2014. november 29.

Fővárosi Emberek! Kedves Tüntetőtársak! Teniszpartnereim!


Barátaim, családom, volt munkatársaim!

Azért gyűltünk ma itt össze, mert a helyzet elkeserítő! Ez a rendszer nem hagyott nekünk más lehetőséget, minthogy sírjunk és toporzékoljunk!

Fővárosi Emberek! Teniszpartnereim!

Ezt a várost elborította a könny! Könnyeitektől keserű a reggeli kávé, könnyekkel mossák a lépcsőházakat, a könnyek sótartalma miatt nem fagy be a Városligeti tó! A könnyekbe kiskutyák fulladnak bele sétáltatás közben! A drogot liberalizálni kell! Idáig jutottunk!

Mégis azt mondom, menjetek, és sírjatok! Ne tartsátok vissza a könnyeiteket! Öntözzétek vele a fákat, záporozzon szemetekből a harmat egymásra és minden demokratikus emberre! Sírjatok, ahol csak lehet! Sírjatok rá a külföldiek útikönyvére, mondjátok el, hogy hazugság, hogy ez az egyik legélhetőbb város Európában! Mondjátok el, hogy a harminc évig patkányszarban rohadó Várbazárt, amit pár év alatt rendbetettek, HÁROMSZOR ADTÁK ÁT! Hát ilyen város ez! Hetek óta november van, és a Kormány nem tesz ellene semmit!

És Pesten még az oxigén is kevesebb, mint bárhol másutt az országban!

Budapest Népe!

A Kormány elhallgatja, de mi tudjuk, mert látjuk, hogy már a Duna vize is alacsonyabb, főleg a pesti oldalon! Menjetek hát a Dunapartra, és sírjatok ott is! Az új mercibusz ott tesz le a felújított Ferenciek terénél! Aki pedig az Árpádhídnál belesír a vízbe, az a megújult, zöldpályás 1-es villamossal leszáguldhat a Lágymányosiig és megnézheti csillogó könnyeit a folyóban! Jól emlékszünk, arról a vonalról van szó, ahová egyszer FÖLHAJTOTT EGY AUTÓ!

Fővárosi Demokraták!

Ti egy elátkozott városban éltek, ahol már a fákról is lehullnak a levelek! Az emberek félnek a sötétben! A drog legyen legális! A csillagokat sem látni évek óta, mert a hatalom sötét árnyékot vet rátok! Összeszorított foggal tűritek a rendőrállam szimbolikus szobrait a köztereken! Igen, Columbo-t! És kutyáját, Szimat Szörényt! Öntözzétek bár könnyeitekkel a Parlament lépcsőjét - mert nincs az a kordon, ami a bánatot megállíthatná - de kordon sincs évek óta!

Hát már kordont sem érdemeltek, elnyomottak!

Barátaim, marxista-leninista tankörtársaim!

Mi nem politikai céllal gyűltünk itt össze! Nem azért, mert kirúgtak minket az állami állásunkból, vagy nem támogatják az alapítványainkat! De jó, ha tudjuk, hogy Gyurcsány Ferenc sír! Most is! És Bajnai Gordon is sír! És éjjelenként felsírnak a csecsemők, sőt már nappal is! A drogot legalizálni kell! Kuncze Gábor pedig bajuszátültetésen esett át, mert könnyek helyett a szőrszálai potyogtak el!

Polgárelvtársak!

Fogjunk össze, és küldjünk könnyet Amerikába! Az Amerikai könnyszakértők majd a világ elé tárják, amit a könnyeitekből ki lehet olvasni! Horváth András könnyeiben 79% korrupciót mutattak ki! Küldjetek könnyet ti is Obamának! Mr. Goodfriend megbízott amerikai különkönnymegbízott, ha nem veszíti el, személyesen fogja postára adni!

És ne kíméljétek a kukákat sem! Rúgjatok bele a Kukákba, azt mondom! Rúgjátok a kukákat szét! Orbán Viktor nevet, mi meg sírunk! De ha eleget sírtunk, majd ő fog sírni, és mi nevetünk! Legalizálják a drogot! A kukákat pedig szét kell rúgni! Holnaptól üldöztetés lesz, de mi felkészültünk! Mire a könnyeink elpotyognak, hazatérünk!

A tüntetésnek ezennel vége! Menjetek a picsába!44!!444!

Tovább..

2014. november 28.

Török Gábort kielemezték és egyéb abszurdságok


Eseménydús héten vagyunk túl ismét, a magyarisztáni közélet továbbra sem hajlandó normális üzemre kapcsolni. A Toronyházban is van baj rendesen. Reggel elromlott a bullshit-generátorunk, így kénytelen vagyok saját magam írni a posztot (ilyenkor hol a szakszervezet?). Estére ígérték, hogy megjavítják, de akkor már pont értelmesebb programunk van Pirézzel a Kispipacsban. Inkább egy gyors áttekintés, mivel lehetne hosszabban foglalkozni, ha nem péntek volna…

Kiderült például, hogy a szerkesztőség tagjainak nagyobb része súlyosan deprivált, és mélyszegénységben él. Merthogy az számít súlyosan depriváltnak, akire az alábbi 9 kritérium közül legalább 3 igaz: (1) nem tud időben lakbért vagy rezsit fizetni, (2) nem tud rendesen fűteni, (3) nincs pénze váratlan kiadásokra, (4) nem tud rendszeresen húst enni, (5) nincs pénze egy hét üdülésre (6), nincs autója, (7) nincs mosógépe (8) nincs tévéje, (9) nincs telefonja.

Nálam 3, 6, 8. Néha 9 is, de az többnyire ismeretlen helyen, ismeretlen tevékenységgel töltött estéim másnapján fordul elő. Rezsitartozásom pedig a bevezetőben említett Kispipacsban van.

Azért azt ugye a mélyen tisztelt olvasó is érzi, hogy mekkora baromság ez? Valamikor az előző század derekán valami félbolond társadalomtudós kitalálta ezt a kategória-rendszert, addig operacionalizált és konceptualizált, amíg lett feladata bőséggel az aktivistáskodó énjének is. A magyar szociológia meg Ferge Zsuzsa vezetésével beleállt ebbe, és azóta tolja a baromságot. Nagyjából annyi aktualitása és értelme van ennek, mint Marxnak és annyit tudnak meg ezáltal a szegénységről, mint a Gólya presszóban nyomuló kis marcista egyetemisták a munkásosztályról.

A szegénységgel ilyen háttéranyagokkal nem lehet küzdeni.

Aztán az is kiderült, hogy az ellenzék új arca, Várady „iwiw” Zsolti egy drogos köcsög. Legalábbis a HírtTV stábja szerint. Szerintünk meg a HírTV pitiáner házmesterkedik ismét. Mint amikor azt a fasza kis lakáskocsmát bezáratták, mert bagóztak bent a vendégek. Szegény csávónál találtak másfél évtizede egy körömpiszoknyi gumót? Komolyan? Nem inkább azzal kéne foglalkozni, hogy mit mond? Vagy legalább azzal, hogy hülye haja van. Vagy, hogy úgy néz ki, mint Jack Nicholson a Ragyogásban?

Nem mintha nem röhögnénk jókat (gyakran kínunkban) ezen az "új" ellenzéki társaságon, de ezt az amcsi stílusú karaktergyilkolászós-diszkreditálós cuccot el kéne felejteni mihamarabb. Legalábbis az ilyen piti próbálkozásokat. Persze ha a saját lányát kúrogatná a pincében, mint egy átlagos osztrák, az más, de léteznek a tizenpár éve eldurrantott viccesciginél komolyabb morális deficitek egyéb közszereplőknél, semmint hogy ezzel érdemben foglalkozni kelljen. Arról nem is beszélve, hogy egy átlag magyarnak azért egy kicsit magasabb az ingerküszöbe ilyen kérdésekben, mint egy amcsinak. Náluk kampánytéma, hogy egy jelölt jár-e templomba, és esélytelen a győzelemre, ha nem.

A hét legfontosabb belpolitikai eseménye viszont az volt, hogy Török ”elemez” Gábor majdnem indult Navra megüresedett mandátumáért a februári időközin. Enyhén felborzolta az idegeket, és ha gyakorló politológus lennék, biztos egy egész könyvet tudnék erről írni. Mert baromi sok értelmezendő dimenziója van ennek az "ügynek". De én csak egy egyszerű targoncás értelmiségi mihaszna irodista vagyok, szóval a könyv elmarad, viszont pár gondolat azért előtürelmetlenkedik így is. Kezdjük azzal, hogy elmerengünk azon, mennyire erős lett 2014-re a trollfaktor a közéletben. 22 ezer lájkot kért az induláshoz, és ezt kb. 3 nap alatt megkapta. Mert egy csomó ember azt hitte, hogy egy lájkkal trollkodhat.

Hogy megszívathatja a teljes politikai establishmentet egy lájkkal…

Merengjünk el azon is, hogy egy csomó ember komolyan is gondolta azt a lájkot. Segélykiáltás lenne ez a teljes politikai elitből (beleértve a már nem is annyira rendszerkritikus fényben tündöklő Jobbikot is) való kiábrándultság miatt? Érdekes volt azt is látni, hogy professzionális politikusok milyen gyorsan helyre tették a félig-meddig outsider politológust.

Karaktergyilkosság1: Jobbik félig-meddig beáll mögé, és bár elhatárolódik, egyben óhatatlanul diszkreditálódik is. Így megy ez.

Karaktergyilkosság2: Többi párt "kinek az embere?" címkézéssel egyszerre mondja OV, a baller ellenzék és Csányi Sándor előre tolt sakkbábújának. Anti-OV, anti-baller, anti-oligarcha támogatók leszalámizása pipa.

Ami egy kísérletnek indult, gyakorlatilag 3 nap alatt szomorú valóság lett, majd újabb 2 nap után le is zárult. Mi lehetett a motiváció? Fene tudja, mi lett volna, ha Török Gábor végig tudja vinni ezt az egészet a választásokig. De az mindenképpen egy lehetséges forgatókönyv, hogy akár sikeres is lehetett volna. Ennyire korai fázisban, a surranó pályán egyszerre veszélyeztette a Fidesz 2/3-ot, a Jobbik "csak mi nem vagyunk elmúlthuszonötév" és a baller csapat "csak mi tudjuk lebontani a rezsimet" szerepét.

Már önmagában szép teljesítmény ez.


Tovább..

2014. november 27.

Horváth András számításai szerint háromféle ember létezik: aki egyetért vele, és aki nem


A héten, ha minimálisan is, de végre megmozdult valami a Horváth András által „kirobbantott” hálózatos ÁFA-csalásos és korrupciós ügyekben. A Schiffer András kipréselte vizsgálat eredménye és a Pestisrácokon közölt interjúrészletek után nyugodtan kijelenthető, a kitiltásokra is magyarázatként dobott rendszerszintű NAV-os korrupcióra egyetlenegy bizonyíték nem volt soha. Voltak spekulációk, meg véleményem szerintek és munkahelyi pletyik. Hogy ez tökéletesen egybevág a Toronyház egy éve az ügyben képviselt szakvéleményével, az csak egy örömteli mellékszál, de aki ezekre föl alapított szövetséget, szervezett utcai tüntetéseket, folytatott hecckampányt a sajtóban és meghurcolásokat követelt, nos, nekik most illenék bocsánatot kérni, vagy – megidézve egyik szónokuk retorikai csúcsteljesítményét - elhúzni a picsába.

Axiómaként ismételgette a sajtó, hogy a NAV nem lehet képes lefolytatni egy alkalmazott munkájának a revízióját egy hétvége alatt, de Horváth Andrásnak fél délutánjába sem telt az 1200 oldalas vizsgálati jelentés teljes körű kiértékelése. Emellett valahogy elsiklott mindenki. Ahogy eddig is megszokhattuk. A világ legokosabb adóhatósági dolgozója szerint, micsoda meglepetés, teljes mértékben megalapozatlan a jelentés.

Mert? Csak.

Pedig ha valami megalapozatlan volt, az pont az ő félresikerült nyomozgatásai eredményeképpen megfogalmazott korrupciós rágalmak. Hogy ő máshogy vélekedett a saját feladatköréről, egyszemélyes hadseregként szerette volna felszámolni a rosszat a Földön, az tökéletesen megállja a helyét egy közepesen bárgyú hollywoodi film hatalmasokkal harcoló kisember-típusaként, vagy egy pszichiáteri esettanulmány alanyaként, de erre fel korrupcióval átszőtt, politika játékszerré vált adóhatóságról beszélni sima meseszövés.

A NAV most nyilvánosságra hozott jelentésében a lehető legegyszerűbben cáfolja a Horváth András és a köréje szerveződő korrupcióellenes csipet-csapat legfőbb állítását: Nem állítottak le vizsgálatot a gabona-vertikumban. Innentől meg hiába lebegtetik a gyanút, ha nem történt leállítás, akkor a leállítás mögött sem húzódhat korrupció. Cipőt a cipőboltból bonyoláltságú tézis ez. Horváth András a saját maga által kitalált - egyébként téves - vizsgálati módszertant szerette volna követni, utasítási jog nélkül utasítani a kollégáit, betekintési jog nélkül nézegetni az 51-es adózókat, felhatalmazás nélkül különösen védett személyes adatokat magával vinni a vacsorához otthonra.

És akkor a Korrupcióellenes Szövetség sajtótájékoztatóján pacsit adtak egymásnak, mert végre elindult Horváth András ügyében a nyomozás, köszönhetően a "fokozódó nemzetközi nyomásnak". Valamit nagyon nem fogtak fel. Éppenséggel az általa elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban indult eljárás, az ÁFA-csalásokkal nélküle is foglalkozott a NAV.


De ha valamiben tényleg súlyos károkat okozott Horváth András elszabadulása, a NAV hitelessége és az adómorál mellett, az nem más, minthogy az adóhatóság működésével szemben megfogalmazott jogos kritikákat ezentúl képtelenség lesz a kormány vs. ellenzék narratíván kívül tárgyalni. Pedig a NAV messze nem működik normálisan, az adózási szabályaink kb. betarthatatlanok. A kisadózókat vesszőhiba miatt a csődig büntetgetik, képtelenség legálisan foglalkoztatni, közben követhetetlen logikával engednek el versenytársaknál jogos megállapításokat. A 27 százalékos ÁFA miatt meg Európa összes idesereglett bűnözőjével vívnak egy megnyerhetetlen háborút.

Persze ezek nehezebben skandálhatóak egy tüntetésen.
Tovább..

2014. november 26.

Maffiaállam?


Mióta a Fidesz van kormányon, azóta pár dolgot megtanulhattunk az ellenzékbe vonult baller társaságtól. Csak a leggyakrabban felsírt toposzok: megszűnt a sajtószabadság, elsorvadt a demokrácia, maffiakormány vezeti az országot. Mind a három igaz. Az első elég egyértelmű, és könnyen belátható, hisz több ellenzéki újság is évek óta beszámol róla címlapon. A másodikon se nagyon lehet vitatkozni, hisz tisztán látszik, hogy elsorvadt. Mondhatni kiéheztették. Se egy zsíros féket, se egy szaftos ellensúlyt nem vetett elé Viktor, hogy ne dögöljön éhen a 6. generációs származtatott növényi jogok bevezetésén munkálkodó neotrockista belvárosi gittegyletek legnagyobb sajnálatára. És a szabad választások is elmaradtak. Illetve nem, vagy legalábbis nem úgy. Sehol egy anarcho-szindikalista elvek mentén szerveződő bázisdemokratikus delegáción alapuló népgyűlés. Tehát megszűnt a demokrácia.

Érthető és belátható. Kézenfekvő.

És hogy maffiakormányunk lenne? Naná. Csak a hülye nem látja. Ha ugyanaz a 10 ember sokan mondják 47 különböző gittegylet nevében a 117. akármilyen apropóból megrendezett ellenzéki pörformansz 34 fős közönsége előtt sokfelől, akkor biztos úgy van. És akkor érdemes egy pár szó erejéig eltávolodni kies hazánk politikai környezetétől, hátha sikerül egy külföldi példán keresztül objektív (amiben egyébként nem igazán hiszünk) képet kapni arról, milyen is egy maffiakormány.

Helyszín: Koszovó. Főszerepben Hashim Thaci miniszterelnök, Azem Syla, előbbi nagybátyja és Nazim Bllaca bérgyilkos. Mellékszereplők: EU, CIA, DGSE. Ugye itt van egy állam, ami nagyjából annak köszönheti létét, hogy pár évvel ezelőtt mind az EU, mind az USA abban volt érdekelt, hogy ott szopassa a szerbeket, ahol éri. Ennek a tetehetszróla partynak lett az egyik eredménye Koszovó. A nem szándékolt mellékterméke pedig az, hogy a korábban CIA támogatással működő Koszovói Felszabadítási Hadsereg háború híján először átalakult a volt katonai vezető, Thaci pártjának titkosszolgálatává, majd mindez átment maffiába.

Így megy ez egy rendes mintademokráciában. A fékek és az ellensúlyok a helyükön vannak.

A maffiát amúgy onnan ismerni meg, hogy sok ember sok bűncselekményt követ el, mindezt szervezetten. Szervezett bűnözés. Amit a koszovói maffiáról tudni kell, hogy nyakig benne van minden hagyományos üzletben, amit általában a maffiákok szoktak csinálni. Prostitúció, szervkereskedelem, embercsempészet, kábítószer, fegyverkereskedelem, stb. No most ennek a maffiának az elődszervezetének, a Shik-nek Thaci adta egykor a parancsokat. (A Shik a kormányzó PDK párt magán-titkosszolgálata volt.) És egyesek szerint most is. És most jön a képbe Bllaca bérgyilkos úr, aki 2009-es videóvallomásában azt állítja, hogy politikai megrendelésre gyilkolászott ellenzékieket, és hogy a megrendelést Syla úrtól kapta. Remélem érthető, de még egyszer:

A korábban Thaci felügyelete alá tartozó szervezetből alakult bűnszervezet bérgyilkosa Thaci nagybátyjának parancsára ellenzékieket gyilkolt.


És akkor vissza haza! Kedves idióta ellenzékiek! Be kell lássam, igazatok van. Ez az Orbán kormány tényleg impotens, és ha csinál valamit, azt is szarul teszi. Még egy rendes ellenzékigyilkolós maffiaállamot se tud összehozni. Magyar Bálint kezdte ezt az egész maffiaállamozást bő egy éve, és azóta is tartja magát, valószínűleg azért, mert a maffiakormány nem öleti meg megfelelő ütemben a maffiakormányozó ellenzékieket. Eddig egyet sem. Persze megszoktuk, hogy amit Magyar Bálint mond, az valahogy soha nem kerül metszésbe a valóság nevű halmazzal. Még ha talál is magának pár kóristát az összhangzathoz, akkor sem.

Koszovói megfigyelőket a következő választásokra!
Tovább..

2014. november 24.

Utcára az év végi bónuszokért!


Egyik kedvenc saját fejlesztésű elméletem szerint a magyari baloldal örvényszerű, egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedése (többek között) annak köszönhető, hogy teljesen elengedték a szakpolitikai kérdéseket, és kizárólag a demokrácia vs. nemdemokrácia hamis dilemmára kezdtek összpontosítani, ahogy arra a bitóakadémiánnappaliban kiképezték őket. Ebből egyenesen következett az a leépülés, amikor a közhöz való szólás alatt kivétel nélkül kiszervezett vagy idegen források által gyártott fél-és teljes hoaxok ráerősítésével foglalkoznak.

Oktatáspolitika helyett Grimm mesékből kifényképezett oldalakon háborognak, adópolitika helyett Horváth András képzeletbeli 1700 milliárdjára hivatkozva(plusz stadionresztli) „miért nem élünk úgy, mint az osztrákok?” illúziókra keresik a választ, diplomácia helyett a kitiltási botrányra válaszul pedig amerikai zászlót lengetnek.

Van ez a konstruktív ellenzék nevű valami, amit a teljes baloldalt egyesével végignézve kizárólag Schiffer András gyakorol. Ő képes volt rákérdezni – igaz, csak a Facebookon, és mindennemű sajtóvisszhang nélkül  – hogy ezt mégis hogyan (alá’ Kálmánolga). Ha egyszer mindenféle bűnüldözési egyezmények vannak ratifikálva Magyarisztán és a Létező Legtökéletesebb Demokrácia között, akkor nem kutyakötelessége lett volna átadni az illetékes magyari hatóságoknak a dokumentumokat? Már ha vannak – ezt már én teszem hozzá.

Sajnos Schiffer ezzel a konstruktív ellenzékieskedéssel nem csak a baloldalon van egyedül, hanem a saját pártjában is…

A legfrissebb dezinformáció, amire fel az együttelenített Párbeszéd Bajnai miniszterelnökségéért Magyarországért mozgalom rögtön neki is kezdett egy tüntetés megszervezésének, hogy a gonosz kormány újabb államosításon töri a fejét, einstandolja a szabadság utolsó kis szigeteit (Budapestnek kellett volna lennie, de nem jött össze – hülye demokrácia), a maradék magányos nyugdíjpénztárakat.

Sok minden nem vagyok, többek között nyugdíjrendszer-szakértő sem, de a nyilvánosságba ma belelőtt hisztik kicsit olyanok, mintha a Kelet-Indiai Társaság megszűnése felett szomorkodnánk, mert az a sok függetlenedési balhé mennyire nehéz helyzetbe hozta a részvényeseket…

Tagadhatatlan, a Horny kormány 1997-es döntése lazán beidőzített egy csinos kis államcsődöt. A szolidaritás alapú, elosztó-kirovó rendszerben működő nyugdíjrendszert felmenő alapon kicserélte egy félig magán-félig állami hibridre, ahol a jól keresőket az alapok felé terelte, a szegényebbeknek, valamint az inaktívak számára pedig megtartotta az állami kézből etetést. A középosztály (és a felettiek) individualitására játszó blöfföt keverték a járadékosok iránt érzett baloldali szerelemmel, aztán win-win 20-25 évig, utána meg ehetjük egymást a kietlen pusztává omlott Magyarföldön.

Az időzített államcsőd mellett egy akut államcsőddel is meg kellett küzdenie a frissen hivatalba lépett Orbán-kormánynak, így hát az „einstandolt” magánynyugdíj kasszát nem zsákokban tették el a Nemzeti Bank pincéjében vagy vették meg Jan Mayen szigeteket Norvégiától, amit most jó pénzért bérbe lehetne adni az északi-tengeri orosz flottamozgást figyelő amerikai lokátor-századnak befektetésként, hanem kisebb részt kipótolták a költségvetést, nagyobb részt leírtak egy tetemes mennyiséget az államadósságból. Ha Magyarország legújabb kori történelméből kimarad egy Gyuriferi névre hallgató elmebeteg és van mínusz 3 szocialista kormány 1990 óta, akkor lehetne magyar zászló Beeren-hegyen…

Nincs!

Az elloptak 3000 milliárdot, most a maradék 200-ra fáj a foguk viszont továbbra is hazugság téves állítás. Nem véletlen, hogy a minden apróbb-cseprőbb ügy miatt közmeghallgatásokon magyarizó EU, bizottságostul, bíróságostul nem talált kivetnivalót a (vissza)államosításban, sőt alapvetően hibásnak nevezték a magyar magán-nyugdíjpénztári rendszer finanszírozási modelljét. Ezzel nem voltak egyedül. Már a Bajnai is kezdett ellépni miniszterelnöksége alatt a rendszertől, alapvetően lazította fel az addig kötelező belépést, de az eredeti örültség levezénylője, Surányi Gyuri is többször nyilatkozta: hatalmas hiba volt ennek a hibrid rendszernek a bevezetése.

Erre 2014-ben a hülyék egységfrontba tömörülnek, és követelik vissza az önmegsemmisítő gombot…

Apróság, de érdemes még felírni a kisfüzetbe, hogy jelenleg szó nincs einstandról. Habár a kormány hajlandó lehajolni minden apróért (reklámadó, internetadó), aztán megsértődni, ha jön a börtönbeli zuhanyzós jelenet, de most nincs erről szó. A nem működő, befizetett vagyont az utolsó pillanatokban még Öböl-menti kis szigetekre váltó pénztárakat számolják fel.

Tényleg érdemes baloldaliként a pénzügyi-menedzser elit év végi bónuszáért az utcára menni?

Tovább..

2014. november 23.

Metálferi újra a színpadon


Utcára magyar! - hörögte a Gyuriferi, aki mostanában egyre inkább az X-faktor első válogatásain önlejárató, zenekar nélküli metálénekeseket idézi. Hogy Molnár Csaba tágra nyílt szerelmetes szemei; esetleg Vadai Ági ölelő karjai, vagy éppen Vágó Pista elmélyült folyamatos bólogatásai biztatták-e szombat este Gyufaferit, hogy efféléket üvöltsön a politikai éterbe – azt már nem tudjuk meg pontosan; de egy biztos: a mi Ferink jócskán belehergelte magát.

És persze aztán már nem is bírta abbahagyni. Hát bele-beleszőtt egy-egy keményebb jelszót a mondandójába: „Nyugatra magyar!” Vagy: „El a kezekkel a civilektől!” Sőt: „Le kell törni az oligarchák hatalmát!” És így tovább, ad infinitum… Pedig a helyszín csupán a Hungexpo egyik kisebb épülete, az apropó pedig a Kecskére magyar deathcore klubkoncert a DK negyedik(!) pártkongresszusa volt. A politikai mondanivaló pedig igencsak karcsúra sikeredett. Mondhatni végtelenül egyszerűre, hisz egy ellenzéki párt mit is kívánhatna mást, mint azt, hogy bukjon a kormány. Ha lehet, még a parlamenti ciklus lejárta előtt, előrehozott választással. Bár Feri pontosan tudja, hogy mikor lenne a legjobb. Ki tudja miért, de neki 2016-ban.

Bármennyire is szánalmas volt egy nem-rajongónak ez az egész dzsembori, bármennyire is inkább zavarosnak tűnt Csabi jojózó szemgolyója, s bármennyire is inkább izzadságszagúvá sikeredett amazon Ági ölelése (hogy a végleg hiteltelenné váló Vágó Pityuról ne is beszéljünk!) – Ferinek ez a nap nagy lehetőség volt. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az elmúlt hónapban a legnagyobb. A gyengére sikeredett önkormányzati választás után ugyanis végre magára találhatott, az egyesek (nagyon kevesek) szerint még mindig a legalkalmasabb Orbán-kihívó. Bár továbbra is csak a sajátjai között fürdik a népszerűségben.

(Az idióta Molnár meg is számolta, hogy 1234 párttag volt jelen... Lehet jelszónak is beállította...)

Persze az ötvenperces „one-man-show”-ba belefértek az afféle ellentmondások is, minthogy bizony nagy különbség van az ő kormányzása idején kibukó korrupció és a mai helyzet között. Hogy aszongya: „Azt se mondanám, hogy nem voltak és nem lesznek korrupt politikusok a baloldalon, a liberálisok világában. Lesznek, mert időnként megbicsaklik az ember, a hatalom tévútra visz. Pár silány fickó úgy gondolja, hogy neki mindet lehet. A sár, amit felhaboz, befröcsköl mindannyiónkat. Önmagában az nem lenne hír, hogy vannak a jobboldalon is korrupt politikusok, a hír az, hogy Orbán rendszere a korrupcióra épül.” 

És a mondandója végén pedig, hogy a vasárnapi időközi választásokon, Újpesten, mindenki szavazzon az MSZP jelöltjére (!). Akit egyébként a KGB készített fel az életre…

De visszatérve az „utcára magyar”-ra: röhöghetnénk is az egyre inkább paprikajancsi imitátorrá átváltozó Gyufaferin. Foghatnánk a hasunkat e jelszavak hallatán, ha az elmúlt hetek kaotikus és épületerőszakolásba és önpofoztatási kísérletekbe torkolló, Soros György pénzéből összegrundolt tüntetései nem lennének mögöttünk! Mert bizony annak fele sem tréfa, ha azokat hergeljük tovább, akik egy héttel ezelőtt még beszittyantva mentek neki a Parlamentnek. Még a végén egy kukát is kiborítanak két lihegés között...

De Ferinek is csak szombaton lehetett jó a kedve. Mert míg talpnyalói között estére kidühöngte magát, vasárnap reggelre már egy kemény beszólás várt rá. A Nem Némulunk El FB csoport (vagy mi a fasz!) ugyanis határozottan elutasította Gyurcsányi udvarlását. Mert a „közfelháborodás napját” szervező igen heterogén banda egy közleményben kikosarazta Magyarország valaha volt legfurább miniszterelnökét.

Sőt! Még a mondandójával, az előrehozott választásokkal is vitába szálltak.

„Az előrehozott választások követelése értelmetlen mindaddig, amíg a választási rendszerünk aránytalan és igazságtalan, továbbá nem alkalmas arra, hogy a szavazók akarata érvényesüljön”

Jó, oké, hogy a Nem Némulunk El FB csoport tagjai sem ma született angyalok és a tisztatekintetű ifjak csoportosulása. (Ha egyáltalán lehet őket egy akolban említeni.) Mert van köztük PM-s önkormányzati képviselő, LMP-s aktivista, egykori Millás hippi lány; vagy éppen olyan Haha aktivista is, aki tavaly részt vett a Soros pénzén megtartott romkocsmás tréningeken. (Hogy szervezettebb legyen a „civil tünci”.) És persze találhatunk közöttük olyan egyre inkább ikonná váló szociológus figurát is, aki fürdetlennek, ápolatlannak, de nagyon okosnak látszik – leginkább egy Marx összessel a hóna alatt lázadozva.

De akkor is! Az utcán gerillaharcot folytató kaotikus csoport, a tünciző tömeg, sok mindenben ellentétesen gondolkodik (valaki csak Orbánt, más az egész 25 év politikusgárdáját akarja leváltani; van, ki marxizmust, s van ki több liberalizmust akar… más pedig csak zárás után körbenézni a Parlamentben ismeretlen okokból) de egy dologban most egyetértenek: nem kérnek Gyufaferiből!

Mint ahogy az emberek sem általában.


Tovább..

2014. november 20.

Szász szónak is román a vége


Klaus Johannis személyében szász elnöke lett Romániának. A jobboldali orgánumok is, leszámítva pár kritikusabb hangot, örömmel áradoznak a nagyszerű hírről. Nos, mi megint kisebbségi véleményt fogunk hangoztatni, de nem is azért, mert annyira áhítanánk innen Pestről a székely autonómiát (azért igen), hogy kiakadjunk Johannis kijelentésén, amiben csípőből elutasítja már a regionalizációt is.

Szóval a történet annyi, hogy Johannis legyőzte Pontát, igen, azt a Pontát. Amikor még az MSZP képes volt megtölteni egy csarnokot, együtt szónokolt Mesterházy Attilával a két párt szoros és megbonthatatlan barátságáról. Johannis (direkt írjuk J-vel)az úgynevezett Keresztény-Liberális Szövetség színeiben aratott jobboldali győzelmet Romániában, és köztudott, hogy ezek a pártok a Fidesszel és a magyar jobboldallal általában véve is jobban elvannak, mint a korrupt, velejéig posztkommunista, sumákolós nacionalista PSD-vel barátkozó magyar szocialistákkal.

A sztori azonban ennél jóval árnyaltabb, és kár lenne a jelenlegi események fényében, melyek szomszédságunkban, sőt hazánkban is folynak, megkapargatni a felszínt a román választások első nézésre egyértelmű felszínén. Valójában már régebben jeleztük, talán még tavaly, hogy amit Amerika elkezdett Ukrajnában, az valójában egy jóval szélesebb stratégia, amiben számos térségbeli országnak lesz még szerepe. Ezért kell egy kicsit visszaugranunk a sztoriban, hogy értsük a komolyabb összefüggéseket!

Egy ottani szaklap jelent meg ez az írás, amiben bírálják azt a ma már eléggé nyilvánvaló amerikai külpolitikai stratégiát, aminek a lényege az, hogy Oroszországot leválasztják korábbi európai szövetségeseiről. A „buffer zónát” a Dnyepperig tolják, és voltaképp a lényeg az, hogy az Urál legyen az új geopolitikai választóvonal a „nyugati” és a „keleti” szférák között.  Ez a stratégia voltaképp az összes világháborúban meg volt, de már Napóleon sem véletlen ment neki a ruszkiknak. Az első VH-alatt a németek próbálkoztak „cordon sanitaire”-t húzni németbarát rezsimekkel az oroszok és nyugat közé, tulajdonképpen a bolsevik forradalom is az ő „titkosszolgálati ügyködésük” side-effektjeként jöhetett létre. Végül ezt az új „buffer zónát” a franciák hozták létre 1920-ban és lám, ki volt ott is a „fekete bárány”: talált süllyedt, igen, Magyarország.

A második VH alatt megint egész Sztálingrádig mentek a nácik, és ugye ma már hülyeségnek tűnik az egész, megfagyasztani annyi ivarérett szőke svábot a -40 fokban, de mégis: a mindenkori európai birodalomnak kell az a szép nagy lapos határvidék, ahol terem a búza, meg jó csajok vannak. A második VH után az oroszok azonban egészen Németország közepéig tolták ki a korábban valahol a lengyel vidékek tájképét meghatározó képzeletbeli vonalat, aminek ugye épp 25 éve, 1989-ben lett vége. Kialakult egy egypólusú világ, és az amcsik odáig jutottak, hogy képesek voltak Jelcin személyében tulajdonképp egy helytartót ültetni a megzuhant Szovjetunió élére, ebből mellesleg még film is készült Jeff Goldblum főszereplésével, hisz magának a nagyszerű Clinton elnöknek az emberei „faragtak győztest” az akkor is már

idült alkoholista, agy nélküli és alkalmatlan Jelcinből a „demokratikus Oroszország” élére.


Ez az állapot, ha úgy tetszik Amerika számára idilli volt: egy épp egyesülő, tehát a korábbi buffer-zónát bezabáló Európa és a csicska Oroszország. Ebben a felállásban tulajdonképp édes mindegy volt, hogy mennyire haverkodik és kicsoda még mindig az amúgy sem túl népszerű, és eleve vesztes oroszokkal, nem tulajdonított ennek senki jelentőséget, és az egész „cordon sanitaire” is Nyugat ámult imádatában volt, álmaikban Amerika integetett vissza, és nem is mondott nemet. Csak hát jött Putyin. És alapvetően ráunt erre a szerepre, amit országának hosszú távon a hidegháború győztesei szántak, és úgy gondolta magában, hogy 
kimaxolja a status quo-t, és szövetségeseket szerez magának a korábbi szatellitállamokban, de ezt immár nem a bal, hanem a jobboldalon teszi.

Az EU választáson is hír volt, meg pár hete nálunk is, hogy a szélsőjobboldali populista pártokon keresztül egészen messzire jutott eme tevékenységében, és a gázcsap csavargatásával a korábbi áldásos helyzet is erősen megváltozott. Amerika és Európa tehát berágott, mert a maci kijött biza a barlangból, megrázta magát, és mivel a téli álomnak vége, eléggé éhes is lett. A történet 10 évvel ezelőtt kezdődik Grúziában, ugye akkor még Orbán se volt, sőt Obama sem, mégis Amerika „rózsás forradalomban” támogatta a grúz ellenzéket, meglebegtetve nekik annak lehetőségét, hogy az „euroatlanti integráció” révén érdekszférát cserélhetnek. Ebből nem lett semmi: Putyin lépett, kitört egy függetlenségi háború Dél-Oszétiában (ez kb. annyit jelent, hogy Jászság) és készpassz.  De Amerika nem nyugodott, pár év múlva már a ragyásra mérgezett Juscsenkó arcát nézhettük, meg a narancsos forradalmat, de végül ez se jött össze:

Putyin lépett, és jött Janukovics, az ő embere.

Az Obama adminisztráció tulajdonképp ezt a stratégiát folytatja, bár a módszerek változtak. És bizony van egy kulcsszereplő is a sztoriban: Soros György, aki a maga kis civil társulatával karöltve végső soron az „oszd meg és uralkodj” elvét követve szakítja le a közép és kelet-európai orosz szövetségeseket, és nem szívbajos. Az ő „narancsos forradalma” már kissé véresebbre sikeredett. Az ő „oroszországi civil forradalma” már jóval hangosabb, zajosabb, és Putyin globális karaktergyilkossága is jobban megy ebben a közegben, hisz a sajtó mindig is "demokrata" volt Amerikában, és diktálja is a világsajtónak az irányvonalat rendesen. A törésvonal itt is az, mint korábban: keleti szövetség, vagy nyugati integráció. 10 éve ez a szöveg azon, hogy az Euro-atlanti fél, tehát „nyugat” ugyanúgy „nyugatbarát” rezsimek felbootolásával akarja megszerezni az európai érdekszférát, ahogy Napóleon a lengyelekkel haverkodott, az első és második VH alatt meg „baráti köztársaságok” láncát akarták létrehozni. Most ezek adottak, így elég csak a politikai széljárást megváltoztatni, nem kell a nyílt háború, csak polgárháborúk kis láncolata, egymástól elszigetelt, de egy irányba mutató konfliktusok, melyek valahogy mindenütt az oroszokat kötik le.

A stratégia lényege, hogy kulturális és társadalmi, valamint történelmi paradigmák mentén kettészakítják az országokat (ahogy tették Kelet és Nyugat-Ukrajna esetében) majd az így kialakult konfliktusban a leginkább nyugatos felet segítik hatalomra. És akkor most itt az idő visszatérni Johannishoz, a „szász román elnökhöz” mert az elmondottak fényében nézzük meg, hogy néz ki ebből a szemszögből nézve a történet: van egy ország a „buffer zónában” amelyiket 1920-ban, részben szintén az Orosz Birodalomtól is benyúlt területek (Moldova) beillesztésével hoztak létre egy kulcsfontosságú térségben. 2011-ben ebben az országban az uralkodó Szociáldemokrata kormány (Victor Ponta) olyan szerződést kötött a Lukoillal, aminek révén a fekete tengeri olajmezők kitermelése, a Constantai kikötő üzemeltetésének nagy része, valamint a PETROTEL olajfinomító egyaránt orosz kezekbe került.

A román baloldal hatalmas orosz-barátságán túl korrupt a velejéig, és a románok – lévén a második legnagyobb létszámú orthodox vallási közösség – kulturálisan is közel állnak az oroszokhoz.

2014-ben Ponta az első fordulóban meg is nyeri az elnökválasztást. Azonban a második fordulóban hirtelen „fordulat történik”. Egy voltaképp a semmiből érkezett kisvárosi polgármester, akinek a családja nagy része ráadásul Würtzburgban él, nem is román, ráadásul német ajkú protestáns, a nyugati, fejlett, progresszív, demokratikus Románia jelszavával meglepetésszerű győzelmet arat Victor Ponta felett. A választóvonal csodák csodájára az a történelmi határ, amihez hasonló Ukrajnában a Lengyel – Litván Nemzetközösség egykori határvonala, ami úgy rajzolódik ki a választási térképen, mintha egy történelmi térképet tennénk rá. Ami alapján most egy ország szakad ketté, polgárháború folyik, és emberek halnak meg.

Szóval, mi, akik Erdély nagy barátai vagyunk, igazából örülünk a magyarok bölcsességének, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyékben (ahol abszolút vagy relatív többségük van) kettős üzenetet küldtek a román közvéleménynek. Egyrészt távol maradtak a szavazástól, másrészt jeleztek, hogy

„Erdély, az Erdély, Erdély meg Európa”.

Ennyit tettek, de talán mert ösztönösen látják a valós eseményeket, talán jobban is mint mi, valamint látják azt is, hogy Magyarországon mit művelnek ugyanennek a világpolitikai forgatókönyvnek a részeként, bölcsen kivárnak. Az egyszer biztos: ahogy kiderül, hogy a román nemzeti egység kerül veszélybe, ahogy Johannis túltolja a nyugatbarát biciklit, a románok számára a magyarok lesznek a bűnbakok, az meg nem egy hálás szerep.


És bár az autonómia és a transzilvanizmus eszméje közel áll szívünkhöz, de ha azt azok teremtik meg, akik nem mellesleg Magyarországon majdanoztatják a soroscivil ifjú kommunistákat, akkor köszi, nem kell ez a torta. Mert nálunk épp a baloldal most a nagy „demokratikus nyugatbarát” és a jobboldal az, amelyik kicsit ráncoltabb homlokkal nézi az eseményeket, és a Gazprommal bizniszel. De a Nagy Játszmában tulajdonképp édes mindegy, hogy bal, vagy jobboldali az a kormány, amelyik épp van, hisz a cél azonos

Ha a székely autonómia és a transzilván föderalizmus ennek mentén jön létre, nem lesz hosszú életű, sőt hosszú távon a magyarok szívják meg, akár egy gerjesztett polgárháború bűnbakjaiként . Épp ezért jó, hogy a magyar kisebbség kivár, és ne hazaárulózzuk most le könyökből Kelemen Hunort se a kétértelmű nyilatkozatok miatt, mert lehet, hogy igaza van. Minden azon múlik azonban, hogy Johannis (aki amúgy Iohannis a románoknak) merre fog helyezkedni elnöksége során. Meglátjuk. A medve bőrére mindenesetre semmiképp se igyunk. Pláne, ha erdélyi. Azok elég veszélyesek.
Tovább..

2014. november 19.

Kisssomaábrahám élete


Nem a messisás, csak egy nagyon haszontalan fiú, avagy a hétfőn tünciző marxista bogyókák brienesítve.


Tovább..

2014. november 18.

Infantile pride avagy menjetek a picsába, a tüntetésnek vége!


Láthatóan nem csak az első sorban tülekedő, lökdösődő nyílt tekintetű fiataloknál a munkaidőt munkában töltőket beelőzendő, időben megfelelő pozíciót foglaló dékás nyugdíjasoknál volt kissé több a kelleténél a galaktikus gégepusztítóból, hanem a HaHás felszólalók is rendesen betermelhettek a lámpalázra. Érthető, hisz az eddig kisebb termeket elfoglaló és a Lánchídon negyed órácskányit seggretottyanva ellenálló kis szociológuspalántáknak ez volt az első olyan fellépésük, amit nem kizárólag a saját szórakoztatásukra csináltak. A netadó miatti megnövekedett tömegdemostrációs hajlamra építve végre összejött nekik egy olyan rendezvény, ami nem kizárólag a pesthidegkúti villatulajdonosok teljesen hülye, marxista gyerekeit érdekelte (akiket a kedves beküldőnek köszönhetően a fenti képen is láthatunk - Marx kicenzúrázott Tőkéjével.)

Nem éltek a lehetőséggel, a kreténség és a legsúlyosabb inkompetencia megnyilvánulásaként sikerült egy „Menjetek a picsába, a tüntetés véget ért!” zárással feltenni a produkcióra a koronát micisapkát.

Meleg szívvel gratulálunk!

Pedig cukorédes volt, ahogy megküzdöttek és alulmaradtak saját korlátaikkal vívott küzdelemben kedvenc zöldövezeti marxistáink. Úgy látszik a pesthidekkúti élet, és a villa kertjében rendszeresített, Nuriel Roubini Marx-kritikájának a kritikája szakesteken nem készítették fel magukat megfelelően a nyilvánosság előtti értelmesen beszélés kihívására.

Hiába, no, akik Marxot is csak a kommunisták által megfelelően cenzúrázott változatában képesek olvasni, azoktól túl sokat nem érdemes elvárni.

Tegnap toltam egy előzetest, hogy mit várok a fellépőktől, korrekt módon megfeleltek a nem kifejezetten magasra helyezett mércének. Egyedül a CéCéCéPés pulóveres kommunista ceremóniamester okozott meglepetést, akinek sikerült a tüntetés záró szakaszára az önkívületig forradalmi állapotba hergelnie magát, és útszéli fenyegetőzések társaságában küldte el a picsába az Orbánt és a kormányát. Nyilván mi nem akadunk fenn ezen a kocsmai stíluson, és valószínűleg a Fidesz részéről sem Deutsch Tomi fog bíráló hangnemben véleménycikket írni a Népszavában erről.

Viszont (tudom viszonttal nem kezdünk mondatot) meglehetősen érdekesen vette ki magát ez a hörgés Nemes Balázska beszéde után, aki félelemről, diktatúráról, a jól megszokott toposzokat hibátlanul elővezetve tartott kiselőadást. Nála ott akadt ki a kultúra-meter, amikor kijelentette: mi, akik itt összegyűltek a téren, azok nem félünk kimondani, hogy igazuk van.

Miben, kisfiam? Ahhoz mondani is kell valamit.

Jegyezzük fel, Leninnek nagy szerencséje volt a matrózokkal! Ha neki Nemes Balázsék jutnak, most a cár atyuska kezelné a Barátság kőolajvezetéken a kombinált fogót, miután francia vörösbort kortyolgatva meghallgatta az amerikai nagykövet önfeledt dalolászását Ladiszlav Bitovics nappalijában.

Hát, kb. ennyi maradt meg a tüntetésből, mert mielőtt sikerült volna az elhangzottakat feljegyeznem, beindult a roham a parlament irányába, és mindenképpen látnom kellett, ahogy a kötöttsapkás mámikák csatárláncot alkotnak a HaHásokkal, Mécs Imrével, KoppányGézaBendegúzBélával a DéKá részéről és próbálják felöklelni azt a 10 darab rendőrt, akiknél sokszor egy 12. kerületi óvodai farsangot jobban és többen biztosítanak.

Tovább..

2014. november 17.

Közfelháborodnak a liberális misszionáriusok


A kezdeti kapkodás és idegesség után végre megtörtént a piacfelosztás az ellenzéki térfélen focizgató új populista mozgalmak” között. Ezen a héten a Gólya presszóban búslakodó, kinyúlt pulóveres, guevarás hipszterek, az ELTE szociológia – Alinsky-szakirányos, radikális-liberális misszionáriusaié a terep, a közös kabalafigura, Horváth „ufófigyelő” Andráska mellett.

A többiek most a közfelháborodottak ráhordását vállalták az eseményre, mindenféle kamu eventekkel.

A három konkurens, most kartellbe tömörült csapat közül még ők a legnormálisabbak, ha egyáltalán ennek a kategóriának van értelme az esetükben. A Gulyás Balázs féle – nézzünk körbe a Facebookon kiből lehet szocialista szimpatizánst gyártani – társaságtól lilát hányunk, de a kreatív válságukat norvégcivil pénzből finanszírozott nyilvános pszichózisokkal ellensúlyozó Gulyás Marciék tényleg a legalja. Ők azok, akik pénzügyileg is érdekelté tették magukat az ellenzékieskedésben, a másfél ezer embert sem megmozgató rendezvényeiket rendre túlszámlázva (szezonon kívül 1,2 millióért színpadod bérelni???) számolják el – hova máshova - mint a Norvég Alap terhére, az Ökotársos tüncitársak nem annyira protestáns könyvelési szigort idéző ellenjegyzése mellett.

A mai előadóművészek - a legújabban már egészen korrupció-szakértővé szopott Horváth Andráson kívül - tulajdonképpen olyanok, mint a pattanásos kamaszlány a Bravo magazin szexszerelem rovatában. Beszélnek majd a young adult lét kihívásairól, meg hogy milyen érzés helikopternek lenni a sok nemdemokrata mellett. Minden megnyilvánulásuk komoly intés a szülőknek. Ha a gyerek a pályaválasztáskor a társadalomtudományok felé szeretne indulni, semmiképpen se javasolják neki az ELTÉ-t, abban a szellemi nyomorban csak az intellektuális gettósodást fogják eltanulni, de az SPSS-t, amivel pénzt is lehet keresni a szakmában, azt nagyon nem. Aztán a mozgalmárkodás mellett marad nekik a kódolás apróért, esetleg a call-center, ha éppen nincsenek nagyon szétszívva délelőttönként, ami csak növeli a nemdemokratilus világgal szembeni sértődöttségüket (aka. azért mert pattanásaim vannak, nem is lehet fiúm?). 

Persze lehet közben még aláírást gyűjteni MAKarcsi ellehetetlenítéséért, mert ő képes és kibeszél a narratívából, ami ugye a náci szinonimája, meg össze is zavarja a hallgatókat az éppen rögzítendő polgárháborús szerep elsajátítása alatt.

***

Némileg pikáns azért uniós zászlókba burkolva tüntetni adóügyekben, miközben az egyesült ajrópai junió bizottsága éppen a legsúlyosabb bizalmi válságát éli, kettő héttel a hivatalba lépése után – és nem Navracsics miatt. Junckertől (emlékezzünk csak kik nem támogatták a jelölését!) várni az ÁFA-ügyi megváltást olyan, mint tűzcsapokat halmozni a bogrács alá, hátha most begyullad. De a bitónappalizó Goodfriendtől is hiába várják a megfejtést a kevés szavazó, de rengeteg ambíció problémára. Másfél hónapig marad még nálunk, aztán a mindkét házban republikánus többség ízlésének megfelelő nagykövetet kell kineveznie Obamának.

Még egy ilyen, a weyerbélázást nagykövetségi szintre beemelő hülyét csak nem kapunk. Ekkora mázlijuk nekik sem lehet…

Ha már weyerbélázás: el kell ismerni, igazából rettentő cuki, amikor első lépésben Bitólaci nappalijában átadunk a rezidens nagykövetnek egy (zöld) dossziényi kivágott újságcikket a Népszavából, benne a legjobban pörgő ellenzéki toposzokkal, majd mikor ezt visszahalljuk egy non-paper fecniről, akkor bólogatunk rá, hogy „nu, az ámerikaik szerint is csúnyakorrupt a Simicskaviktor”. Hogy a maga nemében nagy siker ez, az lényegtelen, a történelem tele van naiv és/vagy idióta diplomatákkal.

Chamberlain is népszerűbb volt, mint Churchill…

Az esti ayurvédikus tüntetést szervezők részére azért van egy jótanácsunk: Néha érdemes kijönni a rezervátumból és körbenézni, hiába mond ellent Alinsky második pontjának, mert a végén megint Gyuriferinek fogjátok ragasztani a plakátot!

Tovább..

2014. november 16.

A fácánvadászó lézerblokkoló


„Vajon miért áll fideszesnek egy mai magyar fiatal? Fácánvadászatért és lézerblokkolóért. Nem Orbán a példakép, hanem Lázár”vélekedik a hvg-n Tóta W. Árpád, akit inkább hagyni kéne fuldokolni a csillagközi vákuumban, galaxisközi antianyagban és hasonlókban céltalanul lebegni, de többnyire nem tudjuk megállni, hogy visszarántsuk a mégiscsak elolvastuk szellemi lélegeztetőgépére.

Nos, bizonyára vonzó lehet fideszes politikusnak és hasonlónak állni egy fiatal számára akár tótawéi alapokon is. Ugyanakkor ki az a bolond, aki úgy akar meggazdagodni, hogy nullhuszonnégyben mások (rendszerint a csajok előtt teljesen vállalhatatlan figurák) utasításait hajtogatja végre évtizedekig, aztán ha szerencsés, és felverekedi magát a pártban, ráadásul egy akkorában, mint a Fityisz, esetleg egy rövid ideig pár saját ötletét is átültetheti a valóságba? Az államigazgatás és egy párthierarchia fegyelemre és engedelmességre épül, és csak ezután jön a kreatív saját ötletek sora, hisz különben szétszalad a társulat, nem hatékony a működés.

Szóval kizárólag meggazdagodni sokkal jobb választás a vállalkozás, ott mindenki a maga ura, úgy osztja be az idejét, ahogy akarja, és nem kell állandóan azon agyalni, hogy mikor mond rosszat, nem figyelik minden lépését a riválisok és a gonosz újságírók, akiknek máskor meg könyörögni kell vagy udvarolni a beszámolóért egy random szalagátvágás előtt.

Így aztán valószínűleg aki politikusnak áll bármelyik pártban, annak mégis van némi küldetéstudata is, és talán marad is belőle valamennyi idővel. S hogy miért vonzó a Fidesz? Lézárjani ellenére vagy sem, de jelenleg mégiscsak a Fityisz a legsikeresebb párt Magyarországon, nemde? Aztán meg mi legyen vonzó, az MSZP, az inkább „Külön” Együtt, a frakciózó PM és LMP, esetleg a túlmozgásos Gyurcsányék? Vagy a Jobbik?

A Jobbik egyébként, na, az valamiért mégis vonzó a fiatalok számára, pedig ők aztán tényleg nem kínálnak semmit.

Szóval ha már valaki politikusnak vagy politikasegédnek áll egy pártban, és sokkal többet kell olyasmivel foglalkoznia, ami nem érdekli, hogy egyszer majd egy kicsit olyat is csinálhasson, ami érdekli, és akkor fog igazán önállóan tudni dönteni, amikorra már elmúlt a lázas ifjúság, és a gyerekei házasságát kell menedzselnie vén politikusként, nos, akkor már legyen egy sikeres párt, Orbán meg Lázárjani ide vagy oda. Kb ennyi. Kizárásos alapon.


Mi maradunk tisztelettel és a sör mellet a Toronyházban naplopó, politikakövető kibicek.
Tovább..

2014. november 14.

Kósa Lajos látott már kacsát?


Meglehetősen érdekes ez a magyari vonulhatnék, hogy 700 Forint netadó tömegeket vonzott az utcákra, a könnyfagyasztó idő ellenére. Még a NAV-tünti is erőlködős volt. Mindenesetre akár ki is pénzelte ezeket a megmozdulásokat várhatott volna novemberig, mert a devizahitelek forintosítása valódi okot is adhatott volna a demonstrálásra. Mázlija a kormánynak, hogy az eladósodott népek bajaira nem olyan érzékeny a norvégcivil társadalom, mint az internetadóra…

Kósa Lajos még erőteljes fejcsóválgatások közepedte cáfolta a HírTV október 25-ei Magyarország Élőben c. műsorban a piaci áron való átváltás rémhírét. Mint mondta:
  
„a piaci árfolyam a devizahiteleseket olyan mértékben hozná lehetetlen helyzetbe, hogy amit eddig adtunk segítséget, annak semmi értelme nem lenne, és nem is ez a szándék, nem is hallottam erről, tehát ez valószínűleg kacsa”

Hát igen… Tulajdonképpen a nagy elszámoltatás közepette sikerült a gonosz, pénzhalmon csücsülő banksárkány mind a 12 fejét úgy levágni, hogy nagyjából mind a 12 meg is maradjon.

Az elszámoltatásnak három fontos eleme az árfolyamrés, az egyoldalú szerződésmódosítás és az átváltás kérdése. Az első kettő tekintetében az emberek hamar rájöttek, hogy a bankok módszerei tökéletesen kimerítik a g*ciség fogalmát. A drága pénzen foglalkoztatott jogászoknak mégis hosszas időbe telt, hogy bebizonyítsák, hogy a g*ciség egyszersmind törvénytelen is. Más jogászok mindeközben ennek ellenkezőjét bizonygatták. A lényeg, hogy jó sok törlesztőrészlet befizetése után kimondta a Kúria, hogy a g*ciség törvénytelen, a bankoknak meg fizetniük kell. Hát ez az a kb. 900-1000 milliárd Forint, amit most a bankoknak vissza kell fizetni, és ez őket nagyon meg fogja viselni. Kiálthatnánk győzelmet, de hát valljuk be: a jogtalanul, pluszban beszedett sarcot ímmel-ámmal visszafizetni évek múltával nem nagy nehézség. Különösen, hogy azt azóta a bankok befektették, csinos hasznot hajtotta belőle. Meg hát volt azóta csúnya infláció is. Szóval akkor lenne itt igazság, ha kamatostul kellene visszafizetniük az 1000 milliárdot, hiszen azt az emberektől beszedett plusz pénzt maguk az emberek is befektethették volna.

Eddig tehát a banksárkány áll nyerésre.

Az elszámoltatás harmadik eleme a forintra történő átváltás kérdése volt, ahol minden adós a kormány korábbi határozottságára számított, amikor kedvezőbb árfolyamon, de egyszerre lehetett a tartozást kifizetni. Akik ez meg tudták lépni, jól jártak, de valljuk be, valószínűleg nem az ilyen tartalékokkal rendelkezőknek volt a legnagyobb szükségük a kedvezményre, hanem azoknak, akik mostanáig a forintosításra vártak. Csak hát hiába…

Arra persze lehet hivatkozni, hogy a Kúria határozata - amely szerint az árfolyamkockázatot a hitelfelvevőnek kell vállalnia - megkötötte a Kormány kezét. A Kúria persze csak azt nem vette figyelembe, hogy az olyan Simor András féle zseniális pénzügyi szakemberek az alapkamat végtelenbe emelésével simán romlásba tudják dönteni a fél országot. Valószínű azért nincs Simor András börtönben, amiért a Kúria is ilyen kitűnő döntéseket hoz. Az adósságrendezés kérdésre a Fidesz nyakába szakadt, de az ő tárgyalási pozícióikat saját korábbi különadóik gyengítik, különösen a bankadó…

A Kormány által kivetett bankadó a bankok extraprofitjának megsarcolásáról szól.

A bankok extraprofitja azonban éppen az igen aljas módon megkötött devizahitelekből, az árfolyammal történő játszadozásokból, szerződésmódosításokból származik. Az állam viszont ahelyett, hogy különböző szabályozásokkal az extraprofit termelődését megakadályozta volna, inkább elvett belőle valamennyit, és beépítette a költségvetésbe. Tulajdonképpen az extraprofit lefölözése egy adónemmé vált, amit az állam a bankokon keresztül szed be az állampolgároktól. Igazából ezért nem is áll érdekében a bankok ellen fellépni. Még nagyobb rés lenne a költségvetésben… Jelen szomorú helyzetben az adósok az igazságtalan törlesztőrészletek formájában finanszírozzák az állami kiadásokat, és befizetéseik már jó előre bele vannak kódolva a költségvetésbe…


Szóval, ha valakik tüntetni szeretnének ezügyben – bár valószínűleg sikertelenül – akkor vigyenek Kósa Lajosnak kacsát.
Tovább..

2014. november 12.

Melyik az igazi Stirlitz?


A magyarik üveghegyen is túli országában mindig nagy eseményszámba megy, ha szamárháton, gyalogosan, vagy repülőgépen messzi földről érkezett tanító érkezik, hogy megtanítsa a magyarokat késsel-villával enni, meg zsebkendőbe orrot fújni. Ezért küldte el a jó Barack király az ő kedvenc bölcselőjét Stiglitz urat Magyarisztánba. Jótanáccsal is ellátta az idős bölcset, hogy csak akkor boldogulhatsz a magyarikkal, ha mondasz is valamit, meg nem is. Így történt, hogy egy szomorú őszi napon Stiglitz úr beállított a magyarikhoz. Barack király intelmeivel…

Barack, meg az ő szintén jóságos tanácsadói azt javasolták, meséljen a Stiglitz úr arról a madárlátta szép új világról, ahol minden csupa csillogás és jóság, és csak úgy tündöklik a fényesre polírozott liberalizmustól. Ahol tudásalapú társadalomból van a kerítés, és társadalmi egyenlőség folyik a közkútból. Mesélt is az öreg Stiglitz úr a liberális demokráciáról, hogy volt idő, amikor az emberek hülyék voltak, de aztán felvilágosodtak, és az volt a liberális demokrácia. Meg volt a tehetség és tőkealapú kezdeti, na az is a liberális demokrácia volt. Sőt, az mind liberális demokrácia volt, amikor valahol valami jó volt.

A magyaroknak eszükbe se jutott, hogy a Stiglitz úr által felvázolt fejlődéstörténet totális képzavar, mert akkor mire fel kapott volna két Nobel-díjat.

A magyari sajtó a beszéd után úgy emlegette a Stiglitz urat, mint jelentős gazdasági szakembert, nagy rendszerkritikust. Aki Amerika fejére is rá meri olvasni a visszásságot, meg a globalizációra is mer csúnyákat mondani. De még a magyarik illiberális királyára is, persze csak módjával. Stiglitz úr eszményített állama olyan világ, amelyben egyensúlyi helyzet tartja fönt az igazságot, a társadalmi egyenlőség uralkodik, és nem a tőkefelhalmozás, hanem a tudás az állam belső vagyona. Stiglitz úr olyan liberális demokráciát vázolt föl az ámuló magyariknak, amelyben az állam által gyakorolt fékek és ellensúlyok biztosítják igazságos társadalom kialakulását. Azt is mondhatnák a magyariak, hogy ez valójában egy illiberális liberális demokrácia. Nem a másnapos Orbán király zákányos elszólása az orosz meg török állam nagyszerűségéről. Hanem az, amit amúgy mögötte megsejtettek a magyarik, vagy legalábbis érteni akartak alatta.

Stiglicz úr tehát eszményi liberális demokráciája illiberális, csak nem nevezi annak.


A magyarik elgondolkodtak ezen az igazságbeszéden, mert közben tudva tudták, hogy a nagy térítő út előtt, Stiglitz úr a Barack királynak dolgozott. Ott bábáskodott a Klinton király alapítványa körül, Soros udvari mágussal is jó barátságban van, és a Világ Bankját is eligazgatta. A Barack király és jóságos tanácsadóiról viszont úgy tudták a barbár magyarik, hogy mézes-mázos alapítványokkal, tejjel-mézzel folyó világbanki kölcsönökkel terjesztették a maguk igazát, meg a maguk iparát. Az Európával megkötendő kereskedelmi traktátumba is szépecskén bele akarják csempészni a furcsa búzájukat, meg a világrengető gázkitermelésüket. Az alapítványi zarándokok meg szerte Európában, meg a magyarik országában hirdették a Barack király igazát, de ez nem tetszett az Orbán királynak meg a híveinek. Megaztán nem is lehetett eldönteni, mit is akar ez a Stiglitz úr. Vagy melyik az igazi?

Mert a magyarik egyetértettek ám a Stiglitz úrral, de azt látták, hogy olyan demokráciás országból jön, amelyik végletesen el van adósodva a kommunista Kína felé, óriásiak a társadalmi különbségek a szegény meg a gazdag között, és amely borzasztóan erőszakos a más országokkal szemben, ha megharagszik.

Ha meg ekkora ott az igazságtalanság, akkor minek tolta ennek a szekerét ez a Stiglitz úr? Ki is et a Stiglitz úr?

Szóval lényegében volt itt egy bácsi, aztán érvelt is meg nem is, izé is meg nem is. Szimpatikusakat mondott, minden következmény nélkül. Az egész eseménynek éppen ezért vélhetően annyi értelme volt, hogy a 444 a cikkbe rejtve tudjon egyet matolcsizni, legalább akkora abszurditással, mint ha vegán lapban a tesco megújult húspultjairól lenne a bekezdések között egy-egy villogó fényreklám.
Tovább..

© 2013 Tutiblog, AllRightsReserved.

Működteti a Blogger