Már egy-két hete érezni lehetett
a vibrálást a levegőben. A hazai politológusok mindent elmondtak már április
6-ról, sőt Cpt. Szanyi már az első 24 órában lökte nekünk, mi a pálya, a nagy
pártok közül a szocik elkezdték önmagukat marni, a törpék ünnepeltek, mintha
Hófehérke swinger partiján vettek volna részt, a Fidesz pedig az Ország
Foteljében kényelmesen hátradőlve üldögélt, és csak kávét kért. De valami
hiányzott mindenkinek…
És végre felvirradt a nap, amikor megismerhettük Kim
Lane Scheppele asszonyság elemzését a magyar országgyűlési választások
eredményéről: az okosabbja angolul, a The Nation c. amerikás hetilapban, a
butábbja, mint én is, magyarul, a Galamus nevű többször megszűnt (?) portálon.
A Galamusról tudni kell, hogy
független internetes portál, amely publicisztikákat, elemzéseket közöl a mai
magyar valóságról. Saját ars poeticájuk szerint nevüket, ha jól emlékszem, egy
Galamus nevű, kicsiny francia hegyi településről kapták. Mivel magyarul ennek a
névnek semmi értelme, a haverokkal elneveztük Gall Ánusznak: ez is francia,
könnyebb megjegyezni, és röhögni lehet rajta. Az oldal korábban fáradhatatlan,
ma már elfáradt motorja Mihancsik Zsófia, a befogott orral történő szavazás
anyja, kitalálója, ideológusa és terjesztője. Állandó és alkalmi szerzői között
csupa független újságírót és médiamunkást, politológust, filozófust találunk. (Aki
kíváncsi, és szeret borzongani forró májusi napokon, itt megtekintheti a szerzők névsorát.)
És nem vicc, hogy függetlenek: elemzéseik, meglátásaik tényleg teljesen függetlenek
- a valóságtól.
Ráadásul azon portálok közé
tartozik, amelyeken – a szerzők alkarjára tetovált és sokat hangoztatott
európai értékek jegyében, úgy, mint Nyitottság, Pluralizmus, Demokrácia, -
tilos kommentelni, csupán e-mailben lehet olvasói levelet küldeni. Ha a
tartalom egyezik Mihancsik véleményével, a levél megjelenik. (Alkotmánybíróságunk szerint ez a helyes - a szerk.) Ha nem, nem. Érdekesség
még, hogy több, mint egy éve úgy tűnt, nincs már pénz az amúgy elég egyszerű
oldal üzemeltetésére, ezért Zsófia fájdalmas levélben búcsúzott maroknyi
olvasótáborától. De akkor hirtelen megjelent egy titokzatos jóakaró, és betolt
annyi pénzt, amennyitől fellélegezhettek. A figyelmesebb olvasónak ettől kezdve
feltűnt, hogy a független Galamus hétről hétre durván ekézni kezdi az MSZP-t, viszont
kemény nyelvcsapásokkal illeti a DK és vezetője hátsófelét… (A következtetések
levonását a kedves olvasóra bízom.)
Pár hete a megszűnés árnya ismét megjelent
felettük, de úgy tűnik, alapjáraton azért továbbketyeg az oldal. Pedig olyan nagyágyút
is sikerült megnyerni szerzőnek, mint Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem
professzora, politológus, szociológus, alkotmányjogász, magyarszakértő, akinek
csupán a szakmai
önéletrajza 17 oldalt tesz ki. Ő az amerikai Besenyő Pista bácsi, akinek Mindig Igaza Van,
különös tekintettel, ha Orbán Viktor vezérlő fejedelem országlásáról
nyilatkozik.
Kim asszonyság március elején
hozakodott elő az új választási rendszert elemző cikksorozattal. Ebből mindjárt
botrány is kerekedett, amikor Szigetvári „Együtt-PM” Viktor azt merte állítani,
hogy egy, a 444.hu-n megjelent másik elemzés jobb, mint Scheppeléé. Erre előugrott
a virtuális bokorból egy Balogh S. Éva nevű senki a tengerentúlról, és csúnyán
lekúrta Szigetvárit, hogy mit merészel, „ők” (Scheppelével) halálra dolgozzák
magukat értük, és ez a hála, meg különben is, Szigetvári szarul beszél angolul.
A Scheppie-elemzés egyenletes színvonalú volt: hemzsegett a tévedésektől,
hazugságoktól és ferdítésektől. Ráadásul az a furcsaság állt elő, hogy a magyar
fordítás hamarabb jelent meg a Galamuson, mint az eredeti a New York Times
online oldalán, Paul Krugman blogján. Azt fel sem tételezzük, hogy a mű esetleg
eleve magyarul íródott… Bár a műfajnak jelentős hagyományai vannak itthon. Az
első Orbán kormány idején Weyer Béla, egykori HVG-s szerző gyakran jegyzett
német nyelvű cikkeket a Frankfurter Allgemeine Zeituingban vagy a Süddeutsche
Zeiutungban ballib megrendelésre. Azért volt szükség Bélára, hogy utána
hivatkozni lehessen a „mértékadó nyugati sajtó véleményére” itthon a
Népszabiban, Népszavában, 168 órában, és szörnyülködhessenek balról, „mámegin’
milyen rossz véleménnyel vannak Orbánról”. Annak idején ezt nevezte el Lovas
István weyerbélázásnak.
És akkor itt van a legújabb darab
Scheppelétől. Már a címe is sokkoló: "Orbán újraválasztása a magyarországi
politika összeomlását jelzi". És ha ez nem elég, akkor a már a címtől letérdelő
olvasót az alcím biztosan padlóra küldi: "…arról, hogyan hajtott végre
alkotmányos puccsot Orbán Viktor, és hogyan hozott létre egypárti államot".
Most ne fagyjunk rá a problémára, hogy mit jelent a "politika összeomlása" vagy
mi a rosseb az "alkotmányos puccs", mert magunktól úgysem jövünk rá – majd a Scheppie
megmondja. De ami az alcím után következik, az igazából egy másik mottót
kívánna: „Az alábbi történetek kitaláltak, bármely hasonlóság a valósággal a
véletlen műve”. És jönnek a ballib
faszfejektől unalomig ismert panelek: "45%-kal a kétharmad illegitim, Orbán és a
Fidesz gyengülőben, a rezsicsökkentés mint választási cél, a politikai
hirdetések korlátozása, a Jobbik mint "Európa új fasisztája", és megismétli a "Frankenstein-államról" szóló
tételét, amely amúgy a hölgy egyetlen eredeti elmeszüleménye.
A hangos röhögés Kim következő
gondolatára tör ki: "az összes állami intézmény ellenőrzését kicsavarta az
ellenzéki kezekből…". Ezek szerint Scheppie beismeri, hogy korábban az állami
intézmények a ballibek kezében és irányítása alatt voltak, ami persze úgy
ökörség, ahogy van, de jól hangzik, és ezt még rá lehet húzni az asszonyság
orrára egy későbbi vitában. A Frankensetin-állam elve szerint meg Orbán "az
uniós országok teljesen normális szabályait fércelte össze szörnyű egésszé", és
ezt tette a gonosz Patás a választási szabályokkal is: zagyválta a német és angol
rendszert a belga matematikus módszerével, hogy "puszta többsége
szupertöbbséggé váljon". És nem elég, hogy a Magyar Belzebub "a kormánnyal
szemben állóknak megnehezítette a szavazást" (sic!), szegény páráknak ráadásul
a "Fidesz által pozícióba helyezett választási tisztségviselők által körözött
téves információkkal kellett megküzdeniük". Bahhh…! A Fidesz küldöttjeként én
is ilyen pozícióba helyezett izé voltam a helyi választási bizottságban
csakúgy, mint az MSZP és a Jobbik küldöttei, de nem körözött semmi, legfeljebb
a közeli reptérről felszálló vitorlázó repülők, és a választás teljesen simán
zajlott, egy rossz szó sem hangzott el. A szöveg még sok csemegét tartogat azok
számára, akiknek van türelmük kijegyzetelni Scheppele egetverő marhaságait, de
ha bizonyítani kellene az állításokat, bizony, bajban lenne a nagyasszony. A
cikk a második felére teljesen ellaposodik: szót ejt a baloldal
szerencsétlenkedéséről, van ijesztgetés a Jobbikkal, CÖF-özés, simicskázás,
némi médiaelemzés, majd függöny. Vége az első résznek.
Megszámoltam: 2869 teljesen
feleslegesen leütött karakter. Ez egyébként egy átlag galamusos szerzemény
karakterszáma, ahol az összes cikk túl hosszú, és rendkívül unalmas. Scheppele
nem ad magyarázatot a végén sem, mit jelent a politika összeomlása, ráadásul én
úgy emlékszem, április 6-án nem a politika, hanem a baloldal omlott össze!
