2014. január 31.

Gordont már tényleg üldözik!


Bajnai Gordon - a súgógépnél: Szigetvári "Gourmet" Viktor - felfedezte magának a 2014-es kampány legfontosabb eseményét: valakik állítólag törölték az Ő bejegyzését Orbán Viktor hivatalos Facebook oldaláról. Atomot a trolloknak!

A volt miniszterelnök úgy rezonál a közhangulatra, ahogy a harasztot megzörgeti a szél: állítólag beírt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr Facebook oldalára, de a gonosz rezsimszolgák kitörölték a bejegyzését. A hírre az Együtt 2014 főhadiszállásán pezsgőt bontottak, és Szigetvári Viktor stratégiai spindoctor mind a tíz ujját megnyalta örömében, majd miután kiélvezte az ínyenceknek járó falatokat, telekürtölte a ballib médiát a cenzúra hírével.

B. Gordon IMF-ügyi miniszter szerint "A volt miniszterelnök kommentárját Orbán Viktor oldaláról hamarosan törölték: a rezsim névadója láthatóan nem szeret a valóssággal szembesülni." Ezzel B. Gordon Hajdú-Bét károsult telibe trafálta a kommunikáció csimborasszóját, tuti, hogy az ölébe esik a 2/3-ad.

A Tutiblog Sherlock-szekciója nem hagyta annyiban ez a példátlan eset, és utánajártunk a dolgoknak. A Miniszterelnökségen dolgozó befolyásos államtitkár-helyettesektől úgy értesültünk, ürgebőrbe varrt trollok cenzúrázták ki szegény Gordont a Miniszterelnök Úr Facebook-oldaláról. A Hülye Járások Minisztériumát is megkerestük, ahonnan az alábbi szűkszavú közleményben tudatták velünk, amit tudnunk kell: "Nem történt törlés STOP hamarosan újranyitjuk a Lipótot STOP oda várjuk az exminiszterelnököket STOP". A Tutiblog éleslátását azonban nem hagyja elvakítani a sunyi és aljas kormányzati propaganda, és a valóság nyomába eredtünk: a CÖF-ös plakátokról ismert bohóc azt mondta el portálunknak, személyesen ő maga törölte ki Bajnai Gordon IMF-ügyi miniszter bejegyzését Orbán Viktor Miniszterelnök Úr Facebook-oldaláról.

A Tutiblog ezennel örömét fejezi ki amiatt, hogy felfedhette Önök előtt az évszázad csicskasztoriját, és képes volt leleplezni a gaz cenzorokat, akik kitörölték a jó Gordon megnyilvánulását a Miniszterelnök Úr Facebookjáról.

A bigott ellenzéki szavazóknak nem is kívánhatnánk mást, csak egy falat csicskalángost.

Jó étvágyat a baloldali menühöz!

PS. Mint az MTI-ből időközben kiderült, a valóság ennél sokkal egyszerűbb. Ha egy hozzászólást az olvasók közül sokan spamnek jelölnek a Facebookon, az Cukorhegyi rendszerében automatice spamnek minősíttetik. Ekkor a hozzászólás beszürkül, ahogyan a csatolt képen is látszik. Letörölni azonban nem törölt le senki semmit, csak az Együttnél megint torokra vették a brét. Nem először... 

Az pedig, hogy Gordi az olvasók jórésze szerint hétköznapi troll, nem okozott meglepetést. Reméljük, a bús képű, nagyreményű lovag a választási eredményt nagyobb visszafogottsággal és kevesebb kétkedéssel veszi majd tudomásul...
Tovább..

2014. január 30.

Az erősebb kutya rezsizik


Rábukunk mi is a csökkenő rezsire, mint pulyka a takonyra, és nyers komcsihúson acélozott állkapcsaink szorítóharapást találtak az aljas Brüsszelokratákon, akik csak finnyognak folyton, ha azt látják: van egy kormány, aki nem annyira és nem úgy kapitalista, mint ahogy ők szeretnék. Amelyiknek van pofája ama bizonyos „széles néptömegek” igényeit, érdekeit figyelembe véve kormányozni, ahelyett, hogy európai értelemben felvilágosulva ellenük kormányozna, ami progresszív fordításban a „még nem felismert önérdekük” megvalósítása akaratuk ellenére.

Csökken a rezsi hát, ki tudja hol áll meg, lehet a vége az lesz, hogy a ruszkik ingyen fogják tolni Paksról az áramot, később a gázt is, tehát nem is lesz rezsi egyáltalán, úgy elfogy. Max. a baráti tankok száma fog nőni, a karóráké meg csökkenni, de hát volt már erre példa: a baráti felszabadítást követően a hetvenes évek „új gazdasági mechanizmusának” csúfolt úgynevezett „kádári jólét” is a szovjetek által a KGST országoknak pumpált olcsó energián alapult. Sziszegett is a Nyugat, aki akkor épp az olajválsággal volt elfoglalva, mi meg vígan pancsoltunk a Balcsiban az eneszkásokkal, meg 1 forint volt a liter benzin. Ihaj-csuhaj.

A helyzet úgy áll, hogy nem sokat változott azóta se. Nyugat megint sziszeg, a ruszkik meg játszadoznak az olcsó (és ezáltal növekedés-serkentő) energiával, mi meg épp újratanulni látszunk a szokásos közép-európai Kállay kettőst, jelenlegi köreinket épp a mackóval táncolva. Nyugat, aki most a hetvenes évek EGK-ja helyén támadt „Brüsszeli EU Központ” lett, a maga „eneszkás” gazdasági szakembereivel természetesen nem örül, hogy itt atomerőmű épül. Pláne, hogy nincs már olyan 35 alatti szavazópolgár a germánoknál, aki ne feküdt volna atomvonat elé. Annak se örülnek tehát, hogy csökken a rezsi, főleg, hogy azt látják, hogy Orbán az ő zsebükből ki kotorja ki a zsét, és épít belőle atomerőművet a ruszkiknak. Ruszkik által. Ruszkikkal. Whatever.

Hiába, a látszat akkor is kemény dolog, ha mi a Toronyházban tudjuk, hogy nem erről van szó, és a Putyin-biznisz és a rezsicsökkentés közti összefüggés csupán a véletlen szülötte. (Nyilván, hisz a Putyin-bizniszt még Fletó kezdte megkötni, és 2035-ben lesz esedékes, ekkora spíler meg még a Fidesz sincs, a rezsicsökkentés meg elsősorban ennek a ciklusnak – és kampánynak - a gazdasági gumicsontja.)

Brüsszel azonban kivár, és valószínűleg az orbáni vízióban rezsiharcnak nevezett támadását a választások utáni immár „új” Orbán kormány elleni első offenzívának szánja immár 2018-ra koncentrálva, hátha végre 8 év után visszahozhatja a hatalomba kedvenc helytartóit, csatlósait, árulóit, pribékjeit, smasszerjeit, vamzereit, strómanjait. (Kérjük olvasóinkat, a kívánt jelzőt radikalizmusuk függvényében válasszák ki, és azonosuljanak vele! Köszönjük - a Szerk.)

Az biztos, hogy bár Bajnai Gordon már az ATV híradóban is kb. mint a reaktiválódott Gyurcsány mögötti béna sidekick jelenik meg, az Amerikai Gazdasági Kamara szemében továbbra is sztár. Legutóbb például a Columbia Egyetemen osztotta hallgatóságának az észt arról, hogy miként kell Orbánt szétküldeni és Föld körüli pályára állítani, de úgy, hogy lehetőleg ne zuhanjon vissza a Földre, mert akkor megsemmisíti Európát. Az amcsi demokrata fejesek meg könnyes szemmel bámulták ezt a remek embert, aki oly okosakat mondott egy távoli földrész szörnyű mindennapjairól. Mi meg egy Amerikában sosem járt német kommunista indiános regényein nőttünk fel, tehát 1:1.

Senki ne gondolja, hogy ebben a nemzetközi küzdelemben, ami a végső soron újfent az oroszok és Amerika közt őrlődő Európán belül zajlik, nem fontos és lényeges eme konfliktus résztvevőinek az, hogy leképezzék érdekeiket a belpolitikai szcénán belül. Nyugat kb. ugyanúgy „válságban van” mint volt a hetvenes években, s ezalatt Kelet megint jön fel, mint a gejzír. Más kérdés, hogy pont 1988-89-ben fordult legutóbb a kocka, amikor nem volt épp vidám „kelethez” tartozni. Fizettük a gulyáskommunizmus árát, Nyugat meg csóválta a fejét, hogy „na ugye megmondtam”. Emlékezünk? Naná. Nem volt olyan rég. Nyugat úgy tűnik már akkor választott és megkapta az oroszok egykori szövetségeseit. Újakat nem nevelt magának, ezért most tapsolhat Bajnainak, meg retteghet a demokráciáért, a hátország korántsem olyan erős, mint volt rég. Elmúltak a mézeshetek, amikor az EU pénzeken ülve, paternalistán simizheti a keleti kormányok készséges buksiját, ők meg a Shrek Csizmás kandúrjának cuki szemeivel várják, mit mond nekik a Nagy Tesó.

Ugyanennyire fura azonban a váltás az egykori antiszovjet, antikomcsi oldal részéről, és annak kacsintgatása az oroszok felé. Ezt még érlelni kell így lelkileg, mert szép a kelet szép nagyon, de azért mi nyugathoz tartozunk 1000 éve, ahogy ezt Lukács professzor a nyílt levelében, és ahogy Farlaine prof. is megaszondta’ nálunk a minap. Még akkor is, ha Nyugat elég furcsán viszonyul hozzánk, ehhez a közép-európai régióhoz. Valahogy az „együtt sírunk, együtt nevetünk” náluk azt jelenti, hogy „ti sírtok, hogy mi nevethessünk”.  Nem számíthatunk tehát igazából soha semmi jóra, de mivel ez egyfajta történelmi paradigma, valahol az itt túlélt 1000 év is annak ékes bizonyítéka, hogy az élelmes magyarság mindig meg tudta úszni.

Itt, Európa közepén soha nem lesz lehetséges a végleges elköteleződés. Nyugatnak mi „úgy” nem kellünk, hogy nem adjuk fel az odatartozásért minden szuverenitásunkat, minden önbecsülésünket. Nekünk meg a Nyugat nem kell úgy, hogy pusztán az különbözteti meg az oroszoktól, hogy jobbra vannak a térképen, nem balra. Ez tény, és ebben egyet értünk Viktorral.

Másik tény, hogy ezzel szemben korántsem hamis dilemma a „ha ezek nem, akkor azok” felállás Közép Európa vidékein. A Kállay kettős nem csupán a második világháború sajátja, de Kádár is ezt járta. Sőt. Igazából már Bethlen és Bocskay is úgy tudták megőrizni a magyar identitást. Báthory úgy tudott közép-európai birodalmat építeni Európa leginkább vérzivataros századai során, hogy ügyesen navigáltak a globális hatalmak érdekei közt. Ha nem a Nyugat, akkor a Kelet. Ha nem Brüsszel, akkor Moszkva. És ugyanez fordítva, ha éppen annak látjuk hasznát.

Hát most építenek sok pénzért atomerőművet az oroszok, és ugrálhatnak a hippik, meg tolhatnak látványos performanszokat, akkor is atomot' fognak építeni. Ha meg nem, akkor nagyon morcosak lesznek, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a kiebrudalt francia multiktól kell tripla áron visszakönyörögni az orosz földgázt, mert Putyin random elzárta a csapot. Magyarország sorsa és feladata, hogy elkerülje azt, hogy egy adott globális hatalom rajta akarjon példát statuálni, és eközben éljen a ritkán adódó lehetőségeivel, miközben megőrzi függetlenségét és identitását. Ez történik most is, és hívhatjuk rezsiharcnak is akár, egy biztos: nem ez a harc lesz a végső. Mert ez nem egy olyan harc, ahol bármit is el lehet nyerni. Amit lehetett, elnyertük: itt vagyunk, s a cél az, hogy ez így is maradjon. Мы не будем колонией!


Tovább..

2014. január 28.

Attila, Ön süket?


Kötelet, vagy börtönt? – that is the question. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri / Balsorsa minden nyűgét s nyilait; / Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, / S fegyvert ragadva véget vet neki? Nos, e kérdés, mi napok óta leginkább izgalomban tartja szánalmas kis közéletünk szemétdombját. S bár a szocik inkább „ragadtak fegyvert”, mint „kiszálltak” volna e témából, mégis úgy tűnik, nehéz lesz ezt most már kipofázni. A hétvégi szoci kongresszuson ugyanis történt egy kis baleset. Nem, nem az öreg elvtársak sem rúgtak be jobban, mint máskor. Még csak nem is a szerencsétlen disznófejű, Lukács Zoltán eltaknyolására gondolunk (akinek innen, a Tutiblog Felhőkarcolójából kívánunk gyógyulást és jó egészséget! Illetve akinek nagy tisztelettel adózunk, mert vérző lábbal képes volt végigpoénkodni egy ekkora rendezvényt, majd végül tucatszor „lekomcsizni” a Fideszt. Bár ez utóbbit, inkább már a kapkodva bekapkodott fájdalomcsillapítók számlájára írnánk…

Az igazi „baleset”, amely a szoci kongresszuson történt, politikai pofára esés volt. Ugyanis az egyik küldött „kötelet” kiáltott, amikor Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt úr éppen a jogállamiság helyreállításáról(!), illetve Orbán „barátainak” elszámoltatásáról beszélt. Ciki mi? Jogállamiság, demokrácia – oszt’ kötelet neki! Egy tüntetésen még elmegy. Egy kongresszuson már kissé kínos. De az, hogy a félelmetes eszű Ron Werber által profi módon megkreált rendezvényen, a szintén amerikai stylistok által felmegcsinált Attila beszédébe kiabáljon be valami tahófalvi szoci küldött… Nos, ez több mint bűn: ez hiba! Mit nem adnánk egy jó kis kiszivárogtató anyagért, amelyen Ron Werber agya éppen eldurran a tahó bekiabálás hallatán! Mert a „nagy politikai guru” hiába tervezett el előre mindent profi-módon, hiába hozta az amerikai-stílust, a mozgósító arculatot – ha közbeszól a magyar valóság. Pontosabban belerondít egy igazi proli a pártból. És ha mindez nem lenne még elég – ez a szerencsétlen hülye (mint utóbb kiderült, csak szegény süket) Mesterházy Attila, akibe annyi pénzt és energiát fektettek már bele, képes még reagálni is a vállalhatatlan beszólásra.



Mert miközben gúnyosan arról beszélt, hogy Felcsút polgármesterének vagy „katedrát” kellene adni, vagy elszámoltatni a bíróságon a gyanús üzleti sikerei miatt – gondolt egy nagyot és az előre megírt beszédből bátran „kilépett” egy pillanatra. A nagy hév elvitte szegény Ateszt, aki a következőképpen reagált: „de mégis én inkább azt hiszem, hogy nem lesz itt katedra, hanem talán az a másik, amit itt az imént bekiabáltak”. Ron Werber pedig ekkor a gyógyszere után nyúlt. Mert ő már tudta, hogy ebből bizony balhé lesz. Hiába állítgatta órákon keresztül a kamerákat, hiába készített elő mindent precízen – jött egy tahó; majd Mesterházy is elkúrta az egészet. 

Ronnak valószínűleg már ekkor felrémlett, hogy 2002-ben éppen ő volt az, aki Kövér László szavait kiforgatva, arra biztatta a szoci politikusokat, hogy kötéllel a nyakukban tüntessenek a Fidesz ellen. Isten mégis bottal ver? De sikerült még tovább rontani a helyzetet. Még nagyobbat bénázni. Miután a „Nagy Baloldali Összeborulás” zászlóshajójának kongresszusán Atesz ekkora bakot lőtt, nemhogy elsunnyogna, még képes azt mondani, hogy ő bizony „börtönt” halott. Végül is a „börtönt” és a „kötelet” szavak nagyon hasonlóan hangzanak… Mintha az elhíresült „bajai videó ügy szindróma” tüneteit látnánk ismét. Csinálnak egy otromba baromságot, majd képesek egy olyan oltári nagy hazugságspirálba belemászni, aminek se füle, se farka. Bár most – tanulva az legutóbbi bénázásukból – perrel fenyegettek meg mindenkit, aki azt meri állítani, hogy Mesterházy „börtönt” helyett „kötelet” hallott. (vagy fordítva?) Így természetesen mi sem merjük megkérdőjelezni Attila virtuális valóságát. (Bár nagy kérdés, hogy egy bíróság mikként tudja azt megítélni, hogy ki, s mit hallott?) Bennünk meg tovább motoszkál a kérdés. Tisztelt Mesterházy Attila össz-baloldali össz-miniszterelnök-jelölt úr! Süket ön, netán hülye lenne? Vagy egyik sem – csak éppen minket néz annak?
Tovább..

2014. január 27.

Szovjet diridári dallamok


Fairlane professzor ugyan nagyobb örömét leli a ballibbant hadakon való élcelődésben, de szükség törvényt bont. Körbenézett, és hirtelen nem értette, a megfelelő politikai közösségben van-e, vagy megtévedt. A balliberálisok által rövid ideig pátyolgatott tékozló fiúk táborába azonban nem kíván tartozni, hátha eldebreczenijózsefesedik. Marad a rövid hőbörgés.

A hülyeség univerzális emberi tulajdonság, nincs köze a bal-és jobboldalisághoz. Ahogy van csonthülye jobboldali, úgy van normális baloldali is. Az arányokon lehet vitatkozni. Talán az ember épp az arányok miatt választ térfeleket, és mondja azt, hogy elviselem a hibbant jobbereket/komcsikat a saját térfelemen. Csakhogy néha túl hangosak lesznek valamely oldal hibbantjai, és ettől megbillen az arány is. Mintha ez történne most a választások előtti hajrában.

Ezek a fiúk vajon a kommancsok ügynökei, hogy ennyit ártanak a jobboldalnak?

Jött a Magyar Krónika elsőként (ha a korábbiakat nem számoljuk). Ezt most hagyjuk is. Aztán jött az ifjonc kerdemek akciója a Marx szobor ellen. Tényszerűen persze igazuk lehet (Marx valóban úgy utálta a zsidókat, mint Fairlane professzor a köménymagot), de politikai racionalitást aligha találunk a dologban. Vagyis: aki ezt kitalálta, annak politikai érzéke (és esze) pont annyi, mint egy marék molylepkének. És ha esetleg ezt a meccset meg is nyerik, mit profitálnak belőle? Marx – antiszemita mivolta miatt (ezt most úgy vezetik elő, mintha más probléma nem lenne vele…) – kikerül az egyetem aulájából. És?

A jobboldal naiv zsúrfiúként viselkedik, kitartják elé a lófaszt, és kéjesen belegyalogolnak, majd rácsodálkoznak a dologra. Az, hogy az Oktatói Hálózat szélsőbalosai marhaságokat reagálnak minderre, nem menti az akció tervezőit és kivitelezőit. Marxnak a szemétdombon a helye, de aligha hihető, hogy épp ezen akció miatt fog odakerülni. Egyszer majd lesz helye ott, a csokis macisajt mellett.

Amitől azonban még az én számban is összeszalad a diánás sósborszesz, az a szovjoroszok melletti békemenet ötlete. Tőlem akár támogathatja is valaki Paks II-t, érvelhet mellette, mondhatja, hogy ez egy jó biznisz volt. Fingom sincs, ehhez túl sokat és túl sokszor iszom. Az viszont fölfoghatatlan, hogy miért kell egyből ideológiai szövetségre is lépni a KGB-s modern cáratyuskával, meg az orosz rezsimmel. Valaki ott a népi (?) jobbon egyszer elmesélhetné, miért is kell nekünk annyira keblünkre ölelnünk a ruszkikat. Szépek voltak a tankjaik, amikor „ideiglenesen” itt „állomásoztak”? Ezen nem segít az sem, ha a hivatásos orosz-apologéták ez alkalommal is mély szerelmet vallanak Putyinnak.

Az, hogy a liberálisok semmiféle valóság-pluralitást nem ismernek el, legyen az ő bajuk. A dolgokat lehet és kell is különválasztani. Azaz: valóban senkinek semmi köze ahhoz, hogy Oroszországban milyen törvény hoznak a homoszexuális propaganda ellen, még ha a buzgómócsingságból élő „civilek” minden ilyen alkalommal úgy is érzik, kötelességük megnevelni az elhajló országot. És persze, kurva idegesítő az amerikaiak a szériöszkonszörnjeikkel, de ők azért mégse gázolták át  tankokkal a zöld gyepen, nem erőszakolták végig a gyévocskáinkat, és nem kártyázták el matarészegen a nagyapánk óráját, amit közvetlenül a veséje leverése után akasztottak le róla. Arról nem is beszélve, hogy kurvára nem igaz, hogy az oroszok nem baszogatták a magyar kormányt – méghozzá ugyanazokkal a szar „aggodalmakkal”, amikkel a jenkik is. És ha utóbbiaktól fárasztóan képmutató volt mindez, hatványozottan az volt az orosz féltől is. Európa töketlensége szintén nem érv a gátlástalan orosz-barátság mellett, hacsak nem csomagoljuk az elvtelen dörgölőzést a pillanatnyilag erősebbhez morális zacsiba. És azért sem kell ráájulnunk mindenféle elvi okokból a ruszki brére, mert a fél európai elit már legalább egy évtizede oda rendezte be a nappaliját.

Jelentem, az orosz nem a magyar barátja. Kössünk velük üzletet, ha kell/lehet, és ha számunkra előnyös, de nem kell úgy tenni, mintha ezer éves barátság kötne bennünket össze. Attól, mert Soros György képétől rózsaszínűt okádunk (felessel vagy anélkül), még nem fogjuk szeretni a jelenleg regnáló ukrán kormányt; és attól, mert Washington D. C.-ből néhány fontoskodó seggfej rendre elmondja lelki gondjait, még nem lesz Oroszország a „tolerancia hazája”.

Persze arányt érezni és mértéket tartani nem szovjet erény.

Ha esetleg valóban lenne oroszok melletti békemenet, remélem, meghívjuk rá a lengyeleket is – akik valóban a barátaink. Kitörő örömmel fogadják majd, hogy a megnyomorítóiknak a meleg szarig benyalunk.

A „baráti országok” gondolata maradjon meg a Varsói Szerződés és a KGST világánál (leszámítva pont a lengyeleket, akiket sikeresen arcon szarunk ezzel az akcióval). Ma már elfogadott, hogy a nemzeteknek vannak érdekeik, és azokat igyekeznek érvényesíteni. Állítólag a Békemenet is erről szólna: csakhogy az oroszok melletti seggnyaló sétafikának semmi köze nincs sem a nemzeti érdekhez, sem a szuverenitás védelméhez.
Tovább..

2014. január 26.

Éljen az MSZP-E14-PM-DK-LIB megbonthatatlan, örök barátsága!


A csípős januári hideg (Orbán behóágyúzta az országot) ellenére is csillogó tekintettel gyülekezett a hallgatóság szombat délben, hogy nagy tömegben tegyen eleget Pártjaink és Vezetőink hívó szavának, ezzel is megüzenve a rezsimnek: Reszkess, Orbán! Rabigád már nem soká tűri a lakosság nép! Az SZKP egyesült ellenzék, az igazi Összefogás születésének lehettünk tanúi, egy utolsó porcikájáig megújult erőnek, mely elsöpri ennek a négy éves rémuralomnak utolsó emlékét is. Nem lennénk most a Fidesz helyében.

Összegyűltek, hogy egy emberként, egy hangként nemet mondjunk az unortodoxiára, a GDP növekedésre, a finanszírozható államadósságra, a növekvő foglalkoztatotti létszámra és a teljesített éves államháztartási hiánycélra az imperialista erőkre, a fehérterrorra, a klerikálfasiszta restaurációra, az ólálkodó jogállam-gyilkosokra.

Felvonult az Összefogás teljes élcsapata, Kuncze, Gyurcsány, Szabótimi, Fodor, Horváth, Szanyi. Mindenki eljött hogy teljes egyetértésben pajzsra emelje harcba induló kampánycsapataink vezénylő tábornokát, Mesterházy Attilát (mozgalmi nevén Trimmelt Pinaszakáll, de az még az illegalitás éveiben volt). 99,7%. Kilencvenkilenc egész hét tized százalék. Ekkora egységben született az Összefogás, ez az elementáris összhang fogja hamarosan egy még magasabb pajzsra, az ország pajzsára emelni Attilát. "Ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát...", csendül fülünkbe lélekben az ismert strófa, és a 99,7% láttán biztosak lehetünk benne, Eugène Pottier ilyesmire gondolhatott, amikor papírra vetette e sorokat.



Eldőlt hát elsöprő többséggel, ő lesz a baloldal Szent Györgye az Orbánsárkány ellen vívott ütközetben új Ságvári Endréje a reakciós államhatalom ellen vívott kampányban, szerkesztőségünk pedig legforróbb elvtársi üdvözletét és gratulációját küldi neki innen, a Toronyházból. Attila elvtárs! Erőt, egészséget és szűnni nem akaró eltökéltséget a Harcodhoz!

Szabadság!

Tutiblog szerkesztőség
Tovább..

2014. január 25.

Paks contra


Egész egyszerűen szardarabnak érezném magam, ha nem szólalnék meg Paks-ügyben. Ha Gyuriferit azért kritizáltam korábban, hogy ugyan kitől kérdezte meg, akarjuk-e, hogy kaszinóvilágot csináljon az országból (droggal, prostikkal meg pénzmosással), akkor az atomról is szólni kell. Én ugyanis nem emlékszem, hogy ilyenre felhatalmazást adtam volna a Kormánynak. Merthogy nem is adtam volna…

Én annak a generációnak a tagja vagyok, aki gyerekként azon a bizonyos tavaszon a salátával együtt kajáltam be a csernobili hasadóanyagot. Nem is volt olyan kortársam, aki ne küzdött volna folyamatosan valamilyen légúti megbetegedéssel. Elfelejtettük már, hogy Európában azon kevés államok közé tartozunk, akiket közvetlenül érintett egy atomrobbanás. Elfelejtettük ugyanis megbüntetni a felelősöket, akik az átkosban nem szóltak idejében Csernobilról, és nem tettek semmit utólag sem a lakosság védelméért és tájékoztatásáért. Csak elhallgattak. Most meg ugye állami nyugdíj… Ez pont ugyanaz a rutin, hogy a magyar népegészségügy miért szereti annyira ostorozni az egyszeri embert az életmódjáért, miközben elfelejtkezik arról, hogy a nép még mindig dolgozza föl a szervezetében az atomot. Vagy, hogy miért az a sok meddő ember. Azért kérem, mert beszoptunk egy atomrobbanást…

Innentől pedig nem érdekel, hogy hányadik generációs erőmű, meg milyen biztonságos. Paksra is azt mondják, közben majdnem felrobbantották néhány éve a franciák a Megyónak köszönhetően. De erről sem beszélünk, mert ők Csernobil óta remekül értenek az elhallgatáshoz, mi meg azt hazudjuk magunknak, biztonságos, mert így könnyebb.

Szóval: kérem ez a HUSZONEGYEDIK SZÁZAD! Nem az atomkorszak! És ebben a században itten merünk kétségbe vonni dolgokat, amit a tévé bemond. Például, hogy minden nap kell kólát inni, mert a kóla jó. Azt a kólacég mondja a kóláról. Azt, hogy egyre több energiára van szükség, az energiacégek mondják. Pedig a kütyüink elvileg egyre kevesebbet fogyasztanak, és egyre tovább üzemelnek belőle. Folyton azt hallgatjuk, hogy ötven év és kifogyunk az olajból, gázból, mégis ugyanúgy pazaroljuk. Mert egyre több energiára van ugye szükség! Mert bevételre van szükség! Az atom meg biztonságos!

És éppen ez zavar, hogy hol vannak a politikai válaszok arra, hogy mi lesz itt 50 év múlva. Hogy majd akkor megint építünk még több atomreaktort. Egy is veszélyes, fél Magyarországot letarolná, ha felrobbanna. Veszélyes: amivel működik, amikor működik és ami kigyün belőle a végén. Akkor miért olyan ciki legalább néhány kósza téveteg lépést tenni az alternatív energia felé. Van olyan, működik is. Csak elhallgatják.

És végezetül, bár kinő a hátamon a szőr és felborzolódik, ha a baloldal elkezdi a lélegeztetőgépezést. De a Paksi beruházás árából az összes elektromos hálózatra kötött fogyasztó házát körbe lehetne pehelypaplanozni… És még az is alternatívabb, környezettudatosabb megoldás volna…


Energiára szükség van. A környezetre is szükség van. Magyarországra is szükség van. A politikusok dolga az, hogy oldják meg. De nem atommal! Az elhallgatósdi meg maradjon a baloldal jellemzője…
Tovább..

2014. január 24.

Rasszista keresztény stadionépítők teszik tönkre a Magyarországon szülni akaró négerek emberi méltóságát


A cím félrevezető, ugyanis nem egy témát ölel fel, hanem rögtön hármat. Mégis sikerült grammatikailag értelmes mondatba pakolni a címszavakat, ami egyszerre a bloggerkedő kisállatok és a közoktatás sikere. Elnézést kívánok. És azért három téma egy cikkben, mert egyik sem annyira eget rengető, hogy külön posztban emlékezzünk meg róluk, viszont mindnek van némi tanulsága. Nézzük őket sorban.

Hollywood rasszista, mondá az Index (egyik aloldala, a Cinematrix). Fújj, fújj, mondá az antirasszista. Hogy mit tanultunk ebből a cikkből, azt majd később, előbb némi jó tanács a szerzőnek és úgy az Indexnek általában. Ha valami olyasmiről írtok, amiben még véletlenül van is némi igazságotok, felesleges a csúsztatás, mint érveléstechnikai bodicsek eszközéhez nyúlnotok, mert egyrészt visszaszáll rátok és titeket hiteltelenít, másrészt pedig... másrészt pedig... felesleges. Csak hogy egy példát mondjak, amikor számba veszitek a mérvadó hollywoodi színes bőrű színészeket, egy elkeserítően rövid lista jön össze. Eddie Murphy, Denzel Washington, Will Smith és Martin Lawrence. Így leírva tényleg durva. Én viszont azt nem értem, hogy ha később sikerül szóba hozni őket, akkor miért nem lehetett a listához biggyeszteni Morgan Freemant, Forest Whitakert vagy például Samuel L Jacksont? És ezek csak azok a nevek, akik 5 másodperc alatt eszembe jutottak anélkül, hogy beírtam volna a keresőbe, hogy "menő nigga' színészek". Velük együtt is rövid lenne a lista, szóval tényleg nem értem, miért kellett kihagyni őket., Ja, mert így még hatásosabb. Van még ilyen a cikkben, de most lusta vagyok. Ami viszont sokkal fontosabb, az az, hogy miért is mellőzi Hollywood a színes bőrű színészeket: mert a piac rasszista (igen, a világ filmpiaca: Amerika, Európa, Ázsia, mindenki!), és ők csak a kereslet igényeit elégítik ki. (Részletkérdésnek tűnik, de ha a kereslet miatt rasszista a filmes kínálat, akkor az miért is az azt kielégítők a rasszisták?). Ízlelgessük még: mindenki! Nem csak mi, magyarok, ahogy azt évtizedek óta sulykolják belénk a ballibbancsok, hanem mindenki. Éreztük ezt eddig is, mármint hogy nem vagyunk alávalóbbak senkinél (legalábbis ebben), de köszönjük a bizonyosságot.

A másik téma, hogy Hidasi Judit egy ideig miért nem szül. Maga a sztori annyi, hogy áldatlanok az állapotok a magyar szülészeteken, ha nem tejel (Itt most a hálapénzre gondolok, nem Judit személyes problémájára. Azon több okból nem viccelődök.) az ember lánya. Akinek szült ismerőse/rokona/felesége/barátnője/azonos nemű élettársa/stb. az elmúlt két évtizedben, annak nem kell bemutatni ezt. Mindannyian tudjuk, hogy ez a sok évtized egészségügy-politikájának csődje. Lehet ujjal mutogatni jobbra-balra, de felesleges, mert mindenkinek van vaj a füle mögött. (kivéve a Jobbikot, de ellenzékből nem is lehet elkúrni). Százával lehet ilyen történeteket olvasni a neten, főleg mivel a kismamák egy jelentős szeletet szakítanak a magyar blogszférából végtelen számú babás portállal. Ami miatt mégis címlapot ért a cikk az Indexnél, az egy mondat és egy sugalmazás: "Utóbb ez ügyben vitatkoztam össze egy fociszurkoló barátommal: szerintem a kórházakban rendet rakni egy kicsit aktuálisabb lenne, mint egy új stadion építése." és "A kormány szeretné, ha több gyerek születne. Én most egy darabig nem szülök." Igen, ennyi elég, hogy egy cikk Index címlapra kerüljön a nlcafé baba-mama rovata helyett. A stadionellenes populista hülyeségről már volt szó nálunk. És az elmúlt 25 év hibáit toljuk a kormányra trükk sem új (Vivre le protest-hangulat!). Viszont kedves Index! Ha épp az egészségügy alul finanszírozottságával támadjátok a kormányt, akkor azt a cikket ne szerepeltessétek címlapon azzal a hírrel, hogy idén 18,2 milliárd Forinttöbbletforrás jut az ágazatra! Öngól a legszebb fajtából.

A harmadik téma pedig az ellenzék főbohóca, Fletó legújabb kijelentésével. "A Demokratikus Koalíció elnöke szerint ha valamikor meg kell vívni az eredeti értelemben vett kulturkampfot, akkor annak itt az ideje, mert az a gondolkodás, amelyet a keresztény-konzervatív világ közvetít, szemben áll mindazzal, amit a felvilágosodás óta a szabadelvűek és a baloldaliak közvetítenek." - írja a HVG, mi meg csak nézünk elkerekedett szemekkel. Abban ugyan egyetértünk, hogy a keresztény-konzervatív gondolkodás tényleg "szemben áll mindazzal, amit a felvilágosodás óta a szabadelvűek és a baloldaliak közvetítenek", de a szabadelvűek és a baloldaliak a normalitással és a valósággal is ugyanilyen vérre menő küzdelmet folytatnak. Viszont most hagyjuk is az eszmetörténeti vitát. Ami érdekesebb az az "eredeti értelemben vett kulturkampf" kijelentés Gyuriferitől. Ezt nem tudjuk hová tenni. Ez a marha a XXI. században még mindig a polgári házasság bevezetéséért küzd, ki akarja szorítani a politikai hatalomból az egyébként II. vh óta ott sem ülő klérust vagy szerzetesrendeket akar betiltani? Mert az eredeti kulturkampf ez volt (a Bismarck név mond valamit?). Egy többször is bérmálkozótól persze mit is vártunk... Komoly tanulság itt nincs, csak amit eddig is tudtunk: Gyuriferinél tényleg elmentek otthonról, csak a villanyt felejtették el lekapcsolni.
Tovább..

2014. január 22.

Nácibeszéd verboten


Kertész Ákos bácsi bajban van, és bajban Amerikai Népszava is. És bajban még számos baloldali publicista, és megmondó és alámondó és ismétlő. Ennek a sok embernek most mélyen a zsebébe kell nyúlni, és be kell szerezni egy úgynevezett Szinonima Szótárt. A nácizás ugyanis egyre kevésbé menő, és egyetértő bólogatásért - úgy tűnik - nem lehet immár Izrael felé fordulni…

Meglepő módon az izraeli parlament jobbszárnya szerdán olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely komoly bírsággal büntetné mindazon megnyilvánulásokat, amelyek minden valós tartalom nélkül bélyegeznek valakit nácinak, vagy hasonlítják tevékenységét a Harmadik Birodalom rémtetteihez. Ez vonatkozna a Holokauszthoz köthető szimbólumok indokolatlan felhasználására is. A törvényt benyújtók szerint Izraelben, de az egész világon sajnálatos tendencia a nemzetiszocialista ideológiához köthető szitokszavak felelőtlen alkalmazása, amelynek ezzel a törvénnyel kívánnának gátat szabni. Legalábbis Izraelben. Az indoklás külön kitér arra, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz, a pontos és kifejező érveléshez kellő számban állnak rendelkezésre egyéb szavak is a nácin kívül.

A törvény által felvetett probléma nem új keletű Izraelben. Sok esetben verte ki a biztosítékot, hogy a média felelőtlenül bánik a történelmi tragédiához köthető szavakkal és jelképekkel. Egy televíziós show például az izraeli belügyminisztert, mint egy koncentrációs tábor felügyelőjét ábrázolta, míg a pénzügyminiszter egy interneten terjedő fotón, mint SS tiszt látható, utalva ezzel a kormány bevándorlás-politikájára. A közbeszéd sem mentes a felelőtlen rágalmazásoktól, és miközben a Holokauszt-ütőkártya sokszor szerepel érvként egyes katonai lépések megindokolásaként, a képviselők nem riadnak vissza egymás lenácizásától. Hovatovább Itamar Ben Gvir jobboldali aktivistát egy újságíró piszkos kis nácinak nevezte. A hasonló rágalmaknak kitett Dov Lippman rabbit pedig különösen mély fájdalommal érintette, hogy ugyanannak szörnyűségnek nevezik, ami annak idején nagyszüleit elpusztította.

A törvényt ellenzők szerint a szabályozás súlyosan sértené a szólásszabadságot. Példaként hozzák fel azt a lehetőséget, hogy ha egy diák Izraelben lenácizná a tanárát, súlyos pénzbüntetésre számíthatna. Bár egy demokratikus országban valóban különös egyes szavak használatának betiltása, a példa is jól jellemzi a náci ideológiával összefüggő szavak hétköznapivá válását, erodálódását.

Kertész Imre korábbi kijelentésével foglalkozó cikkünk mindenesetre hasonló húrokat pengetett meg, mint ami az izraeli törvényt előhívta. Olvasói kritikaként a cikkel kapcsolatban ugyan elhangzott, hogy „A szándék dicséretes, a produktum csapnivaló!”, most mégis megpróbálkozunk a probléma újbóli boncolgatásával.

Egy baloldali számára természetesen meglepő, hogy egy jobboldali számára sértő, ha lenácizzák, bármit is mondjon vagy tegyen. Egy jobboldalinak el kell viselnie, ha a kitűnő történész Lendvai Pacsi bácsi magyarokról szóló munkájában a nácizmus fészkét Németországtól keletre tolja el, hogy az osztrákok mellet alkalmasint bennünket is belesugallhasson az ideológia kibontakoztatói közé. Sőt, jobboldali politikust nemcsak nácizni, de zsidózni és cigányozni is lehet egyszerre, kinek hogyan tetszik (ahogyan azt például Orbán rendszeresen megkapja különböző portálok kommentejiben), azért mert csak alapon. És bár ezek a hozzászólások élesen rámutatnak arra, hogy a hazai szélsőségeseink között koránt sincs olyan éles határvonal, az eredmény végül ugyanaz lesz. A náci, fasiszta, karhatalmista szavak elvesztik jelentőségteljességüket, kiüresednek, elértéktelenednek. Senki sem fogja őket komolyan venni. Ezt pedig nemcsak egyes Izraeli politikusok nem szeretnék megvalósulni látni a saját országukban, de mi sem a miénkben.

Ha úgy tetszik történelmi lehetőség ez a lázasan megújulni próbáló baloldal és annak értelmisége előtt. Az ominózus Bajnai-féle kávézgatás feltárta előttünk a baloldali szellemi elit azon rétegének gondolkodását, amely pénzért és hatalomért bárkit összeterel bárkivel. Minden ideológiai vagy erkölcsi megfontolás nélkül. Ők azok a megélhetési rettegők, akik miatt valódi párbeszéd sosem alakulhatott ki, mert a véleménykülönbségre egy jó kis nácizással egyszerűen rácsapták az ajtót. Aztán fölvették érte a fizut. Reméljük, lassan elhalkulnak, kifakulnak ezek az emberek a közéletből, ahogy a baloldal fokozatosan ráébred, hogy a politikai palettán való értelmes megjelenés valódi elkefélői ők.

Az összeborulósdi nem megy nekünk idehaza. De továbbra is hiszek abban, hogy az embereket (legalábbis egyeseket) a jószándék vezérel, és hogy léteznek olyan társadalmi problémák, vagy mindannyiunkat érintő kérdések, amelyek felé közösen tudunk odafordulni. Ráadásul még jobboldaliként is megnyugtatóbb lenne egy épkézláb, hiteles baloldali jelölt, akinek esetleges megválasztása nem jelentene egyet az ország WC-n való lehúzásával. Persze egyelőre nincs ilyen személy, csak a 3+1 vállalhatatlan. Meg néhány habzószájú nácizós maradék…

Az izraeli törvényt egyelőre nem véleményezik idehaza a baloldalon. Vagy annyit mondanak róla, hogy antidemokratikus. Ezt mindenre mondják. Ez az egyetlen szinonimája a nácinak. Viszont ebben a sűrű csöndben és hullaszagban nem fog kialakulni diskurzus. És nem lesz baloldali szellemi megújulás sem.

Csak a Hellerági, aki marad.


Tovább..

2014. január 21.

Kerék-Bárczás, aki minden sarkon térdelt már

Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy bemutassam Önöknek korunk hősét, a közélet ribancát, a messziről jött Münchausent, akinek nincsenek elvei, akkorákat hazudik, hogy Juhász Péter is betép tőle, aki volt emdéefes, fideszes,  most dékás. Tapsoljuk meg a csokornyakkendő-szürke zakós, megrögzött önjelölt politikusát, aki sem nem szép, sem nem okos, de úgy tukmálja ránk magát, mint a lapos tetű a Rákóczi téri romantika során.

Kerék-Bárczy Szabolcs a politikai élet Edvin Martonja, aki bár Csűry Lajos egy olcsó cseh hegedűvel, de Stradivarit és Juilliardot (gyengébbek kedvéért, ez a világ legerősebb zeneakadémiája) hazudik magának. De mi is történt Szabolcsunkkal az elmúlt majd negyed században a politikában? Egy folyamatos balra tartást láthatunk, ezt ugye semmiképpen nem szabad köpönyegforgatásnak, vagy árulásnak, esetleg elvtelenségnek gondolnunk. Kezdte az MDF kormánya idején, nagyjából még pubi huszonegy évesként a miniszterelnöki hivatalban, a kabinetfőnök titkáraként, ahogy kell annak, aki politikus akar lenni, tehát kávé és üdítő hordásával. Ugrás az időben, az MDF után jött a Fidesz-MDF, ez egy lépés már balra, de még nem forog annyira az a bizonyos köpönyeg, már kabinetfőnök, majd konzul az angyalok városában. Az, hogy 2007-2010-ig a már gyurcsányista Magyar Demokrata Fórum szóvivője és a Külügyi Kabinet vezetője, 2008-2010 között az MDF országos elnökségének tagja már mindenképpen az eredeti MDF és az antalli hagyományok elárulásaként értékelhető. 2009-2013 között Bokros Lajos európai parlamenti képviselő tanácsadója, majd 2013-ban belépett a Demokratikus Koalícióba. Ha így halad, a 2018-as választásokon vagy a Jobbik vagy Thürmerék színeiben indul, attól függően, hogy milyen színű csokornyakkendőt köt a döntése reggelén.

De a soron következőn, az idein, a déká színeiben, az 1 számú választókörzetben indul, mely a teljes I. és V. kerület, valamint a VIII. és a IX. kerület belső része. Furcsa egy választókörzet ez. Az első kerület, ami óta a világ a világ, azóta nem szavazott balra, de kicsi és kevesen lakják (lakjuk). Ráadásul hajlamosak (vagyunk) lenézni minden más kerületben lakót. A belváros egyre inkább hígul az újgazdagokkal, ott akár bukhat az előző győztes és a nyolcadik és a kilencedik belső része is alkalmas komolyabb csatározásokra. 

Teljesen érthetetlen, hogy egy billegő körzetben miért indít a déká egy ilyen furcsa figurát, két számmal nagyobb zakóban és propellerrel, kétes múlttal és gyerekes stílussal. Az ellenzék nevében reméltem, hogy valami maszopost, vagy együtt pesti műsorost azért csak bedobnak a pakliba, mert az első számú választókerületben ez a szerencsétlen "minden pártban jártam figura" olyan erős tuning lesz a baloldalnak, mint halottaskocsin a sportkipufogó.
Tovább..

2014. január 20.

Szovjet-komcsik az Együtt PM-esek


Képecske járja be a magyar sajtót-netet, pár balfasz (elnézést a fotón látható csajoktól, rájuk valami más jelző kéne, de érjék be most ezzel a sértéssel) éppen a nagy kommunista Szovjetunió zászlaját tartja, ökölbe szorult seggükhöz tartozó bamba arccal, amit olyankor vág az ember, amikor az urológus keresi gumikesztyűben a gyulladt prosztatájukat. Ja, a Fidesz székházból lógatják. Ettől még úgy fest a kép, mintha Kun Béla aktivistái lennének és épp bemásztak volna valamelyik Tasziló keresztnevű gróf rezidenciájának erkélyére és most megmutatják a világnak, hogy mire is gondolnak orgazmus közben. Azt hallani róluk, hogy ők valójában az Együtt Pesti Műsor aktivistái és a képpel ellentétben nem kommunista szélsőbalosok, hanem akkora demokraták, mint ide Bilbao. Elsőre már azt se tudom, melyik csapat is ez az Együtt mi a fene. Jó a név. Jó a tiltott jelkép. Jó az ötlet, hogy most már nem náci a Fidesz, hanem komcsi. Az aktivisták ugyanis, bár úgy látszik a képen, ők a komcsik, állítólag azt akarták valójában jelezni, hogy a Fidesz a komcsi. Az hagyján, hogy ezek ilyen sötétek és hirtelen eszembe se jutott, hogy ki kicsoda és honnan hova ez az Együtt izé, Pesti Műsor, vagy mi, de írnom kell róla, mert helyzet van és a szóéhes olvasóink verbálisan akarják kibelezve látni őket. Hagyom a hentesmunkát a Bayer Zsoltra, inkább nézzünk a dolgok mögé, mert szánalmas a kép, undorító a zászló, szerencsétlenek a figurák, akik tartják, mintha azon gondolkodnának, hogy több pénzt kellett volna ezért kérni.

A nagy ötlet elvtársak és drága barátaink, hogy mától minden másként lesz, mint eddig volt. Az Együtt Pesti Műsor főnöke már nem az egyeske, hanem a ketteske az egybesült baloldalon, innentől Bal-naivnak hívják és a nagy terve, hogy száznyolcvan fokos fordulatot hajt végre a Fidesz megítélésében. A nácizás, kedves elvtársak és drága barátaink, kurvára nem jött be, az összes mutatónk lefelé halad, kivéve a Schaffhausenim mutatóját. Ezért a mai naptól komcsizzuk a Fideszt, ezzel tutira megnyerjük az ingadozó jobb-közép szavazókat és jövőre a Második A Sorban is kiejtheti azt a szót a száján, hogy liba. Aki le meri írni, az azért szemét náci marad, mert aki libát emleget, az zsidózik és mint olyan antiszemita, de a Fidesz a mai szent naptól komcsi elhajló, mint Trockij volt.

Mi is fog történni a Pesti Műsor, persze Együtt, eme furmányos kommunikációs újításával? A Fidesz biztos nem fog sírva Strasbourgba menekülni, hogy durván belegázoltak a lelki világába. A trükk maga a régi jobbikos bevált recept szerint működik, tehát, ha a zászlós balfaszokat elviszik, megbüntetik, akkor áldozatok lesznek, akiket sajnálni kell. Ezért, ha a fideszes skacok olvassák ezt a krokit, akkor ne csináljanak semmit, mert felesleges és a Pesti Műsor malmára hajtja a vizet. A legjobb az lenne, ha valamelyik civil egyesület perelné be Bal-naiv embereit, mondjuk a Kommunizmus Áldozatai, vagy a Recski Túlélők. A legizgalmasabb kérdés, hogy bemászni a székházba és onnan tiltott önkényuralmi jelképet lobogtatni pártpolitikai célból, megéri-e, hoz-e szavazót a konyhára. A média az foglalkozik, foglalkozni fog az üggyel, erre az én írásom is példa. A negatív reklám is reklám, ezt is tudjuk. Ugyanakkor csak egyetlen szavazószerző lehetőségét látom az egész történetnek. Néhány egykori munkásőr a képet látván úgy érzi majd, újra eljött az ő idejük és előfizetnek a Pesti Műsorra.
Tovább..

2014. január 18.

Asgardi technológiát vagy atomot Paksra?


Nagy lépést tettünk Matolcsy álma, az újraiparosodás felé. A jövő sarkában topogunk, nemsokára utol is érjük, aztán Pannon Pumaként ragadjuk el, faljuk fel az első bokorban. Magyarország már nem a tízmillió fociedző, de nem is a tízmillió politológus országa, hanem léptünk egyet a reáltudományok irányába és 2014-től, mint a tízmillió atomenergetikai-szakember hazájaként gondolhatunk önmagunkra. Polányi nem írt le ekkora pályaívet a tudományelméletében, mint amit Magyarország megfutott a rendszerváltozás óta. Szürke, kinyúlt melegítős fociedzőkből szemüveges-kezeslábas mérnökökké változtunk. Mao Nagy Ugrása ehhez képest - a legnagyobb jóindulattal - csak egy bátortalan szökkenés. Az energetika a 21. század sorskérdése és nálunk – hál’isten - mindenki ért hozzá néhány napja. Sajnos én nem, kivétel vagyok, mert egy délelőtt nem sikerült átképeznem magam. Mentségemre azért felhozom, hogy nem is vagyok független, európai értelemben vett értelmiségi. Viszont véleményem, ahogy segglyukam, nekem is van.

2012-ben az Avengers végén Thor magával vitte Széles Gábor energiakockáját (tudományosan Tesseract) az Asgardra a letartoztatott Lokival együtt, tehát abban a kérdésben nem nagyon lehet vita, hogy szükségünk lesz egy alaperőműre (tudományosan baseload), miután a most működő paksi blokkok meghosszabbított engedélye lejár. Ugye mi meg nem akarjuk tekerni a dinamót, miközben a vírusos, japán pornóoldalakat nézegetjük, mert lusták vagyunk és a kezünkre máshol van szükség. Ráadásul a jelenlegi erőmű-kapacitásunk már most elégtelen, nettó áram-importőrök vagyunk, és az erőműállományunk összetétele is eléggé el van cseszve. Egy részük simán elavult és lassan szintén le kell kapcsolni, más részüket meg a faszság-korrupció vonal hozta létre. Drága és elavult vagy teljesen őrült technológián alapulnak, mint pl. a Pécsi Hőerőmű, ami miatt – némi túlzással – a fél Mecseket letarolták. Nem egy nagy megállapítás: Magyarország termőföldjein luxus biomasszát termelni, ahogy a tüzelőfát sem kifejezetten ésszerű dolog erőművekben elégetni.

Egy 20-25 évvel későbbi állapothoz képest kell most jó döntést hozni, ami nyilván nem a legegyszerűbb dolog. Nincs is jó döntés, csak jónak tűnő, viszont dönteni kell. Az ellenzék persze, főleg mert az összefogás több sebből vérzik, mint Julius Caesar azon a rossz emlékű délutánon, nekiment a paksi bővítésnek, de jobbára olyan érvekkel, hogy túl korai most elkötelezni magunkat a nukleáris technológia mellett, mert addig bármi megtörténhet. Igen, tényleg bármi megtörténhet. Lehet, belezuhanunk a Napba, de az is lehet, hogy megérkeznek az Alpha-Centauriról a jófej, liberális, aranyos kis idegenek és ingyenenergiát, örökéletet, feltétel nélküli alapjövedelmet adnak mindenkinek. Ugyanakkor erre bazírozni felelős politikusként felelőtlenség, avagy baloldali tempó volna. A majcsakleszvalami’ és a 10 év múlva hol leszek én vállvonogatása. Fél Európa már most arra játszik, hogy a németeknek nem jön be az atomkiszállás és iszonyatos mértékben szorulnak behozatalra, tehát megéri atomerőművet építeni. Persze, mi legyünk helikopterek, legfeljebb a végén megtekerjük a dinamót…


De van olyan, ami biztos nem történhet meg. Például az, hogy a divatos megújulók, a napsütés, szél, víz, biomassza valaha is rentábilisak lesznek Magyarország adottságai mellett. Biomasszát termeljen az, akinek szar a földje, ezen felesleges pattogni. Többet veszítünk a réven (termőföldek kivonása az élelmiszertermelésből), mint amennyit nyerünk a vámon. A többit hülyék kedvéért elmagyarázom: a mi vizeink olyan lágyesésűek, mint a hajam, ebből ki lehet következtetni, hogy vízierőművet építeni nem éppen az évszázad legnagyszerűbb ötlete. A napsütés és a szél meg alapból alkalmatlan baseload-ra, legfőképpen azért, mert nem igazán bővelkedünk bennük itt a Kárpát-medencében. Nem mellesleg, hogy az egészből végül áram legyen a konnektorban, pont olyan technológiára van szükség, amit szintén nem a sufniban rakunk össze saját kútfőből, illetve a szükséges ritka földfémeket sem Budakalászon bányásszuk ki külszíni fejtéssel, hanem jobbára a kínaiaktól vásároljuk drága pénzé’.

Emellett van egy kevésbé közismert érv is a paksi bővítés mellett: az, hogy Magyarország teljes nagyfeszültségű villamosenergia-alaphálózata úgy néz ki, hogy Paksról ágazik szerteszét. Ha nem Paksra rakjuk az alaperőművet, akkor a teljes rendszert újra kellene építeni. Na, akkor lehet megint számolgatni, hogy hol rakjuk ki az asztalra a nagyobb dollárt, illetve milyen forrásból finanszírozzuk, mert erre nemhogy kedvezményes, hanem semmilyen hitelt nem kapnánk.

Egy több évtizedes beruházás esetében egyszerűen nevetséges a 10 milliárd eurós bekerülési költségen pörögni. A paksi atomerőmű lekapcsolása után keletkezett energiahiány hagyományos vagy újratermelődőből való pótlása is ennyi lenne, ha nem több. Valamivel meg pótolni kell, mert az áramimport sem éppen a teljes függetlenség szinonimája… És azért nem árt figyelembe venni a hagyományos technológiák hátrányait sem (a fentieken túl). Egy szénerőmű nem éppen a legzöldebb technológia, az itt-ott olvasott gázturbinás pedig nem alap, hanem ciklus-kiegyenlítő erőmű. Alkalmatlan Paks kiváltására.

Hogy miért az oroszoktól vásároljuk a technológiát, arra sem túl nehéz választ találni. Egyszerűen azért, mert a teljes magyar atomenergetikai tudásbázis az orosz, nyomottvizes technológián alapul. Intő példa a 2003-mas paksi balhé, amikor a hülye Medgyessy becsületrendje miatt a franciák majdnem leolvasztották az erőművet és végül az oroszok segítségével sikerült rendet rakni. Egy atomerőmű veszélyes üzem, az ideológia megfontolások (Európát szeressük inkább, ne a zoroszokatlehetőleg ne számítsanak elsődlegesnek egy ilyen beruházásnál - ha egy mód van rá - mert nem kifejezetten szeretném, ha egy csáp nőne a fejemből.



Szóval ez az egész oroszellenességre alapozott nyafogás kb. annyira hiteles, mint Gavrilo Princip válasza arra, hogy őt csak a kilátás érdekli, amikor rászóltak, mert tolakodott. Oké, hogy fogást kell találni a kormányzaton, mert közeleg a választás, de azért vannak határok. Meg az sem állja meg kifejezetten a helyét, hogy akkor ez a fránya függőség tovább növekszik. Alapesetben is csak ugyanakkora marad, de inkább csökken. Talán nem kell külön szemléltető-ábrát gyártanom hozzá, hogy magunknak termelni jobb, mint vezetéken importálni. Pláne, ha ezzel együtt járna némi gáz-villany csere. Nem vagyok túl nagy véleménnyel Jávor Béniről, de egy sör fairtrade mentatea mellett még neki is el tudnám magyarázni ezt a triviális összefüggést: atomenergia = hatalmas egyszeri beruházási költség + minimális működési input ==> csökkenő függőség; hagyományos energia = alacsonyabb beruházási költség (habár a szigorodó emissziós szabályok miatt ez is kétséges) + hatalmas és folyamatos input ==> növekvő függőség. Tessék választani…

Van még egy felmerült kérdés, amit nem érintettem. Első blikkre akár jogos is lehet: miért nem valamely modernebb technológiát, negyedik generációs erőművet szánnak Paksra? Pusztán azért, mert ebben az esetben a költségtúllépés nem pusztán spekuláció, hanem kiszámítható következmény lenne. Nem kipróbált technológiával kísérletezzen az, akinek két anyja van. Ha már költségtúllépés: szintén értelmetlen felvetés a közgépezés. Más erőműtípusok esetében ez nem lehetséges? Dehogynem, sőt… A korrupciós veszély minden egyes központi költségvetésből származó forintot érint. Főleg, mert nem holnap kezdődik az építkezés, addig még visszatérhetnek a demokratikusék és a négyes metró mintájára lehozhatják a paksi beruházást is, ahol minden egyes elköltött forintra három ellopott jutott.

Szóval lenne mit végiggondolni, mielőtt beletoljuk a választási kampányba a paksi bővítést. Ahogy a Széles Gabi-féle zéró inputos csodadoboz képtelenség, pont úgy nincs reális alternatívája Magyarországon az atomenergiának. Ha az emissziós szabályok miatt a szénerőműveket le kell állítani, az olaj és a gáz tovább drágul, akkor ott állunk letolt gatyával és legyezgetjük a szélerőműveket vagy várjuk a napsütést? Nyilván nem. Megújuló energiára egyszerűen nincsenek meg az adottságaink és amúgy sem kifejezetten gazdaságosak. Baseloadnak, mivel kiszámítatlanok, alapvetően alkalmatlanok. A hagyományos erőműveket meg részben a korszerűtlenségük, részben a szénhidrogén-függés miatt ki kell vezetni a termelésből.

Na, akkor mi maradt?

Ja, és miért most kell szerződést kötni az oroszokkal? Hogy időben elkészüljön. Egy atomerőművet nem kettő perc megtervezni, felépíteni. Olyan opció nincs, hogy lekapcsoljuk a most működő blokkokat, aztán valamikor elkészülnek az újak. És addig a jelenben működő mátrai lignit, dunamenti kőolaj-földgáz és a tiszai földgáz alaperőműveket is ki kell váltani (ld. függőség). És 10 milliárd euró? Annyi. De ebből épül egy Magyarország sorsát, jövőjét meghatározó valami, szemben az IMF hitellel, amivel oly szívesen hasonlítgatják ma össze a számlát.


Tovább..

Puritán Kommandó és a lakáskocsma


Noha általában a progresszíveknél divat, ez esetben a polgári oldal találta meg a Nép Ellenségét: a Keret nevű lakáskocsmát. A Keret persze már ezer éve működik, és már akkor is lakáskocsmaként működött, amikor nem volt ez a kiváló nem dohányzók védelméről szóló törvény. Az égvilágon senkit sem zavart, a lakókat sem, csak a Puritán Kommandót, amely e kis helyben találta meg a Törvény és Rend kerékkötőjét.

Tegyük világossá már rögtön az elején: a törvény egy szar. Bennünket ritkán érdekelnek az olyan absztrakt fejtegetések, hogy az AB hatáskörének megnyirbálásával az obgyektív szabadság és demokrácia mennyiben csorbul, és hogy miben sérül az Alkotmányosság. De a saját kis mindennapi életünkbe történő külső beavatkozást rosszul viseljük, mert az nagyon is tapasztalati, nagyon is konkrét. Miniszterelnök úr nem véletlenül fogalmazta meg, hogy a magyarokat nehéz kormányozni: a belepofázást nehezen viseli a magyar. Az új kocsmaszabályozások márpedig afféle privát szovjet bevonulásként értelmezhetőek. Ha értik, miért nem úgy cselekednek?

Félreértés ne essék, Ordnung muss sein. A törvényeket betartjuk. Tehát megyünk ki cigizni, miközben a sörünket bent kell hagyni, és ezzel nyilván nagy örömet okozunk az amúgy oltalom alá tartozó lakóknak, akiket meg az ilyenkor előforduló hőbörgés, ordibálás zavar. Ezek a csiki-csukik, az itt ezt csináld, ott amazt történetek nem szólnak másról, mint az állampolgár baszogatásáról. Így szorgos kurvaanyázások közepette kimegyünk a ciginkkel, bent hagyjuk a piánkat, remélve, hogy egyik részeg sorstárs sem hugyozik bele, vagy egyik 90’-ben ragadt punk sem issza meg addig. Szintén sűrű jókívánságok ismételgetése közepette elvánszorgunk a Lázárboltba, és áldjuk vezetőnk bölcsességét.

A keménykezű, kegyetlen diktátoroknál csak egy rosszabb van: az, amelyik a mi érdekünkben tesz mindent. Minket akar megóvni az extrém sporttól, az unicumtól, meg a pinától. Ez jobbára liberális-balos divat, de ma ez a korszellem, úgy tűnik, a polgári jobb is ehhez akar igazodni. Mert azt ugye nem vesszük be, hogy a politikai aktivisták által „tudományos kutatások”-ra keresztelt hoax-ok eredményeit komolyan kell venni? Hogy a „passzív dohányzás”, a „globális felmelegedés”, valamint a „spontán dimenziókapuk” ellenében van szükségünk védelemre? Ahogy a balos, aki oktatási intézménynek tekinti az egész világot, amiben ő a tantóbácsi, úgy ezek is néhány megszállott agymenéseiről szólnak, akik saját rögeszméiket akarják másokra kényszeríteni. Ha legközelebb kitüntet minket a WHO, kezdjünk el aggódni, hogy majd az Amnesty követi őket az emberi jogok védelméért. Ugye, milyen szar lenne?

Ahogy a Keret esetében sem arról van szó, hogy ez volt a maradvány-hely, a komcsi-fészek, az illegalitás utolsó bástyája. Aligha van undorítóbb ennél az őszintétlen kispolgári morális felháborodásnál (itt dohányoznak!) – nagyjából ahhoz mérhető, amit Teczár Sziszi művelt (itt csajoznak!). A törvény teljes szigorával sújtson le a Keret emeletén kótyagosan bagózó szakállas formára, meg a neki házi sört felszolgáló leányzóra!

Egy neves francia arisztokrata gondolkodó – sűrítve-összefoglalva – ekként minősítette az ún. „középosztályt”: kicsinyes, középszerű, irigy. A fentiek alapján igaza volt. Erre ugyanis sem az egyszeri melós, sem a valódi arisztokrata nem képes. A melós a maga egyszerűségében szemléli a világot, általában szokása békén hagyni másokat (és ezért cserébe csak ugyanezt várja el), és egy mondatába több bölcsesség szorul, mint az elit által szarrá képzett értelmiségi százoldalas fejtegetésébe. Az arisztokrata meg rendelkezik annyi szellemmel, hogy fel tudja fogni, mely extremitások értékelhetőek és értékesek (jobbára ő maga gyakorolja ezeket), és melyek ócskák, vagy életmódkísérletek. A közép meg erre a háborgásra képes, persze ő minimálbérre jelenti be az alkalmazottját, de fennhangon kiabál ama sört felszolgáló lány ellen.


Persze, igazuk van azoknak, akik rámutatnak a ballib képmutatására: miközben az ufóaktás Horváth András a hősük,  az „illegális” helyet védik. Jó. Nem kéne követni őket. Mikor a libik most komcsi-nyilas házmesterországról beszélnek, sajnos igazuk van. De nem abban, amit általában nyökögnek, hogy hát ez is oda vezet, ahová minden. Ez a típus valóban az ő kispolgár-típusuk. Akikre időtől és tértől függetlenül politikát alapoznak, akiből az első szóra lelkes komcsi-nyilas lesz és lehet velük megváltani a világot.
Tovább..

2014. január 17.

Stirlitz és a beépített baloldal


2014. január 16-án, éjjel 23 óra 44 perckor Stirlitz nem tudott aludni. Jelentést kellett volna írni Putyinnak, de nem értett valamit. Egyre inkább meg volt róla győződve, hogy a teljes magyar baloldal, az összes ostoba pártocskájával, elcsigázott képű, láncos értelmiségijeivel a Fidesz fizetett ügynöke. Egyébiránt nem volt túl nagy véleménnyel a narancsos pártról, de azt el kellett ismernie, hogy nem volt épkézláb politikai erő rajtuk kívül abban a furcsa kis országban. Biztos volt benne, hogy ezek a fideszes fiúk a világ legnagyobb politikai trükkjét hajtották végre, olyat, amilyen még soha, sehol, senki: ők állnak a saját ellenzékük mögött. Az egész nem mehet másként. Ha Kaltenbrunner ezt megérte volna, személyesen gratulálna Orbánnak.

Ahhoz nem férhet kétség, hogy ezek a magyar balosok nem öngyilkos hülyék, hanem fizetett emberek, hiszen nem írtja ki magát szándékosan egyik politikai erő sem. A propaganda embereik nyilván ugyanúgy pénzért teszik a dolgukat, mint bárhol másutt a világban.

Strirlitz egy hónapja sejtette: nincs egyetlen baloldali magyar sem. Ha lenne csak egy is, az hangosan üvöltene, hogy ezt ne tegyék vele. Ne alázzák meg a saját elvtársai nyilvánosan, mindenki előtt a hitét, legbensőbb vágyait az emberiség jövőjéről, a magyar baloldal és az internacionalizmus jövőjéről. Az az egy magyar baloldali, ha lenne, úgy érezné magát, mint bármelyik partizán, akit egy hete kínoz a Gestapo valamelyik pincéje mélyén. Az a Heller meg a furcsa firkász haverjai vajon mennyi pénzt kapnak? Stirlitz azt még megértette, hogy ez a kamufilozófus és tettestársai legalább egy zsák kokain áráért beszélték tele annak a bordóhajú marhának a fejét valami privát lakásban, hogy legyen csak ketteske a sorban. Kaltenbrunner biztos nem szarozott volna, egy golyó a marha fejébe és kész.

De ezek a fideszes fiúk nagyon ravaszak és nagyon gazdagok lehetnek. Megvesznek mindenkit és azok eljátsszák a saját szellemi és politikai kivégzésüket és annyi. Stirlitz szeretett sakkozni, kombinálni, előre átgondolni az összes lépést. Aznap éjjel úgy érezte szinte szerelmes a magyarok miniszterelnökébe. - Zseniális - gondolta. Megteremti a saját beépített ellenfeleit és utána csak elküldi őket nyaralni. Az a hadonászós girnyó lehet a kamucsapat igazi feje. Korábban is érdekeseket gondolt Gyurcsányról, hiszen egy szamuráj se lesz ilyen vigyorogva öngyilkos. Ő vajon mennyit kaphatott a Fidesztől? Az egyre visszaerősödő bukott miniszterelnök a fő spiclije Orbánnak, ezt meg kell írnia Putyinnak is.


Egy dologban teljesen biztos volt: az idegen szolgálatok is küldtek ügynököt a magyar politikai életbe, az utolsó pillanatban a választások előtt. Azt a Fodor nevű mozgó létrát biztos az amerikaiak csempészték a játékba. A régen hiteltelen, hazudozós figura, aki maga is fideszes volt valamikor, egyszer csak hirtelen és teljes háttér nélküli felbukkan és kémbaloldal egyik vezetője lesz, az nem utalhat másra, csak idegen befolyásra, idegen pénzre. - Nem is kevésre - mondta ki félhangon Stirlitz, amikor már nem bírt tovább a lakásán maradni és lesétált a Deák térre.

De a magyarok hogyan hihetik el ezt a balga színjátékot, ezt nem értette. Bukott, hazudós politikusok, aki nem urai a szavuknak, átállt LMP-sek, egy egykori fűcsempész, egy a Szovjetunióban kiképzett és nagyon gyanús katona, ezt nem fogja elhinni senki se. A hátterük néhány, a korábbi elnyomó rendszert kiszolgáló bértollnok és pár valószínűleg zsírosan megvett tehetségesebb író.

- Az egész egy kibaszott kriplikommandó, de ezt nem írhatom meg a Főnöknek, jövő héten a Névában fogok úszni fej nélkül - ráncolta a homlokát, és egyre gyorsabban sétált az Andrássy úton. Szembe jött vele egy csinos jogászhallgató lány, aki csak azt kérdezte Stirlitztől: szex? Pár perc alatt megegyeztek negyvenezer forintban az egész éjszakára. Várni kell még, ezt érezte Stirlitz. Nem fogja ezt senki elhinni nekem otthon. Tudta, hogy elmegy még azon a hajnalon.
Tovább..

2014. január 16.

A Milla jelöltje: Valaki Más


Majdnem elfeledkeztem ebben a nagy rohanásban beszámolni róla: Bajnai ismét óriási győzelmet aratott. Nem kevesebbet ért el, minthogy simán megnyerte a Voks ’14 okostelefon-alkalmazás szavazását, ahol a válaszolók többsége őt tartotta legalkalmasabbnak az ellenzéki összefogás vezetésére. Nagy siker ez, az Egymillióan a magyar sajtószabadság oldalán majdnem annyian tettek rá finoman tetszikelést, mint a szomszéd hírre, ahol Mesterházy elegánsan lehazaárulózta a Kaijut, a felcsúti óriásszörnyet. Egyébként a 168 óra című baloldali élet-és rettegésmód magazinból eddig úgy tudtam, hogy hazaárulózni kizárólag a Fidesz szokott, mert ezzel szorítja ki a nemfideszeseket a nemzet testéből, kényszeríti őket bőröndök ágy alatt tartására, jegy nélkül utazásra, a lábápolás elmulasztására. Zárójel bezárva.

Bajnai után a szavazáson, alig lemaradva a Valaki Más jelölt futott be, aki csak egy európai értelemben vett  független szakértő lehet, mert ez náluk alapkövetelmény. Kötelező titulatúra, mint a fáraók megszólításakor a fényességes, meg a gigabréjű. Ők ketten kétharmadot szereztek a voksoláson, megérte hát mozgalmi jelleggel egymásnak küldözgetni a felhívást. Gyurcsány, de főleg Mesterházy jelentéktelen kis hasábot ragadott ki magának az összefogás okostelefonos alkalmazásából. Nehéz idők ezek nekik, az ATV stúdiójában elkövetett közös nevetgélés, egymás gyöngéd becézése ellenére tovább tart a nyomakodás. Még bármi megtörténhet, Mesterházy nem nyerte el biztosra az "Elsőként gratulálhatok telefonon Orbánnak"-pozíciót.

A Valaki Más második helye viszont lézerceruzaként mutat rá a Milla és a 2010 után alakult kis ellenzéki tűzfészkek tanácstalanságára. Érzik ők is, hogy Mesterházy, de főleg Gyuriferi megjelenése a korszakváltásban bizony már nem is akkora korszakváltás. Kis lépés a kormányváltás felé, nagy lépés a hátramenésbe, ahogy azt Armstrong is megjegyezte a világűrből, vagy valami hasonló. A Valaki Más a tanácstalanság, az ötlettelenség és egyúttal a kétségbeesés jelöltje. Mindegy hogy ki, csak ne az Orbán – írhatták volna helyette, csak az két sor és hülyén állna az okostelón.


Nem lennék most (se) a millások helyében. Fogyhatnak a polcokról az amerikai ponyva-önfejlesztő kézikönyvek, mert most meg kell győzni magukat arról, hogy egy Gyuriferi is jobb az Orbánnál. Addig-addig mondogatni, míg hinni nem kezdenek benne. Az összefogás ösvénye olyan, mint egy körömlakk-leárazás a Tescóban – írná ki a Facebookra Oravecz Nóra, ha bármi véleménye lenne a politikáról. Vagy bármiről.


És közben titokban, másik kézzel eltakarva, lehet tolni egy voksot okostelefon-alkalmazáson a Valaki Másra, mert azért tükörbe is kell nézni fogmosás közben.

Szerencséjükre a szavazófülkében nincs tükör.

Tovább..

2014. január 15.

A nagy baloldali gruppen szex



Végül is megtörtént. Összejött. Habár mindenki sejtette, hogy az összefogás kényszere jó apropó lesz arra, hogy biztos befutó helyre pofázza be magát Gyurcsány a szociknál, néhányan mégis hittek Attilának és Gordonnak, amikor „korszakváltást” ígértek. De az összefogás után elillant minden halvány illúzió: mégis összenőtt, ami összetartozik. Így megy ez…

Lett hát hétfőn közös lista és minden egyéni körzetben összefogás. Ez aztán a nagy durranás! Habár szerelem nélküli, inkább erőszakkal teli, de mégis történelmi léptékű baloldali összeborulás. Bár, hogy a választópolgár mit fog ahhoz szólni, hogy az első három helyen a fiatalításba belebukó Mesterházy; a vezetőként csődöt mondott színtelen-szagtalan Bajnai; illetve az egyszer már csúnyán levitézlett Gyurcsány neve lesz olvasható – azt nehéz megjósolni. Mindenesetre biztos felteszi magának majd azt a kérdést: „Nem ezeket az alakokat zavartuk el négy éve?”

De azért volt olyan is, amit kevesen sejtettek. Meglepetésként robbant be és foglalta el az előkelő negyedik helyet Fodor Gabika; vagy tért vissza (ráadásul DK-s színekben) a dörmögő Kuncze-maci; de azt sem sokan hitték volna néhány hónappal ezelőtt, hogy Juhász „Milla” Péter lesz végül a szappanopera morális hőse. Mert egyedül ő volt következetes és a Gyurcsánnyal szembeni ellenérzései miatt még időben lelépett

És mielőtt elfelejtenénk, meglepetésként hallhattuk a hétfői sajtótájékoztatón Bajnaitól és a PM egyik selejtes alakjától, hogy minderről, illetve arról, hogy végül is fel kellett adniuk az elveiket és össze kellett fogniuk Ferenc testvérrel is, végső soron Orbán tehet. Bár Gordon elszólta egy kissé magát, mikor imigyen fogalmazott Gyurcsánnyal kapcsolatban: „okos enged…” (Miközben Ferinek tikkelt egyet a megfeszülő arcizma) Kár, hogy Gordon a mondást nem fejezte be!

Mindenesetre igencsak furcsa lehetett az egykori elvtársaknak munkatársaknak most ellenfélként alkudozni. Ugyanis Bajnai és Mesterházy is Gyurcsánynak köszönheti a politikai karrierjét. Végtére is mindketten Gyurcsány köpenyének újából bújtak ki. Majd egy kis szabad kóválygás után vissza is somfordáltak oda. Szégyellhetik is magukat a szimpatizánsaik előtt!


Az elmúlt négy év viszont arról szólt, hogy Mesterházy és az egy kissé fáziskéséssel a magyar politikába amerikai hátszéllel berobbanó Bajnai, illetve minden újonnan születő baloldali képződmény (Milla, PM) nemcsak az Orbán-kormányt szapulta, hanem igyekezett megszabadulni az igen ciki Gyurcsányi-örökségtől is. Szidták is, mint szódás a lovát. A szoci Szanyi kapitány például diliházba, vagy a börtönbe küldte volna; Bajnai többször elmondta, hogy nem szeretne egy listán szerepelni az egykori üzlettársával; a PM pedig következetesen szembeállt a Gyurcsány-korszakkal. Mert más volt a véleménye például a 2006-os rendőrterrorról. De ennek most már túl sok jelentősége nincs.

Ezek után igen kellemetlen volt ismét Gyurcsány mellett „stand up-polni” egy színpadon. De hát a DK-t be kellett venni, hisz ha tényleg önállóan indít egyéni képviselőket, ha tényleg felállítja saját országos listáját, akkor az éppen elég lett volna arra, hogy egy esetleges bejutási küszöb alatti eredményükkel, a ráadott szavazatok lyukas vödörbe öntött vízként folyjanak széjjel. Habár a friss közvélemény-kutatások azt bizonyítják, hogy az összefogásban a szocik többet vesztenek Gyurcsánnyal, mint amennyit nyernek – kármentésként mégis logikus lépésnek tűnhet az összefogás. Ugyanis, ha ez nem történik meg, akkor egy esetleges és várható baloldali vereség esetén, a bűnbak mindenképpen Mesterházy és Bajnai lett volna. Mert nekik szegeznék a kérdést a Heller Ágnes-féle Gyurcsány-buzik, hogy miért nem próbálták meg mégis a teljes összefogást.

Tehát racionálisan érthető Gyurcsány meghívása. Az elvek oldaláról nézve viszont semmiképpen. Nehéz is lesz kipofázni. Mert, hogy beszél Bajnai továbbra is „korszakváltásról”; miként szól Mesterházy a „megújulásról”; és végül hogy a francba magyarázzák majd meg a PM-s árulók, hogy az általuk ugyanolyan gőzerővel szapult Gyurcsánnyal nyomulnak egy listán? Az utóbbiakról, az egykori LMP-s párttársuk, Ertsey Katalin meg is írta a véleményét Facebook-on: „Ahogy az egykori párttársaimmal, barátaimmal felmossák a padlót, az egyszerűen szívszorító.”

De mindez mégis érthető. Kell a pénz és a hatalom. Ha már belementek a játékba, más esélyük nincs a bejutásra. Nagyon kell a parlamenti szék Szabó Tímeának, Karácsony Gergelynek és Scheiring Gábornak is…

Sokkalta érthetetlenebb viszont, hogy „jött, látott és győzött” Fodor Gabi is. De hogy miként és hogy – azt senki nem érti. Valószínűleg az elkövetkező hetekben, a mindenféle infrastruktúra, pénz, vagy párttagság nélküli liberális Fodor-párt bevétele fogja okozni a legtöbb fejtörést a politikai elemzők számára. Hisz még csak mérhető támogatottságuk sincs! Akkor meg mi a fenét keresnek a szövetségben? Mi a francot kóricál Fodor a színpadon? Hogy kerül a negyedik helyre a közös listán? Talán valamilyen kompromittáló fotók lapulnak a széfjében? Talán tud valamilyen szex-afférról? Mert más oka nem igen lehet annak, hogy odahívták.


Mindenesetre vicces, másoknak kínos volt látni az egész történelmi sajtótájékoztatót. Akár egy kényszerházasság nászéjszakája. Csak éppen gruppen módon megszervezve; úgy, hogy egyetlen szereplő sem volt már politikailag szűz. Sőt! Mint valami olcsó prostik, akik pénzért bármilyen szex-partyban hajlandók részt venni. Bár az orgazmus ezúttal elmaradt.

Tovább..

2014. január 14.

Ingyenpénzt az ingyenélőknek! És ingyensört is!


Sikítófrászt kaptam ma, amikor elolvastam a LÉT nevű szervezet ingyenpénzről szóló etűdét. Ezek javíthatatlanul, mindörökké, kérlelhetetlenül kommunisták maradnak. Ezeknek nem számít semmi, itt fasizmus kiáltanak még akkor is, ha már mindannyian ufók leszünk, és a világ proletárjai egyesüljetek nevében kiáltványoznak, ha már az összes kalapács kiveszett a világból, akkor is.

Ezek egész egyszerűen képtelenek felfogni, hogy NINCS ingyenebéd. Azazhogy: a javakat valaki megtermeli. No jó, megpróbálom egész egyszerűen elmagyarázni, hogy még ezek a vén komcsik is felfogják, a fiatal komcsi haverjaikkal együtt. Bár ez szélmalomharc, 24 éve nem bírnak leszokni róla, de mégis, legyen, törjön százegyszer százszor-tört varázs: nekimegyünk, elmondjuk, hátha egyszer észhez térnek ugye.

Notehát: A társadalmak hosszú évezredes fejlődése kezdetű mondat mint olyan, nem igaz. Mert dialektikus materialista. Nincs olyan, hogy lineáris fejlődés, és a rabszolgatartó társadalomtól a feudalista társadalomig nagy blöff, vulgármarxizmus. A kritikai marxizmus se segít, kedves Vásárhelyi Mária és főleg Ágnes asszony, üljenek le drágáim, egyes, már túl vagyunk Adornón és Habermason, áldja meg magukat a jó Lenin.


Ugyanis: ha odaadunk mindenkinek puszira ötvenezer forintot, akkor azt el kell venni valakitől, az pedig – egyébként – a maguk által amúgy korábban favorizált termelő réteg. A tőkét felhalmozóktól, meg ha elveszik, azok nem fognak befektetni, mert ugye elveszik tőlük.

Arra pedig nem is akarnék rávilágítani, hogy ha csak úgy mindenkinek kiadunk egy pár tízezer forintot, akkor az a pár tízezer forint színes papírokat fog jelenteni, aztán jön a százmillió billforint. Lehet majd vele szobát tapétázni, meg felmosórongyot helyettesíteni, sőt vécépapírnak is ideális lesz. De remélem ingyensört állampolgári jogon azért kapunk. Uff én beszéltem!
Tovább..

2014. január 13.

Az összefogás értelmisége


Bevallom, kicsit zavarban vagyok, hogy újra meg kell szólalni a baloldali összefogás ügyében. A magyari baloldal politikai teljesítménye ugyanis oly mértékben abszurd, hogy lassan szándékosságot kezdek tulajdonítani ennek. Hogy ez az egész valami összeesküvés része, hogy ezt direkt csinálják éppen így. A New York Times karácsonyi tündöklése óta komolyan kezdek hinni benne, hogy bármi, ami idehaza történik, képes elterelni a világ figyelmét valami másról. Valami huncutságról. Hogy a Gordon azért ment föl (mert fölment) a Bitóék lakására kávézni, hogy Amerika közben atomfegyvereket vethessen be stikában Irakban. Mert ha a Gordi fölmegy, és megbeszél, akkor azt se venné észre a világ egésze, ha idegenek óriási gumilibára -kacsára cserélnék ki a Holdat…

Ha ugyanis nincs szó világméretű összeesküvésről, akkor erről az összeálló (nem, mi nem izgultunk, tudtuk előre) régi-új csapat szenvelgéséről egyszerűen és profán módon ki kell jelenteni, hogy szánalmas. A Magyar Hírlap persze büszkén szellőztette meg a hírt a Gordiról, aki fölment Bitóékhoz, ahol baloldali értelmiségiek (Heller és Závoda, Konrád és Parti-Nagy) meggyőzték az összefogásnak ugye a fontosságáról. Felhívást is fogalmaztak ezek az értelmiségi emberek, miszerint:

"Mi, alulírottak, megkönnyebbülten és teljes egyetértéssel vettük tudomásul, hogy végre elindult az a folyamat, amelynek eredményeképp megszülethet a demokratikus erők teljes körű összefogása.”

Nagyon szép ez, csak hát itt Mesterházy Attila, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon összefogásáról tetszenek beszélni. Ebben az esetben viszont ez nem demokrácia. Ez, sajnos, lófasz! (ez nem káromkodás, hanem a megbeszélésen különben résztvevő Závoda Páltól származó idézet, tehát ez irodalmilag helytálló hasonlat, sőt egyenesen megszemélyesítés) A felhívás sorai mögött rejlő valódi tartalom pedig a baloldali értelmiség igazságbeszéde.

Nincs itt, kérem, szó demokrácia-féltésről, hacsak nem a saját anyagi megélhetésének biztonságát nevezi annak a Hellerági és csapata. Nem a totalitáriusságtól való irtózás itt a mozgató erő, hanem a még négyévnyi Fidesz-vezetéstől, amely alatt végleg szétesne a bagázs. Itt nem a baloldali politikusok összefogása volt a lényeg, hanem a szocialista kormányokat kihasználó értelmiség egzisztenciális rettegése, hogy odalesz a bőrkanapé. Ez a minden erkölcsi megfontolástól sikeresen megszabadult értelmiségi massza erőlteti egybe ezt a három levitézlett fickót, mert csak általuk biztosítható a megmondó szerep és az állami forrás. A baloldali értelmiség önféltését tehát akár az írástudók árulásának is nevezhetnénk. Nem politikai, hanem értelmiségi összefogás történt itt. Pénzért. Kulturális dominanciáért. És ezért fog széthullani ez a társaság véglegesen, ahogyan most erkölcsileg megroggyant. Valóban, ez az utolsó pillanat. A szocializmus alatt egybeszokott, egymás vállát veregető, egymást díjakkal kitüntető érdekközösség agóniája. 

Az aláírók névsora bővül. Most válik el a szar a májtól. 

Bitó László, Csányi Vilmos, Csepeli György, Eörsi Mátyás és Herényi Károly.  Csáki Judit, színikritikus, Heller Ágnes, filozófus, Konrád György, író Parti Nagy Lajos, író, Radnóti Sándor, filozófus, Vásárhelyi Mária, szociológus, Váradi András, biokémikus, Závada Pál, író, Balázsovits Lajos színész, rendező; Böjte József filmrendező-producer; Falus Ferenc orvos; Ferge Zsuzsa szociológus; Király Júlia, közgazdász; Krausz Viktória, újságíró; Majsai Tamás; Márton László; Mészáros Tamás, publicista; Papp János színművész; Sándor Anna; Somlai Péter szociológus; Sumonyi Zoltán, író, költő; Szunyogh Szabolcs; Ungvári Tamás, író”

Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger