2014. április 30.

Továbbra is szarban a Haza!


Legalábbis a gazdaság. Mert az elmúlt hónapokban is folyamatosan jöttek az aggasztó hírek Magyarország fő gazdasági mutatóival kapcsolatban. Nagyjából egy éve írtam egy összefoglalót arról, hogy miért is szar a magyar gazdaság, és miért is fogunk maradni a túlzottdeficit-eljárásban. Tévedtem. Most, egy évvel később ismét áttekintek pár mutatót, és megpróbálom bebizonyítani, hogy miért volt tévedés ez, és miért is kéne visszakerülnünk az eljárásba.

9% alatt a munkanélküliség kérem. Ez a folyamatos csökkenés fenntarthatatlanná teszi az MSZP/DK szavazóbázisát. Segély helyett munka? Ez bizony támadás minden ellen, amit a demokratikus ellenzék képvisel. 28%-kal megugrott az építőipar teljesítménye, ráadásul 2013 eleje óta folyamatosan emelkedik. Tarthatatlan. Elkezdtek emelkedni az ingatlanárak meg úgy általában bővül az ingatlanpiac? Mi lesz így itt? Új házak, beruházások, gyorsabb vasúti közlekedés meg járható utak? Hol van ilyenkor egy Demszky kaliberű főpolgi, aki együtt dudál a kátyúban a tüntetőkkel saját fővárosában? 6,7%-os kiskereskedelmi forgalomnövekedés, mi? Vásárolgatunk, vásárolgatunk? A baloldali anti-Matolcsy/anti-Varga propaganda meg muníció nélkül marad?

Baloldali kormányok alatt azt is megtanultuk, hogy úgy kell "rendben" tartani az államháztartást, hogy felpörgetjük az inflációt. Ehhez képest itt egy 0,1%-os éves és 0,2%-os előző hónaphoz képesti áremelkedés. Nevezhetjük egyáltalán ezt még inflációnak? Mi lesz így velünk?

És akkor a lényeg: 2013 IV. negyedévében 2,7%-os GDP bővülést hoztunk össze az előző évhez képest. Idénre egy szolid 2,3%-ot jósol a NGM (a GKI pedig 1,5%-ot és nemzethalált...), Miközben az euróövezet valósággal szárnyal a 0,3-0,4%-os becsült éves növekedésével.

Elnézést a sok száraz adatért, de kellet ez a sok szám, hogy megértsük, hogy tette tönkre az elmúlt egy évben is Kajiu Magyarországot hű csatlósaival, Vargával és Matolcsyval. Eközben érdemes lenne vigyázó szemeinket a HVG szerkesztőségére és az IMF-re vetni. Hisz tudjuk, mindkettő éleslátása hosszú ideje bizonyított, csak a végén mindig Matolcsynak, majd Vargának lett igaza.

Végül íme a Téblog cselekvési terve, hogy helyre hozzuk, amit Orbán elbaszott:
  • Ne vásároljunk, vagy ha igen, akkor is csak olyan helyen, ahol a közelmúltban árat emeltek!
  • Mondjunk fel a munkahelyünkön és keressük fel a legközelebbi Munkaügyi Hivatalt! Ha mégis maradnánk, kérjük átjelentésünket részmunkaidőbe zsebbe fizetés mellet! Mindenesetre szabotáljuk a munkát, ahol tudjuk!
  • Ahol lehetséges, szabotáljuk az építkezéseket úttorlaszokkal, építőanyag-lopással, építési engedélyek kiadásának bírósági megtámadásával, stb.! Minden megengedett!
  • Ne vegyünk ingatlant!
  • Hallgassunk az IMF-re, mert nekik mindig igazuk van! MINDIG!

Talán még menthető a helyet...
Tovább..

2014. április 29.

Baloldali casting 3.0



Ismét bohózatba illő, követhetetlen, kaotikus és szánalmas szereplőválogatás zajlik a baloldalon. Ezúttal Budapest főpolgármester-jelöltjének címszerepére jelentkeznek be egyesek; illetve ajánlgatnak „jobbnál-jobb” képességű személyeket mások. Szereposztó dívány talán még nincs, de a közröhej már megvan. Tarlós István pedig, aki felgyorsított néhány beruházást, illetve számos racionális és hasznos döntést hozott; ráadásul kihasználta a kormányfővel való személyes kapcsolatát – mosolyogva nézheti, ahogy a marakodó balliberális jelöltek hülyét csinálnak magukból és egymásból. És ha ő is úgy akarja, nagy esélyekkel indulhat el ismét a főpolgármesteri székért, az egyébként kissé baloldalra tolódó fővárosban.

Lássuk csak az elmúlt hónap hordalékát!

Először is: létezik egy szocialista jelölt, akiről kiderült, hogy már egyáltalán nem is biztos, hogy tényleg jelölt. Horváth Csaba már tavaly november óta azzal büszkélkedhet, hogy ő a maszop hivatalos főpolgármester-jelöltje. Habár 2010-ben, Tarlós legyőzte őt, a szocik „továbbfutatták”. (De hát ezen nincs mit csodálkozni, hisz maga Mesterházy pártelnök harmadszor is miniszterelnök-jelölt akar lenni…) Fel is építették Horváth Csabát a médiában, mint a leendő kihívó. Vagy főpolgármester lesz, vagy a fővárosi frakció régi-új vezetője – gondolták jó eséllyel. De eközben lassan kiderült, hogy nem csak a belvárosi, befolyásos, liberális értelmiség nem támogatja, de ráadásul még a többi baloldali ellenzéki párt sem sorakozna fel mögötte. Hisz sötét, mint a vakablak; s néha olyan sületlenségeket beszél össze, hogy Konrád Györgyék is viszolyognak tőle. Emlékezzünk csak a 2010-es giga-populista programjára, mikor ingyenes BKV-t ígért!

Mindenesetre, miután Bajnai is kijelentette, hogy nem tetszik neki a szocik üdvöskéje, de egy másik közös jelöltet szívesen támogatna – Horváth maga látta be, hogy ez így nem fog menni. A szocik is kitáncoltak mögüle és nagy meglepetésre bejelentették, hogy egy LMP-s jelöltet ellenben támogatnának. Erre viszont Schiffer András reagált ingerülten és utasította vissza élből, a gesztusnak beillő, amúgy taktikázó szocialista magatartást.

Tehát sem Horváth Csaba, sem a leendő LMP-s jelölt nem lesz olyan személy, aki mögött az összefogás újraindítható lenne… Hát akkor ki legyen az?

A belvárosiliberális értelmiség már a választások után elkezdte a brainstormingot. Konrád György, az ATV műsorában (hol is másutt?), miközben porig alázta Horváth Csabát, a pártok figyelmébe ajánlott egy-két nevet. Az író úgy vélte, hogy „higgadt” emberre lenne szükség; olyanra, mint például Bajnai Gordon. De Kuncze, vagy Bokros Lajos (Nem tévedés!) is jobban csinálná – diktálta a neveket Konrád az élő adásban. A nézőnek meg leesett az álla! Korszakváltás? Megújuló baloldal? Röhej!

Mindeközben érdekes hír röppent fel a közbeszédben. A baloldali ügyekben jól értesült Népszabadság szellőztette meg, hogy Gyurcsány Kulka Jánost, míg az Együtt vezetői Alföldi Róbertet tudnák elképzelni, mint pártpolitikával eddig kevésbé szennyeződött, „civil” kihívót. Ha nem a Népszabadság írta volna meg, azt mondhatnánk, hogy kacsa az egész… De nem az! A két színész neve már csak azért is valóban felmerülhetett, mert szakmájukból adódóan népszerűek, ráadásul az utóbbi években többször is kiálltak az Orbán-kormánnyal szemben. Az ő esetükben a casting kifejezés ráadásul igencsak találó… (Mindamellett Berlinnek és Párizsnak is meleg vezetője van, egy világvárosba ez bele is férhet...)

De visszatérve a szereplőválogatáshoz, s elnézve a neveket, igen nagy szarban lehet a baloldal. Ismét alkalmasnak tűnő vezetőt keresnek, újra szereplőválogatást tartanak. Nem az elsőt, s talán nem is az utolsót. Bár érthetetlen, hogy miért nyilvánosan teszik mindezt, de tény, hogy immár harmadszor gyalogolnak be ebbe a zsákutcába. Kezdődött ugyanis Gyurcsány Ferenc lemondásával, még 2009-ben. Mikor egymás után röpködtek a nevek, de senki sem akarta a miniszterelnöki posztot. Hogy aztán körülbelül hatodik jelöltként Bajnai bevállalja a Ferenc testvér által maga mögött hagyott szar elpucolását. Másodszor, a választásokat megelőző összefogás is sokáig kereste az első számú vezérét. Bajnai, Gyurcsány, vagy Mesterházy? – hangzott még néhány hónapja a kérdés.

Most pedig itt állunk, április végén, fél évvel az önkormányzati választások előtt és ismét azt látjuk, hogy szereplőválogatás folyik a baloldalon. Harmadszor, csupán öt év alatt. A szocik Horváth Csabát, vagy egy LMP-s jelöltet akarnak, a DK Kulkát, az Együtt Alföldit szeretné, miközben a PM-nek fingja sincs, hogy ki lenne alkalmas. A liberális, belvárosi értelmiség pedig, Horn Gyula egykori miniszterét, az éppen önmagát, valamiféle személyiségzavarból adódóan konzervatívnak valló Bokros Lajost, esetleg Kunczét látná szívesen. De szóba jöhet még Bajnai is. És még Fodor Gábor meg sem szólalt! Hogy mi lesz ebből…

Mi meg csak azt kérdezgetjük igen halkan, egymást közt itt a Toronyházban, hogy a hülyeség vajon öröklődik -e a baloldalon, vagy keményen meg kell érte évről-évre dolgozni?


Tovább..

2014. április 28.

Uborkaszezon és show


A hozzánk hasonló jobboldali trollokon furcsa üresség érzése lett úrrá az utóbbi hetekben. Az utolsó napokban, a választás előtt és annak napján a komcsigyomrozás hihetetlen belső muníciót adott a posztáradat fenntartásához. Most valahogy nehéz megírni az aktuális politikai elemzést, mert nem nagyon van mit elemezni. Késnek a hatalmas rezsiharcok, a beígért epic battle-k a Kaiju ellen. Elmaradt a igazi ütközet, pedig befestettük az arcunkat, hergeltük magunkat és vártunk valami 2002-2006 szintű epic battle-t, amikor majd centizgetni kell a szavazatokon, meg ilyenek, ehelyett unottan elkardlapozgattuk a gyülevész komcsikat.

Na jó, ez nem teljesen igaz. Kellően fejlett paranoia-érzékkel a spájzban rejtőző Szakasits-unokától, a nyuggerkommandó élén az ATV-t is lenyúló Fletóval, a dühödt rendpárti csattogó vörös bakancsosztaggá ifjúsított MSZP-s Attesztől lehetne rettegni, ha a nagyon akarnánk. Csak elbújtak, de ott vannak, kivárnak… De minek? Valahogy a április 6-a óta ez az egész nem olyan izgalmas, és a Viktoriánus Aranykor évei egy téblogger számára kifejezetten kínosan egyhangúnak tűnnek. Sehol egy komolyan vehető brüsszelita roham, sehol egy utcai harc, vagy bármi. Semmi. Szoborhiszti, Kishantos, és ennyi kb. Mind valahol pitiáner a Nemzethalál Víziójához, az Igazság Sárba Döngöléséhez vagy valami hasonlóan nagystílű baller témához képest.

Kár volt úgy behergelnem magam, és lehet, hogy kevesebb ATV nekem is jobbat tenne, mert valóban Kálmán Olga – Vágó István vonalon az ember azt hiszi, hogy az apokalipszis közeleg.

De ha nem nézném őket, lemaradnék arról a csodás jelenetről, ahogy Vágó István konkrétan az egész ATV-brigádot oltja egy posztban, mint „egykori Csattos” (bár nem tudom ez mit jelent, üveget, vagy mit….) az ATV-t szapulja, hogy egyáltalán teret ad az olyan hangoknak, mint ez a Schiffer nevű szörnyeteg. Tényleg.

Ez az ember évtizedeken át műsort vezetett. Vágják? Vágó. A kvízmester. Az intelligens. Az okos. És most ott tart, hogy neki már az ATV is jobboldali elhajló. Ezt írta a facebookon ugyanis: „Tudom, hogy nem szép dolog tőlem, egykori Csatt!-ostól, hogy bírálom a valamikori >>saját fészket<<, de kérdezem: biztos, hogy ennek a műsornak a dolga, hogy felszínen tartsa "az MSZP szörnyű anyagi és morális helyzetét", tárgyalni az Összefogás szétesését, röhögni az LMP Mesterházyékat kigúnyoló válaszán, stb. stb., amikor ezt ugyanúgy megteszi az összes többi tévécsatorna az M1-től az Echóig? Nem épp ennek az ellenzékinek tartott televíziós médiumnak lenne dolga, hogy egyedüliként szóba hozza a kormány és pártja disznóságait? Vagy nincs ebből hetente annyi, amennyi meg tudna tölteni egy órácskát? Lám, még a felcsúti stadionra se maradt idő… Esküszöm, én kormánypártiként csak az önfeledt szórakozást és a lelki megnyugvást keresném a Csatt!-ban.”  Írja a kvízmester. Facepalm.

De ennél is szebb, hogy az amúgy a szektatévén is inkább a mérsékelt arcát mutató Friderikusz épp a gonzó 444-es Szily Lászlót alázza, mint aki mindent csak elront, aki maga a métely, aki megöli a baloldalt. Amely baloldalt – mint azt tőle balról Vágó állítja – maga az ATV ekéz szanaszét. „Segítettem én már hatalomra a Jobbikot, tapostam el és emeltem magasba az LMP-t, csináltam ki az Együttöt és durvítottam el visszafordíthatatlanul a magyar közbeszédet, így meglepetés nem volt bennem, csak boldogság. Még akkor is, ha Friderikusz nem jól emlékezett az >>Ágybavizelő Ferenc miniszterelnök lett a nemzet új színésze<< című publicisztikára, mert azt mondta, a címe >>Ágybavizelős Gyurcsány<< volt. Na, ez tényleg szomorú dolog lett volna, mármint az, ha ilyen béna címet adok.” – írja a nárcizmustól és a kemény drogoktól már a Sebhelyes Arcú fináléját idéző Szily, aki azt hiszi, manapság ő diktálja a közéletet, mint olyant. Mondjuk, az sokat elárul, hogy Szily besértődik Friderikuszon, de legalább tudjuk kinek a szavára ad. Sokat elárul egy emberről, ha az fáj neki, ha Friderikusz rosszat szól rá…

Mert valahol a baloldal önfelszámolása sokkal szörnyűbb látvány, mint amire készülni lehetett. Az a furcsa felállás, hogy a baloldalnak nevezett teljes politikai közösségen belül egyedül Schiffer Andrástól nem kap az ember heveny émelygést. Az, ahogy most őt próbálják „buliba rángatni” az meg még annál is undorítóbb, mint amikor a DK házicsatornájává züllő ATV lesz Vágó céltáblája, Szily meg az ATV-jé. Valójában Schiffer lenácizása is ebbe a vonalba illeszkedik, szóval nem kell olyan nagyon szeretni Schiffert se, mert ő nem a mi kutyánk kölyke. Schiffer szövege csöppet sem meggyőzőbb, mint Mesterházy szövege, csak ő maga jobban tudja előadni az alacsonyáfa-emeltminimálbér-trafikmutyi-stadionbalhé-pfujjpaksanyátok szöveget. Hitelességnek nevezik ezt, ami igen ritka jelenség a politikai pálya másik felén. A különbség tehát alapvetően formai, de már ez is sokat számít akkor, amikor a baloldal egyéb kínálata a Szily-féle nárcisztikus egotrip (Para Kovács fiatal kiadásban) a Vágó-féle idegbeteg vagdalkozás, illetve a Friderikusz-féle széllökéses baromság között körvonalazható.

Közben van nekünk Pancho stadion, felépítik végül a Tuti toronyház brigádjának kedvenc szobrát Kerényiék, szétszántják Kishantost, és ez nekünk nem igazán tetszik. A baloldaltól persze továbbra is hányunk, de az első hetek mindenképp kényelmetlenek. Azonban tudjuk be ezt a választási évnek, és annak, hogy tulajdonképp most egymás ellen kampányol az igazából nagyon is egységes baloldal. Eljönnek még a napok, amikor lesz valós téma is, jelentősebb, komolyabb annál, minthogy épp Vágótól vagy Szilytől kelljen zacsiért nyúlni.

Tovább..

2014. április 25.

Fel is csút, le is csút


Spiritualitásra fogékony honfitársaink szép hosszúhétvégét élhettek meg: Feltámadás napján minden kizöldült, vasárnap Felszállott a páva (mert sajnos csak az ismétlést láttam, de frenetikus volt), és hétfőn, igen, végre megnyílt a Pancho Aréna. Hétfő óta kedvenc ballib sajtómunkásaink fáradhatatlanul rugóznak a felcsúti eseményeken. Nem is értem: ezek mind ott voltak a megnyitón?! Lehetséges, hogy Orbán Viktor személyesen hívott meg olyan nagyformátumú arcokat, mint a HVG-s Seres László vagy a 444-es Uj (Új, Ui – nem kívánt rész törlendő) Péter? Más kérdés, hogy a baller tábor az eseményt úgy éli meg, mintha legalábbis meteor csapódott volna az MSZP Jókai utcai székházába lerombolva a 2. emeletet, ahol a sokat megélt, MSZMP-címeres Toldi páncélszekrény figyelt. Pedig nem.

Csupán annyi történt, hogy egy álom valóra vált.

Jó, mondhatjuk, ez nem egy összmagyar álom, ez mégis csak a Vezérlő Fejedelem álma volt. Már ez is milyen, mi? – kérdezhetnénk kajánul a libnyaf véleményvezérektől. Még ilyet! Hogy egy embernek, pláne politikusnak legyen egy álma, egy víziója, amit meg is valósít! Nos, pedig Orbán olyan, hogy van elképzelése a jövőről, sőt a közös jövőnkről is, és ezek az elképzelések sokszor nem állnak messze a mi vízióinktól és vágyainktól. Ezért szavazunk rá, és a jövőkép hiánya miatt rühelljük a Marx-Engels-Lenins szentháromság ostobaságainak hajtogatásába belehülyült baloldalt .

Viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül az április 6. óta teljes letargiába süllyedt, és magukat csak a napi kordonbontással felvidító ballerek, az ínséges idők elő néző Újságíróklub, és a Xanaxot marékszám zabáló baloldali politikusok, politológusok kényelmetlen kérdéseit. (Az olyan, elborult elméjű hardcore Drágabulgárúr-fanok véleményére, miszerint az aréna orvosi részlege valójában OV ideggyógyászati kezelését végzi, hogy ne kelljen Ausztriáig utaznia, most nem térnék ki.)

Nézzük hát meg a baloldali óbégatás minősített eseteit!

1) Megalománia, avagy a felcsúti Ceausescu

Ugyebár egy kb. 4 000 fős stadionról beszélünk, ami egy megyei bajnokihoz sok, de egy BL/EL- döntőhöz kevés. Viszont éppen jónak tűnik egy színvonalas utánpótlás nevelő központhoz, és egy NB-I-es középcsapathoz. Itt játssza meccseit az első osztályúvá felpumpált Puskás Akadémia felnőtt csapata is, így a komplexum simán beleszuszakolható az országos stadionfejlesztési programba. (Már megint a vízió…) Ne felejtsük el, hogy az „átkosban” egy NB-I-es vidéki bajnoki meccsen gond nélkül összejött 20 000 néző, Budapesten akár 30 000 is, nem beszélve a népstadionbeli kettős meccsek 70 000-es nézőszámáról. Ha egyszer újból lesz itt jó foci, a stadion befogadóképessége karcsú lesz, emberek!

Most akkor mega vagy nem mega?

Ugyanakkor nálam hozzáértőbbek szerint az akadémiai rendszer csillaga tőlünk nyugatabbra már leáldozott, és más rendszerben gyűjtik össze és nevelik a tehetségeket, de ettől a hazai szisztéma még lehet működőképes. Éppen a napokban csapott le az egyik (majdnem) 16 éves akadémistánkra a Barcelona, és, ha jól emlékszem, néhány hete valamelyik angol csapat igazolt egy másik Puskás Akadémia által kinevelt játékost. (Egyik szemünk sír, a másik meg… inkább hagyjuk.)

A Makovecz-iroda által megálmodott aréna építészetileg valódi gyöngyszem. Orbán már csak ilyen: nyomot hagy maga után a lelkekben és az anyagi világban is. Szó se róla: ballerék szintén hagynak nyomot maguk után: gumilövedék-, kardlap- és vipera-nyomokat, továbbá sík vidéken alagutakat, és nem létező völgy felett átívelő viaduktot.

Tessék választani!

2) Lélegeztetőgépek helyett: házi focipálya közpénzből

Fogadjuk el emberi gyengeségnek, hogy OV saját szülőfalujába álmodta meg az Akadémiát és az Arénát. A születés története azért nem úgy van ám, ahogy azt Szarvas Koppány Bendegúz, az Ifjú Demokraták (IDE) elnöke Orbán háza előtt kretén ha-hásokkal egyérintőzve elképzeli. Az akadémia elindítása és az első szponzorok felhajtása a legsötétebb Gyurcsány-időszakra esett. A ballib legendárium szerint, mivel mindenről, ami az országban történik, egy személyben Orbán dönt, úgy kell elképzelni, hogy Viktor ül egy ablaktalan szobában monitorok, villódzó ledek, gombok és rejtélyes karok előtt, és utóbbiak nyomogatásával-húzogatásával irányítja Hungáriát, vagy tán az egész Kárpát-medencét. Pedig a 2006-os (második) vereség után, amikor még a visszavonulás gondolata is megfordult a fejében, nem valószínű, hogy az állami pénzek lenyúlásának módszertanával szarakodott volna, hanem egyszerűen elkezdte működtetni a meglévő kapcsolati hálóját, és belevágott a Nagy Tervbe, a futballakadémia létrehozásába.

Bár kétségtelenül furcsa, hogy a telket, amelyen az aréna is megépülhetett, előbb eladta, majd néhány hónap múlva gyakorlatilag azonos áron visszavásárolta, viszont tény, hogy 50 évre ingyen az akadémia használatába adta. (A szoci vizsgálóbizottság szerint az ingatlan áron alul került vissza hozzá, mert a telekárak, megítélésük szerint a környéken az eltelt 10 hónap alatt - valamilyen rejtélyes oknál fogva, - a duplájára emelkedtek. A vizsgálóbizottság elnöke: Vadai Ágens*.)

A fél életüket ugyanabban a pulóverben és topban (Heller baby!) leélő hazai filozófusfalka valóságtól elszakadó vélekedésével szemben higgyük el, hogy volt akkora kapcsolati hálója Orbánnak, amellyel el tudta indítani, és be is tudta fejezni a projektet. A befejezéshez persze kellett még egy jó ötlet, a társasági adó (TAO) egy részének adókedvezménnyel ösztönzött sportcélú felajánlása. Talán túlságosan erőltetett volna, ha szimplán bizonygatnánk, miszerint itthon sokan szeretik a focit, és még többen lelkesednek a minőségi utánpótlás-nevelésért, ezért számos vállalkozás tolta a pénzt Felcsútba… de tudjuk, hogy ez nem kizárólag így működik. 2010 után jól jött némi szíves ajánlás, szelíd meggyőzés is a szándék mellé… khmm… ki ne szeretne jóban lenni egy miniszterelnökkel...

Egyébként a sokszor hivatkozott feljettnyugaton sem ritka, hogy egy közcélú intézményt politikusok karolnak fel, és futtatnak ki.  

3) Orbán, a felcsúti ingatlan mogul

A szoci vizsgálóbizottságtól tudjuk, hogy 2001. végén, nem sokkal Orbánék leváltása előtt Felcsút és a környék 6-7 települése részére komoly beruházási forrásokat hagytak jóvá a vízelvezetés kiépítésére. Vadai Ágensék szerint abban az évben ez kirívóan magas összeg volt. Tán Orbánék biztosra akartak menni, mert nem bíztak a következő kormányzati ciklus megnyerésében? Ki tudja? A fejlesztés ugyanakkor a köz érdekét szolgálta, és persze megnövelte a környék telekingatlanainak értékét. A becslések szerint Orbán 6 millás szántóföldje hirtelen 34 millát kezdett érni! A közműfejlesztések már csak ilyen hatást gyakorolnak a telekárakra, mit tegyünk? Bajnaiék azonnal kivitték volna offshore-ba a zsét, hogy az adózásnak még az árnyéka se vetődjön a vagyonnövekedésre. Orbán viszont nem kezdett telekspekulációba: csak várt, meglehet, talán ellátott 2014-ig is, – de az biztos, hogy 2002 után fokozatosan kezdte felépíteni az akadémiát, míg végül eljutott a Pancho Arénáig . Orbán utódai meg csúnyán megszívták, hiszen majd’ 50 évet kell várniuk, ha le akarják fölözni a telek értéknövekedéséből eredő hasznot, szegények. De, ha nem a balliberális jellembajnokokból indulunk ki, az is lehet, hogy nem is akarja senki kivenni a többletet, és az építmény újabb 50-100 évre az marad, ami volt: a magyar foci fejlődését szolgáló és a sportszeretők szórakoztatását szolgáló létesítmény, ahol mellesleg tényleg komoly szakmai munka folyik.

4) Puccos megnyitó

Megboldogult Radics Béla mondta az Ifiparkban, a Tűzkerék koncerten két Hendrix-szám között, cikizve az omegás űr-rockereket: „Itt nincs füst, itt nincs szkafander – itt csak „jeeeee” van!” Nos, Felcsúton volt füst is, jeeeee is, és szkafander helyett óriásbábuk, szóval nagy volt a felhajtás, ahogy kell. Biztosan jobban csorgott volna a nyála a HVG, stop.hu, 444, MaNcs szájtépőinek, ha, mondjuk az Orbán-család magának nyitja meg az arénát: Viktor átvágja a Lévai Anikó által tartott szalagot, a gyerekek tapsikolnak a lelátón, utána pedig Orbán belő pár gólt Mészáros Lőrincnek. De nem így történt, hanem csak eljött a FIFA alelnöke, néhány nyugger futballsztár, és élő hazai legenda!

A képeket nézegetve csupán egy esetben kezdtem erőteljes fejvakarásba, igaz, akkor egy darabon ki is hullott a hajam… A TEK diszkrét jelenléte, a DK Jugend marginális akciózgatása, az aréna egyházi megáldása – mind normális jelenség. De Polt Péter megjelenése a VIP-páholyban azért az erősen necces. Lehet, hogy a protokollfőnök úgy gondolta, őt is meg kell hívni, de Polt helyében más elfoglaltságra való hivatkozással távol maradtam volna, vagy legalább Viktor inthetett volna a szemével.

Végül az igazán fontos kérdés: lesz-e még jó foci egyszer Magyarországon? Olyan, amire nekem is lesz kedvem kimenni, mint egykor a kettős meccsekre meg a Megyeri útra, ahová ifjúsági bérletem is volt 18 Ft-ért egy fél idényre, és ahol még volt FOCI, és mindannyian kurva jól éreztük magunkat?

* Ez esetben a keresztnév nem elírás. Vélemény.


Tovább..

2014. április 24.

Andrássy úti fákk


Kevés elrettentőbb és visszataszítóbb nyilatkozat hangzott el annál, mint ami az egykori szépemlékezetű Megyó fogainak kerítésén szökött elő egy kis whisky-s böfi kíséretében, miszerint "Csináljuk a fincsit a népnek…!". Ez az önelégült és önhitt kijelentés valami olyan felsőbbrendűségi tudat maradékáról árulkodott, amely a 40 év alatt fejődött ki mindazon ostoba pártkáderekben, akik a párttagság okán, a Kovácselvtárs-jóelvtárs alapon tölthettek be funkciókat, és tervezhették meg 2, 5 vagy 10 évre a magyari ember életét. Miközben a választások járulékos hozadékaként annak is örülhetünk, hogy talán véglegesen el is kullognak a közéletből ezek a minket örökösen megcsinálni akaró illetők, a megismételt kétharmad óvatosságra késztet bennünket. Bár a Viktor alázatos munkát ígért, mi azért aggódva figyeljük, nehogy a Fidesz is túltolja a jószándékot. Egyes beruházások ugyanis úgy száguldanak el észrevétlenül a fejünk fölött, mint valami jótékonysági lopakodó, amelyik egyszercsak ledob egy kis bővítést Paksra, vagy egy kis múzeumkomplexumot a Városligetbe. Hapedig már ledobta, már nem lehet visszadobni az égbe, ahogyan hiába próbálkozott a busman is a kólásüveget visszaadni az isteneknek, akik a fejükre estek.

Hogy egy ilyen jótékonysági roham hogyan jön az emberre, azt könnyű elképzelni. Baán László tervgazda például valószínű kiruccant egyszer Nyugatra. Mármint Bécsig. És meglátott egy csomó múzeumot egy rakáson. És menten úgy döntött, hogy nekünk is így kell ezt csinálni. Ilyen múzeumrakásnegyedet kell csinálni. Nem mintha Bécs nem lenne egy végtelenül unalmas és egyhangú város Budapesthez képest, de hát mindegy. És Baán Lászlóba bele is állt az ideg, hogy márpedig a magyaroknak is müssen museumsquartier, és rábökött a térképen egy foltra, mert annak más színe volt. Ez a folt pedig a Városliget, és azért van más színe, mert ott az úgynevezett növényeket tartják a budapestiek. De nincs mit tenni, ha egyszer a jótékonysági lopakodó hajtóműveit beindították már…

A Liget felújításának koncepciójában persze akadnak jócskán pozitív elemek is, amikről a fába szorult liberális megmondók miatt nem lehet hallani. A Ligetet végérvényesen elzárnák az M0-ás bekötőúttól, így tehermentesítenék a Belvárost és az Andrássy utat is. Felszámolnák aztán a ráncosra töredezett felvonulási teret, amit részben vissza is zöldítenének. Eltüntetnének ill. újragondolnák a Városliget jelenlegi épületeinek funkcióját is, az autóknak meg építenének végre normális parkolóhelyet, be a föld alá. A pozitívumok sora azonban itt véget ér, mert minden más beruházási ötlet valahogy mind arra enged következtetni, hogy az ötletgazdáknak nincs igazi fogalmuk arról, mire is jó és mire használják jelenleg ma az emberek a Városligetet.

A Városliget igazából Városerdő, amelynek funkciója, hogy élő tüdeje legyen a Duna jótékony szeleitől elzárt városrésznek, és legyen egy talpalatnyi zöld, egy szelet erdő, amely nélkül a városi emberek zombik lesznek és egymás fejébe harapnak. A fák és a liget tisztelete emiatt sem zöld hippi-nyavalygás, és aki nem képes értékelni, az tegyen egy tüntető félórás sétát a Hungária körút mentében, és utána garantáltan körbecsókolgatja az édes anyaföldet a Városliget körül. A Városligetnek hagyománya van és elődeink kifejezett céllal hozták létre. De ez a cél nem az volt, hogy építsük tele épülettel, és tömjük meg turistával. Ugyan mi célt szolgálna egy ilyen múzeumtömbösítés, mikor a kulturális egységek szétszórása helyzetbe hozza az adott városrészt is, élettel tölti meg. A Liget környékén amúgy is van már éppen elég múzeum. A városban meg van éppen elég értékes és kihasználatlan épület. És ugyan mi célt szolgálna egy családi élményközpont, ha eddig is tökéletesen bevált az a Királydombnak nevezett sitthalom, ahol a kölkök télen szánkózni tudnak. Élményközpontnak ennyi is éppen elég. Budapestnek és az országnak is az lenne jó, ha a nyugat majmolása helyett értékesnek és adottnak fogadná el azt, ami valóban értékes.

Különös adomány és lehetőség egy közszereplő életében, hogy saját tevékenységét szobrokkal és emléktáblákkal teheti emlékezetesebbé. A Ligetben az új platánok telepítése mellé is járt egy kis emléktábla, hogy miféle jótékony kéz ültette el azt, amit majd lehet mutogatni az unokáknak. A kivágott fák mellé, meg szétbarmolt liget mellé azonban nem helyeznek majd el emléktáblát, hogy tájékoztasson arról, ez a fa adott árnyékot a 48-as szabadságharcban ide menekülőknek. Ez a fa túlélt aztán két világháborút, meg egy csomó újítót és jóakarót és megmondót, közben csak ontotta az oxigént, nyelte a port, adott árnyékot, fészkelőhelyet, eső elöl menedéket. Tartotta a hintát, ágaival meg az elszálló lufik után kapkodott.  Aztán egyszercsak szemet szúrt valakinek, egy lázas kis emberkének, aki nem törődött a Ligettel és a történetével, mert nem értette. Volt viszont egy fincsi ötlete, ami nem is volt igazán a sajátja, de amit mindenképpen meg akart valósítani.

Csakhogy ki szavazott erre az emberre? Ki szavazott Baán Lászlóra? Én nem.


Tovább..

2014. április 22.

Kinek hiányoznának?


Ez az év jobb már nem nagyon lehet. Legalábbis ha igaz a hír, amit a Vasárnapi Hírek megszellőztetett (ott már nem elérhető, de többen átvették a cikket. Update írás közben: HVG-től). A maszopnak sikerült összetapsolnia 1,8 milliárd (az hány lélegeztetőgép?) adósságot, ezért a számlavezető bankjuk befagyasztotta a számlájukat pár hete. Mára ígértek tájékoztatást, de egyelőre semmi. Mi meg itt a Toronyházban tűkön ülve várjuk a híreket. Ugyanis nem tudjuk eldönteni, hogy örüljünk-e ennek. Elsőre az lenne a logikus, ha iszonyat ünneplést csapnánk az MSZP életkorával egyező megegyező időn át tölgyfahordóban érlelt viszkivel és import maláj szexmunkásokkal, de gondolkodóba estünk.

Az ugye mindenkinek evidens, hogy ha nem tudják kezelni a helyzetet, az a szocik végét jelenti. Elképzelhető, hogy valami jogi úton sikerül neki elhagyni a süllyedő hajót (igen, ez egy patkányhasonlat volt!!!), és az apparátus egy része új néven újrakezdi ugyanazokkal az arcokkal (ahogy arrafelé megújulni szokás...), de ahogy Kunczemaci és Fodorgabi orra alá is mindig odadörgölte a jobboldal a szadesz hátrahagyott milliárdos nagyságrendű pelenkáját, úgy az MSZP jelenlegi vezetése se tudja magától már soha elhazudni ezt a lehetséges múltat.

Ha csődbe jutnak a szocik, megy mindenki a levesbe.

Miért lenne mindez probléma? Két okból. Egy: Félreértés ne essék, mi itt a Toronyházban örömmel vesszük bármely szoci, liberó vagy széljobber párt történelem szemétdombjára kerülését, csak közben tisztában vagyunk azzal, hogy egy párt megszűntével annak szavazói nem tűnnek el, csak átalakulnak. Hogy a párt halálának esetleges bekövetkezte után mennyi emeszpésből lesz Együttes/PM-es/DK-s/Jobbikos/LMP-s, megjósolhatatlan, főleg mert még ki se múltak. Talán az LMP az egyetlen a felsorolásból, akiknek a hízása komolyan nem zavarna minket, de a mégtöbbgordont, mégtöbbjávorbenit, mégtöbbvonát, mégtöbbfletót témáktól erősen felfordul a gyomrunk. Kettő: Akarhat bárki magát gyakrabban és alaposabban tökön rugdaló ellenfelet magának bármely jobboldali párt, mint amit az MSZP művelt az elmúlt pár évben. Az bizony már az álom kategória.

De akkor ideje elszakadni az álmok világától, nézzük a tényeket! Mert a legnagyobb valószínűség szerint egy combos sorvadás mellet valószínűleg tudják majd kezelni az adósságot (B-terv: Átírják a pártot egy hajléktalanra).

1, Simon Gábor túl korán került parkolópályára, baromira kéne most az a pénz.

2, A Fidesz szívességet tett a maszopnak, hogy letiltotta a kerTV-s reklámokat. Ha nem teszik, akkor az utolsó kampánnyal ez az 1,8 milliárd most lehetne 2,8 is.

3, Fletónak sikerült nagyobb károkat tenni nem csak az Összefogás/Kormányváltásban, de elnöklése alatt az MSZP-ben is, mint azt valaha is remélni mertük.

4, Piréz megígérte, hogy ha megszűnik a párt, akkor a HVG-ben idézett mondatot magára tetováltatja ribancrendszámnak, ahová a pillangót szokták kevésbé komoly és kimért férfiak (igen, itt szerkesztői belejavítás volt - a Piréz): „Van olyan megyei jogú városi irodánk, ahol társadalmi munkában legfeljebb egy idős néni ül a telefon mellett, de ő sem a hét minden napján”

A Toronyház tehát egyelőre várakozó állásponton van megszűnés ügyben, de megkönnyezni sem fogjuk, ha mégis sikerül összehozni nekik. Kinek hiányoznának? 
Tovább..

Vlagyimir Vlagyimirovics és a kaviárjobboldali erők



Putyin külön kiemelte Orbán Viktor győzelmét – Piszkos Fred dicsérete. Mivel az egyre idiotoibb amerikai liberalizmus hatására sok magyar jobber gondolja úgy, hogy neki a KGB-s Putyin mellé kell állnia, nem árt, ha néhány dologra emlékeztetjük a Tutkó olvasóit. Hátha őket nem eteti meg félévente kaviárral az orosz elnök, így nem érzik kötelezőnek az ánuszbabújást.

Ukrajna káoszáért vastagon felelősek a nyugatiak, főként az amerikaiak. Mert az úgy nem megy, hogy amerikai hivatalosságok osztogatnak sütit a Majdanon a tüntetőknek, majd utána jön a szériőzkonszörn, meg a békesség legyen nektek. A bölcsesség teljes hiányát tanúsították a válság során Victoria Nulandtől a szenilis marhává váló John McCainig. Így távol álljon tőlünk, hogy őket dicsérjük, vagy az általuk támogatott ukrán nacionalisták érdemeit kezdjük sorolni – mindez emberként és magyarként is durva lenne.

A másik probléma azonban a kaviárjobboldalé, és azoké, akik elhiszik, hogy Putyin az „új konzervatív erő” Eurázsiában, és hogy a hanyatló nyugat helyett bizodalmunkat helyezzük a volt komcsi titkosszolgába. Attól, mert az amerikai héják beleragadtak a hidegháború fogalmaiba és képeibe, még nem lesz igazolt Vlagyimir Vlagyimirovics akciója.

Ne kerteljünk: az oroszok bizony gecik. És ezt Magyarországról nézve talán bizonyítani sem kell. Ha nem lenne elég a 45 évnyi megszállás – azt lehet persze „szovjetnek” minősíteni –, jegyezzük meg jól, hogy előtte sem voltak nagy barátaink az oroszok. A dicsőséges, cári időkben sem. Lehet valaki Dosztojevszkij-, vagy Bergyajev-rajongó, ettől még az oroszok alapvetően épp úgy jártak el, amikor érezték a hatalmukat, mint ahogy most. Hazudoznak, agresszorkodnak, felforgatnak, terrorizálnak. És ha arra gondolunk, hogy manapság az amerikaiak szoktak felforgatni ún. civil szervezetekkel – amelyek ellen Putyin törvényt hozott –, jusson eszünkbe, hogy a módszert bizony az oroszok találták ki. A nyugati országok felforgatása szélsőbalos-majd jobbos szervezetekkel, azok felduzzasztása és pénzelése bizony orosz praktika. A jelenlegi ukrajnai beavatkozás a Donyecknél pedig, amit nevezhetnénk „élő pajzs hadműveletnek” is, álá South Park, nettó terrorizmus. (Az agyhalott amerikai adminisztráció és a lelkes szenátorok bűne pedig az, hogy fellázították az ukránokat, ébren tartották a lelkesedésüket, azt éreztették velük, hogy ott állnak mögöttük, majd hagyták őket ebek harmincadjára, hadd csócsálja szét az egészet Putyin. Ebben a meccsben továbbra sincs „jó oldal” – az ukrán kormány, amelynek hatalma leginkább Kijev határáig ér csak el, úgy néz ki, mint egy rossz politikai kabaré: néhány korrupt zsebes és feketeöves nackó szövetsége.)

Köszönjük a méltatást, Putyin elvtárs, de nem kérünk belőle. A rendes magyar ember ugyanis minimum szkeptikus az elmúlt néhány száz év tapasztalata alapján az orosz törekvésekkel szemben, ha nem egyenesen rühelli azokat. És leginkább azért, mert amit most Ukrajna keleti részében látunk, az a sunyi erőszakosság netovábbja – nagyjából az, amikor megindulnak kifelé a tankok az országból, majd az éj leple alatt visszafordulnak. Mert amíg nálunk azért kifejlődött valamiféle kultúra arra nézve, hogy még a kocsmában is vitatkozunk, mielőtt kitörne a verekedés, az oroszok érve mindig az erőszak volt. Az antikommunista érvekre a ruszki válasz a vörös hadsereg. Teljesen megértjük a lengyelek mélyről jövő gyűlöletét a tárgyat illetően.

Csak emlékeztetni szeretnénk jobboldali véreinket, hogy ne ájuljanak bele az ex-KGB-s medvebaszóba, mert nincs miért. Akkor sem, ha utáljuk a lembergi nacionalizmust, mert utáljuk. És akkor sem, ha tele a tökünk az Open Society-vel, és a leányvállalatok hisztijével. És akkor sem, ha elismerjük, hogy Putyinnak tényleg joga van olyan törvényeket hozni akár a homokos propaganda, akár a „civil szervezetek” kapcsán, amilyeneket csak akar – ez valóban az ő dolga, ő dolguk. Azt a kérdést érdemes feltenni, mi zavarna minket jobban: az Amerikából szponzorált jogvédők hisztije, vagy a felségjelzés nélküli símaszkos ruszki terror-kommandó, amely a civil lakosságot használja pajzsnak. A kérdés költői, Putyin anyja meg prostituált.


Ha több száz évig semmi, de tényleg semmi jót nem kaptunk a ruszkiktól, valószínűsíthetően a jövőben sem fogunk.

Ez a konzervatív tapasztalat.

Tovább..

2014. április 19.

Krisztus óta még sörözni is könnyebb!


Jön a nyuszi, tojást tojik, tavasz, megújulás, remény – igazából azt hiszem, az egész Húsvéttal nem igazán tud mit kezdeni valaki, aki nem tudja, mit ünnepelnek ezen a speciálisan keresztény ünnepen eredetileg. A Karácsonyból is sikerült ugye szeretet ünnepét csinálni, az is kicsit magában a levegőben lóg a maga kiheré… vallástalanított változatában.

De a Húsvét még inkább. Nyuszi? Tojás? Mi van? Mi ez az egész? Aki jobban belegondol, a speckó keresztény tartalom nélküli Húsvétnak még annyi értelme sincs, mint a Karácsonynak. Esetleg utána lehet nézni a néprajzi lexikonokban, hogy a nyuszkó meg a tojás meg a locsolkodás termékenységi kultuszokban eredeztethetőek. Erről az egyszeri 21. századi ember arra következtet, hogy a Húsvét is a szexről szól. Amúgyis tavasz van, egyre lengébb, izé, egyre feszesebb, de rövidebb ruhákban járnak a lányok, kivillanak a pasik felsőtestei.

És így lesz valamiből, ami többre hivatott, a locsolás elsikkadásával – mert ma már arra is lusták vagyunk – ivászati derbi este a kocsmában. A Karácsony már most is sokaknak a sörözésről szól a haverokkal, a húsvétból is ez válik éppen, tulajdonképp egy szintre kerülnek a Szilveszterrel.

Persze ha a kiábrándult népeknek komolyabb kérdéseket teszünk fel, akkor terelik a szót, nyugtalankodni kezdenek, és visszamenekülnek a sörükbe. És akkor mondják még, hogy keresztények gyáva nyuszik (na tessék, nesze neked, húsvét), akik belemenekülnek a fogódzókat adó vallásba. Hát, ember, inkább, mint hogy sörbe meneküljünk!

Mi persze itt a Toronyházban imádjuk a sört, és kiváló ivászati derbiket szoktunk rendezni, de épp ezért nincs rá szükségünk, hogy Húsvétkor is ezt csináljuk. Vagy ha hétfő este le is tévedünk a kocsmába, vagy épp a borospincébe, akkor is igényeljük, hogy az ünnepek, jelesül most a Húsvét, másról szóljanak – minek vannak ugyanis az ünnepek, ha az ivászatról szólnak, amit a hét bármely napján tudunk művelni?

Több kell ide.

Ide az kell, legyen ez a Krisztus, aki majd' kétezer bevállalta a kereszthalált – igen, azért, hogy a Toronyházban itt, ma, meg mindenki más, a legénybúcsúra Krakkóba meg Pestre érkező holland meg angol turista is, nyugodtan tudjon sörözni. A nyugodt sörözéshez meg kell a tudat, hogy nem kell megváltani a világot, a hivatásos forradalmárok munkanélküliek, és ezért lehetőségünk van élvezni is az életet. Ennek a dolognak az átérzéséhez meg kellett a negyven napos böjt – így aztán Húsvét hétfő este jobban fog esni a sör, mint negyven nappal azelőtt bármikor. Tudom, pedig egy ideje az inkvizítorok is munka nélkül vannak, és pennájukkal kell inkvizítorkodni. De most a megbocsátás ünnepe van.

Szóval lehet röhögni meg pattogni, hogy "képmutató keresztények", de egyrészt: a képmutató keresztények pontosan tudják, hogy tökéletlen és bűnös emberek, ennek belátásához pedig van mércéjük – utóbbi időnkénti felmutatása miatt kapják meg a képmutató és álszent jelzőt. Szóval inkább azok az álszentek, akik mutogatnak a keresztényekre, miközben ők maguk nem ismernék el, hogy létezik bűn és hasonlók.

Másrészt: aki meg próbálja átélni és megérteni ennek a kétezer évvel ezelőtt élt fickónak, akin a nyugati kultúra alapul, a szenvedését, és elfogadja őt nagyfőnöknek (helytartóját meg kisfőnöknek), annak sok teher lekerül a válláról, s mivel fel tud nézni az égbe, ismeri helyét az univerzumban, a kozmoszban, ezért le is tud nézni a sörébe, és nem fog elgémberedni a nyaka. Se a keze. Ha értitek, mire gondolok. Már csak tudom, pontosan láttam ezt inkvizítori működésem folyamán a középkorban. Nagy idők voltak, érdekesebbek és nem olyan unalmasak, mint ez az elbaltázott 21. század!


Aki hajlandó megélni mélységeket, az könnyebben megél magasságokat is, és nem csak a sokat szidott szürke hétköznapok lesznek az osztályrésze. Merjünk ünnepelni, merjük átérezni az ünnep eredeti értelmét, s akkor – banális, de – elmondhatjuk: Krisztus óta még sörözni is könnyebb
Tovább..

2014. április 18.

Az Erópunói Ember (Homo Eropunicus)


Képzeljük el, hogy 2015-ben a brüsszeli találmányok olimpiájának győztese magyar, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Győztesnek (alias Viktor), és aki olyan zseb-hazugságvizsgálóval utasítja maga mögé a mezőnyt, amely nem igényel fizikai kontaktust: a készülék a hallottak és a valóság összevetése alapján, diszkréten, rezgő üzemmódban jelzi a kamuzást, a hantát. Nos, a bajnok és a helyezettek egyik jutalma, hogy megtekinthetik az EU híres székházát belülről egy körséta keretében.

Az idegenvezető ki más lenne, mint a nyugdíjas Daniel Cohn-Bendit (aliasVörös Dani): maximálisan felkészült, az épület minden zegzugáról órákig tudna mesélni. A meghívottak izgatottan követik őt, de Dani is kíváncsi a csúcsminőségű találmányra. A Horn Gyula-teremhez érve Győztes, aki töriből is ott van a szeren, előveszi találmányát, és ártatlan képpel Vörös Danihoz fordul:

-              Who was Mr. Horn? Csak nem a magyar…? Nem, az nem lehet!
-              De, bizony, Horn Gyula, Magyarország egykori külügyminisztere és miniszterelnöke!
-              Az egy kommer!
-              Ööö… régebben egy ideig valóban tagja volt a kommunista pártnak, mert munkáscsaládból származott, de áldozatos tevékenységével belülről igyekezett megreformálni pártját és a társadalmat. (jól hallható berregés)
-              De hát a felsőfokú tanulmányait is a Szovjetunióban végezte, 1970-ben meg önként és dalolva abszolválta az MSZMP Politikai Főiskoláját…
-              Igen, igen… kétdiplomás ember volt! (kuncogásszerű berregés…)
-              … és már 1954-től tagja a kommunista pártnak. Ráadásul az ’56-os forradalom és szabadságharc idején karhatalmistaként legalábbis „jelen volt” a Nyugati-téri sortűznél, ahol a fegyvertelen tömegbe lőttek 5 halottat és 20 sebesültet hagyva maguk után!
-              Na és?! Illetve… elkeseredésében lépett be, mert a bátyját az ellenforr… szóval a megvadult felkelők megölték! (erőteljes berregés)
-              Ez nem igaz, mert egy szovjet katonai teherautó találta telibe, papír is van róla, meg tanúk! Ráadásul Horn már a bátyja halála előtt több héttel bezupált a pufajkásokhoz.
-              Jaj, te kis…izé… ne itt, mindenki előtt… Különben is, később ő vezette ki Magyarországot a kommunista blokkból a 80-as évek végén! (brrrrr…)
-              Ejnye, de hát még ’88-ban is betett az új pártkezdemények, mint pl. a Fidesz indulásának, és - bár ma már az ellenkezőjét terjesztik róla, de – erősen fosott Nagy Imre újratemetése és a várható szovjet reakciók miatt is!
-              Az nem ő! Horn Gyula büszke európai volt! Példátlan bátorsággal kezdte meg 1989-ben a vasfüggöny lebontását, és a keletnémet állampolgárok előtti határ megnyitásával kiütötte az első követ a berlini falból! *(brrrrrrrrrrrrrr…)
-              De hiszen akkor Németh Miklós volt a főnök! Gondolod, hogy egy vén kommer külügyér csak úgy, a miniszterelnök tudta és engedélye nélkül, magától nekiesik a határzárnak? Pont egy Horn-féle kaliber? Ez csak legenda, amelyet a posztkommunisták építettek Horn Gyula köré!
-              Nemá’, bazmeg… akarom mondani…le is van fényképezve! Egyáltalán, mi az, hogy posztkommunista?! Az MSZP egyik megalapítójaként egy teljesen új és megtisztult, demokratikus pártot hozott létre! A nulláról! (a találmány ekkor gyakorlatilag szétesik a berregéstől…)
-              Ugyan! Simán lenyúlták az MSZMP vagyonát annak ügynök-, pénzügyi- és médiahálózatával együtt! Horn Gyula titkosszolgálati dossziéját pedig SZDSZ-es testvérpártjuk szívességből kiemelte és hazavitte!
-              Elmész te a bús… ööö… búslakodott is a nép, amikor ’98 –ban az MSZP elbukta a választásokat az önkényúr Orbánnal szemben, mert Hornék rendezetten és jó pénzügyi helyzetben adták át az országot! (a készülék már nem működik…)
-              Dani, ezt marhára nem így gondoljuk ám Magyarországon! Horn szeretett pénzügyminisztere, tudod, a Panamai Doktor, Bokros Lali elszegényítette a lakosság nagy részét, leamortizálva a kormányzó balosok szavazótáborát is: erőteljes inflációval, folyamatos forintleértékeléssel, reálbér csökkenéssel, leromló egészségügyi ellátással és statisztikai trükkökkel. Szégyen, hogy az emberként és politikusként is ócska** Horn, akiről köztudott volt alkoholizmusra való hajlama, Magyarország miniszterelnöke lehetett! Horn Gyulát otthon a nemzet józanabb része rühelli, és szeretné elfelejteni. Sőt annak idején Sólyom köztársasági elnök az állami kitüntetésére is beintett! Nálunk még egy takarítóhelyiséget sem neveznének el róla!
-              Na, jó, húzzunk… Nekem megy a repülőm Brazilba!
-              Még egy kérdés, Dani: mondd, mégis, mi a pék bütykös f…ért neveztek el egy prosztó, pufajkás, vén kommunista piásról termet az EU-ban, aki még azt sem tudta rendesen kimondani, hogy Európai Unió?
-              Nem én voltam! Az a Tabajdi volt, meg a szocdemektől az erőszakos Pitt Udo Bullmann!


*   idézet Tabajdi Csaba szerdai nyilatkozatából

** Gyurcsány Ferenc engedélyével (kizárólag a HírTV-nek és munkatársainak fenntartott jelzője)
Tovább..

Összefogás: game over!


Mesterházy végre kimondta, amit mindenki sejtett már. Infórádió, Aréna, szerda este. „Jelen formájában nem megy tovább az összefogás.” Nagy sóhaj. Majd piciny koppanás. valószínűleg az a bizonyos „nagy kő” esett le Attila szívéről. S gurult tovább, egész Gyurcsány tyúkszeméig, ki halkan feljajdult…

De vajon nem késett -e egy csöppnyit el, eme coming out?  Másfél héttel a bukás után kijönni ezzel a vallomással? Igaz, jobb később, mint soha. No, de mégis!

Persze, Attila igyekszik „előremenekülni”. Bízik abban, hogy az uniós választásokon, ha a Fidesz-KDNP-vel nem is, de talán a Jobbikkal versenyben marad majd a második helyért. Ha pedig a DK pofára esik Gyurcsányostul, az Együtt-PM pedig leég Bajnaival az élen (amire most jó esély látszik), akkor jól számolhat Attila.

De mit számol vajon még? Másodiknak lenni, kétharmaddal szemben? Kétszer veszíteni miniszterelnök-jelöltként? Harmadszor is esélyt kapni? Kitől? Az MSZP-től? A baloldali emberektől?

De bárhogy matekozik is, semmi sem fogja megmenteni a végső és az egyetlen levonható konklúziótól. Ceterum censeo: Mesterházynak mennie kell!

Szegény Attila, hiába vágatta le csinos kis pinaszakállát, hiába lőtte be a séróját és fölöslegesen növesztett férfias pocakot – nem tudott valódi alternatíva lenni. Tehetséges – de nem eléggé. Ügyes – de nem eléggé. Okos – de… Sok mindenre alkalmas lehet Attila, de miniszterelnöknek nem.

Belátni viszont ezt nem akarja. Küzd, mert fiatal, és mert önreflexiója nulla. Küzd, mert bízik még abban, hogy újraépíthető valami életképes alakulat a szocialista párt romjaiból. Pedig egyre többen szólnak neki: „Attila, elment a hajó!” De ő süketnek tetti magát.

De mit is tehetne most Mesterházy? Az összefogást csesztetheti ugyan, de tény, hogy az együttműködést ő írta alá. Ezt a felelősséget nem háríthatja át senkire. Ha azt mondja, hogy jó ötlet volt, akkor nem tud mit kezdeni a bukással, illetve szembe kell néznie a felelősséggel; ha pedig utólag elhibázottnak tartja az egész kényszerházasságot, akkor meg felmerül a kérdés: minek ment bele? Talán zsarolták? Talán Gyurcsány zsarolta? Akkor van valami folt a múltjában. Ha meg nem, akkor viszont nem tudja megválaszolni azt a kérdést, hogy minek is írta alá ezt az egész együttműködést? Minek fogott kezet a népnyúzó, amerikai hátszéllel érkező, az IMF érdekeit képviselő Bajnaival; minek vette maga mellé az LMP-t szembeköpő, áruló PM-sekkel? (Akik az elmúlt huszonöt év leggusztustalanabb politikusai.) Minek vette be Gyurcsányt is a buliba? És egyáltalán: miért ment bele, hogy az egykori SZDSZ is ugródeszkának használja a szocikat. Mert Fodor Gábor nélkülük soha nem került volna be. (Fodor meg esélyes a „a legkisebb népi felhatalmazással valaha parlamentbe került képviselői” díjra!)

Miért fogtál össze Attila? Miért? Pedig még egy első éves politológus hallgató is megjósolta, hogy a matematikai képlet ebben az esetben nem pusztán összeadás lesz. És nem is lett. Gyurcsány, Fodor, Kuncze, vagy éppen a kalandor Kerék-Bárczy Szabolcs, többet vitt, mint amennyit hozott. De talán Bajnai sem a pozitív irányba billentette a mérleget.

Még egy dolgot tehet Attila. Ha új, pontosabban meglepően új programot hirdet. Kiforgatja a szocialista világot a sarkaiból. Amit egyébként meg is próbált. De a gyakorlat azt mutatta, hogy mindez teljesen esélytelen próbálkozás volt. A választmányi „kibeszélő show” után ugyanis pánikszerűen próbálkozott két politikai irányvonal megfogalmazásával. „Rendpárti szocializmus” és a „cigány-ügy”, amire nagyobb figyelmet kell majd fordítaniuk a jövőben – vélte a sajtótájékoztatón. Hogy aztán a kulisszák mögött ráboruló díszlet romjai alól gyorsan ki is nyögje: nem úgy gondolta. Mert, mikor észrevette szegény, hogy mekkora hülyeséget mondott, rohant is a népszabihoz, hogy egy teljesen ellentétes tartalmú interjút adjon. Rendpárti szocialista párt nincs és nem is lesz – mondta már emitt. Hűtve a felizzó kedélyeket, lemondva a kitörési pontról.

(Pedig milyen szép is lett volna ez alapján elképzelni 2018-ban a választási küzdelmet! Elképzelni, hogy a szelídülő Jobbik, akkorra már végképp szalonképessé válva – megdorgálja a szocialista pártot a cigányozásért és a rendpárti dumáért. Esetleg Vona felhívja telefonon, a már brazil nyugger Daniel Cohn-Bendit liberális megmondó embert és kéri, hogy térjen már vissza egy kis időre, demokráciát félteni a rasszista, cigánygyűlölő, rendpárti szocik ellen. De ez az álom sajnos szertefoszlott…)

Szóval vége van. Nincs tovább összefogás, nincs tovább kormányváltó baloldali összeborulás. A kényszerházasság viszont nem kecsegtet szolid válással. Csúnya viták elé néz a baloldal. És könnyen megjósolható, hogy nemcsak az összefogásnak lesz „kaput”, hanem Mesterházy Attilának is.



Tovább..

2014. április 17.

Kötelező Nyilvánvalókapitánykodás


Három dolgot lehetett előre kijelenteni a választások kapcsán politikai elemzőként Nyilvánvaló Kapitányként. Az első az volt, hogy a Fidesz lazán nyer. A második, hogy az tapló módon, a rendszerváltozás óta első alkalommal, nem fog gratulálni a vesztes a győztesnek. A harmadik pedig, hogy a vesztesek un block illegitimnek tekintik majd az eredményeket. Nyilvánvaló Kapitány háromból hármat behúzott.

Az első kettővel foglalkoztunk már eleget, jöhet a harmadik: Az Együtt-PM jogi lépéseket kezdeményez a győzteskompenzáció miattszólnak a hírek, de a többiek sem állnak le a nyavalygással. Nem tekintik legitimnek az eredményeket, mert az szerintük nem a választók akaratából alakult így, hanem a választási rendszer miatt, amit ugye a Fidesz tudatosan alakított úgy, hogy kétharmaduk legyen.

Valóban vonzó lehetőség, hogy jó szokás szerint mindenben keressék a hibát, sőt a bűnt, csak saját magukban nem. Ők Összefogtak, tehát mindent megtettek a győzelemért, azt mégse történt semmi.  Szó szerint követték a legendás értelmisi hátországuk útmutatását. Persze, elfeledkeztek szavazókat gyűjteni, de hát ez van, ha az ember nem normális pártokat, hanem médiapártokat grundol. Kirak a tévébe és az internetbe 6-8 valamennyire ismert arcot és aláírja, hogy Korszakváltók vagy Demokratikusék Koalíciója, és képes április 6.-án úgy csinálni, mintha valódi esélyese lenne ennek a választásnak.

Nem meglepő, a magyar hard core baller-scene legnagyobb barátja és amerikaihangja, Kim Lane Scheppele asszony rögtön megpróbálta mögéjük rakni a szakértelmet és kimutatni a magyar választási rendszer alattomos elfideszesedését. Két magyar segítőtársával eljutottak a negyedik alapműveletig, az osztásig, és megállapították, hogy az emberek a Fideszre szavaztak, és az ő szavazatukból mandátum kerekedett. Nahát. Akik meg nem a Fideszre szavaztak, azok szavazataiból kevesebb mandátum kerekedett. Nahát. Aki meg nem szavazott, vagy nagyon kis pártra, annak a szavazólapjából csak papírhulladék kerekedett. Nahát. Mindezt a Princeton egyetem „jogászprofesszora”, aki Bánkúti Miklós közgazdásszal és Réti Zoltán matematikussal eddig jutott a megfejtésben. Választási matematikai szakirodalom meg vajon mi?

Pedig ha félretennék a nácifidesz választási csalt hipotézist, akkor az első mondat, amire figyelmezni illenék az a következő: A kevert választási rendszereket (mint a magyar) általában az arányos rendszerekhez sorolják, mivel az arányos rész, legyen bármilyen kicsit is – arányosabbá teszi a rendszert, mint a tisztán többségi (pl. angolszász – szia Scheppele), de ettől függetlenül nyugodtan állhat közelebb a többségihez is. És innentől nincs értelme igazságtalan választási rendszerről beszélni (korábban sem volt), mert egy választási rendszer nem lehet igazságtalan. Lehet többségi és lehet arányos, illetve lehet a kettő közé valahova belőni. De igazságtalan nem lehet. Ahogy a leves sem igazságtalan, hanem sótlan.

Itt megjegyezném, hogy Scheppele által nyilván istenített angolszász választási rendszerben a magyar eredmények egy 90-10 százalékot hoztak volna össze a Fidesznek, ugyanis 106 egyéni választókörzetből 96-ot megnyertek. És az se lett volna illegitim. És igazságtalan sem.

A sokat vitatott győzteskompenzációban sincs semmi nóvum. Ha a mandátumot nem eredményező egyéni jelöltre adott szavazatokat áttesszük az országos listára, akkor teljesen alkotmányos és demokratikus megoldás nem csak a vesztesre adott szavazatokat, hanem a győztesre adott, de nem mandátumképző voksokat is átvinni. Ebbe még a Scheppele asszony által nekünk, buta elmaradott kelet-európai parasztoknak javasolt, Courtocracy sem igen tudna belekötni.

De az illegitim-legitim vita megoldó kulcsa nem itt rejtőzik. A Libnyaf szokta mindig mondani, hogy ne egy-egy elemet vizsgáljunk, mert azok lehetnek akár alkotmányosak is (micsoda engedmény), hanem a teljes képet, a gonosz szándékot! Rendben! Akkor felteszem a nagy kérdést: Mi a célja a választásoknak? Az, hogy a szívünknek oly kedves pártok szépen, arányosan beszökellhessenek a parlamentbe? Ki kell ábrándítanom a Libnyaf képviselőit. A magyar választójogi hagyományban a választások legfontosabb célja a működőképes kormányzó többség létrehozása. A korábbi választási rendszerünkre is ez volt a jellemző.

De akkor miért torzították az inkább arányos-többségi kevert rendszerünket inkább többségi-arányos kevert rendszerré? – teheti fel jogosan a kérdést a Libnyaf. Azért, mert már nem kétosztatú a politikai berendezkedésünk, amiben azért sikerült pár koalíciós válsággal majdnem összehozni néhány kormányzás-képtelenséget, hanem minimum három. Három, ha elegánsan ide vagy oda soroljuk az LMP-ét. Ha nem soroljuk sehova, akkor négyosztatú. És egy ennyire fragmentált, egymással koalícióképtelen pártokból álló felhozatalban vagy inkább többségi-többségi kevert választási rendszerünk van, vagy soha többet nem alakít senki kormányt. Egy tisztán arányos választási rendszerben most nem az EP készülnénk, hanem a megismételt országgyűlési választásokra. Félévente.

Tulajdonképpen úgy is hivatalban maradt volna a kétharmados Fidesz…

Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger