Kínkeserves küzdelmet folytatott
Várady Zsolt magyarifacebook alapító és Gulyás Balázs szocialista
flottatelefonáló tegnap a színpadon, hogy önmagán túlmutató jelenséget gyúrjon
a netadó elleni össznépi felháborodásból. Hátha szép lassan át lehet vezetni a
megjelent tömegeket az ellenzéki térfélre, hogy ott elszánt baloldali
szavazóként ellenfülkeforradalmat hajtsanak végre.
Mintha emlékeztetne ez az
egész valamire…
Az tény, hogy ha ragaszkodik a
kormány az Internet megadóztatásához (leírni is vicces), akkor elbukik egy generációt. Egy olyan
generációt, ahol a radikalizmus amúgy is sokkal népszerűbb, mint egészséges
volna, de – legalábbis eddig – a baller véleményterror miatt rengetegen
pankoskodtak a jobboldal közepén, ahonnan a Fidesz nyerte ki a szavazóit. Mert eddig
nem voltak vállalhatatlanok.
Az internet-adó viszont
vállalhatatlan, mert aki ezt kitalálta, az egyszerűen nem érti ezt a világot.
Nem érti, hogy az internetezés nem fogyasztás, hanem a mindennapok szerves
része.
Nincs olyan, hogy internet-túlfogyasztás, meg internet-luxusfogyasztás.
Tényleg nem 700 forintról szól a
vita, teljesen felesleges rezsibiztosként felügyelni felette. Ez sima levegő-adó,
a legjobb lenne elengedni ezt az egész történetet. Persze a Fideszből előjött a
dacos kisgyerek, csakazértis
megcsináljuk – a szokásos. A sorozatban csalódott ellenzéknek meg kellett már
egy ilyen Ügy, amivel könnyedén és jogosan lehet mozgósítani, utcára hívni
tömegeket.
De itt meg is állhatnak
nyugodtan, hiába vannak komoly ambíciói a tüntetések szervezőinek, a Millával
már kijátszották ez a kártyát, utána az első Bajnai-blöffre pedig bedobták,
végül meg ragaszthatták a plakátot a Gyuriferinek az ellenzéki megújulás
jegyében. Ezek után bárki, ha meghallja azt, hogy „új baloldal” meg hogy
meghaladjuk az elmúlthuszonötévet,
akkor köp egyet és arrébb megy.
Még egyszer nem lehet százezer embert átbaszni
a Szabad Sajtó útján.
Noha meghatottan figyeltük, ahogy
a Millás árvák Humán Platformja átlépett saját árnyékán, és a dadaista versek helyett
végre a tettek mezejére léptek, épületet erőszakolva mutogattak erőt, igazából
az egész tüntetősdi vissza fog állni egy kis társaság nyilvános terápiájára,
ahol a sokadik vereséget, és azt, hogy senki nem kíváncsi a világmegváltásukra,
beszélik ki egymással. Ahol Papprékakinga ellenzéki ugróiskolát szervez, mert
már nagyon elege van mindenből…
A baloldali pártok pedig ismét le
fogják nyúlni az egészet, hiába a küszködés és a pártzászlót nem hozunk. Azok meg képtelenek klasszikus politikai
pártként működni, lenyelték a Millát is, a legutolsó függetlencivil
kezdeményezést, aztán semmire nem mentek vele. Egy pártnak - lecsupaszítva
persze - tulajdonképpen nincs más feladata, mint törekedni a hatalom
megszerzésére, és ha az megvan, akkor törekedni kell annak megtartására. A
jelenlegi baloldal legtöbb energiája viszont, hiába a rengeteg óriási ziccer,
ahol alternatívát lehet felmutatni, nem a hatalom megszerzésére megy el.
Egymással vannak elfoglalva, illetve a múltból ott ragadt, milliószor
lejáratott és lejáratódott figuráikat próbálják újra meg újra rehabilitálni.
Hátha
egyszer akkor lesz a kormánnyal szembeni elégedetlenség, hogy egy Demszkyre is
leszavaznak a zemberek.
Ők egy jelentősen meggyengült Fityeszt
sem fognak soha legyőzni. Viszont a Fityeszt ez sem nem jogosítja fel a
faszfejségre, mert a végén tényleg elérik, hogy visszajönnek a kommunisták a
Gyuriferiék.