Nagy lépést tettünk Matolcsy
álma, az újraiparosodás felé. A jövő sarkában topogunk, nemsokára utol is érjük,
aztán Pannon Pumaként ragadjuk el, faljuk fel az első bokorban. Magyarország
már nem a tízmillió fociedző, de nem is a tízmillió politológus országa, hanem
léptünk egyet a reáltudományok irányába és 2014-től, mint a tízmillió
atomenergetikai-szakember hazájaként gondolhatunk önmagunkra. Polányi nem írt le
ekkora pályaívet a tudományelméletében, mint amit Magyarország megfutott a
rendszerváltozás óta. Szürke, kinyúlt melegítős fociedzőkből szemüveges-kezeslábas
mérnökökké változtunk. Mao Nagy Ugrása ehhez képest - a legnagyobb jóindulattal
- csak egy bátortalan szökkenés. Az energetika a 21. század sorskérdése és
nálunk – hál’isten - mindenki ért hozzá néhány napja. Sajnos én nem, kivétel
vagyok, mert egy délelőtt nem sikerült átképeznem magam. Mentségemre azért
felhozom, hogy nem is vagyok független, európai értelemben vett értelmiségi. Viszont
véleményem, ahogy segglyukam, nekem is van.
2012-ben az Avengers végén Thor
magával vitte Széles Gábor energiakockáját (tudományosan Tesseract) az Asgardra
a letartoztatott Lokival együtt, tehát abban a kérdésben nem nagyon lehet vita,
hogy szükségünk lesz egy alaperőműre (tudományosan baseload), miután a most működő
paksi blokkok meghosszabbított engedélye lejár. Ugye mi meg nem akarjuk tekerni
a dinamót, miközben a vírusos, japán pornóoldalakat nézegetjük, mert lusták
vagyunk és a kezünkre máshol van szükség. Ráadásul a jelenlegi erőmű-kapacitásunk
már most elégtelen, nettó áram-importőrök vagyunk, és az erőműállományunk
összetétele is eléggé el van cseszve. Egy részük simán elavult és lassan
szintén le kell kapcsolni, más részüket meg a faszság-korrupció vonal hozta
létre. Drága és elavult vagy teljesen őrült technológián alapulnak, mint pl. a Pécsi
Hőerőmű, ami miatt – némi túlzással – a fél Mecseket letarolták. Nem egy nagy
megállapítás: Magyarország termőföldjein luxus biomasszát termelni, ahogy a tüzelőfát
sem kifejezetten ésszerű dolog erőművekben elégetni.
Egy 20-25 évvel későbbi
állapothoz képest kell most jó döntést hozni, ami nyilván nem a legegyszerűbb
dolog. Nincs is jó döntés, csak jónak tűnő, viszont dönteni kell. Az ellenzék
persze, főleg mert az összefogás több sebből vérzik, mint Julius Caesar azon a
rossz emlékű délutánon, nekiment a paksi bővítésnek, de jobbára olyan érvekkel,
hogy túl korai most elkötelezni magunkat
a nukleáris technológia mellett, mert addig bármi megtörténhet. Igen,
tényleg bármi megtörténhet. Lehet, belezuhanunk a Napba, de az is lehet, hogy
megérkeznek az Alpha-Centauriról a jófej, liberális, aranyos kis idegenek és ingyenenergiát,
örökéletet, feltétel nélküli alapjövedelmet adnak mindenkinek. Ugyanakkor erre bazírozni
felelős politikusként felelőtlenség, avagy baloldali tempó volna. A majcsakleszvalami’ és a 10 év múlva hol leszek én vállvonogatása.
Fél Európa már most arra játszik, hogy a németeknek nem jön be az atomkiszállás
és iszonyatos mértékben szorulnak behozatalra, tehát megéri atomerőművet
építeni. Persze, mi legyünk helikopterek, legfeljebb a végén megtekerjük a
dinamót…
De van olyan, ami biztos nem
történhet meg. Például az, hogy a divatos megújulók, a napsütés, szél, víz,
biomassza valaha is rentábilisak lesznek Magyarország adottságai mellett. Biomasszát
termeljen az, akinek szar a földje, ezen felesleges pattogni. Többet veszítünk
a réven (termőföldek kivonása az élelmiszertermelésből), mint amennyit nyerünk
a vámon. A többit hülyék kedvéért elmagyarázom: a mi vizeink olyan lágyesésűek,
mint a hajam, ebből ki lehet következtetni, hogy vízierőművet építeni nem éppen
az évszázad legnagyszerűbb ötlete. A napsütés és a szél meg alapból alkalmatlan
baseload-ra, legfőképpen azért, mert nem igazán bővelkedünk bennük itt a Kárpát-medencében.
Nem mellesleg, hogy az egészből végül áram legyen a konnektorban, pont olyan
technológiára van szükség, amit szintén nem a sufniban rakunk össze saját kútfőből,
illetve a szükséges ritka földfémeket sem Budakalászon bányásszuk ki külszíni fejtéssel,
hanem jobbára a kínaiaktól vásároljuk drága pénzé’.
Emellett van egy kevésbé
közismert érv is a paksi bővítés mellett: az, hogy Magyarország teljes
nagyfeszültségű villamosenergia-alaphálózata úgy néz ki, hogy Paksról ágazik
szerteszét. Ha nem Paksra rakjuk az alaperőművet, akkor a teljes rendszert újra
kellene építeni. Na, akkor lehet megint számolgatni, hogy hol rakjuk ki az
asztalra a nagyobb dollárt, illetve milyen forrásból finanszírozzuk, mert erre
nemhogy kedvezményes, hanem semmilyen hitelt nem kapnánk.
Egy több évtizedes beruházás
esetében egyszerűen nevetséges a 10 milliárd eurós bekerülési költségen
pörögni. A paksi atomerőmű lekapcsolása után keletkezett energiahiány
hagyományos vagy újratermelődőből való pótlása is ennyi lenne, ha nem több. Valamivel
meg pótolni kell, mert az áramimport sem éppen a teljes függetlenség szinonimája…
És azért nem árt figyelembe venni a hagyományos technológiák hátrányait sem (a
fentieken túl). Egy szénerőmű nem éppen a legzöldebb technológia, az itt-ott
olvasott gázturbinás pedig nem alap, hanem ciklus-kiegyenlítő erőmű. Alkalmatlan
Paks kiváltására.
Hogy miért az oroszoktól
vásároljuk a technológiát, arra sem túl nehéz választ találni. Egyszerűen
azért, mert a teljes magyar atomenergetikai tudásbázis az orosz, nyomottvizes
technológián alapul. Intő példa a 2003-mas paksi balhé, amikor a hülye
Medgyessy becsületrendje miatt a franciák majdnem leolvasztották az erőművet és
végül az oroszok segítségével sikerült rendet rakni. Egy atomerőmű veszélyes
üzem, az ideológia megfontolások (Európát
szeressük inkább, ne a zoroszokat) lehetőleg ne számítsanak elsődlegesnek
egy ilyen beruházásnál - ha egy mód van rá - mert nem kifejezetten szeretném,
ha egy csáp nőne a fejemből.
Szóval ez az egész
oroszellenességre alapozott nyafogás kb. annyira hiteles, mint Gavrilo Princip
válasza arra, hogy őt csak a kilátás érdekli, amikor rászóltak, mert
tolakodott. Oké, hogy fogást kell találni a kormányzaton, mert közeleg a
választás, de azért vannak határok. Meg az sem állja meg kifejezetten a helyét,
hogy akkor ez a fránya függőség tovább növekszik. Alapesetben is csak
ugyanakkora marad, de inkább csökken. Talán nem kell külön szemléltető-ábrát
gyártanom hozzá, hogy magunknak termelni jobb, mint vezetéken importálni.
Pláne, ha ezzel együtt járna némi gáz-villany csere. Nem vagyok túl nagy
véleménnyel Jávor Béniről, de egy sör fairtrade mentatea mellett még
neki is el tudnám magyarázni ezt a triviális összefüggést: atomenergia =
hatalmas egyszeri beruházási költség + minimális működési input ==> csökkenő függőség;
hagyományos energia = alacsonyabb beruházási költség (habár a szigorodó
emissziós szabályok miatt ez is kétséges) + hatalmas és folyamatos input ==> növekvő függőség. Tessék
választani…
Van még egy felmerült kérdés,
amit nem érintettem. Első blikkre akár jogos is lehet: miért nem valamely modernebb technológiát, negyedik generációs erőművet
szánnak Paksra? Pusztán azért, mert ebben az esetben a költségtúllépés nem
pusztán spekuláció, hanem kiszámítható következmény lenne. Nem kipróbált
technológiával kísérletezzen az, akinek két anyja van. Ha már költségtúllépés:
szintén értelmetlen felvetés a közgépezés.
Más erőműtípusok esetében ez nem lehetséges? Dehogynem, sőt… A korrupciós
veszély minden egyes központi költségvetésből származó forintot érint. Főleg,
mert nem holnap kezdődik az építkezés, addig még visszatérhetnek a
demokratikusék és a négyes metró mintájára lehozhatják a paksi beruházást is,
ahol minden egyes elköltött forintra három ellopott jutott.
Szóval lenne mit végiggondolni,
mielőtt beletoljuk a választási kampányba a paksi bővítést. Ahogy a Széles
Gabi-féle zéró inputos csodadoboz képtelenség, pont úgy nincs reális alternatívája
Magyarországon az atomenergiának. Ha az emissziós szabályok miatt a
szénerőműveket le kell állítani, az olaj és a gáz tovább drágul, akkor ott
állunk letolt gatyával és legyezgetjük a szélerőműveket vagy várjuk a napsütést?
Nyilván nem. Megújuló energiára egyszerűen nincsenek meg az adottságaink és
amúgy sem kifejezetten gazdaságosak. Baseloadnak, mivel kiszámítatlanok,
alapvetően alkalmatlanok. A hagyományos erőműveket meg részben a korszerűtlenségük,
részben a szénhidrogén-függés miatt ki kell vezetni a termelésből.
Na, akkor mi maradt?
Ja, és miért most kell szerződést
kötni az oroszokkal? Hogy időben elkészüljön. Egy atomerőművet nem kettő perc
megtervezni, felépíteni. Olyan opció nincs, hogy lekapcsoljuk a most működő
blokkokat, aztán valamikor elkészülnek az újak. És addig a jelenben működő
mátrai lignit, dunamenti kőolaj-földgáz és a tiszai földgáz alaperőműveket is
ki kell váltani (ld. függőség). És 10 milliárd euró? Annyi. De ebből épül egy
Magyarország sorsát, jövőjét meghatározó valami, szemben az IMF hitellel,
amivel oly szívesen hasonlítgatják ma össze a számlát.