Ceterum censeo Strasburgem esse delendam

Két és fél órán át ismét Magyarország volt a téma az Európa Parlamentben. Most éppen megint emberi-, meg egyéb alapvető jogok témában. Mint általában. És ahogy pár beszámolóba beleolvastam, teljes mértékben meg tudom érteni az euroszkeptikusok földcsuszamlás szerű előretörését, amit az elmúlt pár évben az egész kontinensen tapasztalhatunk.

Teljes fegyverzetben vonultak fel ellenzékiék, megtámogatva a hivatásos eurobürokraták ellenzéki librettóból danolászó csapatával. Meghal a civil szféra, félnek az újságírók és egy halom hasonló baromság, valamint a kedvencem a DK-s Niedermüller Pétertől: „az »illiberális állam« etnikai alapon, kulturális szempontból homogén társadalmat akar létrehozni”. 150 perc arról a problémahalmazról, ami nincs is.

Mert ugye a civil szféra 99,7%-a köszöni szépen, nehezen, de boldogul, a maradék 0,3% meg így járt. Talán nem kellett volna norvégolni. A rendkívüli nyomás alatt rettegő újságírók pedig napi 17 terabájt mennyiségben gyártanak kontentet a gonoszorbán elnyomó, korrupt rezsimjéről és a forradalom kormányváltás szükségességéről, különben kidzsongun. Niedermüller meg egyszerűen hülye, ha a jelenleg hatályos magyar jogszabályokból etnikailag és kulturálisan homogén társadalmat létrehozni kívánó asszimilációs és kisebbségellenes politikát olvas ki.

Olyasmiért érdemesebb lenne a román, a szlovák, vagy a francia politikát közelebbről* tanulmányozni.

Nálam a csúcs vitathatatlanul Ujhelyi és Szanyi kapitány nyilatkozata a témában: „A mai meghallgatás újabb fejezete volt az Orbán-rezsim nemzetközi elszigetelődésének, de arra is rávilágított, hogy a demokrácia európai ellenségeinek egyes konzervatív erők is igyekeznek fedezéket biztosítani. A vita konkrét eredményre ugyan nem volt hivatott, de azt megmutatta, hogy Orbánék agóniájának még nincs vége” Esküszöm, ha holnap nyerek a lottón (nem mintha szükség lenne rá, rendesen ki vagyunk tömve itt a Toronyházban), ezt a szöveget így, ahogy van, felfújatom pár graffitissel a Várbazár falára.

Ijesztő, hogy mennyi időt képesek emberek az EP-ben olyan dolgokkal foglalkozni, amik vagy már lezárt témák, vagy szinte biztos megnyugtatóan le lesznek zárva. A kormányt ugyanis eddig egy ügy kivételével (erről lejjebb) semmiben sem meszelte el az EU. A koreográfia eddig az volt, hogy ha valami nem tetszett az EU-nak, akkor szóltak, a kormány meg leült velük tárgyalni, és addig gyúrták egymást, amíg mindenki megnyugodott, leszámítva a hazai ellenzéket. De ők csak akkor nyugodnának meg, ha az EU hadsereggel buktatná Orbánt és valami ellenzéki kunbélát pakolna népbiztosnak az ország élére. De ez ugye nem fog bekövetkezni. És azért vagyok biztos abban, hogy bármilyen intézményes vita az EU és Magyarország között megnyugtatóan fog lezárulni, mert lassan 5 év tapasztalatunk van arról, hogy ezt szokta csinálni a kormány.

Az egyetlen dolog pedig, amiben az EU meszelés alatt tartotta az országot, az a túlzott deficit eljárás volt, de az meg ugye az elmútnyócév sara, és pont Viktátorék hozták ki belőle Magyarországot.

A nap vesztese evidens módon Magyarország, mert megint bele lehet rúgni pár baller publival akár nemzetközi szinten is, valamint vesztes Kovács Zoltán kormányszóvivő, akinek feleslegesen végig kellett szenvednie ezt az egészet. A fő vesztes én vagyok, akinek ezzel kellett foglalkoznia. Nyertes nincs, csak egy különdíjat tudunk kiosztani az Európai Néppártnak, akik a Fricz Tamás-védelmet** alkalmazva hátráltak ki a vitanapból, megmutatva, hogy tényleg akkora baromság volt az egész, hogy értelmes ember, akinek nem kötelező ott lennie, bármilyen indokot képes felhozni, legyen az bármennyire is béna és átlátszó, csak hogy ne kelljen ezt az egészet végigszenvednie.

* A francia állam éppen a szekularizált köztársasági gondolatban szeretné feloldani a különbözőségeket és ehhez a teljes világ tapsol
** Mivel Fricz Tamás nem ért rá, de a liberálisok nem engedtek változtatni a programom, ezért cserébe kivonultak.