2014. május 31.

Bilderberg Gordon


Alig titkolt irigységgel tudósított a magyar sajtó a tényről, hogy a globkrit tüntik zárósorfalán, a rendőrségi helikopterek célkeresztjén hazánk egyetlen fia, Bajnai Gordon fogja vizionálni a demokrácia halálát, a nyugati értékek hanyatlását, és valószínűleg zsonglőrmutatványokkal és rúdtánccal is fogja szórakoztatni a nagyérdeműt. Ha nem a kávét tölti, ki tudja.

Mindenesetre mókás, és valahol rá és pártjára jellemző, hogy épp az európai megújuló baloldal sorfalán kell átvágni a limóval, miközben itthoni avatarjai, a HaHa és csatolt csapatai épp azért küzdenek, hogy ő, a Bildergergék Csicska Gordonja legyen a prájm. De miközben mennek a jelentések, büszkül a baloldal, és irigykedik a jobb, azért nem ártana tudni kik is ez a Bilderberg Konfernecia, amelyik ma ünnepli 50. évfordulóját.

New World Order. Egyfajta szitokszó a jobb érzésű baloldaliak számára, hisz ha lehet így fogalmazni, a leghegyezettebb fogú vadkapitalisták álmodozzák évente zárt falak között azt, hogy miként kéne országokat csődbe vinni, hol és hogyan kellene megerősíteni a Világuralmat, és miként kellene jól megsanyargatni a dolgozó népet egy kis extra profitért. Nem is véletlen, hogy a gyűlésen az amcsi tycoonok és az európai kapitalista elit szokott találkozni, a balos résztvevők tehát többnyire a tüntetők oldalán szoktak felszólalni, és hangoztatják az emberek, a szegények, a lecsúszottak, a kiszolgáltatottak és a harmadik világ nyomorának szörnyűségeit.

Ha beütjük a gugliba a Bilderberg nevet, és rámegyünk a képekre, nem kell sokáig várni, hogy értelemszerűen a „világméretű összeesküvés”, „kapitalista ámokfutás” és hasonló mémek tömegei ugorjanak fel. Lássuk kik is fogják nézni Gordon szórakoztató showműsorát. A The Guardian mai beszámolója alapján (a gyengébbek kedvéért ez az angol Népszabadság) George Osbourne hetedjére elnököli a konferenciát. George Osbourne amúgy a több témában is Orbán Viktor pajtijának mutatkozó David Cameron Szigetvári Viktorja. Afféle brit tory árnyék-kancellár ő, mindezek mellett a brit konzervatív hagyományokhoz hűen igazi vérkapitalista . Az ő hetedik Bilderberg konferenciáját, a következő három napban az MI6, a NATO, a Nemzetközi Valutaalap, a HSBC, a Shell, a BP és a Goldman Sachs International vezetőivel fogja tölteni, valamint nagy büszkeségünkre Bajnai Gordon is ott lesz szürcsölni a pezsit és enni a pogit.  Milliárdosok és magas rangú politikusok, valamint idén a szövetséges főparancsnok is ott lesz, valamint Szófia spanyol, Beatrix holland királylányka, aztán szintén holland részről a Bilderberg alapító Bernhard herceg.

Nézzük a témákat. Hova tovább Európa? Létezik-e magánélet? Valamint a tudásmegosztás, és Ukrajna lesznek idén. Valószínűleg Gordi az első panel részeként fogja pártja és mozgalma sikereit ecsetelni, és elszántságát, hogy eltakarítsa Orbán Putyin Viktort Soros György bá szülőföldjéről. A The Guardian rámutat, némiképp látva az Öt Család maffiagyűlését megszégyenítő biztonsági körülményeket, némiképp ironikus arról dumcsizni, hogy van-e magánélet. Akinek ugye pénze van, az meg tudja fizetni. Szól a konklúzió. Mindenesetre 3 méter magas drótkerítés mögött van most Gordi, amit sokan szeretnének, ha nem csupán három napig, hanem életük hátralévő részében állna e díszes kompánia körül hasonlóan sok rendőr és fegyőr felügyelete alatt. A valóban baloldali sajtó mindenesetre már most arról cikkez, hogy két újságírót pusztán azért letartóztattak a mai reggelen, mert az érkező vendégeket megpróbálták szóra bírni. Egymillióan a sajtószabadságért: reméljük ezt is szóvá teszi a korszakváltó Gordon újdonsült cimboráinak.

A The Guardian még rugózik picit ezen a témán: a Facebookos forráskódokkal machináló, a neten agresszívan nyomuló, fanzinokat pénzelő Gordon számára minden bizonnyal jó lesz egy picit dumcsizni a Google ügyvezető elnökével, Eric Schmidttel, vagy a Facebook vezető testületének tagjával, Peter Thiellel, hisz ők pontosan azok az emberek, akik tudják, hogy mennyire radikálisan transzparenssé vált a nép mára hálás működésüknek köszönhetően. Egy kis buksisimire megjelenik majd Keith Alexander is, aki az amerikai, úgynevezett NSA-botrány miatt kényszerült nemrég lemondásra.

Reméljük, Gordon személyesen fogja megvitatni a tisztességtelen piaci magatartás miatt hazánkban elítélt AXA vezérigazgatójával Henri de Castriessel a devizahitelesek problémáját. Nem is olyan rossz, hisz az úr svájci, biztos majd jól megdorgálja azért, hogy Svájc milyen hasznot hajt szegény k-európaiak bedőlt hiteleiből meg az Euró válságából. Vagy nem. Inkább nem. Ha viszont már ide keveredett remélhetően jut pár szó a KKR Investments vezetőivel csevegni, amelyik az egyik legnagyobb kelet európai piacokon befektető nyugati cég, akik erősen érdekeltek Ukrajnában. Talán csurran-cseppen pár milka a Haza és Haladásba.


Zárjuk ezt a kis összefoglalónkat Michael Meacher, brit Munkáspárti képviselő soraival, aki azt írja a The Guardiannak: „A Bilderberg a gazdagok és hatalmasok összeesküvése , akik azon dolgoznak, hogy megerősítsék és kiterjesszék a piac fölötti kontrolljukat. (…) távol a médiától vagy a közvélemény hatásától. Épp emiatt azoknak a politikusoknak, akik részt vesznek, egyre keményebb kérdéseket tesz fel a sajtó, és egyre nehezebb számukra csöndben maradni.” – írja Charlie Skelton. Hát egyben biztos lehetünk, a magyar sajtó valószínűleg sokkal kíméletesebb lesz Gordival, és az általa is pénzelt sajtóorgánumok valószínűleg nem fognak keményebbet kérdezni annál, mint hogy vörös vagy fekete volt-e a kaviár a svédasztalon.

Azért mi itt a Toronyházban úgy vagyunk ezzel, hogy egészen furcsának tartjuk azt a baloldalt, amelyiknek az önjelölt, és a pár napja önbizalommal fullra feltöltött korszakváltója egy ilyen vadliberális gyökkapitalista bulin szürcsöli a pezsgőt. Ha pedig az ő „korszakváltása” ama bizonyos New World Order hazai felbootolását jelentené, akkor meg kösz szépen de ezt kihagynánk.
Tovább..

2014. május 29.

Végjáték


Lassan úgy vagyok ezzel az MSZP-vel, mint a csillagászok a Plútóval. Elvitatkoznak évekig, hogy akkor most bolygó vagy sem, közben meg az a szerencsétlen kis égitest arra sem képes, hogy ez idő alatt egyszer megkerülje a Napot, vagy bármi meghatározót csináljon a Naprendszerben. A teszetosza kis hülye…

Hasonlóképpen agyalunk évek óta, hogy az MSZP vajon mikor lesz újra komolyan vehető váltópárt, mikor gyűrik újra platformmá a tőlük leszakadt kis szeparatista erőket, erre ők eközben lazán kivégzik magukat. A bennünk megbúvó Kisjános zokog, és lesütött szemmel kér amerikai ösztöndíjat.

A Mesterházy hirtelen jött, feltétel nélküli kapitulációja nem a lassú agónia jele, hanem az utolsó sör szombaton, maga az önmegsemmisítés.

Mert Atti elmúlt választásokon komoly gyakorlatot szerzett a tönkreverődésből, fene se gondolta volna, hogy egy teljesen értelmetlen európai demokráciajáték, tökéletesen indifferens eredménye vezet a bukásához. Persze, ezt csak azért mondom, mert kicsit mosakodnom kell, egy hete lényegtelennek minősítettem az EP-választást, illetve annak a belpolitikára gyakorolt hatását, és emellett az MSZP vezető ellenzéki szerepét se kérdőjeleztem meg. Erre a kissé meggyengült, kágébélázódott Jobbik lehagyja, a Gyuriferi-féle öngyilkos szekta és a Bajnai-csapat befogja a szocikat.


Az kb. mindenki számára nyilvánvaló lehetne, hogy ilyen részvétel mellett nem vonhatunk le következtetéseket az ellenzék belső erőviszonyaira, főleg nem számolgathatunk visszafelé az áprilisi összefogásos eredmények belső eloszlására nézve, tehát tényleg érthetetlen, hogy miért most lett elegük Atteszkából a szoci mamelukoknak, és hajtották el a fenébe. De hát a baloldalon a logika csak hivatkozási pont, nem alkalmazott tudomány…

Szóval most úgy áll a helyzet, mint a BKV-nál egy átlagos kedden, amikor a régi Ikarusokból kellene összeállítani egy működőképes flottát, hogy azért a hetes is járjon az értelmetlen újmetró felett. És ilyenkor kannibalizálnak egy-egy darabot, hogy a működőképes darabkáiból a többi még futhasson pár kört. 


Ez a végjáték.

Az Együtt-PM és a DK most készül az MSZP kannibalizálására. Mert náluk nincs szétrohadva a karosszéria, és működik a motor. Szemben a szocibusszal, ahol se pártvezér, se frakcióvezető, se vezetőség, de még egy kósza magyarázat sem a létezésre, csak néhány kallantyú és rézdrót. Csak úgy vannak. Félig már kibelezve, futómű nélkül félredobva. Egy halom tanácstalan kis tömbbizalmi, akiknek szüksége lenne napi iránymutatásra, célra, jövőképre. Ezt most - ki más? - a Gyuriferi nyújtja, aki megint többnek bizonyult, mint sima jobber paranoid képzelgés. Nem neki kell visszasomfordálnia a szocialistákhoz, hanem külső szereplőként ismét maga alá idomította az MSZP-ét. Immáron másodszor.

Szanyikapitány nem beszélt mellé: „aki önálló utat keres, azt személyesen fogja kilapítani”.


Tovább..

Kommentgyilkos alkotmányőrök


Úgy látszik, van amiben mégis eminensen tanulunk Strasbourgtól, az pedig a kommentek kezelése a neten. Mi hívei vagyunk a szeniorátusnak, a bölcsek tanácsának, öregek testületének és hasonlóknak, de valahogy a mai világban időnként a sok évtizednyi tapasztalat nem mindig vonatkozik olyasmire, amiről épp döntenek a bölcsek. Így bölcs döntés helyett a komplett idiotizmussal jellemezhető verdiktek születnek.

Minden jó szándéka ellenére nagyra becsült alkotmánybíróságunk például most a szólásszabadság bajnokaként fellépő Galamus nevű, balos véleménygettó hozzászólási gyakorlatát szentesítette, ugyanis minden komment potenciális bajkeverőnek bizonyul éppen a legfrissebb, szerdai Ab-döntés alapján. Éljen-éljen!

Az általunk össztűz alá vett, de arra meg se nyikkanó Mihancsik Zsófia-féle DK-kommandó ugyanis azt csinálja, hogy kommentelni nem lehet az oldalon. A szabad vita és a konszenzuskeresés jegyében. Emilben lehet küldeni hozzászólást, és mint azt Pivó Ivó kolléga megjegyezte, az nyilvánosságot kap, ha egyezik a szerkesztőség (azaz Mihancsik) álláspontjával.

Nos, az alkotmánybíróság döntésének értelmében az akármilyen kommentek egyenlőképpen ítéltetnek meg, legyen moderálás az oldalon vagy nem – ha az oldal moderál, akkor ezzel ugyanis elismeri felelősségét, ha meg nem moderál, akkor meg automatikusan az első eset lép életbe, körülbelül így jellemezhető az Ab-féle ítélet. Igen, valóban, ha nem moderál, akkor nem tud életbe lépni, hogy moderál, de hát épp ilyesmi fura asszociációkra vetemedik a tisztes jogászokból, és ezek szerint csak nyomtatott lapokat olvasókból álló testület. Pl. asszongyák, hogy „a moderált komment, ha jogsértő, ugyanolyan jogi következménnyel jár, mintha nem lett volna moderálva. A kommentek moderálása nem mentesít a jogsértő közlésért való felelősség vagy a helytállás kötelezettsége alól.”

Mi van? A már eleve kimoderált komment egyáltalán minthogy ki van moderálva, már nem lehet semmiféle jogi hókuszpókusz tárgya, ugyanis már nem tudja senki sem olvasni. Ráadásul az Ab szerint tök mindegy, hogy előzetes vagy utózmányos moderálásról van szó. Magyarán az Ab az előzetesen kimoderált, meg sem jelent kommentre is ítélkezett, különös ügybuzgóságról tanúságot téve.


Sajnálatos, hogy az Ab a Galamus-féle őskövületi formációk „kommentelési gyakorlatát”, azaz a kommentmentességet támogatja döntésével, ugyanis a fenének van ereje és ideje minden kommentet átolvasni, hogy kivegye-e vagy sem.

Miért nem lehet leszögezni, hogy a kommentért a kommentelő a felelős, és maximum őt lehet megbüntetni? Mert nehéz utánamenni? Vagy... vagy? Ezentúl nem a falfirkászokat büntetik, hanem a lakóközösséget, amely nem távolíttatta el időben a falfirkát? Nem a rongálót büntetik, hanem a megrongált érték tulajdonosát, amiért nem állíttatta helyre? Tudnánk még pár párhuzamot hozni.

Például ha odasprézzük az Alkotmánybíróság épületének falára, hogy „kommentgyilkosok”, akkor nem minket ültetnek le rongálásért, garázdaságért, hanem az Ab-t?
Tovább..

Járt-e Kimlén Scheppele?


Már egy-két hete érezni lehetett a vibrálást a levegőben. A hazai politológusok mindent elmondtak már április 6-ról, sőt Cpt. Szanyi már az első 24 órában lökte nekünk, mi a pálya, a nagy pártok közül a szocik elkezdték önmagukat marni, a törpék ünnepeltek, mintha Hófehérke swinger partiján vettek volna részt, a Fidesz pedig az Ország Foteljében kényelmesen hátradőlve üldögélt, és csak kávét kért. De valami hiányzott mindenkinek…

És végre felvirradt a nap, amikor megismerhettük Kim Lane Scheppele asszonyság elemzését a magyar országgyűlési választások eredményéről: az okosabbja angolul, a The Nation c. amerikás hetilapban, a butábbja, mint én is, magyarul, a Galamus nevű többször megszűnt (?) portálon.

A Galamusról tudni kell, hogy független internetes portál, amely publicisztikákat, elemzéseket közöl a mai magyar valóságról. Saját ars poeticájuk szerint nevüket, ha jól emlékszem, egy Galamus nevű, kicsiny francia hegyi településről kapták. Mivel magyarul ennek a névnek semmi értelme, a haverokkal elneveztük Gall Ánusznak: ez is francia, könnyebb megjegyezni, és röhögni lehet rajta. Az oldal korábban fáradhatatlan, ma már elfáradt motorja Mihancsik Zsófia, a befogott orral történő szavazás anyja, kitalálója, ideológusa és terjesztője. Állandó és alkalmi szerzői között csupa független újságírót és médiamunkást, politológust, filozófust találunk. (Aki kíváncsi, és szeret borzongani forró májusi napokon, itt megtekintheti a szerzők névsorát.) És nem vicc, hogy függetlenek: elemzéseik, meglátásaik tényleg teljesen függetlenek - a valóságtól.

Ráadásul azon portálok közé tartozik, amelyeken – a szerzők alkarjára tetovált és sokat hangoztatott európai értékek jegyében, úgy, mint Nyitottság, Pluralizmus, Demokrácia, - tilos kommentelni, csupán e-mailben lehet olvasói levelet küldeni. Ha a tartalom egyezik Mihancsik véleményével, a levél megjelenik. (Alkotmánybíróságunk szerint ez a helyes - a szerk.) Ha nem, nem. Érdekesség még, hogy több, mint egy éve úgy tűnt, nincs már pénz az amúgy elég egyszerű oldal üzemeltetésére, ezért Zsófia fájdalmas levélben búcsúzott maroknyi olvasótáborától. De akkor hirtelen megjelent egy titokzatos jóakaró, és betolt annyi pénzt, amennyitől fellélegezhettek. A figyelmesebb olvasónak ettől kezdve feltűnt, hogy a független Galamus hétről hétre durván ekézni kezdi az MSZP-t, viszont kemény nyelvcsapásokkal illeti a DK és vezetője hátsófelét… (A következtetések levonását a kedves olvasóra bízom.)


Pár hete a megszűnés árnya ismét megjelent felettük, de úgy tűnik, alapjáraton azért továbbketyeg az oldal. Pedig olyan nagyágyút is sikerült megnyerni szerzőnek, mint Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem professzora, politológus, szociológus, alkotmányjogász, magyarszakértő, akinek csupán a szakmai önéletrajza 17 oldalt tesz ki. Ő az amerikai Besenyő Pista bácsi, akinek Mindig Igaza Van, különös tekintettel, ha Orbán Viktor vezérlő fejedelem országlásáról nyilatkozik.

Kim asszonyság március elején hozakodott elő az új választási rendszert elemző cikksorozattal. Ebből mindjárt botrány is kerekedett, amikor Szigetvári „Együtt-PM” Viktor azt merte állítani, hogy egy, a 444.hu-n megjelent másik elemzés jobb, mint Scheppeléé. Erre előugrott a virtuális bokorból egy Balogh S. Éva nevű senki a tengerentúlról, és csúnyán lekúrta Szigetvárit, hogy mit merészel, „ők” (Scheppelével) halálra dolgozzák magukat értük, és ez a hála, meg különben is, Szigetvári szarul beszél angolul. A Scheppie-elemzés egyenletes színvonalú volt: hemzsegett a tévedésektől, hazugságoktól és ferdítésektől. Ráadásul az a furcsaság állt elő, hogy a magyar fordítás hamarabb jelent meg a Galamuson, mint az eredeti a New York Times online oldalán, Paul Krugman blogján. Azt fel sem tételezzük, hogy a mű esetleg eleve magyarul íródott… Bár a műfajnak jelentős hagyományai vannak itthon. Az első Orbán kormány idején Weyer Béla, egykori HVG-s szerző gyakran jegyzett német nyelvű cikkeket a Frankfurter Allgemeine Zeituingban vagy a Süddeutsche Zeiutungban ballib megrendelésre. Azért volt szükség Bélára, hogy utána hivatkozni lehessen a „mértékadó nyugati sajtó véleményére” itthon a Népszabiban, Népszavában, 168 órában, és szörnyülködhessenek balról, „mámegin’ milyen rossz véleménnyel vannak Orbánról”. Annak idején ezt nevezte el Lovas István weyerbélázásnak.

És akkor itt van a legújabb darab Scheppelétől. Már a címe is sokkoló: "Orbán újraválasztása a magyarországi politika összeomlását jelzi". És ha ez nem elég, akkor a már a címtől letérdelő olvasót az alcím biztosan padlóra küldi: "…arról, hogyan hajtott végre alkotmányos puccsot Orbán Viktor, és hogyan hozott létre egypárti államot". Most ne fagyjunk rá a problémára, hogy mit jelent a "politika összeomlása" vagy mi a rosseb az "alkotmányos puccs", mert magunktól úgysem jövünk rá – majd a Scheppie megmondja. De ami az alcím után következik, az igazából egy másik mottót kívánna: „Az alábbi történetek kitaláltak, bármely hasonlóság a valósággal a véletlen műve”.  És jönnek a ballib faszfejektől unalomig ismert panelek: "45%-kal a kétharmad illegitim, Orbán és a Fidesz gyengülőben, a rezsicsökkentés mint választási cél, a politikai hirdetések korlátozása, a Jobbik mint "Európa új fasisztája"és megismétli a "Frankenstein-államról" szóló tételét, amely amúgy a hölgy egyetlen eredeti elmeszüleménye.

A hangos röhögés Kim következő gondolatára tör ki: "az összes állami intézmény ellenőrzését kicsavarta az ellenzéki kezekből…". Ezek szerint Scheppie beismeri, hogy korábban az állami intézmények a ballibek kezében és irányítása alatt voltak, ami persze úgy ökörség, ahogy van, de jól hangzik, és ezt még rá lehet húzni az asszonyság orrára egy későbbi vitában. A Frankensetin-állam elve szerint meg Orbán "az uniós országok teljesen normális szabályait fércelte össze szörnyű egésszé", és ezt tette a gonosz Patás a választási szabályokkal is: zagyválta a német és angol rendszert a belga matematikus módszerével, hogy "puszta többsége szupertöbbséggé váljon". És nem elég, hogy a Magyar Belzebub "a kormánnyal szemben állóknak megnehezítette a szavazást" (sic!), szegény páráknak ráadásul a "Fidesz által pozícióba helyezett választási tisztségviselők által körözött téves információkkal kellett megküzdeniük". Bahhh…! A Fidesz küldöttjeként én is ilyen pozícióba helyezett izé voltam a helyi választási bizottságban csakúgy, mint az MSZP és a Jobbik küldöttei, de nem körözött semmi, legfeljebb a közeli reptérről felszálló vitorlázó repülők, és a választás teljesen simán zajlott, egy rossz szó sem hangzott el. A szöveg még sok csemegét tartogat azok számára, akiknek van türelmük kijegyzetelni Scheppele egetverő marhaságait, de ha bizonyítani kellene az állításokat, bizony, bajban lenne a nagyasszony. A cikk a második felére teljesen ellaposodik: szót ejt a baloldal szerencsétlenkedéséről, van ijesztgetés a Jobbikkal, CÖF-özés, simicskázás, némi médiaelemzés, majd függöny. Vége az első résznek.

Megszámoltam: 2869 teljesen feleslegesen leütött karakter. Ez egyébként egy átlag galamusos szerzemény karakterszáma, ahol az összes cikk túl hosszú, és rendkívül unalmas. Scheppele nem ad magyarázatot a végén sem, mit jelent a politika összeomlása, ráadásul én úgy emlékszem, április 6-án nem a politika, hanem a baloldal omlott össze!



Tovább..

2014. május 27.

Hungarogáz


Hogy mi is az a Hungarogáz?

A hungarogáz egy semmitmondó felirat egy falon, ha az ember Vác felé megy autóval, láthatja a város szélén. A hungarogáz azonban egy mély jelentéstartalmú összetett szó is, amely külön értelmet nyert a nemrég lezajlott európai parlamenti választás után. Mert ugye egyik oldalon ott van a szépen felépített polgári ideológia, az összeválogatott magyarországi képviselőkkel: van köztük családanya, roma képviselőnő, határontúli magyarok. Megannyi történet, megannyi külön sors összegződik egy képviseleti bázissá, ők így összességében Magyarország múltja, jelene, jövője, sorsa,  törekvései. A magyar valóság.

És aztán ott gomolyog a hungarogáz. Az a csapatnyi egyéb egyén, akik még Magyarországot képviselni hivatottak, és akik szintén megannyi külön történet, megannyi külön sors. Akik összetéveszthetőek, összemoshatóak Magyarországgal, akiket ha akarnánk se tudnánk takargatni, mert sajnos éppúgy részét képezik a múltunknak, a jelenünknek és a jövőnknek. És attól hungarogáz, hogy nem sikerült őket magánügyként kezelni, előgőzölögtek a repedésen, Európa kényes orra alá. Természetesen európai szintű juttatásokért cserébe.

Hát kik is ők. Említsük elsőnek a hölgyet. A csak újabban fajelvű Morvaikrisztit, aki álmatag, Rubint Rékától eltanult vigyorral zsidózik magyarérzelmességtől elfátyolozott hangon, bár nem is olyan régen még a melegkapcsolatok diszkriminatív korhatár-gátja ellen küzdött vállvetve magyarországi meleg szervezetekkel. Meghát ő mégiscsak Balóné. És fajtársa, a Kovácsbéla. Aki ügynök. Az oroszok barátja. Nem a magyarok barátja. Jó, hogy pont őt küldtük.

Aztán itt van a két külön pártocskából bekerült Kormányváltó hős. Euroferi, meg az Eurogordon. Most, hogy itthon nehezebben megy az érvényesülés, megpróbálják közvetlenül odakintről tematizálni a Magyarországról kialakítandó európai képet. Nem Tavares-jelentés lesz, hanem Gordonjelentés. Meg Ferijelentés. Minden héten. Meg fékek és ellensúlyok. Meg náciország. Ügyesebben nem is helyezkedhettek volna. Nem is csoda, hogy visszahívták a tehetséges Göncz Kingát, ha egyszer a forrás mostantól Európában buzog föl… És vitték magukkal Jávor Benedek Kaméleont. Akinek nem teremthetett volna elég segget, aki teremtette. Most épp megint kizöldült, hogy Európába mehet.

És országunk képviseletében kijutott az MSZP utolsó igazán tipikus pártkádere. Az iszákos, prosztó Szanyikapitány. Fejében Naésgyula felejthetetlen mondatának visszhangjával: egyedül maradtál Tibor. De még utoljára menj, és mutasd meg, milyen is a magyar kommunista. Menj, igyál és beszélj. Ne gondolkodj. Csak mondd. Te vagy az utolsó szamuráj…

(Ezúton gratulálok magunknak, hogy ha éppenhogy is, de sikerült a normális magyar ellenzéket is bejuttatni. Drukkolunk neked, Meszerics Tamás, csak ne nagyon nézzél magad köré, úgy legalább négy évig. Nem fog tetszeni, akiket látni fogsz.)


És ennyi. Hát ez a másik csapat is mink vagyunk. Ők is tevékenykednek majd értünk, a mi felhatalmazásunkból, és négy éven keresztül pirulhat majd miattuk az orcánk. Hiába a szépen kitalált és megkomponált polgári országkép. Visszük magunkkal a Muónikasót is, meg a szívtipró éjjelnappal Magyarországot.

Na, ezt nevezem én hungarogáznak.  
Tovább..

2014. május 26.

Megyünk az unijóba!


Majd’ beszartam a röhögéstől vasárnap éjféltájban, mikor nem „jöttek”, hanem egy szempillantásra a pofánkba tolták a választási eredményeket, túl sok meglepetés nem ért minket. (Legfeljebb a szocik lesújtó, béka segge alatti teljesítménye) Mindenesetre akkor még nagy érdeklődéssel számolgattam és böngésztem a listákat. Még izgultam is egy kicsit, hogy kik lesznek azok, akik majd minket képviselnek az „unijóban”!

Akkor kezdtem igazából csak nevetni, amikor a vesztes pártok szónokai, egymást váltva kezdték magyarázni a bizonyítványukat. No, nem olyan profin ugyan, mint Karinthy hőse, de azért egész pofásan felkészültek abból, hogy miként lehet „szarból palotát építeni”. Hisz a Fidesz mellett voltaképp minden párt vesztes volt, de a szocikon kívül pedig mindenki ünnepelt. Majd kapcsolásról kapcsolásra nőt röhögésem, végül a DK-s Varjú tánca láttán már potyogtak a könnyeim.


De menjünk csak sorjában a megállíthatatlan, a szomszédokat is felriasztó röhögő görcsöm egyes stációin!

A „nagy második” a Jobbik lett vasárnap. Vona, illetve a furcsán vigyorgó és kissé zavarosan beszélő Baló Györgyné Morvai Krisztina előadása iskolapéldája volt a profi marketing módszereknek. (mintha Krisztina elszívott volna valamit, úgy kerekedtek ki szemei, bár biztos csak nagyon örült…) Gyakorlatilag 2010 óta a leggyengébb eredményt érték el százalékosan, majdnem ugyanannyit, amennyit 2009-ben. Mégis úgy beszéltek róla, mint a legnagyobb győzelemről (majdnem 15 százalékot). Úgy tűnik új marketingesük van! Mert az áprilisi, 20 százalékhoz képest ez mindenképpen az egyik legnagyobb zuhanás volt. A Jobbiknak az a szerencséje, hogy most a baloldali pártok külön indultak (Ha összeadjuk őket, akkor még egy kicsit jobb eredményt értek el, mint mikor ténylegesen együtt voltak. Így számolva 27 százalékot tettek most ki.) Mindenesetre a sajátos helyzetnek köszönhetően lehet pozitívan értékelni ugyan a második helyet, de annak fényében, hogy a baloldalra szavazó ellenzékiek majdnem kétszer annyian vannak már, mint a Jobbikosok, már nem olyan szép ez a képlet. És még a Kovács Béla ügy lezárása is előttük áll… Tehát olyan felhőtlen mégsem lehet az örömük. De Morvai fején legalább röhöghettem.

A győztes, a szavazatoknak több mint a felét begyűjtő Fidesz ünneplése azonban tényleg őszinte volt. Talán csak a fiatal Dömötör Csaba szomorkodhatott egy kicsit, mert a kora este kiszivárgó eredmények szerint, még éppen „becsúszott volna” tizenharmadikként. De végül az LMP csak befutott, így az ifjú Dömötör pedig, aki egyébként már a nemzetközi politikába is belekóstolt (az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetének is volt már elnöke) kipottyant. 22-kor még örült, 23-kor már szomorkodott. Megjegyzem, hosszútávon a Fidesz is szomorkodhatna Csaba kiesése miatt, ugyanis ő is gyöngyösi, akárcsak Vona Gábor, ráadásul fiatalabb is néhány évvel a Jobbik elnökénél, így ha pozícióba került volna, szépen fel lehetett volna építeni a választókörzetben 2018-ra Vona ellenében. De ez legyen a Fidesz legnagyobb baja, hisz Európa-szerte figyelemfelkeltő eredményt értek el (amelyet most nem lehetett semmiféle választási manipuláció vádjával befeketíteni). Csaba pedig fiatal és okos srác. Van még ideje!

Schiffer Bandiék öröme is érthető volt. Bár nem tudom, mit fog kezdeni Meszerics az unijóban, illetve hogy áll majd a Daniel Cohn-Bendit által örökségbe hagyott „zöld” politikához? Hisz valószínűleg abba a frakcióba fog beülni, ahonnan most ugyan nyugdíjba megy a gyermekmolesztáló vén szatír, de befolyása és öröksége sokáig ott lebeg még!

Mikor Bajnai és a mögötte állók óriási üdvrivalgásba kezdtek, és felharsant a „Ben-ce, Ben-ce!” rigmus (ami annak a Jávor Benedeknek a beceneve, aki azért röpülhet Brüsszelbe, mert a listavezető Bajnainak ez nem pálya) – már kajánul kacagni kezdtem. Minek örülnek ezek a hülyék? Annak, hogy egy árva képviselőt bejuttattak, vagy annak, hogy a szocik pofára estek? Mert az első lehetőségnek nem túl sok értelme van, a második pedig nem éppen ildomos egy volt (vagy leendő) szövetségessel szemben. Ráadásul Jávor nagy politikai árulónak számít, hisz annak idején, a biztos politikai helyért baszta át az LMP-seket. Én meg csak röhögtem, mert elképzeltem, hogy ez a Jávor Benedek nevű „Bence” gyerek, most majd a Bajnai fejét is jól átcseszi, mikor nem a szocialista frakcióba ül majd be, hanem inkább a zöldekhez. Bajnai meg magyarázkodhat majd az amerikai haverjainak!

De hát a csúcspont ismét Feri show-ja volt. Gyurcsány egyébként már napközben is megnevetetett, amikor a celebeket megszégyenítő módon, egy villanyautóval szállította a szavazókat. „Feri taxi” néven vállalta be, hogy közvetlen kapcsolatot építsen ki a polgárokkal. Az autó egyébként csigalassú volt, illetve inkább hasonlított Bud Spencer fagyiskocsijához, de azért üde színfolt volt az egyébként is szokatlanul csendesre sikeredett voksolási napon. (Nem nagyon voltak balhék, feljelentésekről sem hallani egyelőre.) De ami este következett – az maga volt a közröhej! Óriási bulit csaptak, táncoltak, énekeltek, vidámvasárnapoztak.

És mindezt szaros kilenc százalék miatt? Mi lett volna, ha megelőzik az MSZP-t? Szétrúgják a falat? Komolyan potyogtak a könnyeim. A legszebb pedig az volt, mikor másnap Molnár Csaba, valószínűleg még az „after party” hatása alatt, azt találta mondani, hogy „szerénységre kötelez az eredmény”. Hát a kilenc a százalék, az tényleg Csabikám!

De a DK-ben sem lehet minden rendben, hisz másnap lemondott Bauer, mert szerinte nem elég liberális Gyurcsány politikája


És végül, ahogy a csúcspont után lenni szokott, jött a tragikomédia. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek, amikor Mesterházy bejelentette, hogy az MSZP elnöksége benyújtja a lemondását – éreztem, hogy egy korszak ért véget. Bár jövő szombatig kell még várni, de az kommunista utódpárt végre összeomolhat. (Tényleg, ha lemond, miért nem azonnal teszi?) Kis lépés ez a történelemben, nagy lépés a magyar rendszerváltás történetében. Kár, hogy egyesek szépen átmentették magukat…

Mindenesetre viccesre sikeredett még Szanyi Kapitány interjúja a nap végén, aki valószínűleg most kénytelen-kelletlen megtartotta a józanságát. Mint egy modern színházi komédiában. A poén már elhangzott, a bohóc már pofára esett, jót is röhögtünk szegényen, de még feloldásként lelkizünk egy kicsit a végén. Hisz Szanyi nem beszélt másról, mikor az ő és a szocik elnökségének felelősségét firtatták, minthogy minden pártnak önkritikát kell gyakorolnia. Miért is? Mert alacsony volt a részvétel. Ja és erről leginkább a Fidesz tehet, hisz nem volt kormányzati kommunikáció, ami a zemberek figyelmét felkeltette volna. Hogy is van ez ó kapitány, kapitányom? Amikor a Fidesz, a hazai választások előtt kormányzati kommunikációt folytatott, akkor az volt a baj; most meg hogy nem, akkor meg az?

Furcsa volt hallgatni Szanyi nyakatekert logikáját, miszerint a Fidesz tehet az alacsony részvételről, a szocik pedig az alacsony részvétel miatt veszítettek, ergo a Fidesz tehet a szocik vereségéről. Azt a kurva!

Egyébként a konklúzióban igaza lehet Szanyi Kapitánynak, hisz tényleg a Fidesz tehet a szocik vereségéről. Ugyanis ismét tisztességes választásokon verte tönkre őket, most már 2006 ősze óta zsinórban ötödször!

Már csak Gurmai Zitát és az ő „nőügyeit” sajnáljuk, amit oly őszintén akart képviselni. Mert Zitácska nem megy Brüsszelbe, de nem megy ő már sehová sem a május elsején összehajtogatott papír szívecskével a hátizsákjában.

Szegényebbek leszünk nélküled Zita!


Tovább..

Megértünk már…


Még anno 1936-ban lezajlott egy polémia az ébredező határontúli magyar irodalom alakjai és a magyar nyugatosok között. A vita lényege annyiból állt, hogy a határontúli (a vitában épp a transzilvanista) irodalmi produktum mennyiben feleltethető meg az alapvető művészi kritériumoknak. A nyugatosok – a vitában megszólaló Schöpfin Aladár és Babits Mihály - álláspontja ebben a kérdésben az volt, hogy a határontúli irodalom megérett arra, hogy kritizálható legyen, és az olvasóközönség ne tespedjen el a kisebbségi lét fölött érzett szánakozásban, hanem kritikailag ösztönözze a valóban kiváló írókat. Egyszóval, hogy nem elég a nemzeti érzület szirupos rajongása, mert a határontúli irodalom életerős, jelentős, és ennek mentén kell kezelni. Ez a vita igazolta aztán azokat az írókat – Tamási Áront, Makkait, Áprily Lajost -, akiket azóta az egységes magyar irodalom megkerülhetetlen részeseként tisztelünk. Ők felnőttek a feladathoz, és miért ne tették volna. Ők azok, akik az irodalom berkein belül több mint 70 évvel korábban megvalósították a magyar kultúra Kárpát-medencei egységét, és mi még csak most, a 2000-es évek elején próbáljuk a nyomukba szegődve ennek politikai kivetüléseit megvalósítani.

Az európai parlamenti szavazás kapcsán hasonló gondolataink merülhetnek föl, hiszen a szavazással ránkruházott erőt használva az oly igen elérni vágyott Európába most magunk delegálhattunk képviselőket, akik az egységes magyar nemzet ügyét képviselhetik Európa előtt. Az előtt az Európa előtt, aki nem nézett szembe egy nemzet szétszakításának tragédiájával, de alapvetően nem is ismeri a kisebbségi kérdést, inkább elnyomja azt. Arról az Európáról beszélünk, ahol a nemzeti ügyükért harcoló kisebbségek egészen a szélsőséges megnyilvánulások irányába mozdultak el, gondoljunk csak az IRA-ra, vagy az ETA-ra. A terrorizmus természetesen nem járható, szégyenletes út, de az elfojtott belső problémák sajnálatos eredője.

A magyar közösség nem ezen az úton jár, sokkal elméletibb, kifinomultabb, alkalmazkodóbb, de kitartó, hiszen még mindig itt vagyunk. Bár fogyunk, de még vagyunk. Az európai választási eredmények tükrében azonban az 1936-oshoz hasonló vita szellemiségéhez kell tartanunk magunkat, hiszen mindazon magyar kisebbségek, akik már részei az európai közösségnek, felnőtt, érett és kitartó magyar közösségek, és tisztában kell lenniük szavazatuk, választási részvételük súlyával.

Természetesen örömteli, hogy a magyarlakta vidékek választási hajlandósága magasabb a teljes népesség arányaihoz képest. De annak tudatában, hogy az európai választásokon alapvetően alacsonyabb a részvételi hajlandóság, ez csak még külön ösztönöznie kellene a magyar nemzetiségű szavazókat a választási részvételre. Immáron ugyanis nem elég, hogy a határontúli magyar érdekeket fölkaroló polgári oldal a kettős állampolgársággal, és a magyarországi szavazati joggal bevonja őket a közös döntéshozatalba, hiszen saját országukban is képviselői helyhez, érdekképviselethez juttathatják saját földijeiket. Szép gondolat, hogy a magyarországi mandátumokat felhasználva a kisebbségben élő magyarok is európai parlamenti helyhez juthatnak, de ezzel összefüggésben arra is érdemes volna hangsúlyt helyezni, hogy az alacsony részvételnek köszönhetően ezt hazai pályán is könnyebben megtehetik.


Nagyon könnyfakasztó, amikor Tőkés a maga egyszerű énekhangjával rázendít a magyar himnuszra a Fidesz választási győzelmének ünnepén, közvetlenül Orbán Viktor után. De minden segítő szándékon túl a határontúli magyar közösségeket kezeljük érett és egységes közösségként, illetve érjük el, hogy azzá váljanak. Tudatosabbá. Vannak olyan kisebbségi magyar közösségek, amelyek sokkal jobban el vannak nyomva, mint azt elsőre képzelnénk, jelesül például abban a vágyott nyugati Ausztriában, ahol még az utcaneveket sem írhatják ki magyarul, hiába vannak többségben. Ausztriában, Őrszigeten található például az az egyedülálló magyar templom, amely magyar népi motívumokkal van kifestve, és amelynek párdarabja legközelebb Székelyföldön, Csíkrákoson található. Ott is van tehát valamely nyomunk.

Vagy Kárpátalján, Vereckénél. Az erdélyiek, a felvidékiek erősebbek, ütőképesebbek. Számarányukat tekintve is felnőttek már az Európai részvételhez, az autonómia ügyének képviseletéhez. Ennek igazolásaképp ideje másképp gondolkodunk önmagunkról, önmagunk érdekérvényesítő szerepéről. Megértünk a kritikára. Megérünk az önbecsülésre. A megbecsülésre. Örülhetünk most a választási eredmények miatt, de vegyük komolyabban magunkat.

Felnőttünk ugyanis. Számolni kell velünk.  Akkor számoljanak is. 

Tovább..

Az EP-választás eredményeinek mértéktartó elemzése, különös tekintettel az MSZP budapesti szereplésére



ikszdé
Tovább..

2014. május 25.

A kis részvétel a törpéknek kedvez!


Sokan vagyunk, akik úgy tűnik nem fogtuk fel a mostani választások jelentőségét. Holott a Vezír is elmondta tegnap a lényeget, és Menyhárt doki se spórolt a karakterekkel. Az első adatok szerint Magyarország az urnáknál alulteljesít. Az alacsony részvétel a törpepártoknak kedvez, így Szlovákiában, ahol szintén alig szállingóznak a szavazók, úgy tűnik mindkét magyar formáció küldhet majd képviselőt Brüsszelbe, ami nyilván a magyar képviseletet fogja erősíteni, egyben politikai muníciót adhat az MKP túléléséhez. Ez mindenképp jó nekünk, ugyanakkor hasonló jelenségek itthon főleg a balos formációk számára kedveznek és akkor valóra válik Menyhárt orwelli víziója egy Brüsszelben pofázó DK-s rohamosztagról, hogy messzebb ne menjünk.

Persze az, hogy ma immár zsinórban hatodik alkalommal dübörög a narancsdömper, az szinte borítékolható, de az igazi tét nem is az, hogy Szájer József milyen szenvedéllyel lesz képes megkötni az akác alatt meglazult talajt. Valójában ugyanis most tudunk csak igazán beleszólni abba, hogyan nézzen ki az ellenzék az elkövetkező 4 évben.

Üzenünk Brüsszelnek. Üzenhetjük azt is, hogy ezen fölül nesztek pár ruszki kém is, ami valljuk be nem épp kedves. Üzenhetjük Bendit papának és Tavaresnek hogy kanyar nélkül basztathat kedvére, mert kollektív mazochizmusból duplán is megtámogatjuk az anarchista szélbal zöldbrigádokat, hisz schifferéken túl még Jávorbenyót is megkapják ajiba. De exportáljuk nekik a komplett magyar nyűglődést az MSZP és a DK együttes delegálásával. Ez viszont már konkrétan azt a választ kívánja Brüsszeltől, hogy mi a francot tiszteljek a magyarokban, ha ilyen hülyék?

Több tiszteletet hát a magyaroknak! Ahhoz viszont, hogy ezt meg is kapkuk az üzenetnek egyértelműnek és világosnak is kell lennie: Fidesz. Most nem csábít semmi az átszavazásra, mint áprilisban, amikor sokan az akkor még cuki arcát mutató Jobbik, vagy az épp amtikomcsi harmadikutas arcát mutató lmp felé vonzotta az elégedetlenkedőket. Ma tudjuk: a Jobbik Oroszország, az LMP meg hazánk legdühödtebb brüsszeli ellenségeit támogatná. Nem kell tehát mást tenni, mint elmenni szavazni most délután és behúzni a Fidesz mellé az ikszet.

Ha azt hisszük, hogy egy óriásplakáton virító szöveg majd elég lesz az EP-be, és már be is kussoltak, súlyosan tévedünk. Ha ugyanis valóban nem kell se Gyurcsány, se Bajnai, akkor nem szabad az alacsony részvétel révén esélyt adni arra, hogy számunkra kedvezőtlenül rajzolják át a belpolitikai térképet, egyúttal eltorzítva azt a tömör üzenetet, amit megfogalmazott a magyar jobbközép. Azt azonban elfelejtik, hogy ezt épp Brüsszel szereptévesztése okozta. A kívánt nyugalom és építkezés tehát csak akkor jöhet el, ha nem csak szavakban, hanem tettekben is elküldjük az üzenetet: több tiszteletet a magyaroknak. Hajrá!

Tovább..

2014. május 24.

Bandi, vagy Bendi?


Sok mindenben egyetértünk a Schifferbandi, meg én. Még abban is, hogy ahogy ő, úgy én sem tartom őt kellően karizmatikus egyéniségnek. Még ha támad, ha érvel, akkor is mintha védekezne. Ebből következik, hogy az LMP-s politikus olyan, mintha a húsvéti nyuszi tojta volna, fülét hegyezi, aztán lelapítja. De ebben a félszeg makogásban mégis volt eddig annyi erő, annyi tartás, hogy megmaradjon a különutassága mellett. És amikor a Karácsonygeri-félék letérdeltek úgymond párbeszélgetni Magyarországért - akármit is jelentsen ez mára -, addig az LMP maradt ami, legalábbis más, mint a bukott exek. Nem meglepő módon ezt a kitartást a választók is honorálták, és az LMP azzal, hogy nem társult a Kormányváltó hősök közé, tiszta lappal jutott be a Parlamentbe.

Mélyen megindító ez az igyekezet, ez a „lehet máshogyan is ezt csinálni, gyerekek” gondolat. Azt azonban nem gondoltuk, hogy ezt a nehezen megtartott szüzességet éppen a művelt nyugaton kívánja elveszíteni az LMP. Intő jel, hogy Ska Keller, az európai zöldek jelöltje az LMP mellett kampányol, de még különösebb, hogy nem más üldögél az L-betűn mostanság, mint a jó Bendit barát. Csak két kiskorú hiányzik az öléből…


Bizony, a sete-suta elempécskét az európai zöldek akarják bevezetni a gyönyörök világába. Mélyen elkeserítő, hogy az igazán fontos környezetet érintő, az alternatív gondolkodást propagáló zöld gondolkodást Európában minden szégyenérzet nélkül erodálják kiskorúaknak fütyit mutogató bácsik, és ez ellen nincs is senkinek kifogása. Legalábbis odakint.

Az említett európai Zöldek már 1980-ban megrendezett második kongresszusukon azzal foglalkoztak, hogyan lehetne csökkenteni a 14 év fölöttiekkel létesített szexuális kapcsolat büntethetőségét. Mert akkoriban ezt jelentette zöldnek lenni… Mondjuk ma is ezt jelentheti, ha a mézes-mázos Bendittől, a gyerekek nagy barátjától 34 év alatt sem sikerült elhatárolódni.

Bendit barát a progresszivitás jegyében francia talkshowkban értekezett az öt, illetve kicsit idősebb kislányok vetkőzési mániájáról, amely számára a tiszta szexizmus, a szexuális érettség szinonimája volt. Reform-óvodai élményeiről külön könyvben számol be, ahol az oly sokszor idézett sorok is megjelentek:

„Többször is megesett, hogy néhány gyerek lehúzta a sliccemet, és elkezdtek simogatni engem. A körülményektől függően eltérően reagáltam minderre, de a vágyuk mindenképp problémát jelentett számomra. Miért nem egymással játszotok, miért engem választottak ki, és nem más gyereket? - kérdeztem tőlük. De ha kitartottak, én is visszasimogattam"

Persze lehet aztán utólag azon rágódni, hogy pedofil -e, aki csak hagyja a gyerekeket a sliccéhez nyúlkálni (egyáltalán hogyan fordulhatott elő ez a szituáció?!?), de a libnyafos elkenegetés helyett inkább mondjuk ki: ez beteges. És mivel az LMP is kiskorú az érett európai pártok között, nem lepődnék meg, ha a slicchúzogatást jobban preferálnák odakint, mint az aktív zöld politizálást. A mi LMP-nk eddig nem nyilatkozott arról, mi az egészséges szexuális magatartás a zöldek számára idehaza, de ha majd kimennek, jól kikupálják őket, mit is jelent a környezetvédelem. Ezért is van olyan érzésem, hogy inkább önálló zöldfrakciót kellene alkotnia a hamvas elempének, aki még nem járatta le magát erkölcsileg, és hitelesen képviseli a zöld-ügyet. Ahogyan azt idehaza tette, még ha nem is értettem velük mindig egyet.

Nem kellene hagyni, hogy az európai zöldek megbiorépázzák a mi magyar zöldjeinket…

Schifferbandival mi sok dologban egyetértünk. De ezúton kérdezném, mikor lesz az újabb pártszakadás? Mikor vállnak ki a benditesek, és várhatóan mennyien maradnak, akik maradnak?

Illetve, hogy te hová is ülsz majd Bandi? Európában lehet más a politika?


Tovább..

2014. május 22.

Öt sziklakemény érv, hogy miért sorsdöntő az EP-választás


Azért az nagyon rossz lenne, ha a Tutkó éleslátású olvasói bedőlnének a Bajnai által szétlájkolt kannibálfocizó mémgyárosokkal kovácsbélai értelemben konspiráló Pirézféléknek, miszerint az EP-választás csak egyfajta barátságos lufifújás és nem sok jele van annak, hogy sorsdöntő választásokat tartanának vasárnap Magyarországon. Pedig dehogynem! 

A vasárnapi választás kurvára sorsdöntő! Például azért, mert a komcsik által négy meg két évtizeden át sanyargatott jobber polgárok végre részesülhetnének abban az örömben, hogy a kamerák kereszttüzében Gyurcsány Fletó bal orcáján egy könnycsepp végigfutását nézhessék, jelentős élvezettel. DE EHHEZ OLYAN SOKUNKNAK EL KELL MENNÜNK, HOGY FLETÓ MAROKNYI FANKLUBJA EGYETLEN KÉPVISELŐT SE TUDJON BESZAVAZNI AZ EP-BE! Igen, még a fényes tekintetű beszélő ládát, azaz Molnár Csabát se. Ezután pedig levonódjék a következtetés végre, hogy Fletó a politikai proszektúrára való. Tehát:


1) Azért menjünk el vasárnap, hogy a Demokratikus Koalíció elnökének nagylábujjára kizárólag politikai értelemben dögcédula köttessék! (Amúgy kívánunk neki szép és hosszú nyugdíjas éveket!)

Aztán: sorsdöntő a vasárnapi választás, mert ha MI, rendes emberek NAGYON-NAGYON SOKAN ELMEGYÜNK, akkor okozhatunk egy kis szorulást Soros Gyuribá öreg szívében, amit még a méregdrága sztárdokik sem fognak tudni enyhíteni: azaz felfedezettje, egyben a pénzügyi világösszeesküvés kedvenckéje, azaz a mi Bajnai Gordonunk (és a sok okostojás körülötte) ismét megsemmisüljék, és megint kiderüljön, hogy Bajnai nem tényező a magyar politikában. Azaz:


2) Menjünk el vasárnap, hogy Soros Gyuribá gyönge szíve összeszoruljék!

Továbbá: A vasárnapi fideszes újrázás úgy kell, mint egy csepp víz, egy leheletnyi levegő, mert a rendes, azaz posztkommunista baloldalon gellert kapott az áprilisi választás utáni gyászmunka. Esküszöm, Mesterházy Attila szentül hiszi, hogy megnyerték a választást, de a Galamus népe, meg Hellerágika is csak odáig jutott, hogy ők szupersztárok, csak sajnos a magyar az büdöspraszttapló, és igényli a diktatúrát. Itt a lehetőség vasárnap, hogy egy kövér iksszel Mesterházynak is hangosan (de szép lassan, hogy megértse) elmondjuk: VÉGED VAN ÖREG, MINT A BOTNAK, vagy mint a Woodstock vetítésének a Kinizsi kertmoziban, miután a pongyolkás nyuggernéni ledobta a seprűt a függőfolyosóról. Nem kisebb fokú cél, hogy a mi kommunista James Bondunk, a késői kádárérában III/III-as akcióban (amiről perszeperesze ő mit sem tudott) debütáló, és már maszopos suhanc korában is a margitszigeti állami palotában elvtársi zülléseket szervező (ITT és ITT tessék!) Szanyi Tiborunknak a választási eredményt nézve kezébe maradjon a parlamenti gyakornoklány addig morzsolgatott masnikája. Azaz:

3) Menjünk szavazni, hogy Mesterházy padlót fogjon és az angyalföldi Szanyi Bond idegességében letépje a masnit a gyakornoklány piros kombinéjáról!

És azt se felejtsük el: nem árt egy kis választási lecke a politikai transzvesztita Schiffer Andrásnak sem, mert ők, ha bekerülnek az EP-be, bizony-bizony a habzó szájú, most nyugdíjba vonuló Vörös Dani, azaz Daniel Cohn-Bendit frakciójában fognak majd letelepedni, hogy vörös fejjel anyázzák a keresztény-konzervatívokat, és öt éven át az embercsigák, meg a Conchita-gender lázálom érdekében nyomakodjanak. Tehát:


4) Vasárnap nyomjunk egy bazinagy unlájkot a Nyugat és a Kelet politikai transzvesztitáira, velük Schifferbundira meg a noname EP-listásaira!

Természetesen minden rendes narancsseggű, így a Tblog teljes szerkesztősége azért is elmegy szavazni vasárnap, hogy feldugja Kovács Béla mikrofonos JUNOSZTY-tollát Vona Gábornak, azaz a putyin- meg ahmadinezsádbérenc pronyó szálasistákkal szemben megvédje mindazt, amit a magyarok vagy ezer éve akarnak errefelé: öntudatos, kedves, tradíciókövető, nyitott, békés és NORMÁLIS európai országot.


5) Tehát elmegyünk, hogy tönkretegyük Kovács Béla méregdrága KGB-s tollát!

És ha ez az öt érv nem elég kedves Tutkós-szerelmünk, menj el csak azért, mert vasárnap dől el: a viszonylag normális, valamennyire még keresztény, de országaikban mindenképpen kibaszottul sikeres és innovatív konzervatívok lóbálják-e a csillagos bikacsököt öt éven át Brüsszelben meg Strasbourgban, vagy Európa bukott baloldala, amely 1968 óta semmi újat nem tud mondani azon kívül, hogy ha hatalomra jut megkúrja az összes titkárnőt, kitömi a zsebét és okoz egy kis költségvetési krachot a segélyekre, meg fenntarthatatlan szociális kiadásokra kiszórt választási gempákkal (ismerős?). 

Szóval ott leszel?
Tovább..

Strasbourg és a gyilkosok joga


Hát én teljesen fel vagyok háborodva! – hogy a Szomszédok című teleregényben oly sokszor elhangzó klasszikus szállóigét idézzem, úgy a rendszerváltás környékéről. Ha még bántóan magyartalan is e mondat, mégis érthető, ha velem együtt sok-sok honfitársam kiált fel imigyen a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának minapi ítélete hallatán. Mert hogy a brutális gyilkosoknak a jogai előbbre valók lennének, mint a közösségé, vagy éppen az áldozatoké – mindenképpen arcpirító és botrányos jogi csűrés-csavarás! Felteszem már az is nagy kérdés, hogy az emberi méltóság joga milyen mértékben illeti meg az olyan gyilkost, aki tehetetlen idős embereket, vagy éppen urambocsá’ gyermekeket gyilkol meg, pusztán anyagi haszonszerzés céljából. Pénzért oltja ki brutálisan védtelen ártatlan emberek életét – most meg jogokat követel? Hát én tényleg teljesen fel vagyok háborodva!

A történteknek egyébként nemcsak előzménye, hanem mély társadalomfilozófiai olvasata is van, amely persze politikai aggályokat is felvet. Ezek pedig össze-vissza kuszálódnak és keverednek, miközben jogosan felháborodunk az eset kapcsán!

Több európai országban létezik a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés intézménye. Azaz, aki brutálisan olt ki tehetetlen, vagy védtelen emberi életet (esetleg többet is), az bizony számíthat arra, hogy az egész vacak életét a rács mögött kell letöltenie. Ilyen ország például az Egyesült Királyság és Magyarország is. (Halálbüntetés sehol sincs már az Európai Unióban.) A büntetés súlyosságának egyrészről visszatartó ereje lehet, másrészről viszont azzal is indokolható, hogy létezik olyan cselekedet, amellyel egy embernek nevezett véglény, végleg kiírja magát a közösségből. Természetesen csakis a szándékos és előre megfontolt esetben.

Vannak azonban olyan libsi jogvédő szervezetek, amelyeknek ez nem tetszik. Mert szerintük ez az emberi méltósággal ellenkezik. Ilyen a már több ügyben elhíresült és számos európai honlap fórumán is csak „gyilkos-bérencnek” becézett Helsinki Bizottság. Ők küzdenek ugyanis (más egyéb dolog mellett) a gyilkosok jogaiért. Mert az olyan liberális, az olyan „emberi” cél, hogy csak na! Bár az eszükbe se jutna, hogy esetleg az áldozatok jogaiért is síkra kellene szállniuk!

Visszatérve a sztorihoz, először néhány angol börtöntöltelék fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, mert ténylegesen életfogytiglanra ítélik őket. És ez szerintük sértette az emberi méltóságukat. Bár valójában inkább a jogvédő liberális szervezeteknek jutott mindez eszébe, hisz az említett gyilkosok nemhogy nem hallottak, de talán még le sem tudják írni, hogy „emberi méltóság”. A bűnüket már nem vitatták ugyan, csak a lehetőséget, hogy ismét a „társadalom hasznos és erkölcsös tagjai lehessenek”. (Ez utóbbi mondatot azonban jól bemagoltatták velük.) És lőn: a strasbourgi libsi bírák igazat adtak nekik 2013-ban. Illetve az őket képviselő jogvédőknek. Ámbár az angolok szartak a jogvédőkre és nem változtatták meg sem a jogrendjüket, sem az ítéletüket – de a nemzetközi jognak megfelelően komoly kártérítést kellett fizetniük a gyilkosoknak.

Az európai folyamatokat szemlélve, az Orbán-kormány, megrémülve a jogvédők komoly aknamunkájától, félve attól, hogy gyilkosokat kell majd ismét az utcára engedni – az Alaptörvénybe foglalta 2011-ben az addig csupán BTK szintjén lévő büntetési tételt. Kivédve ezzel annak lehetőségét, hogy egy esetleges, jövőbeni balliberális kormányzat megváltoztatná a BTK-t. (Alkotmányt módosítani, bármily erős is legyen a gyilkos-bérenc liberális jogvédők nyomása, nem könnyű. Kétharmad kell hozzá!)

Bár a Helsinki Bizottság már 2009 óta piszkálta a magyar BTK-t, az igazi támadás természetesen a fideszesek alkotmányozásakor indult be. 2011-ben mindenhol bemószerolták az Alaptörvényt, ahol csak lehetett. A legcsúnyább az egész történetben, hogy ekkoriban Tabajdi Csaba és Göncz Kinga, két európai uniós szoci képviselő is beállt a kiabálók sorába. Bár ők számtalanszor sároztak minket külföldön, szinte havonta írogattak jelentések Magyarországról, lejáratva ezzel az egész országot – de ez az ügy azért mégis hangos közfelháborodást keltett.

Apropó! Felmerül ez alapján az a költői kérdés, hogy vajon a most bejutó szoci különítmény, Szanyi Kapitánnyal és Gurmai Zitával az élen – folytatni fogja ezt a nem éppen nemes gyakorlatot, vagy végre elkezdik a nemzeti érdekeket is képviselni? Ha már hármat-négyet oda küldünk közülük… Persze a kérdés költői volt csupán. (Mint ahogy az is kérdéses, hogy tényleg lesznek-e négyen, vagy az orosz-buzi Jobbik elhappol tőlük egy mandátumot.)

Mindenestre, amiért most éppen „fel vagyok háborodva” az az, hogy egy Magyar László nevezetű véglény, akit 2005-ben ítéltek tényleges életfogytiglani büntetésre, gyilkosság, rablás és több más súlyos bűncselekmény elkövetése miatt, a Strasbourgi bírósághoz fordult és nyert.  Ugyan a bíróság nem kötelezheti a magyar államot, hogy változtassa meg a jogrendjét (az Alaptörvénybe pedig még kevésbé pofázhatnak bele), de azt mindenképpen megállapíthatja, hogy az érvényben lévő büntetési tétel sérti a gyilkos méltóságának jogait. Ezért pedig pironkodnunk kell, illetve, ami még fontosabb lehet, kártérítést kell fizetnünk. Nem sokat ugyan, úgy másfél misit, de akkor is! Az ártatlan, sőt, az áldozatok hozzátartozóinak adófizetői pénzéből kell tejelnünk ennek a gyilkos állatnak? Hát tényleg teljesen fel vagyok háborodva!

És mi jöhet ezek után még? A liberális jogvédők felkeresnek minden magyar gyermekgyilkost, esetleg a közelmúltban lecsukott, egy védtelen kisfiút, Szita Bencét élve eltemető véglényeket is, és beperelik majd a magyar államot. Meg jogokat követelnek majd? Meg emberi méltóságról pofáznak? Mi meg pengessünk ki nekik a zsét? Mert ha nem, akkor Szanyi kapitányék azt kiabálják majd az uniós parlamentben, hogy Magyarországon nem érvényesülnek az emberi jogok, ergo nincs demokrácia? Hát milyen világ ez?



Tovább..

2014. május 21.

Lassan mindenki meghülyül


Legalábbis ezt vélem kiolvasni az elmúlt pár nap híreiből. Persze a tavasz miatt amúgy is hajlamosak vagyunk megkergülni (igen, a hormonok), de úgy tűnik, hogy a Juhász Petya színházi cameojában emlegetett legális fű idő előtt került az utcára, annak is ellenzéki felére.

Nézzük, hogy miért gyanús nekem, hogy az anyagból jutott több helyre is.

Adott ugye a Budapest Anarchista Színház Zöld Petrezselyem című darabja. Akár még zseniális is lehet. A főnök Sickratman, azaz Paizs "kiirtanámazösszeskeresztényt" Miklós, a darab pedig bevallottan didaktikusan demagóg. És elég olcsó is, amennyire az indexre bevágott részletekből meg lehet állapítani. Még egy proletár népszínházi előadás az Sztalinvárosi Vasmű kénkinyerőjében működő szocialista brigád agit-prop bizalmijának szervezésében is komolyabb dramaturgiát gondolhatott a 60-as években egy direktben arcba tolt kurzusdarabba. Ami meg aztán főleg ijesztő, hogy ehhez a kimondottan együgyű darabhoz (orbánsátán rossz, fű jó, orbán, aggyá' füvet!) JP még magyarázatot is fűz. Fene se tudja, hogy JP csak amiatt tesz így, mert pontosan tisztában van a cannabis hosszú távú hatásaival, vagy úgy en bloc az egész Együtt-PM (igen, ő a párt vezető politikusa...) szavazóit tartja ennyire, mindenesetre ezzel a pörformansszal egy tyúklépést se tettek a legalizáció irányába.

És akkor hova juthatott a cuccból? Farkasházy Teddynek szinte biztos, bár nála az öregkori szenilitás is egy magyarázó erővel bíró lehetőség. Ugyanis idén is lesz Levitézlett Marxisták Elvtársi Kertibukkakéje, ismertebb nevén szárszói találkozó. Hogy idén (is) ki lesz a gangbang középpontjában, nem lehet kérdés. Tavaly óriási sikert aratott Konrád György azzal, hogy Mesterházyt felszólította, adja át a kormányt csattogós lepkét Gordinak, had tolja most ő egy kicsit. Gyakorlatilag csak egy-két mondattal kell kiegészíteni az a beszédet, és le is mehet újra. Arrafelé úgysem szeretik a változatosságot. Esetleg Heller kicsi jobban felöltözhetne idén.

Ugyancsak erősen belehet petrezselyemezve Gréczy "Táskahordozó" Zsolt, viszont ez se 100%, ugyanis nála meg azt tudom elképzelni, hogy a reménytelen szerelem, amit főnöke iránt érez, az agyára ment. Szerinte ugyanis Orbán szakadékba kormányozza az országot, ráadásul rohamtempóban. Mindezt azzal, hogy "Folytatja a jövedelmi különbségek növelését, a társadalmi feszültség élezését, a fogyasztás visszaszorítását, a befektetők elriasztását, a húzóágazatok megsarcolását, a hitelezés ellehetetlenítését, a pávatáncot, az ország természetes szövetségeseinek elidegenítését, a korrupt önkényuralmi rendszerekhez való dörgölőzést, mindazt, ami Magyarországot és kormányának fejét nemkívánatossá tette a nyugati demokráciák szemében."

No most Zsoltika! Először is nem fogjuk telesírni a párnánkat, ha nőnek a jövedelmi különbségek itthon, amíg egyébként 6,8%-kal emelkedtek a reálbérek 1 év alatt. Arra meg erősen elkezd tikkelni a szemünk, amikor a komcsik megint mások (a jómódúnak nevezett alsó-középosztály) pénzét költené, amíg az el nem fogy. Ezt a társadalmi feszültség élezése témát szintén hagyjuk már! Azért kapott megint 2/3-ot, mert olyan baromira nagy feszültség van úgy általában... A fogyasztás meg annyira visszaszorult, hogy folyamatosan nő, és Magyarország és kormányának a feje annyira nemkívánatos nyugaton, hogy csak a híresen Európa pária sorba tartozó Merkel kancellár asszony fogadta.

A hitelezés ellehetetlenítéseként aposztrofálni azt, hogy nem vágnak nyakló nélkül minden szerencsétlen után ingyenpénzt (ami ugye nincs is), hogy aztán anyagi lehetőségeiket rosszul felmérő családok százezrei vegyék be újra azt a brét, amiről 2008-ban kiderült, hogy nem is bré, csak egy romlott krinolin a hipermarket húspultjáról, na az megint csak ordas nagy baromság. Az önkényuralmi rendszerekhez dörgölőzés megint csak értelmezhetetlen. Ha majd az egész "demokratikus" nyugat felhagy a Putyinnal való biznisszel, akkor talán számon kérhető lesz Viktor is. Köszi, Zsolti, leülhetsz. Egyes. És tedd le azt a cigit, nem tesz jót!

Kertész Ákos meg továbbra is csak Kertész Ákos.


Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger