Tegnap voltak az
Önkormányzati Választások. Csak azoknak mondom, akik tegnap még nem voltak. Meg
azoknak, akik elfordultak a politikától, akik elcsüggedtek, akiknek már minden
mindegy. Akiket a Fidesz meggyőzött, hogy az ellenzéknek nem érdemes, akiket az
ellenzék meggyőzött, hogy nincs jelentősége. Meg azoknak, akik tegnap kimentek
inkább a kölkökkel a szabadba, élvezni kicsit a jóidőt, és ettek egy babgulyást menüben. Aki úgy gondolták, majd
valaki más elmegy, és eldönti helyettük, mi legyen most pár évig, mert ők
vasárnap csak a mának akartak élni.
Ha a jobboldal -
a baloldal állításával szemben - nem is győzködte a népet a szavazás
hiábavalóságáról, olyan nagyon mást sem tett a választási győzelem érdekében. De
a többi párt sem feszült meg különösképpen. A csönd kampánya volt ez, ahelyett
hogy a tervek, az érvek meg az ellenérvek sziporkázó tűzijátékát vonultatták
volna föl a kedvünkért jólfizetett politikusaink. És jól is számoltak, mert
minden megerőltetés nélkül hozták a szavazók, amit elvártak tőlük. Már aki
elment. Gyuriferinek ugyanolyan pulykavörös volt a feje, mint minden
választáskor, de különben semmi különös.
Az alacsony
önkormányzati választási részvétel nem menő. Lehetne ezt az általános
szkepszissel, meg politikától való elfordulással magyarázni – lásd baloldal –
itt azonban a helyi kérdésekről döntőkről döntöttünk, akiket ismerünk, akikkel
együtt vásárolunk a közértben. A probléma éppen ott van, hogy a tőlünk távol
eső nagypolitikát, a nagyotálmodókat,
meg a nagyotmondókat támogatjuk és
figyelemmel kísérjük. Azt viszont többségében konkrétan leszarjuk, hogy a helyi
önkormányzatot ki irányítja.
Vagy csak úgy
utólag morgolódunk.
A probléma
továbbá ott van, hogy valójában nem sok erejük, döntési hatáskörük van az
önkormányzatoknak, de még a megyei közgyűléseknek sem. Az ország politikai
rendszere nem alulról építkezik fölfelé, hanem fölülről lefelé. És innentől
biceg a demokrácia. Szóval az összes párt – igen, mindegyik – elvérzett ezen az
önkormányzati választáson.
Gratulálunk.
A Jobbik immár
megelőzte az MSZP-t, és ezt Tóbiás József (aki nem tudná, ő most az MSZP
elnöke) is elismerte. Azt kihagyta, hogy ehhez az előnyhöz nem jobb, hanem
baloldali szavazók segítették a rádikálisokat. A baloldali összefogás, meg a
baloldali nemösszefogás tehát
egyaránt a Jobbik erősödéséhez vezet. A baloldal bármit tesz is, attól a Jobbik
csak erősödik. Ha közben a rádikálisok cicának álcázzák magukat, vagy koszorús
költőnek, hogyaszongya „Hol szerelem van,
Ott szerelem van…”, de különben nem csinálnak semmit, akkor meg csak még
jobban erősödnek.
Jelezzük,
Gyöngyöspatát, ahol próbáltak valamit csinálni, elbukták.
Gratulálunk.
Soha ilyen
fényesre nem nyalták még Bokros Lajos hátsóját, mint az elmúlt 24 órában. Mire
nem jó a baloldali összefogás. A városvezetésben különben tökéletesen járatlan
politikus - akiben a bajszán kívül nehéz lenne bármi állandóságot is fölfedezni
– szereplését a baloldal ódákba énekli meg.
Nagy demokratának, kitűnő gazdasági szakembernek nevezik. A kulturális
szabadság (SIC!) harcosának. És Bokros Lajos nagyon önelégülten is nyilatkozott,
úgy tűnt, mindezt el is hiszi önagáról.
Bokros Lajos
ugyanis azt hiszi, őt Magyarországon szeretik az emberek.
Gratulálunk.
Bokros Lajos
személyében azonban a Fidesznek is üzennek a magyar választók. Az üzenet
lényege pedig nagyjából annyi, hogy még
erre a népnyúzó, hazáját az EU-ban mocskoló, bajszos politikai kaméleonra is
inkább leszavazok, ha ezzel borsot törhetek az orrotok alá, hülye fidesznyikek.
Bokrosra azok voksoltak, akik megalázni akarták a Fideszt, és elég sikeresek is
voltak.
Hát ezért
mosolygott annyira Kunhalmi Ágnes.
Gratulálunk.
