A magyari libnyaf 01/07
poszttraumás sokkja pillanatok alatt fordult át elszánt orbánozásba. Olyan
szemekkel írnak a szavakban elutasított gazdasági bevándorlásról szóló orbáni
fejtegetésről, mint akik most álltak fel az Alkonyat-trilógia elől. Ilyet nem lehet mondani, ez már széljobb
– fejtegetik sorra a magyari véleménypurifikációs bizottság zászlóshajói.
Lehet, ha a Bencsikandrás ír ilyet, akkor a galamuszos
bíró böribe is rakja, rögtön miután elégedett dörmögéssel nyugtázta, hogy a
fejlettnyugati, bezzegdemokrácia Franciaországban mennyi polgár vonult utcára a
sajtó és a vélemény szabadságáért.
A meghatározó ellenzéki szereplők
közül Goodfriend ügyvivő roppant cselesen egyből ki is twitterezte Szent István
intelmeiből a vonatkozó fejezetet, amely az egykultúrájú államok
gyengeségére figyelmeztet. Nos, amellett, hogy István királyunk tanításából
érthetetlen miért csak ezt az egy bekezdést tarja a multikulti-érzékeny libnyaf
máig érvényesnek, és például a keresztényi hit megőrzésének fontosságáról szóló
ciklust nem, azt az apróságot is nagyvonalúan elengedték, hogy a korabeli
világtérképen a Karácsony-szigetek mellett többek közt Ázsia se nagyon szerepelt.
Tehát a 10.-11. század fordulóján a különböző kultúrák alatt a különböző
európai kultúrákat kell érteni, aminek az egyik végén az Ibéria-félsziget, a
másik végén néhány orosz fejedelemség egyensúlyozott a sztyeppe szélén lábujjhegyen.
Ezek a 21. században már nem is
tűnnek olyannyira különbözőnek. Ugyeugye…
Persze egy demokráciában, ahol a
Le Monde álláspontja ellenére is szabad a sajtó, nyugodtan lehet bírálgatni bármilyen
közjogi méltóságot, akár karikatúrát rajzolni róla, ahogy Charles Martelként
üti-veri a muszlimokat. Ugyanakkor sajtóetikai kötelesség is volna, némi háttéranyag-bányászással
egybekötve, valami magyarázatot keresni erre a meglepő kirohanásra.
Miközben a fél világ a Sárli vagyok, nem vagyok Sárli, én Ahmed
vagyok, én meg nigériai vitákkal oldja az európai terrorizmus mindennapossá
válására való rádöbbenést, valóban minimum fura, de inkább érzéketlennek és
populistának tekinthető Orbán párizsi nyilatkozata. Főleg abban a fénytörésben –
egy span ironikus megfogalmazásával élve – a rendkívül bölcs és előrelátó
vezetőink az elmúlt 65 évben mindent megtettek, hogy hazánk ne legyen
célállomása a jobb élet reményében nyugatra vándorlóknak.
A gazdasági bevándorlást élésen
elutasító orbáni nyilatkozatra, ami azért messze nem tekinthető egybevágónak az
európai értelemben vett nyugati szélsőjobboldal bevándorlókkal és úgy ánblokk
az iszlámmal szemben megfogalmazott kritikájával, tényleg csak két magyarázat
létezhet. Az egyik szerint – a libnyaf véleményformálóival összhangban – Orbánnál
rendesen elmentek otthonról. Viszont létezik egy másik, talán reálisabb és
értelmesebb megfejtés.
2004-ig kell visszamenni az
időben, a hágai program kapcsán kialakult európai vitákig. A hágai program nagy
vonalakban arról szólt, hogy közös európai politikát kell kialakítani - mint
minden másban - a migráció, a határőrizet, az illegális bevándorlás területén
is.
És ebben a vitában merült fel
meghatározó európai politikusokban, hogy bevándorlási kvótákat kellene osztani
az tagállamoknak, ne a fejlettebb, nyugati régióban összpontosuljon a migrációs
katasztrófa, hanem szépen terítsék ki, egyenlően simítsák el a teljes Európában.
A kvótademokrácia, mint az közismert, a legmagasabb szintű társadalmi berendezkedési forma az
európai baloldaliak szemében. Kell kvóta a nőkre, az uborkára, a szőlőszemekre,
miért is ne legyen az emberekre… Csak ne numerus claususnak nevezze el
valamelyik Kelet-Európa történelmében járatlan fantaszta…
Szerencsére akkor ebből semmi nem
lett, szépen el is felejtettük az ötletet.
Persze csak találgatok, de simán
elképzelhető, hogy a párizsi békemenet résztvevőinél, a felvonulás utáni
kávézgatás közben, ismét előkerült a közös európai migrációs politika
szorosabbra fonásának ötlete. Az, amikor már nem tagállami hatáskörben döntenek
arról, hogy a legális és illegális bevándorlók ezreinek mi lesz a további
sorsa, hanem bekerülnek egy nagy közös kalapba, ahonnan tyúkmellű és tyúkeszű
európai bürokraták a kvóták alapján szépen leszámolják egyesével őket a
tagállamoknak.
Nekünk, akiknek Észak-Magyarország
integrálása is megoldhatatlan problémát okoz, valóban nem érdekünk még néhány
százezer fekete-afrikai és ázsiai muszlim pátyolgatása. Ezért volt hát a gyors
állásfoglalás.
