2014. október 31.

Dafketünti, avagy nem fizetünk adót György királynak!



ORBÁN MA MEGHÁTRÁLT! De folytatjuk a harcot a netadó teljes eltörléséig - tüntetés ma 18 órakor a József nádor téren – jött szembe velünk az esemény, úgy látszik, nem vették be az internetadó elleni tüntetések szervezői az esemény utáni tablettát. Hiába hátrált ki az Orbán az adatforgalom alapján zabrálni szándékozott netadó mögül, és ezt most talán meg is lehetne ünnepelni, nem. Akkor sem! Ők nem sörözéssel, hanem újabb fagyoskodással válaszolnak a sikerre. Sebaj, gyakorolni kell a tüntetés-szervezést.

Inkább eljátsszák a japán katonát a Kincs, ami nincsből, aki azt hiszi, még tart a világháború.

Kábé az érződik az esemény meghívójából, mintha egyenesen sajnálnák, hogy az Óvé visszakozott, mert így nehezebb lesz az internetsracra alapozva kiépíteni a szélessávú széleskörű „társadalmi támogatást” a Zorbán elleni ellenzéknek. Persze még ott a gumicsont, hogy lesz ebből még nemzeti konzultáció, hát, ugye a tüntetők most akkor itt és most lekonzultálják a véleményüket. Valahogy mégse annyira menő dolog egy lefutott cucc ellen rázni az öklünket, ez olyan, mint amikor a Magyarnemzet vagy a Demokrata az SZDSZ ellen ír vezércikket 2014-ben. Oké, az internetadó még csak péntek reggel óta nem létezik gyakorlatilag, így nem volt idő lehiggadni és lemondani a tüntetések és az egészensokanvoltunk okozta eufóriáról.

Istenverése ez az Orbánviktor, már tüntetni sem lehet ellene! Diktatúra!!!!

A Kaiju megint meglepetést okozott - ha törökgábori értelemben elemezzük - miután másodosztályon hazavonatozott Svájcból! Elegánsan elengedte a netadót, pedig mindenki az várta, hogy még jobban beleáll. Lehet, ki kellett volna találni egy vészforgatókönyvet, hogy a tüntetés után felébredt vágyakat milyen módon lehet másképpen levezetni, hogy ne csináljanak magukból hülyét ország-világ előtt. Hogy Orbán mégis visszakozik, arra ugyanis láthatóan nem készültek a legfrissebb ellenzéki vezetők. Elképzelem Gulyás Balázsék péntek reggeli, ébredés utáni ábrázatát, amit a tanácstalanság súlyosbít a válságstáb-értekezleten: visszavonta, bazmeg, most mit csináljunk, nem erről volt szó, eddig nem így csinálta! Még meg is sértődnek Gulyásék Orbánra, hogy elvette a legújabb játékukat.

Oda a csattogós lepke!

Vajon mi lesz a következő lépés? Milyen hívószavakat lehet most összebúsongani a romkocsmák félhomályában? Van egy remek javaslatunk, ami egyszer fényesen bevált, egy hozzájuk hasonlóan kontraszelektált ürgét repítet a pultba: Orbán valamikor nem akarta visszaadni a 16 ezer forintot a nyugdíjasoknak! Régen volt, de nem akarta! Meg nem is úgy volt, de akkor is!

… …


De Rendezhetnénk tüntetést a szovjet csapatok kivonulásáért! Meg a német csapatok kivonulásáért is! Hongkong visszaadásáért Kínának, az elnyomó Brit Birodalomtól! Ha már a britek, akkor említsük meg, hogy mennyire elképesztő siker volt Gandhitól India felszabadítása, de folytassuk! Permanens felszabadítást! És szabadságot az Egyesült Államoknak, le György királlyal, nem fizetünk neki adót!
Tovább..

Ha fideszes vagy, az a baj - a HVG esete a sapkával


Szegény hülye HVG-sek. Képesek voltak egy hatalmas cikket kanyarintani arról, hogy az utóbbi években Pest legmenőbb kerülete lett a Nyolc, de baljós, hogy Kocsis Máté polgármestert újraválasztották. Csakhogy az a bibi: az "utóbbi években" Kocsis Máté volt ott a polgármester... Nehéz megemészteni mi? 

"Hogy hogyan indul be a hagyományosan nehéz helyzetben lévő VIII. kerület, egyrészt függ az önkormányzat rugalmasságától, másrészt a magánvállalkozók szellemiségétől. Előbbiben baljós jel az újraválasztott, korábban MIÉP-es, most Fidesz-KDNP-s polgármester, Kocsis Máté" - írják. És itt jut eszünkbe Oroszlán Szonja kedves mondása - hogy "a magyarik országa Azabajország". Az a gyanús, ami nem gyanús, ugye Pelikán elvtárs? Valami beindult, amihez kellett az önkormányzat/polgármester rugalmassága, aki viszont baljós módon Kocsis Máté. Hogy is van ez?

Egyszerű a válasz: Kocsi Mátén nincs sapka!

Kocsis Mátéval azabaj, hogy nem tudott olyan párt színeiben indulni, ami a HVG ízlésének megfelelt volna. Mert a kerület nem lett demszkysítve. Az elmútnégyévben nem épült meg a Kálvin-pláza, sem a Szabó Ervin Szauna és Jóságközpont. A jól demszkysített VIII. kerületben a Nemzeti Múzeum helyett Szivárvány Casino működne, a Nemzeti Sírkert helyén pedig mélygarázs. A Corvin mozit meg a Balettintézet mintájára eladták volna a spanyoloknak, aztán hagyták volna elrohadni.

A HVG-nek az jön be, ha a libnyaf városvezetés kitömött zsebektől mámorosan pillangózik a vakolatpermetben a yo-yo-yozsefváros ritmusára. Mert a nyolcker amolyan romantikás dzsungel a város szívében, ahol ha sapka van rajtad…

Lehetsz rabló, vagy orgazda,
Strici, nepper, pénzbehajtó,
Csaló, sikkasztó, maffiózó.
Bármit csinálsz, nem vagy nagyobb tolvaj
Mint az Állam meg a kurva adóhivatal.

(részlet Pityinger László egyik közkedvelt dalából)

De mi van akkor, ha valaki többet szeretne kihozni e városrészből, mint amit a Dopeman megénekel, – viszont nincs rajta sapka…?

Kocsis Máté (akin nincs sapka) 2010-ben konkrét tervekkel vágott neki a polgármesterségnek. A négy év alatt felújították az összes iskolát, óvodát és bölcsödét. Megújították a köztereket, és az autóforgalom elől legalább részlegesen elzártak az utcákat. Új megvilágítást kaptak egyes patinás épületek, őstermlői piac létesült. A legnagyobb szabású elképzelés a Palotanegyedben csúcsosodott ki, amely bekapcsolta a kerületet a budapesti vérkeringésbe. Nyugodtan tehetünk egy sétát a Deák tértől indulva a Kálvin térig, majd onnan a Ráday-n vagy a Krúdy-n kereshetünk magunknak egy jó sör megivására, vagy egyéb kulturálódásra alkalmas helyet. Kocsis felismerte, hogy a városrész egyedülálló vonzereje nemcsak a patinás épületek sora, hanem az a tény is, hogy a kerületben működik a legtöbb kiskereskedő. A jövő Józsefvárosa tehát kulturális és felsőoktatási központ szeretne lenni, valamint teret kíván nyújtani a sétafikálós városélvezésnek, ami turistának meg őslakosnak egyaránt fincsi. Az idei évben meghirdetett program pedig a lakóházak, bérházak felújítását célozza.

Így gondolkodik tehát egy sapkátlan városvezető…

A HVG cikkében ezzel szemben azt olvashatjuk, hogy míg a VI. és VII. kerület érezhetően kommerszbe hanyatlik, addig a VIII. kerület mozgásban van. Új otthonra leltek a Belvárosból kiszorult önszerveződő közösségi terek, akik összefogják azokat a kisebb, szociálisan érzékeny, vagy művészeti csoportokat, amelyek tevékenyen részt vesznek a város belső életének alakításában, kifejezésében. Ezek a csoportok érzékenyen reagálnak Józsefváros szociális helyzetére is, és csendben vagy provokatívan hívják fel a figyelmet a munkanélküliség, hajléktalanság, szegénység problémájára.

A két pozitív jelenség között azonban a HVG nem fedez föl semmilyen összefüggést. Kocsis pedig egyenesen gyanús. Emiatt aztán elképzelhetetlen, hogy a jobbító szándékok összetalálkozzanak, hogy egymást erősítsék, hogy legyen párbeszéd. Hogy az, ami Józsefvárosban elkezdődött az ezeknek a különböző oldalról érkező szándékoknak a közös eredménye legyen.

És hogy miért nem? Mert Kocsis Mátén nincsen sapka… Ennyi.



Tovább..

2014. október 29.

Lesz-e ebből ellenfülkeforradalom?


Kínkeserves küzdelmet folytatott Várady Zsolt magyarifacebook alapító és Gulyás Balázs szocialista flottatelefonáló tegnap a színpadon, hogy önmagán túlmutató jelenséget gyúrjon a netadó elleni össznépi felháborodásból. Hátha szép lassan át lehet vezetni a megjelent tömegeket az ellenzéki térfélre, hogy ott elszánt baloldali szavazóként ellenfülkeforradalmat hajtsanak végre.

Mintha emlékeztetne ez az egész valamire…

Az tény, hogy ha ragaszkodik a kormány az Internet megadóztatásához (leírni is vicces), akkor elbukik egy generációt. Egy olyan generációt, ahol a radikalizmus amúgy is sokkal népszerűbb, mint egészséges volna, de – legalábbis eddig – a baller véleményterror miatt rengetegen pankoskodtak a jobboldal közepén, ahonnan a Fidesz nyerte ki a szavazóit. Mert eddig nem voltak vállalhatatlanok.

Az internet-adó viszont vállalhatatlan, mert aki ezt kitalálta, az egyszerűen nem érti ezt a világot. Nem érti, hogy az internetezés nem fogyasztás, hanem a mindennapok szerves része.

Nincs olyan, hogy internet-túlfogyasztás, meg internet-luxusfogyasztás.

Tényleg nem 700 forintról szól a vita, teljesen felesleges rezsibiztosként felügyelni felette. Ez sima levegő-adó, a legjobb lenne elengedni ezt az egész történetet. Persze a Fideszből előjött a dacos kisgyerek, csakazértis megcsináljuk – a szokásos. A sorozatban csalódott ellenzéknek meg kellett már egy ilyen Ügy, amivel könnyedén és jogosan lehet mozgósítani, utcára hívni tömegeket.

De itt meg is állhatnak nyugodtan, hiába vannak komoly ambíciói a tüntetések szervezőinek, a Millával már kijátszották ez a kártyát, utána az első Bajnai-blöffre pedig bedobták, végül meg ragaszthatták a plakátot a Gyuriferinek az ellenzéki megújulás jegyében. Ezek után bárki, ha meghallja azt, hogy „új baloldal” meg hogy meghaladjuk az elmúlthuszonötévet, akkor köp egyet és arrébb megy.

Még egyszer nem lehet százezer embert átbaszni a Szabad Sajtó útján.

Noha meghatottan figyeltük, ahogy a Millás árvák Humán Platformja átlépett saját árnyékán, és a dadaista versek helyett végre a tettek mezejére léptek, épületet erőszakolva mutogattak erőt, igazából az egész tüntetősdi vissza fog állni egy kis társaság nyilvános terápiájára, ahol a sokadik vereséget, és azt, hogy senki nem kíváncsi a világmegváltásukra, beszélik ki egymással. Ahol Papprékakinga ellenzéki ugróiskolát szervez, mert már nagyon elege van mindenből…

A baloldali pártok pedig ismét le fogják nyúlni az egészet, hiába a küszködés és a pártzászlót nem hozunk. Azok meg képtelenek klasszikus politikai pártként működni, lenyelték a Millát is, a legutolsó függetlencivil kezdeményezést, aztán semmire nem mentek vele. Egy pártnak - lecsupaszítva persze - tulajdonképpen nincs más feladata, mint törekedni a hatalom megszerzésére, és ha az megvan, akkor törekedni kell annak megtartására. A jelenlegi baloldal legtöbb energiája viszont, hiába a rengeteg óriási ziccer, ahol alternatívát lehet felmutatni, nem a hatalom megszerzésére megy el. Egymással vannak elfoglalva, illetve a múltból ott ragadt, milliószor lejáratott és lejáratódott figuráikat próbálják újra meg újra rehabilitálni.

Hátha egyszer akkor lesz a kormánnyal szembeni elégedetlenség, hogy egy Demszkyre is leszavaznak a zemberek.

Ők egy jelentősen meggyengült Fityeszt sem fognak soha legyőzni. Viszont a Fityeszt ez sem nem jogosítja fel a faszfejségre, mert a végén tényleg elérik, hogy visszajönnek a kommunisták a Gyuriferiék.


Tovább..

2014. október 28.

Lepkézett a nagykövet?


Az úgynevezett „Kitiltási-Gate” több kérdést is felvet. Pro és kontra hisznek, bíznak – és természetesen kombinálnak! A kormánypártiak azt, hogy semmi alapja és csupán függetlenországba beavatkoznak az amcsik; az ellenzékiek pedig abban, hogy ha már ők ilyen impotens módon politizáltak ez idáig, majd a Nagy Demokratikus Testvér kisegít a homokozóban a vödörért vívott harcban. Nagy a lila köd, de egy biztos: vagy valaki szépen kiprivatizálta az adóhatóságot; vagy nem történt az égvilágon semmi sem, csak Goodfriend teljesen alkalmatlan a munkájára. Vagy-vagy!

Ha az előbbi elmélet igaz, azaz kormányzati, illetve köztisztviselői szinten valakik korrumpáltatni akarták magukat amerikai üzletemberekkel, akkor bizony jogos elvárás, hogy kapjunk neveket és a bizonyítékokat. Az, hogy az Egyesült Államokban más törvények vannak, s ez alapján nem mondhatnak neveket – végtelenül cinikus érvelés! Egyrészről számtalan más olyan személyt ismerünk, akiket valamilyen bűncselekmény miatt kitiltottak az Egyesült Államokból az elmúlt években. Sőt! Nem egy esetben a nemzetközi sajtó is megírta ezeket. Például Hamid Aboutalepi nevű iráni ENSZ-nagykövetet, méghozzá idén áprilisban, mert kiderült, hogy tolmácsként együttműködött a teheráni amerikai nagykövetséget elfoglalókkal még harminc évvel ezelőtt. Vagy Igor Szecsin politikust, a Roszneft olajtársaság vezérét – nyílván a megromlott kapcsolatok miatt. De a legviccesebb sztori volt, mikor Luke Angelt, egy brit tinit, még 2010-ben azért tiltották ki, mert egy mocskolódó hangnemű e-mailt küldött Barack Obamának…

Tudom, nem feltétlenül ugyanazon elnöki proklamáció szerint tiltották ki a fentnevezett személyeket. De azért azzal érvelni, hogy a korrupció vélelme esetében nem lehet neveket mondani a törvények miatt, miközben egy szerencsétlen kamasz csávó piszkálódó levelezése nyilvános lehet (névvel, fényképpel, stb.) elég furcsának tűnik innen nézve.

Másrészről, ha valakik le akarták szedni a zsét egy amerikai nagyvállalatról, hogy cserébe mindenféle adóhatósági előnyt adjanak, annak nem kitiltás a megoldása, hanem feljelentés. Az meg nem volt. És ugye a korrupció elleni harc leghatékonyabb eszköze a nyilvánosság. Tehát? Nincs tehát…

Mint ahogy nincsenek nevek, nincsenek bizonyítékok sem.

Van helyette egy szánalmas mutogatás Horvát "ufófigyelő" András zöld aktájára, mint közismert tényre. Ha ennyi a "bizonyíték", akkor Goodfriend nem csak alkalmatlan, hanem rendkívül könnyen megvezethető ember, és mint ilyen, kockázatot jelent az Egyesült Államok külpolitikájára nézve. Lehet ki kellene tiltania magát...

Ugyanis "ufófigyelő" András legfőbb megállapítása, ami alapján botoznak, az nem más, mint hogy az "áfa-csalások" csúcsán elhelyezkedő, abból hasznot húzó viszonteladókat nem vizsgálja senki és ez egyenlő bűnös összejátszás. Ha az, akkor viszont kőkeményen benne van az Európai Unió Bírósága, mivel az ő ítéletül alapján nem lehet büntetni a számla befogadóját, illetve korlátozni a cégek áfalevonását. Persze ehhez minimális rálátással kell lenni az európai adózásra, amivel se egy amerikai liberális, se egy egyszerű NAV-os irodista nem rendelkezik.

(Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy elnézve a fenti példákat, bizony nem igaz az a bugyuta ballib sajtómunkási érvelés, miszerint ilyen még ne történt volna EU, illetve NATO tag esetében. Mert történt – kedves Kálmán Olga! Hogy konkretizáljuk a korrupciós hálózatokat vizionáló és egyedi esetet emlegető okoskodók közül valakit.

Érdemes lenne ugyanakkor azon is elgondolkodnunk, hogy vajon van-e összefüggés a nemrégiben megbuktatott cseh kormány és a mostani vádak között. Történt ugyanis, hogy Petr Necas által vezetett kabinet, mikor a temelini atomerőmű felújítása ügyében döntéskényszerbe került; pontosabban el kellet döntenie azt, hogy egy orosz-cseh céggel köt-e szerződést, vagy a jenki Westinghouse társaságot választja, sokáig úgy tűnt, hogy az előbbi felé hajlik. Majd az amerikai titkosszolgálatok lelepleztek néhány olyan cseh kormányzati korrupciót, amelynek a fele sem állt végül meg, arra viszont elég volt, hogy idő előtt bukjon a kabinet. Az új ügyvezető kormány véleménye pedig ellentétes volt az ügyben: lefújták az atomerőmű felújítását.

Csak remélni tudjuk, hogy a most vélelmezett magyar kormányzat körüli korrupciós ügy lila köde nem takar hasonló célokat. És semmiképpen sem függ össze azzal a ténnyel, hogy a Paksi Atomerőmű felújítását az oroszok kapták meg. Mert ha így van, akkor az Egyesült Államoknak soha többé nem lesz joga demokráciából oktatni a világot!


Tovább..

2014. október 27.

Amikor együtt ganxtázik a náci, a Demszky meg az amerikai liberális


Van abban valami megejtő, amikor Demszky Gábor együtt zsidózik az ultrákkal, akik az internetadó ellen monitorokat hajigálnak a fidesz-székháznak. Gyanús ez a Gábor, nagyon gyanús…

Ez készül valamire.

Ez az internet-adó lesz a fidesz vizitdíja. Nem sok, de valahogy mégis olyan, hogy a magyari ember beidegesedik tőle. Hogy miért sikerült 10.000 embert havi 700 Ft miatt az utcára vinni egeret lengetni, az igen egyszerű. A Kormány rezsicsökkentést ígért az embereknek. Nem rezsiemelést. Ha az internetezésből befolyó bevételt meg akarja csapolni a Kormány, az akkor van rendben a magyari ember szemében, ha a multiktól veszi el. Bár utóbb kiderült, hogy ez volt az eredeti szándék, ez az apró tényecske kimaradt a kommunikációból, meg hát ügye csak normális ötletet lehet jól kommunikálni, a szart könnyebb elrontani.

Ki gondolta volna, hogy az MSZP-s Gulyás Balázs által szervezett internetadós tüntetést arra is alkalmas lesz, hogy Demszky Gábor újabb lépést tegyen a visszatérés felé. Vagy nevezzük inkább visszasunnyogásnak. Ha az ország így októberben olyan rehabilitálós hangulatban van amúgy is, hátha belefér ő is. Demszky már 23-án is meglepetést okozott a Budai Liberálisoknak, amikor egy kék madár hátán váratlanul belibbent és 12 pontját lobogtatta. Aztán azzal az ő huncut mosolyával belesuttogta a mikrofonba, hogy ő is volt már börtönben, bizony.

Hát ettől aztán megremegett néhány liberális asszonyi térd.

Pedig erre emlékszünk Gabi, nem kell annyit emlegetni, téged baloldali elhajlásért vittek be, amikor márciusban a tüntetők ellen tüntettél, mert akkor még maoista voltál, bizony. Csak azóta lettél ilyen puncibubus. Tulajdonképpen Demszky volt a valamikori SZDSZ tökéletes médiaterméke, porcelánmosolyú, simamodorú donhuán, a minden tehetséget nélkülöző önbizalom, a színpadias nemcselekvés, az érdem nélküli ragyogás szimbóluma. Amolyan vitringyerek. És felmerül a kérdés, hogy nem véletlenül találták meg az index-esek olyan gyakran a tegnapi tüntin. Demszky vissza akar térni. Vagy vissza akar sunnyogni. És ezt a kitűnő alkalmat választotta, hogy újfent hírt adjon magáról. No more corruption, Demszky alive!

Van valami megejtő, ahogyan a volt liberális politikus azt fényképezi, hogyan töri be egy tatabányai szkinder a fidesz-székház kapuját.

Persze nem lehet csodálkozni, azon, hogy az embere az utcára mentek, mert túl sok volt mostanában a feszültség. Ez a gyanús bratyizás az oroszokkal, aztán az ultraliberális amerikai nagykövet kavarása, a kitiltás. Meghogy ebben az országban egy Szijjártó is lehet külügyminiszter… A baloldalnak is sok volt a vereségből, nincs igazán hiteles karakteres politikus, nagy a tanácstalanság. A kormánnyal szemben megfogalmazható (akár jogos) kritikáknak nincs foganatja, nincs szócsöve. Az persze nem feltétlenül a fidesz hibája, hogy ellenzék nélkül maradt, de tény, hogy irritáló, ha nincs, aki olykor betartson a Kormánynak. És így jöhet létre az a tüntilecsó, amiben a neonácik a csípőskolbász, a Gulyás Balázs a vöröshagyma, az amerikai nagykövet meg a paprika.

Nem szabad természetesen elbagatellizálni ezt a tendenciát, az állítólagos neonácikat le kell tartóztatni, aztán megkérdezni ki üzemelte be újra a Kossuth tér visszatér informális hálózatát. A Varga Mihálynak elnézést kellene kérni a hülye kommunikáció miatt, aztán a hülye ötlet miatt. A Kormánynak elnézést kellene kérnie, hogy elfeledkezett az emberekről – továbbá arról is le kellene tenni, hogy a köztisztviselők bérét megemelje. Mert ha az internetadó miatt nem is, a sok unatkozó, lekezelő, de szakértelem nélküli bürokrata fizetésemelésére már nekem is kinyílna a bicska a zsebemben. Könyörgöm, ott vannak a nővérek, a tanárok,a tűzoltók, a rendőrök. Azoknak tessék emelni a fizuját.

Az ellenzéknek el kell gondolkoznia, hogy tulajdonképpen mit is akar, mert internet-adóval nem sokáig lehet embereket az utcára csalogatni. Ha pedig tiszta véleményt akar, akkor az ilyen sunnyogó Demszkyket ki kell lökni a tömegből

Amerikának pedig elnézést kell kérnie Magyarországtól, hogy a nagykövete egy olyan rendezvényen vett részt, ahol náci ideológiát képviselő emberek házakat rongálnak meg

Mert az ciki. Főleg akkor, ha egy 50 perces háttérbeszélgetésből 45-öt a magyarországi antiszemitizmusról kell eltölteni vele.


Mondjuk erre a tüntetésre stílszerűen hippirendőröket küldtek ki, akiknek a szíve virágoskert. Ők voltak tegnap az igazi liberálisok. Mosolyogva elfogadták, hogy vannak ilyen vincseszter-szamurájok is ebben a szép országban. Mert ha egy faszfej kopasz náci az én kerítésemet tépné ki, és azt az intézkedő rendőr mosolyogva végignézné, hát biztos följelenteném.
Tovább..

2014. október 24.

Ez meg mi volt?

Tudja valaki értelmezni a Humán Platform tüntetését? Mert mi nem. Mi a fasz volt ez? Október 23-án, az 1956-os forradalom évfordulóján tartani egy értelmezhetetlen tüntetést, ami leginkább olyan, mintha a Krétakör beszívott amatőr színészeinek nyilvános főpróbáját látnánk, amikor már nagyon unják és haza akarnak menni, még akkor is, ha a túlórát fizeti a Norvég Alap? Persze, értjük mi a provokációt, meg kellett mutatni, hogy ki itt a keményköcsög. „Ha ti norvégcivileztek, akkor mi kiírjuk lóbaszó nagy betűkkel, hogy igen, megint azt a pénzt költjük!” Mehet az ökölpacsi.

Igazából a sok öreg nénit és bácsit sajnáltam a Blahánál, akik egy jó kis tüntire érkeztek, hogy elüssék a felesleges délutánjukat, gondolták, hátha most jól megmondják az Orbánvikinek, aztán pisloghattak, hogy hát ők tüntetni jöttek, nem színházba, egy béna előadásra, személyiségzavaros művészek nyilvános terápiáját hallgatni. Bár ajándék lónak ne nézd a fogát, csak ehhez hideg volt a Krétakör szabadtéri színpadán.

Meg aztán a fellépőket is sajnálom, mert látszik, hogy régóta készülhettek a performancéra, sok szabad délutánjuk ment rá az önkéntes civilkedés jegyében, többen izgulhattak is, hogy elég egyszerre lesz-e a kórus, meg nehogy eltévesszék a „szöveget”, aztán ez a fos lett belőle.

Lehet, hogy a nyomokban létező új baloldalnak egy valamiben érdemes tanulnia a régitől: nem a tüntetéseken való kreatívkodásba kell beleölni az energiát, oda kell két szónok, meg sör meg virsli, a reszkető-fagyoskodó amatőr verselők meg lépjenek fel tényleg a Krétakörben. Nyugodtan osztogathatnak persze szórólapot az előadásaikról.

Ugyanis ha ez az új baloldal, ami leváltani készül a Fityiszt 2018-van, akkor előre tudjuk, ez nem fog sikerülni, és 2018-ban megint végighallgathatjuk majd, hogy a Fityisz diktatúrája miatt nem lehetett leváltani az orbánizmust, természetesen nem a dadaista szónokok tehetségtelensége miatt.

Tovább kell menni a lenini úton, és nem kell leragadni Vlagyimir Iljics dadaista verseinél, nem, a látszat ellenére nem attól lett „sikeres” a forradalmár előd. Ja, Lenint és az orosz „civil szervezeteket” annak idején ugyebár a Német Civil Alap finanszírozta, hogy felhívják a figyelmet a társadalompolitikai egyenlőtlenségekre, illetve hogy emeljék a közpolitikai részvételt. Nem mellesleg azért Leninék nem álltak meg egymás érzékenyítésénél egy alagsori kávézóban Szentpétervár belvárosában, hanem elugrottak lövöldözni a Téli Palotára.

Egyébként csodálom a sok öreg türelmét, akik elmentek a tüntire, az expozíció, a bonyodalom és a kibontakozás után ugyanis a tetőpontnál a láthatóan Kónya Pétert mesterének tartó bohóckodó Paprikakinga (lehet, hogy még órákat is vett tüntetésszervezésből Kónyától?) nem Bajnait varázsolta elő a cilinderből, pedig körülöttünk nagyon rá számítottak. Elvégre teljesen bajnaista megoldás lett volna a választások után 9 nappal kormányellenes tüntetést szervezni, majd belengetni a következőn aratandó fényes győzelmet.

Aki szemfüles volt, az már a tüntetést reklámozó videóból tudhatta, hogy nem sok jóra számíthat, mikor a másodikként megszólaló hölgy már maga sem tudta elmondani a hosszúra nyúlt, bonyolult tagmondatot holmi „társadalompolitikai egyenlőtlenségekről”. Az ártatlan, mindentudó, függetlenfiatalártatlancivilértelmisik igazán befizethettek volna egy pr-tanácsadóra, aki szólt volna nekik, hogy tüntetésen és a hirdetésében nem mondunk ilyen bonyolult dolgokat. Lehet utálni a Zorbánviktort, de ő ezt már 2002 után megtanulta, különbenis, a saját eszközeivel szép legyőzni az ellenfelet.

Jelen állapotában ez a társulat olyan, mintha nem is a Norvég Alap, hanem Orbánvitya finanszírozná őket, végülis megéri pénzt nyomni beléjük, ha elijesztenek újabb párezer embert maguktól alapon. Az elfuserált szabadtéri színházi túlórás főpróba ugyanis nem arról győzött meg senkit, hogy Gulyásmarci olyan nagyon fasza miniszterelnök bármi lenne majd valaha is.


De azt megértettük, miért viszketett a látványától az egyszeri dékás munkásőr tenyere…
Tovább..

2014. október 23.

1956 – szabadság = harc


Van valami furcsa mellékíze annak, hogy 1956 ünneplése idén a lesz-e internetadó, nem lesz internetadó, kitiltották-e Habony Árpit, nem tiltották-e ki Habony Árpit paradigmában telik. Mutatja ez, hogy közel 60 évvel az események után, egy generáció életének leteltével már nagyon jelentéktelen problémáink vannak 1956-hoz képest. Igazából az is gáz, hogy a szabadságharc erőltetett metaforikája kapcsán a hevesebb lelkületű jobbosok rögvest az új intervencióra flesselnek pár EU-s és amcsi hisztéria miatt. Mert ez az egész nem erről szól.

1956-ban az történt, hogy az emberek megelégelték, hogy a kormány hazudik nekik, és kezükbe vették a sorsuk irányítását. Nem jó szó, hogy „kormány” hanem a hatalmasok. A kommunizmus ugyanis bevallottan és konkrétan diktatúra volt, amiben nemhogy fékek és egyensúlyok nem voltak, de az ún. hatalmi ágak is a Párt kezében összpontosulnak. A „népi” demokrácia nem liberális nem volt, hanem nem létezett. Nem volt bal és jobb oldal, mert oldalak se voltak.  Nem volt se keresztény, se szociáldemokrata, nem volt konzervatív, liberális hanem – legalábbis papíron – haladó és progresszív. Népi. Fejlődő. Megvalósuló. Tökéletes. Csak épp szabadság nem volt. Nem lehetett szlogent lopva tüntizni, a Frisco bárban siránkozni azon, hogy milyen szörnyű világban élünk. Nem volt libnyaf, mert nyaf se volt, hisz a legkevésbé is másként gondolkodókért jött a fekete autó.

Ha valami az ember eszébe jut, nézve a képeket, nézve a dokumentumfilmeket, az bizony az, hogy amikor már a külföldi sajtó is viktatúráról meg orbán rezsimről, meg a demokrácia felszámolásáról hablatyol, nekünk módunkban áll emlékezni milyen egy valódi diktatúra. Hogy számolták fel a demokráciát 1945 és 1949 között két ütemben kék cédulákkal, letartóztatásokkal, szalámizással, ÁVÓ-val, hogy aztán legyen is mit követelni az ifjúságnak 1956-ban. Legyen szabadságvágy, amiért meg lehet halni. A zsarnokság, ami nem csak cikkekben és ostoba sértett fejekben, hanem – ahogy Illyés Gyula írta – ott (valóban) zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Tehát mi tudjuk, legalábbis atyáink, még inkább már nagyatyáink valóban tudják azt, amit egyetlen amcsi publicista, norvégcivil, Eurokrata fejes, és az őket szajkózó „ellenálló ellenzéki” nem tudhat, mert nem élte meg. A New York Times publicistája sem tudja mi a padlássöprés, és ha azt a szót próbálom lefordítani neki „osztályidegen” konkrétan fél oldalas definíciót kell mellékelni angolul, hogy érts, mire céloz ezzel a szóval az ember.

Azok, akik ma diktatúráznak, jóformán a puha diktatúrát se élték meg. Nem tudják, hogy milyen elmenni az illetékes elvtárshoz a Karaván kávé szagát beivott műbőr garnitúrán punnyadva hallgatni, mi hogyan működik. Megtudni, hogy az, ami 1956-ban halált jelentett, az 1965-ben már csak annyit jelent, hogy nem lehetsz diplomás, nem lehetsz ember, és az „egyenlőség” fogalmát nem épp rád szabták. Persze, ha aláírod ezt a papírt…. vagy azt…. akkor majd meglátják… akkor majd elintézik neked. Szóval megy a diktatúrázás, és közben a legtöbbnek fingja nincs arról mi is az. Nevetséges nézni a HaHa akcióit, ha még élnek azok, akik létrehozták a MEFESZT. Nevetséges nézni az üres székház elfoglalását meg a lánchídi hisztiket, ha még ég a kép a retinánkban a mosonmagyaróvári szétszakított fejű, kifordult testű halottakról. Nevetséges egy tüntető „civil” akkor, amikor a pesti srácok fotóit látjuk.

A mai, nevetségessé silányult generáció küzd a szabadságért, amiért nem kell. A szabadságért ma harcolni azért felesleges, mert inkább érdemes arra emlékezni, hogy milyen volt az, amikor valóban nincs szabadság. Fantomdiktatúra ellen csak vetíteni lehet a szabadságharcot is, fantomforradalmárok küzdenek saját hallucinációikkal. Amikor október 23-át látszat civilek próbálják politikai heppjük kedvéért feláldozni, az ember elgondolkodik, hogy vajon akkor is ennyire aktívak lennének, ha valódi tankokkal kellene farkasszemet nézniük, mint a pesti srácoknak. Állnának-e a Corvin közben, hullanának-e el Zuglóban? Nyomnának-e molotov koktélt az orosz tank csövébe? Másznának-e föl vörös csillagot levereni, kúsznának-e a földön hátukban az ÁVÓ puskáival? Néznének-e szembe egy egész világgal a Szabadságért akkor, amikor a „külpolitikai realitások” épp arról szólnak, hogy kelet tankokkal jön, nyugat meg margarint küld segítség helyett, s ott hagy minket egy áruló, Kádár bevazelinezett bakancsai alatt.

De nem. Nem a most hőbörgők lennének azok, akik „forradalmi munkás-paraszt kormányt” alakítva jönnek szovjet tankokkal Szolnokról. Ők jobb esetben a spájzokban rettegő, zöld határ felé szaladó ’56-osok, rosszabb esetben a szomszédot feljelentő, a III/III-as nyilatkozatot aláíró, az MSZMP-be novemberben belépők. A gyávák, a más háta mögé bújók, az opportunisták. Vajon hányan a mai „szabadságharcosok” közül adnák az életüket a valódi szabadságért? Hány Angyal István van köztük? Hány Mansfeld Péter rejtezik a HaHa sorai között? Ez jár a fejemben a mai napon, és nézegetem a képeket, miközben Beethoven Egmont nyitánya megy. Én így emlékezem.



Tovább..

2014. október 22.

A norvégcivil az megbukik. Érted?


„Lopni az tud, aki profi a szakmájában, az amatőr az megbukik. Érted?” – ahogy nemrég a méltán népszerű Garabits névre hallgató vándorművész fogalmazott. Ezt értjük, de mi van azzal, aki nem amatőr, viszont civil?

Lezárult a Norvég Civil Támogatási Alap ügyében folytatott Kehi-vizsgálat, ma teszi közzé az laboreredményeket. Természetesen a simicskista baráti sajtó már tegnap szemezgethetett a megállapításokból, saccra a kétharmadát (mágikus szám a NER-ben) meg is kapták, nyilvánosságra is hozták.

A hírek szerint, ha a politikai vádakat nem sikerült hibátlanul felfesteni, rengeteg olyan egyéb szabály- és törvénysértést találtak, ami alapján 3-5 év simán kinéz az Ökotárs vezette konzorcium egyes vezetőinek. Csak címszavakban: Hűtlen kezelés, költségvetési csalás, magánokirat-hamisítás és jogosulatlan pénzügyi tevékenység. Elég erős lista. Ezek szerint mégse sikerült minden „cuccot” megsemmisíteni időben, rendesen visszadátumozni a szerződéseket, a brüsszeli FMO bűnpártoló segítsége is hiábavaló volt. De ezt majd megírja holnap a Magyarnemzet.

Vannak ennél izgalmasabb dolgok is.

Bárki, aki rápillant az Ökotárson keresztül érkező skandináv dollárok történetére, első pillantásra észreveszi, hogy a NER felemelkedésével egy időben lett az Alapból egyfajta anti-NER. Hogy a kétharmad ellenére kompenzálják a nemzeti nemcentrális erőtér szervezeteit, az Orbán-kurzussal szembehelyezkedő aktivista civileket. Az NCTA előző ciklusában fordulójában még bőven nyeregettek támogatást különböző programokra a jobboldalhoz, akár a Fideszhez köthető „civil” szervezetek, mint a Konrad Adenauer Alapítvány, vagy a tusványosi táboroztatók, de a 2011-2014 közötti ciklusban ilyen már elvétve sem fordulhatott elő.

Mindent vittek a balliberális aktivisták.

A mérsékeltebb értelemben vett publicisták a jobber oldalon többször hangoztatták, hogy hiba volt kirobbantani, majd így beleállni egy nemsokára záruló pénzügyi ciklus körüli botrányba. Több megy el a réven, mint amit nyerünk a vámon; mi lesz a nemzetközimegítélésünkkel, etc. És legfőképpen minek, nemsokára úgyis vége az egésznek, zárt ajtók mögött szépen le kell tárgyalni a következő ciklus előkészítését, hogy ott ne merülhessenek fel ilyen kifogások. Ez rendben is van, sőt, mióta Móra Veronikáék Goodfirendal barátkoznak, Obamához járnak kunbélázni látogatni, akkor érhető miért féltették a kormányzatot egy ennyire erős érdekérvényesítő és hiszterizáló potenciállal rendelkező társasággal való kardozástól. Ugyanis a norvégcivileknek bőven van szerepük az amerikai-magyar kapcsolatok teljes elhidegülésében, a NAV-os vezetők kitiltásában. Ugyanakkor az is tény, ha nem állnak bele, akkor mire hivatkozva tiltakoznának az FMO partner-kiválasztási metódusa ellen az új ciklus kezdetekor, amikor már „két gondtalan ciklus van az Ökotárs vezette konzorcium mögött”.

Szóval lose-lose szituáció.

Persze lehetett volna hagyni őket tovább ellopni elaktivistáskodni más pénzét, elvégre nem egy különösebben hatalmas összeg.

A most vitatott kérdések közül azt, hogy a Kehinek van-e joga ellenőrzéseket folytatni az NCA civileknek pántlikázott pénzei környékén, az kb. már az elején eldőlt, teljesen feleslegesen vetette be az Ökotárs a TASZ-FMO nehéztüzérséget. A rendelkezésekre álló nyilvános dokumentumokból az igenre és a nemre is bőven elég idézetet lehet citálni, de ez ugyanolyan, mint a többi koherenciazavar a jogban: mindig a legbővebbhez kell igazodni. Nem szükséges ehhez nemzetközi jogásznak sem lenni (nem is vagyok), de erősen az az érzésem, hogy a kormány vs. mindenki más jogértelmezési vitában egy független bíróság a kormánynak adna igazat. Még akkor is, ha nincs ügyáthelyezés, és nem Handó Tünde jelöli ki a bírót…

Az skandináv pénzekkel kapcsolatban 3 dokumentumot szokás elővenni. A szerződést, a vonatkozó kormányrendeletet és a 38b névre hallgató jegyzőkönyvet. Az utóbbi „szabálykönyv” tartalmazza a magyar sajtóban részletesen kitárgyalt mondatot, miszerint

„a  kedvezményezett Államot nem terheli felelősség a program végrehajtásáért, sem pénzügyileg, sem más módon.”

Ügyes próbálkozás volt. A Soros-dollárokkal amúgy is szépen kitömött hazai liberális aktivisták rátaláltak egy finoman szólva is érdekes passzusra, viszont az Ökotársra és kis barátaira ez pont nem vonatkozik. Amelyik fejezetben ez vagyon írva, annak ez a neve: Programmes operated by FMO, intergovernmental organizations, or Donor State entities. Ezeknél valóban nincs sem joga, sem oka a magyari államnak ellenőrizni, viszont az Ökotársra ezek közül melyik igaz? Ők a brüsszeli FMO álruhában? Vagy kormányközi szervezet? Esetleg Norvégiában vannak bejegyezve? A háromból egyik sem stimmel. Elektromos rollerbe próbáltak benzint tölteni.

A rájuk vonatkozó fejezetben viszont ez szerepel:

"General principles of the management and control systems
1. The Beneficiary State shall be responsible for the management and control of programmes. The management and control systems established by the Beneficiary State for the EEA Financial Mechanism 2009-2014 shall ensure the respect of the principles of economy, efficiency and effectiveness."

Ilyen az, amikor civilek és… megbuknak…

A másik érdekesség, ami a hírek szerinte a Kehi érdeklődését is elkerülte, az nem más, mint az Ökotárs finom kis ügyeskedése a források megfelelően liberális és aktivista zsebekbe terelgetéséhez. Idézet következik, ráadásul tőlük:

„Különösen élesen mutatkozott ez meg a civil kapacitásfejlesztés témakörben, amelynek kereteit (összhangban a támogatók prioritásaival) az első évben igen tágra szabták a lebonyolítók. A legtöbb pályázat – 352 – erre a témakörre érkezett, és bár az útmutatóban hangsúlyosan szerepelt az intézményi és szakmai fejlődés, az érdek- és jogérvényesítés, valamint a regionális és közösségfejlesztés, a pályázó szervezetek nagyobb részben egyszerűen napi működésük biztosításához és a finanszírozási „lyukak” betöméséhez kerestek forrásokat, esetleg némi „körítéssel”. (Ez a jelenség indította a témakör értékelőit a „relatív innováció” fogalmának bevezetésére – ami a nem eredendően új, de legalább a szervezet vagy a földrajzi térség addigi gyakorlatához képest eltérő, újszerű projektterveket takarta.)
Emiatt a témakör leírása, prioritásainak felsorolása jelentősen átalakult, leszűkült a második körre, még jobban összpontosítva az érdek- és jogérvényesítési, közpolitikai tevékenységekre – ez meg is látszott a pályázatok számának visszaesésén: az előző évinek alig több, mint fele, 187 pályázat érkezett a civil kapacitásfejlesztés témakörre. Innentől kezdve a további két fordulóban a szociális kohézió, gyermek és egészségvédelem vette át a vezetést a beérkezett pályázatok számát illetően (296 illetve 286), ami nagy valószínűséggel az ágazat általános alulfinanszírozottságával áll összefüggésben.”

Igen. Ez azt jelenti, hogy a forrás –és eszközhiányos civil szervezetek támogatása helyett, amire a Norvég Királyság és a Magyar Állam közötti szerződés kötelezné őket a civil kapacitásfejlesztés alfejezet terhére, Móra Veronikáék és a körülöttük zümmögő liberális aktivisták inkább lenyúlták a teljes keretet. És erre a SAJÁT és feltehetően jogtalan döntésre hivatkozott az ATV-ben Kálmánolgának, hogy hát a „donor országoknak nagyon konkrét elképzelése van arról, hogy kiket támogat”.

Nem, nem a donor országoknak volt elképzelésük, hanem Móra Veronikáéknak.

És a legjobb, hogy mindezt képesek voltak jelenleg regnáló kormány civil-ellenes lépései miatti szükségszerűségnek nevezni. Mert ők az igaziellenzék, ahogy TGM írta… Pedig ha valaki a civil világ feketeöves ellensége, az pont a magukat áldozatnak feltüntető, közben forrásokat lenyúló, civil szót teljesen lejárató norvégcivilek.


Tovább..

Véredényvezér


Miközben az Európai Parlamentben éppen túl vannak a „mérjük össze a demokráciánkat” nevű, a pubertást megelőző pajkos játszadozáson, idehaza azonnal ideológ-üzemmódba kapcsoltak a véleménycikkek gyárosai a „kelet vs. nyugat” témakörében.

Szegény megboldogult Horn Gyula jut eszünkbe, aki hihetetlen természetességgel vette tudomásul, hogy eddig Varsói Szerződés meg Szovjetunijó volt, most meg NATO lesz meg „Érópaunijó”. Ugyanezzel a természetességgel irkafirkálnak az Avar János Újságíró Iskola legjobb tanoncai.

Most egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy mennyire vicces ez az újabb apokalipszis-vízió, amely abból fakad, hogy mennyire szükségszerűen ideiglenesen létező szövetségek szentségébe vetik a srácok a bizalmukat. Előbb-utóbb minden szövetség, földi képződmény felbomlik.

Nekik sem lesz örökké dús a sérójuk.

Az ideológ-üzemmód megnyilvánulásának legbiztosabb jele az, ha bármilyen konfliktusból, adott esetben valódi diplomáciai botrányból azonnal globális jelentőségű világok harcát kreálnak. Mintha a „kelet vs. nyugat” dichotómiája, Magyarország esetében, ebben a formában valós lenne – nem az. Senki sem tette ugyanis kérdésessé, mely nemzetközi, atlanti, európai szerveződéseknek vagyunk hivatalosan is a tagjai. Persze minden kérdőjelet szakadárságként értelmeznek, így amikor Orbán, a britek, vagy mások nem bólogatnak bőszen az egyre szorosabb Európa tervére, azonnal kitör a hiszti ortodoxéknál, hogy túl sok lesz a glasznosztyból meg a peresztrojkából. Ezt a gyarmati alattvaló habitust tanítani kellene. Ez Samuel L. Jackson karaktere a Django elszabadulból.

Ezen túl szeretnénk emlékeztetni a feledékeny firkász hadosztályt arra, hogy a Déli Áramlat összeurópai döntés volt, miután összeurópai töketlenkedés következményeként bebukott a Fidesz által amúgy hevesen támogatott Nabucco. A módit tehát nem a Kaiju találta ki, vagy fedezte fel. Szokás szerint annyi történt, hogy Európában kitalálják a szivárványos, kürtős kalácsos mennyország tervét, és egyszer van szó valami konkrétumról – így Európa alternatív energia-ellátásáról –, azt menetrendszerűen elbasszák. Viszont egy Fekete-tenger alatti vezeték is jobb, mint a menetrendszerűen érkező ukrajnai forradalmak, polgárháborúk, gázcsapelzárások között kombinálni, hogy eleget sikerült-e elhelyezni a tározókba egy közepes télre.

Ha már ukránok: Az ugye megvan, hogy a feléjük történő gázszállítást utolsóként állítottuk le, a magyar sajtó meg azóta is valami speciális gesztusként tárgyalja az ügyet?

Szeretnénk kiemelni a kedvenc mondatunkat: „Magyarország nyugati orientációja ugyanis nem más, mint a magyarok azon évszázados vágyának kifejezése, hogy úgy élhessünk, mint az osztrákok.” Mire gondolhat a szerző? Mármint lekötözve, pincében? Élesben, hátulról? Ebben az „úgy élhessünk, mint az osztrákok” mondatban/vágyban tömörítve foglaltatik benne a kádárizmus szelleme. Ezért mulatunk nagyot a Toronyházban, amikor a kádárizmus legjobb nebulói kádáristáznak. Hogy a nyugati mivolt tartalma a Gorenje, meg az Aldi.

Ez a valódi kádári vízió, és ettől nem tud szabadulni a hazai ballib.
Tovább..

Internet of Things, kivéve mi


Annyiban azért pontosítanám tegnapi önmagamat, hogy pusztán a normaszöveget figyelembe véve (egyébként soha nem pusztán a normaszöveget veszik figyelembe) valóban leszűrhető az is, hogy az állam végtelen pénzeket kíván kasszírozni az amúgy gyermekcipőben járó hazai „internetezésből”.

Ha a törvényalkotó szándékát vesszük figyelembe, akkor két következtetés vonható le az „Internet-adó” körüli hisztériájából. Elsősorban az, hogy a törvényt szövegezőknek halvány fogalmuk sincs a színvonalas munkáról. Másodsorban az, hogy a törvény beterjesztői valahol leragadtak a 20. században.

Mert 21. század az Internet of Things korszaka.

Nemsokára lesz intelligens kávéfőző minden otthonban, hogy bekapcsolhassuk a buszról, lesz intelligens világítás, fűtés, etc. Ez nem sci-fi, ez a holnap. A ma pedig az, hogy van „internet” az autókban a flottakövetés miatt vagy a riasztóhoz GSM-modul a lakásokban, van „internet” a kamionokban a tachométer miatt, van „internet” a pénztárgépekben az online adózás miatt, van „internet” az intelligens mérőórákban, leolvasókban.

A sima előfizetéseken túl számszerűelg fel nem mérhető mennyiségű adatforgalmazó eszközökre vonatkoz(hat)ik a törvény.

De ha a jogalkotó ráncba is szedi a normaszöveget, akkor sem sokkal jobb a helyzet. A hazai internet-forgalom méretéről egyszerűen nincs információnk. Nyilvános adatként a BIX statisztikáira szokás hivatkozni, csak éppenséggel hót’ feleslegeses. A BIX a nagy netszolgáltatók közötti adatforgalmat méri. Nem tartalmazza a szolgáltatón belülit, ami rögtön a torrent, ugyanis ott az UPC-és virágbolti vásárló az UPC-és virágbolti eladótól tölt lehetőség szerint. És nem tartalmazza a nemzetközi adatforgalmat. Kezitcsokolom, Facebook, YouTube, hogy csak a két legismertebbet említsem. A netforgalom majd négyötödét ezek teszik ki.

A BIX 630 millió évi gigabyte forgalmát, nyugodtan fel lehet szorozni akár tízzel is. Vagy többel. Senki nem tudja, még közelítő értéket sem. És akkor ugyanezt gigabyte-onként 150-el? 200 milliárdos számlánál tartunk, ha nem bontjuk tovább a megkezdett gigákat azokra a pár byite-okra, amit az Internet of Things kütyüi forgalmaznak. Azoknak ugye darabja ugyanúgy 150 Forint. Ha abban a formában lépne életbe a jogszabály, ahogy a legrosszabb forgatókönyv feltételezi, egy 500 milliárdos számla sem elképzelhetetlen.

Jó reggelt, kedves jogalkotók!

És akkor mi van a POS terminálokhoz kapcsolt kártyákkal? Azokon is van adatforgalom, ha nem is a „nyilvános interneten”. Valaki végiggondolta mindezt?


A roppant silány törvényalkotói munkára tekintettel inkább hagyjátok az egészet!  
Tovább..

2014. október 21.

Nem lesz brutális mértékű internetadó


Közszolgálati percek következnek. Hiába no, első nekifutásra én is simán beszoptam a brutális mértékű internetadó történetét. Az apróbb és nagyobb közéleti hazugságokat mindig ügyesen kihelyező baloldal sajtója 30 perc alatt megfuttatta az Interneten a hónap különdíjas dezinformációját. Sokezer megosztás, százezernyi dühös komment, és pont a fele nem igaz.

Annyit felhozok a saját mentségemre, hogy azért a kezdeti dühösködés után megkerestem a vonatkozó jogszabály-tervezetet, és - megdöbbentő módon - el is olvastam.

Az ítélet az, hogy mint minden rémhírnek, ennek is van alapja. A távközlési adót, ami magánszemélyek esetében 2013-ban 300 Ft., céges esetében 2500 Ft. volt maximum előfizetésként, azt 700 Ft.-ra, illetve duplájára emelték. És ebbe az adónembe illesztette be a törvényhozó az "Internet-adóra" keresztelt zabrát.

Nincs új adónem! Nem lesz előfizetésenként fél millás adó!

Az előfizetésenként 5000 Ft.-ra emelkedő céges távközlési adó viszont a kisebb árbevételű, de sok embert foglalkoztató cégeknél egy iszonyatos tökön rúgás. Digitális középkor nem jön el, de az Nyugathoz mért digitális szakadék szélesedhet. A drága és alacsony színvonalú szolgáltatások még drágábbak és még rosszabbak lesznek.

Megéri az a 20 milliárd?

FRISSÍTÉS:

A korrektség jegyében ezt az olvasatot is illik idevenni.
http://www.tutiblog.com/2014/10/internet-of-things-kiveve-mi.html

Tovább..

A permanens akciózás nyomorúságáról


Az emberiség történetét számos dolog végigkíséri, és változó formában mindig megjelenik. Hol gyakrabban, hol ritkábban. Ilyen a háború, az emberi ostobaság, a gnosztikus tanok vagy a természetgyógyászat. És ilyen a politikai témájú utcai akciózás is. Mindig volt, most is van és mindig is lesz. Sajnos magamfajta konzinak el kell ezt fogadnia, még ha nem is szereti. Ilyenek vagyunk, mi konzik. Bár nem szeretem a tökfőzeléket, de nem akarnám emiatt betiltani. Egye, aki szereti.

A baller csapat legújabb akciója épp az imént zajlott le a Lánchídon némi hőzöngéssel és alsóközép-kategóriás kreativitással. Meg hatalmas aránytévesztéssel, de erről majd később.

Először is érdemes tisztázni pár dolgot az utcai akciózással kapcsolatban, és innentől szigorúan válasszuk el az üzenetet a módszertől. Mert bizony van "jóféle", és van idióta módszer az utcai politizálásra, és úgy látszik, hogy a széljobb és a "demokratikus ellenzék" valahogy kevéssé érzékeny erre a fajta, finomnak nem mondható különbségre. Előbbi ugyanis nem csak elviselhetővé teszi az épp akciózó csapat, a kommunikátor személyét, de akár még szimpatikussá is teszi az üzenetet a befogadó fél számára. Utóbbi pont ellenkezőleg. Tök mindegy, mit mondasz, ha azt úgy teszed, hogy szálka leszel a többség szemében, mert idegesíted/zavarod/megbotránkoztatod/megsérted/akármi.

Az például soha nem jó, ha a politikai akció magánterületet sért. Mert kultúrember hívatlanul nem megy máshoz. Mindegy, hogy az a TV-székház, vagy a Fidesz székház, egyszerűen nem megyünk be jelszavakat skandálni, mert a tulaj nem hívott meg, és valószínűleg baromira nem kíváncsi ránk az otthonában. (Persze ha Teddy hív Szárszóra Gordont hallgatni, az más, mert van meghívód!!!) Az egyetemi előadótermek elfoglalása sem menő, főleg ha csak egy elenyésző kisebbség hajtja végre. (Mi például Pirézzel megpróbáltuk elfoglalni a Kispiros pultját, és közösségi használatba venni. Abból lett a kitiltás. Még nem voltak elég érettek egy átfogó vendéglátóipari reformra, ahol az alkoholok bázisdemokratikusan kerülnek kiosztásra és önkéntes alapon történik a fogyasztói érték ellentételezés.) Ez már 68-ban sem jött be, csak a volt vezetőik landoltak 30 évvel később a szürke öltönyeikben jól fizető brüsszeli állásokba. Persze ha ez volt a HaHa eredeti célja, akkor bocs, és hajrá a 2040-es EP választásra!

A közterek használata oké, de csak ha előre tud róla az átlagember. Mert az átlagember hajlamos agyhúgykövet kapni, ha menne át a hídon, de nem tud. Ugyanez az átlagpolgár nem kap agyhúgykövet, ha előre tudja, hogy A helyett B útvonalat kell választania. Ugyanis az átlagpolgár szereti a kényelmet, elviseli a kiszámítható kényelmetlenséget és gyűlöli a hirtelen nyakába szakadó szart. Tehát a Kossuth téren sátrazni lehet. Félpályás útlezárást a dinnye 14 Ft/tonna felvásárlási ára miatt, rendőri jelenléttel végrehajtani lehet. Mellrák elleni kampány keretében rózsaszín lufit eregetni és Lánchídon sétálni lehet. Hirtelen előbukkanva lezárni utakat? Na azt is lehet, csak szar lesz a végén a mérleg. Aki eddig utálta az akció végrehajtót, az ezután még jobban fogja, aki semleges volt, az nagy valószínűséggel megutálja. A híveket persze megerősíti az akció, hogy "lám, milyen fasza az élcsapat, akik mögött bégetek". De ezt pár ajándék hűtőmágnessel meg logós tollal el lehet intézni. Ezért megutáltatni magukat mindenki mással teljesen felesleges.

És akkor a konkrét ügyről is pár szót, főleg hogy miért volt aránytévesztés, de leginkább nevetséges balfaszság.

Az apropó a hídlezárásra az amcsi kitiltás és a kormányközeli emberkéket is érintő korrupció volt. Erről egyelőre továbbra sem tudunk semmi konkrétumot. Mert az állítólagos (egyelőre nevezzük így) korrupcióra semmi bizonyíték nincs. Nem lepődnénk meg, ha lenne, mert itt a Toronyházban rég leszámoltunk a demokráciával kapcsolatos összes illúziónkkal kb 14 évesen. Ez a szerencsétlen társaság persze már meghozta az ítéletet az ügyben, mi meg arra várunk, hogy a dolgok jogállami keretek között rendeződnek. Aminek azzal kéne kezdődnie, hogy az érintett amerikai cég jelenti az esetet a magyar hatóságoknak, hogy azok megindíthassák a hivatalos eljárást. Nem pedig bemószerolják az érintetteket az amcsi nagykövetségen. Mert ha feljelentést tesznek, akkor van esély a jogállami keretek közötti rendezésre (bűnösök börtönbe, dolgok mennek tovább), míg az Order 7750 csak arra jó, hogy belpolitikai heccelődés menjen hónapokig. (Cui prodest?) Ezért aránytévesztés az egész. Senki nem tud semmit, de tüntetnek.

És hogy miért balfaszság? 9 nappal az utolsó idei választás után(!) és 3,5 évvel a következő előtt megpróbálni erőt demonstrálni az utcán, mindezt úgy, hogy a két résztvevő közül az egyiknek soha nem sikerült a marginális mozgalmárság kereteiből kilépnie (Szolidaritás), a másiknál meg még az se biztos, hogy 2 nap múlva Együtt-PM helyett nem külön Együtt és külön PM lesz-e, na erre már mi se tudunk mit mondani. Arra viszont, hogy eme erődemonstráció sikeresen felvonultatott 10 embert, tartott 10 percig, a rendőrség csak kiröhögte. és az átlagpolgár beszüntette, na arra igen:

Nem gondoltuk volna, hogy valaki lehet egyszerre cuki, és ordítóan balfasz. Nektek sikerült.
Tovább..

2014. október 20.

Belépés megtagadva


Ma délelőtt tárgyalta a Nemzetibiztonságos Bizottság az Egyesült Államokból kitiltott kormánytisztviselők ügyét. Nem lettünk okosabbak. Azt mindenesetre el kell ismerni, rendesen belengették a brét az ámerikaiak. Szövetséges ország tisztviselőivel szemben még egyszer nem alkalmazták a mára híressé vált Order 7750-öt. Ezt is meg kellett élni, a brüsszeli meghallgatásokat mégis ki nem unta már…

Ebben az információhiányos történetben csak egy biztos: mindenki hazudik és mindenki krimit ír. A 7750-es parancsnak van ugyanis két teljesen speciális rendelkezése. Nem kell megindokolni és nem szabad nyilvánosságra hozni, tehát a magyari állam innentől kaparászhat az ajtón a Szabadság téren, egy mondattal többet nem fognak neki kiüzenni a portaszolgálatról.

Valóban nyugodtan lehet példa nélkülinek, döbbenetesnek nevezni a kitiltásokat. Ilyen pofás oldalba rúgást ez idáig senkinek sem sikerült kiviteleznie a Kaiju illiberális államfelfogása ellen. Az okokról pedig csak találgathatunk mi is.

Az eddig kiizzadt konteók:

1, A Sorosgyuri pogácsájától hízó 444-es brigád szerint demokratikus botozás esete forog fenn, mivel az időutazó Palpatine Gyuriferi alatt megfúrta az Oroszországot elkerülő Nabucco gázvezeték tervét, valamint annak ismeretében, hogy a Majdanon kitör az ukrán demokrácia, ezt megelőzve cselessen szerződést kötött velük Paks 2 felépítéséről. Magyarország Putyinisztán előretolt bástyája, illiberális enklávé Európa testén – ezért hát a demokratikus bünti.

2, Az Index tartja magát a pénteken felállított atévés konteóhoz, miszerint kormányhoz közeli üzletemberek a NAV-os pajtikkal felajánlották szolgálataikat amerikai cégeknek.

3, Kormányhoz közel álló tartalomgyárosok szerint ámerikai cégek elleni vizsgálatok miatti vérbosszú.

Nos, mind a három oltári nagy hülyeség.

A demokratikus botozásnak egyszerűen nincs semmi valóságalapja. A diplomáciában sokkal elegánsabb és CÉLRAVEZETŐBB lehetőségei vannak egy olyan szuperhatalomnak, mint az Egyesült Államoknak. Ha az Obama-adminisztráció valóban fegyelmezni akarna, akkor nem 10 köztisztviselőt belépését tiltaná meg. Ez egyszerűen nem diplomáciai eszköz, ez a bombázás előszele volna, de azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy annyira fontos nekik Bajnai és az Ökotárs, hogy valami Kijevihez hasonló CIA akcióban buktassák meg Orbánékat.

Az ÁFA-csalásos elmélet egyetlen egy apró, de annál fontosabb epizódon bukik meg. Horváth „ufófigyelő” András a forrása. Minden más forrás esetében megalapozottnak tartanám. Nem mellesleg a két állam között érvényben vannak mindenféle bűnüldözési egyezmények, amennyiben tényekről beszélnénk, akkor a most közös nyomozás folyna sajtóhisztéria helyett.

Vérbosszú konteó sima kármentési kísérlet volt. Lapozzunk.

Természetesen nekem sincs halványlila gőzöm a konkrétumokról. Találgatok, mint szeretve tisztelt kollégám. De ahogy a politikai, úgy a nemzetközi diplomácia sem az a megfejthetetlen terület, csak hátrébb kell lépni és úgy keresgélni az összefüggéseket.

Az első és legfontosabb adalék az ügy megértéséhez az, hogy az Egyesült Államokba történő belépés megtagadása a 7750-es proklamáció alapján nem elnöki, hanem nagykövetségi szinten dől el, hogy kivel szemben alkalmazzák. A demokratikus botozás koncepciója itt (is) bukik meg. Nyugodtan kijelenthető, hogy M. André Goodfriend követtanácsosnál pattogott a 7750-es labda és nem Husszein Obama szűk köre kevert le egy pofont Magyarországnak.

Szintén fontos adalék M. André Goodfriend személye. Az illető úr, kinevezett nagykövet hiányában, 2013 óta vezeti az Államok budapesti követségét, előtte olyan izgalmas, és kevéssé liberális országokban szolgált, mint pl. Oroszország, India, Izrael. Mellette képzettsége, vonzalma is a civil, illetve a média világához köti.

Szóval ideális alany…

A magyari politikai elit mindig is szeretett panaszkodni. A 2006-os WikiLeaks iratokból tudjuk, hogy az Amerikai Nagykövetségre délelőtti-délutáni váltásban jártak be ellenzékiek-kormánypártiak bepanaszolni a másikat Amerika Kapitány Nagybácsi előtt. Jószerivel olyat nem mondtak csak a másikról, ami ellentmond az ismert fizikának. Az egyik legklasszabbul sikerült hazugságként tudták Gyuriferiék becsempészni a hivatalos diplomáciai jelentésekbe azt, hogy Orbán áll a 2006-os zavargások mögött. Majd a szivárgás után mindezt bizonyítékként mutogatták: látjátok tik is, ennek az Orbánnak semmi nem drága a hatalomért. A dolog persze ott hibádzik, hogy az Orbánék pont ugyanúgy be voltak szarva 2006-ban, mint a Gyuriferi, mert ott a Kossuth téren a balfasz ellenzékre legalább annyira rágtak, mint a kormányra.

El kell ismerni: apróbb és nagyobb közéleti hazugságok elültetésében a baloldal mindig profibb volt.

Ugorjunk vissza a jelenbe. M. André Goodfriend rendkívüli módon vonzódik a civilekhez. Eddigi állomáshelyein beleivódott, hogy a rossz kormányzattal szemben ők az alternatívák meg a hitelesek. Megbízik és hisz bennük. Nem készült fel arra a magyari sajátosságra, hogy itten a fél értelmiség annyira utálja a másik felet, és annyira el akarja pusztítani, hogy ahhoz a hazaárulás sem nagy ár. A konrádgyörgyi értelemben vett kunbélázás pedig új lendületet vett a progresszívek új generációjával. Elég csak a Krétakörösök Brüsszelbe írt feljelentéseit elővenni, ahol 80-90 százalékban pofátlan hazugságokkal töltötték fel a 2-3 darab valóban gáz kormányzati lépés közötti üres területet, A4-es mérethez igazítva.

M. André Goodfriend pedig meglátta a lehetőséget a szintlépésre.

Mint a karrierpolitikusok általában, ő is tervezi a jövőt, és egy elmélyült barátság a norvégsoroscivilekkel bizony összehozhat neki egy jutalomfalatkát valamelyik Soros-Clinton befolyás alatt lévő NGO vezetőjeként, nyilván nem aprópénzért. Ráadásul igaz ügyért harcol, a civilekért – gondolja ő.

A civilek, kiegészítve a hagyományos ellenzéki forrásokkal pedig bőven elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy elhiggye, a trafikkoncesszió az évszázad korrupciója, Horváth András valóban látta az UFÓ-kat, csak a gonosz kormány tagadja azt, az Ökotársat törvénytelenül zaklatja a társadalmi pluralitást tagadó kormányzat. A vádakból – mivel később illik jelentést tennie és megmagyaráznia a lépéseit – leginkább védhetőnek a NAV-os köztisztviselők ÁFA-csalásokat védelmező mechanizmusát láthatta. Már csak azért is, mert annak USA-ba bejegyzett cégek is az elszenvedői, tehát kaphatott jelzést máshonnan is.

És hazai, tehát amerikai állampolgároktól érkező jelzés hiányában nem léphetett volna.

Hogy a most zajló Szijjártó-turnén mit sikerül ebből helyre tenni ebből, azt majd meglátjuk. Sok remény nincs újra felhőtlenné varázsolni az amerikai-magyar kapcsolatokat, de legalább egy rendes nagykövet kinevezését kibulizhatná. Egy olyanét, aki járatosabb ebben a korrupt, hisztérikus kelet-európai világban.


Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger