Spiritualitás vallás nélkül – ezt
ígéri ez bizonyos Sam
Harris könyve, a Waking up – A giude to spirituality without religion. Nos,
hát tőlünk itt a Toronyházba aztán lehet vallás nélkül spiritualitást csinálni,
mi inkább sörözni szoktunk spiritualitás helyett, vagy vallásosan, vagy
vallástalanul.
Szóval a kötet kb. annyit ér, mintha azt a kérdést tennénk fel,
hogy lehet-e sörözni anélkül, hogy vallásosak lehetnénk.
Lehet, persze. Igen, lehet
spiritualitás vallásosság nélkül, esetleg kicsit nehezebb. Akinek ehhez
szájbarágós guidebook kell, egy újabb kötet a „Hogyan legyünk sikeresek?”
sorozatból, meg a „Hogyan vigyél biztosan ágyba egy nőt/pasit egy este alatt?”,
az viszont elveszett, mind a vallás, mind a spiritualitás, mind a sörözés
számára. A mi számunkra biztos, többet nem hívjuk focizni se. Mondjuk az
elmúlás gondolatát nehéz megoldani vallásos spiritualitás nélkül, vagy esetleg
a túlvilági létbe/újjászületésbe/örök körforgásba vetett, spiritualitás nélküli
hit nélkül (az örök megsemmisüléssel való megbékélés módját a buddhistáktól
kérdezzétek), de most ezt a gondolatsort is mellőzzük.
Hogy az ateista spiritualitás
híve aztán milyen irodalomhoz nyúl ezen a köteten túl, azt nem tudom, mert
sokféle vallásban van spirituális irodalom (sajnos a fent szidotthoz hasonló
színvonalú „lelkiségi irodalmat” a keresztény kiadók is ontják magukból, de
egyelőre még nem tudták utolérni gagyiságban az Édesvíz kiadó ezoterikus
megfejtéseit), de az előző kétezer év nem igazán termelt ki magából
vallásmentes spirituális irodalmat.
De hát innen szép nyerni.
A vallást természetesen azért
kell kiiktatni, mert megosztja az emberiséget, sok csúnyaságot okozott a
történelemben a köztük lévő súrlódás. Meg mert a keresztény, muszlim, meg hindu
tapasztalat nem szolgál bizonyítékul hagyományos hitük állításainak számára,
mert „hitük logikailag összeegyeztethetetlen egymással. Mélyebb alapelv kell,
hogy legyen itt.” (Szabad fordítás.)
Nos, itten el van követve egy
logikai hiba (ha már logika). Egy vallási hitrendszert nem az igazol, ha
összeegyeztethető egy másikkal (végső soron akkor lenne teljesen
összeegyeztethető, ha azonos lenne, gondolnám én hirtelen, de ez halmazelmélet,
az meg szintén nem spirituális). Egyébként meg, ha ez az összeegyeztethetőségi igény
igaz volna önigazolásképp, akkor bármilyen világnézetre igaz volna, azaz
semmilyen világnézet nem igaz, mivel logikai ellentétben áll egy bármilyen
másikkal. Szóval ez a sín csak visz bele az alagútba, kifele nem. Nem a
spirituális megvilágosodás felé haladunk, hanem Mória elhagyott bányáinak
mélyébe. Logikailag akár az is elképzelhető, hogy az egyik vallásnak igaza van,
a többinek meg nincs, hacsaknem egyiknek sincs
igaza, de akkor az nem az egymással való összeegyeztethetetlenségből fakad.
Sokan vannak ugye úgy ezzel, hogy na látjuk a különbségeket, akkor csináljunk
már egy közös vallást a közös elemekből – ebből viszont csak egy új vallás
keletkezne, nem közös.
És fokozná a rivalizáló vallások
okozta sérelmeket is – egyébként, ha mondjuk önfelrobbantó muszlim
fanatikusokat kérdeznénk, ők nem bánnák, hogy elpusztítja őket a vallásért való
harc, éppenséggel minél hamarabb a paradicsomba rájuk váró hetvenhét nő karjai
közé akarnak kerülni (ez állítólag félreértés, és csak egymással fognak ott barkochbázni). Emellett meg mindig a vallásokat hozzák fel, mint a csúnya
konfliktusok egyik fő gyökerét – a másik meg ugye a nemzet. Nos, amíg Európában
a vallás volt a fő, nem a nemzet, addig a nemzetek nem annyira háborúztak
egymással. Legalábbis nem nackó alapon.
Az emberek közti bármilyen
különbség okot adhat konfliktusra, akkor tehát semmilyen különbség nem jó?
Amúgy nem csak a vallások nemléte
lehet megoldás a vallásközi konfliktus megoldására, hanem az is, ha az egyik
győzedelmeskedik – ránk köszöntene a haladók által várt, kanti örök béke,
legyen az muzulmán, hindu vagy keresztény (most, hogy a dalai láma az
újjászületés megtagadásával fenyegetőzik, lehet, hogy eggyel kevesebb rivális
vallásra számíthatunk a jövőben). Az örök béke meg egyenlő földi mennyország.
Na, látjuk, máris benne vagyunk a drogos álmodozások közepében, Timothy Leary
megirigyelhetne minket. Bár, lehet, hogy neki volt igaza, s aki örök békét
akar, annak sok lsd-t kell vennie. Vagy ugye, Csáth Gézát követve, ópiumot.
Amúgy ma a konfliktus az Iszlám
Állam elbaszott teokrata álmodozásait leszámítva a fő rivalizálás nem a
vallások közt van (mondjuk a kommenizmust simán beszámíthatnánk egy
szcientológiához hasonlóan veszélyes vallásnak, végül is Kádár is megmondta, hogy
náluk is van gyónás, csak máshogy hívják), hanem ateisták és vallásosak közt
(buddhistákra való tekintettel nem írok teistákat). Szerte a világban a
különféle vallások képviselői összefognak a közösen vallott értékek érdekében
ateista haladárokkal szemben. Nos, ennyit erről. Mink itten a Toronyban
hitehagyottól a szakadáron át a hithűig sokfélék vagyunk, konfliktuskezelésre
ezügyben nincs szükség, ha mégis, eszköze a máglya sör.
Amúgy hajrá az ateista
spiritualitáshoz, sose késő elkezdeni!
