„A szegregáció rossz minőségű
oktatást jelent, és lehetetlenné teszi a hátrányos helyzetű gyerekek piacképes
szakmához, érettségihez, diplomához juttatását” – írta a
Népszabadság november 4-én azzal kapcsolatban, hogy „a kormány november
18-án benyújtotta a köznevelési törvény módosítását, amely lényegében arra
hatalmazza fel a humánminisztert, hogy rendeletben vonjon ki oktatási
intézményeket a szegregáció tilalma alól”.
Már csak azért is baj ez a
Népszabi szerint, mert „ha a parlament elfogadja a módosítót, megnyílik a
lehetőség arra, hogy bármilyen indokból származásuk alapján lehessen
elkülöníteni a gyerekeket. Ez szembe megy az Európai Unió alapértékeivel,
valamint a Magyarország által aláírt Európai Roma Keretstratégiával is. Ez
utóbbiban a magyar kormány nemzetközileg is kötelezettséget vállalt arra, hogy
a roma tanulók iskolai szegregációját csökkenti.”
A döntés előzménye az volt, hogy
a görög katolikus egyház átvette a nyíregyházi Huszár-telepi iskolát, amit
korábban sikerrel záratott be a Mohácsierzsike-féle kommandós csapat, akik már
Győrben és még itt-ott elintézték, hogy akkor is be-be zárjanak egy, döntően
romák által látogatott iskolát, ha a szegregáció „spontán” volt, és amúgy
szerettek a romák odajárni. Na, Mohácsiercsikééket, akik a nagybetűs Emberi
Jogok felszentelt védelmezői, majdnem mentővel kellett kórházba vinni, olyan
traumatikus sokkot kaptak a suli újranyitásától, ami jókora árnyékot vetett fényes sikereikre.
A Roma Érdekek Védelmezői így megint háborúba
indultak gyors felépülésük után, és megint perbe kezdtek, annak ellenére, hogy
a helyi cigányok szeretik a Huszár-telepi sulit, és maguk Erzsikéék is elismerték,
hogy ott színvonalas oktatás folyik. Hogy mi a bűne? Az , hogy szegregált.
De mi a szegregáció?
Az egyszeri
józan paraszt azt gondolná, hogy a szegregáció az a csúnya dolog, amikor
származás, vallás, bőrszín, egyebek alapján elkülönítünk valakiket másoktól,
direkt és tudatosan, és aszongyuk, ez itt például cigánysuli, az ott meg
magyar. Ez bizony csúnya dolognak tűnik elsőre, csak ha tényleg az, akkor
például mit kezdjünk a nemzetiségi iskolákkal meg a felekezeti iskolákkal? A
szlovák, a német és egyéb nemzetiségi iskolák ugye a nemzetiség oktatására
jöttek létre, az identitás megőrzésének, a kultúra átadásának igényével. A
magyar állam is tulajdonképp szegregált magyar iskolákért lobbizik a
Felvidéken, a Délvidéken meg Erdélyben.
Az ilyen iskolákat persze nem az állam
akarata hozza létre, hanem a helyi igények, de az állam mögéjük állhat. Szóval
nem arról van szó, hogy állambácsi kötelezően, apartheid alapon szétválasztja a
fehéreket és feketéket, más suli, másik étterem, másik mosdó, mint Ámerikában a
hatvanas évekig.
Nos, ha egy nemzetiségi vagy
felekezeti iskola nem szegregáció, akkor egy romaiskola sem az – különben a
pécsi Gandhi gimnáziumnak is neki kéne menni szegregálás címén. Emellett nagyon
fontos eleme a szegregációnak, hogy nem egy adott embercsoport saját döntésén
alapuló elkülönüléséről van szó, hanem rájuk erőltetett elkülönítésről.
Asszongya a Wikipédia (oké, nem egy Pallas Nagylexikon): „Az olyan helyzeteket,
melyekben egyazon fajhoz tartozó emberi csoport saját döntése szerint inkább a saját
fajával kommunikál, általában de facto elkülönülésnek szoktak nevezni, nem
pedig szegregációnak.”
Nos, ez a jelenség az, amit a
bíróság például a győri esetben „spontán szegregációnak” nevezett el. Ez azt
jelenti, hogy ugyan az önkormányzat meg az iskola vezetősége sem szegregált, de
a fránya lakóóóság elszegregálta
magát, főleg ugye a romák, és mivel ez nekik rossz, akkor is, ha jól érzik
benne magukat, nos, akkor is széjjel kell őket szórni a város iskoláiba, hogy
integrálva legyenek.
Ha a romák szeretnek egy iskolát,
meg osztályközösségeket ott, akkor fölösleges szétrobbantani az adott sulit,
csak mert épp úgy alakult, hogy szinte csak cigányok járnak oda. Ha persze a
suli szar, meg ilyenek, megfontolható lehet a lépés, de akkor sem csak azért,
mert úgymond „szegregált”. Emellett azt sem tudom teljesen, hogy ha nincs
romasuli, akkor az erőltetett integráció nem lészen-e asszimiláció, ami ugye
legalább olyan csúnya dolog és annyira fasiszta, mint a szegregáció, tehát
miként őrizzük a roma kultúrát és identitást, ha egy árva fia cigánysuli sem
lehet az országban.
Este a sarkon, a bandával, meg
munkaidőben otthon a ritmikus köcsögütlegeléssel?
A Huszár-telepi iskola ráadásul
bizony színvonalas iskola volt, a speciális tanulói igényeknek megfelelően
speciálisan felkészült pedagógusokkal. A dolog élő példája volt annak, hogy a
szegregáció a Népszabadság definíciójával ellentétben NEM a rossz minőségű
oktatást jelenti – hanem, mint fentebb kifejtettük, a felülről erőltetett
elkülönítést. Nem állítjuk, hogy a „spontán szegregáció” (ami nem szegregáció)
nem vezet számos esetben a színvonal csökkenéséhez. De arról is tengernyi
irodalom szól, hogy ez nem szükségszerű és nem kizárólagos, ráadásul nem
megoldás az ilyen iskolák megszüntetése és a cigánygyermekek abszorpciója a
többi suliba. Egyébként a fogyatékos gyerekek beleintegrálása sem sikeres
projekt, ők is sokkal jobban haladnak a tanulással speciálisan nekik szóló, ha
tetszik, „szegregált” iskolákban.
Én a részemről nem kívánom egy
gyereknek sem a traumatikus élményt, amikor megszüntetik alatta a szeretett,
megszokott iskoláját, három utcára az otthonától, majd azután át kell járnia a
város másik felébe egy új osztályba, új ofővel, ahol valószínűleg nem
integrálni fogják, hanem inkább kiutálni – azt meg nehéz megtiltani
hatóságilag.
Aztán mi legyen egy olyan falusi
iskolával, ami egy teljesen elcigányosodott települést lát el? Fel kell
számolni, és buszozzanak a gyerekek reggel hatkor a városba? Ez a szegregációra
való fixáció azért sem épp nyerő dolog, mert eltereli a figyelmet a nem roma
többségű falvak jelentős részének úgyszintén alacsony színvonalú oktatást
nyújtó iskoláiról. Az ő tanulóikat nem kell szétdobni kötelező jelleggel
magasabb színvonalon oktató iskolákba, a környező városokban? Hiszen ugyanúgy
hátrányos a helyzetük, mint a romáknak, iskolaügyben legalábbis! És mi lesz, ha
mondjuk sikerül felszámolni a „szegregált” iskolákat? Szükségszerűen akkor is
lesznek a legalsó minőségi kategóriába sorolt iskolák; nekikezdünk felszámolni
azokat, mígnem mindenkinek kötelező nem lesz elitsuliba járni, az elitsulinak
meg mindenkit felvenni? Csak arra akarunk rámutatni, hogy
mindig lesznek a sor
elején és a sor végén lévő iskolák, a sornak pedig mindig lesz vége, akárhogy
is rövidítik azt.
A megoldás talán az, hogy legyen
lehetőség – ahogy a Huszár-telepieknek például van rá – hogy más iskolába is
adni lehessen a gyereket. Legyenek integráló iskolák, meg legyenek romasulik
is. Meg hogy nem abban az egyszerű képletben kéne gondolkodni, hogy „cigánysuli
– rossz”, mert a színvonalat pedig nem a diákság „eltüntetésével” kéne
megpróbálni emelni. De ez túl bonyolult feladat lenne ugyebár. Ettől még
maradunk tisztelettel, ha pedig az EU és a romastratégia „alapértéke” a fent
vázolt, tuskó módon határozza meg a szegregációt, akkor nem Balog Zoltánnal és
a Huszár-telepi iskolával van a baj, hanem az EU alapértékeivel.
Nagyon sajnáljuk egyébként a
cigányellenes Mohácsierzsikét, hogy elveszik tőle a csattogós lepkéjét, és
ezentúl más hobbi és megélhetési forrás után kell néznie, mint a szegregációellenes
pereskedések. A szabad iskolaválasztást és a speciális igényeknek megfelelő
oktatást – amelyek egyébként liberális-progresszív értékek is lehetnének –
többre tartjuk, mint ezt a minden egyéb szempontot figyelembe nem vevő,
szegregáció nevű mumus elleni küzdelmet.
