Először is kijelenthetjük: Áder
János frankón meghekkelte a médiát ezzel a talányos bejelentést megelőző bejelentéssel.
A médiákok fintorogtak ugyan a dolgon, de két-három mondatnál többet nem tudtak
hozzáfűzni a dologhoz, úgyhogy kénytelen kelletlen elküldték a munkatársakat
meghallgatni, mit akar az Áder ötödikén korareggel. Tulajdonképpen nem is nehéz
elhinni a sírásra álló bajszú köztársasági elnökről, hogy naphosszat azon
kesereg a Sándor-palota magányában, hogy senki nem figyel rá. Mindenki csak a
bajusza meg az érzékelés határán mozgó mosolya miatt baszogatja.
Gondolta,
akkor csinál egy ilyen vicceset…
A kritikus tömeget és értelmes
mondanivalót nélkülöző újévi tünci miatt kielégítetlen libnyaf sajtó jól fel is
izgatta magát előre. Még a Török Gábornak is kipirult az arca, hogy hátha az ő foglalkoztatottsága
is megemelkedik, amikor az Áder majd bejelenti, hogy elege van a hisztiből, és
kiírja az előrehozott választásokat. Néhány átmenetileg munkanélküli
megmondóembernek, az újgenerációs Várady Zsoltinak, meg a Vágó Gábor magyar
állampolgárnak, de még a lakás-előtakarékoskodást burzsoá luxusnak nevező
tüncipuncinak is megizzadt a tenyere, hátha szakértői kormány lesz a vége. Oda
kis ügyeskedéssel simán be lehet kerülni szájat habosítani. Az ATV egyenesen
élő adásban közvetítette az eseményt, hátha Áder Goodfrienddel az oldalán
szimbolikusan elfogyaszt egy SáGa-virslis hotdogot, így intve be az oroszoknak,
egyszersmind üzenve a Kormánynak is, hogy az amerikai demokrácia csellel bevette
a Budai Várat. És persze Gyurferi is készült, már éjjel megírta a reggeli
sajtótájékoztatót szövegét a retyón, Gordi meg a tükör előtt ízlelgette a szót,
megbízott szakértői-miniszterelnök.
Talán már a repülőjegyet is lefoglalta, a
zoknikat meg a bőröndbe hajította.
Így viszont a sajtónak és mindenki
másnak is csalódnia kellett, hiszen bár mindennél nagyobb figyelmet kapott az
éghajlatváltozás, és a vele összefüggő köztársasági elnöki terv ügye néhány
pillanatra, mégsem lehetett tüncizős-orbánozós ráadásnapot tartani. Ami meg
ugye sokkal érdekesebb lett volna…
Kapott viszont a sajtó néhány nem
várt infót arra nézvést, hogyan folytatódik a köztársasági elnök
éghajlatváltozással és a víz kérdésével foglalkozó programja. A klímacsúcsok és
a Budapesten megrendezett Víz-konferencia tanulsága összegződött gyakorlatilag
abban a kezdeményezésben, hogy január 1-jével megalakult a Környezeti
Fenntarthatóság Igazgatósága, élén Kőrösi Csaba korábbi ENSZ-nagykövettel. Az
Igazgatóság létrehozásának célja az volt, hogy kormányokon és pártokon
felülemelkedve képviselje az éghajlatváltozás problémájának ügyét, és hogy
diplomácia segítséget nyújthasson a Kyotói Egyezményt felváltó új, kibővült
egyezmény létrejöttéhez Párizsban. Ehhez kell Kőrösi Csaba diplomáciai
tekintélye, aki remélhetőleg az intézmény nevét is lecseréli idővel.
Ő jelenleg
a fenntarthatósági igazgatóság igazgatója, a legfőbb Fenntartó, amelyhez fogható
béna elnevezéseket az TOS-ban hallottunk utoljára.
Mint azt már korábban írtuk, 2015
valóban a változás éve lesz, és nem csak a baljóslatú feltételezés miatt az
éghajlatváltozás visszafordíthatatlanságáról. Ebben az évben jelenik meg a pápa
zöld enciklikája is, és Párizsban is újragondolják a szénmonoxid-kibocsátás
világméretű kérdését, ill. ha ez meghiúsul, akkor annak igen árulkodó és
messzemenő következményei lesznek.
És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, amitől
Áder János kezdeményezése kezd kicsit gázos lenni. Azt ugyanis meg lehet tenni,
hogy a klímacsúcson Magyarország teljesítményéről áradozunk a
szénmonoxid-kibocsátás kérdésében, és lehet meghívni a világ nagy vezetőit vízkonferenciát
tartani, de ez így, ebben a formájában kezd túlságosan modorossá válni. Az
öltönyös, fehérabroszos környezetvédelem nem igazán hiteles, ha végig az az
érzés környékez bennünket, hogy Áder János tulajdonképpen a Budai Várból ereget
füstpamacsokat az egyszeri népnek, azt üzenve, hogy a komáimmal épp a vízről
beszélgetünk idefönt.
Hogy lesz vele némi probléma.
Áder János elképesztően fontos
dolgot mondott ki, amikor az éghajlatváltozás kérdését komplex problémának
nevezte. Ugyanis valóban nem csak annyi történik, hogy pár fokot emelkedik a hőmérséklet.
Éhínségre, a vízért folytatott háborúra és népvándorlásra, de a hazánkat is
érintő új betegségek megjelenésére, és a földművelés, állattenyésztés módjának
megváltozására számíthatunk. Valamint szélsőséges időjárásra. Áder
kezdeményezése valahogy mégis magánakciónak tűnik, amihez nem zárkózik fel a kormány. Ami azonban még fontosabb, az egész mindaddig gerillaharc lesz
frakkban, ameddig nincs kapcsolata az emberekkel.
Az átlagmagyari ugyanis nem
elégedik meg azzal, hogy a Mátrai Erőmű megoldotta helyette a környezetvédést,
meg hogy milyen frankó volt a vízkonferencia. Az emberek leginkább azért
csalódottak, mert mint minden, úgy a Föld tönkretevése és megmentése is a fejük
fölött zajlik, holott utóbbiban igenis részt akarnak venni, ahogy az előbbiben is szerettek volna a túlfogyasztással, csak éppen az sosem volt jellemző a magyarikra. A tehetetlenség,
bizonytalanság elkeseredett energiáját föl lehetne használni egy országos
mozgalom létrehozásában, amely tájékoztatást nyújt az embereknek, hogy ők,
személy szerint mit tehetnek és miért felelősek a jövőt illetően. Az
éghajlatváltozás problémájának komplexitása éppen abban is megmutatkozik, hogy
nemcsak fölfelé, hanem lefelé is hatni kell, meg kell találni az utat az
emberek felé, akik számára éppen olyan fontos, hogy kormányokon és pártokon
felülemelkedve, közösen állhassanak a környezetvédelem ügye mögé.
Egyértelmű, hogy a köztársasági
elnök személye hagyományosan protokolláris, jobban áll neki a nemzetközi
színtér. Viszont azt is be kell látni, hogy a környezetvédelem ügye iránt
szinte teljesen érzéketlen jobboldali vezetés mellett ma Áder János képviseli
egyedül az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéseket állami szinten. Fontos
lenne, hogy a hétköznapi cselekvésnek is arcot, rangot kölcsönözzön.
Enélkül a
munkája nagyon értékes, de egyszersmind egyre távolodó lesz a magyar emberektől. És
addig meg ne beszéljünk többesszámban…