2013. augusztus 31.

A Szadesz halálára I. - A nagy túlélő


Gabi megmondta a tutit! Hogy ki kivel fogjon össze, meg hogy Mesterházy Atesz legyen a miniszterelnök-jelölt. (Azóta persze már kivajúdták a félmegoldást, tiszta SZDSZ-MSZP love forever, nem vész el, csak átalakul, etc., de ez egy másik poszt témája...) Gabesz voltaképp csontig benyalt az ifjú szoci vezérnek, hátha rákerül az MSZP listára, amire – Atesz nyilatkozatai alapján – jó esélyei vannak. Ráadásul Gabi nemrégiben alapított törpe mozgalma, a Magyar Liberális Párt gyakorlatilag nem is létezik. Mire alkudozik ez a jó ember?

A Liberálisok – Magyar Liberális Párt furcsa képződmény. Felismerve az új idők új szeleit már magyarként, kvázi lokálpatriótaként határozza meg önmagát; annak ellenére, hogy a liberálisok az elmúlt húsz évben mindig kozmopoliták voltak. És Fodor Gabi is. Ráadásul a közösség fontosságáról hadoválnak, pedig a liberális mindig az egyénben, az individuumban hisz. De minden filozófiai zagyvaság ellenére a lényeg, hogy a párt gyakorlatilag nem létezik. Mondhatni Fodor Gabi fedőszervezete csupán. Jó arra, hogy valaminek a nevében mondhassa meg néha a tutit! És persze, hogy egy kis s...nyalással ismét bekerülhessen a parlamentbe.

A minap kiderült az is, hogy végre megszűnik az elmúlt huszonhárom év legkártékonyabb pártja, a Szadesz. Nincs tagság, nincs vezetés (legutóbb nem is vállalta senki az elnöki pozíciót) – így nincs tovább értelme a jogi létezésnek sem. Nagyot sóhajthatnánk, de nem tudunk boldogan hátradőlni a fotelünkben. Ugyanis a Szadesz még halála után is kárt okoz nekünk. Kiderült, hogy a pártnak 415 millió forintos hiteltartozása van a Magyar Fejlesztési Bank felé, ráadásul állami kezességvállalással. Így a párt szeptemberi megszűnése után az államnak, ergo nekünk, adófizetőknek kell majd állni a cehhet. A világ sem látott még ilyen gazemberséget! Az egykori vezetők, Pető, Kuncze, Kóka, Fodor, meg a többi jó madár meg élik világukat...

Történt, hogy a Szadesz 2008-ban, amikor a gyurcsányizmus még tombolt és rombolt hazánkban, iroda vásárlás jogcímén, állami kezességvállalás mellett, hitelt vett fel. A Magyar Fejlesztési Bank adatai szerint 20 ingatlant vásároltak, amelyek közül létezik olyan, amelyet még birtokba sem vettek, vagy éppen üresen hagytak. Igen profán okok miatt történhetett ez meg: nem létezett, vagy éppen megszűnt az alapszervezett abban a városban, ahol az irodát vették. De úgy kellett az ingatlan a kormánykoalícióban lévő Szadesznek, mint kivert kutyának a zsíros konc.

De vannak bizarrabb történetek is, mint például a Kecskeméten megvásárolt ingatlan esetében. 2010-ben ugyanis üresen hagyták a szétrepülő szabad madarak, de hagytak még úgy 400 ezer forint közös költség hátralékot is. Majd fizeti az önkormányzat. 

A Magyar Fejlesztési Bank szerint az ingatlanok jelentős részét az állam nem tudja birtokba venni, illetve értékesíteni, így az semmiképpen sem fogja fedezni a 415 millió forintos tartozást. A jogszabályok és az állami kezességvállalás miatt ezt majd nekünk kell kicsengetni. Ami azért is igen cinikus, mert éppen az a szoci-szadesz kormány vállalt kezességet, amely a lakosságot belehajszolta az elcseszett devizahitelekbe, amit ma is millióan nyögnek. És ne felejtsük el azt az aprócska tényt sem, hogy ők a fő felelősek az ország és az önkormányzatok eladósításáért is.



A hitelezés éve egyébként igen viharos volt a Szadesz életében. 2008-ban kiéleződött a Kóka-Fodor párharc. Gabi, mint menekülő patkány hagyta ott a Gyurcsány-kormány miniszteri székét, hisz sejtette már, hogy Ferenc testvértől a Szadesz meg fogja vonni a bizalmat. Az pedig – a parlamenti matematika szerint – bukást fog jelenti. S valóban így is lett. Majd választások nélkül megkaptuk Gordont – de az már egy másik történet.

A szadeszen belüli hatalmi harcból végül Fodor jött ki győztesen. Hajszálnyi előnnyel (346-344 arányban) választották elnökké. Ez 2008 nyarán történt, amikor a hitel kérelmeket a párt realizálta. Szóval Fodor Gabi közvetlenül felelős a szadesz 415 milliós hiteltartozásáért. Most meg ő mondja meg a tutit? Ő mondja meg, hogy ki legyen az ellenzék vezetője? Mit képzel ez az ember?

Mi azt tanácsoljuk Fodor Gabinak, ahelyett, hogy Mesterházyt kiáltja ki miniszterelnök-jelöltnek, kezdjen inkább azon ügyködni, hogy a megszűnőben lévő Szadesz valahogy fizesse ki azt a 415 millió forintot! Mert mi biztos nem fogjuk. Vagy?
Tovább..

2013. augusztus 29.

Nagy Utazás



Alföldirobi betartott az LMP-nek. Schifferbandi azonnal alakított is egy bizottságot, hogy kivizsgálják, hányadán állnak a Robival. Mert miközben itthon a kolbászszag-leheletű Pistakirály meséjének lidércnyomása feszült a hazafias, de legalábbis magyar lelkülettel eltelni kész huszadikai mellkasokra, addig az LMP külföldön volt. A határon túl élő magyar embereknél, de nem kampányolni, hanem kérdezni. És ezt senki nem vette észre! Pedig megfordultak Szászmedgyesen, és Aradon és Székelyudvarhelyen, ahol kérdéseket tettek föl a határon túl élő magyar embereknek…

Bezony, a 2014-es választások előkészületi hullámai lassan átcsapnak a határon, és nem kívánjuk palástolni, micsoda kéjes élvezet figyelni, mit kezdenek a baloldali és liberális pártok a határon-túliság kérdésével. Kálmánolga például több mint 5 percen keresztül faggatja az ATV-n Schifferbandit arról, miért most jutott eszükbe a Nagy Utazás. Schiffer azt próbálja bizonygatni, hogy szakítani akarnak a szakpolitikai egyeztetések szürke világával, és azért mentek ők kérdezni, személyesen. Mert ezt is másképp akarják csinálni. A zavaros mellébeszélés után Olga végül megadja a kegyelemdöfést, hogy ki volt az az LMP-s határon túliakkal foglalkozó szakpolitikus, akit az új gyakorlat megfoszt nyilvánvalóan jelentőségteljes tevékenységétől. De Schifferbandi persze nem tudja megnevezni, mert nincs. A haláltusáját vívó koncepció végül csak megmutatja eredeti, zölddumával elfedett lényegét.

„Onnantól kezdve, hogy döntés született a magyar parlamentben a választójog kiterjesztéséről, a magyarországi pártoknak nyilván dolguk az, hogy bemutassák valamennyi magyar választópolgár számára, hogy milyen alternatívát kínálnak… […]”

- így a Bandi. Mondjuk tehát ki, hogy a kormányhatározat kényszere vitte az LMP-t Erdélybe, és ezen nem szépít Schifferbandi sebtében előkerített, Bözödről elszármazott felmenőinek fölemlegetése. És nem segít a hirtelenjében összetrehánykodott zöld koncepció a multik erdélyi térnyeréséről, és környezetpusztító működésükről. Bandi végül igen érzékletesen úgy jellemzi a helyzetet, hogy a párton belül átszakadt valami gát…

Az országgyűlési határozat kényszere természetesen a többi ellenzéki pártot is kellemetlen, kényelmetlen lépésekre kényszerítette. Mesterházi már az év elején egy bocsánatkéréssel alapozta meg a 2013-tól aktuális viszonyt, bemutatta az MSZP új, valljuk be, első kisebbségpolitikai koncepcióját, amelynek üzenete annyiból állt, hogy az MSZP továbbra is messziről kívánja szemlélni a határon túli magyarok sorsát, de mindent támogat. Össze is borult a szocik és az RMDSZ két alapítványa, de ebből nyilván nem vonható le semmilyen következtetés. Basescu Tusványosi kirohanása kapcsán aztán végre megszólalt a vérszoci hangja is. Mesterházi szerint ugyanis Basescu azért hülye, illetve azért csinál hülyeségeket, mert Fideszes. De majd a Ponta (itt megremegett az ajka, de a Viktor csak nem kívánkozott a nyelvére) megmutatja.

„Itt az ideje, hogy az állandóan konfliktust kreáló, ellenségképet kereső, más népeket lenéző, agresszív politikát felváltsa a józan, felelős hazafiságra épülő, egymás iránti tiszteleten és párbeszéden alapuló nemzetpolitika"

Hát ez szép. Köszönjük.

Gyuriferinek van a legnehezebb dolga. A farvizén evickélő Bajnaipubi fél szavakkal is megérti magát (SIC!) Robert Ficóval, bár a két ország akkori viszonyán ez nem ütközött ki, viszont Fletót még mindig nem akarja megérteni senki. Ő változatlanul kitart a csak a proli zsigereket megmozgatni képes valamikori ellenkampány helyessége mellett:

"Tartalmilag ma is egyetértek a válaszokkal. Legfeljebb abban kárhoztatnánk magunkat, hogy a kampány leegyszerűsítő logikájában, ahol millióknak kell elmondanod, ott nem lehet hosszú elméleti kifejtést elmondani, ott a választó számára a legegyszerűbb érveket használod, mint a szociális érveket, ami kétségkívül lehet bántó." (bumm)

Ez az Fletó, el ne engedd, markold csak a szart! – szurkolhatnánk neki, de akkor meg minek küldött mindenkit korábban külföldre, akinek nem tetszett. Azokat kizárná az ő nagy demokráciájából? Mindegy is. Feri tényleg bolond. De egy dologban azért igaza van, és erre később még visszatérünk…

A politikai egyensúly fenntartása érdekében lenne néhány javaslatunk, mivel is lehetne hitelesen kampányolni a baloldalnak a határon túl. Semjén kissé valóban pikáns belovaglását rendesen kikezdte a libsi sajtó, hogy ha fehér ló akkor ugye Horthy. Ha barna lett volna, akkor meg nyilasizáló lett volna, ha fekete, akkor a náciló, de fehér volt, ami meg a hortystapisták színe. Mindenképpen rossz. Ha Mesterházi föl szeretne zárkózni, javasoljuk, hogy a Havas ösvényein át, partizánnak öltözött román pásztorokkal kísérve érkezzen a Gyergyói-medencébe. Bocsánatkérését pedig az alábbiakkal egészítse ki: Be kell ismernünk, hogy hibáztunk a tízmillió román emlegetése kapcsán. Az MSZP mai álláspontja az, és az enyém is, hogy csak attól a pár százezer romántól kell tartani, akik valamiért tudnak beszélni magyarul.

Bajnai Gordon esetleges délvidéki látogatásakor mondhatna valami ilyesfélét:  "Mi, az Együtt14 tudunk róla, hogy beszéltek magyarul, de a latin szavakat nem tudjátok elolvasni. Engem Bajnai Gordonnak hívnak, úgyhogy a szavazólapon azt ikszeljétek be, hogy BANHABL ROPAOH, de szavazhattok MEVTEPXAEN-re, vagy RYPYAH-ra, mert mi együtt vagyunk!" Schifferbandi valószínűleg tobzódna a kéjben, ha megtudná, hogy Csernobil országában is élnek magyarok, akiket környezetvédelmileg is meg lehet majd közelíteni. Gyuriferi meg egyelőre ne próbálkozzon beköltözős körútja kiszélesítésével, és Izraelbe se próbáljon meg szavazatokért bérmálkozni a siratófal előtt…

A mi Fletónk azonban valószínű egyelőre nem is fog ellátogatni sehová, mert kapisgálja a lényeget. Mégpedig azt, hogy a magyar állampolgárságot megszerzők egyelőre nem fogják a mérleg nyelvét billegtetni. Az optimista Transzindex  4, míg más elemzések pusztán 1 (maximum 2) mandátum megszerzésének eldöntésére tartja elégségesnek a határon túli szavazatokat. Még ha ez az arány idővel az SZDSZ mérlegpozíciójába is juttatná a határon túli szavazókat (ami valljuk be, mégiscsak üdvösebb, mint ha azt egy szadesz-szintű képződmény birtokolná),  sok idő eltelik még, és túl sok lesz az egyéb tényező.

És valóban, mindaddig, ameddig a baloldali és liberális pártok nem értik meg mi is ez az egész a határon túliak körül, addig jobb, ha csak ismerkednek, mint az LMP. Lánglelkű Ferenc úgy fogalmaz, hogy „Nem az a magyar, aki két fröccs után el tudja énekelni a székely himnuszt Csaba királyfihoz.” Igazat adunk neki. Aki két fröccs után még a magyar himnuszt sem tudja végigénekelni, csak az internacionálét, az ebből a kérdésből pusztán az országgyűlési határozat viszketeg kötelességét érzékeli.

A határon túliak szavazatainak a 2014-es választásoknál elsősorban szimbolikus jelentősége lesz. Azt fogja jelenteni, hogy mi magyarok itt, a Kárpát-medencében és az egész világon közösen döntünk a sorsunk alakulása fölött. Ezzel a szavazással valóban eltörölhetünk határokat pusztán azért, mert döntésünk, véleményünk és szavazatunk kifejezése nem lesz útlevél-köteles. A kérdés tehát az, kedves baloldali és liberális politikusok, hogy ennek az egész embertömegnek, a magyarok közösségének mi a mondanivalótok? Hogy tudjátok -e, valójában mennyien is vagyunk?  
Tovább..

2013. augusztus 27.

Nem közvélemény-kutatást, választást kell nyerni!


Nem közvélemény-kutatást, választást kell nyerni! – hangzik a magyar baloldal utolsó reálpolitikusának egy már elfeledett intelme az utókor számára. De a horgyufai pragmatizmus rég odalett, földet, harmadik utat, gyuriferit hordtak rá. Vágyakkal és ösztönökkel vezetik a darabokra hullott élcsapatot önjelölt elsőtitkáraik. A Bajnai például rögtön közvélemény-kutatást szeretne nyerni választás helyett, fülét hátracsapva egy utolsó, elkeseredett vágtába kezdett a miniszterelnök-jelöltség felé, hátha le tudja gyorsulni az ismét meglepően érett politikusi teljesítményt felmutató, a kezdeményezést visszakézből ártalmatlanító, de lakóhelyét még nem megmutató Mesterházy HajdúPétert.

Mire a levelek lehullanak, el kell dőlnie mindennek, az ellenzéki együttműködés keretét tartalommal, gondolattal és személyekkel kell feltölteniük, ha valós eséllyel akarnak ráfordulni 2014-es hajrára. Legalábbis nem árt, ha időben kijelölik, melyik szerencsétlen jelenti be a 2014-es vereséget és mond le az aktuális párttisztségéről (ez Bajnai esetében kisebb áldozat, mivel nem visel semmilyen tisztséget). Így volna illendő, ha egyszer az évezred csatájának, a jó és rossz végső, epikus összecsapásának harangozták be.

A jóérzésű baloldali állampogár’ is szeretné, ha a főszereplő kiválasztása olyan simán menne, mint az új Batmen/Bruce Wayne casting. Nekik egy ilyen Ben Affleck formátum is megfelelne, csak ne az Orbán, aztán majd megszeretik, megszokják az emberek is. Legvégül a megnyugodó SzanyiKapitány is tesz rá lájkot két osztályharc között, egy feltúrt mellékutcáról sajtótájékoztatva. De valaki legyen már, aki elől 2014-ben fejvesztve iszkolhat el  Orbán az embereivel és a mutáns harcimajmaival egészen a grazi elmeszanatóriumig. Aki lehetővé teszi, hogy 2014-től ismét a progresszív szakirány dolgozhasson egy tökéletesre csiszolt elmélet megvalósításán, legfőképpen egy gigahitel felvételén a baráti ájemeftől.

De a narancsosbukta odaégetésére hiányzik a konszenzusos recept. Mindenki másmilyen zárókövet tenne közös vágyaik boltívének középtengelyébe. Összeesküvés-elméleteket szívesen gyártó kollégánkkal, Boogiemannel szemben - aki továbbra is meg van győződve az ún. Banai-brand szocialista tervezéséről – mi, a Toronyház elemzői műhelyében kizártnak tartjuk a megegyezést, a közös listában összeforrt haladást. Közvélemény-kutatás, előválasztás, Unicum-Kupa, snóbli csak az érdeklődő úri közönségnek szól. Kötelező kűr, ahol a két Egyeske elmutogathatja a saját megoldását és a másik ketteske visszaminősítésének indokait, mert egyik sem vállalhatja fel nyíltan, hogy szarik a közös listában indulásra. Így hát délelőtt-délután felosztásban nyilatkoznak, ismertetnek,javasolnak: Bajnai Egyeske szerint az egyetlen lehetséges és győztes forgatókönyv, amikor a ő a liberális és bizonytalan választókat megszólítva hozza a kormányváltáshoz szükséges hiányzó szavazatokat a Mesterházy Ketteske által szállított fegyelmezett szocik mellé. Mesterházy Egyeske szerint meg ő hozza a fegyelmezett szoci szavazókat, akiket ki kell egészítenie Bajnai Ketteskének a liberálisokkal és a bizonytalanokkal. Sok különbség nincs a kettő között, csak az Egyeske és a Ketteske személye. Na, izé, lécci-lécci, ne csináld máááár! A frankót nyomd, ne a gizdát! – kábé itt tartanak hónapok óta. Ki legyen a sisakdísz az az ellenzéki összefogáson.

Ebbe a végtelen ciklusba dobta be hétfőn Mesterházy Fodor Gábort és Gyurcsibohócot, SzanyiKapitány meg az osztályharcot. Úgy tűnik - bár ennyi értelmet nehéz feltételezni a szocialistákról - felismerték, hogy a liberális szavazatokat (nincs sok) az előbbi kettő is képes hozni, a bizonytalan, de szoci/libi attitűdökkel felszerelt választópolgár pedig merő fikció. Még nagyobb fikció, hogy ezeket a „bizonytalan” szavazókat majd pont egy Bajnai szállítja az Összefogásba. A protestszavazókat, akik minden kormányváltás alapfeltételei, egy jó kampánnyal bárki megnyerheti magának, bárki elhergelheti őket a fülkékig, ehhez nem szükséges másik Egyeskét igazolni. Főleg olyan másik Egyeskét, aki képes protest-protest szavazatokat is képezni minden egyes közszereplésével.

A legvalószínűbb feloldása a hónapok óta tartó küszködésnek és herecsattogásnak a két országos lista lesz. Egyéni jelöltekben könnyen meg fognak egyezni, elvégre egy alapsokaságból merítenek. Hogy melyik támogató formáció nevét írják első helyre a plakáton az édesmindegy', mert ugyanazt a tanácselnököt jelölné mind a két élcsapat. A külön indított országos listával pedig egyrészt elnapolják a problémát (bevált szocialista megoldás), másrészt a szavazatokat is inkább képesek lesznek maximalizálni. És ami a legmenőbb: mind a ketten bejelenthetik a bukást 2014-ben.
Tovább..

2013. augusztus 26.

Összeült a balkartell!


2013. augusztus végén a baloldali öt család közül kettő találkozott, hogy felosszák egymás között a placcot. A keleti-parti családokat a don, maga „Bambafej”Mesterházy Attila képviselte. A nyugati-parti, szemmel láthatóan kisebb és gyengébb családok képviseletében, egy kis zsebpénzzel felturbózva a „Libás”, alias Bajnai Gordon érkezett. A többi három család, avagy a Kicsik valószínűleg később támogatják a Szindikátust

Egyelőre a Kartell legerősebb tagjának tartott banda, az Emeszpé látszik megmondónak. Pénzbehajtó barátaink továbbra is a legerősebb kutya kefél elv mentén léptek fel a megbeszéléseken. A nyugatiak, akik Együtt néven lépnek fel a saját területükön és egykori drogcsempész és exzsaru vezetőségi tagokkal is bírnak, sokak szerint hangemberek. Fülig Jimmy szerint egyenesen cérnagyári pénzbehajtók. A déli piti gangekből megerősödni látszó utcai selyemfiú, a frissen szabadult „Colos” Fodor is üzent a találkozó résztvevőinek, támogatván a nagy Al Capone székére pályázó Mesterházyt. Szerinte a legerősebb család, avagy az Emeszpé családfője lehetne a Capo di tutti Capi, avagy a "Főnökök főnöke", a Cupola vezetője. 

Ugyanakkor a régi belső tagok is elcsodálkoztak azon, milyen gyorsan létrejött a megállapodás és hogy valójában milyen gyenge a Libás által vezetett nyugati család, hiszen a megszerzett terület nagyjából semmire sem elég. Ha figyelembe vesszük, hogy ezeket a területeket a „Narancsos” Orbán emberei felügyelik jelenleg, nem sok jóra számíthatnak. A sunyik, akik kifelé „népszabisok” néven vesznek részt a szerencsejátékban, kiszivárogtatták a Libáshoz került területek listáját: 

Bács-Kiskun: 2. evk. (Baja) 
Baranya: 3. evk. (Mohács), 4. evk. (Szigetvár) 
Békés: 3. evk. (Gyula) 
Borsod-Abaúj-Zemplén: 1. evk. (Miskolc) 
Budapest: 1. evk. (V. ker.), 3. evk. (XII. ker.), 4. evk. (II.-III. ker.), 5. evk. (VI-VII. ker.), 13. evk. (XVI. ker.), 17. evk. (XXI. ker.), 18. evk. (XXII.ker.) 
Csongrád: 2. evk. (Szeged), 3.evk. (Szentes) 
Fejér: 5. evk. (Sárbogárd) 
Győr-Moson-Sopron: 2. evk. (Győr), 5. evk. (Mosonmagyaróvár) 
Hajdú-Bihar: 1.-2. evk. (Debrecen) 
Heves: 1. evk. (Eger) Jász-Nagykun-Szolnok: 3. evk. (Karcag) 
Komárom-Esztergom: 2. evk. (Esztergom) 
Nógrád: 2. evk. (Balassagyarmat) 
Pest: 1. evk. (Érd), 3. evk. (Szentendre), 7. evk. (Vecsés), 11. evk. (Dabas), 12. evk. (Cegléd)
Somogy: 2. evk. (Barcs), 3. evk. (Marcal) 
Szabolcs-Szatmár-Bereg: 4. evk. (Vásárosnamény), 6. evk. (Nyírbátor) 
Tolna: 2. evk. (Dombóvár) 
Vas: 2. evk. (Sárvár), 3. evk. (Körmend) 
Veszprém: 2. evk. (Balatonfüred), 4. evk. (Pápa) Zala: 2. evk. (Keszthely), 3. evk. (Nagykanizsa) 

A bukik egyelőre nem hajlandók tenni sem a Mesterházy vezette csapatok győzelmére, sem a Libás megerősödésére az Öt Családon belül. Egyelőre a Nagy Háború győztesének továbbra is a Narancsos látszik, aki valószínűleg szokása szerint kemény kézzel veri majd vissza a támadásokat.
Tovább..

A károgó Varju



A varjú undorító állat. A mitológiában a balszerencséhez, a halálhoz kötődik. Ravasz egy állat – általában valamilyen gonosz csínytevés jellemző rá. A profán világban a szemétzabálás a legjellemzőbb tulajdonsága. Ott köröz mindig a szarkupac felett. Van belőle Kormos, Dolmányos, Havasi, de a leggyakoribb a Vetési. Nekünk meg van belőle egy Lászlónk... Ráadásul károg. Egyre csak károg.

Mondják, hogy a nevekkel nem illik viccelődni. Gúnyolódni még inkább. De hát ha nekünk egy demokratikus koalíciós Varju László jutott, aki mindig a szemétben turkál? Aki Gyurcsány feltétlen híve. 2002 óta egyébként szoci képviselő. De volt ő már Gyurcsány és Bajnai államtitkára is „abban a bizonyos nyolc évben”, amikor tönkre vágták Magyarországot. Ez a Varju pedig egyre csak károg és károg. Most éppen a Dunaferr ügyében.

Mint ismert az ISD Dunaferr-menedzsment bejelentette, hogy a veszteségek lefaragása miatt 1500 főt el akarnak bocsátani a cégtől, ami a térségben tragikus következményekkel járna. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter gyorsan tárgyalásokat is kezdeményezett. Először támogatás, majd a vételi szándék is felmerült. Nagy volt a kapkodás a kormányban, ami érthető. Meg kell menteni 1500 munkavállalót. Bárhogy.

A Dunaferr vezetőit állítólag meglepte a vételi szándék. Nem akarnak szabadulni a cégtől. Csak rentábilissá tenni valahogy. A kormány viszont nem engedheti, hogy az egyébként is magas munkanélküliségű vidéken még 1500 ember az utcára kerüljön. Így egyelőre patthelyzet van. Varga Mihály és a kormány mindenesetre minden érthető kapkodás mellett eltökéltnek látszik.

Varju László viszont elkezdett károgni. Egyrészről azt firtatta, hogy mennyibe kerülne a cég megvétele, illetve 1500 ember megmentése. Másrészről pedig, hogy miért változik a szándéka Varga Mihálynak óránként. És ami a legcsúnyább károgása volt: követelte, hogy garanciákat adjon a kormány arra, hogy nem kerül 1500 ember az utcára. Pont ő! 

Nos, a nevekkel nem ildomos gúnyolódni. De ebben az esetben van néhány tény, ami miatt megérdemli Varju László, hogy párhuzamot vonjuk a károgó, szemétzabáló névrokona között. Ugyanis tudni kell, hogy a Dunaferr vállalatot 2004-ben a Gyurcsány-kormány privatizálta. Egy nagymúltú ukrán cégnek passzolta el.

Varju László része volt annak a kormánynak, amely privatizálta a vállalatot és kockára tette a munkavállalók sorsát. A tragédia pedig bekövetkezett. A cég veszteséges lett és most magyar embereket akarnak az utcára dobni. Az egykori privatizációt lefolytatók követelnek ezek után biztosítékot? Talán 2004-ben kellett volna előre gondolkodni azon, hogy kinek adják el a Dunaferrt.

Mindenesetre most válságmenedzselésre van szükség. Nem károgásra. Úgyhogy Vaju László: pofa be!
Tovább..

2013. augusztus 25.

Nyolcvanháromezer nevel ki az emberi sorból



Európa megint csinálná a fincsit a népnek, megint kitaláltak valami világot rengetőt és megváltót. A marxizmus után ismét lett van egy friss, ropogós, saját fejlesztésű elmebetegségük. Az ingyenpénzt mindenkinek elméletét fejlesztették ki. Nem túl bonyolult, de ezek már nem a jó öreg Max és Engels féle prekomcsik, akik némi társadalomtudományos felkészültség okán még empirikus tapasztalatokra alapozva kívánták a töke dőlésének szögét meghatározni. Most egész Európa ízlelgeti a KétfarkúKutyaPárt ötleteit. Például az adóparadicsom Ciprus, vagy a már e jelzővel sem illethető Svájc.

Itthon meg, a futottak még kategóriás bohóc mellett, a Szanyikapitány és a barátja, Schifferbandi applikálná rá az országra a hülyeséget, elvégre a fejlettnyugaton' találták ki, tehát itt a vadkeleten biztos beválik. Erre számtalan példa van a huszadik században – morfondírozhattak el – a nyugati receptek (fasizmus, kommunizmus, liberalizmus) hazánkra verése mindig kiváló elfoglaltság egy társadalomfejlesztő politikusnak. Gödön, egy viharvert, kormos csövű TGM-vel belőtték a felsorakozó, de különben bujkáló baloldali tömeg közé az ingyenélet-ingyenpénz nevetőgáz-bombáját, hogy mi is ízlelgethessük a KétfarkúKutyaPárt ötleteit. Civilek aláírást is gyűjtenek, valami ilyesmi indokkal:

„Az emberi munkaerővel szemben a gépesítés, a racionalizálás áll. Az emberi munkaerő drága, sok járulékos költséggel jár. A gépi munkaerő, a kezdeti befektetést leszámítva, adó és járulékmentes. A gép nem megy szülni, a gép nem kér jutalmat, a gépnek nem kell túlórapénzt fizetni. Az embernek igen. Akinek mégis megmarad az állása, azt a végletekig kizsigerelik, túlfoglalkoztatják.”

Az emberi munka tehát mindenképpen szar, de leginkább az emberek miatt, mer annyi nyavalyájuk van. Inkább kapjon mindenki valamennyi pénzet. Akinek ez így kerek, aláírhatja itt. Mi a szerkesztőségi Toronyházban előbb megiszunk még két liter Orbángyöngyét fejenként, aztán fogjuk aláírni. Ivás közben meg Szanyikapitánynak fogjuk vizionálni magunkat. Delirium nélkül ugyanis nem bírjuk elképzelni ezt a fantasztikumot, mert a valóság itt körülöttünk eltakarja a progresszív igazságosságot. Európa Exmen szuperhősei után ugyanis most itt jönnek a jóságos robotok! Minden csupa robotok lesznek, és majd külön fejjel lehet rendelni őket. Amíg mondjuk otthon döglünk az emberi nyavalyáinkkal és elsején a kispárnánkat  kitömjük nyolcvan ropogós ezressel, háromból meg veszünk sört, addig a robotok majd egyben tartják Európát, és emiatt boldogok leszünk mi. Boldogok leszünk, ha arra gondolunk, hogy Reeding fejű robotok fejik a tehenet, a Gordonfejűek felügyelik a szárnyasokat, a Szanyikapitányfejűek meg majd elletik az embereket. A Benditfejűek meg majd vigyáznak rájuk, főleg a gondolataik helyességére. De lesznek külön vicces robotok is, hogy szórakozzunk. Azoknak bólogató Gyurcsányfeje lesz, amelyik azt skandálja, hogy nem hazudok. De tegyük félre kicsit a tréfát.

Kijózanodván ugyanis ráébredünk, hogy az embert nem fogja tudni fölváltani a robot, mert alapvetően már most robotként dolgozunk. Gondoljunk csak a fantáziátlan és agyonellenőrzött telefonos munkákra, vagy az emberi méltóságában valóban megalázott teszkópénztárosra, aki minimálbérért akár maga alá is hugyozhat, mert csak műszakonként egyszer engedik ki. De ott vannak, a lassan minden társadalmi presztízsétől megfosztott és megalázóan alulfizetett tanárok vagy kórházi ápolók gyomorbajos és karikásszemű tömegei, akikre különben beteg hozzátartozóinkat, vagy gyermekeink nevelését bízzuk. Organikus robotok. És persze ott van a munka sötét oldala, a gyanúsan túlfizetett, közpénzen lébecoló MÁV-os közép- és felsővezetvezetők, fejenként három titkárnővel (délelőttös, deles és délutános kávéfőző képesítéssel), a tablettát csak ötezerért felíró nőgyógyászok, és a találékony autószerelők. És a Szanyi ebbe a munkáslevesbe beleköpi, hogy 83 ezer. Ennyit kéne mindenkinek kapni alanyi jogon. Hát, baszd meg Szanyi Tibor! Ezt gondolja az elfekvőben húsz éve pelenkáző nővér például. Hogy ha ez neked ilyen sima ügy lett, akkor baszd meg Szanyi Tibor! Vagy a hátrányos helyzetű gyerekek körében apró sikereket elérő, de néha apukák által megvert tanár. Hogy ha ez ilyen egyszerű lett neked hirtelen, akkor baszd meg Szanyi Tibor! Meg te is baszd meg, Schiffer András! Gödön!

Mert ebben a nyomorult, antidemokratikus kelet-európai blokkban teljesen másképp gondoljuk. Mi, a munkavállalók. Megtanultuk, hogy voltak, vannak és mindig is lesznek erkölcsileg selejtes emberi lények. Hogy vannak üres frázisok puffogtatásából megélő értelmiségiek és politikusok, a törvényesség hátán a becstelenség szelével vitorlázó jogászok, a szociális rendszert maximálisan kihasználó, öncélú semmittevők. Lesznek más álmait és kezdeményezőkészségét ropiként tördelő síkagyú bürokraták. Mindig is lesznek önzők, lusták, kretének és tolvajok, és ezen nem változtathat 83 ezer forint. A valóság sosem lesz tankönyvbe illően tökéletes.

Mi, akik dolgoznak, éppen azt reméljük hogy a világ a valódi (!!!) igazságosság felé halad, amikor az érdemi(!!!) munka(!!!) elnyeri idővel a megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülést, és ezzel párhuzamosan csökken az élhető jövőt önző érdekből bármikor megzabolázni kész percemberkék befolyása, akik 83 ezer forinttal jutalmaznák azt is, aki egy szalmaszálat nem tesz keresztbe, csak alanyi jogon követeli az ellátmányt, cserébe szavazatot rak a percemberekre. Hogy lesz az az állami, urambocsá európai apparátus, aki lerázza a hátunkra kapaszkodni igyekvő emberi ballasztot.

Sajnos a sok Évavermúttól már kipárolgott Szanyikapitányból az emlékezés. A szabad liberális kapitalizmus aljasította a munkát szenvedéssé, a munkást pedig gyökértelen, szerves robottá. A nágy szociálizmus pedig nem tett mást, minthogy ezt az embertelen fölfogást államosította, intézményesítette, sőt álmot gyártott belőle. A pártfegyelmet a képességek és a tehetség elé helyezte, kőbányai sörrel és keverttel, valamint gumibottal kezelte a kezdeményezőkészséget. Most ezt venné el az organikus robotoktól Szani és Schiffer, mert a maradék őrültet, aki még dolgozni kíván, rabszolgává aljasítaná, akiknek egyetlen feladata, hogy tömegek minimális, nyolcvanháromezres kényelmét biztosítsa. Mert valakinek azt ki kell termelni, mióta nem a fákon nő a pénz, mint a minden sötét gondolat ősatyjánál az idealizált ősközösségben...

A szociálistákkal és a liberálisokkal az a legnagyobb baj, hogy nem értik a szabadság fogalmát. Azt a szabadságot, amiben az ember a születésekor kapott tehetséget korlátok nélkül bontakoztathatja ki, ami, a család és egyéb sikerek mellett, egy hivatás megtalálását is jelenti. Amikor az okos emberből mérnök, az izmosból építőmunkás, a satnya hülyéből pedig tutiblogos poszter válik. Nem, ők ezt nem szeretnék, mert szerintük a munka a szabadság ellensége. Ezért járjon inkább a nyolcvanhárom alanyi jogon és maradjon mindenki otthon. Senki ne csináljon semmit, mert a végén önálló és független felnőttek tömegeinek kellene baloldali politikát mutatni, akik ezt kiröhögnék. Mert a munka nem csak az állati, hanem az állami sorból is kinevel. Egész egyszerűen képtelenek elképzelni, hogy valaki élvezi azt, amit csinál. Hogy az, aki a földet műveli, a világ körforgásába is beletartozik egyszersmind, vagy egy kisiparos pontosan fel tudja mérni a munkájának, egy megalkotott, addig nem létező tárgynak az értékét. Hogy a tanárság lehet nemcsak állás, de hivatás is, ahogyan lehet az a betegek ápolása is…

Javasoljuk tehát a hazai baloldalnak és liberális barátaiknak, de azontúl egész Európa hasonszőrű gondolkodóinak, hogy inkább koncentráljanak az emberi tehetség kibontakoztatására. Teremtsék meg annak lehetőségét, hogy mindenki képességeihez mérten hasznos, büszkén végezhető munkát kaphasson, amiben el lehet mélyedni, amit tovább lehet gondolni, amit lehet finomítani. Ami egyszerre hobbi is, munka önmagáért, munka a munkásért és munka a közösségért. Az ember tevékenység nélkül nem ember többé. Mindannyian azzal kis csírányi hivatástudattal születünk erre a világra, hogy lesz benne valami dolgunk, hogy van célja az életünknek, több mint pusztán a létezés. Kényeztessük tehát először azokat, akik dolgoznak, mert ők építik a világot, és ők fogják majd egyszer rendbe hozni mindazt, amit az erdőket felégető liberálkapitalizmus, vagy a folyók folyási irányát megfordító szociálizmus ámokfutása okozott.


Tovább..

2013. augusztus 24.

Szent István vs. Alföldi, avagy a trükkös bosszú a Nemzetiért…


Történt pediglen, hogy hazácskánk réges-régi ünnepén, azaz Szent István ünnepén valaki az arcunkba csinált. Közpénzen és előre megfontolt szándékkal. A Dóm előtt, Szegeden augusztus huszadikán Szent Istvánt a Korona börtönében nácik segítik hatalomra, akik feszületekkel kínozzák a magyar népet. Hiába kiabálom világgá a véleményem, mely szerint nem a gyűlöletének tárgyától, hanem gyűlöletének terjesztésétől náci valaki és ezen logika mentén náci volt Alföldi rendezése. Kirekesztett, hitet, vallást, identitást sértett. Alföldi bizony lenyomott mindannyiunkat, túl járt a nagyokosnak látszó eszeken, kapott még a szegedi fideszes önkormányzattól is vagy harmincöt millácskát, hogy belehányjon az arcunkba és otthon csapdossa a térdét az elégedett röhögéstől.  

Sok mindennek kellet összeállnia ahhoz, hogy rendezőcskénk el tudja érni, hogy megvalósítsa ravaszul aljas bosszúját. A jobb oldalon gyakran hallottam azt a véleményt, mely szerint Alföldi bár nagy komcsi, de jó rendező. Inkább kellett volna színházba járni, a nagy okoskodás helyett, de ugye az ilyen hülye summázatok gyorsan terjednek. Hogy miért ejtette a fideszes kultúr- és egyéb politika Szörényi Leventét, azt már a fene se tudja, de kellett ez a lépés is az ő sértettségéhez és hibás döntéséhez. Az már a hab a tortán, hogy az Alföldi a 35 millás közpénz ellenére szabad kezet és teljes titoktartást kapott a rendezéséhez, pláne, hogy korábban durcásan, sértve repült a Nemzetiből. A szegedi fideszesek helyében kezdeném félteni a párnát a fenekem alatt. Szinte látom magam előtt az Alföldit, amint Mephisto fejjel dörzsölgette a kezét, ahogy hárultak el egyre az akadályok ördögi bosszúterve elől. Igaz, jó sok hülyére volt szüksége, hogy meg is valósuljon, de abban nincs hiány nálunk, ahogy tehetségtelen színész is akadt garmadával, hogy statisztáljon más valaki önelégült, piti bosszúcskájához. 

Mert Alföldi megnyerte a csatát. Közpénz felhasználásával. Nemzeti ünnepen. Szent Istvánból nem lehet már hülyét csinálni, ezer éve halott és a legnagyobb királyunk. Belőlünk lehetett. Belőlünk, akiknek haza ez az ország, akiknek István nem az első, hanem a Szent, akik olvastuk Kós Károly Az országépítő című remekét, akik tudjuk, hogy a keresztség felvétele ezer éve nemcsak a hitet, hanem a továbbélést is jelentette, akik nem féljük, hanem szeretjük az Istent.

Gondolhatnánk, hogy a csatát nyerte meg, nem a háborút. De ez nem igaz, mert nem lesz itt semmiféle háború, Robika köszöni szépen, de nem folytatja a küzdelmet. Csak vihorászik otthon, hogy a jobberek nekiesnek legnagyobb hősüknek, Szörényi Leventének. Röhög, mert szemét rendezvénye nyomán minden ostobaság az ő malmára hajtja a vizet. A buzizó jobbikosok őt építik, őt erősítik. A Lánchíd Rádió vígan reklámozza a soron következő budapesti előadást, három nappal a szégyenteljes szegedi bemutató után is. Teljes káoszt teremtett, amihez a műveletlen, olvasatlan, színházkerülő figurák a legjobb táptalaj. Vannak épp elegen és követelik, hogy Szörényitől vegyék el a Kossuth-díjat, szószólójuk, Bayer Zsolt is Leviben látja a gonoszt. Abban az emberben, aki a népzenét beemelte elsőként a rockba, aki a hatvanas években egyedül tartotta a magyarság tüzét a fiatalokban, akit ezért eltiltottak, akit ezért cenzúráztak, aki akkor mert szembefordulni a hatalommal, amikor mindenki lehajtott fejjel élt, aki az István a királlyal egy ország önbecsülését adta vissza. Sokan vagyunk, akik azt gondoljuk, az István a király az első lépés a rendszerváltás felé. Ezek a nagy tettek egy egyenes ember életében most eltörpültek, mert hagyta rendezni az Alföldit. Ez ma Magyarország. Egyesek éltetik az Alföldi-féle Szent István, Magyarország és kereszténység gyalázást augusztus huszadikán. Mások Szörényi Leventét szidják. Én meg nehezen találom ebben a játékban a kozmopoliták közt a becsületest, a nemzetiek közt a magyart.  Nem tartozom ezen csaholó táborok közül az egyikbe sem. 

Azután eszembe jut a megoldás. Szent István a legnagyobb uralkodónk. Az elmúlt hetven év legnagyobb társadalmi hatású művészeti alkotása Magyarországon az István a király.  Ők velem maradnak akkor is, ha már mindenki csak az alantas dühét hangoztatja. Mert ezek a dühösek, akár Robit védik, akár Levit gyalázzák mind az Alföldi statisztái. Az igazság meg szokása szerint marad középen.

Tovább..

2013. augusztus 23.

Ha ugrál a kisveréb…



Azt hiszem rákaptam apám vicceire. A múltkor épp, mint egy jó Alföldi aktualizáltam a Mórickás-rendőröset, most meg van egy másik. Eszerint az örökbecsű, már-már az István a király metaszintjét súroló textusban arról van szó, hogy a kisverebet leszarja a nagy marha. A kisveréb azonban megsértődik, ugrál, meglátja a macska és jól megeszi. Tanulság: nem biztos, hogy az az ellenséged, aki leszar, és az a haverod aki kikapar a szarból. End of story.

Nos imádott, szeretett, és minket a felhőkarcolóban minden létező jóban fürösztő Főszerkesztő Főstrandmester Méltóságunk volt oly drága és leutazott Szegedre kiakadni a minap. Csak úgy zengett az M5-ös az anyázástól, és bizony mikor megérkezett a hűs Toronyházba, alig győztük idegnyugtató cigikkel ellátni a Nagyurat, úgy kiakadt.

Pirézzel kicsit féltünk is, hogyha elviszi a szélütés, akkor mi állás nélkül maradunk, és bizony sokkal jobb pirosfehérzöldgalléros nyaloncnak lenni a Fidesz-maffiánál, mint törökzsoltitól tanácsot kapni a gödörbe hentelt punknak. Ezt most csupán azért, hogy Alföldi művészúr' csodás szimbólumának allegorikus kontextusába ágyazzuk önmagunkat. Mert mi ilyent is tudunk, nem csak a Töketlen Öltönyöst szolgálni napszemcsós klerikális-náci hordák vöröslő keresztjei árnyékában. Szóval így van ilyen érzékünk a finomságokra.

Csak egy a bökkenő. És erről Menyhárt sem tudhatott, amikor épp a konzervatív összmagyar szolgaságban meghajolva heveny avangardofób rohamában verte a kocsija kormányát az alföldi éjszakában. Miszerint Róbertünk (az Alföldi, nem a Piréz - a szerk.) még a szart is nyúlta. Terjed ugyanis a mém a Neten, hisz valaki nem ment túl messzire, hanem megtalálta a TeCsőn Valló Péter nyolc évvel ezelőtti III. Richardját. Nos. Bizony Robi szénné nyúlta szegény Valló Pétert.



Hogy jön ide a vicc? Hát úgy, hogy Robi a kisveréb. Addig ugrált, míg pórul nem járt. Mert volt egy csodás alakítása nemrég, amiben ő iszonyatosan megalázott alkotó géniusz volt, akit elsöpört a fasiszta ármány és őavantgárdságának eltávolítását követően a provinciákból hoztak egy jó kis határontúli Döbrögit, hogy az tulipános-kalocsaihímzéses népinemzeti uncsisággal mételyezze a fideszes buszokkal, vidékről, a Tarlós által kipusztított egykori multikulti romjaiba szállított marinéniket, hogy megnézzék mi a szitu a Fidesz által épített Írógép falai között. Szóval ez volt a rendezői szándék, és hát kis verebünk jól tele is ugrálta ezzel a médiákokat. Egész addig ugrált, míg észre nem vették, és a gonosz fideszre rá nem nehezedett a kényszer, hogy helyzetbe hozza, pontosabban helyzetben tartsa színházművészetünk legnagyobb "látnokát".

És hát Szörényi kikaparta a szarból a kisverebet, aki megkapta élete nagy sanszát: gigaprodukció az egész országnak. Mert Alföldi zsenisége az igazi durván NAGY közönség számára egész idáig leginkább legenda volt. Amolyan mítosz, miszerint: ha járnék színházba, és megnézném az Angyalok Amerikábant, akkor tökre hanyatt vágódnék a zsenialitástól, amit Alföldi Róbertnek hívnak. Ugyanezen az alapon meg biztos szénné unnám magam a hőbőrgős magyarkodáson amit Vidnyánszky prezentál Mucsán, akarom mondani Beregovóban, pontosabban Fideszland közepén, Kósa Lajos Debrecenjében. Mert hát a NAGY közönség szarik színházba járni, az, aki meg jár is színházba, az úgyis tudja, hogy hiszti van, nem pedig szakmai elképzelések csapnak össze. Vidnyánszky igaz, hogy leadhatna pár kilót, ha már az érdeklődés homlokterébe kerül, de ettől még nem szar, hanem egy rohadt jó rendező, és Alföldi, aki igaz, hogy szép snájdig gyerek, de korántsem akkora rohadt nagy géniusz, amit egyszer termel ki a genetika ezer évben. Ő nem az a nigger, mint Django. Csak jók a kapcsolatai és elég gátlástalanul nyomul. Van ilyen.

Robi bőven ellehetett volna ez alatt a szar alatt, mert a nagyközönség simán bevette ezt, és bevalljuk, mint őstrollok minket sem izgatott ez a felhajtás, mert bevallottan kocsmai csevejekből ismertük mind Alföldi, mind Vidnyánszky művészi teljesítményét. A franc fog ugyanis vagyonokat fizetni, hogy homárokat nézzen egy ronda színházban, és ugyanígy kurvára nem fogunk leícézni Debrecenbe, hogy megnézzünk valami akármit csak azért, mert a Vidnyánszky Beregszászról megpendíti benne a Kárpát medence lélekhúrjait. Szóval ezt be kell így vallani akkor is, ha szívünk szerint inkább ez utóbbiban merítkeznénk. És ezen az alapon akár még el is lehetett volna fogadni a „megalázott Géniusz” című forgatókönyvet, meg hogy valóban politikai alapokon megy itt a mérlegelés. De Robi úgy tűnik elhitte saját kis meséjét magáról, és nem bírt nyugton maradni, neki kellett az, hogy megmutassa, hogy mekkora ász ő. Ugrált. Most meg már hiába ugrál.


Az ország megosztása mindenesetre sikerült, hisz szegény jó Menyhártunk majdnem féloldali bénulást kapott, mikor kérdeztük milyen volt a darab. Pirézzel rögtön rendeltünk is egy tucat apácaruhás sztriptíztáncosnőt, hogy egy kis rúdtánccal nyugtassák meg a saját kis Vezénylő Tábornokunkat (a miniduce makettváltozatát). Szegény doki gyógyulását már csak az írására érkező „hozzáértő” kommentek hátráltatták, amiben végül megkapta szegény, hogy őneki, a mocskos fidesznyiknek nemhogy ízlése sincs, de valószínűleg nem is látta a darabot, és politikai alapokon ítélkezik. Satöbbi, szokásos bullshit. De ezért kapja a pénzét az Orbántól, mit is várunk tőle. Biztos kiadták az Egyenlítőnél is az ukászt, hogy trollkodják szét a tutit, mi meg lusták vagyunk ahhoz, hogy azzal töltsük a drága időnk, hogy a szar cikkeikre visszaoffolunk. (Bár Piréz szokott ilyent, amolyan időtöltés gyanánt, a másnaposságát levezetendő.)

Mi végig lájkoltuk Főszerkesztőnket, és egyetértettünk vele abban, hogy ez az új István a király egy rakás szar volt. Az viszont, hogy a darab alanyi jogon volt az, semmi ahhoz képest, hogy ráadásul úgy volt szar, hogy Robi fullosan lenyúlta egy kollégája 8 évvel ezelőtti darabjának ötleteit. Egyszerűen arra számított, hogy ennyi idő bőven elég arra, hogy elfelejtsük, az azóta a Milla hoppmesterévé süllyedt Kulka János egykori jutalomjátékát, meg az egész  „öltönyös Shakespeare” dolgot. Holmi m1-es színházi közvetítés, meg valamiféle szakmai siker úgyis elég belterjes ahhoz, hogy a kutyát se érdekelje, amikor az RTL-en életében először lát színházi közvetítést a csatorna leendő X-faktor mentorának rendezésében. A Szörényi – Bródy – Alföldi kooperáció soha nem látott hype-ja úgyis idézőjelbe teszi a III. Richardot, amely valljuk be 8 évvel ezelőtt is úgy volt eredeti, hogy már megvolt az a filmváltozat, ami által mellesleg világhíres lett a későbbi Gandalf és Magneto, és aminek a lényege az volt, hogy III. Richard konkrétan autókkal rohangál a náci Angliában. De jó volt, sikeres volt, eredeti volt és egy évtizeddel ezelőtt még menő is, hisz akkor futottak sorban ezek az anakronisztikusra hangszerelt királydrámák a mozikban is.


Ami igazából történt, az annyi, hogy fordult a kocka: Vidnyánszky Jabba már egyáltalán nem tűnik „pártkinevezettnek” Alföldi meg zseninek. Sőt, inkább tűnik úgy, hogy Alföldi volt sokkal inkább az előző politikai rezsim féltehetségű benyalója, hisz az István a királyhoz hozzátenni nem, csak elvenni tudott úgy, hogy annyira volt időszerű, mint egy lejárt Globus konzerv, és annyira volt eredeti, mint egy képeslap a múzeumshopból. Ráadásul Stohl Buci. De a lényeg, hogy még ezt is lopta csak egy kollégától a kis hamis. Amit „hozzátett” a darabhoz nem volt más mint ócska politikai propaganda, ami egyenértékű azokkal az Egyenlítős kommentekkel, amikkel szegény Menyhártunk posztját elárasztják a baller trollok újabban. De, hogy ne sértsük idetévedt baloldali olvasóinkat úgy is fogalmazhatunk, hogy Piréz másnaposan simán kiizzad egy ilyen rendezői konceptet magából, csak épp nem tömi a zsebét szénné a szoci Botkától a Fityisz kulturtárcán át a Népszabi és a Magyar Nemzet. És nem kapja meg hozzá az Év Marketing Nyomulását (amit szintén lopott - a szerk.), valamint a szegedi szabadtéri színpadot dómóstul mindenestül RTL Klubbos közvetítéssel. Ez valamiért még a tomboló fassizta rezsim elnyomásának közepén is Alföldinek jár csak. Milyen alapon is? Ja, vágom: politikai alapokon. Nekünk meg Pirézzel csak két egymásba nyíló trafik jutott a Tutkó felhőkarcolójának árkádjai alatt, meg egy asztal a szerkiben ugráló hawaii-szoknyás műanyag macákkal a monitoron. Hát ennyit arról, hogy kit fizet mennyivel a kicsoda, mikor, hol és hogyan.
Tovább..

2013. augusztus 19.

Alföldi igazán aljas húzása



Nem hittem, hogy ez a megnyomorodott lelkű Mephisto ki tud hozni a sodromból. És mégis ez történt. Menyhárt doktor, aki pedig a legkevésbé sem prűd alak, és még véletlenül sem lehet felbosszantani holmi perverz, öncélú kereszténygyalázással, mi több a rossz nyelvek szerint látták már Menyhártot Dedinkyben, amint egy titokzatos hétvégi ház hálószobájában Mater Dolorosáról fejtette le az apácaruhát, szóval Menyhárt az augusztus 18-i éjszakában átkozódva hagyta el a Szegedi Dóm környékét, majd verte bőszen a kormányt a város határáig.

De nem is itt kezdem. Még a délutáni verőfényben, a szegedi Széchenyi tér nagy platánfái alatt egy magába roskadt balfaszt láttunk végigsétálni. Szörényi Levente volt az. Lehet, akkor döbbent rá, hogy agg korára teljesen hülyét csináltak belőle. És lehet, azóta is kissé összeszorul a gyomra a Rosta Mária név hallatán.

Nyilvánvaló, hogy nem azért adták Alföldi Róbertnek az István a király évfordulós előadását, hogy egy olyan kis kedves, "minden a helyén" musicalt produkáljon a közönségnek. Mit mondjak, azon sem lepődtem meg, hogy István, akarom mondani Orbán egy náci maffiózó rohadék, aki háta mögött egy SS-tisztre emlékeztető, Németországból küldött kápóval karöltve nyomja le az egész rockoperát. És a legkevésbé sem lepődtünk meg, hogy a keresztény hittérítőket mindvégig napszemüveges maffiózók és kommandósok védelmezik, a vörösen világító keresztek fegyverré válnak, s azzal szúrják, kínozzák halálra a szerencsétlen népet. Mondom, eddig basic Alföldi, láttam én már tőle perverz, de nagyon jó darabokat (pl. Sade márki) és nagyon-nagyon szart (mondjuk a sok közül A park). Arra azért kíváncsi vagyok, hogy a népszabis színházi fődíva, Csáki Judit és a kultúrkampfos krav maga sportklubja hogyan fogja kimagyarázni ezt a triplaszart, de  annyira azért nem érdekel. Aki megvette a jegyet (én is), megérdemli. 

Ugyanis Alföldi István a királya első sorban szar. Ez a torz énképű, bizonyítási kényszeres, identitászavaros barom ugyanis annyira rászűkült a monumentális képre, amint a rohadék szerzetesek az SS tisztek és kéksisakos békefenntartók oltalmában halálra terrorizálják a népet, hogy közben szétesett az egész történet. Csáki Juditkám, hazugságvizsgáló gépre kötve mondd ki kérlek, hogy "az első felvonás nézhető". Nem, nem nézhető. Nem sikerült felépíteni a kifordított karaktereket. István egy szürke senki, akit a játszótéren a csúnya keresztény gecik védelmeznek és alig különbözik a másik hőzöngő szürke senkitől, Koppánytól, akit Stohl buci alakít, és (bár karakterszínészként Stohl kitűnő) ez a Koppány végül is egy ugyanolyan kisvárosi keményfiú/zsaru lett, mint amilyen Buci az összes többi szerepében. Magyarul nincsenek karakterek. Csak egy összemosódott katyvasz. Egy, az előadásra becsöppent, az alapsztorit nem ismerő külföldi annyit szűrhet le belőle, hogy két szürke csávó hőzöng a grundon, és minden keresztény geci. És mivel megtörtént a döntés, hogy itt bizony a színészek fognak énekelni, ezért ez az oldala is csalódás a darabnak. Hamis, kisiklott, erőtlen hangok, bár minden elismerésem a színészeknek, hogy elvállalták a nagy feladatot és megpróbálták kiénekelni. Blaskó Péter (Géza/krónikás) énekhangja például elmondhatatlanul cukor. Ő egyébként azon kevesek közé tartozik, aki csodálatosan játszott.


Szóval az egész első felvonás egy zavaros, unalmas agyrém. És mivel Alföldi végig ragaszkodott az erőltetett, aktualitásokat megragadni akaró látomásához, hogy Orbán, akarom mondani István egy olyan alak, aki pökhendien lenézi a népet, ezért az első felvonás szinte összes kulcsjelenete a következő felállásban látható: a náci Istvánorbán fent a színpadot keretbe foglaló rozsdás, kereszt nélküli Szent Korona vastraverz emeletén, a zenekar mellé szorulva pezsgőzik/játssza az agyát, miközben lent a hülye nép nyomul. Emiatt a hatalmas színpad hosszú tíz percekre üres marad. Ide illeszkedik az egyik legelszomorítóbb jelenet is, amikor a fideszes genyó Istvánék szintén fent tobzódnak és lent, a megint csak bénán tök üres színpadon Trabanttal megérkezik két béna orbánhívő faszkalap, és idétlen pirosfehérzöld zászlókat lobogtatva (mint általában az orbánhívő hülyék) elénekli az eredeti Istvánban nagyon hatásos múltba révedős dalt, mire Sarolt, az SS-ek mögül kilépve rájuk ordít, hogy nem kell "az ártalmas emlékezés". A két bohóc Nagy Feró és Varga Miklós. Minden tiszteletem Vikidál Gyulának, hogy nemet mondott ugyanerre. 

És miután végigkínlódtuk a szétesett, hamiskás, béna első részt, jöhet végre a vérgőzös rohadék klerikálisok tobzódása. De itt álljunk meg egy pillanatra (Csáki figyelj!): aki képes egy ilyen félresikerült, unalmas, kínosan rossz első felvonást kiadni a kezéből, az NEM NAGY MŰVÉSZ! HANEM EGY FÉLTEHETSÉGŰ SENKI, aki néhány ún. tabudöntögető geggel felkurválkodta magát a mainstream színházba. De, elérkezünk a második felvonáshoz. Itt már Alföldi elemében volt, fröccsen a vér, minden pap gyilkológép, ropognak a náci sorozatlövések. A végén a rendszerváltáskor a Népstadionban oly boldogan énekelt "Felkelt a napunk, István a mi urunk" nótát a megalázott, megkínzott nép géppuskacsövek fenyegetésében, István geci vigyorától verve, rettegve és feltett kézzel énekli el. Miközben Asztrik, a főpap gúnyosan röhögve megkoronázza Istvánt.

Mondom, Alfölditől nem vártam mást. Az mondjuk már pikánsabb, hogy a szoci Botka László szegedi polgármester ezzel a szar gyalázkodással ünnepli meg (a Szegedi Dóm előtt!) Szent István királyt és az államalapítást, és a hülye, szürke egér helyi fideszesek még  asszisztálnak is ehhez, sőt még 30 misi közpénzzel is megdobják a produkciót, de ez legyen az ő bajuk. 

A VÉGE A LÉNYEG: Miközben a keresztény orbánnáciterroristák által befenyített véres, koszos népet ketrechálóval a Szent Korona vastraverzébe zárják, amiből a színészek a ketrecet rángatva hiába próbálnak kitörni, EZ AZ ALJAS, ÉRDEMTELEN RIPACS eljátszatja a zenekarral a HIMNUSZT! A sok ezer birka pedig feláll a nézőtéren és a Szent Korona börtönébe zárt, a keresztény fasiszták által leigázott pöcs Magyarország ideája előtt tisztelegve és hajbókolva TELI TOROKBÓL ÉNEKEL. 

Kedves Olvasó, aki kíváncsiságból hozzám hasonlóan megvetted az Alföldi-beutalót! Nagyon kérlek, ne dőlj be ennek a szemét trükknek és a végén MARADJ ÜLVE, mint Menyhárt tette!


Tovább..

2013. augusztus 18.

Kitartás elvtársak, szebb jövőt te nyomorult proletár!


Nagyjából hatvanan-hetvenen tüntettek pénteken a Nemzetgazdasági Minisztérium előtt az elszegényedés és a banki hitelek ellen. Ez utóbbi helyett választhatnák volna a mohácsi vészt is tüntetésük céljául a szervezők, azaz a Hallgatói Hálózat, a Koppány Csoport, az Otthonvédelmi Kerekasztal, több hitelkárosult-szervezet, valamint a tehetséges gyermekeknek segítő Arany Liliom Alapítvány. 

Azt tudjuk, hogy a Koppány Csoport a Jobbikhoz köthető szervezet, a HaHa mindmáig tagadja kapcsolatát Bajnaival és a baloldali pártokkal, de ezen a tagadáson azért leginkább mosolygunk. A balos és náci jellegű szervezetek egymás nyakába borulása egyfelől lehet nevetséges is, pláne, ha az egészet egy Kovi film képi világával, szegecses bőrtangával, nyolcas golyóval és síkosítóval képzeljük el lelki szemeink előtt. Ha a politikai erkölcs szemszögéből nézzük, akkor már gusztustalan a frigy, ha történelmi példákra gondolunk, akkor egyenesen ijesztő a dolog. Molotov-Ribbentrop-paktum

A banki hitelek ellen ugye tüntetni kell. Nem, mintha nem vették volna fel őket jó pár éve. De nem azért tüntettek, hogy értelmes jogi megoldása legyen a történetnek, nem, nem azért. Hiszen azért tüntet például a CÖF. Ami ellen viszont ők tüntettek kőkeményen, mind a hetvenen. A devizahitel a közéleti uborkafára felkapaszkodni kívánó és később abból úriasan megélni akaró senkiháziak jelszava manapság. Olyan ez, mint az egykori drogcsempész Juhász Péter felemelkedése az ő kendermagos tyúkja hátán. 

Csak mantrázni kell a baromságot, amit fontosnak gondolunk az általunk táptalajnak kiválasztott társadalmi csoport részéről, azután gyorsan eljön majd a millás fizetések kora. Az agyukban így megy ez. A valóságban így megy ez. Azzal az ábrázattal, amit a HaHa-góré Birtalan Gergő visel a nyakán persze nehezebb lesz az érvényesülés, mint kendermagos Juhász esetében, de a hahás szemmel láthatóan nem adja fel. El is magyarázza nekünk, hogy a náci is ember és őt is szeretni kell. Szeresd Gergő, jó étvágyat hozzá, nekem valahogy nem megy. Nekem az megy, hogy elképzelem a hahakoppány szlogeneket, jelmondatokat, dalokat. Hiszen csak szálasit kell összekötnöm rákosival, ami bizony adhat egy kis viháncolásra okot. Kitartás Elvtársak! Szebb jövőt, te nyomorult proletár!
Tovább..

2013. augusztus 16.

Zsolti a Süsü


Szegény Török Zsoltit megint félreértették. Nem könnyű manapság törökzsoltinak lenni, sok a félreértés körülötte. A nyugodtabb napokon is, kampányüzemmódban még hatványozottabban. Pedig nem fogalmaz bonyolultan. Pont annyira cizellált, amennyire egy páfránynak szükséges, ha a többi szobanövényhez beszél. Ebben a műfajban ő könnyen érvényesül, hisz alapjáraton nem bonyolult személyiség, de mégis sokan félreértik. Süsünek volt még ennyi baja a félreértésekkel. 

Tegnap (-előtt, csak elfelejtettem kitolni a posztot, magától pedig nem múkodik') hozta a hírt az Index: az Egyenlítő blogot a Köztársaság térről a Jókai utcából írják. Nahát. Kinek kellett belekapaszkodnia a monitorba a meglepetés okozta szédülés miatt, mikor olvasta? Ezt ugyanis eddig is tudtuk sejtettük, inkább azon döbbentünk meg, hogy Török Zsolti irányítja a megfelelően képzett és elkötelezett egyenlítői apparátust. Utasításokat, elvárásokat fogalmaz feléjük. Egy törökzsolti. Egy páfrány. Ráadásul még saját irodájuk sincs, ahova vissza tudnak húzódni a törökzsoltis utasítások elől, és ahol a magukra zárt ajtók mögött, lekapcsolt villanynál saját, nemtörökzsoltis gondolatuk is lehet. Ahol nem kell félreérteniük Török Zsoltit.

De az ellenzéki lét már csak ilyen kegyetlen. Összevetésként: mi nem saját irodát, mi saját felhőkarcolót kaptunk a Fidesztől és noha külön mágnesvasút köti össze a Lendvay utcával, még egyszer nem kaptunk tőlük utasítást. Gondolatot is hagynak sajátot megfogalmazni (volt, hogy támadt), és a punci szót is leírhatom bármikor, ha kontextusba helyezem. Később oda is helyezem, de még ott tartok, hogy bár Szijjártó Péter azért néha átjön megsimogatni Megalomán Mongúz kollégánkat és megeteti Rogán Antal saját kezűleg fogott gyíkjaival, de semmi mást nem akar. Meg mindig iszik egy kólát az automatából. Azért, mert az nálunk nem pénzbedobós, mint a Lendvayban, de hozzánk nem is szoktak betörni süteményért és tiltakozás céljából felsőoktatást hallgató, ismeretlen okból marxista fiatalok, így nem szükséges megvédeni az ingyenkólát. 

A demokratáknál ugyanakkor más a helyzet, ott nem szabad gondolatból sajátot tartani. Szigorúan ellenjavallt, afféle kétharmad a szemükben. Minden eszközzel küzdenek ellene. Ha a fehér köpenyes pártháeres felmutat egy kisebb plasztikkártyát egy stilizált puncival (az összes kártyán stilizált punci van - legalábbis nekem mindig az jut eszembe, ráadásul kontextusba is helyeztem), akkor a demokratáknál kérdő tekintetet kell vetni Török Zsoltira és megvárni a gondolatot, az utasítást. Persze ez csak félreértés, mert igazából nem is ad gondolatot, csak tájékoztatást. Ami csak akkor utasítás és gondolat, ha félreértettük és is vissza is kanyarodtam a poszt nyitányához, mert a törökzsoltikat mindig mindenki félreérti. Süsünek nem volt ennyire nehéz az élete. 

Egy dologban azonban tényleg nem ártana tisztán látni. Török Zsolti büszkén hangoztatta: a szocialista párt nem fizet a saját sajtósainak, az egyenlítős srácoknak. Akiknek utasítást, gondolatot és feladatot ad, azaz munkát ad. Így lett az ingyenminiszterelnökből mára ingyensajtós? Mélyre zuhantak, de hát kegyetlen az ellenzéki lét, mint az korábban említettem. De nyilván van bennem némi kételkedés, kicsivel több szkepszis, mint Vágó Istvánban egy átlagos kedden. Nagyobb sanszot látok arra, hogy Török Zsolti hazudik és  -egyébként nagyon helyesen - az elvégzett munkáért, a szocialista gondolat terjesztéséért, fizetést is ad. Vagy, másik lehetőségként, az egyenlítősködés a párt kiválasztási mechanizmusának a része és pusztán pártmunka, amiért egyszer majd stallum és állami fizetés jár? Ez is korrekt eljárás, küzdjön meg a hülyegyerek a külső bizottsági tagságért, de ebben az esetben ezt legyenek szívesek kitenni az ablakba és nem "társadalmi munkáról" kamuzni! 

Tovább..

2013. augusztus 15.

Csóró Sziget, vicces Gerendai


Többünket tartott nevetési lázban Gerendai Károly bejelentése, mely szerint 200 millás bukta volt az idén a Sziget, de semmi baj, mert a Sound hasított, így azért marad pénz szarvashúsos pizzára és Maserattira is. Évek óta többen fetrengünk a röhögéstől a Sziget megszellőztetett pénzügyi adatait hallva. Engem például kevésbé érdekel, hogy milyen számokat továbbít az adóhatóságoknak a Sziget. Hiába, hétszáz forintos sörrel, vurstielőadókkal és háromszázhetvenezer látogatóval, ez már vécépapírra sem elég a víájpíban, ezt tudatni kell a derék honpolgárokkal, hadd aludjon mindenki nyugodtan és kevesebben tessenek már utálni a Gerendai Karcsit is, mert neki sem könnyű. 

Azt el kell ismernem, hogy a szigeteseknél senki nem tette ügyesebben a hazai újságírókat és a médiát a saját csicskásává. Politikusok tanulhatnának vígan ebből. Pár víájpí belépő szétosztásával fejbólintó szigetrobot lett nagyjából az összes sajtómunkás, tisztelet a kivételnek. Míg az idén is az igazi menő kommunikátor arccal a Sziget felé lihegi szanaszét, hogy hozsánna a Nagy Szigetnek, mi több már hurráköztársaság a Gerendaiék királysága. Ugyanakkor minden idők leggyengébb fellépői és az eltűnő magyar szó az idei tanulsága a Szigetnek. Meg az a fránya hiányzó kétszáz milla. Szinte várom, hogy borosbocskor újra aktív legyen és a bányavárosok lakóival összedobják ezt az összeget a magyar kultúra fellegvárának. Az arcos könyvben én is elindítottam a gyűjtést, nem kevesen röhögtünk együtt a Sziget rovására, talán elhallatszik a fejig. 

Semmi gond gyerekek, évek óta hagyjuk csöndes beleegyezéssel, hogy hülyére keressétek magatokat a valamikori egyhetes együttléttel. Csak egy apróság: ne nézzetek már bennünket teljesen hülyének ezekkel az évről évre közzétett bevételi számokkal. A legjobb lenne, ha nem tennétek közre semmit. És mindenki teszi tovább a dolgát. Én meg elmélázva emlékszem azokra az időkre, amikor vártam még a Szigetet…
Tovább..

2013. augusztus 13.

„Sírás közben röhögök”



Új szleng ütötte fel a fejét a neten: sírás közben röhögök. Most nem azért, de elég debil, már a sok „sírok” „sírva röhögök” „röhögve sírok” plusz egy szmájli kombó is elég unalmas volt, de amikor az ember megérzi belül, mit is takarhat ez a kifejezés, akkor türelmesebbé válik.

Ugyanis olvasom reggel, hogy Bajnai – miután Mesterházy és az MSZP hihetetlen nyomás alá helyezte, hogy legyen már olyan kedves legalább a létezés látszatát megteremteni, lévén az azért mégis slendriánság, hogy 106 egyéni jelöltszerűséget sem tud kiköhögni magából a hatalmas kormányváltó szövetség, elő is állt a 70%-ban friss jelöltekkel.

Nos ez a 70% kb. az ipari szalonna aránya a csirkefasírtban, meg a gyümölcstartalom a 100%-os juice-ban. A 70%, ami igazából a kétharmad felkerekítve, de ilyent tisztességes demokrata úgyse mondana, mert most a kétharmad szitokszóként van kommunikálva. Azonban ahogy a löncshús dobozán, vagy a csibefasírton, az ember elmereng, mi lehet az a 30%? Darált cipőtalp? Atomhulladék? Esszük, mert ez van, meg mert olcsó, meg mert gyorsan kisül, de valahogy mindig gyanakszunk, hogy biztos 30%-ban E-van benne, vagy mérgezik a Népet a Bill Gates-esek, és fogamzásgátlót meg ópiátokat, sőt csippet' darálnak bele, csak mi nem tudjuk.

Nos, bár az Együtt – PM, 70%-ban friss alapanyagokból készült, azért az a 30% bizony olyan, mintha csoki helyett kakit kennénk a tortára máz helyett. Mert – mint azt a Magyar Nemzet kiderítette – például Baranya megyében konkrétan old school komancsokkal meg vén szadeszosokkal állag-javították fel a baloldali megújulást. Ez olyan, mintha laktózban áztatott gluténos mogyoró-cukorral hígítanák a diétás biokosztot. Elvégre a 70%-ban megújult Együtt – PM-re a komcsi és szadeszallergiás balleroknak kéne szavazni, de ha az egyébiránt 100% szintetikus-komcsi MSZP jól megnyomja a bio-ballerokat, hogy azért hézagos itt a felhozatal, mire ők felturbózzák a cuccot állagjavító TSZ-elnökökkel, akkor beindul a sírva röhögés, melyet a bevezetőben vázoltunk. Mert az egyik szemünk sír, a másik röhög, miközben facepalm, és aggodalom egyszerre cikázik át rajtunk.

Mert szóval azt vágjuk, hogy az Együtt-PM az így konkrétan nincs. Nem létezik. Náluk már Gyurcsány is inkább van, nem is véletlen, hogy a „helyi DK-s” az szinte minden faluban létezik, míg az Együtt-PM simán hozta magával a belvárosi hipster-brigád legnagyobb baját, miszerint már Budapest 13 fölötti számozású kerületeiben sem tekinthető többnek legendánál, miszerint egyszer Pestlőrincen láttak egy bajnaistát, de kiderült, hogy az is MSZP-s. Ez a dolog extéeszelnök volttanácselnök formában csapódik le a mai napig azokon a vidékeken, ahol nincs wifi meg az almástelóval is rohangálni kell a térerő után. Ezek amúgy azok a vidékek, amiket kizárólag Tarr Béla filmekben láttak az Együtt PM és LMP aktivisták 10 évvel ezelőtt. Szóval Gyurcsány ilyen formán van, Bajnai meg nincs.

És a választások közeledtével a valóságnak nevezett, és a baloldalon összességében meglehetősen ellenségesen kezelt jelenség-csoport hatása a közelgő szavazás kimenetelére bizony felértékelődik, és hajlamos arra, hogy a „romkocsmák mélyén” (copyright by Fidesz kommunikátorok) ólálkodó exszadeszos értelmiségiek által kitalált csodálatos ideákat sutba dobja, az ELTE bölcsészkar kebelén felnőtt világmegváltók legőszintébb bánatára. Majd jön kedvencünk, Kálmán C. Sárgaszőr a Narancsban, és újabb glosszát közöl a lenézett rögvalóról, miszerint azért szar itt élni, mert Borsodban még mindig a kissé kövérkés gyurcsányista expárttitkár képviseli a baloldalt, és nem a helyi szuzánzontág. És hát igen, van vakkommondor is odalenn, helyi jobbos vasboltossal, meg trafikot üzemeltető házaspárral, akik egy középiskolába jártak egy fideszes fodrászával.

De ezt a valóságot utálni, meg azt akarni, hogy ne legyen, csak a Narancs szerkesztőségében lehet egy teljes élet kitöltése, és a Haza és Haladás think tankjában, mert a valóság szemmel láthatóan a baloldali értelmiség kedvenc Gordonkáját is sarokba szorítja.

Más kérdés, hogy az ember fiában óhatatlanul is felmerül a kérdés: vajon az Együtt-PM „nem létezése” eljut-e addig a pontig, ahol pár hónappal ezelőtt a Tutiblog konteo-szekciója (azaz én) pedzegettem, miszerint a Szigetvári Viktor révén „outsourcingolt” szocialista agytröszt valójában legyártja Bajnait és mögé a nem létező baloldali összefogást azért, hogy aztán eljátszhassa, hogy összefog saját magával. Akkor nagyon elszálltnak tűnt ez a forgatókönyv. Piréz le is oltott, hogy túl sokat módosítom a tudatomat (természetesen kizárólag legális szerekkel). Amikor azonban azt látjuk: az uborkaszezon közepén Bajnai és Mesteházy „megegyeznek”, majd a baráti sajtóban cibálják egymást, hogy aztán amikor megtörténik a „nagy veszekedés” a jelöltekről, varázsütésre ott teremjen 30% komcsi szintetikus biomassza hogy feltöltsék vele a 70% megújult nyugati baller alapanyagot, akkor visszakérdezhetek Piréznek, mit gondol most? Addig meg sírva röhögünk együtt a baloldal egyre szánalmasabb összeomlásán.
Tovább..

2013. augusztus 12.

Mit képzel Basescu?


Azért ez rohadtul elszomorító. Basescu, akire eddig még a gyimesközéploki asszonyok is jó szívvel adták a szavazatukat, hogy lám, van olyan román politikus is, aki nem a magyar kártyával akar plusz két százalékot szerezni, és lám, van, aki képes értékes választópolgárként tekinteni a sajnos már csak alig 1,2 millió erdélyi magyarra, most teljesen kifordult önmagából. Illetve ki tudja, mi volt Basescu eredeti önmaga, itt nem is erről lesz szó. 

Hanem arról az elszomorító tényről, hogy száz meg száz kisebbségjogi charta és nyálas ígéret után, abban az Európában, amelyben már a pedofiloknak is több joga van (lásd: a gender mainstreaming ideológia szerint a pedofília csak generációk közti szexuális közeledés, ne tessék már diszkriminálni...), mint egy erdélyi magyarnak, szóval abban a túlvilágosult Európában megeshet, hogy nacionalista-soviniszta alapon megtiltják a szabad véleménynyilvánítást. Basescu államfőnek ugyanis csípi a szemét a magyar kormánypolitikusok jövés-menése, és kiállása a székely autonómiáért. Csípje, de mi köze hozzá? Sajnáljuk, hogy nem akar többé Orbán Viktorral parolázni a tusnádi pulpituson, és a tavalyi politikai pofonokat egy kis jól bevált magyarozással akarja kiheverni, de milyen alapon tiltja meg, hogy az erdélyi magyarok a saját szülőföldjükön, elvileg jogállamban, elvileg a szólás- és véleményszabadság mannáját élvezve attól a politikustól és olyan véleményt hallgassanak, amilyet csak akarnak? 

Orbán Viktor, Tőkés László és a többi tusványosi előadó otromba lepofátlanozása politikai kultúra kérdése. Igaz, ez a stílus itthon csak a kurucinfón menő. De spongyát rá, legyünk megértőek a kifinomult dákoromán közízlést illetően. A fő kérdés: mit képzel magáról Basescu, hogy egy karlegyintéssel betiltaná a magyarság egyik legfontosabb önépítő, útkereső eseményét, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet? Ami ráadásul a kelet-közép-európai rendszerváltás egyik szimbóluma is. Minek képzeli magát ez a vigyori pofa? Egy jogállam köztársasági elnökének, vagy valami csetnik hadúrnak a délszláv háború legszörnyűbb éveiből?

Megint sorolhatnánk, hogy hol van ilyenkor a homályos tekintetű Tavares, aki háta mögött az Európai Parlamenttel „súlyos aggodalmát” fejezi ki, most nem a magyar, hanem a romániai "demokráciával és az alapvető jogok érvényesülésével kapcsolatban"? Hol van Kim Lane Scheppele amerikai alkotmányjogász? És a demokratikus ideológiai kisdedóvó hazai nagyágyúi? Mondjuk Heller Ágnes, vagy Konrád György? Ám ez a kérdezősködés, tudjuk, nem vezet sehova. A magyar jobboldalnak (mióta a világ mindenkori baloldala rátette a kezét a kommunikáció összes ütőerére) hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy mindig is rosszabb lesz a PR-ja a mókuséhoz képest, és magas tudású nemzetközi véleményguru érte/értünk szavát soha nem emeli.

De mégis! Meddig kell még tűrni a megaláztatást? Meddig kell még lenyelni, hogy (Robert Ficótól Basescun át, a visszamaradt értelmi képességű ukrán egyenruhás hülyegyerekekig) minden identitászavaros környező nép akarnoka kedvére az ezer éve a szülőföldjén élő magyarokba törölje a lábát? Hogyan lehetne ezeknek a baromarcúaknak elmagyarázni, hogy épp annyi joga van a rozsnyói, vagy szabadkai magyaroknak Orbán Viktorral csűrdöngölniük, mi több, akár Vona Gáborral bepálinkázniuk és Mesterházy Attilával vörös csákót ragasztaniuk, mint valami jöttment, vagy nem jöttment szlováknak, szerbnek, románnak kiélnie magát a saját vidékén. Ha Orbánék mondjuk a színromán Hátszegen hergelnék a helyieket (mint Basescu tette most a székelyföldi román táborban), az már necces lehet, de pusztán erkölcsi szempontból. Ám Bálványoshoz és Tusnádfürdőhöz Basescucám neked nagyjából annyi közöd van, mint Vlad Tepesnek trubadúrköltészethez. 

Őszintén, mi a megoldás a történelmi Magyarországot lenyúló komplexusos hülyék kezelésére? Tanuljunk meg kicsik lenni? Vagy lőjük szét egymás pofáját, mint a délszlávok? Mennyivel egyszerűbb lenne megtanulni elviselni egymást! Ám megint úgy tűnik, erre van a legkevesebb esély...


Tovább..

2013. augusztus 9.

Minden Hávégés Rohadék





Pár órája röpítette ki a világba a HVG a nagy hírt, miszerint a narancsos diktatúra odáig fajult, hogy visszateleportálta a Köztársaságot a 80’-as évekbe és Erdős Péter szellemi útmutatását követve BETILTOTT egy koncertet. Egy koncertet. Mert a Kaiju már azt sem bírja elviselni, ha egyesek piros tarajjal a fejükön rendszer-ellenes szövegekre ugrálnak. Megírta a HVG.

Mi itt a Bosszúért és Aknamunkáért Felelős Államtitkárságon elkerekedett szemmel olvastuk ezeket a híreket, ugyanis a betiltás, az ellehetetlenítés a mi divíziónk feladata volna és mi nem kaptunk ilyen irányú parancsot a Minden Magyarok Vezérétől és Apjától, ezért hát gyorsan nyomozni kezdtünk hátha kiderül, melyik fideszes akciócsoport vette át a mi szerepünket.


Nem derült ki, ugyanis Kiskunhalason a Nemzeti Együttműködés Rendszere ellenzékben van. A polgármestert egy MSZP közeli civil szervezet, a Jövőnk Halas Egyesület adja és a többségét (legalábbis egészen a közelmúltig) két szocialista és két független képviselő biztosította a három szociközeli civil mellett. Hogy most éppen mi van Kiskunhalason, azt innen a toronyházból sajnos nem tudjuk megállapítani, ugyanis a polgármester hiába veszítette el a többséget miután egy szocialista és két szociközeli civil dezertált a frakcióból, a fideszes önfeloszlatási kezdeményezés mégis kudarcba fulladt. Ahogy arról korábban a HVG is beszámolt. Kiskunhalast jelenleg a csőd fenyegeti, fuldoklik az adósságban és a helyi hírek legtöbbje az állandósult háborúskodásról szólnak, ahogy a Jövőnk Halas Egyesület adta alpolgármester az összes létező pozícióba a saját embereit próbálja benyomni. Ha emellett még egy szórakozóhely programját is lenne ideje felügyelni, akkor Nagy Péter alpolgi napja nem 24 órából áll, hanem 34-ből!

De ezekkel nyilván a HVG is tisztában van, csak hazudni egyszerűbb, mint újságot írni. Mégis hogyan nézne ki, hogy az alig pár nem fideszes vezetésű, de jelentős település egyikén történt volna a Nagy Betiltás? Olyan szarul, hogy megírni se volna érdemes. Nem illene a mintába. Így lett Kiskunhalasból fideszes vezetésű város a HVG-nél, akkor is ha a választók máshogy döntöttek. Mert úgy már illik a mintába. És így lett betiltás a semmiből. Mert a szórakozóhely tulaja valószínűleg csak ráébredt, hogy milyen zenekar jönne és vele milyen közönség. Értelmes ember punkkoncertet mezőre szervez. 
Tovább..

2013. augusztus 8.

Miért van kánikula?




A Viktor miatt van ilyen kurva meleg. Nem véletlen, hogy az IMF-hitel visszafizetésére sem a forint reagál pozitívan, hanem a hőmérséklet. Az Orbán Viktor miatt. Enyhülést csak a dinnye hozhat, és a jóérzésű szoci nyugdíjas a cekkerében hazacsempész még egy kis derűt is hazafelé a teszkóbúl, anyukának, mert igen, látta a Feri új pártjának a új plakátját. Mert szép csöndesen elkezdődött a kampány, és a DéKá már el is helyezte legújabb árucikke, a Gyurcsány Fresh plakátjait, ügyesen a teszkók mellé. A DéKá ugyanis Gyuriferi új pártja, az övé egyedül, ebbe nincs demokrácia, nincs beleszólás. És a Feri jól tudja azt is, hogy működni fog az ő szlogenje az ő új pártjáról, ami őróla és őérte van, és az övé, mert ismeri jól a magyart, nagyon jól tudja mi marad még ki a Tavares jelentéséből. Az, hogy a magyar az felejtős. És, hogy szépen lassan lehet újra adagolni a baloldal minden logikát nélkülöző, demagóg mondatocskáit, amiből egyszer csak összeáll majd a Gyurcsányi látomás. Magyarország – Gyurcsány Ferenc Országa.

A dezinformálás szövedékét ügyesen csomózgató, a fényre csak a csatornavízzel együtt feljutni képes árnyékmunkások munkához láttak. Városi legendák keringenek olcsó színházi jegyekről, amelyeket rászorulóknak, előadásokra éhezőknek ajánlanak fel a kultúrát és politikát egyszerre szervező csoportok. Az olcsóság fejében csak végig kell hallgatni egy baloldali politikus néhány gondolatát. Tisztára, ahogy a termékbemutató ebédeken, csak ezt most így színházban, rizibizi nélkül. De tisztában vagyunk persze azzal is, hogy a választások közeledtével, ahogy a nyomás erősödik, a baloldali jelleg magába az előadásba is beszüremkedik majd. Talán pont a buzulós részek helyébe. Viszont lesz rizibizi, vagy vegyesköret is, de lejárt konzerv és tészta mindenképpen. És alacsonyabb diákhitelkamat, meg nemgázáremelés. Gondolatban alanyi jogú ökörsütés mindenkinek.

Az előadásokon végre mindenki megérti majd, hogy mit és miért tesz és tett ez a régi-új baloldal. A díszlet egy lángoló város, előterében Fletusz császár fáklyával a kezében, másikban benzines kannával, és könnyező szemmel azt üvölti: - Szeretlek, te kurvaváros! - majd egy morgolódó kisebbségnek odavetve: - Ha nem tetszik, el lehet menni! A városban közben tovább pusztítanak a lángok, emberek érkeznek vödrökkel, oltják a tüzet. Ferenc izzó tekintettel rájuk ordít: - Polgártársak! Demokraták! Elkúrtam! Azért kellett elkúrnom, hogy ne legyen a város az antidemokratáké! De figyelmezzetek jól a szavamra. Bal kézbe fogjátok azt a vödröt, és jobb kézzel öntsétek a vizet. Most nem segíthetek, el kell hagynom benneteket, vidékre megyek bérmálkozni. De majd visszatérek az új pártom élén, és akkor majd megmutatom hogyan is kell tüzet oltani. Akkor majd szavazzatok újra rám, mert igazából minden a  Viktóriusz miatt van, aki ott elöl jobb kézzel tartja azt a vödröt. A kicsi csacsi. Különben is, ő kúrta el. Igazából ő gyújtotta fel a várost, én meg már új vagyok. Olyan új vagyok, mint a Bajnai és a Mesterházy. Hárman együtt a legújabbak vagyunk. Polgártársak, melyikőtök lakásába költözhetnék be néhány napra vidéki körutam alatt. Remekül el lehet velem beszélgetni.... A kávét meg két cukorral iszom...

És akkor a jó magyar polgártárs hazamegy és elgondolkodik a tanulságon. Hogy a vödröt bal kézbe kell fogni, aki jobb kézbe fogja, az meg antidemokratikus. És a Viktor tehet mindenről. Ő kúrta el. Ő tehet erről a kurva melegről is...  Ráadásul Ferenc, aki új, tapasztalatnak sincs híján. És barátoknak sem nemzetközileg. Az IMF vezetője prostihálozatot működtetett, miközben Gyuriferi a Kurvaország irányításában jeleskedett. Talán véletlen egybeesés? Anyukám, hol van az a dinnye?
Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger