat megdugni nemi erőszak egy civilizációban). A hecc kedvéért a másik kettő pedig megörökítette az akciót, és fel is tolta a Fácséra. Szörnyű történet, de valljuk be: az utóbbi években egyáltalán nem kivételes eset.

Mivel Orbán Viktor soros beszédeire a baloldaliaknak kb. zéró mondanivalójuk van, és a think tankokban lázos módon próbálják lefordítani baloldalira a tusványosi beszédet, hogy legalább érdeminek tűnő módon reagáljanak, ezért kreáltak egy ügyet a kislány tragédiájából, s bevezették az új billogot, amit természetesen ők nem, ám minden jobboldali csinál: slut shaming.

Angolul nem tudók számára annyit tesz a dolog, hogy a társadalom aljasabbik fele, az a bizonyos kaffogó tömeg, amelyiket akkor szokás szeretni, ha szavaz, akkor szokás gyűlölni, ha épp értelmiségi észosztás esete forog fenn, szóval a Nép egyik kollektív tette, a „hárítás” közösségi verziója. A macsó asztalcsapkodás szintje ez amúgy: „Na persze megerőszakolták, ozt’ ki mondja aztat? Biztosan kis ribanc vót az, ozt kacérkodott, azok a szegény gyerekek meg most mehetnek a börtönbe ártatlanul a kis kurva miatt, aki meg majd jól tovább kurválkodik majd.” Nos, ez a slut shaming, az áldozat hibáztatása, amit amúgy a Facebookon minősítetten el is követett bizonyos Droppa Gergely, hazánk legnagyobb példányszámú  napilapjának, tehát a Nép szócsövének, a Blikknek az újságírója. A Rozmaring Kocsma szintje a Rozmaring Kocsma újságának írójától annak törzsolvasóihoz. Szánalmas? Az. De hol hír ez, illetve hogyan lett ebből a lábszagú magyar ugar felismerések soros fejezete?

Úgy, ahogy az „újbaloldali” menőmédia rácuppant a témára a Cinktől a 444-en át az Indexig, és nyomatják az egész ügyet, szolidarítva a kislánnyal, ködös szociológiai elemezve a lehelet finomságú ügy metarétegeit. A végeredmény azonban kb. az itt is, ami Kálmán C. György irodalmi finomságú látleletében a Heti Válasz címlapja kapcsán megfogalmazódott: van ez az ostoba, gusztustalan kétharmados tömeg, amelyik slut shamingel, meg homofóbkodik, és már csak egy lépés választja el, hogy lepukkant platós teherautókon a pusztában furikázva kockásingben lövöldözzön üres sörös dobozokra és meleg párokra. Kirajzolódik a csalódott baloldali értelmiségi népgyűlölete. Import társadalomkép épülget a ronggyá nézett amcsi B filmekből: ők a haladó demokraták, a progresszív liberálisok, a nyújorki értelmiségitől a jófej kertvárosi liberális nyitott családosokig, velük szemben pedig a beltenyésztett fogatlan redneck horda zombijai állnak, akik egymást és lányokat erőszakolnak, majd ezek után szépen le is alázzák az áldozatokat, tenyésznek a mocsokban kapitalista ( = republikánus, tehát jobboldali) uraik lába nyomát csókolgatva. Sejlik felfele a Hatalmas Stockholm Szindróma, ahol van ugye a Viktátor, akit imád az őt túszul ejtő ostoba kétharmad, a tudatlan pórnép. Persze most még csak a szókészlet felbootolása folyik: legújabb darab a slut shaming.

Nos, ha valami igazán szánalmas, akkor ez az! Ülni a gép mögött, és pörögni kamaszok rémtettein, kivetítve azt a társadalom egészére. Persze, mivel mégis van ügy, ezért kelletlenül ugyan, de kifejtünk egy másfajta véleményt, ami nem a Blikk, és nem is a 444 féle. Hanem a tuti. Szóval az ügy önmagában egyértelműen kánikulai gumicsont, már elnézést kérek. A Blikk, hozzánk közelállónak nem nevezhető kocsmai színvonalának alpári… hogy is mondják trendiül? szlátsémingje valójában azt a „véleményt” tükrözi, amit ilyenkor a trolibuszon hallani a Keletinél. De a 444-féle vélemény is ugyanolyan fals, légből kapott, valóságtól elrugaszkodott és hasonlóan felháborítóan gusztustalan. Más szándékok vezérlik azonban a régi és új baloldali véleményelitet, méghozzá az, hogy újrafogalmazza az amerikaias nyugatos baloldali pozíciókat. Lecserélik a régi b(l)ikkfa nyelvezetet új angolosra, tehát kitalálják azt (lehetőleg légkondicionált irodában, atomgyors wifivel ellátott futkározó gépek méltóságteljes zúgása mellett), hogy mi is Magyarország. Ahelyett, hogy kimerészkednének a Duna egykori árterén túlra (ez amúgy az Állatkertnél volt.) és megnéznék a saját szemükkel (ha mégis kimerészkednek, akkor jönnek a kurucinfo színvonalán mozgó indexes csodariportok), csak arra képesek, hogy újra kitalálják mitől lesz szebb úgy a világ, hogy ő nem csinál semmit, ellenben jól számon kér mindent másokon. És feltalálták a nép-shaminget, amikor nem az áldozat (offkórz), nem is az elkövető, hanem a szülők, sőt maga a társadalom a hibás.

De a kérdés: miért kell a Népen elverni a port? Miért kell a szülőkön? Miért kell a „shaming” egyáltalán? Alig pár napja, még mielőtt ez az ügy kitört volna, a közmédiában feltűnt a spanyol és magyar igazságügyi hatóságok között kisebb bonyodalmat gerjesztő „Húgi” esete. Húgi 15 éves, és most meg van épp lépve egy 26 éves sráccal, aki Spanyolországban él. Húgi a neten csípte fel a srácot. A mama épp túl van az alkesz fatertől való megszabaduláson, velük él Nagyi is, meg az „Élettárs” a „Párom” (Szavak amiktől alaphangon kiver a hideg, a „Kicsimmel” és a „Szívemmel” együtt.) Húgi, aki koránál érettebb, szép leány, hagyott Anyának egy üzenetet, miszerint Nagyi őt folyton vegzálja, valamint az Élettárs (anya Párja) többször is rányitotta az ajtót a fürdőszobában. Ezért ő most lelépett az ő Szívemkicsimjével együtt Spanyolba.

Apa - ugye alkesz - tehát ővele nem is beszél a lány. Anya sír a Rádióban, a Tévében, a Facebookon, hogy mit tegyen ő, hát nem tud mit tenni. Előtte azért megtudjuk: egy időben Szívemkicsim is ott lakott a Panelban Húgival, Nagyival, Anyával és az Élettárssal, aki amúgy munkát keres. Hát ugye egy ilyen felállásban már nem nagyon tudunk tiszta szívvel „shamingelni” senkit. Sírhatunk, hogy a redneck-whitetrash vonalon se vallás, se közösség, se nemzet, se család nincs, ami ezeknek az embereknek biztonságot nyújthatna. Az alkalmi kapcsolatokból, amiket rövidtávú vágyak és hiú remények szülnek nem épül stabil család, és a végén ott találjuk magunkat a horror történetek közepén: Szita Bence, a megerőszakolt lány, a budiba dobott csecsemők siralmas világánál.

Kit lehet tehát egyáltalán „shamingelni” egy ilyen sztoriban? Ki vette el az eszközöket ahhoz az emberek kezéből, hogy családot építsenek, amely képes megtartani a nehéz időszakokban a kamasz lányok ártatlanságát, és képes kordában tartani kamasz fiúk tomboló hormonjait? Hol vannak a hímző-egyletek és a katonai iskolák? Hol vannak az anyai szidások a leánykák 10 utáni hazaérkezését követően? Hol vannak az atyai pofonok a kamasz fiúk szemtelenkedésre? Edzések, kemény fizikai erőpróbák, melyek lekötik a biológia által hirtelen felszabadított energiákat? Ki figyel oda ezekre a gyerekekre? Az alkesz apa, a napi 12 órában 5 embert eltartó anya? A világot felfogni képtelen klimaxon épp átesett Nagyi? Szívemkicsim, aki 15 éves csajokat vadászik magának a Neten? Vagy eljutunk végül a Baloldali Fétishez: döntse el Húgi önmaga szabadon mi a jó neki? Szóval elértünk a mi kis saját „shamingünkhöz.” Mert mi is tudunk ilyent. Ugyanis az évszázadok óta működő eszközök, melyek révén az ilyen esetek kiküszöbölhetőek egytől egyig a baloldali értelmiség, a liberálisok, a modern haladás és jogvédők által felszámolásra ítéltetett társadalmi erőszaktétel intézményei. Végső soron a „hagyományos család” eszménye a gyógyír, ahol bizony eszközök széles spektrumát alkalmazzák ahhoz, hogy ne fordulhasson elő, hogy egy 15 éves lány részegen fetreng, 18-19 éves kamaszok pedig megerőszakolják. Mert egyszerűen ilyen bulik nem léteznek. Mert tudják, hogy ebben a korban kontroll, felügyelet, ha úgy tetszik szigor nélkül bármi előfordulhat, ahogy elő is fordult amióta Világ a világ.


Utóirat: ha esetleg ez a mostani shaming valamelyik liberális megmondót az öngyilkosságba kergetne, ne fogja vissza magát. Bár kétlem, hogy ilyen előfordulhatna. Nem úgy, mint zavart 15 éves kislányokkal. Ez egy ilyen világ. Vigyázzunk gyermekeinkre, és első lépésben: ne hagyjuk, hogy rosszarcú bácsikkal barátkozzanak az Interneten!
Tovább..

2013. július 27.

Az félni való dolgokrúl




Következő témát - változó minőségben - már sokszor és sokan feldolgozták, de tekintettel arra, hogy szerkesztőségünk tagjai örömüket lelik kisebb testű, vadon élő állatok kínzásában, erről a rókáról mi is lehúzunk egy bőrt. Ki kell írni magunkból, mert a személyes ismeretségi körünkben is rengeteg olyan baloldali szlogenekkel fertőzött egyed van, akik egy HAARP-összeesküvés színvonalán mozogva értekeznek naponta a gonoszról, a fidesz-magánhadseregek tömegpusztító szándékáról, mindarról az iszonyatról, amit mi csak azért nem észlelünk, mert nincs szemünk a látásra. Rettegés-ügyi összefoglaló következik.

Kezdjük távolról és úgy haladjunk: A ballibbancs élcsapatot nagyjából negyed évszázada két dolog tartja egyben. A közös tolvajlás és a közös rettegés élménye. (Mások meg paintballozni járnak munkaidőben csapatépíteni - kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk?) Előbbi a puszta önérdek gátlástalansággal és a lelkiismeret teljes hiányával nyakon öntve (nekünk ez jár, persze, hogy jár), utóbbi pedig a cocializmus évtizedeiben pavlovi nyáladzás szintjére kondicionált habarcs a sok önérdek-tégla között. A Szabad Szocialista Munkás Korszakváltó Párbeszéd Koalíció kommunikációja az elmúlt 20 évben e kérdésben olyan, mint vadnyugati kisváros korrupt seriffjének kortesbeszéde. Hadonászik az emelvényen két revolverrel. Egyikkel majd védi a lakosságot a náciktól rablóktól és a fasisztáktól dakotáktól*, akik tényleg mindjárt itt lesznek fosztogatni, erőszakolni és gyilkolni (az elmúlt 20 évben folyamatosan mindjárt itt voltak), a másikkal meg majd elvesz némi sok pénzt a helyi szatócstól, farmertől és prémvadásztól, és kisebb részét elosztogatja a kisváros lumpenjei között, a maradékot meg odaadja a banknak meg a vasúttársaságnak, mert mégis csak kapitalizmus van, vagy mi a szösz. Ujja a ravaszon, de megválasztása után csak az egyik stukkert sütögeti el folyamatosan. A másikat csak előveszi néha megmutatni, hogy emlékeztessen mindenkit a ’veszélyre’ és arra, hogy csak neki van revolvere megvédeni a népet.

A tolvajlás részt merő lustaságból meghagyjuk az oknyomozó újságírás itthoni hőseinek, a következő blokkban a rettegés legalapvetőbb toposzait mutatjuk be. Segítségképpen, hátha valaki csak most akar nekiállni a rettegésnek, de nem tudja hogyan kezdjen neki.

  • Tény az, amit Konrád György mond. Ha Heller Ágnes is mondja, akkor szupertény. A gyuritényekből, ágitényekből és az ezekkel egybevágó tényekből metatény lesz. A metatény mindig erősebb, mint a tapasztalatból származó tudás.
  • Farkasházy axióma: Minden ellenzéki készenlétben tartja a bőröndöt.
  • Gálvölgyi posztulátum: Igen.
  • Schiff András kiegészítő posztulátuma: A bőrönd úgy áll készenlétben, hogy évek óta nem is járt Magyarországon, ugyanakkor mégis képes bármikor elmenekülni.
  • Ha jobboldali vagy jobboldalisággal vádolt személy megszólal, az minden bizonnyal antiszemita megfontolásból teszi. Néha annyira rejtve, hogy úgy tűnik, mintha csak egy kávét kérne.
  • Nem lesznek választások, valamint Viktor esténként a Szent Koronát próbálgatja a tükörben. Azért vitette a Parlamentbe, mint az köztudott. A taxisom mesélte.
  • A magyargárdázás tiltása csak egy ügyes trükk, ami az itthoni cigánygyűlölet tovább szítását hivatott szolgálni. Aki kérdezni merészeli, hogy ez logikailag hogy is jön ki, az természetesen rasszista náci.
  • Semjén Zsolt pincéjében jobb kezével melegek ánuszát varrja össze, leszbikusok nyelvét vágja ki, transzvesztitákat öltöztet férfiruhába. Eközben bal kezével azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatit bontja fel. Lovon. Erről egyébként kormányprogram is készül.
  • Ugyan a Fidesz bent hagyta a politikai diszkrimináció tilalmát a Munka Törvénykönyvében, de a készülő végrehajtási rendelet szerint ez csak kormánypárti szimpatizánsok esetében alkalmazandó. Az ellenzékieket simán ki lehet majd rúgni. Mindezt a kubatov-listák alapján, amiket réztáblákon őriznek a Lendvay utcában Pintér TEK-esei.
  • Tiszta tekintetekbe sósavat fröcskölő nyugdíjasok bevetése mindennapos az ellenzéki tüntetések leverése során. Több százan veszítették életüket csak az idén, de a kézből etetett sajtó eltitkolta.
  • Orbán Viktor reggelente a kávé helyett megszüntet egy demokratikus vívmányt, lefekvéshez pedig a meleg tej fogyasztását kiváltandó eltöröl egy féket vagy egy ellensúlyt. 
  • Kövér László bal zsebében van egy lista a heti lábbal tiporandó emberi jogokról.
  • Közmunkás rabszolgák tömegei dolgoznak napi 2 kifliért (abból egyet Selmeczi Gabriella mindig ellop) az államtól elmutyizott földeken.
  • A tiszta tekintetűek elleni végső csapásként megszűnik -nyílván Orbán miatt- az utolsó független rettegológiai doktori képzés (régi nevén SzDSz) Ez nyílt támadás az európai értékek ellen, és felszámolja az ország utolsó szabad szellemi műhelyét, így a kreatív kis közösségeknek egymástól függetlenül kell most rettegni, mert nincs közös tudományos alap.
  • Idén a karácsony is elmarad.

A lista persze nem teljes körű, sőt végtelenségig bővíthető, de reméljük ez a pár pont is elég lesz az alapfokú rettegés műveléséhez! Természetesen nyugodtan lehet színezni, csak arra figyeljenek, hogy a valósághoz és a tényekhez ne legyen közük! Külön jó pont, ha olyan jelenségektől vagyunk képesek rettegni, olyan jelenségekre mutatunk rá, mint félnivaló orbánizmus tünetei, amelyek mindennaposak a pénzvilágban. Esetleg mint egy 'valamit titkosított Orbán, de a cikkből nem tudjuk meg, mit, Amúgy rosszabb Sztálinnál' típusú agymenés tisztelt Andor úrtól, amiről nem is tudjuk, hogy hova tegyük. Talán amolyan szabadon lebegő rettegésmegalapozó-vád ahol a kiindulópontot ugyan nem sikerül tisztázni, de legalább a következtetés nettó baromság.

De szépen tessék megnyugodni, a seriff most is köztünk van és végtelen számú vaktölténnyel felszerelkezve őrzi a kisváros nyugodt álmát, és hátha a következő seriffválasztás során végre ismét visszateheti sarkantyús csizmáját az asztalra, hogy egy jól fizető állásból védhesse a civilizációt a mostmárténylegnemsokáramegérkező' dakotáktól és rablóktól. Egyszer vége kell legyen az önkéntes zimmermankodásnak!

* A dakota kifejezés jelen esetben nem jobbikos cigányozás, hanem Vitya örök becsű ’dakota közmondás’ korszakára utal
Tovább..

2013. július 25.

Bajnai-Mesterházy vitát!


Nyár van. Ilyenkor a kabócák is ernyedtebben ciceregnek és a Tutiblog is megengedi magának, hogy egyhetes késéssel hozzon még egy posztot a NAGY TALÁLKOZÁSRÓL. Ha már Piréz testvér ilyen jó mémöt csinált hozzá.

Tehát a múlt héten megvolt a második numera is az MSZP és az Együtt-PM között. Bár egyre inkább bicskanyitogató az ellenzéki versenyfutás egyeztetés, mi azért drukkolunk nekik. Mert miközben a felszínen szagtalan szakpolitikai egyezkedés látszik, illetve demagóg ígéretek tucatja hangzik el, addig a média álvalósága mögött komoly hatalmi küzdelmet folytatnak. Ráadásul egymás háta mögött sutyorognak, szervezkednek; válogatják és készítik fel leendőjelöltjeiket. És nem néznek őszintén egymás szemébe. Mert kamuznak, hogy ők bizony előbb mindenféle szakpolitikákban egyezkednek. Pedig a nagy túrót! – mutassatok egy szoci szavazót, aki az MSZP, a DK, vagy az Együtt-PM szakpolitikai tervezeteit hasonlítaná össze, urambocsá' jegyzetelne belőle, miközben a Balatonon a hasát sütteti.

Az MSZP Együtt-PM második fordulós egyeztetése is egy hitvány színjáték volt csupán. A több órás tárgyaláson megállapodtak állítólag abban, hogy hatalomra jutásuk esetén megszüntetik a TEK-et, visszaveszik a földet, felülvizsgálják és újrapályáztatják a trafik engedélyeket, illetve az ügynöklistákat is nyilvánosságra hozzák. Az egykulcsos adót eltörlik, megadóztatják a középosztályt gazdagokat, átírják a munkatörvénykönyvét. Ja és még mielőtt elfelejtenénk: kilenc hónapra emelnék az álláskeresési járadékot és fejlesztenék az internethálózatot... Mintha valami újat hallottunk volna. Ezért a demagóg-folyamért kár lett volna több órát tárgyalgatni. Hisz erről beszél hónapok óta minden ellenzéki erő.

Szóval pufognak az ígéretek. Csak a lényegről nem esik szó. Kik lesznek a közös listán, kik lesznek a közös jelöltek? És ki lesz a közös miniszterelnök-jelölt?

Ennek eldöntésére volna egy szerény javaslatunk: legyen Bajnai kontra Mesterházy nyilvános vita a közgázon! Esetleg a köztévében. Akkor talán tisztességesen kiderülne, hogy ki az alkalmasabb. S egyáltalán! Kiderülne, hogy ki milyen alternatívát képvisel. Mert egyelőre hivatalosan csak azt tudjuk, hogy miben értenek egyet. Azt viszont nem, hogy mi közül is választhat az egyszerű polgár lánya-fia. Már ha van akkora ökör, hogy a ún. baloldalra akar szavazni.

De a Mesterházy-Bajnai vita igazán akkor lenne őszinte, ha a mindkettőjük politikai karrierjét beindító Gyurcsány is helyet foglalna az asztalnál. Mert mindketten Gyurcsány köpönyegéből bújtak elő. Hisz az egyikből államtitkárt, a másikból minisztert, majd később miniszterelnököt csinált. De a nézettséget növelendő, még meghívhatnának egy-két egyéb irányból érkező önjelölt ellenzéki vezetőt is. Például az utóbbi időben önmagát jobboldali képviselőként definiáló Bokros Lajost – akkor talán kevesebben kapcsolnának el a valamelyik szokásos nyár délutáni Bud Spencer filmre. Leginkább, ha a szakpolitikai kérdések helyett a tánctudatásukat mérnék össze a főszereplők. Mesterházy, Bokros és Gyurcsány már bizonyított, várjuk Bajnai mutatványát! Kedves szavazók, lehet választani!



  
Tovább..

2013. július 24.

Budapest nem Bukarest


Pedig szinte senki nem énekli már bősz hangon, hogy van egy régi mániám, tankkal átmenni Románián. De adott félezer nagy tudású fociszurkoló (azért két pofára röhögtünk, valljuk be), akik Budapesten landolnak meccsnézés céljából Bukarest helyett és adott a román fővárosban, ráadásul a színpadról hellobudapestező Michael Jackson, a Metallica és Lenny Kravitz, de ők fizetett magyar ügynökök, az már biztos. Aztán adott valami román csoki, amelyik megbízza Mekkánt meg az Erikszónt, hogy csinálni kéne valami bazi nagy kampányt, hogy mi nem is vagyunk Budapest, de vagyunk Bukarest. És lett ügyes eredmény. 

Szerintem rendeljen a Mekkántól meg az Erikszóntól a Bajnai is kampányt, hogy ő nem is libás. Abba ne tessenek majd olyan bugyuta szóvicceket tenni, mint a pest (magyarul pestis), meg a rest (magyarul pihenés) szavakkal tetszettek csinálni. Mert így is akkora égés lett, mint a Reichstag. Bármelyik jó arc, aki látja és nem Bukarest vonzáskörzetében él, az Budapestre akar majd jönni, köszike. Legközelebb meg tessenek arra is egy kis pénzt költeni, hogy csóri világsztárok tudják, hogy van olyan, hogy Bukarest. 


Mert a reklámfilm tanúsága szerint a skacok Budapestről már hallottak. Persze küldtünk neki pár ezer szépségverseny győztes Piroschkát külsőleges használatra, meg azt a pár milliárd dollárt, de megérte. Nem sejtettük, hogy ennyire meg fogja érni az a pár majom világsztárocska, de amióta láttuk ezt a filmet, már tudjuk, hogy olyan maradandó sebet ejtettek a román identitástudaton, hogy azt már a Csernus sem vállalná be, még a heroinos korszakában sem. Egy kicsit azért figyelni fogom a közeljövőben a magyar identitástudatot, mert ha még van, akkor a Mekkán meg az Erikszón nem kap nálunk megbízást pár évtizedig és ez nem üzleti lesz, hanem személyes. Addig is kedves barátaim és ellenségeim, hallgatóim és lehallgatóim, ismételjük együtt és lélegezzünk fel: Bukarest nem Budapest. És emlékezzünk arra is, hogy egyszer azért megkísérelték, hogy az legyen. Nem viccből, nem kampányfilmmel, hanem fegyverrel.
Tovább..

2013. július 23.

Több futballpályát az embereknek, több futballpályát az önkormányzatoknak!



A sármellékiek mindig is tudtak valamit… 

Gyuriferi regnálása alatt mindig kis megnyugvással figyeltem a Sármellék-London, meg a Sármellék-Hamburg járatokat, hogy még egy ilyen (valljuk be, nevében is jelentéktelennek tűnő) kis település is része Európa turisztikai vérkeringésének. És nem kevésbé volt hízelgő csak maga a tudat, hogy a sármelléki polgár meló után elugorhat Rigába csaliért meg damilért. A MALÉV akkori menedzselésén jól látszott, hogy Fecóéknak szívügye a légiközlekedés, a Belvárosba is azért akartak kormányzati negyedet csinálni a Nyugatiból, hogy a helikopterek a főváros szívéig hatolhassanak. Még mozgássérült parkoló is épült volna, hogy a Kókakának, és más jóérzésű embereknek legyen hol parkolni a helikoptert, ha az SZTK-ba viszik a béna nagyit. Mindez sajnos kudarcba fulladt.  A Fidesz persze tett néhány kétségbeesett lépést a légitársaság megmentésére, de végül csak egy új névre futotta. Az ígéretesnek, és jellemzően narancsízűnek mutatkozó Sólyom Hungarian Airways június13-ai bejegyzése még csak része annak a Vágó József által fölvázolt látomásnak, amely szerint kezdetben csak néhány, később viszont annál számosabb piros-fehér-zöld színezetű gép fog megcsillanni fejünk felett a napfényben. A vállalkozásnak azonban nemvárt buktatói is lehetnek, ahogy az egy éppen zajló dunakeszi példából is kitűnik. A repülés legnagyobb magyarországi ellenségei ugyanis… A FOCISTÁK!

Történt ugyanis, hogy Dunakeszi pályázatot nyert sportcsarnok építésére. Örültek is, nem is a dunakesziek, hogy most akkor mindenkinek tesizni kell járni, vagy építenének inkább járdát, vagy költenék lélegeztető-gépre, új kocsmára, stb. Mindenkinek volt egy jó ötlete. De mivel az unió erre adta a pénzt, és már a felcsútiaknak is van, hát belenyugodtak. Azon tanakodtak épp, hová is kellene építeni, mikor szárnyra kelt a hír egy önkormányzattól kikerült okmányról, amely szerint az UTE 10 (!) focipályával körbe akarja építeni az ő jó kis sportcsarnokukat, és ebből csak egyet engedne a dunakeszieknek használni. Azt meg már végképp értetlenül olvasták, hogy mindezt véletlenül a nemrégiben (véletlenül) használatból (véletlenül) kivont Dunakeszi Reptér helyére tervezik. Hiába kérdezték azonban, hogy most ez miafasz tulajdonképpen, az Önkormányzat nem nyilatkozik, a Sipos Dávid, a polgármesteri hivatal kabinetvezetője (SIC!) ugyanis rendre visszadobta a lehetséges magyarázatokat. Dióssi Csaba, a polgármester, azzal érvelt volna, hogy az utóbbi időben gerincbántalmaiból kifolyólag olyan merev a nyaka, hogy nem vette észre a repülőket az égen, így nem vonhatott egyértelmű párhuzamot a gépek és a terület között. Az Erdész Zoltán alpolgármester indoklása is megbukott, hogy egy Besenyő „Labdakergető” István nevű szaktanácsadó tanulmányából indultak ki, miszerint Vitorlázórepülő… Nóóórmááális? Maradt hát a Botka Gábor indoka, hogy kommunista vakondok fészkelték be magukat a területre, de a 10 focipálya ezzel mégsem volt indokolható.


A Dunakeszi Repülőtér mellesleg nem mondható múlt nélküli létesítménynek. A 2x2 néha öt című film egyes részleteit itt forgatták például. De itt tevékenykedett az IDŐSEBB Rubik Ernő, Kossuth-díjas repülőgép-tervező mérnökünk, számtalan magyar fejlesztésű gép megálmodója, amelyek közül sok keringett Dunakeszi közelében. A teljes egészében önrészből beindított repülőgépgyártásból különben jellemzően kikommunizálták az öreg Rubikot. Mindegy is, mert most meg az egész repteret elújpestezik. Nem képeznek többé pilótákat sem. Képeznek helyette sok focistát, akik mint tudjuk, a magyar élsport sisakdíszei. Az újpestiek is vélhetően azért indultak be, mert a fradisták szemet vetettek a Liszt Ferenc repülőtérre, ahol legalább 50 utánpótlás-focipálya elférne, a Sólymot meg már könnyű lenne Sasra keresztelni utólag.
Tovább..

2013. július 22.

Köpök a multikulti sírjára


Jaj, hogy én Boris Vian, ezt de sajnálom! Pedig de szerettem volna, ha be tudnak illeszkedni, ha békében tudnának velünk élni ezek a gyarmati bevándorlók! Ej azok a szép 50-es évek – még álmodoztunk! Párizs szívében, egy füstös kis dzsesszklubban, azokon a TAJTÉKOS NAPOKON, mikor a trombita megszólalt... Még hittünk a békés együttélésben. Hittük, hogy MINDEN HULLA FEKETE... Ma meg verik egymást a különböző színű népek. És MINDEZ A NŐK MIATT... Már megint egy nő miatt! De most már KÖPÖK A SÍROTOKRA!

Nem messze tőlünk, Trappes-ban, Párizs egyik elővárosban ment ezúttal péntek éjjel a bunyó. Az egész balhé azért kezdődött, mert csütörtökön letartóztattak egy férfit, ugyanis fojtogatni kezdett egy rendőrt, amikor az igazoltatni akarta a feleségét. Az asszony, az arcát eltakaró női muzulmán öltözéket, burkát viselt. (Mondom, hogy MINDEZ A NŐK MIATT!) Nos, pacifista íróként, a demokrácia őszinte híveként szégyellem magamat, de nálunk, Franciaországban, tiltják a burka viseletét. Vallásszabadság ide, vagy oda. Szóltam is a bolond Daniel Cohn-Benditnek, hogy ugyan szálljon már le a magyarokról! Ne pofázzon már annyit a magyar alkotmányról, hanem kicsit figyeljen a francia helyzetre is! Ugyanis Párizsban, a rendőrök jogosan, törvényesen zaklathatnak valakit, csupán vallása miatt. Hisz tiltva van a burka viselete. A szabadság, az egyenlőség, a testvériség hazájában. De a ronda Cohn-Bendit a füle-botját sem mozdította. Mindig csak az az Orbán izgatja fel.

Igaz, péntek este a bevándorló barátaink sem viselkedtek valami szépen. A letartóztatás miatt tüntetést szerveztek. Úgy kétszázan a rendőrség elé mentek és téglával kezdték ostromolni az épületet. MINDENKIT MEGNYÚZUNK – üvöltötték a népek. Ez nagyon csúnya dolog. PUSZTULJON MINDEN RUSNYASÁG! Mondom: pacifista vagyok! De vajon miért van mindig balhé Franciaországban? Miért nem tudnak a bevándorlók velünk békében élni?

A bolond és rusnya Cohn-Bendittől hallottam, hogy a magyaroknál van egy párt, a zsebnáci Jobbik, amely az iszlámot támogatja. És úgy általában multikulti ellenes. Állítólag antiszemiták is. Ez hogy jön össze?

Át is hívtam Bokros Lajos urat, aki jobboldali magyar politikus, hogy magyarázza már el. Ő lefordította nekem a kurucinfó oldalon lévő jobbikos kommenteket, hogy tisztán lássak. Az egyik azt mondja, hogy: „Ébredj Európa nyakadon az iszlám csőcselék! Fegyverbe!, fegyverbe!” A másik szerint Vissza kell toloncolni ezeket a selejteket”. No meg többen féltik a „fehér európát”. Aztán valaki közbeveti, hogy az arabok „a Jobbik fő szövetségesei”. Őt gyorsan lehülyézik. Idézem: „Budösbogar!!” „Te nagyon hülye!” Aztán meg kőkeményen kórusban zsidóznak egyet – hogy kicsit megnyugodjanak. Miközben Vona Gábor sorra látogatja az arab nagykövetségeket. Agyrém!

Jaj mi lesz így veled, szeretett Franciaország?! Mi lesz így veled Európa?! Mi lesz így veled magyar radikális jobboldal?

És MINDEZ (megint) A NŐK MIATT!

Vendégszerzőnk, az igazi Boris Vian írása a Tutiblognak

U.i.: a nagybetűs mondatokkal saját könyveimet reklámozom.
Tovább..

2013. július 21.

Schmuck Andor a magyar demokrácia záloga



Dáktör Gáti, Lendvai Pacsi bácsi, Moldvai Gyuszkó elvtárs, Kertész Náci bácsi, vagy legújabban Tówaté megnyilatkozásait olvasva akaratlanul is fölvonyít bennem a Máté Péter, hogyaszongya téé-vúúton jááárok, sajnos nééé-ha-néééhaaa éééén. Próbálom összerakni fejben azt a képet, amit rólunk, magyarokról(pfuj) megformálnak. Hogy genetikusan alávaló, lusta, pszichózisban élő népség vagyunk, akik felerészt gyógyíthatóak, a másik felük meg egyenesen náci, bűnöző csürhe. Kíváncsi vagyok, ha minden ilyen átkos tulajdonságunkat kipurgálnák belőlünk ezek a kedves emberek. Hogy akkor kik lennénk, vagy milyenek? Milyennek szeretnének minket látni ők, az európai demokraták? És miért szeretnének ők másmilyennek minket. Miért nem tudják a másságunkat elfogadni? Mert mi, Európa zabifattyai, egy csomóan vagyunk hülyék ebben a szűk medencében, és ők meg oly kevesen vannak okosok. Bennünket folyamatosan meg akarnak menteni önmagunktól, mert annyira, de annyira szarok vagyunk, mer tééévvúúúton jááárunkk... Nácik és kommunisták és most a tavaristák. Honnan ez a mérhetetlen öntudat és önbizalom ezekben a kitűnő emberekben? És hogy tulajdonképpen milyen alternatívát is nyújtanak ők a mi számunkra…?

A Tavares Fesztről, az európai értékek letéteményeseinek heppeningjéről akaratlanul is beugrott egy, a neten keringő meleg rendezvényről készült felvétel. Egy joviális idősebb öltönyös úr bevezető előadást tart a meleg kultúráról, annak hagyományairól, a melegek kiemelkedő művészeti teljesítményéről, különleges érzékenységükről. Számtalan név is előkerül, Shakespeare és Csajkovszkij és még sokan mások. Aztán a joviális úr azzal folytatja, hogy most pedig fogadják szeretettel Jozefint, aki egy kis műsorral fog kedveskedni a nagyérdeműnek. És akkor kiáll Jozefin, egy 50 körüli testes férfi, testhezsimuló vörös estélyiben, egy vörös boával, és mély érces hangon sanzonokat kezd énekelni…

A Bajnai Pikniket is valahogy ilyennek képzelem. Kiáll a színpadra egy joviális, idősebb öltönyös úr (ilyet még keresni kell az európaibalzöldesegyütthaladóknál, de maximum bérelnek egyet). És akkor ő fölvezeti a dicső múltat:

Hogy hát izé… Szóval szóval... Hát ugye először voltak a görögök, akik mind baloldaliak voltak, és zöldek, de most már ők is lusták azóta, mindegy… És akkor ugye volt a Lenin meg a Sztálin, de ők nem annyira gonoszak, és akkor volt a Kádárjános, aki azért jófej volt. És már a Márai is megírta, hogy a Fideszesek bunkók. A magyarok meg nácibunkók. És a Mátépéter is megénekelte, hogyaszongya téévúúútonjááá-á-á-á-roook… Ebből is látszik, hogy az európai liberálbalzöldesek, zöldliberálszociálisak, egyszóval mi, ugye együtt, kulturális hagyományainkban messze fölülmúljuk a rinyálós magyarokat, akiket majd átnevelünk erre. Ennyit a múltról.

És a rövid bevezető után, a jovális bérelt úriember teret enged a baloldal átnevelőinek Jozefinjeinek, akik tehetségükben mind európai értékeket céloznak. És akkor mi magyarok is büszkék lehetünk végre egy kicsit, mert íme, nálunk is van demokrácia, van szabadság.

Mert, ha egy olyan európai normához kell, hogy végre hozzászelídüljünk  ahol méltán verhetik a mellüket az egyes országok, hogy nálunk szabadon lehet kecskét rakni, nekünk meg lehet saját pedofil zöld politikusunk, nálunk meg kinyírhat egy őrült egy csomó ártatlant rasszista indokkal, és mégis minden rendben van, akkor odamutathatunk a tavaresi színpadra, hogy tessék: nálunk meg azok ott a demokraták! Ebben az országban Gyurcsány Fecóból miniszterelnök lehetett, Horn Gyulának nemzeti katonazenekar játszotta az internacionálét a temetésen. Nálunk Heller Ági filozófusnak, Kertész Náci írónak, Lendvai Pacsi történésznek és függetlennek nevezheti magát. Nálunk Váncsa Pista kitűnő szakácsnak, Fajkasházi viccesnek, Verebes a haza bölcsének számít. Nálunk Bajnai a szakértő közgazdász, és Fásy Ádi mondja meg, melyik a legsukárabb leány. És nálunk Svábi vagy a Baló lehet műsorvezető, Dobó Kata színésznő, és még egy Schmuck Andorból is lehet valaki. Ezt mind-mind lehet. És ismétlem, még a Schmuck Andorból is lehet valaki. A magyar liberálzöldszocialista politikus ráadásul kiválóan alkalmas trágyának is. Na, mi ez, ha nem demokrácia? A Schmuck Andorból is lehet tavares…
Tovább..

2013. július 19.

A Magyar Narancs és a mélyvilág


Nyár van, uborkaszezon, nem történik semmi. Mi is csak farmolunk, ikszpére megyünk, ezért Tóta W. után most ráfikázunk a balliberális kultúrfölény másik velünk élő szobrára, Sárgabajszú Kálmány Gyurira, a nem olvasom-nem érdekel, de írok róla- féle minőségi publicisztika feltalálójára, a magyar ugar felettérzett dragon keserűségét Magyar Narancsba fojtó himihumi értelmiségire. Stílusparódia következik.



Magyar Narancs a kulturálatlanagresszív és gondolkodás-ellenes mai magyar valóság része. Nem kell tehát csodálkozni.

Egy kedves ismerősöm mulatságos és szomorú életképet közölt a Facebookon baloldali pártelnökökről szólt, akik folyton veszekszenek, és közben árad tőlük a nagyon ócska zene, mindig ugyanaz a pár szám. A szocibbik lompos, elhanyagolt, egész nap otthon iszik; az európéer meg nyiszlett, affektáló, rosszul fizetett bölcsész. Egyetlen tevékenységük (szórakozásuk?), hogy marják egymást, és közben üvölt mindig ugyanaz a pár alternatív fos – melegszerelemről, Afrikáról, szexről, drogról meg ilyesmikről.

Rettenetes, elkeserítő és vicces.

Az elmúlt évtizedekben sok nagyszerű magyar író tárta fel ezt a mélyvilágot – nem, a „feltárta” nem is jó szó, inkább azt mondanám: fel-felvillantották, kisebb-nagyobb ízelítőt adtak a reménytelenség, kulturálatlanság, sivárság, szomorúság magyar valóságából. Elég Csurka Istvánra, Döbrentei Kornélra, Pozsonyi Ádámra gondolni, meg még számtalan nagyszerű íróra, novellistára, akik a Magyar Naplóban és egyéb fórumokon publikálnak. Valamennyi más, és mégis valamennyi olyan ismerős: kietlen, elkeserítő világ, amelyen azért jót nevetünk is olykor – rossz lelkiismerettel, és talán inkább a ráismerés öröme miatt. A legtöbbször a szegény emberekkel, az anyagi javaktól megfosztottakkal, a műveltség és az előremenetel esélyét is elveszítettekkel fonódnak össze ezek a képek: kavarog bennünk a szánalom és a düh, a kétségbeesés és a megvetés, az idegenkedés és a félelem.

Tudatosítsuk, hogy hasonló érzések kerítenek hatalmukba akkor is, amikor ilyesfajta kép jön velünk szembe az interneten:



Nemcsak az a baj, hogy a „liberális” „baloldal” médiájának „zászlóshajója” előáll ezzel az ízléstelen idiotikus képpel– kell a kattintás és aztán a nyomtatott szám utáni bevétel. (Két vélemény a sajtókampányról itt meg itt.) - Béla, hogy lejárja a reggeli fingatós vegan-fasírtot meg a licsiturmixot, sortot ránt, és elballag a kioszkba, mit írnak ezekről a nácikról, megint valami demokráciás ügy, ezek akarják korlátozni a normális emberek szabadságát, vazze? A Magyar Narancs megírja az igazságot, jóravaló liberális gyerekek, a tököm tele van a fasisztáskodással, még ebéd előtt pár gé cucc, közben átfutom, ha még agyamnál vagyok – Hanem az a baj, hogy ugyanaz a képlet, mint a homáros, tini pop-rock aláfestésével civakodó baloldali pártelnökök esetében: mélységes kulturálatlanság, kilátástalan butaság, a gyűlölködés mint a szórakozás netovábbja.

Hogy csak a megalázottak és megszomorítottak világa volna ez? Á, dehogy. A középosztály, amely (még) megengedheti magának, hogy egy hetilapot (olykor) megvegyen, vagy van internet-kapcsolata, betol egy (talán valamivel jobb) zenét a megfelelő lejátszóba, és őrjöng egy jót azon, amit a képébe tolnak. Semmit nem ért abból, ami körülötte és vele történik, a felszabadult nácizás (fasisztázás, trappolóbakancsozás, orbánozás, bármi) karbantartja a lelki háztartást, ennyi elég is. Elfelejtjük az élet értelmetlenségét, az üres napokat és estéket, a művelődés, a tudás és a szépség esélytelenségét, az emberi kapcsolatok hiányát.

Van ok az elkeseredésre!

Na hogy tetszik Kálmán C. György? Nekem nagyon…

x

Tovább..

2013. július 18.

Körütizálás Orbanisztánban


Bajnai Gordon, ez a bús spániel ma osztálykirándulást szervezett Fejér megye észak-keleti csücskébe. Ahogyan a buszon a kizárólag a baráti sajtó munkatársaiból összeállított hallgatósága előtt megfogalmazta: "körütizálást Orbanisztánba". Útelágöozázázódáshoz végül nem érkeztek. A körütizáció azonban egyre inkább kezdett hasonlítani a Balmoral cirkáló settenkedésére, élén Piszkos Freddel. Most hagyjuk a szójátékot a bal morállal és a cirkáló legénységével, de tény: hiába szívta fel magát Gordon szárnysegédjével, Szigátvári Viktorral annyira, a nagy odamondásból végül csak az lett, hogy jól szórakozott Felcsút lakossága. Meg az Ibusz-körútra kiválogatott haveri sajtó is - magában -, amikor a NOL Tv felvétele szerint Gordi az M1-esen tartott felszopó előadásában elmondta: "Ópusztaszerről, Magyarország történeti központjából átköltözött a központ Felcsútra". Ami akkora baromság, hogy még itt, a Tutiblog-székház rekreációs lakosztályában, a délutános narancsnővérkék kellemes heremasszázsa közepette sem tudunk másra gondolni, minthogy ez a marcipánkirályfi (amilyeneknek a fejét hajnalonta gyakran leharapják a Muzicuki nevű kiskörúti söntésben) egyszerűen rosszul magolta be a szöveget. Vagy ha nem, akkor tessék bevallani: ha Gordon győz, Ópusztaszer lesz Magyarország fővárosa. Pont. Eddig egyébként azt hittük, hogy ez a vonal nem jön be a liberólandban, de hát mindenki változhat. Honfoglalás Kónya Péterrel (Franco Nero), Szabó Tímeával (Monica Belucci) és Juhász Péterrel (Johnny Deep), rendőrlovakon...

Gordon és az E14 legújabb mindenese, Karácsony-Brutus-Dzsedzsi először megmutatta a bicskei focipályát, ami ugye mennyivel kisebb, mint Orbanisztán épülő stadionja és még a kapufélfa is rozsdás. Bár itt a téblognál számos szórakoztatóbb és kényelmesebb dolgot el tudunk képzelni, mint egy bőrcafat után rohangálni a tűző napon, de azt még mi is tudjuk, hogy van különbség egy az utánpótlást is nagy elánnal képző NBI-es klub és egy falusi focicsapat között, de mindegy, Bajnaiék, ha nyernek, valószínűleg vörösiszappal hintik majd be Puskás Akadémia helyét.

Aztán bekeményített Gordon, mint amikor a 12. szülinap után már mindenképpen muszáj belekötni a BKV-ellenőrbe, vagy legalább a takeszba a suli folyosóján, és a községhatáron túl, egy német multicég szeméttelepének szélén, egy magán-dűlőút bejáratánál, Arnold Schwarzi és Stallone összes bátorságát magába szívva kérdőre vont egy biztonsági őrt. Pont ott, ahova Gordon való: a multik szeméttdombjánál. Végül fel-alá settenkedtek Felcsúton, egy kis Challenge Dayt szervezve a libákat dedikálásra kínáló helyi lakosságnak. Itt-ott feltűnt a buszuk, kiszállni azonban nem mertek. 

Kánikulai nap volt: Gordon pittgörljei reggel kitiltották a jobber sajtót a csapatból, a többiek pedig egész délelőtt szorgalmasan jegyzetelhették a polbeat parkett császárának agyömlését, miszerint: "termőföld, trafik, takarékszövetkezet (...) zsoldossereg (...) Orbán-rezsim (...) Simicska Lajos (...) fejétől bűzlik a hal (...) minden rászoruló gyermeket meleg étellel lehetne ellátni." 

Hát fiúk, így nehéz lesz az a 2014-es akadályugrás. Lehet, hogy mégis Dopemant kellett volna indítanotok...



Tovább..

2013. július 17.

A tízmillió nagykövet országa


Orbán Viktor eligazítást tartott a nagykövetek számára azon a napon, amikor Bajnai és Mesterházy megegyeztek arról, hogy újraalapítják a régi MSZP-t. A két beszéd, bejelentés közötti égbekiáltó különbséget oldalaktól függetlenül a vak is látta. Az egyik oldalon stratégiákról, történelmi folyamatokról és az azokban betöltött szerepünkről beszélt Vitya, a másik oldalon meg gurítottak egyet a szaron. Viktor ezúttal, ha lehet ilyent mondani, mellőzte a kampányelemeket. A rezsicsökkentés/ mondatrész arány is meglepően alacsony volt. Természetesen volt „rossz tendencia versus jó tendencia” szembeállítás, de nem érezte azt az ember, hogy az egész ne szólna másról, minthogy az újraválasztásáért küzdő kormány vezetője magyarázkodik. Ha az ellenzéki propagandának igaza lenne, Viktor biztos azon próbálna teperni, hogy valahogy az általa külföldre delegált nagykövetek szájába adja, miért van demokrácia ott, ahol nincs demokrácia. 

Ehelyett laza volt, viccelődött, és elmondott pár nagyon elgondolkoztató dolgot, főleg olyanokat, amiket sejtettünk, de nem tudtunk megfogalmazni ilyen élesen, egyértelműen. Mert sejtettük mi, hogy az európai integrációnak van egy iránya, ami sokkal inkább az, hogy a történelmi „németek” vagy „császárság” vagy „Róma” kezd formálódni, és csak idő kérdése, hogy az áhíttott egység élén megjelenjen egy Europalpatine. Kurucnak lenni jó érzés, de amikor tegnap megkaptuk a Fülkekossuth szájából, hogy bizony szabadságharc helyett erős érdekvédelemről beszélhetünk, néztünk nagyot. Mert valóban, a szubszidiaritás mint kifejezés mintha keveset szerepelne az európai megmondó emberkék beszédeinek szókészletében. Hasonlóan kopott ki ez az egyébként a rendszerváltás táján népszerű kifejezés, mint a szuverenitás, az önállóság, a függetlenség, és hasonlók, pedig úgy tudtuk, ezek mind egytől egyig liberális értékek. A demokrácia, a demokratikusságosság ilyen későbrezsnyevista dolog volt a szolidaritással meg ezekkel együtt. 

Éreztük, sejtettük, de nem mertük kimondani azt, amihez Viktor tegnap muníciót adott: ott tartunk, hogy azt a szót „szelektív” ki se lehet mondani, ezért kénytelenek vagyunk „célzottat” használni. Pedig a szelektív megoldások ország és mikroszinten is természetesek. Nincs két egyenlő ember, vannak jó fejek és rossz fejek, szegények és gazdagok, épp így vannak eltérő országok eltérő gazdaságokkal. Nincs olyan vízfej, legyen Moszkvában, Brüsszelben, Rómában aki anélkül tudna igazgatni egy tőle távol eső országot, hogy megszállná. A hatalmas egyenlősdi onnan nézve is baromság, hogy liberáliséknál is van jó meg rossz demokrácia, jó meg rossz gazdasági növekedés, és sorolhatnánk a kettős mérce számtalan példáját Tavarestől Redingig, tehát nekik csak az fáj, ha nem az ő szájuk íze szerint rendszerezi valaki a Valóságot.

Jó volt hallani, hogy bizony itt a sablonok és egyéni megoldások feszülnek egymásnak, egy szerveződő birodalom, és az európai közösségen belül meglévő jogaink védelme egy lopakodó központosítással szemben. Ami egy olyan dolog, amit a magyar baloldal szerintem fel se ismer. Nekünk is igazából nehéz volt összerakni, hogy miért kell a Fidesznek minden létező fórumon konfliktusba keveredni, és miért nem lehet picit megkushadni, vagy teszem azt benyalni a németeknek, hogy ne pattogjunk már addig, amíg fel nem zúgnak a Messerschmittek hazánk ege fölött. Bevallom nem értettem mi folyik, és kicsit meg is vagyok sértődve, hogy eddig kellett várni a magyarázattal, és a jobboldali elit, és kollégáim a Trafik felhőkarcolóban nem vették a fáradtságot arra, hogy elmondják miért kell nekem folyton azért égnem, hogy „lám a Fidesz mindenütt kihúzza a gyufát Európában.”Mert most értem, sőt először hosszú ideje megmozdult bennem a hajráviktor érzés, amit maga alá temetett a Fidesz-élet mindennapi szürkesége, azok az ügyek, amiken oly kéjesen rugózik a baloldal. 

A tegnapi nap másik eseménye az volt, hogy Mesterházy és Bajnai megegyeztek arról, hogy meg fognak egyezni arról, hogy megegyeznek majd arról, hogy meg fognak egyezni. Mindehhez 6 órán át meséltek egymásnak gyerekkori úttörősztorikat, zánkai emlékeket, meg első napjukat az Úttörővasúton. Kólázgatva a nagy melegben arról dumcsiztak, milyen jó is volt mindenkinek a Ferinél barbekjúzni, és mennyivel jobb lenne most is, ha nem az lenne épp eladva a sajtóban, hogy Feri szar arc, mi meg európai jófejek vagyunk. Kicsit még nosztalgiáztak arról, milyen jó kis bukakke partikat toltak a Demisz meg az ÚJ Nemzedék partikon, majd felálltak, és kimentek lendületesen elmondani a sajtónak, hogy egyre jobban szeretik egymást, és finom volt a pogi. 

Mert a baloldalnak azzal szemben, amit tegnap Viktor felmutatott a nagykövetek előtt konkrétan semmije sincs. A baloldal fő üzenete szemben azzal, hogy hol van a helyünk Európában, hogyan rázzuk fel a gazdaságot, hogyan pozicionáljuk magunkat egy történelmi sorsforduló közepén, annyi, hogy összefognak-e vagy sem és mikor. Konkrétan azzal a távlattal, elképzeléssel egyikük sem rendelkezik, ami akár vita tárgyát képezhetné azokoknak a kérdéseknek, amiket tegnap Orbán felvetett egy laza kis eligazítás közepette. A két tudósítást elnézve egyértelművé vált, hogy ez a baloldal mérföldekkel kullog a jelenlegi miniszterelnök mögött, és ha a Fidesz kormány megbukik, az annak lesz köszönhető, hogy Viktor úgy elhúzott, hogy már az övéi sem értik. 

Mert tegnap valóban egy olyan embert hallottunk „Miniszterelnök” táblával a neve alatt, akinek nem csak Magyarország, hanem az egész közép-európai térség, és Európa számára volt mondanivalója. Ezzel szemben a baloldalnak a kezében semmi sincs. Ezekhez a témákhoz konkrétan nem tud hozzászólni, mert nem szerepelnek azokon az öt oldalas demokrácia- használati utasításokon, melyekből végtelenül provinciális módon próbálják összerakni a Demokrácia nevű játékot, ami valahogy folyton szétesik a kezeik között. Bénán forgatják az alkatrészeket, és egymástól elkapkodva azokat próbálnak összehozni valamit, miközben Viktor már javában pörög a sajátjával. A tegnapi hírek mérlege tehát az volt, hogy míg a jobboldalon még mindig van egy Viktor, a baloldalnak nemhogy Viktorja, de már Horn Gyulája sincs.
Tovább..

2013. július 16.

A Nagy Liberális Tanterem



Őszintén megvallom: azért valahol kedvelem ezt a Tóta W. Árpádot. Ha nem lenne, akkor ki kellene találni, elő kellene állítani valami laborban. Mert ő az a baloldali (?) liberális (?), akire tényleg ujjal lehet mutogatni immáron tízegynéhány éve: Nézd, bázki, ez mennyire hülye! Te, csak ekkora idióták vannak túloldalon? Ráadásul milyen szarul néz ki, egy sört nem innék meg vele!. Tóta tulajdonképpen nem más, mint Kerényi és Semjén szerelemgyereke, akire rányomtak a Photoshopban egy Ctrl+I-t (negatív) és a jobboldalon fellelhető összes szélsőséges és idióta gondolatnak pont az ellenpólusára kapaszkodva óbégatja bele a világba a legeszementebb baromságokat. Ő az a balliberális haszonállat, aki miatt nem kell szégyenkeznünk, aki miatt nem kell naponta háromszor megkövetnünk a "társadalmat" és elnézést kérni mindenkitől a „saját oldalunk” vállalhatatlan hülyeségeiért. Elég csak odamutatni: Hát nálatok még nagyobb faszok vannak, haver!

Szolomayer Balázs a Kerdem blogon hellyel-közzel mindent megírt, amire egy racionális vita keretében "érdemes volt" reflektálni Tóta W. legújabb agymenése kapcsán. De ki a fene akar racionális vitát folytatni egy Tóta W. Árpáddal? Ennyire senki nem ér rá, én meg pláne. (Rengeteg a meló itt az Aknamunkáért és Bosszúért Felelős Államtitkárságon) Nameg' egyik kedvenc tanárom bon motját megidézve: amiről racionális vitát lehet folytatni, arról nem is érdemes beszélgetni. És valóban! Tóta W. egyetlen egy állítása sem állná ki egy racionális vita során lezajló valóságpróbát, mert hantázik. Hantázik, mint a félműveltségből erényt kovácsoló baloldali félértelmiségi általában, tehát tök felesleges leállni vele beszélgetni, vitázni. Nem egy "minőségi intelligencia", hogy kedvenc Csepelijének egyik értelmetlen formuláját is idedobjam... Hagyni kell, elvégre ő csak egy hivatkozási pont. A másik oldal idiótája.

De vajon mi tesz valakit, 2013 közepén, Tóta W. Árpáddá? Mert nincs egyedül. Meglehetősen sok Tóta W. tenyészik az ádör szájdon, meglehetősen sokan gondolják úgy a balliberális értelmiségi körökben szektában, hogy ideje lenne ezt az egész politikai versenyt zárójelbe tenni és a Nagy Liberális Tanteremben szépen kioktatni a horngyulai értelemben vett lakosságot a helyes politikai gondolkodásról és irányt mutatni az abból következő politikai cselekvésnek. Mert az ország egy bazi nagy tanterem, ahol a már kellően (meg)fegyelmezett zemberek leülnek, előveszik a vonalas füzetet a Hellokittys táskából, és szép, rendezett betűkkel bemásolják Tóta W. főorvos úr és kollégái szavait, majd hazamennek és bemagolják. Ez volna a "felvilágosítás, a demokrácia megtanítása, a kellően önkritikus történelemoktatás mellett", amiről Tóta W. ábrándozik, amelynek eredményeként a politikailag már kellően képzett elvtársak állampolgárok hiba nélkül szavazzák be a parlamentbe 99,9 százalékkal a Hazafias Népfront demokratikus ellenzék közös jelöltjeit.


Ez volna a vágyott jövő, ez volna az ideális társadalom, amihez folyamatosan méricskélni szokták a valóságot? A vonatkozó írásában ugyanis Tóta W. pofátlanul nyíltan arról értekezik, hogy az állam erőforrásait egy politikai izmus szolgálatába kell állítani. Nem etikát, pláne nem vallásos izéket, hanem baloldali liberalizmust kell oktatni a középiskolákban, arra kell (át)nevelni a zembereket. Kiképezni őket olyan bonyolált összefüggések megértésére, mint amikor egyszerre képes csökkenni a bankok jövedelmezősége (1) az orbáni unortodoxia miatt és ugyanezen unortodoxia terhei (+1) képesek közben egyazegyben áthárulni a lakosságra is. 1+1=1. Az ilyenhez valóban nem árt némi képzés.... (A főorvos úr és kollégái kedvéért: most vagy áthárultak a terhek és a bankok nyereségében ez nem okozott változást vagy nem hárultak át és emiatt csökkent a bankok nyeresége. Vagy-vagy szituésön, a kettő együtt matematikai képtelenség.) Ám ha végre képesek lesznek ezt és az ehhez hasonló a bonyolált összefüggéseket megérteni a zemberek (azaz, lejönni az orbáni mákonyról), akkor végre minden szép és jó lesz, az Együtt 2014 váltja kormányon az MSZP-ét, a nyúl meg együtt szalad a rókával.

De szerencsére még csak a felismerésig (és elméletkészítésig) jutottak. A zemberek hülyék! - állapítja meg Tóta W. főorvos úr és néhány kollégája rendkívül éles szemmel hetente, mikor szembesülnek a világ diverzitásával, ahol a szavazónak nevezett entitások képesek eltérően vélekedni a politikáról. Tóta W. hülye - állapítják meg ilyenkor a zemberek, és túl is vagyunk az első kapcsolatfelvételen. Megint jót beszélgettünk

Tovább..

2013. július 15.

Charles Gati: a magyarok lusták


Azért jó vastag bőr feszül Gati professzor pofáján! Bajnai Gordon barátja és támogatója átlagban havonta mondja meg a tutit Magyarországról és az Orbán-kormányról. Habár az állandóan visszatérő érvelése szerint ő bizony nem a magyarokat szidja, hanem a szerinte diktátorrá váló Orbánt. Sőt, voltaképp a magyar nemzetet szeretné megvédeni Orbántól és csatlósaitól. (Akár Rui Tavares az unióból, úgy Charles Gati Amerikából.) A Johns Hopkins egyetem professzora azonban ahogy öregszik, úgy egyre kevésbé figyel oda a szavaira, hisz legutóbbi, rólunk szóló interjújában is elszólta magát. Azt találta ugyanis mondani, hogy a magyarok lusták és nem szeretik a kemény munkát.

„And above all, I think, it is against the imperative of working hard that capitalism imposes on you. So there’s an element of laziness, an element of nostalgia for the welfare state...” - nyilatkozta Charles Gati John Feffernek, aki a magyarokat lejárató amerikai blogján füstölög hosszasan az interjú apropóján. Gati szerint a „lustaság” és a Kádárizmus „jóléti állama” iránt táplált „nosztalgia” az, ami miatt Orbán képes az emberek támogatását megnyerni, miközben „lebontja a demokráciát”. Amely egyébként a kapitalizmusra épül, ahol „keményen kell dolgozni”, de erre a magyarok, a lustaságuk miatt nem képesek.

Gati egyébként annak a Johns Hopkins Egyetemnek a professzora, ahol 2011-ben Bajnai Gordon is előadásokat tartott, mielőtt hazajött ellenzéki összefogást szervezni Orbán ellen. Annak az embernek a szellemi és baráti támogatásával, aki szerint a magyar ember lusta. Madarat tolláról, Bajnait barátjáról...

Az interjú jó alapot ad készítőjének is, a magyar gyűlölő John Feffernek (aki az Orbán-kormány megalakulása óta szapulja elemezi a „magyar helyzetet” a Huffington Post oldalain) hogy ismét elgondolkodjon Orbán politikusi sikereiről. Feffer írása és Gati interjúja szerint Orbán úgy viselkedik, „mint Horthy Miklós, aki fehér lovon bevonul és leépíti a demokráciát”. Gati és Feffer ugyanakkor nagy egyetértésben arról is beszél, hogy Orbán sikere abban keresendő, hogy a magyarok, a szocializmusban megszokták azt, hogy nem kell dolgozniuk, illetve létezik egy nosztalgia a kádárizmus iránt. Összefoglalva tehát: Orbán sikerének az a titka, hogy a magyarok lusták, szeretik a kádárizmus jóléti államát, amit a Horthy szerepeben tetszelgő Orbán épít újjá. Értik, ugye?!

Charles Gati azonban nem hülye. Inkább aljas. Igen jól tudja, hogy milyen toposzokkal lehet gyengíteni Orbán pozícióját. Horthy és Kádár személye, mind nyugaton, mind Magyarországon megosztó párhuzam. Habár érvelése logikátlan, de mindenki számára lehetőség ad arra, hogy saját interpretációjában üsse Orbánt. Ki-ki ízlése és világképe szerint gyanakodjon.

Charles Gati egyébként az elmúlt években többször beszélt arról, hogy milyen módon váltható, vagy éppen „mozdítható el” az Orbán-kormány. „Vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt elmozdítsák”írta még 2012-ben. Ez pedig egy demokrácia-féltő politológus professzor részéről igen pikáns gondolat. Nos, ezért, illetve a kádárizmus és a Horthy-korszak összemosásáért, nemcsak Magyarországon, de minden más normális országban visszavennék Charles Gati professzori címét, de még valószínűleg politológusi diplomáját is.
Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger