Túl vagyunk a szokásos karácsonyi elcsendesedésen. Mostanra már nem vagyunk
kiütve, miután zachergábori szintű ópiátot voltunk képesek elfogyasztani
mákosbejgli formájában. Voltunk éjféli misén, ami elég vicces volt, mert mindig
az. Szóval teljesen old school, polgári értelemben vett karácsonyunk volt, és ha
nem lennének kedvenc ellenségeink, akiket ugye mégis szeretni kellett,
teljesen eltélapósodtunk volna már a gyerekekkel végignézett kötelező
karácsonyi filmmarathontól.
Hál Istennek azonban mindig van valami, amin kicsit hőbörögni
lehet, de valahogy karácsony szelleme minket is belassított, és igazából
sajnálattal és egyfajta szánalommal nézzük azt, hogy szeretett liberálisaink
számára ez az ünnep mennyire nem jelent semmit. Hogy még a „legyünk túl rajta”
típusú nyafogásnál is szánalmasabb, amikor mondjuk a HVG annyira rá van gyógyulva
a politikára, hogy képes blaszfémiára is, hogy jól elcsessze mások, főleg ugye
a „target zone” közepén található keresztények békés karácsonyát.
Ennél talán egy fokkal
szánalmasabb a mi goodfriendes-demokratikus példaértékű Amerikánk, ahol az idei
ünnep arról szólt, hogy Karácsony szent estéjén letolja-e a TeCső két idióta
komikus trágár füves vígjátékát, az Interview-t két nárcisztikus és züllött
füves tévéproducerről, akik elmennek Észak Koreába, hogy kinyírják a Vezért.
Már a trailer olyan, hogy eleve elgondolkodunk, milyen erkölcsi és egyéb
megfontolások vezethetik Hollywood fejeseit, hogy december 24-én a legnagyobb
bemutató egy ocsmány pisi-kaki-betépés paradigmában mozgó ún. „akcióvígjáték”
legyen a kötelező cuki romkom, animációs családi izé helyett. Az meg pláne
elgondolkodtató, hogy az egész Internet azzal a marketing trükkel van tele,
hogy leveszik-e, felteszik-e, bemutatják-e, nem mutatják be, és még maga a Nagy
Testvér, Obama elnök is azzal tölti a karácsonyt, hogy jelezget a Sony fejeseinek
az „Amerikai sajtószabadság” üzenetéről.
Mert ugye állítólag Észak Korea
befenyítette az amerikai multiplex piac vezető erejét, a Sony-t, hogy
felrobbantja a mozikat, ha abban bemutatják ezt a marhaságot. Erre a Sony fogta
magát, és eltolta az Interview című film bemutatóját, amire Barack Hussein
beközölte, hogy ejnyebejnye, Amerikát nem lehet térdre kényszeríteni, és juszt
is csakazértis, naná. hogy. Erre – jött az örömhír: „A Sony és a Youtube
megegyezésének köszönhetően, pont úgy tudjátok meggnézni karácsony szenteste az
Interview-t, ahogy alkotói megálmodták: a pamlagon fetrengve, egy dzsangával
kísérve. Boldog karácsonyt Amerika!”
A célt elérte az egész bagázs:
Amerika vallásos, a Karácsonyt a coca-colás télapó, dzsingül bellz és egyéb
giccsek paradigmájában megélő, ám ennek ellenére jámbor és istenfélő népe
háborog, tiltakozik, bojkottál, a két nárcisztikus „haver” – Seth Rogen és
James Franco – pedig pucéron, egy szál piros sapkában ugrabugrál a virális
videón, amivel a betépett idióta filmjük bevételeit, reklámját dagasztják.
Tehát kinek a pap kinek a papné: itt a periférián a HVG borzolja az idegeket a
Nagy Harácsony marha jó viccével, miközben Amerikát azzal alázza porba
ugyanennek a franchise-nak a kaliforniai kiadása, hogy belerondít két idiótával
szegény amcsik pulykasültes-randapulcsis-képeslapos estéibe.
A történet immár nyílt
kultúrháború: egyik oldalon hazánkban egy demokratikus gyógypedagógus, Gyuriferivel
kvaterkázó idióta ügyvivő, és a blaszfémizáló HVG, akik egymást ajnározva igazából
egy olyan amcsi politikájának képviselői, aki ebben a kultúrháborúban
egyértelműen két elmeroggyant narkós baromságához asszisztál. Ennek a háborúnak
nem csak külső, de belső frontjai is vannak, amik idén karácsonykor – hál
Istennek szintén – élesen láthatóak voltak itthon és a tengeren túl is.
Miközben szidjuk Amerikát, gondoljunk azokra a jámbor és naiv, ám végtelenül
jóindulatú emberekre, akik felett ez a „rezsim” uralkodik. Legalábbis most, a
„frontok” másik oldalán. Legyen bennünk méltányosság, hogy lássuk: Obama, Soros
és ez a liberális slepp nem Amerika.
Ebben a harcban már nem a másként
gondolkozás iránti toleranciáról, a mindenkinek legyen meg a maga karácsonya
szemléletű, „laissez faire” liberalizmusról van szó. Arra megy ki a játék, hogy
egyesek, akik ugyan magukat liberálisnak nevezik, de tulajdonképp annak szöges
ellentétei, rástartoltak arra, hogy nekünk ne lehessen nyugodalmas bejgli
mérgezésünk, ajándékbontogatós punnyadásunk, télapós-jézuskás megnyugvásunk,
vagy horribile dictu, akár vallásos, mély meditatív csöndünk, elvonulásunk,
szép karácsonyunk.
Mert belerondítanak, pontosabban szemmel láthatóan üvöltözve,
kétségbeesetten próbálnak lerántani a maguk iszonyatosan alacsony, alpári és
mocskos szintjére.