Ősszel helyhatósági választásokat
tartunk a megszokott menetrend szerint. És mivel ott nem tisztán arányos
választási rendszer van érvényben, mint az időközben lezavarandó EP
választásokon, ezért a mi volt előbb, az
összefogás tojása vagy Orbán választási-rendszertyúkja alapon ismét neki
fognak kezdeni gondolatban összeadogatni a százalékokat, hogy aztán befogott
orral mehessenek leszavazni a legkisebb
rossz a nemorbán jelöltjére. Kornis, Heller és a szárszói különítmény már
készen áll a következő összefogás ideológiai megalapozására.
Az eegyenlőemszercénégyzet mellett a másik közismert elmélete
Einsteinnek, miszerint "az őrültség nem
más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen".
Ki mástól is várnánk ezt, mint az Magyar Szocialista Párttól és annak
legendásan fantáziátlan elnökétől, Mesterházy Attilától, a vesztes csapaton ne változtass!-elv őszinte hívétől. Erre nem
meglepetett minket, mint a húsvéti nyuszi a lábtörlőre?
Atti végre elkezdett vezérként
viselkedni. Megpróbál önálló döntéseket hozni, kockázatot vállalni: visszanöveszti
a legendássá vált spanyolos pinaszakállkáját, amelynek levágásában nem is oly
régen még a miniszterelnökség titkát látta, mellette Horváth Csabát is
visszarántotta a sajátos ellenzéki csibefutamtól, ahol nem egymás mellett,
hanem libasorban száguldanak a szakadékba a szocialisták és az Összefogók,
valamint a természetes szövetségeseik
(belőlük kiváltak) helyett elkezdett az LMP-nek udvarolni valami közös
főpolgi-jelölt ügyben.
Meglepett, de messze még az ősz.
Az LMP nyilván úgy áll hozzájuk, mint Ford Fairlane professzor a Kispipacsban a
megengedettnél illatosabb vendégekhez. Ha mellé áll egy a pultnál, akkor Ford
átmegy a másik kocsmába. Egyszer már eljátszották Schifferrel az udvarolunk,
aztán visszük a fél frakciót cselt, még egyszer nem fog összejönni.
Mi marad?
A történet teljesen hasonló lesz,
mint a most lezajlott országgyűlési választásokon. Eltelve az EP választásokon
szerzett bíztató szavazatok számától, megnyugodva a megugrott küszöbtől, a
DK-tól az Együtt-PM-ig át mindegyik „demokratikusellenzéki” önálló listát kezd
majd tervezgetni. A tetejére raknak egy Kulkát, vagy valamelyik másik,
pártrendezvények felszopásáig aljasult valahaművészt,
alulra meg a simongáborokat, remélve,
hogy addig nem viszik el a rendőrök őket.
Aztán ahogy közeledik a választás
időpontja, úgy néznek majd egyre ijedtebb és butább fejjel a
közvéleménykutatási eredményekre, és kezdenek el egyre jobban figyelmezni a „függetlenértelmiségiek”
összefogásra való buzdítására. Mert Kornistól Hellerig tolják majd a kontentet,
miszerint az önkormányzati választásokon nincs helye az egyéni ambícióknak! No pasaran, ha máshol nem, hát a önkormányzati-szorosban meg kell állítani a Kaiju seregeit, hogy aztán ellenállási gócpontokat lehessen kialakítani Budapesten, homozsákokat a Nagykörútra, aláaknázni az Andrássyt... Nincs javítási lehetőség, utolsó
utáni pillanatban vagyunk, a proletariátus egyöntetű akarata a közös lista,
ésatöbbi, ésatöbbi….
A voksolás előtt egy hónappal Schering
Gábor bejelenti, hogy kicselezték Orbán Viktort. A nagyobb településeken
megegyeztek a közös polgármesterjelöltekben, és mindenképpen közös
főpolgármester-jelöltet fognak állítani, mert az orbáni-rémuralom ellen nincs
más megoldás. De külön állítanak képviselő-jelölteket és melléjük kompenzációs
listát. Aztán térdepeltetik pár órát Attit Kornis nappalijában, és a jelöltek
is közösek lesznek.
Pacsi, fénykép, bukás.