2014. szeptember 29.

Csápolj Lajosnak!


A politika, minden ellenkező híreszteléssel szemben, nem egy bonyolált dolog. Kettő kérdésre kell összesen megfelelni többé-kevésbé hihetően, egész mondatokban, helyes központozással. Kik vagyunk, és mit akarunk. Definiálni a politikai közösséget, akinek a nevében fellépünk, és annak céljait megfogalmazni. A „Mink vagyunk azok, akik nem szeressük az Orbánviktort!” és a „Mink vagyunk azok, akik azt szeretnék, hogy ne legyen Orbánviktor!” a South Parkban alap redneck poén, egyébként meg kettőből pont nulla.

Hosszas küszködés után erre a legkisebb közös nevezőre semmitortára sikerült felhelyezni a Falusferit marcipán formátumban, de ő szépen lenyalogatta magát róla, egészen Bajuszlajos alá a közvélemény-kutatásokban. Ami azért – tekintettel Lajos feledhetetlen múltbeli érdemeire – elég erős teljesítmény, hogy aztán a végén kisasszézzon az „én vagyok az egyetlen, akit három párt támogat” –összefogásából, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy az eleve igen széles összefogás még szélesebb lehessen. A kis- és mikropártok mellett nemlétező pártoknak is helyet adva benne. Egyúttal példát is mutatott minden jelöltnek, mert ha mindenki visszalép Bokros javára, akkor Bokros nyer. Be kell látnunk, ez tényleg így van…

Falus jelölése eleve értelmezhetetlen volt, hisz a megnyerhetőnek tekintett 6-10 kerületben pusztán azon múlik a polgármesteri szék, hogy a főpolgármester-jelölt mennyire erős személyiség, mennyire népszerű, és hány kis százalékocskát tud hozzárakosgatni az elkötelezettek mellé a bizonytalanokból. Falus pedig minden, csak komolyan vehető, erős jelölt nem. A Tarlóspisti legyőzése sosem volt komolyan vehető opció, viszont a kerületek számában simán kiharcolható lett volna egy döntetlen vagy ahhoz közeli eredmény, ha lett volna akár egy ember is a három pici baller pártból, aki képes alapvető kognitív műveletekre.

A vs.hu pár hetes összefoglalója szerint Falust elkönyvelték hülyének a választók, és ez egyébként teljesen helytálló megállapítás. Mert tényleg hülye. De legalább hozott némi színt, az amúgy másodvonalas politikusok versengéséről szóló önkormányzati kampányba, ahogy teljesen bárgyú tekintettel, hihetetlen magabiztosan beszélt tökéletes ostobaságokat. Meg mindenkit felszólított valamire. (Minket nem, pedig megkérdeztük volna, hogy mégis ki a fasz vagy te, hogy felszólítgatsz?) De akkor mit lehet arról a csapatról mondani, akik képesek voltak a felejtés homályából elővenni ezt a „régi ballib nomenklatúrából itt ragadt nagypapit”, hogy Rajcsányi fogalmazott a mandarinon. Tökelütött idióták gyülekezete egy korrekt leírásnak tűnik.

Falus el, jön helyette a közgazdaságtudomány homeopátiás csodadoktora, az örökös megmentő, aki szerint mindenre megoldás egy jó kis megszorítás, persze megfelelő arányban adagolva, hígítva. Egyedülállóan zseniális meglátása szerint, az elszegényedést elszegényítéssel kell gyógyítani. Emellett még kitalálta magáról konzervatív gazdaságpolitikus, ami – el kell ismerni - a politikai brand-építés csúcsteljesítménye, ugyanis a konzervatívokról mindent el lehet mondani, de hogy lenne valami egységes gazdaságpolitikájuk, azt nem.

Van két hetük a baloldali kreatívoknak, hogy felépítsék Bokrolajost, mint a demokrata ellenállás új vezéralakját. Az ő személyét és múltját, az ő állítólagos „antibaloldaliságát” és szélsőséges kapitalizmusát kell összekötni a szociálisan érzékenykedő, pénzeket osztogatni kívánó helyi jelöltekkel. Az ingyenes bölcsődéket fejleszteni akaró kispesti jelölt a tandíjmágussal fogja bódítani a nyugdíjasokat. Ravasz egy terv…

Hogy visszakanyarodjunk a bevezetőben feldobott két kérdésre. Kik vagyunk mi? Szociálisan érzékeny baloldali demokraták, akik támogatnak egy szélsőliberális gazdaságpolitikust. És mit akarunk? Nem nagyon csúnyán kikapni. 




Tovább..

Az egyetlen


Én voltam az egyetlen, akit három párt kért fel.
Én voltam az egyetlen, akit három párt támogatott.
Én voltam az egyetlen, aki deklaráltam, hogy a Fidesz hatalmát kell megtörni.
Én voltam az egyetlen, aki Tarlós Istvánt akarta legyőzni.
Én voltam az egyetlen, aki nem a Fidesz forgatókönyve szerint ugrált.

Én voltam az egyetlen, aki tegnap már inkább beleszart az egészbe.
Tovább..

2014. szeptember 26.

Egy keresztényiszlamista keményköcsög


A Jobbik kulturális katyvasza eddig is nehezen volt emészthető, néha csak simán gyomorforgató, máskor annyira zavaros volt, mint az ottfelejtett bogrács alja a Duna parton. Nehezen lehetett követni a párt, de leginkább Vonagábor gondolatainak cikázását az iszlám és a keresztény közötti transzcendens térben. Azonban néhány napja pont került a hitbéli viták végére. Ahogy egy török kommentelő találóan megjegyezte Vona Facebook oldalán: „TURKEY+HUNGARY=TURAN!”. Ilyen egyszerű tehát a képlet, tehát ha összeadjuk a törököket és a magyarokat, akkor kijön az Athletico Madrid középpályása. Végre mi is BL döntőt játszottunk…

A komment egyébként Vona új borítóképe, a Gábriel arkangyalt ábrázoló fotó alatt lelhető fel. A bejegyzés egy Franciaországban élő iszlám-mániás török bevándorlótól származik. Egy másik megjegyzésben, a  Turkish Streets elnevezésű brigád tovább szövi Gábor álmait: „Turkiye+Hungary+Azerbeycan+Turkmenistan+Uzbekistan+Tatarstan+Kazachkstan +Kyrgyzistan = Turanic union!”. Kb., mint az ISIS.

Na, ez aztán a megalapozott geopolitikai válasz a 21. század kihívásaira…

S mintha Vonagabi rajongói FB oldala is ezt a képletet erősítené. Ugyanis a borítókép a Hősök terén álló, Zala György által tervezett és kivitelezett Gábriel arkangyalt ábrázoló szobor látható. A főangyal kezében pedig jól látható a kettős kereszt és a Szent Korona. (adunk egyet a magyarkodásnak!) Mindez előtt pedig azt a kis képet láthatjuk Vonáról, amely Isztanbulban készült – egy mecsettel a háttérben (egy puszi az iszlámnak is!). Az megint más kérdés, hogy ez a keményköcsög beállás kinek szól. A keletnek vagy a nyugatnak. Az biztos, hogy a Trainspottingból Begbie az ilyeneknek szokta feldugni a dákó vastagabbik végét, nem véletlenül nem utazott el Skóciába ünnepelni a kiválást maradást.

Visszatérve a szimbólumrendszerre: a Szent Koronát tartó főangyal mögött valójában egy mecset van. Ez aztán a szimbolikus politikai üzenet!

A tisztánlátás végett fontos megjegyezni, hogy Gábriel arkangyal nemcsak a keresztény kultúra egyik fontos alakja (Lukács evangéliumában Isten hírvivője), hanem az iszlámban is kitüntetett szerepe van. Ugyanis Mohamed prófétának a Hira hegyen jelent meg többször is a főangyal, hogy aztán majd húsz éven keresztül adja át neki Isten szavait. (A hagyomány szerint ezekből a látomásokból születik majd az Iszlám szent irata, a Korán, mikor a tanítványok lejegyzik a próféta szavait.) Azaz Mohamed tanítása Istentől származik, amelyet a hagyomány szerint Gábriel főangyal közvetített.

Szóval tisztul a vallási, kulturális, ideológia katyvasz a szimbólumok szintjén is. Vonagabi borítókép választása, azaz a főangyal szobra, egyszerre elégíti ki az iszlám-rajongókat, illetve a „magyarkodókat” is. Ugyanakkor nem keseríti el végleg a Jobbik keresztény szavazóit sem. Zseniális választás!

Most már csak két kérdés maradt, amit továbbra sem értünk.

Miért akarja Gabi a Szent Koronát átvitetni Székesfehérvárra? Értjük, hogy koronázási város, stb – de akkor is? Miért fontos ez most az önkormányzati kampányban?

A második kérdés viszont annál húsbavágóbb! Mikor Vona hívószavára, a „Kellesz a hazának! Iratkozz fel, hozzuk el együtt a szebb jövőt!” jelszó alatti regisztrációra kattintunk a Jobbik honlapján, akkor vajon melyik ország, nemzet szebb jövőjét támogatjuk? Vajon melyik „hazának” kellünk? A turáni uniónak?


Tovább..

2014. szeptember 25.

A Nagy Túlélő


Alig bírhatta ki röhögés nélkül az illető, aki rögzítette Garabits Károlynak, az MSZP-DK-Együtt erzsébetvárosi képviselő-jelöltjének sűrűn bazmegoló és picsázó kiselőadását körülbelül két évvel ezelőtt. Garabits ugyebár arról beszél, hogy „idióta Hunvaldéknak megmondtam: lopni az tud, aki profi a szakmájában, az amatőr az megbukik. Érted? És még egy, előre nem fogadunk el pénzt”.

Nos, Garabits úgy tűnik, amatőr, mert bár lehet, hogy minden cigány és minden rendőr a haverja, és utólag veszi át a pénzeket, de ezek szerint arra már kevéssé figyel, hogy ne maradjon nyoma tevékenységének. Idióta Garabitsnak megmondanám: lopni az tud, aki profi a szakmájában, az amatőr az megbukik. És még egy: nem pofázunk. Nem hencegünk, hanem meghúzzuk magunkat. Ott van például Simicska Lajos, ő profi módon művelte a fotósok elkerülését, lehet tőle tanulni.

Szóval itt van ez a Garabits, aki ráadásul nem Erzsébetvárosban él, de azért helyiekkel kampányol, mondván, Erzsébetváros az erzsébetvárosiaké! Hát, úgy tűnik, így lesz, és eggyel kevesebb bevándorló nem listázott demokrata, ahogy Obama mondaná külső lakos lesz a képviselőtestületben.

Garabits barátunk amúgy nagy túlélő, eszem-faszom megáll, annyifelé megfordult már: a Magyar Nemzet szerint? 1994-ben lett önkormányzati képviselő a Horn-féle MSZP színeiben, ezen nem lepődünk meg. Félidőre összeveszett az övéivel, függetlenként folytatta tovább, majd 1998-ban az általa alapított Együtt Erzsébetvárosért Egyesület színeiben kompenzációs listáról szerzett újabb mandátumot. 2005 júliusában a Fidesz helyi alelnöke lett. Most a DK–MSZP–Együtt–Füge–PM–EEE közös jelöltjeként Erzsébetváros 12. számú választókerületében indul, és a kompenzációs lista tizenkettedik helyén szerepel.

Mi a tökömöt keresett ez a csávó a Fideszben? Főleg alelnöki pozícióban, ráadásul 2005-ben?A helyi Fidesz akkoriban meg volt őrülve? Esetleg most is meg van? Vagy jó janicsárnak tűnt, felajánlotta a szolgálatait, és úgy voltak vele, mint Rákosiék a kisnyilasokkal, hogy azok jöhetnek ávósnak, mert zsarolhatók egy életen át, oszt átírjuk nekik a nyilasindulót? Kellettek a cigány- és rendőrkapcsolatai? Kétségünk nincs, bizonyára a Fityiszben is elég sok Garabits-féle emberke van legalul, helyi kis erősemberek a tanyáktól a nagyvárosokig, ez szinte elkerülhetetlen, ha egy kétharmados néppárt nemzeti együttműködési rendszert épít. De mi a frásznak kell még importálni is ilyeneket a lövészárkokon túlról? Vagy valakivel együtt tologatta kiskorában a csattogós lepkét a bölcsiben, és végre a Karcsi visszajött a bölcsis csoportba, ami felnőve helyi Fityisz lett? No mindegy, illetve nem, reméljük a kalandorok eme modern típusa most egy kicsit parkolópályára kerül.


De legalább jó nevettünk azon, ahogy felvételen, szinte minden vádat felsorol maga ellen. Így kell ezt csinálni, éljen a Corleone-i nagyvonalúság! 
Tovább..

2014. szeptember 24.

Norvég Alap a Holland Antillákon


Az utóbbi időben erőteljesen elszabadult New Yorkban a magyarországozás meg az Orbán bashing. Mai hír, Husszein olyan illiberális államokkal emlegetett minket együtt a civil-vegzáció terén, mint Kína, Egyiptom meg Oroszország. Csodálatos megtiszteltetés ez, hisz jelzi, hogy a nagy Barack is reggelente a 444-gyel ébred, meg Amerikai Magyar Népszavát olvas, és valószínű maga Kálmán Olga ringatja álomba, hisz kívülről szavalja az amerikai establishment a magyar baloldal össze témáját.

Az odáig oké, hogy Brüsszel esetenként rátámad a Nemzet torkára, hiszen ők meg akarnak szorítani, mi meg nem akarunk megszorulni, hanem unorthodox módon próbálunk élni a Kárpátok bércei közt, de hogy a szabadság földjén is napi szinten legyünk Kínával meg Oroszországgal egy szinten emlegetve, az kicsit rossz érzés. Aztán kutakodik az ember egy kicsit, és nincs nehéz dolga, hogy rájöjjön, hogy bár a magyar ellenzéknek a maga agyi szintjén bőven elég a Hangulat Presszó asztalának csapkodásához, hogy „már az amerikaiak is utálnak minket mert a retkes Orbán…” kezdetű szólamokhoz, a Toronyház azonban nem elégszik meg azzal a remek magyarázattal, amit az ATV háza táján adnak nekünk.

Tehát jön a tények után kutakodás, de egyáltalán nincs nehéz dolgunk, hisz 5 másodperc másnapos guglizás, és hopp: ott virít az ismert név Soros György. A mai Obamás hír HVG-s leadjében áll, a sokak számára semmit mondó szöveg: „A civil szervezetek globális amerikai támogatásának fokozását ígérte Barack Obama amerikai elnök a Clinton Globális Kezdeményezés elnevezésű szervezet New York-i éves tanácskozásán, amelyen mások mellett Magyarországot is a civil társadalmat korlátozó országok között említette.” A CGI (ami nem a 3D animációra utal) egy többszáz millió dollár tökével rendelkező giga-think tank, ami ugye már nevében is hordozza annak a volt elnökbácsinak a nevét. Akinek elhízott és az orális irodában megcsalt neje, az előző Obama kormány külügyére akar lenni Amerika Merkellje 2016-ban. Clinton papa pedig a héten másodszorra orbánozta el magát a CGI éves,szezonális fundraising vacsiján, amelynek a gálaestjére ment el Hussein, hogy feltegye az i-re a pontot, és egy jót hángerizzen, amit aztán sikítva hoz le az összes magyar lap, köztük Soros 444-e.

Erre reagálta a külügy a minap, hogy Clinton „régen járt hazánkban, és biztos félre tájékoztatták a tanácsadói” ami annál is semmitmondóbb kis közlemény, mint amit egy Szijjártótól vár az ember. Valószínű nem akar összeveszni se az asszonnyal, se Gyuri bával, aki csodák csodájára eme alapítvány egyik bőkezű támogatója. És amely alapítvány épp Barackot választotta arra, hogy bejelentse: A CGI Civil Innovációs Központok hálózatát kívánja létrehozni azokban az országokban, ahol köhécsel a liberális demokrácia, és amit még nem bombáztak szarrá, vagy azért, mert túl nagy, vagy azért, mert nincs benne elég olaj. Tehát Oroszországban, a Kaukázusban és természetesen Budapesten.

Ezekben a Clinton központokban képzik ki majd a Szép Új Világ snájdig vezető értelmiségijeit meg tudatos polgárait. Budapestet meg Magyarországot Soros György bá amúgy is szívügyének kezeli, hisz innét indulva lett Amerika Simicskájává. A Forbes és a Fortune is megemlíti: a budapesti CEU konferenciákon szokott Gyuri bá legnagyobbakat ráflesselni Marxra és arra, hogy milyen frankó is lenne ez az új világ. Tehát míg odaát-otthon többnyire tényleg Simicska-üzemmódban oligarcháskodik, és úgy kell oknyomozni az általa elköltött dollárok után, addig Budapesten már játsza a nagygondolkodó államférfit, ezért is izgi még a legnagyobb Amcsi lapoknak is, hogy mit csinál Pesten Gyuribá, ha épp erre eszi a fene.

A mi szempontunkból nézve egyértelmű, hogy a CEU-n túl, most ezt az Együtt-PM projektet tolja az öreg, Bajnai Gordonka, A Másik Viktor és az ő Haza és Haladás Alapítványa rendes dellát akasztottak  Sorostól, ahogy a 444 szerkijében sem lenne fűtés télen, kondi nyáron meg 100%-os gyümilé a hűtőjükben, ha nem nyaltak volna bele korábban a Soros-féle mézesdbödönbe. Más zsebében turkálni csúnya dolog, de ha már ők megteszik velünk, hogy melyik stadiont kellett elsikkasztani a Toronyházhoz, akkor ennyi tőlünk is kitelik. De most Amerikát kevéssé izgatja, hogy Gyuri bá hány fánkot tol Bede Marcika szőrös pofájába, vagy hogy Juhász Petike hány millát sikkaszt az ő pénzéből civil áttétekkel. Túl kicsi halak ők ahhoz képest, hogy a CGI és a Soros Alapítvány (így már ketten többmilliárd dollár felett rendelkeznek) összefogva igyekeznek az úgynevezett Millenium Projektet lenyúlni, amihez – lévén kormányzati és globális politikai szereplők, törvények is kellenek hozzá – az Obama adminisztráció léte elengedhetetlen. És hát szemmel láthatóan készséges partner is hozzá a törvényhozás során. A Millenium Projekt elérhető amúgy bárki számára, hisz a munka java része nyilvánosan, ráadásul az ENSZ égisze alatt fut. Ha kicsit ennek is utána megyünk, látható, hogy az ENSZ többnyire giga-alapítványoknak ad át közvetve rengeteg közpénzt, hogy az ehhez csatlakozó egyes projekteket megvalósítsa.

Ezek nem feltétlenül rossz dolgok: az afrikai „millenium falu” például tökjó dolog, rengeteg látványos kis design és egyéb projektet, napelemek meg mindenféle szerepel benne. De a propaganda-felszín alatt azt láthatjuk, hogy nem véletlenül csatlakozik a Soros-Clinton szövetséghez a Bill és Melinda Gates alapítvány, a harmadik hasonló giga-alapítvány, hisz így hárman már konkrétan az ENSZ Millenium-pénzeit tudják elközgépezni. Értsd: gyakorlatilag leosztják egymás közt a globális projekteket, és megpályázzák az ENSZ-től, nyernek, és olyan pénzek felett rendelkeznek, amik kb. megközelítik egy normálisabb fejlett nyugati ország éves költségvetését. Mindezt azokból a pénzekből, amiket az említett országok hordanak össze az ENSZ-be tagdíj, hozzájárulás és egyebek formájában. Soros különösen aktív volt idén: egyértelműen támogatta Obama adópolitikáját, ami hagyományosan a „gazdagok adózzanak” szövegkönyvet követi (ismerős?). Ugyanakkor meg lennénk lepve, ha ezzel párhuzamosan ne arról szóltak volna idén év elején a hírek, hogy miként sikerült Sorosnak az alapítvány-birodalmához tartozó Quantum Alapítványon keresztül „filantróp-segélyezésnek” álcázva adómilliárdokat elcsalnia a Holland Antillákra. Surprise, surprise.

A stadionbiznisz lószar ahhoz képest, hogy Soros (igaz 2001-ben) egy Bermudán bejegyzett ingatlanos cége, a Mapeley Steps segítségével több mint 600 különböző épületet vásárolt fel Nagy Britanniában, hogy aztán hihetetlen árakon vissza-bérbe adja az angol kormánynak, és természetesen egy kanyi fillér adót ne fizessen az off-shore cégeknek köszönhetően.  Tehát az a magas adó is csak addig tetszik Sorosnak, amíg más, és főleg az amerikai – főleg ott is konzervatív – középosztály fizeti, és nem ő, és a hozzá hasonló feketeöves oligarchák. Az amerikai, ottani ellenzék szemét azonban egyre jobban csípi Soros és Obama barátsága, ami leginkább a második ciklusban vált nyilvánvalóvá, hisz az előző előválasztásnál, azaz Obama megválasztása előtt Hillary Clinton (Soros régi barátja: Soros és a Clintonok személyes„buddy”-sága közismert tény Amerikában) konkrétan Obama ellen futott, és Obama programjának számos pontja csípte is Soros szemét. Többek között az Obama-care is ezek közé tartozott, legalábbis abban a formájában, ahogy később megvalósult. Ne lepődjünk meg, ha a legfrissebb hírek épp arról szólnak, hogy a legnagyobb Obama-care ellenes szervezet, az AAPS (Amerikai Orvosok és Sebészek Szövetsége) elnöke épp most bútorozott össze Soros volt feleségével, Susan Weber Sorossal egy 55 millió dollár értékű kis pecóba, amit Gyuri bá vett nekik. Susan és Gyuribá amúgy mai napig jóban vannak, sőt – mint egy oknyomozó kiderítette – mai napig ajtószomszédok New Yorkban a Katonah Street 136 szám alatti loft-házban, ahol ott éldegélnek édeshármasban az AAPS elnökurával, Richard Amerlinggel, Susan néni új szerelmével.

Az ilyen és ehhez hasonló szépségek odáig vezettek, hogy az egyébiránt előző posztunkban ekézett, és liberális szellemű Huffington Post is két oldalon áldozzon saját hashtaget az „Obama-Soros” cikkeknek. A konteo-érzékenyebb konzervatív honlapok meg már egyenesen a toronyház mémgyárát megszégyenítő özönben képesek tolni az „Obama Soros bábja” című dolgokat. Innen nézve, a Clintonékkal való ősi bartáság felöl közelítve egyáltalán nem meglepő, hogyan kerültünk be az illiberális középázsiai diktatúrák közé, és hogyan született meg a keleti parti kisgyerekek riogatására újabban használt Orbánbasi figurája. Magyarország egyelőre még kell Sorosnak. Bár szemmel láthatóan Amerika megszerzéséhez is közelebb áll, mint valaha, és ha 2016-ban régi barinője, Hillary Clinton lesz az elnök, akkor onnantól igazából mindegy, hogy 2018-ban ki lesz nálunk a Miniszterelnök. És most meg lehet kapaszkodni, mert egészen friss hír, hogy elindult a „Ready For Hillary 2016” kampánybusz, melynek célja, hogy Clinton mami váltsa Obamát, mint a Demokrata Párt jelöltje. És most kérjük kedves olvasóinkat, hogy ki vállalta személyesen, mint legnagyobb adományozó Hillary Clinton 2016-os elnökjelöltségéhez szükséges adománygyűjtő alapítvány elnöki tisztét? Na? Szabad a gazda? Igen, Soros György személyesen.

Tehát amíg ugye orosz oligarchák pópákkal buziznak, eközben amerikai oligarchák meghekkelik az amerikai társadalombiztosítást, valamint lenyúlják az Millenium-„mutyi” keretében az ENSZ-t, és építgetik a következő amerikai elnöknő kampányát, valag léket tolva bele, ezzel szívva el a Demokrata Párt összes többi platformja elől a levegőt, hogy egyáltalán esélyes jelöltet tudjon támasztani Hillary Clintonnal szemben a következő előválasztáson.

Ja és fizetik Gordon tökölését, a Másik Viktor és Juhászpé pártépítő tevékenységét, a 444-et, valamint egyesült erővel fogják megvédeni, támogatni, megmenteni a magyar civil szférát attól, hogy a Kaiju személyesen irdalja be ártatlan kis testüket, mielőtt felfalja őket keresztben. De hol nem aprópénz ez a Millenium-projekthez? És hol van az amerikai elnökség ahhoz, hogy hány rendőr paskolja meg az Ökotársos hippik popsiját?

És ami a legviccesebb: hol van ez ahhoz, hogy Orbán és Simicska már nem adnak egymásnak puszit, amikor összefutnak a stadionkapuknál?

Ahogy az amcsik mondanák: bitch please….

 


Tovább..

Föl a kucsmát, gallér mögé a pitralont!


Valahol mindig érteni véltük a jobbikosok lelkületét. Nemes indíttatásból fakad az a követelés, hogy a komcsi-libsi bagázs kerüljön rács mögé. Esetleg Gyuriferi egy standup műsorba, azok úgyis elég szarok többnyire. Vagy standup műsorba a rács mögött a reggeli szemléhez. Ők viszont nem értették kételyeinket, és csúnya, megalapozatlan konteónak minősítették ama feltételezésünket, hogy a Jobbik ruszki és/vagy iráni köldökszöszt szippantanak, gyanúsak a kapcsolataik, a kapcsolataik kapcsolatai meg pláne. Rühelljük mi eléggé Sorost, de annyira nem, hogy Putyint vagy Ahmedinezsádot tekintsük megmentőnknek. Erre a válasz mindig csak annyi volt, hogy hát ez CIA-s meg moszados propaganda.

Az első és legkomolyabb bizonyosság KGBéla ügye. Persze az avatott szemnek már az első róla szóló adatok kellő alapot adtak arra, hogy szovjet-moszkovita kémnek tekintsük, de efölött nyilván elsiklott az egyszeri jobbikos tekintete. Dezső András az Indexen – bármilyen fájdalmas is ezt elismerni – kiváló sztorit rittyentett ebből. Nem csak az információ mennyisége és minősége tekintélyes, de komplett krimi-novella lett belőle. Aznap nem is futott nagy nézettséggel a Columbo.

Az első magyar James Bond-sztori D-209-et illeti, a másodikat pedig egy jobbikos szolgáltatja nekünk. Ezt a történetet ugyanis nem lehet cáfolni, annyira átlátszó. Csak a bigámián nem értjük, miért van a világ közvéleménye felháborodva. A romantikus szocialista elképzelések szerint – melyeket szerintünk klinikai értelemben vett idióták találtak ki – a kommunizmusban nő-és vagyonközösség van. Lehet ez akár fordítva is, ha a nemi egyenlőség kívánalmával egészítjük ki.

Pedig KGBéla előtt és nélküle is voltak már intő jelek arra, hogy a Jobbik orosz sercintések gyűjt, majd állítja össze belőle saját nyálát. Emlékszünk, amikor Gaudi-Nagy a Krím Oroszországhoz csatolását követelte? Mindenki tudja rólunk, hogy nem fogunk felugrani az OSI-vonatra, amelyik lelkesen parádézik az ukrán nácik mellett, de ugyanígy nem gondoljuk, hogy magyar érdek lenne a Krím Oroszországhoz csatolása (más kérdés, hogy az ellenkezője sem feltétlenül az).

Aztán itt van ez a konferencia, amit szintén a Jobbik szervez amcsi fajvédőkkel és orosz nemzeti bolsi nagymenőkkel – meg Duginnal, akinek a magnum opusa egy szakavatott barátom szerint a nagy nyálverés ellenére is lapos fos.

Az egész ruszkinyalás a szemünk előtt zajlott. És ez nem biznisz, nem rideg üzleti érdek, hanem ideológiai azonosság. A Jobbik az élő példa arra, hogy lehet annyira irracionális módon utálni az amerikaiakat és Izraelt, hogy az ember oroszok és iszlamisták bréje felé kezdjen el tapogatózni. Emlékszünk, amikor Gyöngyösi Marci az izraeli-magyar kettős állampolgárok „kiadását” kérte? Miért nem a román-magyarokét? Pedig a román vagy szlovák titkosszolgálatnak – hiszi a jobbikos vagy sem – komolyabb melója lehet határon innen, mint az izraeli vagy amerikai kollégáknak. Amint kicseréljük az izraelit románra, mindjárt nyilvánvalóvá válik a fonák helyzet, meg a Jobbik általános hülyesége.

A Jobbik KGBéla ügye után aligha követelheti magának hitelt érdemlően a „nemzeti” jelzőt, akár elengedik a kezét, akár nem. Béla tevékenysége ugyanis, még akkor is, ha az inkább „EU-árulás”, semmint hazaárulás, egy idegen ország érdekeinek szolgálatát jelenti – ami minden, csak nem „nemzeti”. (Még mielőtt: igen, ha valaki ugyanígy amerikai titkosszolga, arra is ugyanez a verdikt vonatkozik.)

Minden konteós megérzésünk, gyanúnk a Jobbikkal szemben beigazolódott. Ezek után elég nehéz volna megbízni bennük. Ők is a szovjet romantikát képviselik, mint a balnyikok, csak másképpen.

Lesz, lesz lesz, csakazértis lesz,
Sajóbábony orosz város lesz, lesz, lesz!
Tovább..

2014. szeptember 22.

Meleg hercegek és hideg hercegnők


Talán már korábban is megemlékeztünk arról, hogy megjelent Amerikában egy mesekönyv meleg hercegekről. Többnyire azzal szoktuk lerendezni ezeket a témákat, hogy konkrétan nem érdekel minket. Ebben a témában valahol a zéró fokot szokta megütni a Toronyház érdeklődése, nincs semmi intoleráns-homofób gondolatunk, de nem fogunk meghatottan szipogni, ha adják a tévében a Philadelphiát, valamint a Pride helyett is inkább sörözünk. Mindenkinek a magánügye kb. hogy kivel hova tolja a bringát, ahogy azt sem tartjuk túl produktívnak, hogy valami „betiltjuk a melegpropagandát” kategóriás dolgot csapassunk. Ha mondjuk, betiltanánk az ilyen és ehhez hasonló könyvek megjelenését, ennyi erővel az ufós-elrablós, ősmagyar-piramisépítős, DNS-csavarós irodalom is mehetne a zúzdába, lévén kb. hasonló szinten mozognak értelmileg. Mindenki olvasson hát, amit akar, és minden virág virágozzon is. De.

Ugye mindig van az a bizonyos „de” ami után jönnek azok a dolgok, amiknek már nem sok köze van ahhoz, hogy mennyire vagyok jóban a sarki fodrásszal, vagy a feleségem lakberendezőjével. A téma a politikai exploitation kategóriába csúszva – csúsztatva semmi más céllal nem rendelkezik ugyanis, mint hogy a hozzánk hasonló konzervatív-keresztény heteroszexuális férfiakból kihozza a kötelező „bazdmeg” szólamot. Ki kell ugyanis provokálni azt a reakciót, amire aztán építve legitimizálják saját „társadalmi akcióikat”. Ennek a végpontján az van, hogy elköltenek egy csomó pénzt arra, hogy ne legyen többé homofóbia, azaz soha többé senki ki ne mondja a „hülye buzi” szókapcsolatot, ami nyilván akkor fog bekövetkezni, ha baloldali kormány van hatalmon

A fene se tudja, hogy ez az eszményi állapot mikor jön valóban el (valószínűleg soha) de azért, hogy minden ember legyen „nem olyan amilyen” hanem „olyan amilyennek lennie kell” meglehetősen jó ügynek látszik a permanens forradalomra, és a szüntelen aktivitásra. Nyilván, hiszen ők, azaz a Tökéletes Kiválasztottak fogják megmondani azt is, hogy mikor jő el a melegbarát-kánaán, ezért pláne jó, ha időnként van egy-két „ügy” amin hisztizve fel lehet építeni a jó kis homofóbia-vádat, ami aztán tovább élteti a norvégalapos civil akciózgatást.

A hír24 ezúttal újságírónak látszó tárggyal támadott neki Jeffrey Miles-nak, a „Meleg hercegek és a kincs” című opusz szerzőjének, aki a könyv magyarországi megjelenése alkalmából úgy döntött személyesen erodálja hazánkban az intoleranciát és a melegellenességet, és terjeszti egy szebb, jobb és igazságosabb világ üzenetét, ahol a Mikulás fazonú püspök végül a hercegnőt faképnél hagyó, és egymással összejövő hercegeket adja össze a templomi(!!!) melegházasság szent kötelékébe. Tehát a könyv már angolul sem szól másról, minthogy a keresztény-konzervatív elképzeléseknek olyan provokatív ellenpontját teremtse meg, ami remélhetőleg kiváltja azok tiltakozását, mint a legutóbb Szily Laci által hegyezett fogú buzigyilkosnak kikiáltott Amerikai Családvédelmi Liga. A klimaxos tanárnők tüntető hadai országonként tolják is az ingyenreklámot a ronda illusztrációkkal „díszített”, ostoba történetű, tehát alapvetően gagyi propaganda-történetnek, amit néhány elvetemült vadliberálison túl nem sokan olvasnának egyébiránt gyermekeiknek, tehát a könyv eladásához kell is a reklám rendesen.

A hír24 újságírója azonban szemmel láthatóan úgy be van zsongva a közelgő akciótól, hogy kérdéseiben már nem is kertel, hogy mi a könyv kiadásának igazi célja. Kezdjük a lead-del:

….a homoszexualitás-ellenes, bigott keresztényeket tömörítő American Family Association óriási balhét csapott, amikor (a) egyáltalán kiadták (b) amikor kikerült a könyv a könyvtárak polcaira. Idehaza felkészül a KDNP? Meglátjuk.

Tehát nincs itt cicózás: nyilvánvaló a tény, a könyv magyarországi megjelenésének egyértelmű célja a KDNP Semjén-szárny felizgatása agyának felkúrása. Ugye, csak hogy tudjuk, Szily Laci a cinknél pár napja épp azt leplezte lefelé, hogy ennek az amcsi családvédő és nyilván homofób egyesületnek az egyik gyűlésén vett részt egy KDNP-s államtitkár, Rőhle Gergely a putyinista Oroszország zord setétjében, betiltott oligarchák pénzén áztatva az ő bigott seggét az aranyozott gőzfürdőben, valami olyanban, amiből Schwarzenegger egy szál brében pofozkodott kifelé a Vörös Zsaruban.

Szily valószínű, hogy meg is bizsergett ettől, mert amikor egyszerre lehet leírni azt egy röpke posztban, hogy „bigott keresztény” „Orbán-kormány” „homofób” és „orosz oligarcha” az valószínűleg felérhet egy spontán orgazmussal.

De Szily Laci legalább elegánsan és jó tollal homofóboz, meg néhány kétségtelen tényt és információt is beilleszt az írásba. Szeretjük vagy sem Lacit, ő újságíró. Nem úgy, mint Kustánczi Norbert, aki valószínűleg még a szakma alapjaival küszködik, miszerint illik elválasztani a tényeket meg a véleményt egymástól, mert az két külön műfaj. A nagyszerű leadet csodálatos, elfogulatlan kérdések zápora követi Jeffrey Miles felé.

Ilyenek:


- A könyvében lévő királyság rendkívül toleráns és elfogadó. Azért lett ilyen, mert ez egy tündérmese vagy azért, mert Ön így képzeli az ideális világot? Tényleg úgy gondolja, hogy a világunk lesz valaha ennyire toleráns?”
- „A hercegek és a kincs"-ben Örökzöldnek hívják a királyságot és igen, ez egy nagyon toleráns hely. Egy olyan királyság, ahol senkit sem érdekel, hogy ki meleg és ki nem. A történet valóban egy tündérmese, de szerintem végül a való világ is eljut arra a pontra, hogy nem érdekli majd az embereket a másik ember szexuális orientációja. Úgy hiszem, rengeteget fejlődtünk, és sok hely van a világon, ami nagyon toleráns. Egyszer pedig majd az egész ilyen lesz.”

Óh de szép, amikor két idealista cseveg az eljövendő szép világról. Egy ideig még folyik a cukulás, a keményebb kérdések csak most jönnek majd:

„- Még egy kérdés a hercegnőről. Ő is homoszexuális?
-Igen, Elena hercegnő leszbikus. El is mondja a könyvben, hogy nem szeretne hozzámenni semmilyen herceghez.”

-Van egy három hónapos kislányom. Mit gondol, ha kicsit nagyobb lesz, és felolvasom neki a könyvet, attól toleránsabbá válik?
-Ha minden szülő azt tenné, a következő generáció már sokkal edukáltabb lenne a mássággal kapcsolatban és talán a homofóbia is szép lassan kihalna.”

Magyarország egy meglehetősen konzervatív ország, erős keresztény gyökerekkel. Miért pont itt jelentetik meg a könyvet?
-Sokan kérték tőlem, hogy itt is adjuk ki. Ezért.
-Látom magam előtt, amikor kimegy ez az interjút, sok hozzászóló, főként a melegellenes konzervatívok meglehetősen negatívan fognak reagálni. És most nagyon, de nagyon visszafogottan fogalmaztam. Mit üzen nekik?

Szegény Norbi ezen a ponton azonban hoppon marad, mert Jeffrey semmit nem üzen. Ehelyett inkább önmagáról meg a könyvről hablatyol, meg arról, hogy tökre örül, hogy megjelent. Ezen a színvonalon olvashatunk tehát beszámolót egy egyéb iránt vizuálisan és irodalmilag is trash kategóriás propagandakönyvről, amit eleve azért adtak ki, hogy botrányt kavarjon, magyarul pedig azért, hogy – mint már a leadben ott a remény – lehetőleg valami KDNP szervezet elkezdjen hőbörögni. Ha meg ez megtörténik, rögtön leírhatják, hogy milyen messze vagyunk a melegházas szép új világtól és milyen homofób a kormány, aki most már egész biztos rendőrökkel fogja veretni a melegeket, mert már muszáj lesz neki. Hisz ugye a Putyin is, aki meg az Orbán, aki a civileket, aki a stadionokat mutyizza, a keresztény kurzus, a homofób rezsim, stb, stb stb.

Tehát vegyük észre: provokálnak minket, hogy elmondhassák, hogy na, ugye ők megmondták. A Toronyház igazságosztó ligája azonban nem szeretné megadni ezt a kegyet kedves liberális barátainknak. Ehelyett őszinte sajnálattal és mély megrendüléssel vesszük tudomásul, hogy azzal akarják a béka segge alatt tartani gyermekeik fejlődő elméjét, hogy saját ócska propagandájukat indoktrinálják beléjük ócska, logikátlan és hazug sztorikkal, valamint szar rajzokkal ahelyett, hogy Benedek Elek meséit, vagy Móra Ferenc gyönyörűen, Reich Károly által illusztrált könyveit olvasnák fel nekik.

De hát tudjuk jól, hogy általában ezekben a sárkányt megölő herceg lép le a hercegnővel, és heteró módon élnek boldogan addig, amíg meg nem halnak. Nekünk meg ez így pont jól is van. A gyerekeinknek meg pláne, akik az ezekből a mesékből levont valódi tanulságok révén, valódi és remélhetően gazdag fantázia birtokában fogják önállóan növelni a kreatív intelligenciájukat, és nem kell már korán besüppedniük a gagyi propaganda egysíkú világába.


Tovább..

2014. szeptember 20.

Amikor a rasszizmus-fagyi visszanyal


„Tea-Party terror!” „Rasszista támadás Missouriban!” – sikítozik összevissza az amerikai értelemben vett liberális sajtó a tengeren túl, főleg a Huffington Post, ami kb. megfelelhet az amcsi Indexnek, azzal a különbséggel, hogy olvasható írások is megjelennek rajta. Most viszont úgy tűnik, csúnyán benézték ők is, és miután kiderült, hogy az Immanuel Cleaver ügyben folyamatosan baromságokat beszélnek, most a hazánkban is ismert módszert választják, ami nem más, mint az elhallgatás.

„Madarat tolláról, liberálist sajtójáról” sorozatunk újabb fejezete következik.

A sajtópiac átalakulása Amerikában az utóbbi években kétségtelenül kedvezett a HuffPostnak. A nagy, klasszikus sajtóorgánumok megroggyanását követően mostanra már jóval erősebben nyomulnak, mint például a New York Times. A Huffington felfogható műfajteremtő sajtóorgánumnak is: nyomtatott verziója nincs, de minek is? Rovata viszont annál több: a Huff szinte minden témában kínál friss tartalmat olvasóinak a cuki cicáktól a legújabb találmányokig. Vélemény-rovatukban azonban főleg az amcsi konzik szapulása, a fegyver-téma, a melegek meg a rasszizmus vannak a kedvenc témák közt a szokásos liberális forgatókönyv szerint és a kaliforniai liberális narratívába simulva. A Huffington Post, ami egy republikánus szenátor asszonyának volt unaloműző blogocskája kezdetben, eleinte az „amcsi mandíner” volt, ahonnan szép lassan csúsztak át a politikai baloldalra. A Huffington azonban ezt a váltást nem élte meg tragikusan, és korábbi, inkább jobbos olvasóit sem riasztotta el teljesen, lévén kimaradt a vad liberális fröcsögésből. Mostanáig.

Szögezzük le, a „baloldaliság” és a „mérsékeltség” fogalmai tulajdonképpen nem nagyon vannak jó viszonyban. Ez az egyik, tipikusan önmaguk terjesztette mítosz a balos mozgalmaknál, miszerint ők képviselik a „mérsékelt, megfontolt politizálást” a konzervatív héjákkal szemben. Annál kevésbé igaz ez, hisz a következő mondatban máris a társadalmi egyenlőtlenségek radikális, azonnali felszámolásának programja mond ellent ennek.  Kérdés, hogy a baloldali progresszió mennyire erőszakos. Csak kis genyózás és csipkelődés a tespedő, lassú, tehát valóban mérsékelt és konzervatív erőkkel szemben, vagy valami combosabb dolog lesz ebből, mint mondjuk egy-két emberrablás, lövöldözés, mint amiben a RAF és hasonló ábrándos terroristák voltak érdekeltek a hetvenes években. Érthető ez, hiszen ha valaki a világ jobbá tételére esküszik, de a világ csak nem akar jobb lenni, a frusztráció biztos ki fogja hívni az ember fiából az agressziót is. A „még mindig itt ez a sok redneck” meg a „még mindig túl sok a rasszista” a „még mindig kizsákmányolják a gazdagok a szegényeket” és hasonló szövegek is mutatják, hogyan nő ki a fasiszto-liberális, mint új állatfajta 21. század politikai evolúciójának melléktermékeként. A fasiszto-liberálisok fokozottan utálják a papokat, úgy en block a keresztényeket, a nemzeteket, a gazdagokat, a „rasszistákat és antiszemitákat” (akikről általában ők állapítják meg, kik számítanak annak) a kirekesztést, a gyűlöletet, a társadalmi igazságtalanságot, a háborút, a környezetszennyezést, és ezért képesek…

Nos, újabban Molotov koktélt dobni kongresszusi képviselők ablakába. Baloldali terrorizmus Amerikában? Miért pont az ne lenne?

Adott egy Missouri-i szenátor, bizonyos Emmanuel Cleaver, aki Demokrata (azaz Obamapárti) és fekete. Olyannyira, hogy ő az egyik vezetője az Amerikai Kongresszus „feketeügyi bizottságának” vagy valami hasonló, tipikus demokrata gittegyletnek, ahol nagyon küzdenek a rasszizmus ellen. Cleaver a Demokraták egyik leghűségesebb szavazógépének számít, hisz egyrészt nagy hangon támogatta Obama megválasztását, másrészt már korábban is 95.5%-os  együtt-szavazási mutatóval rendelkezett a törvényházi szavazásokkor a Demokrata Párttal. Mivel ugyanis Amerikában az egyes törvények megszavazása egyéni lelkiismereti és nem pártfegyelmi kérdés, így gyakran megesik, hogy egy-egy törvény esetében a lobbiérdekek, egyéni üzleti érdekek és hasonlók fontosabbnak bizonyulnak az anyapárt hivatalos álláspontjánál. Ezért is van, hogy például az egyébiránt Republikánus elnökjelölt John McCain hasonló mutatója csak 54%. Azért van ez, mert mind a demokraták, mind a republikánusok úgynevezett „catch all” pártok, így mindenféle ember és politikai irányvonal megtalálható soraikban. Cleaver tehát, aki mellesleg metodista lelkész, bizonyos tekintetben konzervatívnak, más szempontból liberálisnak, megint más szempontból szocialistának számít. Egy valami azonban igaz rá: szinte bármit megszavaz, amit elé tesznek a Demokrata Párttól. Így szavazta meg a legutóbbi pénzügyi megszorítást csakúgy, mint a Monsanto Act-et, amivel a GMO termékek korlátlan terjesztésére nyílt lehetőség Amerikában.

Ekkor figyelhetett fel rá Eric King, egy fehér bőrű csávó, aki miután egy kalapáccsal betörte Cleaver ablakát, két Molotov-koktélt dobott be a képviselő irodájának ablakán. Jó kis béna volt, felvette a kamera, ahogy ott ügyetlenkedett, ráadásul fel se robbantak a bombái. De ugye a szándék a fontos: a Huff rögtön le is csapott a témára, előjött a „stock-content” gyárból a Martin Luther Kinggé maszkírozott Weaver és vele szemben a Lee Harvey Oswalddá aljasított King története. „Tea Party Terror”, szélsőjobboldali fegyverőrültek versus polgárjogi demokrata jogharcos, hála Isten, hogy nem sérült meg senki, de ha ez így megy tovább, ezek a jobbos elmebetegek lángra lobbantják Amerikát, és megölnek mindenkit! Satöbbi, satöbbi, szokásos libnyaf angol nyelven. És ekkor jött a fordulat.

Kiderült, hogy a kétségtelenül elmehagyott, és többször is pszichiátriai kezelésen átesett 28 éves férfi, Eric King, éppenséggel NEM szélsőjobbos, hanem:  a"KC Fight Back Insurrectionist Collective" nevű kitalált forradalmi szervezet vezetője. A srác közösségi netes profilja telis tele van szélsőbalos linkekkel. Jó sok Che Guevarra, még több Occupy Wall Street és egyéb trendi-menő baller szervezetek. King legnagyobb baja Weaverrel nem is az volt, hogy fekete, hanem hogy az ún. „establishment” szervilis szolgája, valamint, hogy pap. Ezért gondolta úgy, hogy szét kéne az ilyeneket robbantani a francba. De nem jött össze, tegyük hozzá: hála a Jóistennek. A 28 éves srác – története szerint – egyetemi évei alatt került kapcsolatba különböző radikális baloldali, anti-kapitalista diákszervezetekkel, melyeknek hamar aktivistája lett. Vélekedése szerint a „globális társadalomgazdasági szisztéma” felelős a harmadik világ bajaiért csakúgy, mint Amerika bajaiért. Háromszor is részt vett a Monsanto ellenes megmozdulásokon, és amikor Weaver  megszavazta a Monsanto Act-et, végleg levesztette hitét a demokrata establishmentben a mi kis amcsikomcsi barátunk. Ezért gyurmázott otthon pár bombát, és neki is cseszte Weaver irodájának. "Weaver készséges partner volt az Egyesült Államok kapitalista (sic) kormánya számára annak háború-éhes, elnyomó politikájához." Nyilatkozta elfogását követően King, akinél egy Operatív Akcióterv feliratú kézzel írott füzetben más potenciális célpontok is szerepeltek, mint például a Federal Reserve, valamint bankok és egyéb pénzügyi és hitelszervezetek irodái.

HaHától a bombáig: a civil engedetlenségtől a „cselekvés útjáig”. Ezt az utat járta be Eric King.

A különleges az egész sztoriban az, hogy ahogy kiderült, hogy „uppsz, nem is széljobbos volt az elkövető, hanem épp az ellenkezője” az egész történet varázsütésre eltűnt a mainstream media csatornáiról. Bár a Huff Post pár hete még összehisztizte ezzel a sztorival a Netet, mára egy darab anyag nem maradt. Szépen ássák is el a srácot, aki, mivel se személyi, se komolyabb anyagi kár nem keletkezett, valószínűleg megússza egy kis megrovással, vagy hasonlóval. Vannak valóban izgalmasabb témák is annál, minthogy pár holdkóros mit gondol a Zeitgeistről vagy épp a zsidó világ-összeesküvésről. Jó is ez egészen addig, amíg fegyvert nem ragadnak ezek a holdkórosok és el nem kezdenek gyilkolászni.


A legenda azonban arról szól, hogy a baloldali média a béke szócsöve, abból aztán nem lehet erőszakos nézetekre szert tenni. A balosok meg cuki kis hippik, akik a meleg és fekete barátaikkal bio-mate-teát szürcsölgetve hallgatják a trendi indie-zenekarok legújabb számait a globális felmelegedésről. És nem Monsanto-tüntetéseken és balos lapok publijain hergelik magukat a Molotov-koktélig. Pedig ugye most erről van szó. És hát ez kínos… A stockfotókkal kitolt liberális stockkontentek, a halivúdi csilivili liberális tolerancia mítosza legalábbis roppant egy kicsit. Köszönjük szépen Eric King, és köszönjük szépen Huffington Post.
Tovább..

2014. szeptember 19.

Kunbélázás és brüsszeli emigráns kormány


Miközben állítólag a fülkeforradalom felfalja gyermekeit (és hasonlóan idióta címadások), a baloldal valahogy nem érzett rá a ritmusra, hogy akkor végre itt a nagy lehetőség visszaállítani a demokráciát, a fékeket és ellensúlyokat meg visszaigazítani abba tökéletes állapotába, ahogy még az egyetemen valamelyik régi kommunista megtanította nekik a bevezetés liberalizmusba órán. Valamiért ez az egész választósdi nem fekszik az ellenzéknek. Ahelyett, hogy ígéretük szerint itthon tolnák az utcai politizálást, ragasztanák a plakátot, gyűjtenék a szavazókat és szavazatokat, door to door győzködnék az embereket, legismertebb alakjai nagyvonalúan kivesznek egy kis szabit az önkormányzati ellenfülkeforradalom kellős közepén. A hivatalos ellenzék mindenkori utolsó reménysége, a Bajnaigordon lelépett franciába melózni, a nem hivatalos, de valódi ellenzék (copyright: TGM) pedig kétségbeesetten kunbélázgat Brüsszelben.

Bajnaira nem érdemes túl sok karaktert vesztegetni. Ő az országos politika Falusferije. Képes a legnyugodtabb, legunalmasabb időkben is úgy lejáratni önmagát, hogy mire valódi választásra kerül a sor, már rég nincs semmi esélye. Mint mikor a bejelentette, hogy jövőre már ő lesz a miniszterelnök, aki máshogyan gondolja az hülye látensorbánista. Még miniszterelnök-jelölt se lett…

A pártonkívüli, igaziellenzéki igazicivilek sem szaroznak olyan formális-intézményes ostobaságokkal, mint pl. hogy választások útján illenék hatalomra jutni. Előbb lövetnék a Téli Palotát részeg matrózokkal, mint hogy beleálljanak egy demokratikus versengésbe. Értik ugye, élcsapat nem kapdos legyek szavazók után. Inkább kiszaladnak egy meghallgatásra Brüsszelbe, ahol délelőtt a 7. cikkelyre hivatkozva kérik a büntit hazájukra, délután meg emigráns kormányt alakítanak a sarki kávézóban mind a hárman.

Lehetne unottan továbbot inteni, mint Robbennél a tizenhatoson belül, elvégre mennyi sansza van egy Mong Attilának vagy egy Kapronczay Stefániának nemzetközi segítséggel puccsot szerveznie. Nyilván nulla, pláne hogy az EP liberálisait találták meg maguknak nemzetközi szövetségesnek, a liberális frakciónak meg mégis hány hadosztálya van…

Viszont nem lehet elmenni amellett, hogy azért egy héten belül ez a sokadik jelzés arra, hogy feladták a hazai versenyt és tényleg nemzetközi segítséggel próbálják meg (ismét) megpuccsolni a kormányt. Az első jelzés magától Gyuriferitől jött (ki mástól?), aki kerekperec kijelentette, hogy nem várható ellenzéki áttörés az őszi önkormányzati választáson. Aztán jöttek sorba a többi. A már csak nyomokban létező Együtt-PM hivatalos sajtója, a 444 hosszú cikkben taglalta a NER bukásának menetrendjét. Röviden programadó tanulmány lényege annyi, hogy ha elzárják a külső pénzcsapokat (nemzetközi tőkebefektetések, EU-támogatások), akkor megbukik a „rezsim”, hisz legitimációját a lakosság közé vetett mogyinak köszönheti. Nem balliberális olvasatban ez egyébként a közjót jelenti, de ez csak lényegtelen hangsúlybeli különbség…

Ezután jöttek az igazellenzéki civilek a kunbélázással. Az egészen egyértelmű, hogy ezekkel az újramelegített vádakkal nem fognak megint teljes ülésnapokat eltölteni az európai képviselők, mivel már nekik is a könyökükön jön ki a „magyarügy”. Csak annyit tudnak elérni, hogy újra felhúzzák a magyariköpködésben már egészen nagy rutint szerzett unióatyákat, hátha ki tudnak préselni egy kis akadékoskodást a Bizottságtól vagy a bürökráciától a lehívások lassítása, időleges befagyasztása érdekében. Így sikerülne megbillenteni néha-néha a magyar költségvetést.

Emellett persze a legfontosabb megint a negatív országmarketing. Írjanak csak minél többet erről a szarmagyarországról, a putyinizmusról, államosításokról, diktatúráról, civilkergetésről, hátha legalább a felére visszaesik a tőkeberuházások szintje. És akkor jöhet a 444 forgatókönyve.

Bár valószínűbb, hogy egyszer orron találja ütni valaki őket... egy békemenettel...

Tovább..

2014. szeptember 18.

Zöld dossziék mindenhol


Valahol ott maradt abba a teljesen hiábavaló reppelés Horváth Andrásról és az ő Zöld Dossziéjáról, amiben az Univerzum Legnagyobb Rejtélyei mellett ott bújt el a Nagy Sokezermilliárdos Lopás, amiből Európa ezen szomorú felének minden búja, baja, gondja megoldható lenne (lásd még stadionpénz), hogy majd úgyis kiderül az igazság.

Azóta is akkora várakozásban vagyunk az igazságra, hogy majdnem teljesen el is feledkeztünk arról az ezersok milliárdos összegről, amiért tulajdonképpen csak le kellene hajolni a földre, azaz kinyitni a dossziét. Odakerült a magyarság boldogulását akadályozó háttérhatalmak (zsidók, olaj-lobbi, amerikaiak, illuminátusok, szabadkőművesek, Opus Dei - szabadon folytatható) tőlünkmagyaroktól elrabolt többi ezermilliárdja, Szélesgabi energiakockája, a makói gázmezők, a levegővel üzemelő autó, meg a többi fantazmagória mellé.

Az adózás tudományának alkimistájáról se hallhattunk már egy ideje. Olyan fontosabb kitalációk foglalták le a tisztelt újságírók kollégákat, mint az Orbán-Simicska háború, amiből annyi azért igaz, hogy ez két létező személy és ismerik egymást.

Horváth András egészen a mai napig illegalitásban volt. Ő meg a Zöld Dosszié elvonult a világból, senki nem foglalkozott vele. Még az RTL klub sem csinált vele híradót, pedig azok mostanában már a városhatárt is hajlandóak átlépni egy-egy olyan hatalmas leleplezésért, mint mikor becsöngettek a felcsúti polgármesterhez, de az nem volt otthon. Egyvalaki nem feledte csak el, méghozzá JuhászPeti, az egyik kedvenc politikusunk, példaképünk, aki dicséretesen ügyesen meg tudta úszni ezt az egész munkába-állás mizériát, amivel mi felelőtlenül tönkretettük felnőtt életünk hétköznapjainkat. Eddig, most azért kapar rendesen a Milla lesz a harmadik erő szöveg ellenére az egyesült baloldali erők élén egy jól fizető választott tisztségért, és ez valószínűleg összefügghet az APEH feketelistájával, meg azzal a szolid 8 milliós adótartozásával, amit eddig felhalmozott céges ügyletei során.

Nos, neki sikerült előkerítenie Horváth Andrást valahonnan, és ezzel a lendülettel rögtön kinevezte képzeletbeli polgármesteri birodalmának számvető-elszámoltató bizottságának az élére. Az ő feladata lesz az átláthatóság megteremtése, és Rogántóniék bebörtönzése.

Mindezt egy zöld dossziéban gyűjti össze és nem mutatja meg senkinek.
Tovább..

2014. szeptember 16.

Biozöldség és melegházasság - amikor a demokraták csinálnak politikát


Bajnai egy segg. Na, ezt jól esett leírni, de hát kérem, ha létezik ember a magyar politikatörténetben, aki többször csinált magából hülyét, mint ő, azt kommentbe ide legyenek kedvesek beírni. Talán Károlyi Mihály stimmelne, hisz ő volt az a csávó, aki képes volt úgy kultuszt emelni maga köré, hogy tulajdonképpen minden tette tökéletes kudarc volt.

Bajnai Gordon tulajdonképpen egy projekció, egy baloldali vágykivetítés. Pont olyan, mint Károlyi volt. Tökmindegy ugyanis, hogy mi a valóság (miszerint Gordon egy segg) a baloldal rendületlenül képes belehallucinálni saját álmait egy tökéletes államférfiúról. Bajnai annak ellenére lett az állítólag szociálisan ultraérzékeny baloldal lovagja, hogy az amcsi liberális franchise felbootolására szerződött. A jelenlegi „francia cég”, az a jóféle politikus-lerakat, ahova bukása után átirányították, is csak annyiban francia, hogy a kafetériában fincsi a kávé, mert amúgy ugyanazok az amerikai „think tankok” állnak mögötte, amelyek pénzelik a 444-et, meg a civileket, etc. Szóval a New York – Tel Aviv London tengely nyugati végpontja. A leginkább égető kérdés: ha az ájulásig imádott Demokrata Párt maga a megtestesült racionalitás és intelligencia, akkor az amcsi keletiparti baloldali franchise képviseletére hazánkban miért választ egy ekkora idiótát?

Nos, ha egy icipicit beljebb merészkedünk a Obama-kitűzős liberális hollywoodi „én tök toleráns vagyok” felszínen, rögtön felsejlik, hogy a demokratákkal komoly gondok vannak. Noha két éve – épp a fideszéhez hasonló gazdasági ígéretek mentén (amerikai gazdasági nacionalizmus) – újfent megnyerték az elnökválasztást, és Obama vezetheti az Új Világot a melegházasság, abortusz, támogatott eutanázia, könnyűdrogok és a Világ Legnagyobb Piramisjátéka, a társadalombiztosítás és nyugdíjrendszer csodás mennyországába. Ennek ellenére Amerika demokratikus felének áldásos tevékenysége már a jófej ballerok szemét is erősen csípi, hisz a hatalmas tolerancia ellenpontja pont az, ami itthon: totális érzéketlenség a valóság irányába. Obama ténykedése ugyanis nem pusztán a repik szemét csípi immár, hanem az értelmesebb amerikai (és nyugati) baloldal is herótot kap tőlük. Azoktól, akik most valag lével tömik a magyar baloldal megújhodását, hátha ide is lehet exportálni valamit ebből a sok csodából…

Obama ugyanis konkrétan nem más, mint az amerikaiak Bajnaija. Ha esetleg kísértést éreznénk arra, hogy bedőljünk a Szigetvári és Tsa. politikai marketing és arculatteremtő cég ámításának, a „megújuló baloldal neve: Együtt-PM” projektnek, itt az idő masszívan kiábrándulni. Ugyanis Bajnai és csapata minden felszíni szegénységen szomorkodás ellenére nem más, mint annak a neoliberális társulatnak a rebootja, amitől sugárban hánytunk a zelmúttnyócévben. Az Obama adminisztráció az előző négy évet konkrétan arra használta, hogy most, a második ciklusban megmutathassa a foga fehérjét, és gyakorlatilag felépítse Hillary Clintont, mint „Amerika Merkelljét”, s – bocsánat a hasonlatért – de a „néger” arra kellett, hogy feltörje a szűzföldet Amerika pszichéjében, és megágyazzon a legkeményebben keleti parti liberális establishment eljövetelének, amihez hasonlót még Amerika nem látott. Nos, ők pénzelik konkrétan Bajnait is, és ők pénzelik a magyar baloldal „megújhodását”, és ők állnak amögött is, hogy fő szócsövük, a New York Times ipari méretekben tolja az Orbán-bashinget.

Mit tesz Obama, amitől a republikánus amerikaiak és Európa jó érzésű baloldali gondolkodói, és mi, a viktoriánus elhajlók is egyszerre nyúlunk a zacsiért? Nos, Obama egy letűnt kor, letűnt gondolatai mentén igyekszik megoldani a XXI. század teljesen új problémáit. Ez lehetne egy mondatban, bár ennél több kell ahhoz, hogy megértsük a lényeget, és ebben megint az angol The Guardian jön segítségünkre. Obama ugyanis egyértelműen egy Bajnai. Kb. annyi kezdeményezőkészség, fantázia, gondolat szorult belé, mint Bajnaiba. Obama egy „kivetülés”, egy vetített kép, amiben a baloldal rohadtul szeretne hinni. Csak hát a valóság általában nem szereti követni a baloldali idealisták elképzeléseit, így bár Barack Hussein kétségtelenül fekete, de nem egy tökös „field nigga” – hogy a nagy fekete polgárjogi harcos Malcolm X szava járását kövessük – hanem a Django Unchained-ből Samuel L. Jackson karaktere által megismert igazi „home nigga”. Teszi, amit a mester mond, és bizonya mester esetünkben a Clinton-klán. Ő mondja meg, hogy mit tehet, mit nem, miben kell hinni, és miben tilos. Ahogy a mi Gordonunk is szemmel láthatóan addig nem rendelkezik politikai ambíciókkal, amíg nem kell neki, és onnantól válik miniszterelnökké, hogy ezt kell tegye, hogy aztán hirtelen megint visszatérjen régi önmagához, és visszatérjen a céges világba gazdáihoz. Mielőtt a csatakos rasszizmus vádja érné szerkesztőségünket, ezt a nézetet nem valami horogkeresztes amcsi honlapról kontrollvézzük (copyright: Piréz), olyan progresszív amerikai baloldali lapokból idézünk, melyeknek a szélső sávjában a kedvezményes Che Guevarra pólók virítanak 5 dollárért.

Tehát a „nagyon nem rasszista” lapok írogatnak ilyeneket. Kétségtelenül nem a mainstream, de már a mainstreamből is szorgalmasan gyomrozzák az Obama-adminisztrációt, mikor mindenféle ködös ellenségképre hivatkozva nyirbálják az amerikaiak szabadságjogait.

Ez azonban az általános társadalombiztosítás hátrányainak ecsetelése közben csak a legvájtabb fülűek számára tűnhetett fel. Elsikkad a fegyverbuzi republikánus cowboyok szokásos liberálisozós szólamai között. Csakhogy az idei év már igazi éles bevetés volt a „világ csendőrei” számára, és mivel Amerika erre a kellemetlen szerepre van kényszerülve a hidegháború vége óta, így Obama, aki kinevezésével együtt kézhez kapta a Békenobelt a Világballib végtelen tisztelete jeléül, hogy négerként sikerült ilyen magas pozícióba jutnia, nem mutatkozhat annak a töketlen pöcsnek ebben a helyzetben, ami valójában. Márpedig amikor a street artistok, és a The Guardian publicistái is azt mondják, hogy Obama világpolitikai teljesítménye a nullához közelít, rögtön felmerül a kérdés: vajon ki mozgatja a háttérből Barack Husseint? Mi történik Amerikában? Kik ezek az emberek és mit akarnak? Merthogy Obama iraki szereplése – kezdve a pánikszerű kivonulással, folytatva a teljes anarchiával – már az előző ciklusban is facepalm kategóriás teljesítmény volt. Ugyanakkor a mostani, ISIS elleni fellépés körüli tökölés, az ukrajnai eseményekkel súlyosbítva mutatják azt, hogy milyen, ha a világ vezető hatalmát egy Bajnai Gordon kategóriás zsúrpubi irányítja. Merthogy – miként a The Guardian publicistája, Trevor Timm is írja – Obama semmi több, mint az úgynevezett szimbolikus politizálás csúcsterméke. Egy média kreálta szerep, a menő, lendületes fekete elnöké, amilyet a 24-ben láttunk, de amikor az kellene, hogy konkrétan fellépjen a Világpolitika éles helyzeteiben, folyamatosan leleplezi önmagát. Biozöldséget visz kiskosárban az Ukrajnát széttépni készülő Putyinnak, majd csodálkozik, ha az „veszi a lapot” és konkrétan széttépi Ukrajnát. Busht-alázó béke és demokrácia-bullshittel tarkított pánik kivonulást rendez Irakból, és csodálkozik, ha iszlám fundamentalisták tömegmészárlásba kezdenek, majd képes olyanokat nyilatkozni, miszerint „nincs kész stratégia” az ISIS teremtette válság megoldására, illetve, hogy „nem lát direkt fenyegetést az ISIS részéről Amerika biztonságára.”Eközben a szíriai és iraki háború napi több tízezer fős áldozatokkal jár, és Ukrajnában sem lesz a közeli jövőben béke és szeretet.


Ennyit jelent kérem, ha a világpolitika terén valaki egyszerűen egy segg. Legyen fekete, amerikai, és elnök, legyen nő, keleti-parti, értelmiségi és demokrata, liberális vagy legyen épp a mi zsebgordonunk. Mert bizony 2014-ben egy segg képes százezrek halálát okozni közvetve. És ezen a ponton gondoljunk bele abba, mit jelentene, ha a „baloldal megújhodása” a Bajnai-féle irányba indulna el. Ha a „demokrácia és emberi jogok” címmel tolt civil bullshitre épített látszat-kampányok valós eredményt élnének el, és azokra építve jönne létre az Új Rendszerváltás. Piréz egyik kedves szavajárása, hogy a jó ellenzék a jó kormányzás záloga, hisz egy kormányt is az kényszeríti versenyre, és ezáltal jobb teljesítményre, ha az ellenzéke a sarkában liheg. Ez igaz is. Obama azzal lépett a színre, hogy kb. azt tolta, amit most a demokrata cimbik által támogatott magyar baloldal: erőteljes netes nyomulás, ígérgetés, aminek a valóságban az Obama-care körüli gazdasági gondok, az újabb iraki válság , illetve az ukrán polgárháború lett a következménye. Míg az amerikai államadósság a hegyeket ostromolja, a globális gazdasági szerepe visszahúzódik, eközben Barack golfozik, koncerteken ugrál együtt a sztárokkal, színészekkel fotózkodik, és biozöldséget termel a Fehér Ház kertjében.

Amikor tehát Gordon töketlenkedéseit nézzük a magunk kis politikai szféráján belül, érdemes ránézni a világpolitika térképére: a mindent megváltoztató, és erősen közelgő EU-USA szabad-kereskedelmi egyezményre, az ezzel szorosan összefüggő ukrán polgárháborúra, a kelet-nyugat, liberális – illiberális ellentétek valódi gyökereire, mert máris kiderül, hogy az egész hiszti nem arról szól, hogy a melegek házasodjanak-e, vagy a szabadságjogok nyírbálása a civilek elleni rendőrattak formájában került kinyilvánításra. Ez mind csak a felszín, miközben a mélyen jövőnket, sőt gyermekünk jövőjét illető folyamatok zajlanak. És bizony ebben a meccsben már korántsem olyan egyértelmű, hogy az Orbán féle illiberális putyinizmus áll szemben a nyugatos demokráciával, ahogy ezt a magyarországi lakájmédia sugallja. És persze nem is a nemzeti függetlenség kuruc ideája feszül szembe a labanc szervilizmussal.


A képlet egyszerűbb ennél: 2014-ben azé a meccs, aki kezdeményez, aki képes felismerni a következő lépést, és képes cselekedni. Aki meg csak a biozöldségig, az ice bucket challenge-ig, a melegházasságig és a könnyűdrogokig jut, az annyit is ér. Mint Barack és Gordon.
Tovább..

Tisztelt Bárki! Szálljatok meg, plz!444!!!!44!!!


Tisztelt szovjetek, szeretnénk elnézést kérni népünk otrombaságáért. Nem vagyunk mind olyanok. És hogy ebből egyáltalán látszik még valami, az jelentős részben az Önök segítségének köszönhető. Nem vádaskodással, hanem köszönettel tartozunk. A magyar szellem közmondásosan alulfejlett, de saját észből ennyi sem telt volna nekünk huszonöt év alatt. A magunk kultúrájából ennyi jött össze, meg egy megszállási emlékmű a maguk csodálatos kompozíciója mellett.

Nagy szükségünk volt arra, hogy mások, nálunk okosabb, gyakorlottabb szereplők megmutassák, hogyan kell társadalmat szervezni, politikát-mozgalmat csinálni. Nem volt ez másképp sosem. Politikai családunk már ősidők óta szeretettel ájul bele minden külső hatalom hátsó felébe, hátha ki tudunk nyelni onnan némi civilizációt, ki tudunk harapni egy kis kultúrát, amire saját erőből sosem tellene. Amikor 1919-ben megjelent itt egy civil mozgalom, azt sem értették ezek a hülye magyarok, kénytelenek voltunk ezért később – az önök segítségével - némi erőt alkalmazni. Azóta is ezen sírnak, hogy az elnyomás volt, meg diktatúra. Csak mi kevesen értettük, hogy valójában ennek a balkáni illiberális pocsolyának a civilizálásáról van szó. Nincs ebben szégyen, és beismerni nem hazaárulás. A gőzgépet meg a hídépítést is másoktól tanultuk, a társadalomszervezés miben különbözne… Minden, egyáltalán vádként felmerült anomália mellett tény, hogy a Nagy Szovjet Szocialista Népköztársaság – a Szovjet Hadseregen keresztül – sikeresebben és hatékonyabban dolgozott, mint a mindenkori magyar állam.

A szovjet civil mozgalom negyvenöt évig igyekezett ezt a derék vállalkozást sikerre vinni, de mindhiába. A magyari, amilyen büdös szájú, disznóól-szagú, ostoba, annyira büszke és konok is. A civil mozgalom kénytelen volt szedni a sátorfáját és hazamenni, munkáját félbehagyni. Sokan sajnáltuk, hogy távoztak, egyetlen reményünket a magyar progresszív mozgalom itt hagyott hadosztályába helyeztük, de azok néhány éve megszűntek létezni.

Önök nemcsak nekünk, hanem Európának is példát mutattak. Az Egyesült Államok részeg katonatisztként dobálta a pénzét a nyugati németek zsebébe; ez most annyiban változik, hogy nekünk Európa dobál. Miközben itt már a kormány támogatói sem tagadnák meg ennek a segítségnek az elfogadását, de úgy vélik ez a minimum, ha már lebontották a vámhatárokat és a fejletlen gazdaságunkat kinyitottuk a nálunk minden szempontból fejlettebb Európa előtt. Európa erről nem hajlandó tudomást venni. Nem hajlandó elhinni, hogy itt nem kegyként, szerelmetes seggnyalással ellensúlyozni kívánt adományként tekintenek ezekre a pénzekre. Nem esik le nekik, hogy ez a bizarr gazdaságfejlesztési kísérlet, amely a végén egy önálló és független országot teremtene, az ő pénzükből üzemel.

A Szovjet Hadsereg a megfelelő magyarik kiválogatásával ennél sokkal körültekintőbben járt el. A most szuttyongatott progresszívek Magyarország legismertebb, legsikeresebb ilyen szervezetei voltak, amelyek a maguk terepén eredményesen dolgoztak. Olyan területeken, ahol – különösen most, a rosszabb időkben – hiánypótló a jelenlétük. Téeszesítésre, munkatáborokra, hiába vártok ettől a kormánytól bármit is.

Hibátlan éppenséggel ez a vállalkozás sem volt. Hiába a szovjet pénz, amivel telepumpáltátok az itthoni szovjet civileket, annyira tellett nekik, hogy a szokásos hippi rajzszakkör most nem a cukrászdában találkozott, hanem a Kossuth téren vagy az Állambiztonsági Hivatal egyik sötét szobájában. Miközben ez a bűzlő sertések maradi társasága, első alkalommal is százezreket vitt utcára. Az igazság, mint most is, a kevesek birtokában van. Ezért kérünk titeket, kedves szovjetek, küldjetek még több pénzt.

Küldjetek, mert megéri: amióta az eszünket tudjuk, már eleink is e felszabadító civil mozgalmakhoz csatlakoztak. Bármikor, aprópénzért szembefordulunk ezzel a gusztustalan árvalányhajas magyarkodással; bármelyik külső hatalmat, befolyásolni vágyó szervezetet, Tényezőt kritika és fenntartás nélkül támogattunk. Mindenkit, amelyik minimum basztatja a magyart, de jobb esetben meg is gyilkolja. Legyen az moszkvai, washingtoni, brüsszeli, oslói segg, olyan fényesre nyaljuk, hogy többé papírra sem lesz szükség.

Előre is köszi Norvégia Szovjetunió!


Ui: Szálljatok meg! Kérlek!44!!!444!!!!! Plz!4!!4444!!!!


Az eredeti cikket ITT találják:

Tovább..

2014. szeptember 15.

Egységsugarú választóknak síkidom a pártja




Minden marketinges rémálma, mikor napvilágra kerül, hogy az amúgy szir-szar termékeiknek a vásárlóiról mit is gondol 3 pohár bourbon után. Képzeljük el, mi lenne, ha egy Apple termékbemutató után a kikapcsoltnak hitt kamerák előtt az éppen aktuális vezérigazgató úgy folytatná: „A jobsi hagyományokból megtartjuk a kurvadrágaságot, elvégre versenytársainkkal szemben mi a gépet telepíteni, összerakni képtelen, teljesen ostoba, de elitista vásárlókat célozzuk meg a termékeinkkel. Azok meg pont elég retardáltak ahhoz, hogy mindent megvegyenek, amin alma van, és egy igen komoly árcédula.”

A figyelmetlen CEO valószínűleg a következő kettő másodpercben repülne az állásából, és a részvényesek által kijelölt kármentő ügyvéd az éves bukást szépen behajtaná rajta.

A 18. kerületben viszont nincsenek ilyen problémák. Ott bármit lehet mondani a vásárlókról/választókról. Kőrös Péter, a helyi szocialista kampányfőnök lazán hülyézi a választókat. A Hírtévé birtokába került felvételen „nem tekinti gondolkodó lénynek” őket, hanem „egységsugarú síkidomnak. Nos, amellett, hogy az egységsugarú síkidomozás rendkívül primitív humorizálás, úgy néz ki igaza van. A választóik, ha gondolkodó lények volnának, éppen a Havanna lakótelepen rugdosnák végig ezt a faszparasztot, együtt a polgármester-jelöltünkkel, aki meg nemrégiben a kerület utolsó színvonalas szórakozásának nevezett egy McDonaldsot (!!!).

Amikor Falus Ferenc a - madártávlatból is felismerhetően - felújított, megszépített óbudai gázgyári tornyok előtt tart sajtótájékoztatót arról, hogy az ígéretek ellenére nem újították fel őket, amikor az belváros polgármester-jelöltje lehet az a Juhász Péter, aki még 40 éves korára sem döntötte el, hogy mi lesz, ha nagy lesz, akkor tényleg… A baloldali egységfront választói sajnos nem gondolkodó lények.

Mióta a Kaiju rombolja a demokráciát, az egyik leggyakrabban kontrollcé-kontrollvézett idézet a „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel”. Ez persze örömteli, mert legalább ennyit olvastak Széchenyitől. De folytassuk a gondolatot. Mert ha ez valami társadalmi törvényszerűség, legalábbis valami olyasminek akarják láttatni ebben az illiberális relációban, akkor minden pártnak olyan választói vannak, aminőt megérdemelnek. Vagy minden választónak olyan pártja van, aminőt megérdemelnek.

Egy egységsugarú pártnak pártnak síkidom választói vannak. Síkidom választóknak egységsugarú pártja.

Egyébként különösen abban az olvasatban vet fel izgalmas kérdéseket a mai geometriai botrány, hogy vajon a birkamenetesnek nevezett békemenetes arcok egy-egy szoci tüntetés alatt kimennek majd "Síkidomok vagytok!" transzparensekkel trollkodni? Remélem igen, legalább valami tényleg vicces lesz a politikában...



Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger