Hogy mi is az a Hungarogáz?
A
hungarogáz egy semmitmondó felirat egy falon, ha az ember Vác felé megy
autóval, láthatja a város szélén. A hungarogáz azonban egy mély
jelentéstartalmú összetett szó is, amely külön értelmet nyert a nemrég
lezajlott európai parlamenti választás után. Mert ugye egyik oldalon ott van a
szépen felépített polgári ideológia, az összeválogatott magyarországi
képviselőkkel: van köztük családanya, roma képviselőnő, határontúli magyarok.
Megannyi történet, megannyi külön sors összegződik egy képviseleti bázissá, ők
így összességében Magyarország múltja, jelene, jövője, sorsa, törekvései. A magyar valóság.
És aztán ott
gomolyog a hungarogáz. Az a csapatnyi egyéb egyén, akik még Magyarországot
képviselni hivatottak, és akik szintén megannyi külön történet, megannyi külön
sors. Akik összetéveszthetőek, összemoshatóak Magyarországgal, akiket ha
akarnánk se tudnánk takargatni, mert sajnos éppúgy részét képezik a múltunknak,
a jelenünknek és a jövőnknek. És attól hungarogáz, hogy nem sikerült őket
magánügyként kezelni, előgőzölögtek a repedésen, Európa kényes orra alá.
Természetesen európai szintű juttatásokért cserébe.
Hát kik is ők.
Említsük elsőnek a hölgyet. A csak újabban fajelvű Morvaikrisztit, aki álmatag,
Rubint Rékától eltanult vigyorral zsidózik magyarérzelmességtől elfátyolozott
hangon, bár nem is olyan régen még a melegkapcsolatok diszkriminatív
korhatár-gátja ellen küzdött vállvetve magyarországi meleg szervezetekkel.
Meghát ő mégiscsak Balóné. És fajtársa, a Kovácsbéla. Aki ügynök. Az oroszok
barátja. Nem a magyarok barátja. Jó, hogy pont őt küldtük.
Aztán itt van a két külön pártocskából
bekerült Kormányváltó hős. Euroferi, meg az Eurogordon. Most, hogy itthon
nehezebben megy az érvényesülés, megpróbálják közvetlenül odakintről
tematizálni a Magyarországról kialakítandó európai képet. Nem Tavares-jelentés
lesz, hanem Gordonjelentés. Meg Ferijelentés. Minden héten. Meg fékek és
ellensúlyok. Meg náciország. Ügyesebben nem is helyezkedhettek volna. Nem is
csoda, hogy visszahívták a tehetséges Göncz Kingát, ha egyszer a forrás
mostantól Európában buzog föl… És vitték magukkal Jávor Benedek Kaméleont.
Akinek nem teremthetett volna elég segget, aki teremtette. Most épp megint
kizöldült, hogy Európába mehet.
És országunk képviseletében
kijutott az MSZP utolsó igazán tipikus pártkádere. Az iszákos, prosztó
Szanyikapitány. Fejében Naésgyula felejthetetlen mondatának visszhangjával:
egyedül maradtál Tibor. De még utoljára menj, és mutasd meg, milyen is a magyar
kommunista. Menj, igyál és beszélj. Ne gondolkodj. Csak mondd. Te vagy az
utolsó szamuráj…
(Ezúton
gratulálok magunknak, hogy ha éppenhogy is, de sikerült a normális magyar
ellenzéket is bejuttatni. Drukkolunk neked, Meszerics Tamás, csak ne nagyon
nézzél magad köré, úgy legalább négy évig. Nem fog tetszeni, akiket látni
fogsz.)
És ennyi. Hát ez
a másik csapat is mink vagyunk. Ők is tevékenykednek majd értünk, a mi
felhatalmazásunkból, és négy éven keresztül pirulhat majd miattuk az orcánk.
Hiába a szépen kitalált és megkomponált polgári országkép. Visszük magunkkal a
Muónikasót is, meg a szívtipró éjjelnappal Magyarországot.
Na, ezt nevezem én
hungarogáznak.