2013. november 30.

Amerikából jöttem, mesterségem címere: hungarofób


Bartus László kikészült. A liberó-náci szellemiségű Amerikai Népszava magyar gyűlölő publicistája minden jel szerint úgy bekattant, mint Michael Douglas az Összeomlás című filmben. Ugyan nem valószínű, hogy a tomboló őrület mögött, egy New Yorkban felszolgált kisméretű hamburgert kellene sejtenünk, de a párhuzam annyiban mindenképpen megállja a helyét, hogy valami komoly kisebbségi komplexus okozza a szerencsétlen sorsú Laci tragédiáját is.

Bartus ugyanis, három év keresztény és magyar gyűlölködés után bejelentette, hogy erre az évre befejezi az írást. Úgy érzi, hogy a magyar ember olyan hülye, hogy semmit sem vesz észre abból, hogy Orbán, a Katolikus egyház segítségével diktatúrát épít. És ahogy írja: „Orbán a Vatikán eszközeként és klasszikus jezsuita ideológia alapján építi a keresztény Magyarországot, miközben ő évszázados receptek és célok alapján már a nemzetközi támadást szervezi az Európai Unió katolikus megszállására.”. (Ebből a mondatból szépen kiolvasható, hogy nemcsak a radikális jobboldalon van nagy divatja a józan észt megszégyenítő összeesküvés-elméleteknek.)

De a szegény, hülye Bartus, egész életében egy „meg nem értett zseninek” képzelte magát. Prófétának, aki a beleszületett, de utóbb megtagadott hazájának „alávaló” népét szapulja – valamiféle zagyva erkölcsi magaslatról. Kezdetben több magyarországi újság hasábjain intézte támadásait, majd most már lassan 12 éve Amerikából exportálja a gyűlöletet. New York valamelyik felhőkarcolójának magaslatáról pofázik bele a magyar közéletbe. Mert a 168 óra hetilap pénzéből ott élheti gyűlölettel teli, boldogtalan életét.
   
De volt ö már minden, csak „akasztott ember” nem. (Pedig de szeretne az is lenni „Orbán diktatúrájában”). Volt szocialista népművelő, alkoholista középiskolai tanár, oknyomozó újságíró. Elvégezte a szociológiát, a filozófiát és tanult teológiát is. Majd „fordított pálfordulással” belépett a Hit Gyülekezetébe, hogy aztán nyolc év után, elhagyva a hittársait, leleplező könyvet írjon róluk is. Mert mindig a gyűlölet mozgatta az életét. Mert gyűlöl ő mindenkit. A töketlen baloldali ellenzéket, a fasiszta Jobbikot, de legfőképp Viktort, a „népnyúzó diktátort”. Csak a nép, „az istenadta nép” nem érti meg őt.

Szóval elege lett mindenből. Bekattant, összeomlott. Vége.

November 26-án, annak rendje és módja szerint el is búcsúzott az olvasóitól. Ahogy fogalmazott az eddigi írásaival kapcsolatban: „én még életemben ilyen értelmetlen munkát nem végeztem. Felőrli a napjaimat, megeszi az életemet ez a website” És persze elege lett abból is, hogy „a nácik moderálásával” telik az élete. Az Amerikai Népszavában elvégzett munkájával kapcsolatban igen sommás ítéletet alkot: „egyetlen betűt is kár volt írni, az egésznek semmi értelme (…) Sajnálok minden percet, amit itt cikkek írásával töltöttem, a többiről már nem is beszélve.” Nos, ebben az egy dologban végre egyetértünk az idegösszeroppanás határán táncoló Lacival. És hogy minden kerek legyen, a cikk végén „Boldog Új Évet” kíván nekünk.

De mire megszoknánk, hogy végre egy mocskolódó örülttel kevesebb, illetve gyűlölködő írásai hiányában tisztább lenne a magyar közbeszéd, két nap sem telik el és úgy nekiugrik a Magyar Nemzet újságíróinak, mint (kis képzavarral élve): „szar a pofonnak”. Vagy éppen fordítva: Bartus búcsúja volt inkább „pofon a szarnak”, mert 48 óra múlva ugyanott folytatta, ahol előzőleg abbahagyta.

A búcsú ellenére ugyanis publikálta következő cikkét is, „Üzenet a pöcegödörbe” címmel. Amely agymenés a végső elmeháborodás orvosi példája. Mert ebben a cikkben, amellett, hogy szokásosan gyűlölködik egy sort (ezúttal a Magyar Nemzet újságíróival szemben, pusztán azért, mert megírták, hogy befejezi az írást – amit tényleg megígért), prófétaként, sőt: megváltóként tünteti fel önmagát. Ráadásul összevissza beszél anyagi helyzetéről és az Amerikában megélt szabadságról is. Anélkül, hogy ítélkeznénk, szegény hülye (vagy beteg – és akkor tényleg szegény!) Bartus László felett, mindenféle kommentár nélkül idéznénk egy-két mondatot, a nagy „comeback”-ből”: „Muszáj Herkulesnek lennem, bár nem szeretnék” – kezdi. Majd a Magyar Nemzet „bértollnokait”  lekurvázza és ezt üzeni nekik:  „Az ugyanis még a szürreális magyar valóságban is egy perverzió, hogy a Fidesz által kitartott  prostituáltak szájukra veszik olyan emberek nevét (és most nemcsak magamról beszélek), akiknek ők a cipőjüket sem pucolhatnák ki.”  „Ti ha még százszor születtek meg, akkor sem közelítitek meg az én szabadságomat, amelyet mindennap átélek. Nyomorult kis férgek vagytok, akik remegtek és reszkettek, hogy a gazdának megfeleljetek. Én ha akarom, holnap elmegyek Key Westre, Floridába, és két hónapig haza sem jövök. Ha akarom, megírom a saját website-omra, hogy most más dolgom van, egy hónapig mással akarok foglalkozni. Ti pedig kinyalhatjátok. Csak álmodozhattok arról, ami nekem a mindennapjaim része. Beülök az új Volkswagen CC kocsimba, és tíz perc múlva a Sohóban iszom a sört.”

Ez lenne a liberális közbeszéd csúcsa? Szerintük inkább egy olyan bomlott elme dührohama, akit kezeltetni kellene. 

És hogy mi ebből a tanúság? Nos, az internet nagy lehetőség a részvételi demokrácia kiszélesítésében. Egy eszköz arra, hogy a nyilvánosságot tágítsuk, hogy az Agorára többeket beengedjünk. Ugyanakkor lehetőség arra is, hogy pszichopata emberek 15 perces hírnévre tegyenek szert. Mintha Andy Warhol próféciája válna valóra a világháló adta lehetőségek által, pedig ő nem az internetre gondolt, amikor azt mondta néhány bogyó LSD bevétele után, hogy „a jövőben mindenki híres lesz egy negyed órára”.  Csak jól kell megválasztani a témát, érezni kell az ingerküszöböt.

Bartus László, az Amerikai Népszava online vezető publicistája, most már több mint „15 perce” lubickol az „ellenzéki újságírás fenegyerekének” szerepében, anélkül, hogy elvtársai elhatárolódnának tőle. Írásai jellemzően magyargyűlöletről tanúskodnak. Ne felejtsük el, ő közölte le annak idején az elmúlt évek legbotrányosabb hungarofób írását is, azt a bizonyos náci gyűlölködést Kertész Ákos tollából. „A magyar genetikusan alattvaló” – írta akkor Kertész és csodálkozott, hogy a lakótelepen, valaki, néhány fröccs után úgy pofán baszta, hogy gyávaságában meg sem állt Kanadáig. Az ominózus cikk alatt nem mellékesen Bartus megjegyezte, hogy „mennyire egyetértünk a leveledben írtakkal.” Mert ő megtehette, hisz Amerikából mondja a magáét. Ott meg a kutya sem figyel rá, senki nem veri ki a fogát, amikor náci stílusban sérteget.

De hát pontosan ez Bartus célja. Legalábbis ez volt, míg az elméje egészségesen működött. Most azonban végleg összeomlott. Írásával átlépte a normalitás határát. A probléma csupán az, hogy a baloldal továbbra sem határolódik el a nyíltan hungarofób megnyilvánulásaitól, miközben üldöz minden más, szélsőjobbról érkező náci beszólást. 
Tovább..

2013. november 28.

A baller "médiaelit" viszonya a matekhoz és az egykulcsos adóhoz


Ha van valami, amitől tényleg elkezd habzani egy európai értelemben vett jobber troll szája, hát az a progresszív adózás visszasírása a provinciális baller „médiaelit” részéről. Egy olyan tanulmányra hivatkozva, aminek az egyetlen erőssége, sőt, az egyetlen ok, amiért hivatkoznak rá, amiért idézik, hogy egy századvéges fószer követte el szabadidejében, két kormányzati megbízás lelkes teljesítése közben. Mert a tanulmány legfőbb és legmédiaképesebb megállapítása egy kurva nagy módszertani hibán alapul. Egy kvótázási tragédián. Hogy a konkrétot is megmondjam: sikerült olyan jövedelmi kategóriákat meghatároznia, ahol a leggazdagabbaknak nevezett kvintilis (két decilis) a magyar átlagfizetés alól indul egy kicsivel, a középérték pedig valahol egy középiskolás heti uzsonnapénze. Ilyen az, mikor jövedelmi kategóriák helyett a felnőtt lakosságot osztjuk 10 egyenlő részre. Vagyis azokat, akik méltóztattak kitölteni egy adóbevallást. Leírom még egyszer a 444-es Király Andris kedvéért, aki kicsit lassabban fogja fel a dolgokat: a tanulmány szerint az átlagos jövedelműek már  „leggazdagabbak”.

A tanulmányban az első négy decilis olyan bevallásokat tartalmaz, amelyek összege nem éri el a minimálbér összegét, ergo olyan munkavállalóktól származik, akiknek nincs rendszeresen végzett, bejelentett foglalkoztatásra irányuló jogviszonyuk. Módszertanilag érdekes, hogy milyen szakmai indok lehetett arra, hogy egy nyári munkában két hétig munkát végző fiatalt, egy megbízási szerződésre egy hónapot dolgozó nyugdíjast egy elemzésben szerepeltessük egy minimálbéren dolgozó munkavállalóval. Eme módszerrel ugyanis a minimálbéres munkavállaló már az átlagos jövedelműek, a garantált bérminimumos pedig egyenesen a felső-közép kategóriába kerül. Ami azért - valljuk be - meglehetősen leszűkíti a modell valós folyamatokra történő értelmezhetőségét. Ebből következik, hogy a leggazdagabb kategóriába kerüléshez már elegendő egy nettó 143 000 Ft-o fizetés, amivel csak annyi a probléma, hogy pontosan ez az összeg a 2013-as átlagbér. Magyarul az átlagosan kereső magyar az gazdag (sőt leggazdagabb). – foglalta össze módszertani észrevételeit blogunknak a téma elmélyült ismerője arra a kérdésre, hogy kik is az igazi nyertesei az adócsökkentésnek Magyarországon. Meglepő módon azok, akiknek bejelentett munkájuk van, nem minimálbéresek, azaz ténylegesen fizetnek adót. Mert náluk van mit náluk hagyni.

A Századvég nem azért határolódott el a munkatársától, mert likat fúrt a kormányzati kommunikáció hajócskájába, hanem mert hülyeségeket írt. Csak ő, és a matematikát, mint reakciós tudományt, valahol általános iskola 7. osztályának környékén már elutasító balliberális médiaelit volt képes csak megdöbbenni azon, hogy magasabb jövedelemnél magasabb az adó és abból magasabb a csökkenés. Fél almát és fél dinnyét mások ránézésre is képesek megkülönböztetni méret alapján, hiába fél mind a kettő. Az adócsökkentés ugyanis egy művelet.

Azt írják a tanulmány bevezetőjében, hogy az egykulcsos-többkulcsos vita tulajdonképpen értékválasztáson alapul és nem közgazdaságtani kérdés. Ez igaz. Valóban nincsenek olyan robusztus adataink, amelyek alátámasztanák, hogy az egykulcsos adó bepörgeti a gazdaságot. Ugyanakkor nem robusztus adataink vannak, melyek inkább erősítik ezt a vélekedést, mint cáfolják. Elég csak vetni egy pillantást térségünk országainak gazdasági mutatóira…

De ne söpörjük le annyival az értékválasztás kérdését sem, hogy abban nincsenek számok, ne is foglalkozzunk vele. Az, hogy végre van egy olyan kormányzati vezérfonal, ami nem a többletmunkát, a teljesítményt bünteti és nem a középosztályt markecolja tovább, a jövedelemadót nem valami homályos egyenlősítő program nevében veti ki, hanem szimplán a jövedelmekre, az konkrétan a társadalom munkavállaló, igavonó rétegének 20 éves vágya volt. Felesleges reflexből gazdagvállalkozózni, mert a gazdag vállalkozónak teljesen mindegy hány százalékos az SZJA, a szegénynek meg pláne. Egy vállalkozó előbb írná nullára az iparűzési adót, a nyereségadót és minimálisra az AFÁ-t, mint hogy hozzányúljon a jövedelemadóhoz. Ha nagyon jól megy idén, majd megoldjuk okosba – és kiírja házipénztárba vagy lefedezi fiktív számlával.

Az egykulcsos adó pont azoknak fontos, akiket a tanulmány, és rá hivatkozva a baller médiaelit a leggazdagabbaknak nevez. Tehát az átlagos vagy az átlagon felüli, adózott jövedelemmel rendelkezőknek. Itt érdemes megjegyezni, hogy ami nálunk átlagon felülinek számít, azt egy szerencsésebb fejlődésű országban még a szánalmasan kevés kategóriába sorolják. Ők azok, akik szívesen eladtak volna a Suzuki szalonban, decemberben még egy autót, de nem tették, mert akkor átkerültek volna a magasabb sávba azzal a plusz pár ezer forinttal és kevesebb marad pulykára karácsonykor. Ők azok, akik inkább kivették a szabadságot, mint túlóróráztak volna az államigazgatásban, mert akkor a mozgóbérrel a magasabb adókulcsba szekálja őket a pénzügyi idiotizmus. Ők a leggazdagabbak….

Persze értékválasztás. Az Együtt-PM és a szocialisták szerint ezt az évi félezer milliárdot sokkal jobb lenne beszedni és odaadni a bankoknak. A resztlit pedig kiszórni a legszegényebbeknek, hogy az ő pofájuk is be legyen fogva és nehogy elfeledkezzenek arról, hogy kizárólag kormányzati kegy létezik, teljesítmény és munka, legfőképpen akarás, az nem.


Tovább..

2013. november 27.

Magyar Falu Odabasz!


Az Origo megint lépést tévesztett. Ajjajjaj! Pozitív felhanggal közöltek cikket a közmunka-programról. Ajjajjaj! Hol vannak már a régi szép idők, amikor az árvízi védekezés kapcsán arról lehetett csak hallani a bulvárbalos médiában, hogy mennyibe került az a rengeteg zsák. Meghogy' azért a víz az úr. Még jó hogy nem szúrt szemet nekik az a sok import kínai lapát. Az volt aztán az igazán ciki. Az Origo cikke most arról számol be, hogy a közmunkaprogram egyes résztvevői különböző falvakban vállalkozói mozgolódást tanúsítanak, és bár egyelőre még mindig kevés pénzért dolgoznak, de a kezdeményezések lassacskán beérnek. Csorváson cirokseprű készítenek, Debrecen mellett vályogtéglát vetnek, kerítésdrótot meg szőnyeget fonnak, kecskefarmot létesítenek a települések. Rábaszentmihály zöldségtermesztésre és állattartásra rendezkedik be, Halmaj pedig a tökéletes önellátást tűzte ki célul. Persze kevés, kicsi eredmények, jobbára sajnos azt sem tudjuk, hol vannak ezek a települések, és lapátot még egyikük sem kezdett gyártani, de hát lesz még árvíz, meglátjuk…

Mivel a magyar nép az ugye felejtős, talán már csak a vidékiek emlékezhetnek a néhai SZDSZ magyar ugaron véghezvitt tombolására. Valahogy akkor úgy voltak vele, mint hajdanában-danában, a vörösterror idején, amikor az elvtársak likvidálni jártak hétvégenként a haverokkal vidékre. Mentek a fertőbe vadászni. Hát az eszdéeszes újvilágépítők is így radírozták ki a vidéki településekről a postát, meg az önkormányzatot, meg a közösségi közlekedést. Valamelyik barom még tanulmányt is írt róla, hogy a vidéknek, a falunak nincs helye a 21. században és kormányszinten meg is tárgyalták, merthogy nem éri meg. A kocsmákat, benne a játékgéppel, persze meghagyták. Valahogy így kell csöndes halálba-sorvadásra ítélni egy közösséget. Mert csak a város a valami. A galamblelkű gondolat először az összmagyarságot szűkítette a határok mögé, aztán a belmagyarságot kényszerítette volna a városhatárok mögé, végül maradt volna a csatornameleg Budapest. A többi, mint mondták, nem éri meg. Kukába vele. Az ott élő emberek meg hülyék, majd éhen halnak, vagy elköltöznek oda, ahol hasznosak. Erre meg az Origo kideríti, hogy ezekben a településekben pislákol még némi élet.

A talán legéletképesebb ilyen község Rozsály. A mintafalu a rendszerváltoztatás után például tökéletes önellátásra rendezkedett be. A saját maguk termelte árut helyben dolgozzák föl, helyben is fogyasztják. Fűtést, csatornázást, vízszolgáltatást helyben igyekeznek megoldani. Még a Pintér Sándor, meg a Papp Károly is idejárt a közmunka-programmal kapcsolatban tapasztalatért. A Pintér Sándor azt látta, hogy a rozsvályi kisboltban fölcímkézve sorakoznak a zöldségesládák, mindenki tudja, kitől vásárol. Tudják azt is, mert látják, mennyit törődik a gazda azzal a zöldséggel, mennyit fárad vele. Idővel kialakult a bizalom, a minőség ugyanis garantált. Érdekes hely ez a Rozsály, mert van saját élete. És hogy miért is annyira veszélyes egy ultraliberális gazdaságpolitikus számára egy Rozsály-féle település? Mert ahol az emberek (a szolgáltató és a fogyasztó) közvetlen kapcsolatban állnak egymással, fel tudják mérni, mennyi munka rejlik a szolgáltatás mögött, így egységes képük alakul ki az elvégzett munka valós értékéről és átválthatóságáról. Mivel közösségüket közösen terelgetik a helyes irányba, valahol egy egész országnyi rendszer kicsinyített másaként funkcionálnak, ahol a kitűzött célokat közösségi módon érik el. Tisztában vannak a lehetőségeikkel, a vágyaikkal és a képességeikkel. Hát ez kell Magyarországnak. És ez a tudatosság, a tudatos ember, a tudatos piac, a tudatos ország nem kell az ultraliberális gazdaságpolitikának.

Szándékosan nem kívánom e helyütt azonosítani a liberálist a liberális gazdaságpolitikával. Hiszek ugyanis benne, hogy sok magyar liberális hasonló módon gondolkodik, csak más értékrend felől közelít. A liberális zöldeknek azt szokták a szemére vetni, hogy a belvárosból magyaráznak a parasztnak, hogy ideje lenne mán összefogni, és kollektíve gondolkodni, mert abban van az erő. Csakhogy a dicső vörös villamos negyven éves zötykölődése alatt ezt a buta parasztot a téeszekkel, meg az erőszakos államosítással szépen kitanította a hatalom, hogy ne bízzon meg a másikban. Ideje lenne ezt kinőni, de az erőszakos megmondós hangnemből is vissza lehetne venni, mert ez nem alaptalanul ébreszt gyanút az egyszeri földmunkásban. És akkor talán nem lenne ekkora paláver például a Kishantos környékén sem. Abban a pillanatban úgyis mindegy lesz, ha már Rozsály-tipusú kisboltokban vásárolunk mindnyájan. Ez persze merő fikció…

A kormány erőfeszítései azonban közel sem azok. Ha már az árvízzel indítottunk, érdemes odafigyelni arra, hogy idén több mint 9.000 ember dolgozik/dolgozott az árkok és elvezető rendszerek kitisztításán, és zajlanak a továbbképzések, hogy a megszerzett tudással elszakadhassanak a közmunkától a munkavállalók. A kormány a közmunka-program egyes elemeivel ösztönözni kívánta a falvak önállósulási, boldogulási törekvéseit is. Amikor lehetővé tették, hogy a helyben megtermelt áruk felhasználhatóak legyenek a közkonyhán, távolabbi célként az is elérhetővé tették, hogy a falvak nagy többsége, ahogy régen, ismét önellátóak legyenek. Rozsály mintájára. Tehát erősek és biztonságosak. Magabiztosak.

A városok, ahol sok esetben virtuális munkát végeznek virtuális pénzzel, személytelenül, ezzel szemben veszítenek az erejükből, hacsak a városlakók nem teremtenek kapcsolatot a vidékkel. Számtalan kezdeményezés, mint a bio-piacok, a kocsiból árult tej, a kajafesztiválok, termékbemutatók mind arról tanúskodnak, hogy ez a kapcsolati igény igenis él a magyar polgárban. És láthatjuk azt is, hogy ezek mind alulról jövő kezdeményezések, sosem a pénzpiac kitűnőségei generálják. Vagy pedig nagyon felülről jönnek, egyenesen kormányzati forrásból építenek a tanyasi termékeknek piacot az V. kerületbe. A nagy kereskedelmi láncok és multik számára idegen az emberléptékű vidék, nem illeszthető bele a világméretekben elharapódzó, maximálisan életidegen piac-, és gazdagember-központú világképükbe.

A gyökértelen nagyvállalkozó előbb árul kínai fütyülős kulcstartót, mint magyar cirokseprűt, és előbb teszi ciprusi bankba a pénzt, minthogy még egy embert fölvegyen dolgozni. És hogy mennyire nem életszerű ez a gondolkodás, láthatjuk a multik folytonos szűkölésén, minimálbéres zsugoriságán. Ameddig a gyökértelen nagyvállalkozók, mondjuk név nélkül (Alexandra), Kínában, meg a jóég tudja hol, nyomtattatják a magyar nyelvű könyvet, vagy a hazai cipő, ruhanemű, élelmiszer helyett a külföldi ócskát terítik a piacon, hiába várjuk, hogy a magyari ember magyarit fogyasszon. Gyökértelen vállalkozókból soha nem lesz gazdasági növekedés és soha nem lesz jólét.

Sztolyka Zoltán rozsályi polgármester így fogalmaz:

Ha én lennék a miniszterelnök, nem foglalkoznék a leminősítésekkel […] Azt mondanám, nem baj, minősítsetek le, és egyétek meg az értékpapírokat, mert mi mostantól fogva gabonát, húst nem fogunk vinni nektek. Magyarországnak hatalmas föld- és vízvagyona van, ami az elkövetkező időkben nagyon fel fog értékelődni. Ha a hitelminősítők annyira lehúznak minket, hogy Magyarországra senki nem akar befektetni, akkor is biztosítani kell, hogy a földeken ne álljon le a termelés. Üzemanyag-tartalékot kell felhalmozni, hogy a gépek tudjanak termelni. Ha nem sikerül, nincs mese, be kell fogni a lovat, az ökröt. Ha évszázadokon át működött, most miért ne menne?

Sztolyka Zoltán tökös. A rozsályiak meg menők. De Rozsályon felül a Magyar Élőfalu Hálózat számtalan hasonló gondolkodású települést gyűjt össze, amelyek különböző vidékek számára nyújtanak alternatív megoldásokat a települések arculatának átformálására. Ilyenek Visnyeszéplak, Gömörszőlős, Somogyvámos, Gomba, Drávafok, Máriahalom, Agostyán, Nagyszékelyi, Galgahévíz, vagy a szeri öko-tanyák (meg az ex-Kishantos). De bujkálnak még a térképen többen is.

Persze közel sem hihető, hogy ennyire szép lenne minden, hiszen legtöbb politikusunk még lakossági fórumra sem jár el, csak a Parlament meg a bérlakás között ingázik. Közgazdaságot, jogot vagy államigazgatást tanult. Sokszor ebédel magyar gazdagokkal. Nehéz lesz így. Ettől függetlenül mi, átlagpolgárok járjuk a magyar vidéket, ne csak a Borbásmarcsi műsorát kövessük, és vásároljunk, kérdezzünk, nézelődjünk! Hátha megszeretjük újra ezt a kukának szánt magyar vidéket a feleslegesnek ítélt magyar lakosságával egyetemben.

Kezdjük mondjuk egy csorvási cirokseprűvel, hátha bejön nekik!
Tovább..

2013. november 26.

Az aktivisták nem hallgatnak


Fairlane professzor csak az imént értesült a szórakozóhelyek vs. Teczár Szilárd, Egyenlő Bánásmód Hatóság vs. nők ügyről, mert napokig tudományos műhelymunkát tartott a Kispipacsban. Amennyiben kissé érdesen fogalmaz, ez a többnapi szorgos munka okozta fáradtság és fejfájás hatásának tudható be.

Rendes magyar ember nem véletlenül nem jár ún. aktivistákkal szórakozni. Ők azok, akik mindig elbasszák a bulit. Nem dicsérhetünk meg egy csinos női hátsót, mert az szexizmus, nem ehetünk egy kiadós kaját, mert abban boci/pipi van, de még a Kőbányainktól is egy lépésben eljutnak a kizsákmányolt puerto ricoi proletárokig. Aki korábban nem gazdagodott még e tapasztalattal, annak e helyütt álljon a fairlane-i jó tanács: messzire elkerülni az aktivistákat.

Mindez rendben is lenne, élhetnénk egymás mellett békességben egymás cseszegetése nélkül, ha az aktivista nem lenne minden lében kanál. Ha nem képzelné azt, hogy ő az emberiség megváltója, és kötelessége ún. ügyekért harcolni. Már maguktól az ügyektől is megáll az emberben a feles, mert ha valakinek van munkája, meg úgy általában élete, ugyan mennyi ideje van ilyen idióta ügyekkel foglalkozni? Az aktivista a patetikus fedőnév arra az állapotra, hogy az aktuális gyökérnek rendes munkát nem adtak.

Ilyen ügybuzi aktivista ez a Teczár Szilárd is, akinek az egyenlőség nevében sikerült megfúrnia azt a gyakorlatot, hogy a nők bizonyos szórakozóhelyekre ingyen mehetnek be. Személyesen aligha ismerem ezt a problémát, mert a Kispipacsban nincs belépő, nem is volt soha, viszont még mindig 80 forint a nagyfröccs. Csakhogy Teczár Szilárd és az éles elméjű Fairlane professzor között az a nagy különbség, hogy én nem akarok beleugatni abba, kivel fizettetnek szórakozóhelyek belépőt és kivel nem. Az aktivista képzelt világán kívül pedig annak a feltevésnek sincs nagyon értelme, hogy az ingyenes bejutás miatt kábítják el és erőszakolják meg a nőket. Aligha van az ezt elkövetők fejében kalkulus arról, hogy csak a nem fizető hölgyvendégekkel kell ezt megtenni. Továbbá: az is az állandó belekotnyeleskedésről árulkodik, hogy nevezett aktivista azon filozofál, hogy az ingyen bejutásért cserébe egyes hölgyek mit gondolhatnak arról, hogy valamit tenniük kell ezért cserébe, valamint hogy a férfiak is hasonlóképp gondolnak rájuk. Egyedül az aktivista az, aki e finom ok-okozati viszonyokat fel tudja térképezni, és belelát mások fejébe.

Ha az aktivista csak úgy önmagában létezne, nem volna komoly probléma. Az ember, mint a legyet, elzavarja az asztalától, vagy ha mégis muszáj egymás mellett lenniük egy ideig, rászól, hogy fogja be a pofáját és másnak próbálja eladni a hülyeségeit, különben bántásmód hatóság. Azonban ez esetben az aktivistának komoly szövetségese lett az Egyenlő Bánásmód Hatóság, amit alapból, már a neve miatt is meg kéne szüntetni. A józan paraszt tudja, hogy senki sem bánik egyenlően a nehézsúlyú bokszolóval és a rokkantnyugdíjassal, a bernáthegyivel, meg a tacskóval. És a nővel és férfival sem.

Az EBH és az aktivista szövetségével pedig már létrejöhet minden balos világmegváltó nagy álma: belepofázni mások életébe. Másoknál ez nem vágy, náluk viszont alapmotívum. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy a világmegváltó aktivizmus valóban politikai világnézet-e, vagy inkább pszichoszociális probléma. Ezt a szerencsétlent még Rónai Egon is majdnem kiröhögte, Sebestyén Balázsék műsorán meg most legalább egy hétig morálháboroghat meg érzékenykedhet a LibNyaf®TM sajtó.
 
Leszarnánk mi ezt az aktivizmust az összes ügyükkel együtt, ha nem akarnák az összes baromságukat ránk oktrojálni. Ez a mostani nyilvánvalóan csak a kezdet, és további nagyszerű valóságidegen elképzeléseket fognak még ránk kényszeríteni, hogy elégedetten tükröm-tükrömözzenek utána otthon.


Fairlane professzor tudományosan megalapozott, megfontolt üzenete tehát az aktivistáknak ez: a kanalas gém húzzon benneteket a nemi szervére.
Tovább..

2013. november 24.

Oktatófilmen a nyírbátori közmunkás törpök


Nem nyugszik az ellenzék, most a Bajnai-brigád rázza tovább a lófaszfát. Törökzsoltit idéző rafináltsággal álltak bele a következő oktatófilm ügybe. A bajai öntökönrugást az MSZP és a DK prezentálta ügyesen, az Együtt-PM-et aljasul kihagyták a nagy filmgyártási összefogásból, ezért most csináltak egy sajátot. Idén Karácsonyra egyik fideszes sem fog hülye ellenzéket kérni a Jézuskától. Felesleges volna. 

Összetolták az asztalokat és áthozták a szomszéd szobából a székeket az Együtt-PM Alkotás utca 17-19 szám alatti székházában, hogy a teljes párttagság odaférjen és összedugták a fejüket mind a harmincketten. - Nekünk is kell egy videó, ami bizonyítja a Fidesz aljasságát! - adta ki a feladatot a Bajnai Gordon, miközben ott sem volt és pont az ellenkezőjét mondta. - Kinek van egy jó ötlete? Orbán Viktor azt mondta az EP ülésén, hogy mindegyik magyarnak van egy. Elvileg mi is magyarok vagyunk, még te is Gábor, hiába fintorogsz - nézett egyenesen Scheiring Gábor szemébe, de lehet nem is oda nézett.

Mindenkinek volt végül ötlete, de a legjobbnak közfelkiáltással végül azt választották, ahol egy félközelin két bringás beszélget a kamerával és egymással és olyanokat mondanak, hogy a polgármester 5000 pénzt fizet a közmunkásoknak, ha kimennek libával tüntetni a Nyírbátorba előadást tartani igyekvő Gordonka ellen. Aki lehet ott sem lesz és lehet nem is azt mondja, amit mondani fog. És mert ez a Gordon, a  maga kis 4-5 százalék közötti pártocskájával már annyira érdektelen, hogy 5000 pénz alatt ki sem mennek kurvaanyázni elé, ezért már ezt is a Fidesznek kell intézni. Magyarország spontán kurvaanyázások tekintetében sokkal rosszabbul teljesít, mint Bajnai idejében. Ezt, mint tényt, jelenthetjük ki.


A terv maga  volt a tökély. Mesteri. A képet, hangot eltorzították, nehogy bárki felismerje bennük egy Bajnai koncerten csápoló keménymag tagjait, háttérnek egy megfelelően semmitmondó helyet választottak és elegánsan nem mutatták meg a kamerának az 5000 piszkos pénzt, amit egyenesen a polgármester adott ugye, mert az tényleg túlzás lett volna. Idáig minden rendben - és zuhantak tovább...

Mert azért egy kisebb elkúrás csak belopakodott oldalvást a zseniálisan megtervezett és mesterien kivitelezett leleplezésbe. Egy olyan apróság, miszerint Nyírbátor polgármestere, aki Balla Jánosné nevet kapta a keresztségben a mozgalomban, történetesen szocialista. Nem csak érzelmeiben, pártszínekben is. Nyírbátor már csak ilyen kitartó. Náluk nincs kétharmad, még félharmad sincs, ott sosem fog fideszes nyerni. Régivágású komcsi környék, a kamerákkal amúgy vegyes viszonyt ápoló Veress János birodalma. Ha ott bárki is fizet egy közmunkásnak, hogy szaladjon ki a városba érkező vagy nem érkező Gordon elé egy libával és mondja meg neki, hogy mit keresel itt, te fasz, menjél vissza Pestre és kerítsd elő a libák árát!, az biztos nem fideszes lesz. Fideszes polgármester meg pláne... De legalább hupikék törpikéket békén hagyták...


Tovább..

Mikor kér Gyurcsány bocsánatot 2006-ért?


2006 ősze a magyar demokrácia sötét időszaka volt. Fletó őszödi beszéde beárnyékolta a jogállamiságba vetett, egyébként is egyre csak halványodó hitet. A kormányfői „igazságbeszéd” miatt százezreknek nyílt ki a bicska zsebében. Esetleg csaptak egy nagyot két-három vasárnap délutáni fröccs után az ebédlő asztalára – a család fiatalabb tagjainak őszinte rémületére. A túlmozgásos miniszterelnök ugyanis gyakorlatilag bevallotta, hogy hazugsággal nyerték meg a tavaszi választásokat.  Vérmérséklettől függően sokkolta ez a közvéleményt. Nemcsak a jobbos, hanem bizony a balos szavazókat is. (Ez szépen meg is látszott az őszi önkormányzati választások eredményén.)

Az öszödi beszéd kiszivárgása után forradalmi hangulat uralkodott az országban. Megjegyzem: az egész ügyről máig nem tudjuk az igazságot, de valószínűleg három verzió valamelyike történhetett meg. 1. Gyurcsány az igazság bajnokaként akart megjelenni, így ő maga szivárogtatta ki az anyagot, de igencsak elszámolta magát; 2. Gyurcsány szoci ellenfelei adták át a hangszalagot a jobboldalnak, de tévedtek, mert nemcsak Gyurcsány népszerűségét, hanem a szocialistákét is elsodorta a botrány; 3. politikai kalandorok és újságírók jutottak véletlenül hozzá és több hónapos tökölés és alkudozás után nyomták ki, nem számolva annak hatásával. De bárhogy is történt, ma már látszik, hogy Fletó gyakorlatilag már akkor megbukott. Talán ő is, de az ország biztos, hogy jobban jár, ha akkor úriember módjára felállt volna a székéből. De Ferit nem ilyen fából faragák, előbb mond le ő Vadai Ági mosolyáról, mint a hatalomról. Ez pedig – valljuk meg – férfiember számára igencsak nagy áldozat. Így Fletó kiszámítható módon viselkedett: majd három évig szorongatta még görcsösen a kormányt, pedig a gázpedálról már rég lecsúszott a lába, az ország pedig csak süllyedt, egyre lejjebb süllyedt.

Az őszödi beszéd ugyan történelem, de a következményei máig velünk élnek. Mind az őszi tüntetéssorozat, mind a rendőrterror miatt. A felelősök máig tagadnak, illetve zsíros rendőri nyugdíjjal vagy felfrissített politikai ambíciókkal élnek közöttünk. Vájt fülűek már sorolhatják is a neveket! Kettőt mindjárt ide is biggyesztenék, persze csak célozva rájuk, a zseniális Szanyi kapitány szavaival élve: „az egyik egy „mentálisan megzakkant bolsi milliárdos” és Gy-vel kezdődik a neve, a másik pedig ronda, kopasz és Petinek becézik. És hogy mire építem mindezt? Gyurcsány egykori munkatársai, Petrétei, illetve Kondorosi vallomásai mutatnak rájuk.

A demokrácia sötét napjai akkor kezdődtek, mikor Fletó, hazugságainak súlyával továbbra is kapaszkodni próbált a kormányfői szék háttámlájába.  Ezért 2006. szeptember 17-én, a hevesebb vérmérsékletűek a Kossuth térre vonultak, hogy tiltakozzanak és követeljék a kormány lemondását. Ez még teljesen civil kezdeményezés volt. De a tömeget a rendőrök folyamatosan csak provokálták; mozgásában, szabad véleménynyilvánításában megakadályozták.  Ez pedig elég volt ahhoz, hogy a leghevesebb tüntetők másnapra átlépjenek egy határt. Szeptember 18-án éjszaka, illetve 19-én hajnalban, egy petíciót akartak átadni a tüntetők a köztévének, de ott senki nem vette át – illetve ismét előbújtak a provokáló egyenruhások. Erre néhány felbőszült és elkeseredett ember megtámadta a közszolgálati televízió székházát. Az erőszak elfogadhatatlan (a kocsik felgyújtása sem helyes válasz – így nem is célom felmagasztalni őket), de az erőszak kiprovokálása is bűn. Ennek az esetnek megvoltak a rendőri és politikai felelősei is. Egy jogállamban, ha a miniszterelnök nem hazudozik, ha a rendőrök nem provokálnak, ha törvényes keretek között ki lehet engedni a gőzt, azaz lehet szabadon és törvényesen tüntetni, akkor nincs tévészékház ostrom. Ha az embereket hergelik, ha szabad mozgásukban akadályozzák – egyre csak agresszívebbek lesznek. És itt jön be először a történetbe Petrétei és Kondorosi (akkori rendészeti miniszter és államtitkár) minapi vallomása. Mindketten azt állítják, hogy Gyurcsány, ezen az éjszakán, a szakminisztert is megkerülve, közvetlenül beszélt telefonon több rendőri vezetővel, így Gergényi Péterrel is. Vajon miről? Mit nem adnánk egy ilyen kiszivárogtatásért! Ez valóban igazságbeszéd lenne.

Az erőszakos rendőrök felelősségre vonása elmaradt; a tüntetőket, esetleg randalírozókat viszont keményen elítélték. A Gyurcsány-kormány egyes tagjai pedig úgy gondolták, hogy ezek után mindent megtehetnek, s maga Fletó is egyre csak belelovalta magát a hatalmi tébolyba. Az erőszakos rendőrvezetők pedig úgy érezhették, hogy ha a legközelebbi hasonló helyzetben még keményebbek lesznek, nemhogy bántódásuk nem esik, de jutalmuk sem marad el.

Így érkeztünk meg október 23-ra, amikor nemcsak a hevesebb vérmérsékletű civilek, hanem a Fidesz-fanok is útra keltek. Egyrészt megemlékezés, ünnep volt, másrészről a szeretett pártjuk is nagygyűlést hirdetett meg.  Békés tiltakozást. A rendőrvezetők, illetve a mögöttük álló politikusok pedig úgy döntöttek, hogy a Kossuth téren összegyűlt civileket, akikre rá lehet kenni a televízió székházának megostromlását, illetve a békés fideszes tüntetőket, akik az Astoriánál gyülekeztek – össze lehet mosni. Úgy terelték hát a tömeget, hogy azok összekeveredjenek – majd megindították a rendszerváltás óta példátlan terrort.

A felbőszített, politikusok által is támogatott rendőrök, minden jogszabályt felrúgva (nem voltak azonosító számok, viperát használtak, stb.) ököllel és gumilövedékkel támadtak mindenre, ami csak mozgott. Legyen az a Kossuth térről odaszorított radikális tüntető; vagy békés megemlékező; esetleg éppen hazafelé bandukoló diák, vagy Duna-parton andalgó turista. Válogatás nélkül ütötték a népet – mint a kádárizmus legsötétebb időszakaiban. Mindezt a szerencsétlenül elsült szeptember 18-i tüntetésekre és a rendre hivatkozva. A politikusok nyílt támogatását bírva. Százezreket megfélemlítve...

A rendőrterror áldozatairól ez idáig is csak becsléseink vannak. Száz maradandó, és majd ezer könnyebb sérült. Több tucat ember jogtalan előállítása és megalázó kihallgatása. Ők voltak a valódi politikai üldözöttek, nem pedig a minap menedékjogot kérő, vállalhatatlanul magyar-rasszista Kertész Ákos.

Azóta eltelt hét év. A baloldal többféle értelmezési keretet próbált gyártani. Magyarázni a magyarázhatatlan, illetve bízva a magyar emberek rövidtávú emlékezetében. Többféle verzió látott azóta napvilágot, de a baloldali értelmezés mindig megmaradt az 56-os forradalmat leverő pufajkások  szellemi szintjén. Miszerint huligánokat tettek helyre a rendőrök 2006-ban, illetve csak a társadalmi rendet védték.

Most azonban fordulni látszik a kocka. A csigalassú ügyészségi és bírósági nyomozások, illetve eljárások során, Gyurcsány két egykori mamelukja is bedobta a törülközőt. Először Petrétei célzott a politikai felelősségre, aki beszédes módon, a rendőrterror másnapján benyújtotta a lemondását (amit Gyurcsány taktikai okok miatt nem fogadott el, hisz az egyenlő lett volna a politikai felelősség beismerésével). Majd következett a kemény kritikát megfogalmazó Kondorosi Ferenc is.

Mindketten, először a Gergényi Péter volt budapesti és Bene László volt országos főkapitánnyal szembeni bírósági eljárás során léptek elő tanúvallomásukkal. Az ügyészség vádja szerint a parancsnokok bűnössége „elsősorban intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg”. Petrétei József vallomásából elsősorban az derül ki, hogy fogalma sem volt, hogy ilyenkor mit kell csinálni. (Ami ugyan védekezésnek jól hangzik, de felveti azt a kérdést, hogy mit keresett akkor a Gyurcsány-kormányban? Még azt se tudta, hogy ki a parancsnok.) Arra a kérdésre viszont, hogy „nem furcsállta-e, hogy a miniszterelnök közvetlenül, az illetékes miniszter kihagyásával is tárgyalt az országos rendőrfőkapitánnyal”, a volt rendészeti miniszter csupán annyit mondott, hogy „erre volt joga a kormányfőnek”. Petrétei évek óta egyetemi tanár. Az alkotmányjogok doktora. De ezzel a válasszal bizony elcsúszott volna az első évfolyamon is. Ugyanis a miniszterelnök közvetlen műveleti kérdésekben nem adhatott volna (!!!) utasítást rendőri vezetőnek az akkori törvények szerint. Gyurcsány egyébként úgy tért ki utólag a törvénytelen cselekedett ténye elől, hogy úgy fogalmazott: miszerint ő nem utasított, csak „kért. Azt kérte, hogy „a törvényes keretek között őrizzék meg a rendet”.  Ez körülbelül olyan, mint amikor Bill Clinton, miután azt vallotta, hogy nem volt szexuális kapcsolata Monica Lewinsky-val és kiderült, hogy hazudott, úgy magyarázta a bizonyítványt, hogy az orális szex, az ír ember szótára szerint nem is szex. Tehát ő igazat mondott, mert nem feküdt le a gyakornok lánnyal, csak lecumiztatta. Tehát Gyurcsány nem „utasított”, csak „kért”.

Aztán következett Kondorosi Ferenc, az akkori rendészeti államtitkár is, aki szintén úgy fogalmazott, mikor a bíró megkérdezte, hogy tudott-e arról, hogy Gyurcsány közvetlenül utasította volna rendőrséget, hogy „Nyilván volt ilyen. Az én ismereteim szerint a miniszterelnök határozottabb igényt fogalmazott meg.” Majd egy hét múlva, egy Magyar Nemzetes interjúban azt mondta, hogy ő 2006 őszén „légüres térben mozgott”, kikerülte őt és miniszterét Gyurcsány, amikor közvetlenül rendőrvezetőkkel tárgyalt. Az egész terrort pedig bánja. Máig lelkiismeret furdalása van. Ő – habár közvetlenül nem tehet a történtekről – megköveti az áldozatokat.

Vajon mikor szólal meg Gyurcsány lelkiismerete is és mikor kér bocsánatot a meglőtt és szétvert ártatlan emberektől? Ha már annyira szereti az „igazságbeszédeket”.


Tovább..

2013. november 22.

Rezesová dudora


Sok, vagy kevés? Ezen tűnődik az ország egy része az Eva Rezesová ügyében hozott első fokú döntés után. A pernek két kulcsszereplője van: a vádlott ügyvédje, és az általa felkért műszaki szakértő. Utóbbi közös könyvet írt a bírónővel - írja újabb vendégszerzőnk, Kovács F. Cecília.

Eva Rezesovát pénteken hat év fogházra ítélték első fokon, ráadásul kiengedték házi őrizetbe (a bulvárlapok szerint Rezesné már korábban kinézett egy szép, pesti luxuslakást). Akit elkerül a bulvárszellő: Rezesová a tegnapi ítélet szerint négy ember halálát okozta tavaly augusztusban, amikor begyógyszerezve, ittasan, hátulról belehajtott az elé kikanyarodó Fiatba. A Fiat négy utasa szörnyethalt, míg Rezesová fején „kis dudor” keletkezett. A nő a kiérkező rendőrnek még azt mondta: „elaludtam”, majd három és fél hónappal később előállt egy sokkal kerekebb írásbeli vallomással. A szlovák nő védelmét az ország egyik legjobb ügyvédje, Novák Péter látja el, és mindenképpen jól dolgozott. Szemben a tárgyalási napok többségét csendben végigülő ügyésszel, Novák végig aktívan szerepelt, s megszerezte a védelemnek az ország talán legelismertebb műszaki szakértőjét, dr. Melegh Gábort. Utóbbinak kulcsszerep jutott. Ő volt az, aki korábban még összeférhetetlenség miatt visszautasította az áldozatok hozzátartozóit, de akkor, amikor a szlovák milliomosnő védelme kérte fel ugyanerre, már nem voltak ilyen aggályai. Megmagyarázta pálfordulását, s a bíróság el is fogadta az érvelést. 

Egyszer Melegh doktor mögé is kanyarodik majd egy BMW...
Szakelemzésében aztán kimutatta, hogy nem Rezesová, hanem a Fiat - már halott - sofőrje volt a hibás, hirtelen előzése miatt elkerülhetetlen volt a baleset, főleg, hogy Rezesovát még a szemközt közlekedő autók fényei is zavarták. Melegh betoppanása után az ügyben meghallgatott szakértők közül ketten korábbi álláspontjukkal szembehelyezkedtek, s Melegh "pártjára álltak". Ezeket a szakvéleményeket a bíróság végül nem is vette figyelembe, ugyanis meg sem tudták magyarázni, miért is jutottak teljesen más végkövetkeztetésekre ugyanazokból az adatokból. (Tragikomikus jeleneteket adtak elő a bíróságon). Melegh végül nem csupán rájuk volt hatással, a bírónő ítéletében ugyanazt mondta, amit korábban Melegh említett: elkerülhetetlen volt a baleset. Az ítélet szerint a Fiat sofőrje is hibás volt. Nem mellékes, hogy a bírónő közös könyvet írt Meleghgel Közlekedési büntetőjog címen. Ebben amúgy nincs semmi büntethető.

További érdekesség, hogy a bírónő a vádlott büntetlen előélete, gyerekei és állítólagos egészségügyi problémái miatt hozott enyhe ítéletet (pikkelysömör). Azt viszont nem említette, hogy R. írásbeli vallomásában végig valótlan dolgokat írt, azt vallotta, a vodkát a baleset után itta meg (nem igaz), a kábítószer csak a gyógyszer miatt került a szervezetébe (hetvenötszörösét vette be a bírónő szerint az egyszeri adagnak), s a sebességhatárt betartotta (jelentősen túllépte). Volt élettársa szerint R. indulatos személyiség, aki többször is elmenekült részegen száguldozni, otthon hagyva gyerekét. Nem mellékesen egy viperát találtak az autójában a baleset után. Tényleg ilyen egy jó anya? A volt élettárs szerint nem. (Ugyanezt a költői kérdést tette fel korábban a bíróságon).

R.-t a közúti veszélyeztetés vádja alól felmentették, annak ellenére, hogy egy tanú szerint már korábban is le akarta szorítani az útról az őt "felhúzó" Fiatot, amelyet feltehetően meg akart fegyelmezni. Annak ellenére is, hogy bebizonyosodott, részegen, begyógyszerezve száguldott. Nem is először. Sokak szerint gyanúsan enyhe ez az ítélet, az áldozat egyik hozzátartozója azt mondta: egy átlagember nem úszta volna meg ennyivel. Így vagy úgy, további jó hír a Rezes-családnak és a kassai polgároknak, hogy Rezesová már három év múlva szabadulhat (a büntetésből egy évet már letöltött, két-harmad után elengedhetik), s a másodfokú döntésig mindenképpen házi őrizetben, azaz egy belvárosi luxuslakásban marad. Ott tölti majd a karácsonyt a szeretteivel. Ki tudja, egy ilyen tehetséges ügyvéddel talán el lehet húzni a jogerős döntést egy darabig. Esetleg még három évig? És akkor Rezesová szépen átsétál majd budapesti lakásából a kassaiba, s megígéri, hogy soha többet nem fog részegen száguldozva kis autókba hajtani hajnalban.

Addig marad a hála: Rezesová pénteken magyarul köszönte meg a bírónőnek az ítéletet. 


Tovább..

Masszívan jobboldali a magyar ifjúság



Nagy baj van. A HVG csak röviden, hogy mindenki értse, kimondta a kimondhatatlant. A TÁRKI (most) nem hazudik. Most tényleg. Meneküljetek, épeszűek! El innen!

MASSZIVAN JOBBOLDALI A MAGYAR FIATALSÁG!

A bőröndcsomagolásban igen tapasztalt baloldali értelmiség azonnal Vastaghbőry - elnézést - Vásárhelyi Máriáért kiált, aki már korábban is oly ügyesen nácizta a magyar történészhallgatókat, főleg a klerikális reakció fellegvárába, a Pázmány Bölcsészkarára járókat. Azok nem is emberek alapon. Persze ő ügyes kérdőívet is készített hozzá, olyan ügyes megoldásokkal, ahol a Nem tudom/Nincs válasz választ is látens nácizmusnak tudták be, hát még ha példának okáért egy történészhallgató nem a trianoni békediktátumot tartotta a  legigazságosabb megoldásnak hazánkra nézve. Az maga a megvalósult hitlerizmus a makoveczi hajlított oszlopok alá bújva Vásárhelyi Mária értelmezésében.

Hát most már mindegy, erre már a Mária sem tudna mondani semmit. A Fidesz örökre megrontotta a 30-as korosztályt, meg a többit is, a DK-ra meg senki nem akar szavazni. Közeleg a világvége, és erről leginkább a Hoffman Rózsa oktatási reformja tehet, amiért az államtitkár-asszony megkapta a Párt Hónalja kitűntetést. Ja, meg a nemzeti dohányboltok fasiszta színe. Az! Meg a Viktor, aki már növeszti ám a bajuszt… Kapja a lába közé mindenki a fürdőlepedőt, és iszkiri, Kertész Náci bácsi mutatja a menekülési útvonalat a fürdőben.

Persze a jobboldalt sem kell félteni. A HVG-s cikk napján Belbudán maguktól kipukkantak a pezsgők a spájzba’. Ennek a taknyos-emócionális, fülbevalósvámpíros, fészbúkkomplexusos fiatalságnak azért mégis helyén van a szíve. Csak az Összetartozás dalának ritmusára dobog az. Megeszik ezek a kolbászt, nem csak az olajos magvakat kókusztejjel. A jobbikosok természetesen nem hiszik el, hogy a fiatalság körében nem ők a legnépszerűbbek. Most a judeo-pápista összeesküvés kulcsszót fordíttatják szakértőkkel arabra, hogy legyen mivel igazolni az óriásplakátra elköltött drachmát.

A DK, meg az E14 nem foglalkozik ilyen felmérésekkel, mert őket nem érdekli a valóság. Az LMP többet érdemelne, ezt ők is tudják, úgyhogy most Maciegyletben ücsörögnek a vízipipa körül szőnyegen, és szomorkodnak, miközben mindegyiknek a szemébe megy az almás dohány füstje. A kamuelemzők, megélhetési újságírók akváriumába dobott információmorzsa pedig jóllakatta a potykákat, úgyhogy minden és mindenki a helyén van. Csak a keszegekkel nem foglalkozik senki…

Meg hát azzal sem foglalkozik senki, amit a HVG-nek igazából szalagcímként ki kellett volna írni: hogy az ilyen felméréseknek az égegyadta világon semmi értelmük nincs. És, hogy ebből a vizsgálatból semmit nem lehet kideríteni, semmire sem lehet következtetni. Tessék nyugodtan visszacsomagolni a bugyikat és a pezsgősüvegbe visszapréselni a dugót. Ideje lenne tovább látni már a négyévenként előkotort hülyeszavazó klisénél, akivel óriásplakátokon lehet csak kommunikálni. Nem az a kérdés ugyanis, és nem is életszagú azt firtatni, hogy kire szavaz a szavazó. A legfőbb kérdés az, hogy miért szavaz éppen arra.

A masszívan jobboldalinak nevezett fiatalság, ha lehámozzuk róla pártpolitikai, ideológiai vonzalmait, valójában a cselekvőképes, a maga sorsát irányítani akaró és tudó társadalmi réteg. Szavazata az általa élhetőnek vélt magyar jövőképre adott voks, amelyet a politika valósít meg a gyakorlatban. Ezek a szavazatok arra adnak választ, kik azok, milyenek azok az emberek, akik még szeretnek ebben a kurvaországban élni. Akik még látnak benne fantáziát. Akik szülnek ide gyereket. Akik szerint megéri itt dolgozni. Azt ugyanis nehéz elképzelni, hogy az egyszeri választópolgár alól azonnal kiszalad a lába, amint meglátja a rezsicsökkentés szót a plakáton. Vagy a szépen csillogó Nemzeti Dohánybolt cégéreket. Vagy, hogy Magyarország jobban teljesít, miközben még azért is fizetnie kell, hogy használhassa a bankkártyáját.

Kézenfekvőnek tűnhet az a válasz, hogy nem a jobboldal ennyire jó, hanem a baloldal ennyire szar. A masszív ifjúság előbb leszavazna egy oposszumra, mint Gyuriferire. Gordniál még egy budiajtó is meggyőzőbb, bár kevésbé simulékony, pláne hogy vérrel, és könnyekkel kampányol, aztán az egészet letagadja, hogy ott se volt. Nyilván az amúgy is titokban, álruhában az országot járó Vona Gábor tartott előadást bajnais maszkban. A Schifferbandi senkit nem fog a szopránhangján leénekelni a parlamentben. Mesterházy meg egy nímand. Hát mitagadás', nincs túl nehéz dolga a jobboldalnak. A fideszes kritikus tömeget a baloldal magának köszönheti.

A jobboldalnak ellenben mindennél nagyobb felelőssége van most, hogy ne a szavazata miatt zaklassa a fiatalságot, hanem a szándékai miatt. Hogy mit találnak a 30-asok előremutatónak a jobboldali elképzelésekben. Működik esetleg a családi adózás; megnyugtató, hogy aszfaltozzák az utakat és felújítják a vasutat? Több a rendőr meg a közmunkás az utcákon, és kevesebb a kurva és a csöves? Hogyan tovább?

A masszív fiatalság egy igen nagy része ráadásul külföldön él és dolgozik. Nem hazaárulók. És valóban sokan vannak. Kicsit könnyebben szerettek volna élni, gyerekeket akartak, létbiztonságot, évente egy nyaralást. Hát kimentek. Ismétlem, ettől még nem hazaárulók. Viszont nagyon nehéz lesz őket hazacsábítani. Még akkor is, ha a Rezsicsökkentést a Fidesz beírta már az alkotmányba is. A Ratkó-korszak még aktív dolgozói ugyanis lassan nyugdíjba mennek, és ez a fiatalság fog a helyükre kerülni, ha akar még egyáltalán. Nekik, és a hazai fiataloknak is válaszok kellenek, egyértelmű és megfontolt jövőkép... Különben van is ilyen. Úgy nevezik: A fenntarthatóság felé való átmenet nemzeti koncepciója. Tök jó, érdemes elolvasni. Most már csak meg kellene valósítani.

(Valamint, ha valaki potens olvassa, ne feledkezzen meg a keszegekről sem.)
Tovább..

2013. november 21.

Bezzeg Felcsuti coming outja nem munkahelyi terror


Nem fogják elhinni! Most megvannak! Kettős mércén kaptuk a Demokratikus Koalíciót! Vadai Ágnes ugyanis tegnap bőrtangában, kezében vízilóbőr korbáccsal Gyurcsány levetett lódenkabátjában rémisztgette a vásárlókat egy békásmegyeri CBA előtt. Hogy megvédje a bolt dolgozóit a munkahelyi terrortól. Ezt már Varnyúúú László, a Gyurcsány-párt igazgatója mondta, mert szerinte Baldauf László és Lázár Vilmos, a CBA két tulajdonosa békemenetelésre kötelezte október 23-án a dolgozóit, ami egyenlő a munkahelyi terrorral. A CBA-vezérek viszont a jó hírnevük védelmében pert indítanak Varnyuék ellen, mert a személyes körlevelükben csak felvillantották a békemenetelés lehetőségét, senkit nem kényszerítettek, vagy akár szólítottak fel a részvételre. Szögezzük le: egyelőre semmi nem támasztja alá, hogy bárkinek is ott kellett volna hagynia a húspultot a Békemenet kedvéért, azaz bármiféle retorzió járt volna, ha valaki nem ért egyet a főnökökkel.

Denemisezalényeg! Hanem az, hogy egyeseknél a Békemenet ajánlgatása már munkahelyi terror, miközben egy szavuk sincsen, ha pl. a Google, vagy a magyar Prezi bukik rá valamelyik brére, mitöbb, kezd vállalati közös fellációba. Például azzal, hogy kiteszik a melegfelvonulás logóját, sőt, vonulgatnak is. Nem hisszük, hogy megkérdezték a Prezi, vagy a magyar Google dolgozóit,  szeretnék-e támogatni a Budapest Pride-ot. (Mertek volna nemet mondani...)

Vagypéldául: Az miért nem számított Dékáházán munkahelyi terrornak, amikor Felcsuti Péter, a Bankszövetség volt elnöke, a Raiffeisen Bank vezérigazgatója idén januárban a Facebook-falán felszólította munkatársait, hogy "szóval, tettel és anyagiakkal" támogassák Bajnai Gordon E14 pártját? Ahogy azt a Magyar Nemzet jól elcsípteAkkor miért nem csapott le a DK munkahelyi terrorelhárító alakulata, élén Vadai-macával? 

Csak nem? De! Ez bizony kettős mérce a javából! Most, hogy lelepleztük Varjúékat, nyilván nem marad más hátra, minthogy belátják tévedésüket, bocsánatot kérnek a CBA-tól és távoznak a politikából. Naaaa? Menni fog?


Tovább..

2013. november 20.

Horváth András, a beszélő fej


Beszélő fejnek azt az alakot nevezik a filmszakmában, amelyiknek semmi szerepe nincs azon túl a történetben, hogy egy-egy, a néző számára nem elég egyértelmű szituációt szövegesen is felmondjon. Ilyen a CSI sorozatokban a random DNS-elemző, aki szép tőmondatokban, kimérten ismerteti a vizsgálat eredményét, ami fél másodpercre a képernyőn meg is jelent, de ugye ki szeret olvasni. Legközelebb majd feliratos japán filmre ülünk be…

Az év utolsó harmadában a magyar közéletben megsokasodtak a beszélő fejek. Közismert, a köztudatban már rég elterjed tényeket és hiedelmeket ismételnek meg, rágnak a szánkba, és egyúttal hiteles arcot társítanak hozzájuk. Hitelesebbet, mint egy Demokratikus Koalíció külsősei által felvett oktatófilm. Árnyalva a képet: kicsit azért összetettebb feladattal kell megküzdeniük. Nem csak bonyolult ábrákat, összehasonlító DNS vizsgálatok eredményét magyarázzák el fehérített köpenyben és formatervezett védőszemüvegben fél percben, hanem egy adott politikai oldal sorvezetőjének megfeleltetve kell mindezt előadniuk.

Az első számú beszélő fej Horváth András ex-adóhatósági szakmunkatárs, akinek meghatározott szerepe az, hogy általában a politikát, de legfőképpen a kormányzatot összekapcsolja az adóoptimalizálásnak becézett szervezett bűnözéssel. Fontos megjegyezni: itt most nem a hétköznapok ügyeskedőiről vagy a túlélni akaró vállalkozókról beszélünk, hanem az adócsaló nagyiparról. Osztó Petihez hasonló, a politikába csak néha vagy egyáltalán nem átránduló közgazdászok által kifejlesztett nagyüzemi adócsalásokról, a multik versenyképességét az árversenyben brutálisan tovább erősítő, határokon átnyúló üzelmekről. Horváth beszélő fej röviden, tőmondatokban ismertette a tényeket, vagy a tényeknek gondolt hiedelmeket, egyúttal hiteles arcot társított a Lehel téri piac sustorgásaihoz, a mindig jól értesült kofák bennfentes mindentudásához.

Nekem, noha belém alapból felbootolták az adószedéssel, meg úgy általában az állammal szembeni szkepszist, valahogy nem áll össze mégsem a történet. Hiába vagyok az a forma, aki ha egy kicsit képes félretenni az örök legitimista hajlamait, akkor simán az amerikai revolúció szellemi örököse, ahol valami kétcentes adó miatt intettek be a Brit Koronának és baszták pofán az összes oxfordi englisht beszélő szerencsétlent a kikötő kocsmájában.

Szóval van ez a Horváth András, egy közepesen felesleges fogaskerék a hatalmasra duzzasztott NAV-gépezetben és kitálalt. Odaült az asztal mögé a magasított székre és beledünnyögte a kamerába, hogy itt mindenki lop. És az SZTK rendelők népe felállva tapsol. És némi igazság van abban, amit mondott, az állam nemcsak feleslegen szedi az adót és költi hülyeségekre, hanem rosszul is. Nyilvánvaló: vannak cégek, akik lazán ki tudnak bújni az adófizetési kötelezettségük alól, mert időben megrendelték OsztóPetitől és társaitól az adóoptimalizáló know-how-t. Bankszámlát Svejcba, céget Delaware-be jegyeznek, a terméket meg papíron addig utaztatják Európában ide-oda, míg végül mindenhonnan visszaigényelik, de sehova be nem fizetik a forgalmi adót. Idáig rendben is vagyunk, nincs itt semmi meglepetés. Ez még bőven bele is fér a fél percbe, a vakítóan fehér köpenybe és dizájnolt védőszemüvegbe. Beszélő fej.

De Horváth András ex-adóhatósági szakmunkatárs nem állt meg fél perc után. Ő folytatta. Felvázolta a hatalmas összeesküvés tablóját, amelyben adóhatósági kollégái százai, parlamenti képviselők és minimum a kormány fele részt vesz. Hogyan? Pardon, innentől Horváth beszélő fej nem erősíti, hanem gyengíti a történetet. Elég nehezen lehet szakértőnek tekinteni egy olyan arcot, aki a nemzetközi orvos-összeesküvés mintájára gyárt adóhatósági összeesküvést. Ugye az orvosok eltitkolják, hogy a fokhagyma és a C-vitamin gyógyítja a lúdtalpat és a rákot, az adóhatósági dolgozók tömegei meg falaznak az adócsaló multiknak. Kiegészítve néhány száz politikussal.

Ha már itt tartunk, ne is szűkítsük a kört a magyar adóhatósági dolgozókra és politikusokra. Mivel az általa, még a fél percbe előadott ÁFA-csalási módszer országhatárokon nyúlik át, így ebben az összeesküvésben benne kell legyenek a német, a francia, a szlovák, a belga, a román, etc. adóhatóságok munkatársai, ezen országok politikusai és kormánytagjai. Ez alsó hangon több ezer embert jelent, aki benne van a csalásban, de egy szót sem szól. De most le lettek leplezve…

 – Mondd, kedves Horváth András beszélő fej, jól vagy?

Az uniós, egységes belső piacnak vannak bizonyos törvényszerűségei. Az egyik ilyen, hogy „bevezetni” egyszerűbb volt, mint működtetni. A kiemelten védett, személyhez kötött adatokat sokkal nehezebb egységesíteni, mint a piacot, és ezekhez az adatokhoz kellett egymás adóhatóságainak hozzáférést teremteni. Egyszerűnek hangzik? Hát nem az. Vessük össze az államigazgatás hétköznapi működésével. A Nyugdíjbiztosító nem képes a NAV adatbázisában érdemben kotorni, szerencsétlen Polgárjenőt küldözgetik egymáshoz, akkor a szlovák adóhatóság majd két perc alatt kiismeri magát nálunk és vica versa? Na, mégsem olyan egyszerű… Nevezzük nyugodtan átmeneti időnek, amiből nem kevesen profitáltak/profitálnak. Nem véletlenül tartja úgy a pesti flaszter, hogy aki fullextrás Bentleyben, fullakategóriás kurvával az anyósülésen gurul az Andrássyn, az mind adócsaló.

Visszatérve Horváth beszélő fejhez. Gyakorlatilag csak széles nyilvánosság előtt megismételt egy közismert tényt. Lehetett volna ezután szorgalmazni a közös, uniós fellépést, sürgetni a brüsszeli bürokratákat, hogy dolgozzanak ki valamiféle közös eljárásrendet, amely segítségével képesek a nemzeti adóhatóságok fellépni az országhatárokon átnyúló szervezett bűnözés ellen. De nem ezt tette, mert ez valószínűleg senkit nem érdekelt volna. Ő lazán meggyanúsította kollégáit, hogy bűnözők, és emellett rádobott egy marék szart a politikai elitre, mert azzal mindig könnyű olcsó népszerűségi pontokra szert tenni a médiában. Elvégre ki szereti a politikusokat…


Előrébb jutottunk ezzel? Egy cseppet sem, tettünk három lépést hátra, mert sikerült ezt a témát is addig „átpolitizálni”, míg ebben is a pártfegyelem dönt. A multik pedig tovább élvezik a közös piac okozta átmeneti zűrzavart, tovább erősítik a pozícióikat az árversenyben a kisebb, nemzeti vállalkozások terhére. És emellett alig fizetnek adót…
Tovább..

2013. november 18.

A vak komondor és a kettős látás


Gyűrűzik a baloldal hatalmas emberijogista kampánya. Miközben a Napoleon-szindrómás dildófejű Bajnai a politikai szobafogságra ítélt Mesterházyval már aláírásokat gyűjt, hogy a stadiongempát átutalhassa a beteg kisgyerekeknek (azért ez már szint emberek!) addig a DK-trollok, az ex-LMP-és kretének és a feminista brigád a „családon belüli erőszak” fedőnevű kampánytémát feszegeti. Balogh személyében kezdik kibontani az allegóriát az „asszonyverő fideszesekről”. Csakhogy mindenkinek a saját szarát kéne elébb eltakarítani, mielőtt másét elemezgeti. És ilyen szarból van bőven a balosoknak.

Mondanunk sem kell, vérgáz, hogy ez a Balogh nevű baromarc nem a börtönben, hanem a parlament padsoraiban üldögél. Nekünk, a toronyház lovagjanak (elsősorban Jolietnek és Boogieman-nek ezesetben) mindegy, hogy a Fidesz elhatárolódott, kirúgta, megkövezte, és már a parlamenti folyosón sem köszönnek a vén szivarnak. Nincs párt, vagy politikai hovatartozás akkor, amikor valaki gyereket, vagy nőt bántani mer. Az ugyanis a mi erkölcsi kódexünk szerint többé nem méltó az „ember” megnevezésre. Az ilyeneket fellógatnánk, kibeleznénk. Férgek ezek, de ez sértés a féregre nézve, akiből lehet még pillangó, de ezekből csak egy rakás szar lehet. Olyan, ami mindenkit bemocskol, aki ismeri, akinek köze van hozzá, s így a Fideszt is. Meg kell tehát szabadulni minden asszonyverő, gyermekbántalmazó rohadéktól, mert mocskos kórságot terjesztenek. Ezért igazából minden kevés egy picit, hisz a méltó büntetést az Európai Unió jogszabályai sajnos nem teszik lehetővé. A baloldal – tudva a téma rejtette csapdát - hihetetlen erkölcsi erővel támad neki az asszonyverő, brutális, családon belül verekedő Baloghnak, s igyekszik a kampányt úgy alakítani, hogy a Balogh-féle szart lehető legszélesebb körben kenhesse rá az egész fideszes társaságra. Lazán felskiccelték az „ezek asszonyt vernek, mi meg tiszteljük a nőket” politikai törésvonalát.

A dolgot némileg bonyolítja, hogy a jobboldal alapjaiban ódzkodik a demonstratív, semmitmondó jogszabályok elfogadásától. A jobboldal ugyanis – amúgy érthető módon – vonakodik minden baloldali sarkító jogi megoldástól, hisz a családon belüli erőszakot törvényi úton elég nehéz megoldani. Alapállás eleve fals: elvégre ki állapítja meg, hogy mi számít „erőszaknak” a családon belül? Válasz: az, aki az antiszemitizmust, a rasszizmust és az összes földi rosszat meghatározza, tehát a baloldal. Nagyon be kéne avatkoznia ugyanis az államnak az emberek magánszférájába, ami egyrészt liberális, másrészt konzervatív alapértékeket sértene. A baloldalnak persze ezzel szemben sincsenek túlzott aggályai, ujjcumizós álmaikban az apjuk ellen valló gyerekek, a férjeiket börtönbe záró asszonyok képe sejlik fel. Ezen túl – baloldaliak lévén – sajnos túl mélyen vannak meggyőződve arról az ostobaságról, hogy a törvényhozás révén minden rossz e Földön kiküszöbölhető: huss a háborúnak, huss a szegénységnek, huss az erőszaknak, wellcome to the Brave New World. Természetesen eme „baloldali identitást” az összefogás mellé meg is kéne teremteni, az csak nem járja, hogy az egyetlen összetartó kapocs köztük a pénz, a kolonc és a hatalomvágy.

Az erőszak-ellenesség ügyében végre az aktív, kezdeményező, és hihetetlenül igazságos oldal szerepében tetszeleghetnek. Mondanunk sem kell, hogy ez most sem igaz, a családon belüli erőszak égető gondjának megoldását közel s távol nem hordozza magában az, amiért és ahogyan most a baloldal erkölcsi és értékalapú egységfrontot akar létrehozni. A megoldás egyedül az, hogy ki kell vágni az élő testből a rákos kelést: minden asszonyverő, gyerekverő mocskot azonnal ki kell löknie a társadalom egészséges immunrendszerének. Ezen bevezető után joggal kérdezhetjük: birtokában van-e ennek az erkölcsi fölénynek, tisztaságnak az a társaság, aki most számon kéri az egyébiránt azonnal soraiból a férget eltávolító Fideszt? Válasz: nincs. Sőt!

1979 szilveszterén Demszky Gábor betörte az orrát éppen aktuális nőjének. Különös és furcsa véletlen, hogy a rettenthetetlen ellenzéki vezért, akire ezek után teljes nyugalommal használhatjuk a legutolsó féreg, a szarkupac, a gyáva pondró kifejezéseket, Kádárék azon rendőrsége, ahova ekkor még bőszen jöttek be a jelentések, folytak a megfigyelések, lehallgatások, mégsem ítélte el súlyos testi sértésért. A büntetés mindössze pénzbírság volt. Asszonyverésért. Szóval ki kinek a cinkosa? Ki mocskolja be magát? A Fidesz? Az SZDSZ, a későbbi liberálisok tehát többször is egy asszonyverő brutális állatot, egy vakkomondoriánus férget, egy nő orrát beverni képes szutykot választottak elnöküknek. Nem az asszonyverésbe bukott tehát ő se bele, s most is tetszeleghet a berlini értelmiségi pózában, könyveket írogathat, és publikálhat azokban a lapokban, akik most bőszen asszonyverőznek. Hogy is van ez? Ja úgy.

De lássuk hány büdös retkes féreg van még az erkölcsös baloldalon, akiktől félnie kell Vadai Áginak, Szabó Timcsinek, hogy egy óvatlan pillanatban beverik az arcát? Ott van rögtön Kékesi Tibor egykori szocialista képviselő. Ő nem is családon belül, hanem kívül volt nőverő pondró. Képes volt ez a giliszta a szomszédnőjét bántalmazni, amiért az rá mert szólni, hogy a „képviselő úr” ne állja már el a közös garázs bejáratát. Az esetet ráadásul videó is rögzítette, s anyja bántalmazását végig kellett néznie a nő tízéves gyerekének. Ezt a rohadékot aztán annak idején körömszakadtáig védte a most Balogh ellen tüntető szocialista párt, nem hogy el nem határolódtak, nem hogy ki nem rúgták, nem hogy történt volna bármi: kussolás. Az erkölcs felkent bajnokai egy asszonyverő, brutális állatot védelmeztek. Mit is kell ilyenkor mondani? Vétkesek közt cinkos aki néma.

Na de menjünk kicsit feljebb a táplálékláncban! Magda Sándor szocialista képviselő, Gyöngyös egykori polgármestere, parlamenti képviselője 2003 adventjén bántalmazott egy tanárnőt a nyílt utcán, a saját városában. Eközben azt üvöltötte a nő gyerekének, hogy „a k… anyádat! Fogják meg! Megöllek!” Szintén nem voltak szigorúak Földi Gyulával, Erdőkövesd szocialista polgármesterével sem annak idején, amikor a polgármester úr többször is brutálisan bántalmazta a feleségét.

A szocialista párt és a vele koalícióban lévő SZDSZ annak idején nem látta szükségesnek, hogy elhatárolódjon, netán követelje ezen politikusok távozását a közéletből. Nem követelték, hogy visszaadják a mandátumukat, és nem serénykedtek, hogy szigorú törvényt alkossanak a családon belüli erőszakról. Miért is nem? Ja, kettős mérce. Tudjuk. Annál is szebb ez, mert AZ a szocialista párt, aki akkor hallgatott EZ a szocialista párt, aki most hisztizik, meg összefog, meg meg van tisztulva úgymond. Nem lehet azonban azt mondani, hogy a „megújulás és megtisztulás” azt eredményezte volna, hogy ezek a pondrók, ezek a szutyok, ez az utolsó féreg-szarok, ezek a retkes kelések az emberiség testén éppenséggel ne ma is az Összefogás-fanok élvonalában készülnének arra, hogy „eltakarítsák az orbáni mételyt”.

Kis felsorolásunkban emlékezzünk meg Baranya mocskos korrupt Francijáról, Wekler Ferencről, aki annak ellenére, hogy egy idő után nyílt titok volt, hogy szisztematikusan veri a feleségét, azon túl, hogy Don Corleone hozzá képest egy cserkészfiú, távozását mégsem tartották szükségesnek. Előbb szűnt meg maga a párt, semhogy Franciba belekössenek. A manapság liberális körökben népszerű kifejezéssel élve: Ez az igazi kettős mérce! A demokrata ugyanis biztos a feleségét is úgy veri, hogy az az érdekét szolgálja. Weklerné is biztos megérdemelte a pofonokat, hisz egy demokrata alapvetően nem veri az asszonyt, ha meg mégis, akkor sem úgy, mint egy jobboldali. Akarunk még kifogásokat? Érdekel ez minket? Nem. Weklernek börtönben lenne a helye nem csak korrupciós ügyletei miatt, hanem mert a Wekler Haciendán csak úgy hemzsegtek a vak komondorok, talán ő volt az egyik legbrutálisabb szemétláda az összes között. De pártja és a szocialisták akkor is csudamód kussoltak, védték, mosták, sikálták a védhetetlent. Más portája körül söprögetnek, miközben a tényt, hogy képtelenek megújulni, és ezt „összefogásnak” álcázzák, nem szabad hagyni, hogy elfedjék.

Hagyján, hogy soraik közt tűrik a bukott Gyurcsányt és kompániáját, de csakúgy az összes korábbi asszonyverő szemétládát. Mint például Székesfehérvár egykori SZDSZ-es alpolgármesterét, dr. Szelier Andrást, aki szintúgy brutálisan összeverte a feleségét, aki emiatt bírósághoz is fordult. Persze: mily meglepő: a Gyurcsány érában visszatértünk 1979 Kádári posványába, hisz az ügyet eltussolták. Az a sajtó, aki most sikítozik az emberi jogokért, mindvégig kussolt róla. Azok a konkrét képviselőtársak is kussoltak, akik most Balogh – egyébként nálunk a toronyházban kifejezetten támogatott - nyilvános kivégzését követelik. Mondhatjuk ezek után: a tisztelt baloldal elébb takarítsa el a saját mocskát, mielőtt azt újra az összefogás csillogó sztanioljába csomagolva próbálná letolni az ország torkán. Köszönjük szépen, de nem vagyunk szarevők, és talán épp ezért örülünk annak, hogy Balogh karrierjének vak komondorostul vége. Nálunk ő nem sztár. Mint mondjuk náluk Demszky…

Tovább..

2013. november 16.

Attila menni Brüsszel




Tucatszám fogyott az aszpirin és xanax a szocik székházában, mikor az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank meglepő módon javította a magyar gazdaságról szóló várakozásait november elején. Nem volt elég nekik, hogy Attila, a szocik (nem a hunok) vezére végigbénázta az őszi időszakot, végül „megfiatalított” csapatával (és a „tehetséges Mr. Török” barátjával együtt) elcseszerintette a bajai videó ügyet; most még szembe kellett azzal is nézniük, hogy a külső gazdasági nyomás is csökkent a kormányon. „Ki segít most nekünk?” – tette fel végül mindkét kezét tanácstalanul Attila, miközben csapata gyógyszerezni kezdte magát. „Hát a tapasztalt öregek.” – jött is a válasz „lentről” és „fentről” egyaránt. Tucatszám jelentkeztek is a pártállami múlttal, illetve Horn Gyulának és Gyurcsánynak köszönhetően jó nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal rendelkező „öreg szocik”. Akik közül néhányan nemcsak az európai bankoknak, hanem még a szovjet elvtársaknak is csontig benyaltak egykoron, a színes és pálfordulásokkal teli életük során.

Meg is alakult a „vének tanácsa”, a mindig mindent megmagyarázó, „nem lesz gázáremelés” Ildikó, illetve a Brüsszelben élősködő és ott jó kapcsolatokat kiépítő Kovács Laci bácsi vezetésével. Ugyan Mesterházy erőlködése és a szocik generációváltási programja végleg megbukott, de visszatértek a gyűlöletpolitika és a nemzetközi nyomást mindig lelkiismeret furdalás nélkül felhasználó sikeres nagyágyúk a szocik színpadára.

Így, mikor megérkezett az Európai Bizottság pozitív előrejelzése, csak a bukott ifjú szocialista gárda tojt be és dobálta marokszám a fejfájás elleni bogyókat. A „vének” viszont nem csináltak a gatyájukba, mindjárt tudták mit kell tenniük. „Attilának Brüsszelben kell árulkodnia” – mondták ki a verdiktet. „Riogatni kell ismét a nemzetközi tőkés és befektetői csoportokat.” – jelölték ki a szocialista párt további politikáját. A cél, hogy elnyomják a Magyarországról szóló pozitív gazdasági híreket az európai sajtóban. Ebben pedig már jócskán van rutinjuk.

Így, mikor meghallották az EBDR jelentését, miszerint nagyobb növekedést és kisebb hiányt várnak, mint legutóbbi, májusi előrejelzésükben, mindjárt diktálni is kezdték Attilának a „feljelentő levelet”. A brüsszeli adminisztráció szerint egyébként idén 0,7; jövőre pedig 1,8 százalékos növekedés várható Magyarországon, illetve az uniós hiánycél is biztosan tarthatóvá válik. Ami, habár a régióban még mindig csak a középmezőnybe fér bele, annak tükrében, hogy a szoci kormányzás alatt hová süllyedtünk – mindenképpen piros pontot jelent a kormánynak. Mind Európában, a befektetők és a munkahelyteremtők szemében; mind a magyar szavazópolgár előtt. Leginkább, hogy a bizottsági jelentés a következő három évre is egyre csak gyorsuló gazdasági növekedést jósol.

A szocialista párt igazi vezető testülete, a „vének tanácsa” így visszahozta a már régebben is többször bevált receptet, amitől egyébként Mesterházy eddig ódzkodott. Árulkodni és feljelenteni külföldön. Lejáratni a jobbközép kormányzást világszerte. Hátha így olyan gazdasági és politikai nyomás lesz rajtuk, hogy nekik kell majd aszpirint szedni a fejfájásuk ellen. Hátha kiéhezteti és megbuktatja a nemzetközi nyomás majd a magyar kormányt. És akkor jöhetnek ismét ők.

Nem mellékes megjegyezni, hogy Lendvai Ildikó és Kovács László is egy olyan rendszerben szocializálódott, mikor a világ legtermészetesebb dolga volt, hogyha egy politikust, illetve követőit ki akarták csinálni, akkor először Moszkvába kellett menni. Ott kellet feljelentést tenni. Most csak annyi változott meg, hogy nem keletre, hanem nyugatra tekintenek, és Brüsszelbe járnak. De továbbra is árulkodnak, akár az óvodások.

Hamar be is indult a hazugság-gépezet. „E.ON-ügy: Már Brüsszelben a beadvány” – szellőztette meg elsőként címlapján a hétvégi Népszabadság. „Véglegesítették és elküldték azt a beadványt Brüsszelbe, amelyet az MSZP elnöke, Mesterházy Attila és a párt egyik EP-képviselője, dr. Gurmai Zita jegyez az E.ON-ügyben.” - értesültek a népszabis zsurnaliszták közvetlenül a Jókai utcában lévő szoci székházból.

Ez idáig, az effajta akciókat rossz szemmel figyelő Mesterházy is aláírta azt a feljelentést, amely többek közt az Európai Unió működéséről szóló szerződés azon cikkére hivatkozik, amely a versenytorzítás lehetőségének csökkentése érdekében megtilt minden állami támogatást. Érvelésük szerint az E.ON gázszolgáltató cég állami felvásárlása sérti ezt az uniós szabályt, mivel a tranzakciót, a kilencvenkilenc százalékos állami tulajdonban lévő MVM, közvetve pedig a költségvetés finanszírozta.

Az persze más kérdés, hogy Franciaországban például 88 százalékban állami kézben van az energiaszektor, illetve hogy a legtöbb európai ország igyekszik elkerülni a nagy szolgáltatókkal szembeni kiszolgáltatottságot. Így a magyar kormány ez irányú lépései egyáltalán nem példa nélküliek Európában. Ráadásul a szocialista kormányok alatt többszörösére növekedett rezsiköltségek csökkentését szeretné ezzel biztosítani kormány. Ami közérdek.

De egy pillanatra se legyen kétségünk: a szocialista párt nagy öregjeit egyáltalán nem érdekli a közjó. nem érdekli a rezsicsökkentés sem. A rendszerváltás előtt, vagy éppen a Gyurcsány-kormány alatt is csupán a hatalomra és a pénzre koncentráltak. Ezekért a világi javakért pedig bármire képesek voltak és képesek ma is. Ha kell, feljelentik Magyarországot; ha kell, árulkodni járnak Moszkvába, vagy Brüsszelbe; ha kell, elárulják hazájukat is.

Akinek még maradt halvány illúziója, hogy a szocialista párt Mesterházy segítségével megfiatalodik, illetve végleg elveti a Károlyi Mihály óta szokványos magyar-gyűlölő, internacionalista baloldaliságot, annak most végleg le kell számolnia mindezzel. Mert ezúttal a megújulás letéteményese, maga Mesterházy Attila indult neki árulkodni a Brüsszelbe.


Tovább..

2013. november 15.

Vona, a Jumurdzsák


Vona Gábor szerint az iszlám az emberiség utolsó fénysugara a globalizmus sötétjében. Vona Gábor egy magyar radikális és nacionalista párt vezetője. Egy keresztény országban, Szűz Mária országában, a Szent Korona országában. Ezek a fogalmak elvileg jelentenek valamit egy nemzeti radikálisnak. Elvileg. De nem a Vonának. Ő egy szellemi katyvasz. Egy elvi nonszensz. Ráadásul büszke is rá. Arra, hogy ő Európában az egyetlen radikális pártvezető, aki az iszlámnak nyal. Mi pedig mi másra gondolhatnánk, mint hogy pénzért teszi.

Ahogy régebben a pártvezetés is a legnagyobb ellenségünk hátsójában kereste a saját maga dolce vitáját. Persze könnyű és egyszerű azt hazudnia, hogy ő római katolikus. Krisztus azt mondta két fő parancs van: "Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes erődből” és „Szeresd felebarátodat, mint magadat”. Nem mond akkora marhaságot, hogy a globalizmus utálata fontosabb ezeknél. Csak a Vona mond ekkora marhaságot.

Nem akarnám Samuel P.Huntigton A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyvével fárasztani a derék olvasót, de annyit elárulhatok, hogy a kötet tartalmához képest a Vona az ellenségünknek drukkol. Szóval ez a Vona gyerek nekem biztos, hogy nem keresztény, nem európai és nem magyar. Mert azért a Hunyadiak biztos furcsán köphetnek rá a mennyből. Zrínyi is a Vonára fenheti a szigetvári szablyáját. Alig várom, hogy a Vona tűzre vettesse az Egri Csillagokat, de avathatna Jumurdzsák emlékművet is. Buda 1686-os visszafoglalásának napját javasolhatja majd nemzeti gyásznapnak. A Mátyás-templom tornyába a soron következő kampányában ígérhetne egy müezzint is.


Nem tudom, valójában egy sima mezei jobbikos mennyire keresztény és mennyire magyar valójában. De ha csak egy kicsit, akkor villámgyorsan keres magának egy másik főtestvért a Vona helyet. Egy hagyományosan keresztény, magyar és idegengyűlölő vezetőt. Vagy legyen a Jobbik nyíltan iszlamista párt, idevágó jelképekkel és gondolatokkal. Ne falazzátok már ilyen pofátlanul a nemzeti köntört.
Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger