2013. december 31.

Újévi fogadalmak


Ilyenkor mindenki elgondolkodik. Számot vet, összegez. Sikert arat; vagy éppen afelett kesereg, hogy megint semmi sem sikerült, amit még az óév elején – némi pezsgő-ízű hajnalon, disznó részegen megfogadott. „Jobb ember leszek, nem káromkodom, lefogyok, sportolni fogok, nem iszom többet” – s így tovább, hogy aztán a sok-sok valóra nem vált vágy sírja felett rebegjen el némi bűntudattal teli imát.

Aztán szép lassan minden ígéret a homályba vész. Nem leszünk sokkal jobbak, káromkodunk, tovább hizlaljuk a seggünket, és sportolni is csupán egy hónapig járunk el. Feladjuk, letagadjuk. Vicces pillanatokban a nem létező ikertestvérünkre fogjuk az összes fogadalmat. És persze iszunk tovább. Mert úgy szép a magyar, ha kövér és részeg!

A következő szilveszterkor pedig ismét fogadkozni kezdünk. Borízűen kiáltunk fel: „Majd most! A 2014-es év tényleg a betartott ígéretek éve lesz.” Ad infinitum…

Nos, a politikus is ezt teszi. Ünnep ide, szabadság oda – a jó politikus összefoglalja ilyenkor az elmúlt évet. Aztán ígér valamit. Mintha nem lenne mindegy, hogy júniusban, vagy december végén mondja el a sikereket, vagy a kritikát. A kormányzópárt természetesen az előbbit, az ellenzék pedig az utóbbit szokta. Ez minden évben így történik. Mert a demokráciában – bármi is legyen az igazság – ez így szokás. Aztán a szavazópolgár majd eldönti, hogy kinek, s mit hisz el.

De ez ilyenkor nem a nagyemberek' ideje. Jobbára a sajtószóvivők „viszik a szavakat”, küldik a pártok üzeneteit. Az igazi vezetők ilyenkor pihennek, családjukkal töltik az ünnepeket. Bár azért kiposztolnak néhány képet, vagy eseményt – hogy az ünnepekre se maradjunk nélkülük. Láthattuk például, hogy milyen a Karácsony Orbánéknál; milyen fát állított Vona és kisfia, miközben „igazi magyaros, karácsonyi ételt”, kuszkuszt készített az általa folyamatosan szapult bulvármédia kamerái előtt.  És persze, annak ellenére, hogy Gyurcsány megígérte, hogy az ünnepek alatt pihenni fog és kussol – mégsem bírta tartani a pofáját. Kettő jól átsült libacomb elrágcsálása közben visszaszólt Kövér Lászlónak. Jó keményen böffentett egyet. Ahogy mostanában szokott. (Akár a sarokba szorított veszett patkány, akinek minden mindegy már.) Ezúttal „Goebbels tanítványainak” nevezte a Facebook-on „Kövér Lacit”, aztán visszatért az oly szeretett konyhájához. (Talán mindenki jobban járna, ha Gyurcsány mostantól el sem mozdulna a gáztűzhely mellől. Sőt! Szeretnénk jelezni, hogy a böriben jól fizető szakács állások vannak betöltetlenül. A rabok számára is…)

Mindenestre visszatérve az évértékelésekhez: a politikusok második vonala fáradhatatlanul tette a két ünnep között is dolgát. Politikai üzenetekkel bombázta a jónépet.  De hát ez érthető: jövőre választások lesznek… Dolgozni kell Karácsonykor és Szilveszterkor is. A Fidesz részéről a Hoppál-Kocsis-Zsigó hármas volt ügyeletes. (Nem irigyeljük a családjukat!), akik elmondták, hogy visszafizettük az IMF hitelt, kikerültünk a túlzott deficit eljárásból, a rezsicsökkentés beérett, a gazdaság tartós növekedési pályára állt, a pedagógusok béremelést kaptak, a foglalkoztatás pedig tovább nőtt. Az infláció a béka feneke alatt, így a reálbérek is növekednek. Ja és mielőtt még elfelejtenénk: „Gyurcsány Ferencnek semmi helye sincs a közéletben, hiszen annyi kárt okozott kormányzása alatt”. Ezekkel nagyjából egyetértünk mi is. (Mily pikáns, hogy az utolsó kijelentését a szocik is osztják!)

Szóval Dunát lehet ilyenkor az évértékelőkkel rekeszteni. És majd mi is fogunk! Majd ha lecseng az évértékelő-cunami. S nyugodtan vegye ezt minden közszereplő fenyegetésnek!

Most viszont, szilveszter napján, annál inkább hallanánk valódi ígéreteket, fogadalmakat a pártok vezetőitől. El is játszadoztunk a gondolattal. Szeretnénk is egy-két ötletet adni a számukra. Hátha elgondolkodnak rajta egy kicsikét.

Mit szeretnénk tehát, ha megígérnének a politikusaink 2014-re?

Orbán Viktor (Fidesz): „Jövőre elszámoltatjuk a Gyurcsány-kormány összes bűnözőjét, illetve rács mögé kerülnek a 2006-os rendőrpribékek, valamint ezentúl csak illő szövegkörnyezetben használjuk a rezsicsökkentés kifejezést.”

Mesterházy Attila (MSZP): „Kirúgjuk az összes volt kommunistát és cenzort a pártból – Lendvai Ildikótól Kovács Lászlóig. Megtisztulunk! Megújulunk!”

Bajnai Gordon (Együtt-PM): „A választások után visszamegyek tanítani Washingtonba és többet nem csinálok hülyét magamból ezzel miniszterelnök-jelöltséggel.

Juhász Péter (Milla): „Minden megszólalásomban lesz minimum egy értelmes mondat.”

Vona Gábor (Jobbik): „Megbocsájtunk Szegedi Csanádnak és megalapítjuk a Jobbik kisebbségi tagozatát Gyöngyöspatai központtal.”

Schiffer András (LMP): „Megpróbálok én magam „más” lenni, ha már a politika maradt a régi.”

Gyurcsány Ferenc (DK): „A kampány után megkeresem Klárikával a szakdolgozatomat és befizetem az ÁFA-t a csillárom után, mint a kiscsávó a füves cigivel.”

És a klasszikus ígéretet, elsején, Szanyi Kapitánytól szeretnénk hallani: „Leállok a töménnyel!”

Mi viszont egy dolgot tudunk csupán az olvasóinknak megígérni. Azt, hogy nem ígérünk meg semmit sem szilveszterkor! Úgysem tartanánk be. Minek hülyíteni magunkat és egymást, illetve miért hoznánk kellemetlen helyzetbe a nem létező ikertesónkat?

Viszont maradunk! És 2014-ben is „megmondjuk majd a tutit”!

Boldog új esztendőt!

Tovább..

2013. december 30.

Amikor a kommunisták kommunistáznak


Ezek semmi újat nem találnak ki. Most, hogy Kövér László a kommunizmus struktúráiról értekezett, újból előkerültek a belépőigazolványok, és bizonyára ismét láthatjuk azt a listát, amin felsorolják, ki volt a Fideszből a KISZ tagja az egyetemen vagy a középiskolában ki felelt ötösre Ságvári Endre életéből. Ezeket már ismerjük 2002-ből és 2006-ból. A trükk utolérhetetlen és a komcsik végtelen bölcsességére vall: ha valaki rámutat arra, hogy nini, ez a párt az a párt, és hogy a komonisták fenntartottak egy struktúrát, korábbi KB-és PB-tagok repültek 87-90-ben bank-és vállalatigazgatói székekbe, stb., akkor válaszul készítenek egy listát, hogy kinek volt kis vörös csillagjátéka az oviban.

Hogy Kövér annak a Fidesznek volt alapítótagja, amely első ellenzéki pártként alakult meg 1988-ban, mellékes. (Persze, emlékszünk egy másik ellenzéki pártra is, amelyre nem kevesen szavaztak épp antikommunistasága miatt – csakhogy 1992-ben szélesre tárták hamvas ellenzéki popsijukat a vörös bráner előtt, hogy esernyők árnyékában teljesüljön be az érdekházasság antifasiszta nász.)

A komcsik módszerének lényege a viszonylagossá tétel. A tanácselnök kávéfőzőjének lenni végső soron ugyanaz, mint Biszku Bélának lenni – „mindenkire fröccsent sár, mindenki szem volt a láncban!” Így kerül egy kalapba a bivalybasznádi tanács egyszerű tagja és D-209-es (oké, mondjuk Pozsgaytól mi is lilát hányunk). Képzeljük el, ha a nürnbergi tárgyaláson az egyik vezető azt mondja, ítéljék már el a krumplifejű Heidit is a konyháról, mert 1943-ban ugyanabban az épületben tanult palacsintasütést, ahol az emeleten a Waffen-SS éppen ülésezett.

Kövér László esete különösen is érdekes. Nagy fogás volt, pancserek! Vagy fél évig volt a Politikatudományi Intézet munkatársa. Nyilván hasonlítható ez a KB-és PB-vezetők hatalmi pozíciójához. Legyenek azok nagyöregek, akik európai demokrataként mutatnak erkölcsi irányt ma (Kovács Laca, Lendvai Ildi), vagy feltörekvő ifjúgecik (Gyurcsány, Bajnai). Az már csak hab a tortán, hogy miközben Kövér Lászlót feszítik keresztre kommunistaságért a kommunisták, a PártPolitikatörténeti Intézet vezetőjét áhítattal hallgatják, amikor a független tudományért aggódik.

A „kommunista struktúrák” nem a marxizmus-leninizmus tételeinek felböfögéséről szólnak, hanem egy hatalmi konglomerátumról, amit sikeresen átmentettek az eftásak '90 utánra. Amikor ezek megtörésére történik kísérlet, azt nevezi a ballibsi sajtó „orbándiktatúrának” meg „fasizálódásnak”. Az igazi szégyenünk az, hogy ezek a vor-zakókba belekényelmesedett fantáziátlan, unalmas bürokraták elhitették velünk, hogy rózsaillatú európai szakértők.


Kövér Lászlónak igaza van: majd ha ezek eltűntek, akkor lehet a nem posztkomm fiatal libsiket győzködni arról, hogy a fiúknak bizony kukijuk van, a lányoknak meg puncijuk és ez így van rendben. Addig meg valahogy el kell viselnünk, hogy itt nyomják a suttogó propagandát, és kommunistaként kommunistáznak.
Tovább..

2013. december 28.

Emberi százlábú a NAV előtt


Óriási human centipedére készültek ma délután a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Széchenyi utca 2. szám alatti épülete előtt. Az emberi kétszázlábú fejének Horváth Andrást tették a felhevült tömegek, az ő seggébe bújtak érkezési sorrendben félhülye újságírók, futottak még kategóriás politikusok és a kormányellenességbe teljesen belebolondult HaHa aktivisták mind a kétszázan. A sor végére próbált odailleszteni némi árpáp-sávot egy kósza turbómagyar különítmény, de őket elvezették a rendőrök, mert az „ezermilliárdos áfacsalás” ellen kizárólag haladó gondolatokkal lehet tüntetni. Pedig olyan szép lett volna, ha Karácsony szellemével feltöltekezett szélsőjobb és –bal aktivisták végre megölelik egymást és feloldódnak egy közös fantazmagóriában. Minek annyit veszekedni azon, hogy most akkor a zsidókat vagy a gazdagvállalkozókat kell-e akasztani, amikor egy közalkalmazotti bértáblás NAV-talpas ellen is lehet pogromot hirdetni…

Néhány hónapja román szomszédjaink Ceausescu elveszett és megtalált aranyának lázában éltek, gondolatban visszafizették az IMF hitelt, alapjövedelmet adtak minden szembejövőnek, ami maradt, abból meg ókori román leleteket találtak Erdélyben. Aztán mégsem, mert egy hoax volt, amit jóképességű’ sajtómunkások tömegei fújtak egyre nagyobbra. Hasonló átverés Horváth András ezermilliárdos ÁFA-csalása. Úgy álmodozik Horváth András és a mögötte kígyózó emberi százlábú az 1000-1700 milliárdos csalásról, mint valami talált pénzről, amiért csak le kell hajolni. Csak szándék kell hozzá és becsületes NAV dolgozók. Akkor aztán másnap már faraghatjuk elefántcsontból a kispesti rendelő budijának kilincsét, építhetünk párezer panorámás lakást a hajléktalanoknak, meg egyébként is minden sokkal jobb lesz. Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak, de most nem hitelből, hanem Ceausescu elveszett kincséből a multik által elcsalt adóból. Végre megint az lesz a politikai lényege, hogy kinek és mennyit adjunk a végtelen pénzből. Ha már itt tartunk: ezek a búsképű baloldali aktivisták többet gondolnak a redisztribúciónak becézett osztogatásra, mint jómagam a pinára. Feltételezem, hogy minden problémájuk erre vezethető vissza.

Meg arra, hogy a valóságot nem kedvelik túlzottan. A valóság olyan a számukra, mint nekem a józan életű haverom, aki másnap mindig elmeséli, hogy igazából nem is volt annyira szép az a lányka. Illetve egyáltalán nem volt szép. Szóval a valóság egy patkányság.

Mert ez a valóság haver az, aki elmeséli nekünk, hogy a sokat emlegetett 1000-1700 milliárd inkább 30-50 milliárd lehet. Magyarországon a teljes adórés, ami a megállapított, de nem fizetett adókat jelenti, az billeg 1000 milliárd környékén. Általánosan elfogadott szám, ami mögött komolyabb módszertan van, mint egy szerencsétlen NAV-alkalmazott spekulációja.  Abban pedig benne van a kínai piac, a kiskocsma, a gyerek fűnyírása a szomszéd nénikének, a tönkrement cégek és természetesen a multik által elcsalt adó. Ennyit Ceausescu elveszett aranyáról.

Persze 50 milliárdért még 200 ember sem megy tüntetni. Annyit napi szinten elvernek idiótaságokra. Nem tétel. Kijön belőle talán egy völgyhíd és néhány 30 centiméteres kilátó.

Az egyetlen konkrétum, amit a tüntetők hitelesen toltak, az a zöld dossziék lengetése volt. Mert az egész NAV-botrányból a dosszié színe az, amit biztosan tudunk. Amúgy nincs is botrány. Hacsak az nem botrány, ahogy hosszú hetek óta kizárólag újságírók és a parlamenti küszöbbel nagyokat birkózó politikusok gyártják a tartalmat anélkül, hogy akár egy darab konkrétum is elhangzott volna úgy mellékesen. Azt a tartalmat – mint arra a korábbi témával foglalkozó posztomban is utaltam – ahol az „csalásban” kormánytagok, politikusok (aka. hatalom) és NAV dolgozók százai, ha nem ezrei vesznek részt.

Érdekes egy összeesküvés-elmélet. Lassan többen vannak az elméletben, mint kívül…


Tovább..

2013. december 26.

Nicsak, ki beszél?


A gyurcsányi szakácskönyv után második helyre látszik fölzárkózni a bulvárbalos média karácsonyi nácitempózása, amely most a New York Times internetes oldaláról vicsorog reánk. December 24-én ugyanis közzé tétetett egy mély (SIC!) kérdőív, amely a magyarországi zsidóüldözést monitorozná napjainkban, bárki kitöltheti. Hehe, vagy ajjaj? Mindenesetre töltött káposzta-gőzös elmével sem igen tudtunk rájönni, hogy mire kellett ez, ugye, hacsak nem arra, hogy néhány zsebnáci így Karácsony táján is zsidózhasson egy jót. Ugye. Meg megy még néhány dafke-szavazat jövőre a Jobbiknak emiatt a tikkelő szemű kerkóktól (értsd: keresztény-konzervatív - a szerk.), akik teljes joggal érzik úgy, hogy hihetetlen primitív módon - akárcsak valami szarba - úgy tenyerelt a NYT a magyar Karácsonyba.

Nálunk Európában az ilyen NYT-os leleményt un. ostoba faragatlanságnak nevezik, vagy gátlástalan heccelgetésnek. Jó alkalom lenne egy kis chemtrail szintű összeesküvés-elmélet kiokoskodására, hogy ugyan miért volt fontos éppen Karácsony napján ez a kicsi, kelet-európai ország. Csak hát az a helyzet, hogy az általunk vélelmezett felbujtók vicces paprikajancsik, így rögtön az jutna eszünkbe, lehet, hogy Kertész Náci bácsi végre megtanulta azt az egy angol szót, hogy HELP, és decemberben beüldözte magát a NYT szerkesztőségébe. Csak előtte még tanácsot kért Vastaghbőry Máriától, hogyan kell csöppet sem irányított kérdéseket összeállítani, mint például ezt a zseniálisat: „Elköltözött Magyarországról, vagy fontolgatta az elköltözést az antiszemitizmus miatt? Ha igen, kérem, fejtse ki az ezzel kapcsolatos élményeit.” (Ha nem, akkor fogja be a pofáját, mert Ön egy másik valóságban él, mint amiben mi hiszünk!)

Jó alkalom lenne ez egy kis zsigeri indulatra, csak hát nálunk Karácsony van. Nem, nem a coca-cola ünnepe, amikoron vásárolni kell, hanem a szereteté. És ilyenkor a mákos bejgli elnyomja bennünk a szittya indulatot. Ezért a kiérdemesült NYT szerkesztőségének pusztán szelíd szavakkal javasolnánk, hogy miközben elkezdik fogalmazni a bocsánatkérő levelet Magyarországnak, lapozzák fel a szótárt a faragatlan, ostoba, daróc szavaknál, és tartsanak önvizsgálatot. Közben pedig, akár kérdőív formájában is, ha úgy jobb, próbálják megfogalmazni, kik és honnan küldik nekünk a kellemetlenkedést.

Mondjuk így:

-              Belesírt–e ön a kólájába az amerikai lelkiismeret csírájának szurkálódásától, amikor a Komornyik című filmet végignézte, ahol a fekete bőrűek amerikai létét több száz év koncentrációs tábornak nevezték?

-              Elgondolkodott–e Ön azon, hogy olyan országban él, amely történelmét egy módszeres (bőrszín, faj alapú) népirtással indította, az indiánok számára még a koncentrációs tábor intézményét sem létrehozva, néhány évi plusz tengődés lehetőségéért? Tudta–e Ön, hogy ehhez kitűnő ideológiát talált ki az amerikai alapítású Mormon egyház, akik szerint a nem fehér bőrűeket egyszerűen csak a sátán tojta, nem tekinthetőek embernek? És, hogy ez az egyház még mindig nem bírálta felül a nézeteit és nem kért elnézést? Persze egész Amerika sem...

-              Mi a véleménye arról, hogy az Amerikában még föllelhető indiánok összes valamire való nemzeti ünnepe nagyszerű alkalom lehet egy kis tömeges öngyilkosságra, mert egy olyan képmutató országban kell élniük, ahol most fényképezőgéppel jönnek látogatni azok, akiknek az ősei azelőtt puskával?

-              Belegondolt–e Ön abba, hogy a módszeres népirtás után az ország gazdaságát betelepített rabszolgák több száz évi munkájával alapozták meg, nem mellesleg az ország jelenleg befolyásos potentátjainak vagyonát is?

-              Végiggondolta–e Ön, hogy ezt azzal sem lehetne jóvátenni, ha a fekete bőrűek maximális ellátás mellett több száz év alatt porig romolhatnák az országot, majd a fehérek visszatelepítenék az erdőket, amiket kivágtak, és a bölényeket, amiket kilőttek, majd indiánokkal népesítenék be újra a kontinenst, mert túl sok idő telt már el azóta és túl sok volt a halott…

-              Hogyan számol el Ön a lelkiismeretével, hogy a feketemunka (nem szóvicc) mellett az ország tudását a háború után vásárolt német náci tudósok gazdagították?

-              Mit gondol Ön arról, hogy miközben más országban kutatja ki a vélelmezett zsidóüldözést, Önöknél nincs Kiírtottuk-Az-Indiánokat-Bocs-Nap, meg Halálra-Dolgoztattuk-A-Niggerjeinket-Sajnáljuk-Nap, nem úgy, mint Magyarországon, ahol a kommunizmus és a náci ideológia áldozatául esett halottakról évről évre megemlékezünk?

-              Mit gondol Ön arról, hogy a NYT kitűnő írásai mellett az összes náci szenny Amerikából özönlik az interneten át Európába, mert a szerverek bizony Amerikában vannak (lsd. kurucinfó pl.)?

-              Elgondolkodott -e már azon, hogy Önök és gyermekeik a közismerten antiszemita Disney gyermekfilmjein cseperedtek föl, és hogy milyen hatással lehetett az Önök és gyermekeik személyiségének kifejlődésére az a Mickey egér, aki a színesbőrűek kifigurázására született meg, s csak később változott  édi-bédi egérkévé?

Mondjuk ennyi kérdés elég is lesz egyelőre. A NYT egész kérdésföltevésének mindenesetre tényleg csak néhány felbaszott agyú kerkó lesz az eredménye, akiknek szájából félig bejgli lóg elő, mellette porcukros nyál csordogál, aztán a bárgyú vigyort lassan fölváltja a ha még ma sem tudtok békén hagyni, akkor tudjátok mit… Dafkejobbik. Nem tudom, mi volt a célja a NYT-nak, de a hazai zsidóságot biztos nem kérdezték meg. Mert akkor el lett volna magyarázva a nyújorkiaknak, hogy bazdmeg, itthon most a szeretetet ünneplik a népek, amire meg ti készültök, az parasztság. Nőjetek már föl!  
Tovább..

Áldott Karácsonyt mindenkinek!


Azért tartunk ünnepeket; azért várakozunk, készülünk már jó előre rá, mert oly fontos értékeket szeretnénk megélni e napokon, melyeket őseink is hittek valamikor. Így teszünk (pontosabban kellene tennünk) Karácsonykor is, mikor Krisztus születését, a Megváltó eljövetelét ünnepeljük. Jézus pedig a legfontosabb emberi tulajdonságot, a leglényegesebb cselekvési lehetőséget, a szeretetet tanította az emberiségnek. Mi pedig – valljuk be őszintén – nem mindig tanultuk ezt meg, nem mindig mondtuk jól fel a leckét. (Lásd lábjegyzetként: az emberiség elmúlt ezer évének történelmét!)

Szeretni nem lehet csupán önmagunkat. A szeretet feltételezi a másikat. A szeretet építi fel a természetes közösségeket. A családot; a baráti társaságot; az értékek, vagy egy meggyőződés mentén összebújó közösséget; és persze a nemzetet. A vérségi és a normák mentén szerveződő emberi képződményeket. Mert „az emberiséget nem lehet szeretni, az embereket igen.” – igaz, kedves kozmopolita felebarátaink? De ha ebben egyetértünk (s talán nemcsak ebben az egyetlen dologban), akkor szerintetek miért kell az európai kultúra zsinórját, a Kereszténységet eltépni? Ugyan miért akarjátok a Kereszténységet az európai országok alkotmányaiból száműzni?

A haszonért?! A pénz miatt?! Mert a szeretet nem a haszonra tanít? Ahogy a kedvenc pápánk, „a kőkonzervatív cuki pápa” Ferenc is elmondta ezt jó néhányszor: „Megteremtettük az eldobhatóság kultúráját, amelyben már maguk az emberek is fogyasztási áruk: használják, majd eldobják őket.” Ti meg erre jól lemarxistáztátok őt? Pedig Ferenc pápa csak azért támadja a kapitalizmus mai formáját, mert elveszik benne a szeretet. És végül elveszik benne maga az ember is.

Mert lehet a haszonelvűség szerint is karácsonyozni. Valahogy így:

„Nem áll egyenesen a karácsonyfa! Leesett egy piros gömb (vagy az ötágú csillag) – és eltörött. Meggyulladt az ezüst szalag (az angyalhaj) a csillagszórótól. Apa rosszul verte be a talpat: mindjárt feldől a fa. És panaszkodhatunk így tovább… Összeesett a sütemény. Gusztustalan a bejgli. Megégett a pulyka. Rossz a bor és a pohár is csak félig van” - folytathatjuk a zsémbeskedést. És ez még mind semmi! Ez csak a Karácsony. De ami előtte volt! Verekedés a játékosztályon. Reklamálás az ügyfélpultnál. Jótállási pecsétre várakozás. Tolakodás, lábletaposás. Dugó.

Hát így is lehet…

Pedig a Karácsony Krisztus születésének napja. A Megváltó eljövetelét ünnepeljük. Ő pedig nem ezt tanította.

Jézus nem beszélt karácsonyfatalpról, bejgliről, sültpulykáról, vagy sorban állásról. A hipermarket előtti úton kígyózó dugóról pedig még csak fogalma sem lehetett. Vajon mit érez akkor, mikor a születésnapját így ünnepeljük?  

Hát én biztos nem örülnék, ha a szeretteim így viselkednének a születésnapomon!
Jézus többször kéri, hogy ne őt magát, hanem a tanítását kövessük. A tanítása pedig egy szóban összefoglalható: szeretet.

„Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, tegyetek jót haragosaitokkal és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátok fiai, aki felhozza napját mind a jókra, mind a gonoszokra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmat érdemeltek? Nem így tesznek a vámosok is? És ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi többet tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” /Máté 5. 43-48/

Nos, megfogadva Jézus tanítását: kívánunk minden kedves (és kedvtelen) olvasónknak; barátainknak és ellenségeinknek; mindazoknak, akik szeretik és azoknak is, akik gyűlölik írásainkat, áldott és békés Karácsonyt!

Tovább..

2013. december 25.

Lábjegyzet Ferenc pápa októberi üzenetéhez


„Gondoljatok bele, hogy egy nem házas asszony bemegy a templomba, s azt kéri, hogy kereszteljék meg a fiát. És az, aki éppen ott tartózkodik, azt válaszolja: nem lehet, mert maga nem házas. Figyeljük meg, hogy az az asszony, akinek volt bátorsága megtartani és megszülni gyermekét, mivel találkozik! Zárt ajtóval! Ha így folytatjuk, nem teszünk semmi jót az emberekkel, Isten népével. Jézus hét szentséget alapított, de mi ilyen magatartásokkal egy nyolcadikat találunk ki: a „lelkipásztori vám” szentségét!... Aki közeledik az Egyházhoz nyitott ajtót kell, hogy találjon, és nem a hit ellenőrét…”

Elszomorító, hogy a 21. század elején a pápának még ilyen témában kell gatyába rázni az egyházát. Én egészen mostanáig abban reménykedtem, hogy túl vagyunk már ezen. Azért is érint ez érzékenyen, mert jómagam is átmentem a lelkipásztori vámon, és nem volt vicces.

Mint a rendszerváltás gyermeke, az elsők között jártam úttörőzés helyet a cserkészekhez, el is tiltottak a versmondástól március 15-én, amikor kiderült… Mindegy, a cserkészet sokkalta izgalmasabb volt mindaddig, amíg Bárány atya (ez nem kitalált név) a rendszeres hittan egyik alkalmán ki nem jelentette nyilvánosan, hogy engem nem keresztel meg a többiekkel együtt, mivel a szüleim elváltak. Meg különben sem házasodtak össze normálisan. Szóval, hogy abnormálisak, és én is az vagyok. Hát így. Akkor persze sírtam, míg a többiek nyugtatgattak, hogy valahogy biztos lehet még másképp is katolikusnak lenni, de én ebben már akkor sem voltam biztos… Amikor aztán apámat a Terézvárosi Templomból hasonló indokokkal küldték el, már inkább dühös voltam, mert azért annyira szarnak nem tartottam magunkat. Aztán harmadjára egy budaörsi Matya atya, egy szelídebb forma ember, aki ismert is bennünket, egyszerűen csak megkeresztelt. Hát így lettem én katolikus. Ezt a tortúrát aztán sok baráti sörözésen fölemlegettem még, mert utólag mérhetetlenül fájlaltam, hogy az én katolikus (értsd egyetemes) vallásom ilyen lutriszerűen osztogatta a belépőkártyát.

Érettebb fejjel aztán megértettem, hogy ennél azért bonyolultabb a helyzet, és hogy a kor, amelyben élek, és a lassan kopni látszó szocializmus háttere erőteljesen meghatározza a viszonyt az egyház és a hívek között.  Arról a szocializmusban gyökerező hagyományról beszélünk, ahol a Ferenc pápa által lelkipásztori ellenőrzésnek nevezett valami, bevett gyakorlatnak számított. Származhatott a hatalom zaklatásától megviselt, a maga konzervativizmusába csontosodott atyától, de olyan békepaptól, aki a hatalom titkos kiszolgálójaként keresett indokot az egyház tagjainak csökkentésére, forrásainak elapasztására. Mindegy, erről nem szeretünk beszélni. Lényegében mégis az Egyház (ha nem is az Isten) az ő szájukon keresztül mondott nemet, az ő lábuk vetette a gáncsot, az ő karjuk mutatta a templomból kivezető utat.

Arról a korról beszélünk, ahol az Egyház világi tagjai a maguk esendő módján próbálták gyakorolni a vallást, titokban esküdve össze, nagymamák praktikái révén megkeresztelve, vagy a retorzió félelme miatt távol maradva a misétől, eltiltva a gyereket a hittantól. Arról a korról, amikor a népi demokrácia bűnnek nyilvánította a vallásosságot, és mindent megtett, hogy senki ne maradjon büntetlenül. Sokáig nem értettem, miért került olyan sokszor szóba, hogy nagyapám csizmában ment az oltár elé, mert úgy lógott ki valahonnan, de most már értem. Bonyolult, összetett, nehéz időszak volt, tele titkos hittel, reménnyel és szeretettel, és sok csalódással, szenvedéssel. És sok gyűlölettel. És ezen a rendszerváltás sem segített túlságosan.

Hálistennek a haragot és az értetlenséget időközben fölváltotta a megértés szándéka. Hogy legyen ennek az én személyes történetemnek is valami értelme. Hogy ebből a sérülésből – ahogyan Pál Feri szemléli a sérülést, mint lehetséges eszközt – származzon valami jó. Tanulság, ami továbblendít. És ez a tanulság van Ferenc pápa szavai közé berejtve. Hogy jobban megérthessük, hagy idézzek Umberto Econak, Szent Ferenc filozófiájáról írott gondolataiból. (Bár Eco nem számít a katolikus írók közé, a Rózsa Neve sem példabeszéd-gyűjtemény) Íme, így mesél Vilmos: „A nyáj egy része pedig kiszorul. […] A nyáj olyan, mintha egyetlen központú körök sokasága íródnák egymás köré. A nyáj legtávolabbi széleitől egészen a sűrűéig. A leprások mindenféle kitaszítottság szemléltetői. Szent Ferenc tudta ezt. Ő nem egyszerűen a leprásokon akart segíteni, hisz ezzel vajmi erőtlen irgalmaskodássá egyszerűsítette volna azt, amit tesz. Ő ezzel másvalamire akart utalni. […] Csak úgy lehet megváltoztatni Isten népét, ha visszavétetnek kebelébe azok, akik kiszorultak.”

Milyen különös, hogy a nevében és filozófiájában is Szent Ferencet követő pápánk is ezt az utat keresi. A kintrekedtek visszavezetését szorgalmazza, mégpedig úgy, hogy bemutatja a saját egyházának, hogy milyenek a hívei. Hogy milyen vagyok én, vagy milyenek azok, akik e sorokat éppen olvassák…

A pápa üzenete nemcsak arról szól, hogy fölismerteti a lehetséges „szenteket” az egyszerű hívek között, hanem arról is, hogy a hívők mutatják az egyház, de még inkább az Isten arcát, a világ felé. Hogy az Isten a hívek cselekedeteiben is megnyilvánul, és általuk is közvetíti az üzenetét. És hogy lehetünk jó keresztények akkor is, ha pizzázunk, ha sörözni járunk a haverokkal, vagy iPadot veszünk és metált hallgatunk. Ez is belefér. Ezáltal formálódik ki az egyház emberi arca, és ez az arc Jézus arca is, az emberé, aki közöttünk járt, élte az életünket és megértett minket. Jézus a "haverunk" volt, és még most is az.

Most, Krisztus születésének ünnepén, engedjük hát megszületni magunkban (és aztán évről-évre megújulni hagyni) ezt az embersorsú istenecskét. Azt, akit Ferenc pápa is kiszúrt bennünk. És próbáljunk meg hinni minden másképp gondolkodó jószándékában is. Nekem egyszer egy szerzetes úgy mondta, hogy ő nagyon keveset tud. De annyit biztosan, hogy Isten létezik. És hogy az Isten egy hegynek a tetején van és vár. És hogy ő, mármint a szerzetes, csak annyit bizonyíthat az életével, hogy az Istenhez vezető legrövidebb út az, amin ő is kapaszkodik fölfelé. Választhatom az ő útját, de a legfontosabb, hogy mindannyian felérjünk annak a hegynek a tetejére. És Ferenc pápa után talán azt is hozzá lehet tenni, hogy lehet mindezt derűsen, természetesen. Úgy, ahogyan vagyunk.
Tovább..

2013. december 21.

Kacsavadászok versus Liberálisok


Szóval van ez a sorozat, a Duck Dynasty. Ez egy amolyan amcsi Győzike show azzal a különbséggel, hogy négy főhőse a louisianai mocsárvilágban élő ún. „swamp people”-ök közé tartozik, ami annyiban különbözik a sokat emlegetett redneck-ektől, hogy nem az Appalache hegységben beltenyésznek, hanem a Mexikói-öböl és a Mississippi menti mocsarakban.

Ez a tény kb. megágyaz annak, hogy a krokodilokat kézigránáttal hatástalanító, szőrös motoros vidéki amcsik életébe nem azért tekint be 5 évad óta átlag 15 millió amerikai, hogy cizellált filozófiai vélekedéseket hallgasson, hanem hogy a Robertsonok meglehetősen egyszerű világát nézve merengjen saját szerencsés mivoltán.

Robertsonék meg hozzák a tuskó amcsi figurát rendesen és valljuk be nincs nehéz dolguk. Ilyen kocsmában bunyózós, kockás-inges, faék egyszerűségű népek ők, és mint ilyenek kb. az „amerikai jobbik” törzsszavazói közé tartozhatnának. Mivel ott ilyen nincs, ezért az úgynevezett „christian right” nevű, a többség szemében a KKK-s nagypapi emlékével ambivalens viszonyt ápoló, a négereket, melegeket, liberálisokat nem túlzottan kedvelő alfaját képezik a republikánusok masszív keménymagjának. Ritkán tévednek Saint Louistól északabbra, tehát egy úgymond „partmenti” tévénézőnek kifejezetten egzotikusnak számítanak. Egy olyan Amerika polgárai ők, akiket többek közt a „fly over country” névvel is szoktak emlegetni, hisz a menő amcsik jóformán a repülőablakból látják ezeket a vidékeket a New York – Los Angeles-Chicago járatokon közlekedve. Meg szúnyogból is sok van.

Tehát tudnunk kell, hogy az A&E csatorna, ami amúgy a sorozatgyilkosokkal készített interjúiról is híres, nem árul zsákbamacskát, amikor a szórakoztatásnak ezt a meglehetősen alpári formáját választja arra, hogy zárójelbe tegye az olyan keleti-parti sztársorozatok nézettségi mutatóit, mint a Breaking Bad vagy a Mad Men vagy éppen pont a környéken játszódó True Blood.

Az amerikai nép pedig zabálja Robertsonékat, akik egy szoros kötelékeket ápoló, evangéliumi keresztény, patriarchális családban élik mindennapjaikat az Isten háta mögött valahol a Texas és Arkansas határolta részén az államnak egy West Monroe nevű párezres kisvároshoz tartozó tanyavilágban. Innen zúznak be csónakon kacsákat gyilkolni a mocsárba. Vannak menő járgányaik, és ZZ Top szakálluk, moci, pickuptruck, minden ami kell.

Nos történt az, hogy a papa, aki úgy néz ki mint Szürke Gandalf motoros kiadásban, az egyik interjúban kitért pár „kényes kérdésre”. A New York Times toplistájára felmászott white trash (egy újabb amcsi szó a prolira) megmondta a frankót.

Mindössze annyit kell tenned, hogy megnézed milyenek az olyan társadalmak, ahol nincs Jézus. Adok négy példát: nácik, nincs Jézus. Nézd meg a statisztikákat. Shitók? Ők kezdték ezt a Pearl Harbor dolgot. Van Jézus náluk? Nincs. Kommunisták? Nincs. Iszlamisták? Zéró. Ez csak négy csoport az elmúlt nyolcvan év ideológiái közül, ahol nem bukkant fel Jézus. Csak nézd meg a nyilvántartásokat, mennyi a gyilkosság ezek között, ebben a négy csoportban.”

Hoppá. De nem állt le a vén szivar, folytatta:

„Kezdjük a homoszexuális viselkedésnél, már csak a szónál elég kezdeni. Az állatokkal való fajtalankodás, vagy az, hogy egy pasas egyszer együtt alszik egy nővel, aztán egy másikkal, majd egy férfival, ne tévesszen meg senkit. Sem a házasságtörők, sem a bálványimádók, a férfi prostituáltak, a homoszexualitás elkövetői, a kapzsik, a részegek, a rágalmazók és a csalók - nem fogják örökölni Isten országát. Ne hagyd hát becsapni magad. Az nem igaz, hogy mi ítélkeznénk. Mi soha, de soha nem ítélünk el valakit, hogy ki megy a mennybe és ki a pokolba. Ez a Mindenható feladata. Nagyon szeretjük őket is, imádkozunk értük, és visszük nekik a jó hírt Jézusról. A homoszexuálisoknak, részegeknek, terroristáknak. Hagyjuk, hogy Isten rendezze le őket később. Érted amit mondok? "

Hát nem értette a GQ riportere. Valójában ugyanis Phil épp NEM volt homofób, hisz – mint mondja – imádkozik a melegekért. Gyakorlatilag ugyanazt mondta, habár nem éppen azzal a cizelláltsággal, mint az év emberének választott Ferenc pápa. De aztán a jó öreg Phil nem állt le ezután, pedig a New York Times toplistáján lévő celebként jobban tette volna.

„Nekem, mint férfinak, úgy tűnik, hogy a vagina kívánatosabb, mint egy férfi végbélnyílás. De ezt csak én gondolom.  Én csak arra gondolok: Több is van még ott! Nála több van, ő többet kínál! Úgy értem, nemár srácok! Érted, mit mondok? De hé, az a másik az bűn: Ez nem logikus, barátom. Ez egyszerűen nem logikus.”

Nem mintha amit ő mondana, az lenne, de hagyjuk. Gondolom arra gondolt, hogy egy nő nem pusztán egy vagina, hanem többet is tud adni a puszta, végbél nyílás adta testi örömöknél. De ez csupán egy, szintén az amerikai déli folklór részét képező Boogieman álláspontja. A lényeg, Phil papa nem csipázza a seggbekukit, biztos vizuális típus. De ha ez nem lett volna elég, Robertson fater kitért a „rasszista előítéletek” témakörre is.

„Soha, a szemem láttára soha nem ért rossz bánásmód egyetlen fekete embert sem. Egyszer sem. Ahol laktunk, mindenki gazdálkodott. A feketék is ott dolgoztak a gazdálkodóknál. Én ott kapáltam, a pamutot velük. Én közel vagyok a feketékhez, mert mi „fehér szemét” (white trash) vagyunk. Együtt mentünk a mezőn, ők meg énekeltek és boldogok voltak. Soha nem hallottam az egyiket sem, egy fekete embert sem, hogy azt mondaná: " Ezek az istenverte fehér emberek" - egy ilyen szót sem hallottam! Előjogok, szociális segély… ugyanmár. Azt kérdem én, boldogok voltak-e? Ők bizony azok voltak, boldogok voltak. Mindenki a gospelt énekelte (vidám vallásos ének  - aki nem tudná) senki sem énekelt blues-t (az ellenkezője: szomorú témájú amerikai fekete népdalok).”


Ennyi. Phil Robertson a képernyőről örökre letiltva. Másnap szedhette a cókmókot, fene az egészbe, menjél kacsát lődözni szakáll-makáll, nem kell nézettség, ha képes vagy „ilyen” véleményeket hangoztatni. Az amerikai liberális média rásütötte a megszokott bélyeget: elfogadhatatlan homofób és rasszista  és ilyen nézeteknek nincs helye egy prominsens országos csatornán.  Mondani se kell, az ember ezúttal Amerikában is a szokottnál hangosabban teszi fel a kérdést: milyen véleményeket? Rasszista? Aki együtt énekel a négerekkel? Homofób, aki imádkozik értük, bűnösökért? Phil Robertson ugyanis a maga bárdolatlan modorában (egy kézigránáttal kacsákra vadászó emberről beszélünk kérem!!) azokat a nézeteket mondta csak el, amik ezekben a körökben bevettek. Ezek a tények már a sorozat indulásakor köztudottak voltak, és nagy valószínűség szerint ott a „fly over country-k” környékén, a két Part közé szorult amerikai vidék lelki világában bevett nézetek. Emiatt is lehet, hogy sokan vannak Amerikában, akik szimpatikusabbnak találják az asztali áldást mondó patriarchát, mint a meth-labort üzemeltető libsi kémiatanárt. Ez az, ami miatt ők ilyen vicces nézettség-mágnesek tudnak lenni!

A politikai botrány persze dagad rendesen, hisz republikánus szenátorok (Sarah Palin például) és egyéb ismert nagyemberek álltak ki a család mellett. A csatorna visszakozik, hezitál, a család nyilatkozott, miszerint nem érti mi a gáz azzal, ha jó keresztényekként nekik van véleményük, egy, általuk kereszténynek vélt országban, ahol elvileg az alkotmány garantálja a vallás és szólás szabadságát. Phil Robertson is rögtön reagált a letiltásra:

"Én magam a 60-as évek terméke vagyok. Az életem a szex, a drogok és rock and roll körül forgott egész addig, amíg el nem értem a mélypontot, és elfogadtam Jézust, mint az én személyes Megváltómat. A küldetésem ma az, hogy elmenjek és elmondjam az embereknek, hogy miért követem Krisztust és azt, amit a Biblia tanít. Ennek a tanításnak a része az is, hogy Isten azt szeretné, hogy a nők és a férfiak legyenek együtt. Én azonban soha nem kezelek valakit tiszteletlenül csak azért, mert más, mint én. Mindannyian a Mindenható, által és az ő képére vagyunk teremtve, és én imádom az egész emberiséget. Mindannyian jobban járunk, ha szeretjük Istent, és szeretjük egymást."

Most tehát kezd kialakulni a patthelyzet, miszerint rendes dolog-e az, hogy miközben mondjuk Miley Cyrus a seggét rázza főműsoridőben az amcsi tinik orrába „szólásszabadság” címszó alatt, addig Phil Robertsonnal takarodó van a képernyőről, mert azt mondta, hogy undorodik az análszextől.

Nem lenne korrekt elhallgatni azt, hogy azért a szemrebesgetés mellett lehetett az ügyben direkt provokáció is, ami azért annyira érdemben nem változtat a tényálláson. A Robertsonok amúgy a sorozattal elég jól jártak, hisz az elmúlt négy évben alatt a családi vállalkozás megháromszorozta bevételeit, és annyi kacsacsalogató sípot adtak el, amennyit még soha. Azt is be kell vallani, hogy Phil korábban már lebegtette, hogy kilép a sorozatból, mert már unja a felhajtást, ami körülveszi. Nyilatkozott olyant, hogy szívesebben irtaná a kacsákat mint Matula bácsi és Mad Max szerelemgyereke, de hát a celebvilág nem engedi, és folyton szerepelnie kell itt meg ott. Lehet tehát, hogy Phil Robertson direkt dobott követ az állóvízbe, és így remélt pontot tenni a csatornával való huzavona végére. Sejthette a következményeket, annál is inkább, mert a Duck Society-t készítő executive producerek egyike vállaltan homoszexuális. Viszont nem mondott semmi olyant, amit ne gondolt volna szívből, ami ellenkezett volna a nézeteivel, és amiért – valljuk be őszintén – ezt a reakciót méltán érdemelte volna meg. Hát elnézést kérek, megismételném, hogy Robertson papa, aki amúgy a Louisiana Steelers nevű amerikai futball csapat quarterback-je, azaz irányítója volt fiatal korában, nem épp a magas intelligenciájáról és a kifinomult modoráról híres.


Az ugyanis, hogy valaki személyesen undorodik az melegszextől, teljesen természetes. A hosszas idézet, amit kapunk a fajtalankodókról pedig egyszerűen Szent Pál Galathákhoz írott levelének szabad idézése, ami egy amcsi kereszténytől nem akkora cucc, lévén kb. fejből tolják az Írást. De hozzá is tette az öreg, hogy ő nem ítéli el őket, lévén az Isten dolga, tehát kevés az esély arra, hogy a Robertsonék a burbontól részegen a pick-up truck platóján a shotgunnal behajtsanak West Monroe-ba, és felgyújtsák az ottani melegbárt, már ha van ott ilyen egyáltalán.


Ugyanígy csak a liberálisok keltette hamis ellentétek számára fájó, ha valaki közli, hogy miután a saját szemével még sosem látott szomorú négert, így nehéz elhinnie mindazt, amit a média sugall. Tehát a shotgun továbbra is a kacsaseggek szétlövésére lesz használva, semmi jó kis KKK-allűr, rasszizmus vagy ilyesmi, égő kereszt, hasonló. Valójában a legfelháborítóbb a nyilatkozatban, hogy igazából Amerika kiesebb vidékein élő farmerek, illetve a sok hasonló, a hollywoodi filmekben kizárólag rasszista alkoholista baromként ábrázolt ember egyszerű szívéből szólt.


Nem kell hát Magyarországon annyira besértődni, amikor a Nagykörúton túli világgal hadilábon álló, belvárosi liberálisok „mucsaiznak” és „balkánoznak”, hisz a maguk provinciális módján csak azt teszik, amit hasonszőrű new yorki elvtársaik a redneckekkel. Azért tegyük hozzá: a Duck Society című sorozat, s ezáltal a Robertson család maga is elég combosan járult hozzá ahhoz, hogy a mocsárban lődöző white trash sztereotípiája Amerikában és világszerte megerősödjön. Ha „szerepben maradt volna” minden remek is lenne, virágozhatna tovább a kacsavadász-biznisz, de sajnos – szándékosan, vagy csupán a bárdolatlanságából adódóan – Phil megtörte a szerepet, és volt képe annak mutatni a vidéki Amerikát, amilyen az pőre valójában

De hisz ettől „reality” a valóságshow vagy nem? Ezek szerint Amerikában sem.
Tovább..

2013. december 20.

Nemzetiségi Együttelhülyülés Rendszere


Kivételesen igaza van az ellenzéknek. Mármint a demokratikusnak. Vannak a Fideszben nemdemokraták. Itt van például Lakatos Béla, Ács derék polgármestere, aki szeretne többet voksolni 2014 tavaszán. Egyszer nemzetiségiként, egyszer simán. Míg az átlag magyarparaszt szavazata eredményez iksznyi mandátumot, ő két iksznyit eredményezne legszívesebben, akkora jelentősége van az ő odafáradásának a szavazófülkébe. Derék dolog. Egy autó, egy ember, egy kompjúter David Hasselnussnak, egy ember, minden másból kettő Lakatos Bélának. Mert megérdemli, mint szép leányok a bőrápolást.

A demokráciának van egy olyan, Lakatos Bélának semmit sem jelentő peremfeltétele, mint az általános, titkos és egyenlő választójog. Általános és titkos az egyértelmű. Mindenki választó, mindenki választható és senki nem leselkedik a vállunk felett, miközben rajzoljuk a faszt a szavazólapra. Az egyenlőt csak a demokraták (nem a demokratikusok) értik. A nemdemokraták, mint a fideszes Lakatos Béla vagy a demokratikus baloldalon bárki, nem érti. Nem értik, hogy a bonyolált mandátumszámítási képleteket mi célból készítik egyesek. Hogy a farkasréti jobbikos tanítónő szavazata miért egyenlő legyen a borsodi cigányéval. Ugyanis ettől demokratikus egy választás. Ez a fideszes nemdemokrata és a baloldali demokratikusok számára egyaránt magas.

Pár hónapja a demokratikus Horváth Aladár buzdított lincselésre az új választási törvény - szerinte - a nemzetiségek számára hátrányos tételei miatt, most a nemdemokratikus Lakatos Béla függeszti fel a párttagságát miatta. A demokratikusok és a nemdemokraták olyan szinkronba kerültek, mint a vörös csepel és a váci úttal. Nemzetiségi Együttelhülyülés rendszere.

Demokratikus Horváth Aladárnak és a nemdemokrata Lakatos Bélának (ha kilép a Fideszből azonnal demokratikus lesz) ugyanaz a baja. Az, hogy nem demokraták, ráadásul olvasni sem tudnak. A jog betűje különösen nehéz nekik (ezért is lettek bányászok). Nem demokraták, mert nem értik, hogy miért csak egyszer szavazhatnak. Hogy miért nincs olyan opció, mikor regisztrált nemzetiségi szavazóként raknak egy kövér ikszet az OCÖ/ORÖ listára is, majd áthúzódva egy másik fülkébe a pártlisták közül is választanak egy számukra szimpatikust. És nem tudnak olvasni, mert olyan dolgokat látnak a választási eljárásról szóló törvényben, amelyek nincsenek ott.

Demokratikus Horváth Aladárnak például az a különös képzete támadt, ha nem regisztrálja magát nemzetiségiként az országgyűlési választásokra, akkor soha többet nem szavazhat a kisebbségi önkormányzati választásokon. Több cikket is írt felháborodásában, hogy miket látott ő bele a papírba. Ez a mondat viszont pont elkerülte a figyelmét: "a nemzetiségi választópolgárként történő nyilvántartás iránti kérelemnek tartalmaznia kell annak megjelölését, hogy nemzetiségi választópolgárként történő névjegyzékbe vételét az országgyűlési képviselők választására is kiterjedő hatállyal kéri-e." Ha nem akar kiterjedni, akkor nem terjed ki. Habár a kötelező kiterjedés sem volna egy ördögi gondolat, hátha a kisebbségi önkormányzati választásokon nyomuló szerencselovagok, kamunemzetiségiek és házinégerek kevesebben maradnának. Szóval, ha így lenne, az sem lenne hülye dolog, de nincs így. Csak a demokratikus és olvasni képtelen Horváth Aladár buksijában.

Nemdemokratikus Lakatos Béla ezzel párhuzamosan azt látta a betűkben, hogy a cigányok, hiába szavaznak nemzetiségiként rengetegen, végül csak egy darab képviselőt küldhetnek a parlamentbe. Ezt - ha jól sejtem - onnan következtette ki, hogy a nemzetiségek listát állítanak. Az első bekerül a parlamentbe, a többi azért van, hogy kitámasszák a listavezetőt, ha le akarna esni a papírról. Szemfüles fickó ez a nemdemokrata Lakatos Béla…

Hogy a törvény orvosolja azt a több mint 20 éves mulasztásos alkotmánysértést, amely a kisebbségek számára nem biztosított alanyi jogú (vagy Farkas Flórián szavaival: autentikus - hehe) parlamenti képviseletet, ugyanakkor megőrzi a szavazat-egyenlőség elvét? Hogy a nemzetiségi és többségi szavazat is ugyanolyan súlyú marad, pont ugyanannyi részmandátumot eredményeznek, ezzel kikerülve, hogy az amúgy minden huncutságra kapható pártok saját nemzetiségi listákkal ügyeskedjenek? Ezek érdekelnek valakit? Csak a demokratákat.


Tovább..

2013. december 18.

Demokratikus receptek a Fenyőünnepre


Hát elkészült. Kapható. Kitűnő karácsonyi ajándék szeretteinknek. Remegő kezek tépik az angyalkamintás csomagolópapírt, és íme, feltűnik a kitűnő Ferenc sugárzó arca, amint az ő konyhájában ugye, főz. Ez a Feri mégiscsak ember, a kolbásztöltögető Viktorhoz képest egy kulináris szuperlatívusz. Ez a mi Ferink a konyhájában kivirul, kibomlik, mint a szegfű, sőt egyenesen átlényegül kicsi, kedves tündérkévé, szemüvegben. Ameddig a barátai megérkeznek, addig rügyezik ő, vagy bábozódik, tetszés szerint. Aztán megjön a G. Vicces Jancsika, vagy a V. Racionális Pistike, nem is baj, ha nem jól főznek, mert ők ebben a csúcsszuper, sonkagőzös konyhai demokráciában annyit tesznek bele, amennyit csak tudnak. Az Ildi például csak beszaladni, meg kiszaladni tud, de hát ő ebben jó, na.

Különös baloldali trend lesz ez, Feri széjjelfolyó politikai személyiségéből a konyhában összegyúrni valamit, hátha a választásokig kisül belőle valami, ami remélhetőleg nem bukta. A magyar választó szívéhez a gyomrán át vezet a gyurcsányi út, mert ha a politikában nem is, a főzésben miazhogy. Nagyonis. Bizonyít ez a Ferenc. (Apropó, ezúton is kösz a helytállásért Sukoró-ügyben az amcsiknál, baszod.) Ez tehát a popszakma, Feri legkésőbb februárban megy a Vacsoracsatába, meg mennek a baloldali többiek is. Egymáshoz. A Gordi is, meg az Attesz is. Sőt még a bazmegdopeman is. De a többiek mindegy is, mert a Feri lesz a Hal a tortán. Különös trend ez, és nem is látjuk még a végét a választásokig, mivel rukkolnak még elő. Lehet, hogy meg sem állnak a szakácsköny-írásnál, hanem perspektívájukat a popszakma jól bevált irányaihoz igazítják. A gyomron át, és a gyomron is túl, a választó szívéig, vagy annál lejjebb, a zsigereken át, valahová.

Ijesztő tény ránk nézve, de a popszakmában - a zeneiben - a vetkőzés dívik például mai napság. Madonna meg a Lédigyagya évek óta fehérneműben jelenik meg, de a Dian Krall, mint jazzzenész, is már csak fűzőben tudja magát eladni. Idehaza Rost Andrea pucsítva hasal legújabb cd-je borítóján. Félreértés ne essék, jó macák ők, Dian és Andrea hangja ráadásul jó, de a popszakma manapság másra kíváncsi: a testükre. Csak a politikai popszakma ne ebbe az irányba fejlődjön tovább. Mi lesz itt, ha Feriék is vetkezni kezdenek?

Mi lesz itt, ha Gyuriferi a toronyházas (nem a miénken) óriásplakátján érvek hiányában a testével hirdeti az ő demokráciáját jövőre? Az M0-s bekötőn valószínűleg a világtörténelem legnagyobb, több héten át tartó tömegszerencsétlensége. Különösen, ha fölzárkóznak a konyhacimbik is támogatni a kampányt. Nagybajúszú Kuncze Gábor például egy szál tiroli alsógatyában jódlizza majd a baloldali összefogás dalát, amihez DominaDopeman szolgáltatja majd a bazmegvokált. Bambiszemű Gordon addig oldalvást várja az összefogást, és hogy valaki végre elfenekelje szeretetből. Mesterházi szerencsére nem fog vetkőzni, az ő teste ugyanis túl prolis. Meg van egy szív a mellkasára tetoválva, benne valami hajdanvolt Julcsa, meg a Kádár János neve. És az LMP sem, mert ők annyira mások, hogy ők inkább még jobban felöltöznek…

De mi lesz, ha kiderül, hogy így lehet választást nyerni. Hogy működik a politikai popszakma forgatókönyve. Először receptköny. Esetleg valami bulvárponyva A parlament titkos zugai címmel, Szepesi Nikolett ajánlásával.

Miért nem lehet valami normális jelölttel, meg érvekkel indulni? És mi ez a receptkönyv egyáltalán…?


Tovább..

2013. december 17.

Kockázatok és mellékhatások


Sokáig kotlott a Kúria a devizahitelesek ügyén, de csak egy halk pukit sikerült összehoznia. És ezt a halk pukit a legnagyobb jóindulattal mondom. Noha a legvérmesebb bankellenes hangadók az utolsó pillanatig reménykedtek abban, hogy a Kúria jogegységi döntése sitty-sutty kikukázza az összes devizahitel-szerződést, a bankárokat forró olajba mártogatja, majd élőhalott kutyákkal tépeti szét, gyakorlatilag semmiről nem döntött. A devizahiteleket, mint magánjogi szerződések érvényességét megerősítette, az árfolyamkockázatot teljes egészében a hitelfelvevőre terhelte és csak egy-egy olyan igen lényeges pontot hagyott későbbre a teljes ügyletből, mint az egyoldalú kamatváltoztatás vagy az erőfölényes, egyoldalú szerződésmódosítások kérdését. Tulajdonképpen részben megerősítette az eddigi bírói gyakorlatot, de a leginkább vitatott kérdéseket elegánsan kikerülte, azaz átdobta az Európai Bírósághoz. Kösz a nagy semmit!

Mert ezek, azok a kérdések, amiről kegyeskedett nem dönteni a Kúria, talán fontosabbak, mint az árfolyamkockázat. És az amúgy is kissé ideges adósoknál nagyobb kurvaanyádat váltottak ki a jelentősen megemelkedett törlesztő részletek mellett az olyan finom kis egyoldalú módosítások, ami alapján még egy bőrt megpróbáltak a bankok lehúzni. Például ha emelkedett a Costesben a marhaszelet ára, akkor az plusz másfél százalék kezelési költség. Külső tényezőkben beálló változások. Apátok faszát. Ha nyolcvanat bír pengetni a szerencsétlen, akkor százat is alapon. Ha meg nyolcvanat se tud, akkor tökmindegy.

Azért a devizahiteleseket sem szabad teljesen felmenteni ebben a történetben. Ha nem 250.000 hitelszerződésről beszélnénk, ha nem nemzetgazdasági kérdés lenne az ő megmentésük, akkor simán simorandrásoznék egyet. Teccetek’ volna elolvasni az apróbetűs részt, vagy megkérdezni a kezelőorvost, gyógyszerészt. Kockázatok és mellékhatások egy  spekulációs pozícióban. Az meg pláne nem egy szerencsés hozzáállás, hogy egyesek már a devizahitelek teljes kinullázásáról álmodoztak. Hogy majd a hitelre vett autóval boldogan köröznek a hitelre vett kégli körül, de innentől egy centet nem kell fizetniük. Ők persze csalódtak…

Az alap hitelügylet rendben volt a Kúria szerint és ebben nem tudok nem egyetérteni velük. Valóban nem történt uzsora és valóban nem volt csalás a hitelügylet. Egy kurva kockázatos spekuláció volt, amit szépen bebukott 250 ezer hitelfelvevő. Ennek ellenére mégsem szabad hagyni bedőlni ezeket a hiteleket. Nincs olyan, hogy „legközelebb majd okosabbak lesznek”. Mert a devizahitelek rendszerszintű kipurgálása nélkül sosem lesz belső fogyasztás-emelkedés, sosem lesz valódi, nem az MNB által támogatott vállalkozói hitelezés, legfőképpen sosem lesz valódi gazdasági növekedés. Pont ezért, a jogszabályok az az igazságosság mellé nem árt felzárkóznia a józan belátásnak és a méltányosságnak. Mert az igazságosság sorvezetője szerint mindenki egye meg, amit főzött, 250 ezer család menjen lakni az erdőbe, de ez képtelenség. Az államnak és a bankoknak (!!!) bizony helyt kell állnia, legfőképpen azért, mert mind a két szereplő igen búsás hasznot söpört, illetve mint később kiderült, próbált besöpörni azzal, hogy őrült kockázatos ügyleteknek tették ki a társadalom egy jelentős részét.

A felelősség legnagyobb hányada mindenképpen az államot terheli. Sem a bankok, sem a hitelfelvevők nem sejthették, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai gyorsvonat konkrétan porrá rombolja az országot. Persze: teccetek’ volna 2002-ben nem az idióta baloldalra szavazni… Most már lényegtelen. A kőleves nem főtt meg, de mindenki beledobált mindent, amije csak volt: zöldséget, tyúkot, 20 évi fizetést, nagymuttertől örökölt lakótelepi szobakonyhát, és az egészből lófasz se maradt. Mert az idióta baloldal nagy ötlete volt az, hogy minimális állami részvétel (támogatott forinthitelek) nélkül lendít egy nagyot, bolondítja meg az építőipart, tornáztatja meg a belföldi kereskedelmet (plazmatévé forever), aztán mindenből óriási gazdasági növekedés származik, azt  élünk mint csillámfaszláma szivárványországban. Nyilván nem jött be - de őszintén - mikor jött össze bármi ezeknek az idiótáknak…

Annyit azért kihámozhatunk a Kúria döntéséből, hogy a legnagyobb katasztrófát sikerült elkerülni. Mert nem csak a hitelfelvevők oldaláról tömeges a probléma, hanem a bankok oldaláról is. Ha ezzel a horribilis kinnlevőséggel szépen elgyalogolhatna mindenki boldogan naplementébe, akkor konkrétan megszűnne Magyarországon a bankrendszer. Szeretem – nem szeretem, a bankokra szükség van. A bank az olyan, mint a népmesei patkószeg. Ha az elveszik, végül az ország is elveszik, hiába utáljuk amúgy a patkószegeket legtöbbször jogosan.

A labda most az Európai Bíróság asztalán pattog, mert az odáig rendben van, hogy kockázatok és mellékhatások, de a kedves bankok bizony tényleg megpróbáltak a válságra hivatkozva egy óriásit kaszálni. Ügyeskedtek a vételi-eladási árfolyammal, a leghülyébb indokokra hivatkozva módosítgatták az ügyleti kamatot. Mintha nem is fogták volna fel, hogy ők is érdekeltek az ügyfelek fizetőképességének fenntartásában. Ilyen az, amikor a magánérdek és az antropológiai önzés felülírja a józan észt és belátást. És ezekről az „apróságokról” nem hozott döntést a Kúria. Lelkük rajta…


Tovább..

2013. december 16.

A bíróság vagy hülye, vagy megvették uzsorakamatra


Tisztelt bíróság, így kisbével. Először is szeretnék rávilágítani, hogy ön az ungárise szuverenitás része, akkor is, ha külön van választva a többi hatalmi ágtól. Erre az is rávilágít, hogy ön korábban a Magyar Köztársaság nevében, mostanában pedig Magyarország nevében ítélkezik. Nomármost, az ön ítélete, jogegységi határozata, büntető elvi döntése, egyebe azért van, mert ön Magyarország érdekeit képviseli. Az érdekek pedig olyan dolgok, hogy mivel Magyarország ugye emberek közösségéből, és nem jogalanyok összességéből áll, ezért az állampolgároknak vannak bizonyos igényei. 

Valóban, az érdekeket a magyar jogszabályokon keresztül kell képviselni, de ön annyira kisstílű és szűk látókörű, hogy - megkockáztatom - észre sem vette: a jogszabályokat többféleképpen is lehet értelmezni. A másik verzió, hogy megették önt, tisztelt bíróság, reggelire, vagy megvették uzsorakamatra. 

Másodszor. Önt, tisztelt bíróság, azért tartjuk, hogy ügyes bajos, peres dolgainkat kellő szakértelemmel, megfelelő idő alatt, jó színvonalon eldöntse. Ez azonban nincs így, magához képest még a magyar államigazgatás is egy fénysebességgel vágtató elszabadult csillagcirkáló. A jó színvonalat, a kellő szakértelmet pedig inkább hagyjuk, számos esetben tudott ön olyan döntéseket hozni, amitől nemcsak az átlagpolgár, de a szakma is megdöbbenve nézett egymásra. A büntetőseivel pedig tessék ne példálózni, ma Magyarország az az ország, ahol 50 millió felett csak a Tribucernét, meg a hülye Zuschlagot bírták elítélni, azt is csak nagy nehezen. 

Tisztelt bíróság, így kisbével, harmadszor. Rátérnék a devizahitelre, amiért e kis szösszenetet az ön orra alá dörgölöm. Az Ön feladata annyi lett volna, hogy a polgári jog több ezer éves alapszabályait figyelembe véve hozzon egy olyan döntést, hogy a devizahitelről kimondja, amit a Mari néni is lát, vagyis azt, hogy romlott áru. Nem kellett volna nagyon odadörgölni, ezt senki sem várta magától a fentiek fényében, de azért valami kurucos kardcsörtetés kitelhetett volna öntől. Az ön első állítása, hogy az árfolyamkockázat önmagában nem ütközik jogszabályba, a kedvencem. Még jó hogy nem, a fél világ üzleti szféráját letiltotta volna, gondolom. De azért leírták, bíróság úr, látom ön szeret írni. 

Ami viszont ezután jön, maga a tragikomédia. Az, kedves bíróság úr, negyedszer, hogy egyedül a devizaadós viseli az árfolyamváltozás hatásait, nem vicces. Ez ugyanis így nem egy kétoldalú (szinallagmatikus, bonae fidei, a gyengébb bíróbácsik kedvéért) egyenlő súlyú felek között kötött szerződés. Itt maga a kockázatmegosztás elvét ügyesen elfelejtette. Ugyanis eddig azt gondoltuk, hogy az árfolyamkockázat mindenkit sújt - egyébként a magyar államot is, ezért szoktunk félni attól, hogy jön a Soros Gyuri bácsi és bedönti a forintot – de most az ön döntése értelmében tévedtünk, van egy fennen lebegő entitás, a bank, aki nem visel ilyen kockázatot. Jogegyenlőség van, láthatóan. Tehát, ha én mondjuk, kötök egy szerződést a jövőre nézvést két kocsi fára, és forintban számolunk el, akkor engem sújt az árfolyamkockázat, a Gipszjakabot is, akivel a bizniszt kötöm, de ha teszem azt Gipsz úr helyett Bank úrral üzletelek, akkor őt nem. Értjük. 

Ötödször, elmegy maga melegebb éghajlatra, bíróság úr, amikor az Európai Bíróságra bízza, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás átláthatóságáról döntsön. Az említett szervben ugyanis csupa magyarul jól beszélő, magyar szuverenitást tiszteletben tartó ember ül, akik egyenként fogják nyilván végigolvasni a szerződéseket. Egyébként jobban meg lehet lassan bízni bennük, mint önben, az eddigiek fényében, de ne tessék rám haragudni, ha passzolgatja a felelősséget, ilyeneket fogok írni. Egyoldalú szerződésmódosítás? A szerződés alapfogalma ugye a felek egybehangzó akarata. Egybehangzik-e az egyoldalú módosítás a másik oldallal bíróság úr? 

Hatodszor, kimondta bíróság úr, hogy ezentúl minden bírónak a devizahiteles szerződése érvényessé nyilvánítására kell törekednie. Hát minden tiszteletem a magáé, de itt nem a szerződés érvényességéről van szó, merthogy a megkötött szerződés amúgy érvényes, arra nem kell törekedni, itt önnek döntenie kellett volna az előző kérdésekben, csak hát az nem gyütt össze, ezért megvariálta a sorrendet. Szóval tisztelt bíróság úr! Ismerve azt a tényt, hogy ön járt jogi egyetemre, az a gyanúm, hogy ön mégsem hülye, hanem szándékosság van az ön döntésében. Ezért önt, innentől, ne haragudjon meg, nem igazságszolgáltatásnak nevezem, hanem bíróságnak, így kisbével. A devizahiteleseket majd mentse meg az, aki tudja, a bankok pedig mostantól a jogegyenlőség felett állnak, igaz bíróságúr?
Tovább..

Toroczkai, a DK-s náci


A világtörténelem egyik furcsa fintora már önmagában az a tény, hogy Toroczkai László polgármester lett Ásotthalmon. Toroczkai, az utcai zsidózó, az elméletben hatvannégy vármegyés, a megélhetési radikális, a hangember persze mindenki számára ismert. Ő az, aki lelőné Gyurcsányt /2011/ és ő az, aki DK-s támogatókkal lehetett hordószónokból polgármester.

A történet része az is, hogy az időközi polgármester-választáson a Fidesz korábbi embere, a másfél évtizede polgármester Petró Ferenc függetlenként indult, miután októberben a képviselő testület feloszlatta magát. Külön oknyomozást érdemelne, hogy a fenébe került oda Toroczkai az Isten háta mögötti faluba és miként sikerült elérnie, hogy a helyi DK-sok őt támogassák, annak ellenére, hogy korában mit mondott derék vezetőjük likvidálásáról.

Toroczkai, aki eredetileg Tóth László néven látta meg a napvilágot, de valószínűleg nem volt elég nemzethyes a neve, így magyarosított, korunk politikai életének tipikus figurája. Hiszen rovásírásos pólókban zsidózni, ködös magyarságelméleteket rikoltozni öblös hordókról, kifizetődő manapság. Van éppen elég elfuserált sorsú szerencsétlen ebben a hazában, akik úgy várják a gyűlölet szavát, mint Tóth-Toroczkai a politikusi fizetést. Az, hogy vannak olyan figurák, akik ezt kihasználják, egész jó megélhetés fejében, nem különösebben meglepő, a csúnya kurva is többet vállal be, mint a bombázó társa.

A DK szerepe ebben a tragikomédiában talán még gusztustalanabb, mint a magyarosch vármegyésch, betyárosch figura polgármesterré szavazása. A helyi DK-s fiúk, korábban mind derék emeszpések kitalálták, hogy inkább támogatják a műmagyar zsidózót, mint a korábbi polgármestert. Mi több, így is tettek, nem is volt semmi gondja ezzel Gyurcsányéknak, gondolták a politika már csak ilyen és a régi hagyomány szerint jobban kell utálni a polgári demokratát, mint a nyilast, emlékezhetünk erre az ötvenes évekből is.


Egyetlen dékás lett csak torkos borz, ő is csak azért, mert a hallgatás törvényét megtörve hangoskodott, ő pedig nem más, mint Márki József, aki azt bírta nagy bőszen mondani, hogy „akkor is Toroczkaira szavaz, ha Gyurcsány ezért fel is hívja". Ezt azért nem kellett volna, gyorsan ki is penderítették a derék gazdái a pártból. Persze csak azért, mert járt a bagólesője és így kiderült a turpisság. A turpisság pedig az, hogy nincsenek itt elvek. Mindenki a hatalmat és a pénzt akarja. Így került egymás mellé Tóth-Toroczkai és a DK. Szép pár. De ki csinál kit?
Tovább..

Köztünk élnek!


Na nem feltétlenül a földönkívüliek (bár nem tudhatjuk: Piréz kollégámat például el szokták rabolni a péntek estéken és iratok, telefon nélkül leteszik Budapest egy külső kerületében), hanem a liberálisok. Különös ismérvük az a kettősség, hogy irgalmatlanul okosnak, felkészültnek, bölcsnek, „a szürkeállomány hordozóinak” tartják magukat, miközben nagypofájúságukban a legsúlyosabb, kínos tudatlanságukról, iskolázatlanságról tesznek tanúbizonyságot. Ez egyszerre teszi őket elviselhetetlen seggfejekké és lesajnálandó hülyékké. Alábbiakban vegyünk sorra néhány példát, csak az elmúlt pár napból – és ezek nem a kivételek, ezek alkotják a szabályt. Bármely tetszőleges pillanatban összegyűjthetünk ugyanilyen arányú baromságokat liberális embertársainktól.

Ferenc pápa az év embere lett a Time-ban. És ugye, ennek akár örülhetnénk is, mégiscsak a folyvást gyalázott katolikus egyház fejéről van szó. De ha csekkoljuk, miért is lett az év embere a pápa, egyből észrevesszük, hogy a liberális wishful thinking tipikus esetét láthatjuk. Eszerint a pápa „micsoda tabukat döntött le”, most aztán "tényleg megújítja az egyházat", szemben a hülyereakciós elődeivel haladó szellemű stb. Ha a libi újságírónak kurvára nehezére is esik, néha érdemes volna a rühellt katolikus vallást tanulmányozni. (Nyilván az eddigi teológiai tanulmányaiban nem jutott még el az Ó-és Újszövetségig, mert eddig a taoizmus, brahmanizmus meg a kabbala sajátos elegyével kísérletezett, amit letöltött a hogyanlegyunkmodernek.com-ról, és amelyben különféle gombák és füvek segítségével lehet „transzcendens élményekben” része, és lépegethet a dimenziók között.) Ez úton hívjuk fel a tökkelütött liberós derékhad figyelmét arra, hogy még a könyvtárba sem kell befáradniuk ehhez (az azért durva lenne), a katolikus egyház tanítása teljes egészében fent van az internyeten, a világ legtöbb nyelvén hozzáférhető. Így nem kell sok ezer oldalt áttanulmányozni, csak rákeresnek az általuk leginkább favorizált témákra (homoszexualitás, abortusz stb.), és hopp, máris feltalálhatják a meleg vizet: a pápa az égvilágon semmi újat nem mondott. Semmi újat. Így abban reménykedni is hiábavaló, hogy a következő körben Ferenc pápa megnyitja a Vatikán első abortuszklinikáját, és formaldehides üvegek előtt fog szelfizni.

A liberóknak is szükségük van hősökre, csak a sztenderd hősök nem felelnek meg nekik: mind fallikus szimbólum, mint a Predatorban Arnold méteres gépágyúja, a tradicionális egyenlőtlenségek hordozója, mind maga a megtestesült anti-teczárizmus. Ezért most, hogy elhalálozott, megtalálták maguknak Nelson Mandelát. A nyugati félteke leginkább prominens idióta liberálisa, B. Obama gyorsan el is utazott hangsúlyos méltatások közepette eltemetni az öreg szabadságharcost. Hogy az ANC tán még néhány hónapja is rajta volt a CIA terrorista-figyelő listáján, az nyilván a véletlen műve, tévedésből kerülhetett oda. Mivel a liberó mániája a felszabadítás, ezért képtelen elképzelni, hogy nem csak a fehér ember lehet geci. A helyzet nem sokkal jobb ma, de inkább rosszabb Dél-Afrikában, mint az apartheid alatt volt, csak épp feketék ölik a fehéreket halomra.

Coloradoban feljelentettek egy hatéves kisfiút szexuális zaklatás vádjával, amiért megpuszilta egy lány kezét. Ha az a kéz egy másik fiúhoz tartozott volna, akkor üdvrivalgásban törtek volna ki, hogy de aranyos ez a kissrác, milyen hamar felismerte az identitását, meg a gender-lófasz problémáját, de így már hatévesen koraérett kis hitler a fiú, és ezzel a kézcsókkal jelezte korán éledő elnyomó hajlamait.

Mivel néhány napja volt az Emberi Jogok Világnapja (haha), ezért most meghirdetjük – mindenki üdvére és a világ jobbítására – a Liberálisok Egyetemes Kussolásának Világnapját, hogy legalább évente egy nap teljen el a bődületes baromságaik nélkül.
Tovább..

2013. december 15.

Kéri László – a hisztis picsa


Egy új lelki betegség terjedésének vagyunk szemtanúi. Fertőző, de egyelőre nem halálos politikai klimax-szerű ragály támadja meg sorra az „öregecskedő” baloldali közszereplőket. Nagy valószínűség szerint Heller Ágnes a vírusgazda, aki az egyébként is fordulatos életében (marxista, „lukácsista”, szocialista, egzisztencialista és a rendszerváltás környékén radikális liberális állomásokat bejáró filozófusasszony) mára eljutott odáig, hogy bármilyen érv nélkül lefasisztázza az Orbán-kormányt – holmi elhaló, európai tapsvihar érdekében. Ugyanis az elcseszett életművével nem tud szembenézni, de szellemileg végtelenül hiú. Egy kis vállveregetésért, liberális pusziért, ma már mindenre képes. Hellert elnézve a diagnózis egyértelmű: politikai értelemben vett kapuzárási pánik. Tünetei: agresszió, hiszti, egy utolsó nagy dobás (mondás) és Orbán-fóbia.

De hasonló klimaxos jeleket mutatott az elmúlt években Kertész Ákos, a nagyszerű liberális író is. Aki egy kis népszerűségért „genetikusan alattvalónak” nevezte a magyar népet, hogy aztán Kanadába fusson politikai menedékért. Persze, regényei azóta jobban fogynak. De a pénz mellet Kertésznek fontos volt, hogy - ha már a kezdődő szenilitása miatt jó regényt írni nem tud – szellemi hiúságát legalább ekképpen kielégítse. Beszéljenek róla – mint véleményvezér, mint nagy író, mint szellemi nagyság, stb. Mert őt is megfertőzte ez a bizonyos politikai klimax.

Majd megbetegedett a fiatalabb korosztály egyik oszlopos tagja is, akinek érthetetlen cselekedetein, nemrég, itt a tutiblog oldalán is hosszasan elmélkedtünk. Azóta sem tudjuk, hogy vajon végleg meghülyült -e szegény Bartus László, vagy csak a „hitgyülis kálváriáját” nem tudta máig kiheverni; mindenesetre mára biztossá vált, hogy az „Orbán-diktatúra” főkritikusa szintén megfertőződött.

És íme az újabb betegünk! Az egyértelműen kapuzárási pánik rohamban szenvedő Kéri László, aki úgy érzi, hogy már senkinek sem kell. Csúnya, hülye és öregszik. Lassan hatvan. Elvesztette befolyását. Így megrémült és ijedtségében „kócos fogú rémségnek” nevezte Selmeczi Gabriella Fidesz-szóvivőt. Hátha újra felfigyelnek tehetségére. Ami leginkább megdöbbentő, és a politikai klimax betegség diagnosztizálásánál igen fontos lehet, hogy most már a munkájukat végző újságírókkal is hisztizik. Mert nem úgy írnak már róla, mint egykor, amikor még a Gyurcsány-éra alatt is megmondóember volt. Mára kikopott, eltompult. Ezért haragszik a világra, haragszik az újságírókra, haragszik ő mindenkire. Keserű élet ez!

Kérire legutóbb a 18. kerületben tartott Ütköző című beszélgetésen (ami az MSZP helyi központjában volt) jött rá látványosan a klimax roham. A beszélgetőpartnerei Dési János (ATV, Népszava, Klubrádió), Lendvai Ildikó (aki gyaníthatóan szintén megfertőződött) és a kerületi MSZP-s, Simon Gábor voltak. A rendezvényre egyébként meghívták a sajtót is, de amikor Kéri meglátta a HírTV mikrofonját – „öregecskedő feleségeket” megszégyenítő hisztit csapott. Hogy ő bizony nem fog előadást tartani a HírTV előtt. Majd a szoci közönséget kezdte el hergelni, hogy zavarják már ki a HírTV-s újságírókat. Az Index beszámolója szerint a Kéri teremtette lincshangulatban valamelyik szoci nyugger „lemajmozta” az egyik tévés operatőrt.

Miután Kéri klimaxos hisztijének engedve végül kizavarták a HírTV-seket, Simon Gábor diplomatikusan megoldotta a botrányszagú esetet. Hirtelen ötlettől vezérelve „nem sajtónyilvános” rendezvénynek nyilvánította a beszélgetés utolsó etapját, amire egyébként előzőleg nagy szeretettel várták az újságírókat, majd ennek tükrében, még nagyobb öngólt rúgva, kizavarták az Index és az MTI munkatársait is.

Az eset pikantériája egyébként, hogy a rendezvényen jelen volt (és szó nélkül végigmosolyogta a kínos jelenetet) a sajtószabadságért egyébként mindig kiálló egykori cenzor, Lendvai Ildikó is. Illetve pókerarccal szemlélődött az egyébként újságíró Dési János, aki magasan tett a kollegialitás elvére. Ráadásul az est egyik főkérdése az lett volna, hogy „miért nem tud jól kommunikálni az MSZP?”

Nos, ezért. Ezért sem. Mert, ha nem tetszik, amit a sajtó róluk ír, akkor már nem olyan fontos számukra a sajtószabadság.

Kéri Lászlóról pedig elmondhatjuk, hogy ugyanolyan hisztis picsaként viselkedik mostanában, ugyanúgy bármit megtenne az elcseszett szakmai pályájának utolsó etapjában (csak egy kis népszerűséget kapjon vissza a közönségtől, csak egy kis liberális tapsot halljon) mint Heller Ágnes. Hát gratulálunk!
Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger