Szily Laci, meg a pajtikái
sajtószabadságilag el vannak nyomva idehaza. Ezt ők maguk nem merik itthon
megírni, de szerencsére a demokratikus Le
Monde kisegítette őket, amikor listát készített a francia terrorizmusellenes
sajtószabadsági menetelés nem kívánatos résztvevőiről, köztük Orbán Viktorral.
Arról az Orbán Viktorról beszélünk, aki reggelente kihallgatáson fogadja a
térdenálló, megalázott baloldali és liberális újságírók tömegét, és ha nem
tetszik neki, amit aznapra posztolni akarnának, meghuzigálja a fülüket, ni!
Azért is olyan nagy a füle mindegyiknek. Sőt, annyira el vannak nyomva, hogy
direkte nem csökkentik a rezsijüket.
Meg özönakácot telepítenek a lábukhoz…
A megtévesztett jobboldali
tömegek mindeközben meg azon tipródnak idehaza, ugyan hogy a pélóba sikerült
elérni, és kinek, hogy a sajtószabadságot súlyosan korlátozó, újságírókat
véleményükért bebörtönző országok mellé Magyarország is fölkerüljön a Le Monde
listájára. Főleg, mert noha példát nem mutat a nagyvilágnak a magyari sajtótörvény és -finanszírozás, Európa igazi, feketeöves sajtószabadság-ellenes miniszterelnökeihez képes Ové a fasorban sincs. Meg, hogy mire is volt ez jó? Az ugyanis nem tűnik valami meggyőző
indoknak, hogy a full baloldali Európatanács nem elégedett azokkal a
változtatásokkal, amelyeket az Unióval egyeztetve Magyarország több évvel
ezelőtt végrehajtott a médiatörvény kapcsán. Olybá tűnik, hogy tök mindegy,
volt e jogharmonizáció (mert volt), meg az is, hogy az EU ezzel megelégedett
(mert megelégedett), mert ha a Le Monde, vagy a magyarik jóakarói úgy gondolják,
simán elő lehet citálni az országot és a vezetőjét ilyen fantasztikusan erős és
megalapozott indokokkal egy terrortámadásra való megemlékezés kapcsán.
Igazán méltó.
Igazán gyönyörű.
A magyariknak meg még az is
eszébe jutott, hogy hogyan nem került föl a listára a Hollande úr balján
menetelő Angela Merkel, akinek az országában alig 4 hónapja tálalt ki Udo
Ulfkotte, az azóta tekintélyesnek nem nevezhető Frankfurter Allgemeine Zeitung
volt újságírója, a titkosszolgálatok által kézivezérelt német sajtóról, bár ott
a sajtószabadság-menetelés valamiért elmaradt. Ettől azért mérföldekkel van
lemaradva hazabeszélős királyi tévé kínos mikrofonállványkodása. Ezen kívül meg
nincs igazán példa a sajtószabadság-tiprásra, ha csak be nem igazolódik, hogy a
Szililacit valóban bokánharapta az özönakác, csak narancsparancsra elhallgatták
az esetről beszámolni igyekvő MTI-t.
Mindezek fényében bizonytalan
tehát, hogy van e Magyarországon sajtószabadság, vagy nincs. Manipuláció viszont
biztos, hogy van. Európában. Túlpénzelt, nyugati, luxusbalodali hegemónia. Hírőrség.
Sőt most már felvonulás-, meg együttérzés-rendőrség is van. Most találták fel a
franciák. De a sok utánközölt, hazai posztocskára most valóban büszke a Cink,
meg a 444, meg a HVG? Ez most így rendben van…? Ez belefér? Ilyen az elnyomás?
„Politikai rokonszenvektől függetlenül tényleg
nagyon rossz érzés, ha az ember egy felemelő, a Nyugat alapértékei mellett
kiálló esemény szégyenlistáján látja saját országa miniszterelnökét."
Ez így van Szililaci. Politikai
rokonszenvtől függetlenül gusztustalan, amit műveltek.
