Majd’ beszartam a röhögéstől vasárnap éjféltájban, mikor nem „jöttek”, hanem egy szempillantásra a pofánkba tolták a választási eredményeket, túl sok meglepetés nem ért minket. (Legfeljebb a szocik lesújtó, béka segge alatti teljesítménye) Mindenesetre akkor még nagy érdeklődéssel számolgattam és böngésztem a listákat. Még izgultam is egy kicsit, hogy kik lesznek azok, akik majd minket képviselnek az „unijóban”!
Akkor
kezdtem igazából csak nevetni, amikor a vesztes pártok szónokai, egymást váltva
kezdték magyarázni a bizonyítványukat. No, nem olyan profin ugyan, mint
Karinthy hőse, de azért egész pofásan felkészültek abból, hogy miként lehet „szarból
palotát építeni”. Hisz a Fidesz mellett voltaképp minden párt vesztes volt, de a
szocikon kívül pedig mindenki ünnepelt. Majd kapcsolásról kapcsolásra nőt
röhögésem, végül a DK-s Varjú tánca láttán már potyogtak a könnyeim.
De menjünk
csak sorjában a megállíthatatlan, a szomszédokat is felriasztó röhögő görcsöm egyes
stációin!
A „nagy
második” a Jobbik lett vasárnap. Vona, illetve a furcsán vigyorgó és kissé
zavarosan beszélő Baló Györgyné Morvai Krisztina előadása iskolapéldája
volt a profi marketing módszereknek. (mintha Krisztina elszívott volna valamit,
úgy kerekedtek ki szemei, bár biztos csak nagyon örült…) Gyakorlatilag 2010 óta
a leggyengébb eredményt érték el százalékosan, majdnem ugyanannyit, amennyit
2009-ben. Mégis úgy beszéltek róla, mint a legnagyobb győzelemről (majdnem 15
százalékot). Úgy tűnik új marketingesük van! Mert az áprilisi, 20 százalékhoz
képest ez mindenképpen az egyik legnagyobb zuhanás volt. A Jobbiknak az a
szerencséje, hogy most a baloldali pártok külön indultak (Ha összeadjuk őket,
akkor még egy kicsit jobb eredményt értek el, mint mikor ténylegesen együtt
voltak. Így számolva 27 százalékot tettek most ki.) Mindenesetre a sajátos
helyzetnek köszönhetően lehet pozitívan értékelni ugyan a második helyet, de
annak fényében, hogy a baloldalra szavazó ellenzékiek majdnem kétszer annyian vannak
már, mint a Jobbikosok, már nem olyan szép ez a képlet. És még a Kovács Béla
ügy lezárása is előttük áll… Tehát olyan felhőtlen mégsem lehet az örömük. De Morvai fején legalább röhöghettem.
A győztes, a
szavazatoknak több mint a felét begyűjtő Fidesz ünneplése azonban tényleg őszinte
volt. Talán csak a fiatal Dömötör Csaba szomorkodhatott egy kicsit, mert a kora
este kiszivárgó eredmények szerint, még éppen „becsúszott volna”
tizenharmadikként. De végül az LMP csak befutott, így az ifjú Dömötör pedig,
aki egyébként már a nemzetközi politikába is belekóstolt (az Európai Néppárt
Ifjúsági Szervezetének is volt már elnöke) kipottyant. 22-kor még örült, 23-kor
már szomorkodott. Megjegyzem, hosszútávon a Fidesz is szomorkodhatna Csaba
kiesése miatt, ugyanis ő is gyöngyösi, akárcsak Vona Gábor, ráadásul fiatalabb
is néhány évvel a Jobbik elnökénél, így ha pozícióba került volna, szépen fel
lehetett volna építeni a választókörzetben 2018-ra Vona ellenében. De ez legyen
a Fidesz legnagyobb baja, hisz Európa-szerte figyelemfelkeltő eredményt értek
el (amelyet most nem lehetett semmiféle választási manipuláció vádjával
befeketíteni). Csaba pedig fiatal és okos srác. Van még ideje!
Schiffer
Bandiék öröme is érthető volt. Bár nem tudom, mit fog kezdeni Meszerics az unijóban,
illetve hogy áll majd a Daniel Cohn-Bendit által örökségbe hagyott „zöld”
politikához? Hisz valószínűleg abba a frakcióba fog beülni, ahonnan most ugyan nyugdíjba megy a gyermekmolesztáló vén szatír, de befolyása és öröksége sokáig
ott lebeg még!
Mikor Bajnai
és a mögötte állók óriási üdvrivalgásba kezdtek, és felharsant a „Ben-ce,
Ben-ce!” rigmus (ami annak a Jávor Benedeknek a beceneve, aki azért röpülhet
Brüsszelbe, mert a listavezető Bajnainak ez nem pálya) – már kajánul kacagni
kezdtem. Minek örülnek ezek a hülyék? Annak, hogy egy árva képviselőt
bejuttattak, vagy annak, hogy a szocik pofára estek? Mert az első lehetőségnek
nem túl sok értelme van, a második pedig nem éppen ildomos egy volt (vagy
leendő) szövetségessel szemben. Ráadásul Jávor nagy politikai árulónak számít, hisz
annak idején, a biztos politikai helyért baszta át az LMP-seket. Én meg csak
röhögtem, mert elképzeltem, hogy ez a Jávor Benedek nevű „Bence” gyerek, most
majd a Bajnai fejét is jól átcseszi, mikor nem a szocialista frakcióba ül majd
be, hanem inkább a zöldekhez. Bajnai meg magyarázkodhat majd az amerikai
haverjainak!
De hát a
csúcspont ismét Feri show-ja volt. Gyurcsány egyébként már napközben is
megnevetetett, amikor a celebeket megszégyenítő módon, egy villanyautóval
szállította a szavazókat. „Feri taxi” néven vállalta be, hogy közvetlen
kapcsolatot építsen
ki a polgárokkal. Az autó egyébként csigalassú volt, illetve inkább
hasonlított Bud Spencer fagyiskocsijához, de azért üde színfolt volt az
egyébként is szokatlanul csendesre sikeredett voksolási napon. (Nem nagyon
voltak balhék, feljelentésekről sem hallani egyelőre.) De ami este következett
– az maga volt a közröhej! Óriási bulit csaptak, táncoltak, énekeltek, vidámvasárnapoztak.
És mindezt
szaros kilenc százalék miatt? Mi lett volna, ha megelőzik az MSZP-t? Szétrúgják
a falat? Komolyan potyogtak a könnyeim. A legszebb pedig az volt, mikor másnap
Molnár Csaba, valószínűleg még az „after party” hatása alatt, azt találta
mondani, hogy „szerénységre kötelez az eredmény”. Hát a kilenc a százalék,
az tényleg Csabikám!
De a DK-ben
sem lehet minden rendben, hisz másnap lemondott
Bauer, mert szerinte nem elég liberális Gyurcsány politikája…
És végül,
ahogy a csúcspont után lenni szokott, jött a tragikomédia. Nem tudtam
eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek, amikor Mesterházy bejelentette, hogy az
MSZP elnöksége benyújtja a lemondását – éreztem, hogy egy korszak ért véget.
Bár jövő szombatig kell még várni, de az kommunista utódpárt végre összeomolhat.
(Tényleg, ha lemond, miért nem azonnal teszi?) Kis lépés ez a történelemben,
nagy lépés a magyar rendszerváltás történetében. Kár, hogy egyesek szépen
átmentették magukat…
Mindenesetre viccesre sikeredett még Szanyi Kapitány interjúja a nap végén, aki
valószínűleg most kénytelen-kelletlen megtartotta a józanságát. Mint egy modern
színházi komédiában. A poén már elhangzott, a bohóc már pofára esett, jót is
röhögtünk szegényen, de még feloldásként lelkizünk egy kicsit a végén. Hisz
Szanyi nem beszélt másról, mikor az ő és a szocik elnökségének felelősségét
firtatták, minthogy minden pártnak önkritikát kell gyakorolnia. Miért is? Mert
alacsony volt a részvétel. Ja és erről leginkább a Fidesz tehet, hisz nem volt
kormányzati kommunikáció, ami a zemberek figyelmét felkeltette volna. Hogy is
van ez ó kapitány, kapitányom? Amikor a Fidesz, a hazai választások előtt
kormányzati kommunikációt folytatott, akkor az volt a baj; most meg hogy nem,
akkor meg az?
Furcsa volt hallgatni Szanyi nyakatekert logikáját, miszerint a Fidesz tehet az
alacsony részvételről, a szocik pedig az alacsony részvétel miatt veszítettek,
ergo a Fidesz tehet a szocik vereségéről. Azt a kurva!
Egyébként a
konklúzióban igaza lehet Szanyi Kapitánynak, hisz tényleg a Fidesz tehet a
szocik vereségéről. Ugyanis ismét tisztességes választásokon verte tönkre őket,
most már 2006 ősze óta zsinórban ötödször!
Már csak
Gurmai Zitát és az ő „nőügyeit” sajnáljuk, amit oly őszintén akart képviselni.
Mert Zitácska nem megy Brüsszelbe, de nem megy ő már sehová sem a május elsején
összehajtogatott
papír szívecskével a hátizsákjában.
Szegényebbek leszünk nélküled Zita!
Szegényebbek leszünk nélküled Zita!