Október 12. után október 13.
következett. Várható volt, meg is énekeltük két posztban, hogy különösebb
meglepetést nem vártunk, a „forradalom” megint elmaradt érdeklődés hiányában. Lehet
folytatni az 500 embereket megmozgató, világmegváltónak címkézett tüntetéseket a
norvégcivilekkel, esetleg egymással verekedni a DéKá ellenállásain. Egy
ihletett pillanatában Törcsigabcsi mondotta még a választásokat megelőzően valamelyik
Kálmánolgának az atévés fellépése során: nagyobb esélye van annak, hogy a
Fideszkettő leváltja a Fideszegyet, mint a baloldali győzelemnek belátható idő
belül.
Az, hogy mindenki „a
lehetőségekhez képest” győztesnek tartja magát, csak az alacsonyra helyezett
mércére mutat rá.
Öröm az örömben(!!!) a baloldal
számára, hogy most 3 évig közelébe nem kell menni az általuk (kéretlenül)
képviselni szándékozott szavazóknak a fülkéhez, végre szabadon áldozhatnak időt
és energiát legkedvesebb tevékenységükre, az egymással való leszámolásra
a baloldal megújítására.
Külső szemlélőként szórakoztató éveknek
nézünk elébe. Van a baller térfélen 3,5 + 1 pártocska, ebből a 3,5 néha
összeállt eddig, néha nem, illetve van az LMP. Ezek akarják egymást megújítani,
hiszen a baloldal belőlük áll. Bár az LMP annyiban különbözik a 3,5 másiktól,
hogy ők az egész politikát, nem a többi baloldalt akarják megújítani annak
ellenére, hogy eddig az önmaguk egyben tartása is többnyire megoldhatatlan
feladatnak bizonyult.
Őket kifelejtve a baloldal és az
Egymást Megújítók állnak elsősorban szocialistákból, akiknek valóban nagy
gyakorlatuk van a megújulásban. Horgyufa óta annyiszor és annyira megújulták
már, és maradtak végül ugyanazok, csak egyre színtelenebb, szagtalanabb,
unalmasságukban a délidőben vetített mexikói szappanoperákhoz mérhető figurákkal,
hogy tényleg csak a legbolondabbak hisznek Tóbiásban és az ő reformjaiban. A
menetrend a szokásos lesz: Tóbiás vagy az utána következő elnök megfogalmazza a
baloldali fordulatot (igen, egy magát szociáldemokratának tartó párt programja,
hogy ezentúl baloldaliak lesznek – a szerk.), bizonytalan kézzel megszavaznak
egy rezsicsökkentést vagy egy bankbaszogatást, erre Bitó László berendeli őket
a nappaliba, és minden visszaáll alapüzemmódra, együtt tekernek ki
Farkasházyhoz lapogatni az aktuális hyperliberális megváltó-közgazász hátát.
Aztán vannak a demokratikusan
önmagukkal koalíciózó gyurcsányisták, akik egyszerre kívánják képviselni a
Bokros-féle nemlétező konzervatív gazdaságpolitikát és a radikális
kommunistákat. Baloldali Mos Eisleyként működnek, náluk gyűlik össze a galaxis
szemete. Egyetlen közös pont a Gyuriferi ájult tisztelete, ami kimerül az „ő
volt, aki egyszer legyőzte Orbán Viktort”-ban. Ők annyira nem is megújítani
akarják most éppen a baloldali politikát, hanem maguk alá rendezni a többi kis
pártot, hátha úgy vissza lehet csempészni a táncos-komikusukat az élvonalba. A
DéKának tényleg ennyi a programja: Legyen
újra Feri az út és az igazság! A legfrissebb folyosói pletykák szerint az
önmagukkal való koalíciót már szűknek érzik, a közeli jövőben Demokratikus Unióba
kívánnak tömörülni önmagukkal. Félünk, ennek a karizmatikus őrületnek Feritown lesz a vége…
És végül van az maradék másfél
párt, az Együtt plusz PM. Ők valóban képesek lesznek megújítani a baloldali
politikát, amennyiben az kimerül a politikai köcsögösködésben. Nem vártunk túl
sokat Karácsony Gergőék székfoglalójától, de azt, hogy Zuglóból valami
progresszív zarándokhelyet akarnak csinálni, ahova a hívek látogatni, a
párttagok megbízási szerződésért érkeznek, de mindezt nem is titkolják, ami azért
meglepő. És persze fő célként a kormányzattal való kerületi ellenállást
nevezték meg, mint marcipánt a köcsögtortán, elvégre egy kerületi vezetőnek mi
más feladata lehet, mint a kormányzattal való napi kardozás…
Mert valóban lehet vitatkozni a
Liget-projekten, de részleteiben. Egészében elutasítani a Városliget és
környezetének rehabilitációját szimpla politikai köcsögösködés. A többnyire budai
zsúrfiúkból álló Együtt-PM tagjai nyilván nem sűrűn járnak ki a Ligetbe, a
környékén meg pláne nem mozognak, és tulajdonképpen a budai hegyekből valóban
szépen néz ki a Városliget. A távolság mindig szépít. Viszont közelről egy elszlömösödött,
lerobbant vidék, az Andrássy útról jobbra-balra indulva gettókkal, benne
bálás-ruha boltokkal, külterületi gyroszosokkal, és ócska talponállókkal lehet csak találkozni.
Elvileg ezek a PM-es gyerekek valaha társadalomtudományokat hallgattak, de ennek
és minden városszociológiai törvényszerűség ellenére ragaszkodnak ehhez az elrohadáshoz.
Mert a politikai köcsögösködés törvénye
ezt diktálja.
Botpéteráki szerint, aki egy
viszonylag ortodox közgazdász, tehát a progresszív-vonalnak sem kötelező
legyintenie rá, a high-tech ipar, illetve a pénzügyi szolgáltató központok
Budapestre településében a város kínálta életminőség sokkal fontosabb, mint
hogy mit mond Husszein Obama egy Soros-ankéten, vagy a személyi jövedelemadó
mértéke. És a Városliget Zugló felé eső oldalán is bőven volnának lehetőségek a
fejlesztésre, amire tökéletes lehetőséget biztosítana a Liget-projektre való rácsatlakozás.
Ha valami, akkor az előbbi Botpéteráki magyarázza, miért inkább demokratikus szigetként akarják fenntartani a kerületi ragyákat, lehetőség
szerint megfúrni az egész fejlesztést.
Nem valami speciális baloldali mánia az
életveszélyes, lepukkant középületekhez, területekhez való ragaszkodás, hanem sima
politikai köcsögösködés.