2014. július 30.

Einstand blog


„Egy vezető szocialista politikus írásban kért árajánlatot a blog átadására, majd az ajánlatra nem reagálva, feltételezhetően egy külsős szerzőt felhasználva megkaparintotta a technikai ellenőrzést a blog felett” 

– írja közleményében Németh Gábor, az Egyenlítő blog alapítója. Az Egyenlítő előszeretettel leplezte le annak idején a „fideszes” Hír TV és mások szörnyűséges gaztetteit, az utóbbi hetekben-hónapokban posztmodern módra dekonstruált független értelmiségi blog szerepében tetszelegve. A függetlenség itt elméletileg pártfüggetlenséget jelentett, tekintve hogy a független értelmiségi bloggerek vállaltan baloldaliak voltak.

A vállaltan baloldali független értelmiségi „oknyomozók”, akik a nemfüggetlen, Orbántól percenként közvetlen utasításokat kapó jobboldali-fideszes oknyomozókat leplezték le, azt már nem vállalták fel kifelé, hogy őket az MSZP szerkeszti. Jó, ha nem is szerkeszti, de ugye érkeztek – ahogy anno Piréz fogalmazott„tájékoztatások Török Zsolt részéről, amelyeket félreértés esetén, ami gyakran adódott, utasításként értelmeztek.

Kettős frusztrációval van itten dolgunk nekünk: Az Egyenlítő a nagy egyenlítésben, független értelmiségiek gyülekezeteként önként, nyomásgyakorlás nélkül, független módon magától értelmezte félre utasításként a dolgokat. Eközben a Törökzsoltiban már gyűlt a méreg a „körúton belüli értelmiség ellen”, akiknek a háza táján működő sejtjét egyre agresszívabban és félreérthetően „tájékoztatta”.

A kibeszélő terápia elmaradt, így végül az amúgy állítólag egyrészt munkaerőként alkalmazott (MSZP-s meglátás), másrészt pártfüggetlen, tájékoztatásokat el nem fogadó, hobbiból gyártott (Egyenlítő blogos vélemény) felület összerúgta a port. A világnézeti pluralizmus jegyében annyira különféleképpen látják a dolgokat, hogy a párt szerint a pártot zsarolták az egyenlítők, az Egyenlítő szerint árajánlatot kaptak, de aztán inkább lenyúlták őket.

Einstand, mondta valaki az MSZP-ben, ha nem adjátok pénzért, elvesszük ingyen, majd „feltételezhetően egy külsős szerzőt felhasználva megkaparintotta a technikai ellenőrzést a blog felett”, magyarán odaült a gép elé egy haverjánál, akit korábban megkértek, hogy legyen szerző, s aki két sörért odaadta neki a szükséges belépőkódokat, és azóta abból a székből szerkesztik a blogot.

Szép, ha egy külsősnek nem pusztán szerzői, de szerkesztői hozzáférése is van egy bloghoz, de ez már csak egy bennfentes szakmai megjegyzés.

Az alapító szerint az Egyenlítő „már nem az én blogom, hanem az MSZP lopott háziblogja”. Nos, az egész akció vége, mellékhatásként, a szürke zóna fehéredése, spontán módon, a Transparency tíz ujját megnyalná: az MSZP rejtett háziblogjából az MSZP nyilvánvaló háziblogja lett. Sok hűhó kevésért, mert a megrendelő nem csak a zenekart fizeti, de viszi a hangszereket is, ha ő vásárolta nekik.



Tovább..

2014. július 29.

Neelie Kroes a Népszabadság külsős munkatársa?

Továbbra is veszélyben van a média szabadsága Magyarországon címmel jelent meg a még mindig csinos Neelie Kroesnak, az Európai Bizottság digitális területért felelős alelnökének írása a saját blogján. Angolul, július 28-án, reggel. És láss csodát! Az aznapi Népszabi is hozta ugyanezt az írást, Veszélyben a sajtószabadság címmel. Jól követhető, magyarosított és érthető fordítással.

„A szabad és sokszínű média a szabad társadalom alapja, a demokratikus hagyomány biztosítéka. A magyarországi »reklámadó« azt mutatja, hogy továbbra is nagy veszélyben van” – írja Neelie, kinek szigorú tekintetéről mindig az alsó tagozatos tancsim, Nelli néni jut az eszembe. Aztán imigyen folytatja: „A következtetés nyilvánvaló. Az RTL egyike annak a kevés csatornának, ami nem a Fidesz-párti álláspontot hirdeti, nehéz azt gondolni, hogy bármi más lehetne a cél, mint kiűzni őket Magyarországról.”

Tehát aktuális belpolitikai kérdéseket feszeget. És persze lobbizik az RTL Klubért is egy kicsit.

Ejnye-bejnye Nelli néni! Hát szabad egy európai uniós biztosnak aktuálpolitikai kérdésekben véleményt nyilvánítania? Szabad egy elkötelezett balliberális ellenzéki lapban megrendelésre publikálnia (vagy csak egy itthon elkészített írást aláírnia)? Hisz a biztosok pártpolitika felett állnak, nem?

A publicisztika, illetve a blog bejegyzés megjelenésének gyanús időbeni egybeeséséből pedig arra kell következtetnünk, hogy itt bizony nemcsak a politikai hatáskör túllépésének hibája, hanem a bértollnokság bűne is megesett. Ugyanis lehetetlen, hogy a poszt és publicisztika megjelenésének időbeni egybeesése véletlen lenne; és hogy nem beszélték volna meg ezt az egészet előre. Mivel a Népszabi lapzártája vasárnap este 21-22 felé lehetett, illetve az írást még le is kellet fordítani, és ha tényleg Nelli néni is írta volna magától ezt a cikket, akkor is minimum egy-két nappal hamarabb el kellet volna küldenie a szerkesztőségnek, majd egyeztetni a megjelenésről.

Tehát vagy előzetes egyeztetés volt, vagy bértollnokság. Vagy mindkettő egyszerre. Egy biztos: nem úgy történt semmi sem, ahogy azt a Népszabi láttatni szeretné.

A kérdés csupán az (bár valószínűleg ezt sose tudjuk meg – hacsak az egyik szerkesztő kolléga részegen el nem pofázza valamelyik talponállóban), hogy először a blog született-e meg és fordították le magyarra, majd megbeszélték mindent előre; vagy minden fordítva történt. Azaz valaki megírta a magyar szöveget, aztán lefordította és elküldte Nelli néninek, mellékelve egy levelet, miszerint volna egy jó kis „médiaszabadságos” írás, csak alá kellene írni. Mert ha csak egy népszabis kolléga jegyzi ezt a cikket – akkor az nagyon keveseket hat meg minálunk; de ha a nagy befolyással rendelkező Nelli néni teszi meg – no, az már döfi!

Egyébként a Bilderberg-csoport találkozóinak gyakori vendéként is fel-felbukkanó politikusasszony nem először szúrt oda Magyarországnak. (Összeesküvés-elmélet, vigyázz, kész, rajt!) Számomra viszont már az is fura, hogy egy unijós biztos politikai blogot vezessen, de szíve-joga hozzá; az viszont mindenképpen gyanúra adhat okot, hogy a Nelli néni színtiszta politikai célzatú állásfoglalása igencsak rímel a hazai, hivatásos demokrácia-huhogók mondataira.

A blog (és a publicisztika) megjelenésének napján Nelli néni sajtósa, Ryan Heath azt mondta, hogy az írás semmilyen módon nem befolyásolja, hogy a bizottság tesz-e valamilyen lépést a reklámadóval összefüggésben. Mert Nelli néni célja csak annyi volt, hogy szerette volna bemutatni, hogy mi folyik Magyarországon. De ezen ők (azaz a bizottság) egyébként hivatalosan nem akarnak változtatni.

Akkor viszont mi ez az egész? Mi ez, ha nem egy tisztán politikai állásfoglalás, amelyet egyetlen biztos sem engedhetne meg valójában magának?



Tovább..

Schiffer és a cinizmus


Nos, a Schiffer-bashing nem szokott a Toronyház szerkesztőségének napi szinten űzött sportjai közé tartozni, hisz amíg Fletó, Bajnai és a Maszop a magyar közélet részét képezik, az ember fia nem fog azzal a politikai erővel foglalkozni, amelyiknek a vezetője összességében egy dologgal nem vádolható, és az a következetlenség. Schifferék egész jól tolják, és Schiffer tusványosi megnyilatkozásával, miszerint nem épp ildomos olyan rezsimekkel „boltolni” a-la Paks, amelyek polgárháborúkat finanszíroznak, és etnikai tisztogatnak, egész korrekt meglátások. Főleg, ha ennek nyomatékot az ad, hogy EU képviselőjük, Meszerics Tamás épp a napokban szólította fel a francia vezetést, hogy legyen már olyan drága leállítani a fegyverszállításokat az oroszoknak, mert mégis csak gáz, hogy még le se ázott az árcédula a helikopter-szállítókról, lehet már javában lövik vele a szövetséges erőket Ukrajna területén. Mert miközben a franciák lazán fegyvereket árulnak az oroszoknak, az amerikai héják szorgalmazzák Ukrajna nem NATO szövetségesként való elismerését. Kettő meg kettő az négy, az Etiópia és Eritrea közti háborúban is lőtte egymást néhány ezer „katonai tanácsadó”…

Aztán, talán kötelességből, talán buzgalomból az LMP is beszállt az Orbánozásba. Másik posztban már kiveséztük, hogy miket is mondott Orbán, tehát azzal sok baja neki sem lehet, nincs is, de terelésként rögvest a cinizmust hozta fel, holott Orbán beszéde mindennek volt tekinthető, csak annak nem. Ezután a Facebookon azon élcelődik, hogy Orbán megjegyezte: ha az „impeachment” intézménye létezne Magyarországon, Orbán valószínűleg a hatalomtúllépés miatti visszahívás révén napok alatt lenne eltávolítható, és ez milyen jó is lenne.

Hát, erre mondják azt, hogy tűzzel tüzet oltani nem épp bölcs dolog. Lévén ez maga az egyik legcinikusabb megjegyzés tudva, hogy Magyarország válságát épp az okozná, ha a jelenlegi közállapotok mellett lehetetlenné válna az ország kormányzása. Mert áhítani az impeachmentet kb. azt jelentené, hogy bármilyen ellenzéki összeborulás vagy bármi végre kiköhögne magából egy Orbánt leváltani képes egyedet, a napjai azonnal meg lennének számlálva, hisz arra se lenne kb. ideje, hogy összeállítsa a kormányát, és máris a válságból válságba bukdácsoló, pótcselekvő káoszba zuhanna megint az ország, ahol ötpercenként visszahívják az épp aktuális miniszterelnököt, amikor valami belső probléma adódik.

Nem beszélve arról, hogy az „impeachment”, amivel most a Republikánusok Amerikában próbálkoznak épp az általa az előadásában ostorozott „liberális állam” egyik hatalmas vívmánya, ami szemmel láthatóan úgy betonozza be Amerikát saját, szuverén válságába, hogy az egyébiránt a szociális fordulat mellett elég elkötelezett Demokrata vezetés sem képes végigvinni az akaratát, hisz folyton Demoklész kardja alatt kell ügyködniük. Demoklész kardját kívánni a mindenkori magyar kormány feje fölé, meg kimeríti hatványozott cinizmus fogalmát. Schiffer Bandi tehát addig képvisel értéket, amíg stílusában és habitusában ott van kontrasztnak Fletó és az agyhergelő bandája, meg az agonizáló MSZP és a Bajnai-idióták. Amíg a „baloldalt” ez az Összefosás Koalíció képviseli bármilyen felállásban, addig Schiffer Bandi mindig jófejnek fog tűnni, holott mondandójának és viselkedésének jelei már most látszanak. Hisz valójában nem mond ő se mást, mint a többi baloldali párt, s ha megnézzük, valahol a lelke mélyén már neki is bimbódzik ama bizonyos kettős mérce, miszerint ha Orbán mond valamit az cinizmus, ha meg ő cinikus, az maga az Igazság.


És aztán eljő a nap, amikor ez a kis Kettős Mérce-csíra szép terebélyesre nő, és már az LMP is csak azt fogja bizonyítani, hogy nem lehet más a baloldali politika. Ha azonban Bandi tényleg mást akar lényegileg is, mint amit a többi baloldal olyan bénán tol, akkor ideje lenne leállni a kétszínű dumával, és a félrebeszéléssel.

Ja, és a cinizmussal meg pláne…
Tovább..

2014. július 28.

Mennyiségből mennyiség lesz


„Péntek és szombat éjjel is fokozott rendőrségi ellenőrzés lesz Újpesten, írja a Police.hu. A razziák miatt igazoltatásokra kell számítani, illetve arra, hogy a rendőrök átvizsgálják a gyanús elemek ruháját, autóját” - írta pénteken rendőrségi közleményre hivatkozva az Index.

Faszagányos, a gyanús elemeket valóban jó dolog kiszűrni, meg a hétköznapi állampolgár biztonságérzetét – mink is azok vagyunk, tudjuk – növeli, ha látja, hogy az ő életét megkeserítő pitizőket cseszteti a rendőr – az persze már nem tetszik neki – tudjuk, mink is hétköznapi állampolgárok vagyunk – ha az ő maszekolása felől érdeklődnek a közegek.

Lehet, hogy jobb lenne, ha a hétköznapi állampolgár nem feltétlen a biztos uraktól várná a piti eladók, fű alatt csencselők és hamis árut eladók lekapcsolását, hanem megtanulná kiszűrni saját maga ezeket, valamint megértené, hogy az olcsó és a minőségi az két olyan dolog, ami nem találkozik – soha. Az olcsó fogás szar fogás. Nem kell megvenni.

Emellett tiszteletre méltó rendőri erőfeszítések ide vagy oda, meg kell állapítanunk, hogy felénk az orbáni kommunistátlanítás, bírói nyugdíjazások, brüsszeli csörték, médiagründolások ide vagy oda, még nem mindig nem járt teljes sikerrel. Pintér Sándor sem tudta - ezt a felettébb kedvünkre való programot - átverni a tisztelt rendészeti testületen, legalábbis ami a mentalitást illeti, biztos nem. Nem mintha a rendőrnek jópofizni kellene az állampolgárokkal, nem.

Kiképezzük a sok rendőrt, hogy az utolsó, cigánysoros faluban is két hét alatt rendet tudjon tenni, van neki harcművészeti képzettsége, hogy ha százan jönnek ellene is, Batman legyen. Meg jogi paragrafustár a fejében, hogy a jogait emlegető állampolgárnak válaszolni tudjon, meg még sok minden más, oszt a sok közrendőr szellemi tudása ott hever a parlagon, azon a parlagon, amire a szellemi favágásban kidőlő fák borulnak rája. A szellemi favágás keretében ugyanis körülbelül azt kell csinálnia, hogy értelmes bűnüldözési meló helyett teljesítenie kell a napi kvótát, például az országúton le kell kapcsolnia napi tíz autót.

A sokat emlegetett boldog napnyugaton akkor kapcsolnak le egy autót, ha kacsázik. Vagy ha kétszer annyival megy, mint a sebességhatár, és nincs rajta sziréna. Esetleg ha még száz méterrel utána is érezhető a nemrég elfogyasztott, tetemes mennyiségű rövidital illata. Itthon meg találomra intik le a kocsitulaj úrvezető állampolgárokat, hogy kilegyen a napi kvóta, a napi ötven fokban is. A valódi meló meg várhat. Nos, hát ezt éppen rendőrművészeti főiskolásokkal is elvégeztethetnék nyári gyakorlat keretében, nem nehéz megtanulni. Vagy önkéntes házmesterekkel, hogy visszajöjjön valami konkrét is a múltból…

Körülbelül ezzel egyenértékű az, amikor valami munkásőrfajzat feljelenti a pincében vagy a szomszédban, esetleg a két hegycsúccsal odébb mulató, rendetlen fiatalságot, merthogy csendháborítás ténye forog fenn, s ilyenkor rendőri intézkedést kell foganatosítani. Ez persze legalább annyira a munkásőr-mentalitású feljelentősdit játszó illetők bűne is, mivelhogy ha egyszer már felvették a telefont, a közeg kénytelen eszközölni és foganatosítani, habár itt is vannak problémák, de erről majd másik alkalommal.

Mindenesetre a mennyiségre-találomra igazoltatós megoldás igazi komenista megoldás, amolyan „mennyiségből lesz a minőség” alapon, hátha véletlen le sikerül akasztani pár szabálytalant, oszt meggazdagszunk azokon, amúgy testületileg.

Kissé időigényes és bizonytalan, mit ne mondjak, más megoldás után kellene nézni.


Tovább..

2014. július 26.

A liberális államról és a várható hisztiről


Nos, ma el lett temetve a demokrácia, közlöm. Ez lesz holnaptól, készüljünk fel. Szól a a Kaiju, és hamarosan kezdődik is a nyárvég aktuális kulturkampf-ütközete, amiben természetesen mi sem maradhatunk majd szótlanok. Vezérlő Fejedelmünk megmondta ugyanis Tusványoson: az újmagyar állam nem liberális. Várhatott volna még pár hetet ezzel, mert mi, hipsterré lett Tutkó-bloggerek eléggé hozzászoktunk a karib-tengeri üdüléshez, ahol a lenyúlt dollárjaink számolgatásával töltöttük korrupt kormány-nyalonci szabadságunkat, távol a vezér ülepétől, amit nyalni születtünk. De a vezér, ha szól, mi megyünk. Ezért kaptuk a toronyházat is.

Tehát borítékolható, hogy a véleményvezérek szerint Orbán Viktor egy tücsökciripelős nyári estén, Erdélyben, tarkón lőtte a demokráciát. Gulyás Marcika már biztos vagdossa is ki kartonpapírból a norvégmintás voodoobabákat legújabb művészi performanszához, Tóta W. meg Szilylacika szívják már a bögyüket felfelé, hogy na akkor most ők megmondják mi is a liberális gyönyör, és mi az orbánputyinista pokol. Azonban a magyar ellenzék reakciója Orbán beszédére többet fog mondani a baloldal szellemi állapotáról, semmint arról, hogy Orbán Viktor szavainak mi is a mély üzenete. Számukra ugyanis a demokrácia és az ő saját értelmezési halmazuk megegyezik, csakúgy mint a liberalizmus és a demokrácia is azonos értelmű szavak. Minden tehát, ami rajtuk kívül van, az nem is létezik, vagy csak úgy, mint elpusztítandó, eltakarítandó szörnyűség, maga a Halál. Ez a Kettős Mércéjük alapja, így ha egy konzervatív miniszterelnök a „nem-liberális államberendezkedés” témájában nyilatkozik egy szabad-egyetemen, rögvest jönnek is a csattogós bakancsaikkal, meg a hisztérikus rettegéssel, vagy ami ennél is rosszabb, a kioktatós észosztással, aminek elméleti alapját kb. egy reklámfilm szövegkönyve simán kifejezi.


Jönnek azonnal ezzel a már tényleg iszonyat unalmas Putyinozással, aminél szánalmasabb már csak a „fasiszta reakciózás” lenne, de nem féltem a DK-s terrorosztagot, hogy valami Galamusos szennylapban megérkezzen a „demokrácia alapjainak lebontása, és fasiszta állam építése” szöveg. Szerintem mire ez az írás kijön a Téblogra, már ott fogja magát hergelni ezeken a szövegeken a jobboldali B-közép, hüledezve, hogy még mindig mennyi hülye komcsi van. 25 évvel a reóendszerváltás után. 16 százalék amúgy, megmondta az Ipsos, rájuk gyúr a Feri. Node leszámítva, hogy a szokásos teljesen ostoba és semmitmondó önhergelésen túl nem fogunk kapni valódi értelmes kontentet, 

vázoljuk fel mi magunknak, hogy mi is az, amire Orbán gondolhatott, mi jelenthetné ennek a vitának a valódi magját!

Kezdjük az elején. Amikor 1945-ben Hitler bácsi ráharapott a ciánra, az is eldőlt Európában, hogy azok a korai modern, liberális demokráciák, illetve „állam-berendezkedések” amik a háború előtt voltak, nem működőképesek Európában. Az 1930-as években ugyanis Európa szerte az általa is említett „liberális államok” voltak mindenütt, melyek – a mostanihoz hasonlóan – képtelenek voltak megvédeni polgáraikat a rájuk fenekedő veszélytől, a fasizmustól. A Harmadik Köztársaság belső tehetetlensége például Franciaországot olyannyira legyengítette, hogy azt a „liberális mintaállamot” Hitler serege egy év alatt teljesen szét is verte, hisz nem volt képes megállítani a Blitzkrieget. A másik liberális mintaállamot korábban szintén maga Hitler zúzta szét: ez volt a weimari köztársaság, melynek a liberalizmusa vezetett oda, hogy a szavazatok 32 százalékával Hitler nem hogy kétharmadolt, hanem egy-egyedelt, és elkezdte kedves működését. 

A liberálisok persze ezekben a vitákban mindig Amerikával szoktak jönni, mint az első és utolsó „bezzeg-liberális állammal” és a 444.hu is ugye Soros György és az amcsik zsebéből szívja magába ezt a szabadságeszményt, tehát nyilván arra fognak célozni, hogy Orbán nem 100 évvel ezelőtti, európai állapotokra utalt. Pedig részben igen: ugyanis a háború utáni „konzervatív szociális piacgazdaságok” megszületésében éppen az a felismerés vezette, Orbán saját bevallása szerint is szellemi elődeinek tekinthető nagy európai államférfiakat, hogy egy olyan konzervatív-szociális európai államformát hozzanak létre, ami MEGVÉDI polgárait azoktól a veszélyektől, amit a „laissez-faire” liberalizmus jelent ezen a kontinensen. Éppen az újabb – pár hónapja még nagyon hájpolt - „fékek és egyensúlyok” végett jött létre a szintén imádatnak örvendő Európai Unió is, a nagy, „liberális államokat leromboló” konzervatív államférfiak szerződései, gondolatai révén. 

Orbán tehát arra célzott, ami amúgy történelmi tény, hogy miután a rendszerváltás révén csupán egy „liberális” de nem keresztény-szociális államra futotta, így az új Alaptörvénybe már ennek, az Európa szerencsés felén 70 éve felépülő konzervatív, munkaalapú társadalomnak egy új verzióját foglalták bele és teremtik meg a dupla kétharmad révén. Itt is van történelmi előkép, ugyanis hasonló felhatalmazással, az egyébiránt az akkori baloldal által szintén lefasisztázott, az eurobaloldal születésének tekinthető ’68-as eseményekkel megingatni szándékozott Charles De Gaulle rendelkezett Franciaországban az ötvenes-hatvanas évek fordulóján ilyennel, és hozta létre az Ötödik Köztársaságot, ami megszüntette a francia „liberális államot”, hogy egy hatékonyan kormányozható „konzervatív” államszervezettel helyettesítse. 

Azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lenne Franciaország jól működő plurális demokrácia (Orbán erre is célzott) és franciák egész jól elvannak a De Gaulle által megteremtett Ötödik Köztársaságban, szóval elvi akadálya nincs annak, hogy ebben a „nem liberális természetű” államban akár olyan huncutságok is megtehetőek legyenek idővel, mint amilyen a melegházasság intézményének bevezetése volt pár hónapja. Ahogyan a minden „konzervatív államok” mintájának számító Angliában is van ilyen intézmény. Ugye mondani se kell: a liberális állam eszménye, és a liberális kormányzás, liberális eszmék hirdetése, megvalósítása, politikai érvényesítése még csak nincsenek is köszönő viszonyban, tehát a baloldali kommentárok 90 százalékát, mely erről szól, spam-szűrőre lehet tenni innentől, hiszen Orbán eleve egy szót sem szólt eme eszményekről, hanem végig az állam rendjéről, karakteréről és szerepéről beszélt.


Térjünk tehát vissza ehhez a liberális állameszményhez, ami ellen Orbán ma felszólalt, s melynek egyetlen propagátora a valóságban Amerika, amelyik egy másik kontinensen, másik történelmi tapasztalattal, ugyanakkor elég nagy erőkkel tolja a világban ezt az „éjjeliőr állam” dolgot. Kapaszkodjunk most azonban meg: azon belül is főleg a konzervatív, republikánus Amerika áll ezen berendezkedés mellett, hisz az amerikai „liberálisok”, az ottani baloldal épp most „bontja le” az amerikai liberális államot a republikánusok legnagyobb hisztije közepette, és vezet be olyan példátlan „kommunista” piramisjátékot, mint a társadalombiztosítás és az állami nyugdíj. A republikánusok meg vannak őrülve attól, hogy az állam „beleszóljon” az egyén ügyeibe, és „pénzpocsékoló programok százait” indítsa, melyben olyan horrorisztikus dolgok fordulnak elő, hogy diszkriminatív módon az állam csak feketéknek ad ösztöndíjat, és „adminisztratív eszközökkel” segíti a spanyolajkú lakosságot! Hallottak már ilyet? Olyan elképesztő ötletei is vannak az Obama-adminisztrációnak, mint a pénzügyi szervezetek extra profitjának megadóztatása, de itt abba is hagyom, mielőtt a „liberális amerikai állam alapjait megborító, az Alapító Atyák demokráciáját felszámoló, kommunista étatista szörnyűség”, azaz a baloldali, liberális Obama-adminisztráció további gaztetteitől agyvérzésben hullik el a kánikulába amúgy is kifáradt baloldali értelmiségi társulat.




Az úgynevezett „liberális állam” ugyanis, melyből az egyetlen volt eddig is Amerika, már saját hazájában is recseg-ropog, s a jelenlegi, a hazai baloldallal elvileg szimpatizáló vezetés épp szociális irányba igyekszik azt tolni. Egy jóval gondoskodóbb Amerikáról álmodik, mintsem arról a fajta „liberális államról” ahol 3 millió ember a sufniban varrja be a nyílt sebeit, amit bootlegelt whiskey-vel fertőtlenít, mert nincs biztosítása, és amely Magyarországon is adósrabszolgaságot, kiszolgáltatottságot és a szociális olló hihetetlen szétnyílását okozta, bebetonozva a felső tízezer politikai-gazdasági uralmát a többség felett. Épp azok által módosul a „liberális állam” Amerikában szociális, közösségi irányba, tehát abba az irányba, amit Orbán is követ, akik most dollármilliókat tolnak a magyar „baloldal” szellemi holdudvarába, és abba, hogy lehetőleg ez a holdudvar Orbán beszédének valódi tartalmát kikerülve nyomathassa az elnyomott melegek és zsidók, és a Putyin rendőrállama dumát. Nem féltem őket, hogy ezt fogják tenni. Ami meg Orbán „munka alapú új államberendezkedését” jelenti, szerintem Németország vagy Anglia egyáltalán nem annyira szar helyek, hogy egy ilyen fajta állam révén ne tudnánk jobb eredményeket elérni, mint egy, a történelem szemétdombjára dobott későmodern képződménnyel, ami már ott se működik, ahol kitalálták. Tehát Vezérünk, vezess minket tovább. Nyalintás megvolt, megyünk vissza Pirézzel a Margharitáinkhoz….


Tovább..

2014. július 25.

Kozelt kaptam LIFE!


Azé’ mekkora királyság má’ a norvég adófizetők pénzéből sörözni meg cigizni, vagy éppen egy gandzsát tekerni, mi?

Röhöghetne gúnyosan a felületes hírfaló, a Liberális Fiatalok Egyesületének (hogy mik vannak…) minapi botrányának hallatán. No, azért nem ilyen egyszerű helyzet! Bár attól tartunk nemcsak bonyolultabb ez az egész sztori, hanem sokkal mélyebb erkölcsi válságra utal a liberó oldalon. És a legszomorúbb az, hogy miután Medgyessy ex-miniszterelnök eldadogtaszólta magát, miszerint „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel”, majd az egész a párt annak rendeltetése szerint el is süllyedt a magyar történelem szemétdombján, a szabadelvű fiatalok joggal várhatták azt, hogy „eljő majd egy újkor, egy tisztább szellemű és erkölcsű liberális generáció kora”. De csúnyán csalatkozniuk kellett.

Ugyanis az önmagát függetlennek tartó, de az egyes netes pletyik szerint Fodor Gábor „one man show” szervezetéhez szorosan kapcsolódó Liberális Fiatalok Egyesülete (LIFE) 9000 eurót kapott egy projektre a Norvég Alaptól. Tudják, ez az pénzalap, amire az összes civil szervezet pályázhatna, de mégis csak a ballerék lógathatják bele a pénzfogó pecabotot!

Bár azt mondták később (és ezt az elszámolásukba is jelezték), hogy nem költötték el az egészet, csak kb. 2,5 milliót, és a célok sem valósultak meg „teljes mértékben”.

A célok egyébként is a közröhej tárgyába tartoznak. Hisz egyrészről a kormány ellen, a sajtószabadságért szerettek volna 11ezer aláírást összegyűjteni, a következő szöveggel: „a média területén tapasztalható túlzott kormányzati befolyás kiküszöböléséért”. Jó kis „civil” program, mi? Skandináv dollárból… Másrészről pedig 6 (ismétlem: hat!) új tagot szerettek volna felvenni. Bár az elszámolásban elismerték, hogy a célok nem teljesültek száz százalékig, hisz csak 2424 aláírás jött össze, illetve hat (ismétlem: 6!) új tag helyett csak négyet (ismétlem: 4-t!) sikerült toborozni, az Ökotárs Alapítvány ennek ellenére (!!!) elfogadta a beszámolót.

Képzeljük csak el, hogy mekkora botrány lenne, ha a teszem azt a CÖF tagtoborzásra kapott volna közpénzt... No mindegy! Fogadjuk el, hogy a hazai civil kurázsit erősíti a LIFE tagtoborzása, és a médiapluralizmusért való küzdelme.

Erre megjelenik az elszámolás, amiből meg kibányássza a Magyar Nemzet, hogy ezeknek a jómadaraknak sikerült önrészként elszámolni egy cigipapírt 70 forintért, két doboz Philip Morrist (de Silvert ám!) 1740-ért, illetve egy Kozel sört 299-ért. No meg van egy-két hamburger és csoki-moki költség is.  No baszdmeg! Ezt meg hogy?

A LIFE elnöke, Szalai Máté először a következő szöveggel állt elő a Lánchíd Rádióban:

„Dohányt vettünk, mert szerettünk volna egy kis installációt csinálni, hogy médiaszabadság, végül azért nem csináltuk meg és azért nem került a képre föl, mert mint kiderült, ami egy szobában működik, az a szabadban nem, tehát nagyon gyorsan elfújta a szél, és akkor gondoltuk, hogy hagyjuk az egészet. A sör pedig véletlenül került be az elszámolásba, természetesen nem akartunk alkoholt elszámolni, 300 forintos tétel, önrészben ráadásul, egy 9000 eurós projektben ilyenek előfordulhatnak, ezt nagyon szívesen visszautaljuk.”

Mekkora duma, mi? Visszautalják a 300 forintot. A pofám leszakad!

Aztán, amikor látták, hogy ciki a helyzet, mert még a liberális netes sajtó, és a jó öreg Szily Laci is kiakadt a dolgon, gyorsan közlemény adtak ki, melyben már imigyen védték a sörözés mundér becsületét:

„A cigarettáról, hamburgerről és egy doboz sörről bemutatott számlák is mind az önköltség kategóriájába tartoznak, vagyis ezeket a tételeket nem a norvég adófizetők, hanem mi magunk, a szervezet tagjai a saját zsebünkből finanszíroztuk, és mint az önerő részét, a róluk szóló számlákat bemutattuk a pályázatot felügyelő alapítványoknak.”

Csak egy picit pofátlanok… És még az FB-n rátettek egy lapáttal, mikor ironizáltak az eseten egyet:

„Ugyanitt felhívnánk rá a figyelmet, hogy ma este is lehet velünk önköltségen (!!) sörözni, 19:00-tól várunk minden liberálist, újságírót, bárkit és mindenkit a Trapézban!”

Mindazonáltal a jó öreg Szily Lacit, a cink.hu szerkesztőségében megnyugtatta a közlemény. Gyorsan meg is írta, hogy bizony becsületesek ezek a liberális fiatalok, mert saját zsebből fizették a sört, meg a cigit. A Magyar Nemezte meg lyukra futott, vagy ahogy ő írja: „kamuzott”.

De vissza az agarakkal, még mielőtt bocsánatot kérne bárki is a LIFE tagjaitól, mert élt a gyanúperrel, hogy nem minden klappol ebben a projektben!

Egy pályázat „önerő része” ugyanis nem azt jelenti, hogy bármit csinálunk, oszt’ számlát kérünk róla. (Kedves Szily Laci, ezt neked is kéretik figyelembe venni!) Hanem azt, hogy önerőből származó összeget fordítunk ugyanarra a célra, amire az egész pályázatot megírtuk és beadtuk. A sör, meg cigi pedig valahogy nem fér bele a „médiapluralizmusért folyó civilküzdelem” kategóriájába! Például egy random iskola sem szokott elszámolni a balatoni nyári táborra luxemburgi parkolócédulát…

És mellesleg a „saját zsebből” sem szokott elfogadható forrás lenni az önrész fedezetére. „Támogató által adományozott”, „tagdíjból összeszedett”, „hitelből származó”, stb.  – az elterjedtebb forrás. Az önrészt ráadásul előre kell prezentálni. Ha nem is cash-ben, de az igazolást, vagy a bizonyító dokumentumokat mindenképpen. Valahogy nehéz elképzelni azt, hogy a LIFE vezetői megírnak egy pályázatot, aminek önrész feltétele is van – ők meg beírják a megfelelő költségvetési rovatba:

„ennyi meg annyi van – itt az igazolás is róla, ha meg nem lesz elég az önrész, akkor majd megiszunk egy sört, elszívunk egy cigit, vagy megeszünk egy hamburgert, és kérünk róla számlát, hogy stimmeljen az összeg.”

Normális helyzetben - és nem egy liberális pénzlopoldában - ez nem így működik...


(Igazából azért írtam meg ezt a posztot, mert itt a Tutiblog Felhőkarcolójának tetejéről irigykedve figyeljük ezt a habzsidőzsit. Mert nekünk nemhogy egy kanyit sem ad a Norvég Alap, így a pezsifürdő villanyszámláját sem tudjuk önrészként elszámolni a skandinávokhoz, pedig mi tényleg hozzáteszünk a médiapluralizmushoz valamit pusztán annyival, hogy létezünk)



Tovább..

2014. július 24.

Miért folyik háború Izrael és Palesztina közt?

A szerző részben vallása, részben humanista meggyőződése miatt elkötelezett a gázai és ciszjordániai palesztinok jogainak biztosítását illetően, de azért igyekszik a képességeihez mérten „sine ira et studio” tárgyalni az éppen aktuális gázai eseményeket, elsődlegesen abból a szempontból, hogy a konfliktusban résztvevőket a Hamaszt és Izraelt milyen célok motiválták a háborúban való részvételben, és milyen taktikai vagy stratégiai céljaik lehetnek e háborúban…

A konfliktus most is nagyjából úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött. Persze az eszkalálódást szokás a három izraeli diák elrablásához és megöléséhez kötni, de azért ne feledkezzünk meg arról, hogy az idei évben, januártól májusig az IDF mintegy 20 palesztinnal, köztük négy gyerekkel végzett, még bármilyen gyermekrablást megelőzően. Evvel párhuzamosan pedig május végéig összesen 119 rakétatámadás is érte Izrael területét.

A jelenlegi konfliktussal, mint a korábbiakkal kapcsolatban tehát lényegében tetszőlegesen lehet megválasztani a kezdeti időpontot, és ennek alapján állást lehet foglalni a „ki kezdte” kérdésében is. Míg izraeli oldalon láthatóan a három yeshiva növendék elrablását tartják a fordulópontnak, a palesztin oldal szerint a konfliktus elsődlegesen a palesztin egységkormány június 3-i, amerikai támogatással, de Izrael heves ellenzése mellett történő megalakulásához köthető.

Én – bár tisztában vagyok avval, hogy létezhet más olvasata is a történéseknek – a következőkben igyekszem ez utóbbi perspektívából megközelíteni a helyzetet. E perspektíva relevanciája persze több szempontból is alátámasztható tényszerű adatokkal is, elsődlegesen akár avval, hogy az egységkormány megalakulását  követően Izrael – még bőven a három fiatal elrablását megelőzően módszeresen kezdte előkészíteni a Hamasz felszámolását, illetve helyezte nyomás alá a Palesztin Felszabadítási Szervezetet.

Izraeli oldalról már az egységkormány megalakulása napján döntés született a PLO-t illető adóbevételek folyósításának befagyasztásáról, és a PLO-tisztviselők mozgási szabadságának korlátozásáról. Ezt követően az IDF alig két hét alatt 14 palesztint (elsősorban ciszjordániai Hamasz-tagokat) likvidált és 284 főt helyezett vádemelés nélkül adminisztratív őrizetbe. nem mellékesen jegyzendő meg, hogy a palesztinok – nem egészen alaptalanul – az adminisztratív őrizetbe vétel intézményét egyszerű túsz-szedésként értékelik.

Ebben a helyzetben rabolták el – s mint később kiderült – ölték meg a három fiatalt, ami jelenlegi ismereteink szerint egy hebroni – a Hamasszal szoros kapcsolatot ápoló klán akciója volt. Izraeli oldalról ekkor még formális hadműveletről nem beszélhetünk, a hivatalos válasz azonban messze túlmutatott egy „rendes” nyomozás keretein, és a ciszjordániai Hamasz felszámolását célzó átfogó intézkedéssé vált. A Tzahal egységei pár nap alatt megöltek újabb hat palesztint, köztük egy 15 éves fiatalt is, (nem számolva az izraeli szélsőjobbosok által megölt hebroni fiút) adminisztratív fogságba helyeztek több, mint 400 embert, és több, mint kétezer ciszjordániai lakásban tartottak razziát.

Evvel párhuzamosan a Hamasz egyre gyakrabban hajtott végre rakéta és aknavető-támadásokat Izrael déli része ellen. Csak június során összesen 57 ilyen támadás történt, ebből 22 június utolsó három napján.

A Hamasz ebben a helyzetben kettős nyomás alá került. Egyrészt ciszjordániai hálózatának felszámolása gyakorlatilag kiírta volna a komolyan vehető politikai szereplők közül, másrészről Gáza az egyiptomi katonai puccsal hatalomra kerülő új vezetés alatt totális elszigeteltségbe került nem csak diplomáciai értelemben, hanem gazdaságilag is. A terület minimális életfeltételekhez szükséges ellátását jobbára már csak a csempészalagutakon bejuttatott ellátmány tette lehetővé, a közalkalmazottak már több hónapja nem kaptak fizetést, a minimálisan is működő termelés pedig összeomlóban volt.

Ebben a kettős nyomásban a Hamasz számára a fegyveres konfliktus felvállalása ésszerű opciónak tűnhetett, a következő okok miatt:

    • az, hogy a hadműveletek hangsúlya Gázába tevődött át, egyben tehermentesítette a Hamasz Ciszjordániában is aktív politikai szárnyát, hiszen Izrael kifejezetten igyekszik elkerülni azt, hogy a fegyveres konfliktus az egyébként viszonylag nyugodt ciszjordániai területre is kiterjedjen. Ez viszont – az előbb említett okoknál fogva létfontosságú a Hamasz számára.

    • másodsorban elég egyértelműen látszik, hogy a Hamasz elsődleges célja a harcok folytatásával, hogy a megkötendő fegyverszünet csökkentsen Gáza gazdasági elszigeteltségén. Fegyverszüneti követelései – mint a rafahi és erezi határátkelő megnyitása, a blokád feloldása, vagy egy nemzetközi repülőtér fejlesztésének elkezdése kivétel nélkül ezt a célt szolgálják, míg az adminisztratív fogságba helyezett palesztinok elengedésének követelése a ciszjordániai hálózat helyreállítását célozza.

    • E két fő ok mellett a háború egyben pozíciószerzésre is használható, megerősítheti az a képet, hogy a Hamasz az egyetlen erő, ami képes erőt mutatni a „cionista megszállók” ellen, és képes akár harctéri, akár politikai sikereket is elérni evvel a stratégiával.
***

Izraeli oldalról természetesen egészen mások a fegyveres konfliktus felvállalásának indokai. A hangoztatott rövid távú cél, a Hamasz, mint Izraelre támadó terrorszervezet felszámolása és tartós, stabil nyugalom biztosítása.

Ez így rendben is lenne, ha feltételezzük, hogy az izraeli vezetés komolyan azt gondolja, hogy ha három korábbi tökéletesen a jelenlegihez hasonló beavatkozás nem járt tartós békével, akkor most majd negyedszerre ugyanezekkel a módszerekkel biztosan sikerül elérni a célt. Ehelyett érdemes végignézni, hogy az izraeli kormány mit várhat egy ilyen hadművelettől – amivel előre láthatóan nem fogja megsemmisíteni a Hamaszt és nem fog tartós békét kialakítani.

Egy részről az izraeli kormányzat – ha már belekezdett a Hamasz ciszjordániai felszámolásába, egyszerűen nem engedhette meg magának, hogy ne reagáljon katonai erővel a Gázából érkező, egyre szaporodó rakétatámadásokra. Ez nyilván magyarázat a közvetlen katonai akció elindítására, azonban mégsem nevezhető kiváltó oknak, hiszen a gyakori rakétázás a Hamasz előre megjósolható és kézenfekvő reakciója volt az IDF ciszjordániai lépéseire.

Részemről a konfliktus kiélezésének fő okát – bevallom nem függetlenül a palesztin állásponttól – az izraeli kormány azon törekvéseiben látom, hogy a palesztin egységkormány ne legyen életképes. Hogy ez miért fontos az izraeli kormány számára, annak okaira egy kicsit részletesebben is kitérnék.

Az béketárgyalások eredményeként az osloi egyezmény, a nemzetközi közösség álláspontja és a PLO által felvállalt álláspont alapján a 67 előtti határok alapján – esetlegesen némi módosítással - független és önálló palesztin államnak kellene létrejönnie.

Csakhogy ez a terv már a 90-es évek közepén sem volt elfogadható az izraeli közvélemény számára. E területekről és a telepesekről való lemondás már húsz évvel ezelőtt is egyenlő volt bármely izraeli párt számára a politikai halállal. Rabin esetében a politikai mellett a fizikai halált is jelentette, a Munkapárt pedig másfél évtizede nem tudja érdemben befolyásolni a politika alakulását. Azóta ráadásul gyökeresen megváltoztak a belpolitikai viszonyok. Egyrészt az eltelt időszakban Izrael Judea és Szamária néven belső használatra gyakorlatilag annektálta Ciszjordániát, és ennek során több, mint félmillió izraeli telepes költözött be a területre, míg az itteni palesztin népesség egyre inkább néhány egymástól elszeparált városi gettóba szorul vissza. A legutóbbi választások során pedig egy kifejezetten szélsőjobbos vezetésű kormányzat jött létre, amit csak részben tud ellensúlyozni a centrista- jobboldali pártok részvétele a koalícióban.

Ennek megfelelően az izraeli kormányok előtti egyetlen járható út a békekötés folyamatos elodázása, és a status quo fokozatos elbillentése az izraeli pozíciók erősítésének irányába. E stratégia egyik nagyon fontos pontja, hogy a palesztin oldal lehetőleg minél kevésbé egységesen tudjon megjelenni a tárgyalóasztal mellett, ilyen módon lehessen arra hivatkozni, hogy a tárgyalás felesleges, mivel a tárgyalófél nem képviseli a palesztin frakciókat.

Egy egységkormány – egy tárgyalások felvételébe beleegyező Hamasszal éppen ezért a lehető legrosszabb opció ezen izraeli stratégia szempontjából.

A Hamasszal való fegyveres konfliktus kiszélesítése Izrael szempontjából tehát jó eszköz az egységkormány, és a Hamasz tárgyalásba való bevonásának megakadályozásába. Ezen alapvető stratégiai cél mellett persze nyilván vannak más – inkább taktikai jellegű célkitűzések is.

Egy korlátozott fegyveres konfliktus lehetőséget teremt az IDF számára a Hamasz katonai értelemben történő meggyengítésére. A két évente – most már rendszerszerűen ismétlődő konfliktusokban a Hamasz katonai infrastruktúrájának nagy része rendszeresen megsemmisül, ez pedig lehetővé teszi Izrael számára a Hamasz által jelentett kockázatok szinten-tartását.

A konfliktus egyben belpolitikai hasznot is jelent, hiszen a békés időszakban értelemszerűen lanyhuló fenyegetettség-érzés, és az erélyesen fellépő erőskezű vezetés nem elhanyagolható politikai tőkét képes kovácsolni a kormányzat számára.

Itt tartunk hát jelenleg, több, mint 600 halálos áldozatnál, és 4000 sebesültnél.

Hogy a Hamasz és Izrael fent vázolt céljai közül mik fognak teljesülni, azt gondolom, hogy egyelőre még nem lehet látni.

A Hamasz egyelőre sikerrel tehermentesítette ciszjordániai hálózatát, persze kérdéses, hogy ez mennyi ideig marad így. Propaganda értelemben a 32 általuk megölt izraeli katona kifejezett katonai sikernek tekinthető, ráadásul mivel emellett a rakétatámadások „csak” két civil áldozatot követeltek akár nemzetközi téren is vállalható „szabadságharcosként” tűnhetnek fel. Mindazonáltal a fő stratégiai cél elérése, a gázai övezet elszigeteltségének tartós csökkentése egyelőre meglehetősen bizonytalannak tűnik, annak ellenére, hogy pusztán humanitárius szempontból is jól kommunikálható követelés.

Izrael nyilvánvalóan sikeresen gyengíti meg a Hamasz jelenlegi katonai infrastruktúráját, annak ellenére, hogy az eddigi eredmények még nem tükröznek 100%-os sikert.

Belpolitikai téren a háború és a kormány intézkedéseinek támogatottsága magas, tehát ez egyelőre kiszolgálja a társadalmi elvárásokat, és erősíti a kormány helyzetét. Kérdéses azonban, hogy az izraeli társadalom mennyiben táplál túlzott elvárásokat a katonai akciót illetően, és ez hosszabb távon nem csap-e vissza a kormányzatra.

Nagy kérdés azonban, hogy a stratégiai cél, az egységkormány működésének megakadályozását illetően mennyire lesz sikeres az akció. Jelenleg egyik frakció sem mondta fel az egységkormányt, a PLO alapvetően kiáll a Hamasz tűzszüneti követelései mellett. A kérdésre a háború lezárása után kapunk majd választ, jelesül, hogy a Hamasz a továbbiakban lát-e majd lehetőséget a tárgyalásos rendezésre, avagy sem.



Tovább..

2014. július 22.

Bajnai pedofilja


Nos, nekünk is van immár BBC-s ürgénk, saját lebukott pedofilunk, és immár saját szemünkkel láthatjuk azt is, amit eddig csak a fejlettségéről és haladottságáról híres Nyugaton tapasztaltunk, az úgynevezett Liberal Logic 2.0-t bevetésen.

Az annyira nem új, hogy akármennyire is például a saját kis blogjukat hívják Kettős Mércének, jóval kevésbé  vannak ellene, mint amennyire bőszen működtetik ezt az egyéb iránt elég aljas kis módszert. Tehát a mi kutyánk kölyke, te kutyád kölyke felállásban vannak a mi pedofiljaink, meg a ti pedofiljaitok. Az ő pedofiljaik alapvetően jófejek, akik egy a társadalom által marginalizált és érthetetlen módon elítélt szexuális identitás képviselői, akik szemben a felszabadult melegekkel, kénytelenek általános megvetettségtől sújtva élni életüket a Closetben. Az ilyen pedofilokról készülnek szép ködös művészfilmek, beszámolgatnak élményeikről az önéletrajzi írásaikban, mint tette hazánk nagy barátja, aki képes volt az EU-ban újra összehozni az áruló Jávorbénit a hűséges Meszericcsel.

Ők, a liberális pedofilok általában megússzák ezeket a dolgokat, hasonlóan a BBC mókamesteréhez, aki szintén liberális pedofilként molesztálta a mi magyar pedofilunkhoz hasonlóan a TV-ben a gyerekeket. De ők nem gázosak, sőt, ők alapvetően hihetetlenül szeretnivaló, jófej emberek, amolyan Michael Jackson típusok. A hevesebb vérmérsékletű melegjogi aktivisták szerint gyorsan hozzá is kéne csapni egy P-t az LMBT-betűszóhoz, hisz szegény pedók kimaradtak a sikersztoriból, ami által már a „parafília” szó használata is felveti a rejtett homofóbiát. A liberális pedofilokkal általában nem történik semmi. Se az áldozataikkal, se azok szüleivel, se velük. Ők így megússzák. Nem mennek dutyiba, nem koncolják fel őket lincselő tömegek, az áldozataik nem írnak glosszákat a The Guardian vagy a New York Times véleményrovatába, és az ügyeik sem futnak tovább két-három hétnél.

Node vannak ám más pedofilok is. Gyermekek ártatlanságában tocsogó, erőszakos, büdös, akasztanivaló pedofilok, akik elrabolják a gyermekek jövőjét, meggyalázzák az ifjúságukat. Akiknek legszívesebben a beleit kellene kitépni azért, amit tettek, és akiknek a mocskos tette abszolút rávilágít arra a Szervezetre is amely képes szó nélkül megtűrni ilyeneket a sorai közt: ők a pedofil papok.

A liberális logika szerint ugyanis a pedofil papnál nem is az a gáz, hogy pedofil, hanem hogy pap! És ezért szépen hozzáférkőzik a gyerekekhez, hogy aztán a Püspök atya szépen elsikálja a huncutságokat, és majd csak 40-50 év után derül fény arra, hogy Tibi atya kinek a köldökéből szürcsizte a pálinkát, és kivel simiztette meg a brét egy szentképért. Természetesen, ha a liberális pedofil él vissza azzal, hogy egy liberális gyakorlógimnázium magyartanára, tévés gyerekműsor-vezető, az nem olyan, mintha valaki azzal él vissza, hogy pap. Kettős Mérce No.1. Amit a pap tesz égbekiáltó bűn, amit a liberális pedofil tesz, az csak egy nagyon rétegelt formájú szexuálisidentitás-féleség. Kettős Mérce No.2. Ezen túl meg, amit a liberális pedofil tesz, annak semmi köze a liberalizmushoz, a liberális politikai szervezetekhez, amiknek tagja, míg a pedofil pap számára az egész Egyház nyújt fedezéket évezredek óta, tehát ugyanannyira mocskos ő is mint az, amit a pedofil pap csinál. Kettős Mérce No. 3.

Akkor tisztázzuk ezúton a Toronyház szerkesztőségének véleményét: a pedofília parafília. Abból is a legborzalmasabb. A pedofilokat a társadalom azon selejtjének tartjuk, akiket azonnal vonnánk ki a forgalomból. A pedofil mindent és mindenkit bemocskol a tettével, így – bár azért a katter vonal elég erős nálunk - mi a pedópapokat pláne máglyán égetnénk el, és a Pápánkkal egyet értve nincs helyük az Egyházban, és zéró tolerancia van érvényben. Az Egyháznak is vezekelnie kell azért, amik történtek, a sikáló püspökatyákat meg legszívesebben behajigálnánk valami bányába.

Épp ezért amikor a ballibek és széllibek elkezdenek siránkozni, valójában magukat leplezik le ezekkel az eszmefuttatásaikkal. Mert Bajnai pártját, ahogy az egyházat is marhára mocskolja ez a botrány, ahogy Bajnai Gordon, épp olyan, mint a drága Püspökatya, aki frankón elsikálja Tibi atya kis játékait. És igen, rájuk is ömlik most a mocsok, meg a magyar igazságszolgáltatásra, meg arra, hogy a jó kis ballib oldal valójában pont úgy viselkedik, mint az általa öklözött Katolikus Egyház azokon a rosszabb napjain, meg éveiben, amikor nem Ferenc pápa rugdosta volna ki a pedópapokat sorra, és tett volna számtalan gesztust az áldozatok felé.

Vajon Bajnai a magánvagyonából fog kárpótlást adni az áldozatoknak, akiket Sipos Pál mocskos üzelmei tettek tönkre?

Vagy arrafelé pont annyi kell Bajnai Atyának, hogy Sipos kellő hangsúllyal adja elő a „fasizmustól rettegő zsidó” standard siralmát, hogy védelmet élvezzen mindentől, hisz ha mondjuk pár feldühödött szülő elkapná az utcán, és mondjuk helyszínileg agyonverné, amit megértenék, akkor egész biztos életbe lépne Kettős Mérce No.4. miszerint nem az életeket tönkretevő pedofil állattal végeztek elég vigilante módon az áldozatok, hanem Magyarországon zsidókat bántalmaznak.

Nem akarunk ötletet adni, viszont azt őszintén állíthatjuk: mi nem működtetünk kettős mércét. Így Sipos Pállal szemben is csak annyit tudunk kívánni, hogy kapja meg azt, amit érdemel.


Tovább..

2014. július 21.

Az Orbán-gyerekek és az uborkaszezon


Új műfaj körvonalazódik a Soros és egyéb baller oligarchák felbootolta „függetlencivildemokratikus” médiában. Ez pedig az, hogy cyberbullying szintig mennek Orbán Viktor gyermekeinek alázásában. Orbán Ráhel helyében például én kb. emigrálnék a férjemmel valami távoli országba, és ott nevelnék kecskéket, de valószínűleg Szily kapitány vagy valamelyik 444-es díszfasz még ott is rám találna, hogy írjon egy posztocskát a kecskék és a családom viszonyrendszeréről.  Mert nem elég, hogy kb. megkeserítették az esküvőjét, kaffogtak a lánybúcsúján, szétküldik az apja lenyúlt telójával a médiákokat, csesztetik a bekötőúttal a házához meg ilyenek, még szegény leányzó írásképén is röhögnek amit naivan Tereskova kiállításán volt a drága képes beirkálni. Ezek után jó hogy nem mennek utána és csinálnak paparazzi képeket a nászútjáról.

Mert ők ilyenek. Aljas kis szemét banda, a média nevű komplex jelenségcsoport legalja, az a fajta politikai bulvár, amelyiktől minden jóérzésű ember elhányja magát.  Olyanok ők, akik el fogják érni nagyon hamar, hogy konkrétan visszasírjuk Drágajóbolgárurat meg Aczélelvtársat, mert amazok legalább még újságírást műveltek, nem úgy, mint ez a horda. 

Mivel nem látunk be az Orbán gyerekeinek az életébe, azt se tudhatjuk, hogy nem épp valami amish módjára kénytelenek élni ott Felcsúton valami zárt közegben, a világtól távol, hogy egyáltalán képesek legyenek elviselni, hogy ki az apjuk. Lehet persze vájkálni, meg minden, de lehet empátiával is közelíteni emberekhez, és mérlegelni azt, hogy hol vannak az etika határai.

Hát nem ott, ahol a 444-nek meg az nárcisztikus Szilynek, akik miután valószínűleg megérezték, hogy az Orbán Ráhel basztatása című szappanoperájuk kezdi átlépni a jóízlés határait, gyorsan kipécézték maguknak a következő gyereket, a meglepően snájdigra sikeredett Orbán Gáspárt, akit Apa volt olyan jó fej és elvitte magával a Meccsre (esetünkben ez a brazíliai VB döntője). Ez elég is lett ahhoz, hogy 444 már rá is zendítsen arra, hogy mi módon van „jussa” Gazsinak ott ülni sréhen Merkel előtt valami afrikai államelnök tarkójának a fedésében. Mármint hogy kotródjon, takarodjon, pusztuljon ő onnan a képből, ahol Bajnai Gordonkának kéne ülnie, vagy valamelyik tetszőleges, általuk preferált faszfejnek inkább.

Mondjuk ülhetne ott a nővé operált Szily Laci, milyen faszán is mutatna a kis szőke bozontjával meg a kacsapicsára szűkült szívós szemeivel.


Mert mi történt? Az történt, hogy a Miniszterelnök, akit nem mellesleg Orbán Viktornak hívnak, másodszorra (ha az EU választást is választásnak vesszük, akkor zsinórban ötödszörre) verte péppé a baller tábort. Ezért Apa „jussot” szerzett arra, hogy mint hazánk miniszterelnöke ott csücsüljön a VIP páholyban a brazíliai foci VB döntőjében, és vigyen magával „Még-Egy-Embert” ami valljuk be még neki is elég nagy szó. Valószínű, hogy ehhez kurvára választásokat kell nyerni, hogy megtörténhessen, különben marad az, hogy hat évig spórol az ember a zsöllyéért, és még akkor is boldogan hal meg, ha sikerül kijutnia Brazíliába, a Föld másik felére, fizetni a szállodát, repülőt, jegyet, stb.

Tehát Apa dönthetett, hogy kiviszi Anyut a pluszegyedik székre, vagy máshogy dönt. És máshogy döntött, nevezetesen úgy, hogy inkább a fiát viszi ki, aki focizik, szép snájdig, sportos, és ha már így esett, akkor ne csak a szívás maradjon neki, hanem legyen egy életre szóló élménye, ha úgy tetszik haszna abból, hogy megszületett. Na, ez fáj a bulváréknak, ezért kell gyorsan rácuppanni a srácra, és ekézni ahol lehet. Egyet számoltak el, hogy Gazsi eléggé karakán srácnak tűnik. És ezért rájuk írt.

Megírta a 444-nek, hogy lehet róla leszállni, mert ő nem közszereplő, csak a Főnök fia, és nem tett senkivel semmit ahhoz, hogy rajta élezzék a nyelvüket. Amire aztán valamelyik díszfasz hosszan válaszolt is, jó kis kioktató hangnemben leosztotta Orbán Gáspárnak, hogy szerinte hol is van az ő helye. Nos, akkor mi meg szeretnénk elmondani, hogy szerintünk hol van a 444-Cink brigád helye, de ha ezt részleteznénk, akkor valószínűleg magunkat járatnánk le.

Mindenesetre legyen annyi elég, hogy az ilyen újságírásnak hazudott lószar, amit művelnek kb. ideig-óráig működik. Néhány kósza kattintást, ami amúgy csöcsökre meg macskakölykökre menne le lehet akasztani, de egy idő után nincs olyan hülye kamasz, amelyiknek ne esne le, hogy valójában iszonyat pénzekért vannak személyesen újfent átverve. 

Sajna, a 444 olvasóinak többsége Orbán Gáspár generációjának tagjaként már a Rendszerváltás után született, tehát ők most vannak épp először átbaszva a selejt baller brigád által, és egy újszülöttnek minden vicc új, nem beszélve arról, hogy az ő szüleik épp azok a ciki apák és anyák, akik most épp kétharmadolnak. A 444 meg épp mézesmadzaggal próbálja beédesgetni a lázadó ifjakat pont abba bokorba, ahol már párszor az elmúlt évtizedekben Sipos Pál féle komcsi pedofilként, magukat marha jófejnek mutatva és népszerűségen lovagolva megerőszakolták az országot.


Orbán Gáspár levele ezért is pozitív dolog, ahogy az is, hogy ébredeznek a fiatalok, mert az ilyen aljas akciókkal ez a társulat súlyosan veszti az olvasókat, és hála Isten a Bajnai féle pedofil-brigád meg a szavazókat.

Csak így tovább Orbán Gáspár!
Tovább..

2014. július 20.

Fapados körbetánc Sebaj Tóbiással



Nincs mese! Az egykor szebb napokat látott utódpárt a szemünk láttára zsugorodott törpepárttá. Egyszerűen meg kell szoknunk ezt a tényt. És itt most nemcsak a választási eredményre gondolunk. Mind társadalmi beágyazottságában, mind szellemi holdudvarának befolyásában, mind tagságának számában, mind politikájában, mind profizmusában, et cetera – oly’ cicinyi-picinyi szervezetté váltak, hogy lassan már alig látszanak innen Tutiblog felhőkarcolójából.

Túl vagyunk ugyanis a várva várt tisztújító kongresszuson.

A megelőző hetekben csordogáló „teljes és felmenő tisztújításon” már elmerengtünk e helyütt. Összefoglaltuk a neveket és megállapítottuk, hogy az egész megújulás egy nagy kalap… humbug. Voltaképp egy körbetánc, ahol a „volt-komcsik” és az „ex-gyurcsányisták” kezüket egymás hátára téve „vonatoznak” Bunyós Pityu lakodalmas nótájára. Ódivatú öltönyben és kosztümben kiöltözve, mint „Szaros Pista Jézus neve napján”. Vagy inkább egy „B kategóriás” falunapon Kasza Tibivel a kínszínpadon.

De viccen kívül: nem volt itt semmiféle megújulás. Csupán annyi történt, hogy a Kiss Péter által összegründolt BIT tagok és a Gyurcsány köpönyegéből kibújt ifjú generáció előre került a „falunapi vonatozásban”. Most meg körtáncot jár, azaz pozíciókat csereberél egymás közt – miközben a nyugdíjba menni nem akaró Kovács Laci bácsi és Lendvai Ildi néni rosszallóan csóválja a fejét és hangosan mondogatja: „Ezek a mai fiatalok! Ezeket nem érdekli semmi más csak a szex, meg a szipu!” – hogy az utóbbival egy örökbecsű Monty Python mondatot is idézzünk, ha már az „élet napos oldalát” a szocik esetében nem nagyon látjuk.

A hétvégi kongresszus igazi fapados rendezvényre sikeredett. A szocik annyira kicsik lettek, hogy már a német szociáldemokrata párt elnöke sem személyesen, csupán egy levélben köszöntötte az egybegyűlteket. (Ráadásul a megújulásra készülő párttagokat az unijós baloldalon még mindig divatos „Kedves elvtársnők és elvtársak!” kezdetű köszöntéssel üdvözölte, amely hallatán még a mindig mosolygós Hiller Pisti is kínosan fészkelődött. Pedig Horvát Csabinak kellett felolvasnia.)

De a jelenlévő újságírók is panaszkodtak a rendezvény fapados voltára. Még a nem annyira kényes indexes arcok is telekáromkodták az internetet, hogy nem volt ingyen pia és zaba, sőt még a wifivel is spóroltak a szocik. Pedig azelőtt mindig „terülj, terülj asztalkámmal” nyalták fényesre udvariasra és megértőre a liberális sajtómunkások fenekét.

Szembetűnő volt továbbá az is, hogy míg a helyszín a szokásos SYMA csarnok volt, addig az általában résztvevő küldöttek száma hatszázról háromszázra csökkent. Bár a párt vezetése igyekezett megnyugtatni mindenkit, hogy nem a párttagság csökkent a felére (á nem! sőt, a dékába sem ment át senki!), hanem egy alapszabály módosítás miatt vannak most kevesebben.

Aztán jött a tisztviselők megválasztása. Körbetánc Sebaj Tóbiással. Meglepetés nélkül Botka választmányi elnök maradt, Gőgös Gúnár Gedeon Zoltán pedig elnökhelyettes lett. Márton Rolandot Székesfehérvárról, aki csupán a szavazatok 56,25%-át kapta meg; Ujhelyi Pistit Brüsszelből; és végül a még mindig jó képű Lukács Zoltánt (aki szintén csupán 59%-ot kapott csak) alelnököknek választották.

Habár már azt sem nagyon értettük, hogy az elnök mellé miért kell egy helyettes és három alelnök, de abban máig teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy minek még ezek mellé elnökséget is választani. Habár Kovács Laci bácsinak nem jött be az alelnöki pozíció és Lendvai Ildi néni is kimaradt a buliból, azt mégis elérték, hogy az elnökség megválasztásakor azt történt, amit ők akartak. Ugyanis egy héttel ezelőtt, „Deák Kör” néven elkezdtek szervezkedni és azt üzenték, hogy ők bizony azt szeretnék, ha az elnökség kétharmada nem parlamenti képviselő lenne. (Ez persze Mesterházy és az általa összerakott frakció ellen szólt.) Nos, habár ők maguk nem kerültek be a vezetésbe és a kérésüket is visszautasította a párt választmánya, a vénkomcsik álma mégis valóra vált. Ugyanis sem Bárány Balázs (63,75%), sem Beke Károly (56,67%), de még az örök kedvencünk, a „nőügyekben” oly jártas Gurmai Zita sem (57,08%); ahogy Laskovics Diána (52,92%), Tüttő Kata (74,11%), Magyar András (50,2%), Móricz Eszter (51,16%), Komjáthi Imre (66,51%) és Nemény András (52,19%) sem parlamenti képviselő.

A százalékokat egyébként azért tüntettük fel, mert jól látszik, hogy a kongresszus nemcsak fapados volt, hanem szokatlanul megosztott is volt némely személyi kérdésben.

Mint ahogy a megosztást és nem az összefogást hirdette meg az újdonsült elnök úr is. Sebaj Tóbiás – nyílván nem a Pride fesztiválra célozva – azt mondta, hogy nem „szivárványkoalíciót” akar építeni, hanem egy „erős baloldalt”. De egyébként is legalább annyit szapulta Gyurcsányékat és az többi baloldali szervezetet, mint a főellenséget, a Fideszt.

Voltaképp hadüzenetnek is felfogható beszédet hallhattunk a megválasztása után.

Mi meg izgatottan várjuk, hogy egy zsugorodó, belső vitáktól terhes párt mire lesz képes, ha többfrontos küzdelmet indít jobb- és baloldalon egyaránt. Van egy tippünk: elsüllyed a magyar történelem szemétdombján.

Hajrá Tóbi!

U.i.: Hová tűnt Szanyi Kapitány?



Tovább..

2014. július 17.

Vajúdott ez EU, Junckert szült


Vajúdtak a hegyek és egeret szültek, vajúdott az EU és Junckert szült. Folytatódik az unalmas technokrata kurzus, mindez hosszadalmas, nehézkes egyeztetések után. Martin Shultz szocialista európai parlementi elnök azt üzeni a csúcstalálkozónak, hogy ha nem lesz elég nő a bizottságban, akkor az EP beint, Cameronnak meg hogy nem biztos, hogy elfogadják a brit biztosjelöltet. Juncker bejelenti, hogy meg kell menteni a jóléti államot, a szociális juttatásokat, és meg kell óvni a nacionalistáktól az EU-t, mert a nacionalizmus csak háborúhoz vezet.

Nem mondom, bátor dolog az eddigi EU-s kurzust, irányvonalat képviselni, miután épp agyonnyerte magát az euroszkeptikus radikáljobb EU-szerte. A tudatlan tömegek nem tudják, hogy lennének boldogok, és nem hallgatnak a brüsszeli falanszterben lakó bölcsek tanácsára, akik hűvös kívülállással (függetlenséggel) szemlélik az eseményeket, ötszázmillió olyan békának tekintve a népeket, akiket nem kell megkérdezni a mocsár lecsapolásáról. Oké, Juncker inkább munkahelyeket teremtene, EU-s pénzből, nem pedig csapolna, de talán a legutóbbi EP-választás eredménye és részvételi adatai épp arra mutatnak, hogy ha a bizottság meg akarná nyerni magának a békákat, akkor kevesebb melóval is beérhetnék.

Pontosabban lepasszolhatna egy csomó melót vissza a tagállamoknak, a szubszidi... szidi... szubszidiaritás, na ki bírtam mondani, a decentralizáció és regionalizáció divatos, tökeurópai jelszavai jegyében. És nem ráz öklöt a választópolgárok felé, hogy anyátok, nem értitek! Hát boldoggá akarunk tenni titeket, ezért egész nap itt molyolunk a brüsszeli üvegkalickákban, ahol az üvegházhatás miatt nagy a felmelegedés! Bírjad ki nyáron, július közepén!

Ehelyett anno Barroso bácsi arra figyelmeztette a skótokat, hogy függetlenségi vágyuk ósdi nacionalizmus, ami nem divat az EU-ban, és nem errefelé megy a világ, fogják vissza magukat, mert a végén még kívül találják magukat az EU-n, Hát, én mondom, ez pluszérv a skót függetlenség mellett, de a nacionalizmusmentes brüsszeli kerületben kuksolók láthatóan nem értik ezt. Meg azt sem, hogy a regionalizáció éppenséggel összhangban van skótok, katalánok és mások elszakadási törekvéseivel. Vagy a sokszínűség csak a nyelvben és a kajákban mutatkozhat?

Szóval nem a népekkel kéne keménykedni, hanem virítani kellene valamit ott, Brüsszelben, ha meg akarják maguknak nyerni Junckerék a népeket, és hosszabb távra akarnak maguknak még melót az amúgy kibírhatatlan brüsszeli üvegpalotákban.

Felüdülésként meg a társulat a csúcstalálkozó-szervezés előtt lemehetne szafarira a pórnép közé Portugáliától Magyarországig, megértjük, ha nem akarnak kiszállnia buszból, fotózni lehet, vadászni nem. A költségeket állják a tagállamok. Aztán jöhet a biztosok kinevezése, majd a hatáskörök visszapasszolgatása a tagállamoknak. Több szabadidő lesz Brüsszelben, több tájékozódásra, pihenésre lesz idő, s talán kitisztulnak a fejek, uborkagörbület- meg EU-szintű szja-szabályozás helyett pedig lehet néhány megmaradó témára koncentrálni, de arra rendesen.

A Brüsszelt körülölelő, Európának nevezett barbár térség fokozott biztonsági intézkedések melletti meglátogatása azonban legalább félévente kötelező programja kell legyen a birodalmi vezetésnek.

Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger