Lassan úgy vagyok ezzel az
MSZP-vel, mint a csillagászok a Plútóval. Elvitatkoznak évekig, hogy akkor most
bolygó vagy sem, közben meg az a szerencsétlen kis égitest arra sem képes, hogy
ez idő alatt egyszer megkerülje a Napot, vagy bármi meghatározót csináljon a
Naprendszerben. A teszetosza kis hülye…
Hasonlóképpen agyalunk évek óta, hogy az MSZP vajon mikor lesz újra komolyan vehető váltópárt, mikor
gyűrik újra platformmá a tőlük leszakadt kis szeparatista erőket, erre ők eközben
lazán kivégzik magukat. A bennünk megbúvó Kisjános zokog, és lesütött szemmel kér amerikai ösztöndíjat.
A Mesterházy hirtelen jött, feltétel nélküli kapitulációja nem a lassú agónia jele, hanem az utolsó sör szombaton, maga az önmegsemmisítés.
Mert Atti elmúlt választásokon
komoly gyakorlatot szerzett a tönkreverődésből,
fene se gondolta volna, hogy egy teljesen értelmetlen európai demokráciajáték,
tökéletesen indifferens eredménye vezet a bukásához. Persze, ezt csak azért
mondom, mert kicsit mosakodnom kell, egy hete lényegtelennek
minősítettem az EP-választást, illetve annak a belpolitikára gyakorolt
hatását, és emellett az MSZP vezető ellenzéki szerepét se kérdőjeleztem meg.
Erre a kissé meggyengült, kágébélázódott Jobbik lehagyja, a Gyuriferi-féle
öngyilkos szekta és a Bajnai-csapat befogja a szocikat.
Az kb. mindenki számára
nyilvánvaló lehetne, hogy ilyen részvétel mellett nem vonhatunk le következtetéseket az
ellenzék belső erőviszonyaira, főleg nem számolgathatunk visszafelé az áprilisi
összefogásos eredmények belső eloszlására nézve, tehát tényleg érthetetlen,
hogy miért most lett elegük Atteszkából a szoci mamelukoknak, és hajtották el a
fenébe. De hát a baloldalon a logika csak hivatkozási pont, nem alkalmazott
tudomány…
Szóval most úgy áll a helyzet,
mint a BKV-nál egy átlagos kedden, amikor a régi Ikarusokból kellene
összeállítani egy működőképes flottát, hogy azért a hetes is járjon az
értelmetlen újmetró felett. És ilyenkor kannibalizálnak egy-egy darabot, hogy a
működőképes darabkáiból a többi még futhasson pár kört.
Ez a végjáték.
Az Együtt-PM és a DK most készül
az MSZP kannibalizálására. Mert náluk nincs szétrohadva a karosszéria, és működik a motor. Szemben a szocibusszal, ahol se pártvezér, se frakcióvezető, se vezetőség, de még
egy kósza magyarázat sem a létezésre, csak néhány kallantyú és rézdrót. Csak úgy vannak. Félig már kibelezve, futómű nélkül félredobva. Egy halom tanácstalan
kis tömbbizalmi, akiknek szüksége lenne napi iránymutatásra, célra, jövőképre.
Ezt most - ki más? - a Gyuriferi nyújtja, aki megint többnek bizonyult, mint sima jobber
paranoid képzelgés. Nem neki kell visszasomfordálnia a szocialistákhoz, hanem külső
szereplőként ismét maga alá idomította az MSZP-ét. Immáron másodszor.
Szanyikapitány nem
beszélt mellé: „aki önálló utat keres, azt személyesen fogja kilapítani”.